Kérdések bármiről

Pók, rovar, csúszó-mászó. Minddel ki lehet kergetni a világból. Mondjuj egy mezei kaszás póktól vagy egy kis leveli békától nem leszek azért zavarban, de az ilyen több centis sötét színű dögöktöl az a szar is vigyázba áll bennem 😀

Hát nekem egy állattal szemben volt parám kiskoromban, a molylepkével. 😀 Nem tudom miért, de rettegtem, amikor télen bejöttek tömegével (4-5 db 😀 ) a házba. Kinyírni se mertem őket, annyira fostam.

De szerencsére ezt már sikerült kinőni, mostmár gond nélkül megölöm őket, ha betévednek véletlenül. 😀

Vadállatoktól nem félek, egyrészt még gyalogosan sohasem láttam a vadonban, másrészt elvileg félnek az embertől. De azok elől tuti nem futnék el, mert úgyis utolérne kb. bármelyik. De a kutyák azok ritkán félnek az embertől, szóval a kutyáktól félek, a macskákat meg eleve rühellem, a többi állattal nincs bajom. Mondjuk nem szégyellem, mert egy csomóan meg a lovaktól félnek, amikor köztudott hogy növényevők 😀

Darazsat megértem hogy egyesekből félelmet vált ki, aki allergiás rá az beszophatja keményen. Rövid életem során 2 teljesen egészséges embert is ismertem aki úgy halt meg hogy az italába darázs repült és nem vette észre... Úgyhogy nem árt figyelni.
A dongó viszont annyira szelíd, hogy így fejből nem tudom megmondani, hogy valaha csípett-e meg valakit egyáltalán 😀 De az tuti hogy a méhecske se csíp meg hacsak az ember nem hadonászik. (Mondjuk én még nem láttam olyan nőt aki tök okosan ne kezdett volna el hadonászni, amikor berepült egy rovar, utána meg csodálkoznak hogy mindig őket csípi meg 😀) Amit végképp nem értek, hogy az itthon őshonos pókoktól, pl. a totál ártalmatlan kaszáspóktól miért fosnak.
eaglesmcnabb

A gyilkolási képességek meg az agresszió nincs korrellációban. Egy ló is simán megöl, elvileg egy kutya csak dominálni akar vagy területet véd, ... figyeld a jeleket!....

Vadállatoktól nem félek, egyrészt még gyalogosan sohasem láttam a vadonban, másrészt elvileg félnek az embertől. De azok elől tuti nem futnék el, mert úgyis utolérne kb. bármelyik. De a kutyák azok ritkán félnek az embertől, szóval a kutyáktól félek, a macskákat meg eleve rühellem, a többi állattal nincs bajom. Mondjuk nem szégyellem, mert egy csomóan meg a lovaktól félnek, amikor köztudott hogy növényevők 😀

Darazsat megértem hogy egyesekből félelmet vált ki, aki allergiás rá az beszophatja keményen. Rövid életem során 2 teljesen egészséges embert is ismertem aki úgy halt meg hogy az italába darázs repült és nem vette észre... Úgyhogy nem árt figyelni.
A dongó viszont annyira szelíd, hogy így fejből nem tudom megmondani, hogy valaha csípett-e meg valakit egyáltalán 😀 De az tuti hogy a méhecske se csíp meg hacsak az ember nem hadonászik. (Mondjuk én még nem láttam olyan nőt aki tök okosan ne kezdett volna el hadonászni, amikor berepült egy rovar, utána meg csodálkoznak hogy mindig őket csípi meg 😀) Amit végképp nem értek, hogy az itthon őshonos pókoktól, pl. a totál ártalmatlan kaszáspóktól miért fosnak.

