A háború művészete

A nemzeti nagy vizit c. műsornak a legutóbbi részében (szeptember 12.) a mohácsi csatáról volt szó B. Szabó János tolmácsolásában. Aki olvasta a munkáit a témában, annak sok újdonságot nem tartalmaz, de mítoszrombolásra kiválóan alkalmas 15-20 perc.

 videotar.mtv.hu/Kategoriak/Nemzeti%20Nagyvizit.aspx

Képek a koreai háborúból

Winfield Scott Hancocklaccoo74

Helyes. Olyan segítség lett volna még, hogy elnökjelölt is volt (Grant nyomdokain haladva, de a másik párt jelöltjeként) és annak ellenére, hogy csak 40 ezer szavazattal kapott kevesebbet, mint ellenfele, mégis sima vereséget szenvedett az elektori szavazatok miatt.

Baráti kapcsolata Lewis Armistedt, déli tábornokkal központi eleme Michael Shaara Pulitzer-díjas "Gyilkos angyalok" c. regényének, amiből a Gettysburg c. mozi készült - akárcsak Jeff Shaara "Last full measure" regényének, ami a polgárháború korai éveit dolgozza fel.

Ő "küldte halálba" az első minnesotai ezredet Gettysburgnél.

Philip Sheridan?laccoo74

Nem. 1864. novemberében visszavonult hadtest parancsnokként (pedig csak 1863. nyarán nevezték ki) a harctérről korábbi sebesülésének utóhatása miatt. Ennek ellenére maga Grant is a legmegbízhatóbb tisztjének tartotta, aki sohasem hibázott és hadtestére a legnehezebb körülmények között is számítani lehetett.DoM

Winfield Scott Hancock

Philip Sheridan?laccoo74

Nem. 1864. novemberében visszavonult hadtest parancsnokként (pedig csak 1863. nyarán nevezték ki) a harctérről korábbi sebesülésének utóhatása miatt. Ennek ellenére maga Grant is a legmegbízhatóbb tisztjének tartotta, aki sohasem hibázott és hadtestére a legnehezebb körülmények között is számítani lehetett.

Legyen kicsit nehezebb. 😉



Nem kell mind a négy név, elég annak, aki a széken ül. Szerk.: Többen Grant mellett/előtt az északiak legjobb tábornokának tartották.DoM

Philip Sheridan?

Legyen kicsit nehezebb. 😉



Nem kell mind a négy név, elég annak, aki a széken ül. Szerk.: Többen Grant mellett/előtt az északiak legjobb tábornokának tartották.

tessék megmondani, ki látható az alábbi képen 😊

jjncaa

Ulysses S. Grantslowmotion

azé' verifájolni kellett a választ, mert kb annyi volt meg, hogy polgárháború, északi oldal, meg nagyon nagy kutya 😊

tessék megmondani, ki látható az alábbi képen 😊

jjncaa

Ulysses S. Grant

tessék megmondani, ki látható az alábbi képen 😊

Mindenféle nézetet mellőzve, gusztustalan dolog ez. Ezek az anno 18-20 éves gyerekek pont annyira lehettek nácik mint amennyire XVI. Benedek volt az. Ott látta el a szolgálatot=háborús bűnös???
 www.origo.hu/nagyvilag/20130424-elkaptak-a-negyedik-legkeresettebb-nacit.htmlJayB

Egyet értek.Hanni

Tanulság: fiatalon és tapasztalatlanul kétszer is meg kell gondolni, melyik állásinterjúra mész el és utána hol helyezkedsz el.

Mindenféle nézetet mellőzve, gusztustalan dolog ez. Ezek az anno 18-20 éves gyerekek pont annyira lehettek nácik mint amennyire XVI. Benedek volt az. Ott látta el a szolgálatot=háborús bűnös???
 www.origo.hu/nagyvilag/20130424-elkaptak-a-negyedik-legkeresettebb-nacit.htmlJayB

Egyet értek.

