Egyetemi előzetes - 8.

12. Virginia Tech Hokies

Óriási csalódás volt a Hokies előző idénye. A 16. kiemeltként indultak neki az évnek, de már a 3. héten kihullottak a legjobbak közül egy Pittsburgh elleni vereségnek köszönhetően. Egyik pofon a másikat követte, 4-6-os állásnál még az is veszélyben forgott, hogy Frank Beamer 20 év után nem tudja bowlig vinni a csapatát, de nagy nehezen legyőzték év végén a Boston College-ot hosszabbításban, és a Virginiát is egy mezőnygóllal, nem túl szép körülmények között. A Rutgers elleni Russell Athletic Bowl sem lógott ki a sorból, 13-10-es hosszabbítós győzelemmel ért véget, a védelem tehát kiharcolta a sikert. Miközben Frank Beamer a jelenlegi legtöbb győzelemmel álló vezetőedző az élvonalban, segítője Bud Foster 1995 óta négyszer is bekerült a legjobb segédedző díjazottjainak döntősei közé, és az elmúlt 8 évben hétszer top9-es védelmet rakott össze. A kivétel a tavalyi év, mikor csak 18. helyre voltak jók Bruce Taylorék. Mindenesetre kettejük személye garancia rá, hogy a Virginia Tech összekapja magát, és nem fogja még egy közepes idénnyel lelombozni drukkereit.

Kezdésként Logan Thomasnak kéne visszatérni korábbi formájához, aki elit prospectként indult neki a szezonnak, de olyannyira leépítette magát, hogy inkább maradt az egyetemen végzős évére is. A 6'6"-os magassággal és 257 fontos tömeggel is kiválóan rohangáló játékos a legeredményesebb futója volt csapatának 524 yarddal és 9 touchdownnal, passzolásban viszont alig jutott 50%-os pontosság fölé, dobott 16 interceptiont, ami írtó magas szám a 18 TD-hez és 2976 yardhoz képest. Minden bizonnyal a Hokies legtöbb yardot passzoló irányítójaként távozik majd (kevesebb mint 1000 yard kell ehhez), de ez nem sokat ér ha meccsek mennek el rajta. Az elkapókra nem panaszkodhatott, igaz Marcus Davis és Corey Fuller sem lett elit prospect, de küzdenek az NFL helyért. Nélkülük leginkább a sérülésből visszatérő DJ Coles-ra vagy a visszahordóként is számontartott Demitri Knowles-ra lehet támaszkodni. Az se egészséges, hogy Thomas fut legtöbbet, így Trey Edmunds már akár újoncként jelentős terhelést kaphat. A fal közepe jó lesz, OT poszton viszont két új fiú érkezik a kezdőbe Vinston Painter és Nick Beckton távozása miatt. David Wang (LG) a Billsben is feltűnő Ed Wang öccse, Brent Benedict (RG) pedig a Georgiát is megjárta, szóval ne lepődjünk meg ha főleg középen erőltetik majd a futást.
A védelemben mindig a secondary a legerősebb, most is. Antone Exum (5 INT, 16 deflection) akár profinak is állhatott volna, de maradt, ugyanakkor elszakította januárban az ACL szalagját és most még csak reménykedni lehet, hogy a szezonnyitóra rendbejön. A másik CB, Kyle Fuller Corey és Vincent öccse, hasonlóan NFL-re pályázik hamarosan. Detrick Bonner (FS) és Kyshoen Jarrett (Rover) ugyancsak rutinos résztvevők már, utóbbi a szerelésekből is elsők között veszi ki a részét. Ebben a kategóriában Jack Tyler (ILB) vitte a prímet 119-cel (10,5 TFL, 13 hurry), és Tariq Edwards is végignyomta sophomore évét, kár hogy tavaly az első meccsen kidőlt a teljes idényre. A védőfalban James Gayle a 3. játékos Tyler és Exum mögött aki ACC álomcsapatba került. Ő 27, a másik DE, JR Collins 20 alkalommal keltett nyomást a zsebben. Társaik változatlanok a fal közepén; Derrick Hopkins rengeteg hasznot húzott a pass rusherek munkájából és Luther Mady is évek óta az aktív rotáció része.