Szerkesztette: eaglesmcnabb

| volt pár dinós álmom is, az a jelenet többször is előjött, amikor a Jurassic Park 2-ben a T-rex benézett a kissrác ablakán, miután megette a kutyát 😀 de kiskoromban sokszor néztem azokat a filmeket, és attól (még?) tényleg nem kell tartani, h dinók egyenek meg 😀 |
Borbinho

 www.youtube.com/watch?v=6s9sjPzyQjk

(Imadom a kutyákat, minden más állattól félek, kivéve tőlük 😀)
Heisman

Na én pont fordítva 😀 életemben 3 kutya volt amitől nem féltem, így a német juhászoktól, labradoroktól és német vizsláktól kevésbé tartok, de amúgy jobb ha elkerülnek a kutyák, mindenki jobban jár 😀
eaglesmcnabb

Hát én nekem gyerekkori traumám a bogarak/rovarok, alapvetően nem féltem, csak tesóm annyira félt, hogy átvettem tőle. Meg hát utána volt hogy megtámadtak darazsak... legalább kiderült hogy nem vagyok rájuk allergiás. Meg amikor erdő mellett voltunk iskola táborba jöttek a veszett rókák, de haverom egy “Menj innen te fasznyakú” kiáltással elüldözte részegen. Szóval ja nem férfias de fosok mindentől, főleg a macskáktól. Nagyfateréknál volt egy kivert szemű macska, mert a szomszédok cigányok a szomszédban, de ezt 10 évesen még nem magyarázta el nekem senki.
Heisman

nekem tudatalatti problémám alakult ki a darazsakkal
gyerekként megcsíptek a szemem mellett ami brutálisan bedagadt és veszélybe is került
azóta ha megcsíp elájulok-megszédülök
de nem vagyok allergiás, csak trauma
Negritis

#metoo, csak annyiban más, hogy nem csak darazsak, de bármi ami repül és zümmög, az nálam darázs/dongó, és meg akar támadni 😀 (nyilván nem így van, de így élem meg)
ez megvolt már 10-12 éves koromban is, és azóta sem sikerült kinőni. óvodás korunkban bátyám beletenyerelt egyszer egy méhecskébe a homokozóban, meg talán utána egyszer a strandon is megcsípték. biztos engem is valamikor, de arról nincs emlékem.

ezt úgy kell elképzelni, hogy pl gimiben bejött egy darázs/méh a terembe, én kb kifutottam.
próbáltam több módon is "legyőzni" a félelmem: elmagyarázni magamnak, hogy még a dongó is akkora mint a kisujjamon a köröm, ha meg is csíp, max pár percig/óráig fáj, nem kell tőlük félni. de kb elkezdenek remegni a lábaim ha hallok/látok egyet elrepülni a közelemben.

nem szeretem a kígyókat/pókokat, de azoktól nem parázok, nem érzem azt, hogy menekülnöm kell.

egyedül a medvék váltottak/váltanak még ki hasonlót, de ott a sok erdélyi utazás lesz a hunyó (+ ha jól tudom, a medvés álmok egy jelentősebb változást/eseményt jeleznek előre. érettségi után, egyetemi felvételi eredmények előtt volt medvés álmom elég sűrűn, illetve nyelvvizsga, meg 1-2 nagyobb egyetemi vizsga előtt is. de pl volt hogy évekig nem volt, aztán 1 héttel a brüsszeli gyakornokságom előtt is visszatért, több napon át).
plusz egy medve tényleg megöl, a darázs max ha allergiás vagy rá

| volt pár dinós álmom is, az a jelenet többször is előjött, amikor a Jurassic Park 2-ben a T-rex benézett a kissrác ablakán, miután megette a kutyát 😀 de kiskoromban sokszor néztem azokat a filmeket, és attól (még?) tényleg nem kell tartani, h dinók egyenek meg 😀 |

(Imadom a kutyákat, minden más állattól félek, kivéve tőlük 😀)
Heisman

Na én pont fordítva 😀 életemben 3 kutya volt amitől nem féltem, így a német juhászoktól, labradoroktól és német vizsláktól kevésbé tartok, de amúgy jobb ha elkerülnek a kutyák, mindenki jobban jár 😀
eaglesmcnabb