Mindenféle nézetet mellőzve, gusztustalan dolog ez. Ezek az anno 18-20 éves gyerekek pont annyira lehettek nácik mint amennyire XVI. Benedek volt az. Ott látta el a szolgálatot=háborús bűnös???
 www.origo.hu/nagyvilag/20130424-elkaptak-a-negyedik-legkeresettebb-nacit.html

Irodalom és hadviselés a Közel-Keleten:  hvg.hu/kultura/20130423_Kiderult_vegre_az_izraeli_hadsereg_titka

@BloombergNews: BREAKING: North Korea says it 'enters war' with South Korea: KCNAjjncaa

Már ideje volt.
Évtizedek óta ez a bizonytalanság felemészti az embert...Sobri Jóska

Fogadni már lehet valahol Sobri?

@BloombergNews: BREAKING: North Korea says it 'enters war' with South Korea: KCNAjjncaa

Már ideje volt.
Évtizedek óta ez a bizonytalanság felemészti az embert...

@BloombergNews: BREAKING: North Korea says it 'enters war' with South Korea: KCNA

SZUN-CE : A HADVISELÉS TÖRVÉNYEI (Kivonat)
Sobri Jóska

Akit érdekel a hadviselés, kötelező! Jó kivonat 😊Hanni

Köszi szépen.
És ha tudnád, hogy hova készült... 😊

SZUN-CE : A HADVISELÉS TÖRVÉNYEI (Kivonat)
Sobri Jóska

Akit érdekel a hadviselés, kötelező! Jó kivonat 😊

Ha már kivonatoltam gondoltam megosztom, hátha mást is érdekel, és 20 perc alatt elolvasható így.
Mégiscsak alapmű a témában.


SZUN-CE : A HADVISELÉS TÖRVÉNYEI (Kivonat)

A hatalom: felmérni az előnyöket, s tetteinket ahhoz igazítani.
A háború mindig a csalás útját járja. Így ha képesek vagyunk valamire, tegyünk úgy, mintha nem lennénk rá képesek; ha valamit felhasználunk, tegyünk úgy, mintha nem használnánk fel; ha közel vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy távol vagyunk; ha távol vagyunk, keltsük azt a látszatot, hogy közel vagyunk; előnyöket kínálva csalogassuk az ellenséget, sorait megzavarva mérjünk csapást reá; ha mindene megvan, jól készüljünk fel ellene; ha erősebb nálunk, kerüljük el az összecsapást; ha dühös, vezessük félre; magunkat alantasabbnak mondva tegyük elbizakodottá; ha friss erővel rendelkezik, fárasszuk ki; ha egységei szoros kapcsolatban vannak, ziláljuk szét őket; ott támadjuk meg, ahol nem készült fel a védekezésre, s akkor küldjük előre csapatainkat, amikor éppenséggel nem várja.
Több számítás: győzelem; kevesebb számítás: nem-győzelem; hát még ha teljesen hiányzik minden számítás!
Ha úgy vezetjük a háborút, hogy a győzelem sokáig várat magára, akkor eltompítjuk fegyvereinket, letörjük a hegyüket; fallal körülvett városokat ostromolva erőnk megtörik; ha seregünket sokáig tartjuk távol a fővárostól, az ország nem bírja majd el a költségeket.
Ezért olyan háborúról, amelyet ügyetlenül bár, de gyorsan vezettek, még csak hallhatunk, olyat azonban, amelyet ügyesen vezettek volna, csak éppen lassan, sohasem láthatunk.
Még sohasem fordult elő, hogy egy háború, amely sokáig húzódott volna, valaha is hasznára vált volna az országnak. Aki tehát nem érti meg teljesen a hadviselés okozta károkat, az nem képes teljesen megérteni a hadviselésből fakadó előnyöket sem.
Tehát a háborúban a győzelem az, ami fontos, nem pedig az, hogy sokáig bírjuk.
Így a legjobb hadsereg az, amelyik meghiúsítja az ellenség terveit; csak ezután következik az, amelyik szétzúzza az ellenség szövetségeseit, majd utána az, amelyik harcot vív az ellenséges sereggel, s végül az a legrosszabb, amelyik városfalakat kezd ostromolni.
Így aki igazán ért a hadviseléshez, úgy töri meg az idegen sereget, hogy nem vív csatát vele; úgy foglalja el az idegen városfalat, hogy nem ostromolja meg; úgy semmisíti meg az idegen fejedelemségeket, hogy nem tart sokáig a háború.
Ezért a hadviselésnek törvénye, hogy ha tízszeres túlerővel rendelkezünk, körül kell zárnunk az ellenséget; ha ötszörössel, meg kell támadnunk; ha kétszeressel, akkor meg kell osztanunk erőit; ha ugyanakkora az erőnk, akkor is képesnek kell lennünk csatát vívni vele; de ha erőnk kisebb, akkor képesnek kell lennünk a védekezésre; s ha erőnk nem is mérhető az ellenségéhez, akkor tudnunk kell kitérni előle.
Ezért a győzelem megismerésének öt alapelve van:


1. Aki megérti, mikor szabad harcba bocsátkozni és mikor nem, az győz. 

2. Aki nagy és kicsiny sereget egyaránt jól tud vezetni, az győz. 

3. Akinél a felettesek és alárendeltek ugyanazt akarják, az győz. 

4. Aki maga elővigyázatos, és ki tudja várni az ellenség elővigyázatlanságát, az győz. 

5. Amelyik hadvezér tehetséges, és fejedelme nem tartja pórázon, az győz.
Ez az öt alapelv a győzelem megismerésének útja.
Ezért mondják, hogy ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe; ha azonban nem ismerjük az ellenséget, csak magunkat ismerjük, akkor egyszer győzünk, másszor vereséget szenvedünk; és ha sem az ellenséget, sem magunkat nem ismerjük, akkor minden egyes csatában feltétlenül végveszély fenyeget bennünket.
A legyőzhetetlenség rajtunk múlik, de a legyőzhetőség az ellenségen. Ezért van, hogy aki igazán ért a harchoz, az legyőzhetetlenné tudja tenni önmagát, de nem képes elérni, hogy az ellenség mindig legyőzhető legyen.
Ezért mondják, hogy a győzelem feltételeit megismerhetjük, de valóban győzelmet aratni nem mindig tudunk.
A legyőzhetetlenség: védekezés. A győzni tudás: támadás. A védekezés azt jelenti, hogy még hiányzik valami; a támadás pedig azt, hogy minden bőségben van.
Aki a győzelem feltételeiből nem lát többet, mint amit az egyszerű emberek is tudnak, az nem a legjobb a jók között. Még ha győz is egy csatában, és mindenki jónak mondja, akkor sem a legjobb a jók között.
Mert aki fel tud emelni egy őszi szőrszálacskát, az még nem nagy erejű; aki látja a napot és holdat, az még nem éles szemű; aki hallja a mennydörgés robaját, az még nem finom hallású. A régi időkben azok, akikről azt mondták, hogy értenek a harchoz, mindig könnyű győzelemmel győztek. Azoknak győzelme tehát, akik igazán értettek a harchoz, nem szerzett hírnevet és nem ismert hőstetteket. Azért győztek a harcban, mert nem követtek el hibát. Aki nem követ el hibát, annak vállalkozásai mindig győzelemhez vezetnek, s olyanok fölött aratja győzelmét, akik már eleve vereséget szenvedtek.
Így hát a harchoz az ért igazán, aki szilárdan áll abban a helyzetben, amelyben nem szenvedhet vereséget, s ugyanakkor nem szalasztja el azt a lehetőséget, amelyben az ellenségnek vereséget kell szenvednie. Ezért győzelmet aratni az a hadsereg fog, amelyik először győz és csak azután keresi a harcot; vereség pedig arra a hadseregre vár, amelyik először harcol és csak azután keresi a győzelmet.
Aki igazán ért a hadviseléshez, az mindig a helyes utat követi, és betartja a háború törvényeit. Csak így tudja eligazítani a győzelem és vereség dolgát.
Ahhoz hogy az ellenséggel való elkerülhetetlen összecsapáskor sohase szenvedjen vereséget a hadsereg, szükséges a cselvetés is, meg a közvetlen harc is. A hadsereg csapásának olyannak kell lennie, mint amikor malomkő zuhan egy tojásra: ez az üresség és teltség elve.
Minden csatában egyenes támadással vehetjük fel az érintkezést az ellenséggel, de cselvetéssel győzünk. Ezért aki ért hozzá, hogyan alkalmazzon cselvetést, az képességeiben határtalan, mint az ég és föld, és kimeríthetetlen, akár a folyók és folyamok.
A csatában erőt érvényesíteni csak két módszerrel lehet: cselvetéssel és közvetlen harccal; de a cselvetés és a közvetlen harc váltakoztatása annyiféle lehet, hogy nem győzzük kimeríteni. A cselvetés és a közvetlen harc egymásból kell hogy fakadjon, véget nem érő nagy körforgásban, s akkor a változataikat is ki tudjuk használni!