Nagy meccsel nyitják 2013-at a pulykák, Atlantába mennek egy Alabama elleni csörtére, ahol nem valószínű, hogy nyernek, de igen értékes tapasztalatot gyűjthetnek a címvédő ellen. A többi ellenfél közül szóba került már, hogy a Marshall is jön hozzájuk, az ACC-ből pedig a Georgia Tech ellen kezdenek szeptember 26-án, csütörtökön. Az immár konf ellenfélnek mondható Pittsburgh ellen azonnal lesz lehetőségük visszavágni a tavalyiért. Kellemes a sorsolásuk, hiszen sem a Clemson, sem a Florida State nincs benne, legnagyobb megmérettetésük az ACC döntő előtt a Miami jelenti majd november 9-én. Az elmúlt 5 évből háromszor eljutottak valamelyik BCS Bowlra, a céljuk idén sem lehet más.

11. Stanford Cardinal

Meddig folytatódhat a sikersorozat? 2001 és 2009 között ez a program még bowl meccsig se jutott el, azóta viszont Jim Harbaugh majd David Shaw vezetésével zsinórban 3 BCS bowlon vett részt, és kettőt nyert. Tavaly 12-2-vel végeztek, úgy hogy mindkét vereségük elkerülhető volt. A Washington eleve nem sok sikert könyvelhetett el, tőlük kikapni a 4. héten azok után, hogy előtte megverték az akkor 2. kiemelt USC-t, elég nagy öngól volt. A Notre Dame ellen hosszabbításban kaptak ki, és később, az Oregon ellen sem sikerült rendes játékidőben döntést hozni, annak a ráadását azonban behúzták, ezzel elütve a kacsákat az első helyről, és még a Pac-12 döntőtől is. A UCLA egymás utáni 2 elkalapálása Rose Bowlt ért, ott pedig a Wisconsin hajtott fejet Stepfan Taylorék előtt. 2013-ban egy merőben új offense fut majd ki a pályára, de a védelem stabilitása borítékolható.

Ennek oka, hogy Chase Thomas az egyetlen érdemleges távozója a csapatnak a defenseből, ugyanakkor a linebacker sor a legerősebb csapatrész, országos szinten is topnak minősül. Trent Murphy all-American kaliberű OLB, aki fizikálisan (6'6", 261 lbs) is kész játékosnak tekinthető. Mellette nem lesz nehéz James Vaughters-nek átvenni Thomas szerepét. A 3-4-es védelem belsejében Shayne Skov a legfőbb szerelő, AJ Tarpley-vel megbízható párost alkotnak, és még depth is van Skov korábbi sérülésének köszönhetően. A védőfalban mindkét DE, Ben Gardner és Henry Anderson is Pac-12 második csapatos jelölt, leghátul pedig Ed Reynolds (FS) szintén eljutott a 3. számú All-American gárdáig, Murphy mellett. Alex Carter és Jordan Richards (68 tackle, 6.5 TFL, 12 PBU, 3 INT) a Pac-12 jobb defensive backjei közé tartoznak, David Shaw mester mégis Wayne Lyons-re (CB) hívta fel a figyelmet, mint leendő sztárjátékos.
A támadófal ugyancsak szilárd lesz. David Yankey egy all-American LG, egyben a Morris trófea nyertese, azaz a Pac-12 legjobb OL játékosa. Tavaly még LT volt, oda viszont egy átcsoportosítás miatt új ember kerül, Andrus Peat. Center posztra ugyanis Khalil Wilkes húzódik be, az ő szerepét veszi át Yankey. A jobb oldal standard, Kevin Danser (RG) Pac-12 második csapatos volt legutóbb, és Cameron Fleming is legalább annyit tud. Mondhatni ilyen ötös mögött bárki tud majd futni, de nyilván nem Stepfan Taylor szinten. Toby Gerhartot és Darrin Nelsont beelőzve Taylor immár az iskola történetének legeredményesebb futója, így a pótlása semmiképp se sétagalopp. 2012-ben 1530 yard és 13 touchdown jellemezte az immár Arizónában ügyködő futót, miközben passzokkal is gyakran keresték. Szerencsére nem kisebb név íratkozott be az intézménybe mint ifjabb Barry Sanders, akitől hosszú távon még nagy dolgokat remélnek, de egyelőre meg kell harcolni Anthony Wilkersonnal és Kelsey Younggal a lehetőségért. Utóbbi 14 futásból jutott 160 yardig, ami korrekt átlagnak mondható. Az öt legtöbb elkapással bíró támadót pótolni kell, köztük a két tight endet, Zach Ertzet és Levine Tolilolót. Valószínűleg Luke Kaumatule kezd majd tight endként, illetve Ryan Hewitt (FB) is több labdát kap. Top elkapónak Ty Montgomery-t szánhatják, illetve Kelsey Young is elkapóként próbálkozik elsősorban. Az irányítókérdés eldőlt, Kevin Hogan fog játszani, akinek 5-0 a mérlege kezdőként. Mobilis játékosról van szó (224 yard), aki rendkívül pontos (71.7%), és ha kivetítenénk a teljes idényre az 1096 yardos, 9 TD-s, 3 INT-es mérlegét, egész jó adatokat kapnánk. Idén megnézhetjük, hogy mit tud 12 meccs alatt.