Hát én nekem gyerekkori traumám a bogarak/rovarok, alapvetően nem féltem, csak tesóm annyira félt, hogy átvettem tőle. Meg hát utána volt hogy megtámadtak darazsak... legalább kiderült hogy nem vagyok rájuk allergiás. Meg amikor erdő mellett voltunk iskola táborba jöttek a veszett rókák, de haverom egy “Menj innen te fasznyakú” kiáltással elüldözte részegen. Szóval ja nem férfias de fosok mindentől, főleg a macskáktól. Nagyfateréknál volt egy kivert szemű macska, mert a szomszédok cigányok a szomszédban, de ezt 10 évesen még nem magyarázta el nekem senki.
Heisman

nekem tudatalatti problémám alakult ki a darazsakkal
gyerekként megcsíptek a szemem mellett ami brutálisan bedagadt és veszélybe is került
azóta ha megcsíp elájulok-megszédülök
de nem vagyok allergiás, csak trauma

(Imadom a kutyákat, minden más állattól félek, kivéve tőlük 😀)
Heisman

Na én pont fordítva 😀 életemben 3 kutya volt amitől nem féltem, így a német juhászoktól, labradoroktól és német vizsláktól kevésbé tartok, de amúgy jobb ha elkerülnek a kutyák, mindenki jobban jár 😀
eaglesmcnabb

Hát én nekem gyerekkori traumám a bogarak/rovarok, alapvetően nem féltem, csak tesóm annyira félt, hogy átvettem tőle. Meg hát utána volt hogy megtámadtak darazsak... legalább kiderült hogy nem vagyok rájuk allergiás. Meg amikor erdő mellett voltunk iskola táborba jöttek a veszett rókák, de haverom egy “Menj innen te fasznyakú” kiáltással elüldözte részegen. Szóval ja nem férfias de fosok mindentől, főleg a macskáktól. Nagyfateréknál volt egy kivert szemű macska, mert a szomszédok cigányok a szomszédban, de ezt 10 évesen még nem magyarázta el nekem senki.

Idén meglepően jó az Arkansas, lett is egy bandwagon szurkolójuk #ncaahu pic.twitter.com/6TDWFnV0y2

— Alföldi-Horváth Róbert (@AlfoldiHorvath) November 12, 2020

viszont a mez sajnos kicsi lett (vagyis jelenleg még épp jó, de kutyánk nőni fog), így jelképes áron átadnám a leggyorsabb jelentkezőnek

(Imadom a kutyákat, minden más állattól félek, kivéve tőlük 😀)
Heisman

Na én pont fordítva 😀 életemben 3 kutya volt amitől nem féltem, így a német juhászoktól, labradoroktól és német vizsláktól kevésbé tartok, de amúgy jobb ha elkerülnek a kutyák, mindenki jobban jár 😀

Kutyásoktól kérdezném: Édesapám kutyusa ma elpusztult, vártuk már, tudtuk. Édesapám és édesanyám is teljes depresszióban. A kutya tartotta karban édesapám. Naponta sétált vele 20.000 lépést és ez volt a mozgása. Amióta beteg a kutyus mind testileg, mind lelkileg rottyra került ő is. Most még a teljes sokkban vannak. Szeretnénk minél előbb új kutyust neki.
Idős házaspár, de apu sokat tud sétálni vele. Kertes ház, de ők a lakásba is beengedik. Kis-közepes méretű kuyára gondolunk. Az elpusztult kutyus cocker spániel volt, azt semmiképpen nem akarunk, de valami hasonló méretűben gondolkodnánk.
Ki mit ajánlana? Kölyök kutya vagy már felnőtt? Sajnos életkorukból adódóan, valószínű nekünk kell majd átvenni (remélem hosszú évek múlva), ezt is figyelembe vennénk és ez alapján inkább felnőtt. De sokkal jobb lenne ők nevelnék fel, ez alapján kölyök. Milyen fajta? Pedigré rohadtul nem szempont, akár menhelyi keverék is jöhetne, csak mégis mi a alapján?
Hozzáértőknek nagyon megköszönöm, ha segít nekünk!
diverdoc

Akarnak kutyát már most?

Az enyémet egy hónapja kellett elaltatnom, s annyira magam alatt vagyok azóta is hogy tuti nem akarnék még...
Mikey

Nem akar most semmit. Enni se. De kutya nélkül meg fog indulni a lejtőn, látom. Kutyus életcél, napi program, gondoskodási ösztön kiélése, társ. Kölyök kutyát eldöntöttük nem. Most a menhelyi labradorban gondolkodunk, a retriever rescue oldalán találtunk több pár éves kutyust akik jók lehetnek és annyira nem nagy termetű kutyák.