Ezért aki igazán ért a harchoz, annak ereje végzetes, számítása pedig pontos. Erőnket az íj megfeszítéséhez, kiszámítottságunkat pedig a nyíl kilövéséhez lehessen hasonlítani.
Így aki igazán ért a harchoz, mindig csak azt keresi, ami saját erejéből futja, és nem követel meg semmit másoktól. Embereit is akkor képes jól megválasztani, ha feladataikat erejükhöz méri.
Általában úgy van, hogy aki előbb érkezik a csata helyére s ott várja meg az ellenséget, az ereje teljében van, aki pedig később érkezik a csata helyére és sietve kénytelen felvenni a harcot, az máris kimerült. Aki tehát igazán ért a harchoz, az maga irányítja az ellenséget, s nem hagyja magát az ellenség által irányítani.
Aki el akarja érni, hogy az ellenség magától jöjjön hozzá, az előnyöket csillogtasson meg neki; aki pedig el akarja érni, hogy az ellenség ne tudjon odajönni hozzá, az károsodással fenyegesse meg. Így az ellenséget, ha ereje teljében van, képesek vagyunk kifárasztani, ha jóllakott, képesek vagyunk kiéheztetni, s ha nyugodtan áll, képesek vagyunk mozgásba hozni.
El kell hagyni azt a helyet, ahol gyors támadás várható, s gyorsan le kell csapni ott, ahol éppen nem várják.
Aki támad és feltétlenül hódítani akar, az ott támadjon, ahol nem tudnak védekezni. Aki védekezik és feltétlen biztonságot akar, az ott védekezzék, ahol nem tudják könnyen megtámadni.
Ezért jól támadni annyit jelent, hogy az ellenség nem tudja, hol védekezzék jól, védekezni pedig annyit, hogy az ellenség nem tudja, hol támadjon.
Az ellenség megítéléséhez meg kell ismernünk sikert vagy kudarcot hozó terveit, kikémleléséhez meg kell ismernünk a mozgását és nyugalmát irányító elveket.
A hadseregnek akkor adjuk a lehető legtökéletesebb formát, amikor már nincs is érzékelhető formája. Mert ha nincs érzékelhető formája, akkor a legtapasztaltabb kém sem tud kifürkészni semmit, és a legbölcsebb ember sem tud eligazodni rajta.
Aki a formára tud támaszkodni, az a győzelem dolgát a sokaság vállára rakja, bár a sokaság ezt nem tudhatja. Mindenki ismerheti azt a formát, amellyel győzelmet arattunk, de senki ne ismerje azt a formát, amellyel a győzelmet megszerveztük.
Ezért a hadseregnek ne legyen állandó helyzete, mint ahogy a víznek sincs állandó formája. Aki azáltal szerzi meg a győzelmet, hogy az ellenséghez igazodva mindig képes változtatásokat és átalakításokat hajtani végre, azt méltán nevezhetnénk varázserővel rendelkezőnek.
A hadsereg harcában az a nagyon nehéz, hogy a kerülőutat egyenes úttá kell változtatni, s a szerencsétlenséget előnnyé kell változtatni. Így kerülőútra az szánja rá magát, aki előnyök felkínálásával félre akarja vezetni az ellenséget. És ha később indult ugyan az ellenségnél, mégis előbb érkezik céljához, akkor megértette, mi a kerülőút és egyenes út taktikája.
Tehát a hadsereg, ha nincsenek szállítószekerei, elpusztul; ha nincs élelme, elpusztul; ha nincs készlete, elpusztul.
Ezért a hadseregnek csalás segítségével kell megállnia helyét, az előnyök szerint kell mozognia, s az erők megosztása vagy egyesítése útján kell változnia.