Augusztusban a Stanford nem játszik, megvárják az őszt a szezonkezdettel. Nem is lesz az rossz, hiszen a Bill Walsh emlékére létrehozott San Jose State elleni párharc idén kifejezetten pikáns lehet, hiszen a spártaiak is nagy célokat tűztek ki maguk elé. Múlt évben is csak 20-17-re tudott győzni a Stanford. A másik két non-konf ellenfél az Army illetve évzáróként a Notre Dame lesz, nyilván utóbbin kell majd jobban izzadni. Érdekes lesz a Washington State elleni találkozó, hiszen Seattleben rendezik, illetve a szokásos Oregon elleni vérremenő derbi, amit november 7-én, csütörtökön játszanak, komoly konkurenciát jelentve a thursday night footballnak. Meglepő volna ha a Cardinal megint elkapná a kacsákat, de láttunk már nagyobb csodákat is. Amiatt nem kell aggódni, hogy lemaradnak az utószezonról, de ahhoz, hogy újabb BCS bowlig meneteljenek, újabb bravúrok kellenek.

10. Notre Dame Fighting Irish

Hosszú évek után újra versenyképes csapat termett South Bendben, akik bár a döntőben simán kikaptak, tartósan szeretnének megragadni az élbolyban. A 12-0-s menetelés során leginkább az Oklahoma és a Stanford legyőzésére lehettek büszkék, de a Michigan State és a Michigan is még kiemelt volt mikor elkapták őket. A Miami és a USC még/már nem volt kész amikor összetalálkoztak, így a legnagyobb veszélyben akkor forgott a veretlenség mikor a Pittsburgh a 3. hosszabbításra is rákényszerítette az íreket. A döntő 14-42-es eredménye megmutatta, hogy miért nem forszírozza az egyetem a SEC gárdák elleni derbiket (egyet se kötöttek le több mint 5 éve), de így se lesz rossz a sorsolásuk, szóval ha jól szerepelnek akkor megint összejöhet a top10, de ez nehezebbnek látszik mint a tavalyi.