Ő Kabo, őt nézzük most
diverdoc

Elképesztően aranyos 😊 Unokatestvéremnek is spániele van, és már nagyon idős, imádom azt a kutyát. Mondjuk nekik családban már születésem előtt is volt spánlielük, ragaszkodnak ehhez a fajhoz, szóval nem biztos hogy kell a váltás, bár ezt nyilván jobban tudod. Nekünk Yorkshire terrierünk volt, na ő nem nagyszülőknek való. Családban volt még egy westie-je, aki nagyon jól viselkedett mindig. Valamint amikor jöttek ide szállítók Magyarországról, egy családnak vittek egy Puli kölyköt. Tudtam vele sétálni egy kört, ha lehetne albérletben kutya biztos elloptam volna. (Imadom a kutyákat, minden más állattól félek, kivéve tőlük 😀)

én mostanában egy spánielre szoktam vigyázni, szerintem az is jó választás lehet, nagyon tanulékony figyelmes, de azért nem akkora kihívás féken tartani mint egy labradort
kristof

spaniel pusztult most el, azt direkt nem akarunk
diverdoc

oh, bocsánat, csak felületesen kezdtem el olvasni a threadet. a másik tippem még a törpe schnauzer, ott kennelt is tudok ajánlani, ha érdekel 😊
kristof

Én akkor annyiba segítenék (mivel tudom kedves diverdoc mennyire szeret 😅így biztos nem válassza azt amit én javaslok így egyet le lehet húzni a listáról)

 hu.m.wikipedia.org/wiki/Pumi


Eszméletlen okosak ragaszkodóak ......és szeretet gombócok 😊😊

én mostanában egy spánielre szoktam vigyázni, szerintem az is jó választás lehet, nagyon tanulékony figyelmes, de azért nem akkora kihívás féken tartani mint egy labradort
kristof

spaniel pusztult most el, azt direkt nem akarunk
diverdoc

oh, bocsánat, csak felületesen kezdtem el olvasni a threadet. a másik tippem még a törpe schnauzer, ott kennelt is tudok ajánlani, ha érdekel 😊

Kutyásoktól kérdezném: Édesapám kutyusa ma elpusztult, vártuk már, tudtuk. Édesapám és édesanyám is teljes depresszióban. A kutya tartotta karban édesapám. Naponta sétált vele 20.000 lépést és ez volt a mozgása. Amióta beteg a kutyus mind testileg, mind lelkileg rottyra került ő is. Most még a teljes sokkban vannak. Szeretnénk minél előbb új kutyust neki.
Idős házaspár, de apu sokat tud sétálni vele. Kertes ház, de ők a lakásba is beengedik. Kis-közepes méretű kuyára gondolunk. Az elpusztult kutyus cocker spániel volt, azt semmiképpen nem akarunk, de valami hasonló méretűben gondolkodnánk.
Ki mit ajánlana? Kölyök kutya vagy már felnőtt? Sajnos életkorukból adódóan, valószínű nekünk kell majd átvenni (remélem hosszú évek múlva), ezt is figyelembe vennénk és ez alapján inkább felnőtt. De sokkal jobb lenne ők nevelnék fel, ez alapján kölyök. Milyen fajta? Pedigré rohadtul nem szempont, akár menhelyi keverék is jöhetne, csak mégis mi a alapján?
Hozzáértőknek nagyon megköszönöm, ha segít nekünk!
diverdoc

Akarnak kutyát már most?

Az enyémet egy hónapja kellett elaltatnom, s annyira magam alatt vagyok azóta is hogy tuti nem akarnék még...
Mikey

Nem akar most semmit. Enni se. De kutya nélkül meg fog indulni a lejtőn, látom. Kutyus életcél, napi program, gondoskodási ösztön kiélése, társ. Kölyök kutyát eldöntöttük nem. Most a menhelyi labradorban gondolkodunk, a retriever rescue oldalán találtunk több pár éves kutyust akik jók lehetnek és annyira nem nagy termetű kutyák.