Egyszer legyen gyors, akár a szélroham, máskor azonban nyugodt, akár az erdő; egyszer úgy törjön előre és úgy pusztítson, akár a tűzvész, máskor legyen mozdulatlan, akár a hegy; egyszer legyen kiismerhetetlen, akár a sötétség, máskor meg úgy mozogjon, mint a mennykőcsapás. Egy vidék kifosztásakor két részre kell osztani a sereget, egy terület elfoglalásakor meg kell osztani az előnyöket. Megfontolt és mérlegelt legyen minden mozdulatunk.
Ha minden emberünket egyetlen célra tudjuk összpontosítani, akkor nem fordulhat elő, hogy csak a bátrak törnek előre, s nem fordulhat elő, hogy csak a gyávák vonulnak vissza. Ez a sokaság vezetésének törvénye.
A mi rendünk segítségével várhatjuk ki a felfordulást az ellenségnél, és a mi nyugalmunk segítségével várhatjuk ki a nyugtalanságot.
Ha az ellenség közel van, várjuk ki, amíg eltávolodik; ha ereje teljében van, várjuk ki, amíg elfárad; ha éppen jóllakott, várjuk ki, amíg megéhezik.
Ne bocsátkozzunk közvetlen harcba mindaddig, míg rendben vannak az ellenség zászlói; ne támadjunk rá mindaddig, míg teljes harci rendben állnak csapatai.
Aki jó előre megérti a kerülőút és egyenes út taktikáját, az győzelmet fog aratni. Ez a hadsereg harcának legfőbb törvénye.
Minden hadviselésnek törvénye legyen, hogy magaslaton állókra ne támadjunk alulról, dombról lefelé jövőkkel ne szálljunk szembe, cselből menekülőket ne kezdjünk üldözni, harcra kész katonákat ne támadjunk meg, csalétekként kitett fegyvereknek ne essünk áldozatul, hazatérő seregnek ne álljuk el az útját, körülzárt seregnek biztosítsunk egérutat, végső szorultságban levőket ne nyomorgassunk tovább, pusztasággá lett vidéken ne maradjunk meg.
Vannak tehát utak, amelyeken nem szabad járnunk, vannak hadseregek, amelyeket nem szabad megtámadnunk, vannak városfalak, amelyeket nem szabad megostromolnunk, vannak területek, amelyeken nem szabad felvennünk a harcot, és vannak fejedelmi parancsok, amelyeket nem szabad végrehajtanunk.
Így a bölcs hadvezér megfontoltsága mindig összeköti egymással az előnyt és a hátrányt. Ha az előnyökhöz mindig hozzászámítjuk a hátrányokat is, akkor vállalkozásaink sikerében megbízhatunk; s ha a hátrányokhoz mindig hozzászámítjuk az előnyöket is, akkor minden szerencsétlenséget el tudunk hárítani.
Ezért a különböző fejedelmeket hátrányok okozásával tudjuk hatalmunknak alávetni, majd a kötelességek meghatározása útján tudjuk szolgálatra fogni, és előnyök biztosításával tudjuk ösztönözni őket. A hadviselésnek törvénye legyen tehát: soha ne bízzuk magunkat arra, hogy az ellenség nem érkezik meg, hanem kövessünk el mindent, hogy készen álljunk fogadására; soha ne bízzuk magunkat arra, hogy az ellenség nem támad meg bennünket, hanem kövessünk el mindent, hogy ne is legyen módja megtámadni bennünket.
Így a hadvezérre öt veszedelem leselkedik. Ha biztosra veszi a halálát, valóban megölhetik; ha mindenképpen élni akar, könnyen fogságba esik; ha gyorsan méregbe gurul, hamarabb előfordul, hogy tiszteletlenül bánnak vele; ha túlságosan kényes a tisztességére, könnyebben megszégyenítik; ha túlságosan szereti az embereket, azok sok gondot okozhatnak neki. Ez az öt veszedelem: túlzásból fakadó hibája a hadvezérnek, a hadvezetésnek pedig szerencsétlensége. Ha megverik a hadsereget és megölik a hadvezért, annak oka nagyon sokszor ez az öt veszedelem. Jól meg kell ezt érteni.