A legfrisebb gátló tényező, hogy Everett Golson tanulmányi okok miatt idén biztosan nem fog futballozni, de lehet később sem. Májusban derült ki, hogy az irányítóval nem számolhat Brian Kelly mester, így maradt neki Tommy Rees vagy Andrew Hendrix. Nem mintha Golson újonc éve olyan zseniális lett volna (2405 yard, 12 TD, 6 INT, 298 futott yard, 6 TD), de mindig nyertek vele és bőven volt benne potenciál a kora miatt. Tommy Reesnek nem lenne idegen a pálya, 2011-ben ő volt az elsőszámú (2871 yard, 20 TD, 14 INT), de sok sikert nem értek el vele. Ráadásul rutinos futóra se tudnak támaszkodni, Theo Riddick és Cierre Wood is az NFL álmot kergeti, akárcsak Tyler Eifert (TE), aki az offense legfontosabb tagja volt. George Atkinson visszahordóként már bizonyított, most teljes állású running backként is meg kell tennie, és 1-2 újonc is szóhoz juthat. A két top elkapó, TJ Jones és DaVaris Daniels jelen lesz, akárcsak Troy Niklas, a linebackerből lett tight end, ez azért nagy könnyebbség. A falból hárman maradtak, Zach Martin (LT) második csapatos all-American, de Chris Watt (LG) is nagy erőssége a gárdának.
Nem hétköznapi, hogy a 3 emberes védőfalból két első körös tehetséggel tud kiállni egy csapat. Stephon Tuitt (6'6", 322 lbs) DE poszton tudott 12 sacket bemutatni és 3. számú all-Americannek vallhatta magát. Hozzá hasonlóan Louis Nix (6'3", 357 lbs) is harmadéves, így további javulás várható tőlük. Nix mutatta be Nose Tackleként a legtöbb szerelést a falban, ötvenet, pedig a harmadik tag, Kapron Lewis-Moore se volt rossz, a Ravens draftolta. A másik két vonalból is eltűnt a húzónév. Manti Te'o a legtöbb elérhető díjat megnyerte tavaly, de rajta kívül minden linebacker maradt, igaz nem egészséges az összes. Prince Shembo pass rusherként megállja a helyét, belül pedig Dan Fox veheti át a vezérszerepet. Zeke Motta és Jamoris Slaughter egyaránt NFL játékos lett, de utóbbi már a szezon elején kidőlt, így Matthias Farley már bizonyított FS-nek számít, reményeik szerint Elijah Shumate is hozza majd Motta számait. Teo és Motta összesen 190 szerelést vállaltak, magasan kiemelkedve a csapatból, szóval alaposan meg fog változni a játék képe. A két CB elég jó, Keivaraie Russell az egyik legtehetségesebb újonc volt a poszton, Bennett Jackson pedig már utolsó évére készül, tavaly 4 labdát szedett le a levegőből.

A tavalyi csapat 12.8 pontot kapott átlagosan, majdnem 8 egységet javulva a 2011-es számokhoz képest, az azt megelőző idényekről nem is beszélve. A nagy kérdés, hogy volt-e Teo-függőség, ugyanis ha őt tudják pótolni, akkor ilyen védőfallal képtelenség nagyokat hibázni. A támadósor már érdekesebb lesz Golson nélkül, de mint fentebb is említettem, azért ő nem egy kivételes képességű sztárjátékos, egy elitbe vágyó csapatnak meg kell tudni oldani a pótlását. Független csapatként a Notre Dame menetrendjére minden évben teljes egészében érdekes kitérni. Találkoznak 2 katonai csapattal (az Air Force-szal és a Navy-vel egymás után ráadásul), 3 Pac-12 legénységgel (Arizona State, USC, Stanford), a BigTent a két michigani csapat képviseli és a Purdue, de lesz Big XII (Oklahoma), The American (Temple) és ACC (Pittsburgh) gárda is a túloldalon. Van tehát jópár minőségi teszt, ahol megleshetjük az íreket, az Arizona State ellen pedig Arlingtonban, semleges pályán mennek harcba. A tavalyi 12-0-s alapszakaszmérleget megközelíteni is nehéz feladat.

9. Georgia Bulldogs

Nem sokon múlott a Georgia bajnoki címe tavaly. Ugyan a South Carolina elleni vereség (7-35) után elég pesszimista volt a hangulat, de a Floridával szemben javítottak (17-9), megnyerték a SEC keleti csoportját, és ha elintézték volna az Alabamát, akkor minden bizonnyal ők meccselnek az Irish-sal. Nem ez történt, a Tide 32-28-ra győzött, a Dawgs pedig kénytelen volt a Capital One Bowlon vígasztalódni egy 45-31-es Nebraska veréssel. A 12-2-es mérleg hűen tükrüzte a gárda erejét, de a nagy siker már 2006 óta várat magára. Idén ismét eséllyel veszik majd fel a harcot a legjobbakkal, mert bár a védelmüket teljesen kifosztották, a támadósor továbbra is az egyik legerősebb a mezőnyben.