Ő Kabo, őt nézzük most
diverdoc

Nagyon szép, főleg a tekintete. Apuddal látogassátok meg, és kiderül. 😊

Menhely

Kutyásoktól kérdezném: Édesapám kutyusa ma elpusztult, vártuk már, tudtuk. Édesapám és édesanyám is teljes depresszióban. A kutya tartotta karban édesapám. Naponta sétált vele 20.000 lépést és ez volt a mozgása. Amióta beteg a kutyus mind testileg, mind lelkileg rottyra került ő is. Most még a teljes sokkban vannak. Szeretnénk minél előbb új kutyust neki.
Idős házaspár, de apu sokat tud sétálni vele. Kertes ház, de ők a lakásba is beengedik. Kis-közepes méretű kuyára gondolunk. Az elpusztult kutyus cocker spániel volt, azt semmiképpen nem akarunk, de valami hasonló méretűben gondolkodnánk.
Ki mit ajánlana? Kölyök kutya vagy már felnőtt? Sajnos életkorukból adódóan, valószínű nekünk kell majd átvenni (remélem hosszú évek múlva), ezt is figyelembe vennénk és ez alapján inkább felnőtt. De sokkal jobb lenne ők nevelnék fel, ez alapján kölyök. Milyen fajta? Pedigré rohadtul nem szempont, akár menhelyi keverék is jöhetne, csak mégis mi a alapján?
Hozzáértőknek nagyon megköszönöm, ha segít nekünk!
diverdoc

Akarnak kutyát már most?

Az enyémet egy hónapja kellett elaltatnom, s annyira magam alatt vagyok azóta is hogy tuti nem akarnék még...
Mikey

Nem akar most semmit. Enni se. De kutya nélkül meg fog indulni a lejtőn, látom. Kutyus életcél, napi program, gondoskodási ösztön kiélése, társ. Kölyök kutyát eldöntöttük nem. Most a menhelyi labradorban gondolkodunk, a retriever rescue oldalán találtunk több pár éves kutyust akik jók lehetnek és annyira nem nagy termetű kutyák.


Ő Kabo, őt nézzük most

Szerkesztette: diverdoc

én mostanában egy spánielre szoktam vigyázni, szerintem az is jó választás lehet, nagyon tanulékony figyelmes, de azért nem akkora kihívás féken tartani mint egy labradort
kristof

spaniel pusztult most el, azt direkt nem akarunk

Fura hogy senki nem ajánlotta még a németjuhászt vagy a malinois-t (belga juhászt). Csak jókat olvastam róluk, nagyon intelligensek, tanulékonyak, ragaszkodóak.

Egy ideje elég sokat olvasok a témában (amint fel tudnék mondani a mostani helyemen vennék egyet), ezek alapján amit nem ajánlanék, azok a terrierek. Okosak nagyon, de öntörvényűek, és ha nem kapnak jó nevelést, nehéz lesz más állatokkal (alapból kotorékozó kutyák, ezért minden pici állat potenciális célpont nekik, de kutyákkal se jönnek ki jól ha nem kapnak jó nevelést). Bár ez a legtöbb kutyára igaz 😊

Én amúgy welsh terriert fogok majd valszeg, de a nyugissága és kevés mozgásigénye miatt a dándogon is gondolkozok 😀
Borbinho

Nem hiszem, hogy egy német juhász, vagy belga lenne jó az idős szüleimnek

Merem ajánlani a beagle-t is. Van mozgásigénye, de nagyon barátságos, szociális, ezt tapasztalatból mondom.
Egyik ismerősöm is beagle-t vett az idős anyukájának mondván amennyire szeret a kutya barátkozni, sétáltatás közben szóba tud elegyedni az egyedül élő idős szülő is a járókelőkkel, így kevésbé szűkül be szociálisan.
empty taxi

Beagle-ről azt mondták nekem, hogy szökős. Ezek szerint neked (anyukádnak) nincs ilyen tapasztalatod
diverdoc

Gazdafüggő. Az enyém az előző gazdájától mindig elszökött (aka vitte a vadászösztöne), tőlem érdekes módon sosem akart.