Általában a hadsereg szeresse a magaslatokat és gyűlölje a mélyen fekvő helyeket, becsülje meg a napfényes oldalt és vesse meg az árnyékos helyeket, gondoskodjék tehát az életfeltételekről, megmaradva a valóság talaján. Akkor a hadseregben soha nem üti fel a fejét semmiféle betegség, ez pedig azt jelenti, hogy biztos a győzelem.
A hadsereg számára nem az a legfontosabb, hogy minél több katonája legyen, hiszen nem csak katonai erővel nyomulhatunk előre. Ha éppen elegendő erőt tudunk összpontosítani az ellenség helyes megítélése alapján, akkor máris biztosra vehetjük a győzelmet. Aki azonban meggondolatlan és lebecsüli az ellenséget, az óhatatlanul az ellenség fogságába kerül.
Ha katonáink még nem ragaszkodnak hozzánk eléggé, mégis megbüntetjük őket, akkor nem fognak engedelmeskedni; márpedig ha nem engedelmeskednek, akkor ugyancsak nehéz lesz harcba vinni őket. Ha azonban katonáink már eléggé ragaszkodnak hozzánk, ám büntetéssel sohasem sújtjuk őket, akkor semmi módon nem tudjuk majd harcba vinni őket.
Ha szokásává tesszük a népnek, hogy amire tanítjuk, mindig teljesítse, akkor a nép mindig engedelmeskedni fog. De ha eltűrjük, hogy ne teljesítse azt, amire tanítjuk, akkor a nép nem fog engedelmeskedni. Ha parancsainkat megszokott engedelmességgel teljesítik, akkor a sokasággal könnyű lesz szót értenünk.
Ha az ellenség nem készült fel a harcra, akkor előre megyünk és legyőzzük; de ha az ellenség harcra készen áll, akkor hiába megyünk előre, nem lesz miénk a győzelem, mert hiszen nagyon nehéz volna visszatérnünk, s így nem tudunk előnyökhöz jutni.
Ha az erők egyenlők, de eggyel támadunk meg tizet, akkor visszavonulásra kényszerülünk. Ha a katonák erősek, a tisztek azonban gyengék, akkor seregünk gyenge lesz. Ha a tisztek erősek, a katonák azonban gyengék, akkor seregünk az ellenség kezére jut. Ha a főtisztek elégedetlenek és nem engedelmeskednek, ha az ellenséggel találkozván a maguk feje szerint hadakoznak, akkor a hadvezér nem ismeri igazi képességeiket, és a sereg felmorzsolódik. Ha a hadvezér gyenge, nem elég szigorú, az alapelvek tanításakor nem elég világos, akkor a tisztek és katonák nélkülözni fogják az állandó szabályokat, s a hadirend felállításakor minden összekuszálódik, aminek következtében felfordulás lesz úrrá a seregben. Ha a hadvezér nem képes helyesen megítélni az ellenséget, kicsiny erőt vet harcba nagy erő ellen, ha maga gyenge lévén, megtámadja az erőset, ha katonáiból nem válogat ki rohamosztagokat, akkor a sereg futásban lesz kénytelen menekülést keresni.
Ha a harcról szóló tanítás biztos győzelmet ígér, akkor mindig felvehetjük a harcot, még ha az uralkodó azt mondja is, hogy ne harcoljunk. De ha a harcról szóló tanítás csak vereséget helyez kilátásba, akkor semmiképpen sem szabad harcba bocsátkoznunk, hiába mondja azt az uralkodó, hogy most pedig harcolnunk kell.
Az a hadvezér tehát, aki előrenyomulván nem a hírnevet keresi, visszavonulván pedig nem retteg a büntetéstől, hanem csak a nép védelmezésére és uralkodója igazi érdekeire gondol, az a fejedelemségnek valóságos drágaköve.