Érdemes egy névsorolvasást tartani a védelmet illetően. Alec Ogletree Rams, Shawn Williams Bengals, Jarvis Jones Steelers, Sanders Commings Chiefs, Bacarri Rambo Redskins, Cornelius Washington Bears, John Jenkins Saints draftoltnak mondhatja magát, és a védőfalból továbbá Kwame Geathers  (Chargers) és Abry Jones (Jaguars) is esélyes, hogy keretbe kerül. Közülük Jarvis Jones kétszeres all-American, 14.5 sack, 10 TFL és 39 hurry fűződött a nevéhez csak tavaly, míg Ogletree és Shawn Williams közösen 200+ szerelést gyártottak. A lényeg, hogy majdnem a nulláról kell kezdeni védelmet fabrikálni, ami még a sokat látott Mark Richtnek se egyszerű. Néhány alapember azért maradt tavalyról: Damian Swann (CB), Garrison Smith (DE) vagy Amarlo Herrera (ILB). Smith volt a védőfal legaktívabb tagja (57 szerelés). Meglepő egyébként, hogy a sztárok gyülekezete nem volt annyira kiemelkedő számtanilag; néhány meccsen lehúzták a rolót, de év elején a sima meccseken is 20 pont felett kaptak, illetve a Tennessee ellen beszedett 44 pont is megnyomta az átlagot.
A támadósort Aaron Murray említésével kell kezdeni bemutatni. A végzős irányító végleg beírhatja magát a történelemkönyvekbe, hiszen már 10091 passzolt yardnál tart, amivel az NCAA örökranglistájának 77. helyén tanyázik, de egy tavalyihoz hasonló évvel (3893 yard) egészen a 7. helyig is előreléphet, ami természetesen az iskolarekordot is meghozná számára. (Egyetlen másik aktív irányító van még 10 ezer felett, Corey Robinson a Troy színeiben a 68. helyen áll, szóval akár két új top10-est is köszönthetünk év végére). Az évről-évre javuló Murray 59%-os pontosságról javult 64.5-re, 35-14-es TD/INT arányát pedig 36-10-re alakíttotta. Legutóbbi meccsén, a Nebraska ellen 427 yard és 5 TD volt a termése, hasonló formában a végzős évében is Heisman-esélyesek közé fog tartozni. Az elmúlt két évben a SEC legjobb irányítójának választott Murray számára a profi jövő is egyértelmű, de fizikális limitjei miatt meglepő volna ha csereszerepkörnél többre vinné. Tavarres King a támadók egyetlen lényeges távozója, aki a legeredményesebb elkapó volt (950 yard, 9 TD). Futásban ugyanakkor nagyobb tehetségük is van, Todd Gurley már freshman évében 1. számú SEC csapatig menetelt, 1385 yarddal segítve a Bulldogsot. Évfolyamtársa Keith Marshall szintén jó volt 759 yardra 6.5-ös átlaggal, így hamar sikerült elhallgattatni a kétkedőket Isaiah Crowell kirúgása után. A célpontokban is lesz választék; Malcolm Mitchell az eltiltások miatt a védelemben kezdett és csak az 5. héten került be az elkapók közé, ahol bizonyított is. Michael Bennett vezette a csapatrangsort yardokban mikor a 4. héten véget ért számára az idény. Arthur Lynch egy megbízható TE, aki jó eséllyel pályázik a SEC álomcsapatába. Fekete lóként Jonathan Rumph is befuthat, neki a JuCo liga után van lehetősége bizonyítani magasabb szinten. A támadófal változatlan marad! Hárman pedig már végzősök. Főleg a jobb oldalra érdemes figyelni, Chris Burnette (RG) SEC 2. csapatos tehetség volt, John Theus (RT) pedig freshman all-American. Az ország egyik legbiztosabb ötöse a georgiai, igen nehéz lesz Murray-t és Gurley-t megközelíteni.

Bekezd a Dawgs év elején, a Clemsonnal szembeni non-konf rangadóval hangolnak a szeptember 7-i, South Carolina elleni SEC nyitányra. Az első két hétben kötelező lesz Georgia meccseket nézni. Nem sokkal később az LSU is Athens-be látogat, a Florida elleni koktélparty pedig november 2-re esik, ott már be is lehet biztosítani a SEC kelet első helyét ha minden a terveik szerint alakul. Természetesen az utolsó héten, a rivális héten a Georgia Tech otthonában zárnak mint rendesen, tavaly 42-10-re győztek Rambóék. A Bulldogs mint kiderült, egy bajnokesélyes kerettel bíró gárda, amelynek számos nagy kihívással kell szembenézni akár a keleti ellenfelekre, akár az esetleges SEC döntőre gondolunk mire eljuthatnak a BCS bowlig. Többdimenziós támadósoruk elég fegyvert biztosít hozzá, hogy minden meccsre jelentős győzelmi eséllyel fussanak ki.