Egyébként idős embernek kölyökkutyát semmiképp. Egyrészt hosszútávon nem biztos hogy a gazdijai lesznek, másrészt azzal folyamatosan foglalkozni kell, tanítani, nevelni, játszani, sétálni, etc. S a kutyát sem biztos hogy ki kell tenni potenciális gazdiváltásnak. Idős embernek szerintem menhelyről kellene örökbe fogadnia. Odamenni a menhelyre, és amelyik kutya odamegy hozzájuk, és érdeklődik irántuk, azt elhozni. Onnantól az a kutya tuti hogy mellettük akar lenni és boldog lesz mellettük. Vagy esetleg másik embertől örökbe fogadni, ha az valamilyen okból megválna tőle, HA a kutya egyből örül a szüleidnek, érdeklődik irántuk, satöbbi. Ha nem, akkor hagyni kell azt a kutyát.

Igen, a kutya szemszögéből írom, mert az a fontos, nem az emberé.

Szerkesztette: Mikey

Kutyásoktól kérdezném: Édesapám kutyusa ma elpusztult, vártuk már, tudtuk. Édesapám és édesanyám is teljes depresszióban. A kutya tartotta karban édesapám. Naponta sétált vele 20.000 lépést és ez volt a mozgása. Amióta beteg a kutyus mind testileg, mind lelkileg rottyra került ő is. Most még a teljes sokkban vannak. Szeretnénk minél előbb új kutyust neki.
Idős házaspár, de apu sokat tud sétálni vele. Kertes ház, de ők a lakásba is beengedik. Kis-közepes méretű kuyára gondolunk. Az elpusztult kutyus cocker spániel volt, azt semmiképpen nem akarunk, de valami hasonló méretűben gondolkodnánk.
Ki mit ajánlana? Kölyök kutya vagy már felnőtt? Sajnos életkorukból adódóan, valószínű nekünk kell majd átvenni (remélem hosszú évek múlva), ezt is figyelembe vennénk és ez alapján inkább felnőtt. De sokkal jobb lenne ők nevelnék fel, ez alapján kölyök. Milyen fajta? Pedigré rohadtul nem szempont, akár menhelyi keverék is jöhetne, csak mégis mi a alapján?
Hozzáértőknek nagyon megköszönöm, ha segít nekünk!
diverdoc

Akarnak kutyát már most?

Az enyémet egy hónapja kellett elaltatnom, s annyira magam alatt vagyok azóta is hogy tuti nem akarnék még...
Mikey

Szerintem jó darabig nem is fogsz akarni. Ettől még ha ott lenne, segítene.
somoskovig

Hát nem tudom. Szerintem előbb túl kell tenni magad az ilyesmin, s ha készen állsz és "érzed" akkor kell új/másik/következő/nemtudomhogymondjam. Persze nyilván egyénfüggő a dolog, de ilyenkor ilyen gyorsan az ajándék kutya az nagyon kockázatos.

Más kérdés, hogy a kutyaajándékozásnak sem vagyok híve, lehetőség szerint hagyni kell hogy a kutya válasszon ki téged.

Kutyásoktól kérdezném: Édesapám kutyusa ma elpusztult, vártuk már, tudtuk. Édesapám és édesanyám is teljes depresszióban. A kutya tartotta karban édesapám. Naponta sétált vele 20.000 lépést és ez volt a mozgása. Amióta beteg a kutyus mind testileg, mind lelkileg rottyra került ő is. Most még a teljes sokkban vannak. Szeretnénk minél előbb új kutyust neki.
Idős házaspár, de apu sokat tud sétálni vele. Kertes ház, de ők a lakásba is beengedik. Kis-közepes méretű kuyára gondolunk. Az elpusztult kutyus cocker spániel volt, azt semmiképpen nem akarunk, de valami hasonló méretűben gondolkodnánk.
Ki mit ajánlana? Kölyök kutya vagy már felnőtt? Sajnos életkorukból adódóan, valószínű nekünk kell majd átvenni (remélem hosszú évek múlva), ezt is figyelembe vennénk és ez alapján inkább felnőtt. De sokkal jobb lenne ők nevelnék fel, ez alapján kölyök. Milyen fajta? Pedigré rohadtul nem szempont, akár menhelyi keverék is jöhetne, csak mégis mi a alapján?
Hozzáértőknek nagyon megköszönöm, ha segít nekünk!
diverdoc

Akarnak kutyát már most?