Ha úgy tekintünk katonáinkra, mint saját gyermekeinkre, akkor elmehetünk velük akár a legmélyebb szakadékba is; ha úgy tekintünk katonáinkra, mint szeretett fiainkra, akkor követnek bennünket akár a halálba is. De ha úgy szeretjük őket, hogy nem tudunk parancsolni nekik, ha olyan nagylelkűek vagyunk irántuk, hogy nem tudjuk szolgálatra fogni őket, ha tehát olyan felfordulást okozunk, hogy többé helyre sem tudjuk állítani a rendet, akkor katonáink lázadó fiúkhoz hasonlítanak, s lehetetlen lesz harcba vinni őket. Ha megértjük, hogy katonáinkkal képesek vagyunk a támadásra, de nem értjük meg, hogy az ellenséget éppen nem szabad megtámadnunk; akkor győzelemre csak félig-meddig számíthatunk. Ha felismerjük, hogy az ellenséget most meg lehet támadni, de nem értjük meg, hogy katonáinkkal most nem tudunk támadást végrehajtani, akkor is csak félig-meddig számíthatunk győzelemre. Ha felismerjük, hogy az ellenséget meg lehet támadni, s tudjuk, hogy katonáinkkal most képesek vagyunk támadni, de nem értjük meg, hogy a terepforma nem teszi lehetővé számunkra a harcot, akkor megint csak félig-meddig bízhatunk a győzelemben.
Ezért háborúzni az tud igazán, aki úgy mozgatja seregét, hogy sohasem téved el, s úgy vezeti vállalkozásait, hogy sohasem jut szorult helyzetbe.
Jól mondják tehát: ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat, akkor a győzelem nem maradhat el; s ha ismerjük a földet és ismerjük az eget, akkor a győzelmünk tökéletes lesz.
A háború legfontosabb elve az legyen, hogy minél gyorsabban igyekezzünk elfoglalni azt, amit az ellenség még nem ért el, járjunk olyan utakon, amelyekre ellenségünk még csak nem is gondol, s támadjunk ott, ahol ellenségünk nem készült fel a védelemre.
Ha idegenek vagyunk valahol, akkor mindig alapelvünk legyen, hogy mély behatolás esetén jól összpontosítsuk erőnket, s akkor az odavalósiak nem győzhetnek le bennünket; fosszuk ki a termékeny mezőket, s akkor csapatainknak lesz elegendő élelme; gondoskodjunk katonáink jólétéről és ne fárasszuk ki őket; növeljük bátorságukat és gyakoroltassuk erejüket; irányítsuk a sereget alapos számítások és jó tervek szerint, de ugyanakkor tetteinket senki át ne tekinthesse.
Állítsuk katonáinkat olyan helyekre, ahonnan nincs kiút, s akkor meghalnak inkább, de nem menekülnek. Ha pedig meghalni is készek, akkor a tisztek és katonák biztosan megfeszítik minden erejüket.
Mert seregünk katonái, ha veszedelemben vannak, nem rettegnek többé; ha nincs számukra kiút, akkor szilárdan helytállnak; ha mélyen behatolnak az ellenség földjére, ragaszkodnak is hozzá; ha elkerülhetetlen számukra, akkor küzdenek.
Így a hadsereg szorgoskodásunk nélkül is elővigyázatos lesz, követelésünk nélkül is engedelmeskedni fog, kötelékek nélkül is ragaszkodni fog hozzánk, s parancsaink nélkül is helyesen fog cselekedni. Hiszen minden kétséget eltávolítottunk, és a sereg mindhalálig nem tántorodik meg.
Legyen minden katonánk olyan bátor, mintha csak egyek lennének: ez a vezetés helyes útja. Az erősek és a gyengék egyaránt győzni tudnak, csak figyelembe kell venni a terep törvényeit.
Így aki igazán ért a hadvezetéshez, az katonáit a számukra reménytelennek látszó helyzetből kézen fogva tudja kivezetni, mintha csak egyetlen embert vezetne.