Az enyémet egy hónapja kellett elaltatnom, s annyira magam alatt vagyok azóta is hogy tuti nem akarnék még...
Mikey

Szerintem jó darabig nem is fogsz akarni. Ettől még ha ott lenne, segítene.

Kutyásoktól kérdezném: Édesapám kutyusa ma elpusztult, vártuk már, tudtuk. Édesapám és édesanyám is teljes depresszióban. A kutya tartotta karban édesapám. Naponta sétált vele 20.000 lépést és ez volt a mozgása. Amióta beteg a kutyus mind testileg, mind lelkileg rottyra került ő is. Most még a teljes sokkban vannak. Szeretnénk minél előbb új kutyust neki.
Idős házaspár, de apu sokat tud sétálni vele. Kertes ház, de ők a lakásba is beengedik. Kis-közepes méretű kuyára gondolunk. Az elpusztult kutyus cocker spániel volt, azt semmiképpen nem akarunk, de valami hasonló méretűben gondolkodnánk.
Ki mit ajánlana? Kölyök kutya vagy már felnőtt? Sajnos életkorukból adódóan, valószínű nekünk kell majd átvenni (remélem hosszú évek múlva), ezt is figyelembe vennénk és ez alapján inkább felnőtt. De sokkal jobb lenne ők nevelnék fel, ez alapján kölyök. Milyen fajta? Pedigré rohadtul nem szempont, akár menhelyi keverék is jöhetne, csak mégis mi a alapján?
Hozzáértőknek nagyon megköszönöm, ha segít nekünk!
diverdoc

Akarnak kutyát már most?

Az enyémet egy hónapja kellett elaltatnom, s annyira magam alatt vagyok azóta is hogy tuti nem akarnék még...

én mostanában egy spánielre szoktam vigyázni, szerintem az is jó választás lehet, nagyon tanulékony figyelmes, de azért nem akkora kihívás féken tartani mint egy labradort
kristof

igen csak pont irta h azt nem szeretnének mert előző is az volt

Fura hogy senki nem ajánlotta még a németjuhászt vagy a malinois-t (belga juhászt). Csak jókat olvastam róluk, nagyon intelligensek, tanulékonyak, ragaszkodóak.

Egy ideje elég sokat olvasok a témában (amint fel tudnék mondani a mostani helyemen vennék egyet), ezek alapján amit nem ajánlanék, azok a terrierek. Okosak nagyon, de öntörvényűek, és ha nem kapnak jó nevelést, nehéz lesz más állatokkal (alapból kotorékozó kutyák, ezért minden pici állat potenciális célpont nekik, de kutyákkal se jönnek ki jól ha nem kapnak jó nevelést). Bár ez a legtöbb kutyára igaz 😊

Én amúgy welsh terriert fogok majd valszeg, de a nyugissága és kevés mozgásigénye miatt a dándogon is gondolkozok 😀
Borbinho

gondolom azért mert jellemzően nem kis-középtermetűek
briareos

Miért, a golden retriever vagy a labrador az? 😀
Borbinho

nem, nem is ajánlottam 😀

Én is a goldenre, vagy még inkább a labrador retrieverre szavaznék, utóbbiból is a munkavonal, nem a kiállítási. Kisebb, mint a golden, kb 25 kg egy felnőtt szuka, brutál jól taníthatóak, mellette teljesen rá vannak fixálva a gazdira, azért élnek, hogy a gazdival lehessenek, de ha jól vannak nevelve, akkor lehet velük nyugisan sétálni, visszajön, láb mellett sétál póráz nélkül, amit csak akarsz.
somoskovig

ezek szerint a mi kutyánk minden más kutyát tekint a gazdijának 😊 persze ez túlzás, mert ingerszegény környezetben tényleg igaz, de fél éves korban a nyugis sétától még nagyon messze járunk
r.baggio

Fél évesen még nagyon kajlák. 😊 Illetve nagyon kell nekik a képzés, anélkül egy nagyon kedves, nagyon szertelen, nagyon szétszórt kutya lesz belőle.