A hadsereg vezérének fontos feladata, hogy mindig nyugodt legyen s ezáltal kiismerhetetlen; igazságos legyen, s ezáltal tartsa fenn a rendet; képes legyen ostobaságban tartani katonáinak fülét és szemét, s érje el, hogy senki ne tudjon semmit; változtassa meg intézkedéseit, cserélje ki korábbi terveit, s érje el, hogy erről senki se szerezzen tudomást; változtassa meg szálláshelyét, térjen a sereggel kerülőutakra, s érje el, hogy mindezt senki meg ne sejtse.
Mert a katonák természete olyan, hogy ha körülzárják őket, akkor védekeznek; ha nem látnak más kiutat, akkor küzdenek; ha nehéz helyzetbe kerülnek, akkor követnek bennünket.
Amikor harcba vezetjük katonáinkat, határozzuk meg a feladatukat, de nem szükséges megmagyarázni azt egy szóval sem; harcba vezetvén őket, hívjuk fel figyelmüket az előnyökre, de nem kell ecsetelnünk a hátrányokat.
Aki a szabályokból akár csak egyet is figyelmen kívül hagy, annak serege nem képes hegemón királyságot biztosítani. A hegemón királyságért küzdő hadseregnek, ha meg akar támadni egy nagy fejedelemséget, nem szükséges nagy tömeget összegyűjtenie, és ha hatalmát ki akarja terjeszteni ellenségeire, nem szükséges ehhez szövetségeket kötnie. Éppen ezért nem is küzd azért, hogy szövetségeket kössön, hanem bízik a saját erejében, saját hatalmát terjeszti ki ellenségeire, s így azoknak fallal körülvett városait meg tudja hódítani, fejedelemségeiket meg tudja semmisíteni.
Amikor az ellenséges arcvonal egy időre megnyílik, a lehető leggyorsabban be kell törnünk soraiba. Elsőnek legyünk ott, ahol az ellenség szeretne lenni, aztán nyugodtan várjuk ki a találkozást. Lépjünk át minden tussal írt mércét, inkább alkalmazkodjunk mindig az ellenséghez, s akkor mi döntjük majd el a csata sorsát.
Kezdetben tehát úgy viselkedjünk, akár egy ártatlan leányka, s az ellenség kitárja majd kapuit. Akkor aztán legyünk olyan gyorsak, akár a rohanó nyúl, s az ellenségnek nem lesz módja feltartóztatni bennünket.
Aki pedig a csatában győzni, a támadással hódítani akar, de nem alkalmazza támadáskor a legtökéletesebb módszereket, az szerencsétlenül járhat, és azt mondják majd vállalkozásáról: "nem térült meg a befektetés."
Ezért mondják, hogy a bölcs uralkodónak jól meg kell fontolnia, a jó hadvezérnek pedig alkalmaznia kell a legjobb módszereket. Amikor nem származna belőle előnyünk, ne mozduljunk; ha nem járna sikerrel, ne vezessük harcba a sereget; amikor veszély nem fenyeget, ne kezdjünk csatát. Az uralkodónak sohasem szabad haragtól indíttatva sereget támasztania, a hadvezérnek sohasem szabad dühtől indíttatva bocsátkozni harcba. Csak akkor mozduljunk, ha ez megfelel érdekeinknek, s tapodtat se mozduljunk, ha az nem felel meg érdekeinknek. A harag könnyen jókedvre válhatik ismét, a düh könnyen elégedettségre fordulhat ismét, de az elpusztult országot nem lehet többé megmenteni, a halottakat nem lehet többé életre támasztani. Ezért mondják, hogy a bölcs uralkodó legyen nagyon megfontolt, a jó hadvezér pedig idejében készüljön fel, mert az ország nyugalma és a hadsereg épsége csak ezen az úton biztosítható.
Ezért a bölcs fejedelem és a kiváló hadvezér úgy indít háborút és úgy arat győzelmet az ellenség felett, úgy szerez tehát érdemdús tetteket, amelyek révén kiemelkedik a sokaságból, hogy mindent igyekszik előre tudni.

talán itt fér a legjobban, elég érdekes cikk:  tiboru.blogrepublik.eu/2011/03/25/a-mesterlovesz/

Talán idefér 😀
Nagyon elmés kis szerkezetek!