Társasjátékok

Vasárnap júniusig jutottam, remélem most sikerül egyben a végére érnem az évnek.

Part 2:

Voidfall: Szerencsére ezt ajándékba kaptam. Kicsit felette van annak az árnak amit ki tudok gazdálkodni. Valószínűlebb rövidebb lenne ez az írás, ha én veszem, mert egy darabig nem lett volna másra pénzem.
Amikor a Voidfall kerül szóba két dolog merül fel mindig: A setup idő és a komplexitás. Valahol mind a kettő jogos, de nekem egyik se jelent gondot, sőt. A setup valóban 40+ perc lehet, ha akkor veszed ki a dobozból, és ha az asztalon hagytam, akkor is el lehet bíbelődni vele, de valahogy kimondottan jó érzés setupolni. Az a típus vagyok aki mindig két monitort használ 20 megnyitott ablakkal, olvasáshoz megeszik 4 csomag szotyit, csak egy nagyon jó filmet/sorit tud egy ülésből végignézni, de valahogy a társasjáték setupoknál átmegyek figyelemhiányosból autistába, és boldog nyugalommal rakosgatom a dobókockákat a voidkezecskékbe. Különösen segít ha egy társasjáték setupjában vannak változók, amiken már pakolgatás közben agyalsz, tervet szősz, fejben már frakciót választasz, stb. Itt ez fokozottan érvényes. Rengeteget változtat a játékon, hogy milyen technológiák kerülnek be és milyen térképet pakolsz fel. A komponensek a retail verzióban is csodálatos minőségűek. A két rétegű űrhajó lapkák a kedvenc komponenseim ever, és a kezek is nagyon ötletesek. Nagyon szép játék. Kimondottan jó érzés elővenni. Amikor rohadt fáradtan jövök haza munkából, és tudom, hogy semmi értelmeset nem fogok csinálni, akkor csak elkezdem setupolni a Voidfallt, és elégedetten fekszem le aludni. Játszani nem kezdek el, de már jár az agyam, miket akarok elérni az első ciklusban.
A komplexitás meg jogos dolog. Nyilván nem egyszerű játék, de iszonyú logikus minden. Inkább tanulnám újra ezt tízszer mint bárelyik amerit egyszer. Nincsenek edge case-ek, nem kell FAQ-ot olvasgatni, minden úgy működik ahogy kell, ráadásul itt lettem végérvényesen Ian O'Toole fanboy. Elképesztően jó ikonográfia van a játékban. Lényegében minden fontos információ ott van, logikus sorrendben ábrázolva, érthető, jól kidolgozott ábrákkal. A kézikönyv is gyönyörű és jól felépített. Semmi gondom nem volt a tanulással. Talán 1 apró hibát vétettem az első játékban, de azon kívül minden amit ellenőriztem a szabálykönyvben az volt amire gondoltam. Fölösleges félni a bonyoultságától, ez a játék így jó. Azt tartom jó komplexitásnak, amikor az összetettség nagyobb szabadságot ad. Több ágú döntési fát, új lehetőségeket, esélyt a problémák kreatív megkerülésére. Sok játék úgy komplex, hogy ráderöltet egy teljesen egyértelmű gameloopot, de telerakja szükségtelen alrendszerekkel, amin át kell vergődnöd magad a sikerhez. Ezek a játékok általában tök fölöslegesen bonyolultak, nem lesznek tőle érdekesebbek vagy szórakoztatóak. Ez alól is vannak kivételek, de nagyon-nagyon jónak kell lennie egy olyan komplex játéknak, ami beszorít egy folyosóra. Itt rengeteg lehetőség van megtenni valamit amit akarsz. Hiába nyersz, soha nem érzed könnyűnek a játékot, mert biztosan volt olyan köröd amin 15 percet agyaltál, szimplán mert sok mindenre kellett figyelned, kevés lépésed maradt mindent megtenni. Kicsit bánom, hogy közepes fokozaton játszottam le az összes szóló térképet, mert a játék nehéz fokozaton kezd érdekessé válni. Annyit nehezítettem, hogy kvázi "kampányt" játszom, és kötelezően egy frakcióval tolom végig az összes küldetést nehéz fokozaton, csak az és A és B változat közül választhatok a frakción belül. Így már közel-közel kerülök a vereséghez, de még midnig tartom a 100% winrate-et. Ettől függetlenül minden játék egy élmény, soha nem válik egyértelművé, vagy könnyűvé. Az 45-50k közötti árért nagyon sokat ad(Rengeteg frakció, 3 játékmód, sok térkép, végtelen újrajátszhatóság). A haverokkal még ki se próbáltam, de már szólóban is bőven megérte volna az árát. TÜ-n vettem hozzá két rétegű játékostáblát, és a kiegészítőre is rápillantgattam. Nem akartam tolakodó lenni mert mindig játszott valaki, de boldogan láttam, hogy lesznek új technológiák. Utóbbiak hihetetlen sokat adnak a játékhoz. Alapból egy szerencsefaktort szinte teljesen nélkülöző heavy euróhoz képest rettentő tematikus a játék, de a technológiák szinte novella szerűvé tesznek egy-egy játékot. Az hogy az elbukott házakhoz kapcsolódnak, ahogy a ciklusok múlásával eltűnnek a haladó tudások, zseniálisan van kitalálva. Erően top 10 játék lett, szólóban mindenképpen top 3. Remélem minél hamarabb sikerül játszani vele egyet kompetitív módban is, és a kiegre is vevő leszek.

Carnegie: Régóta fel volt írva a listámra. Ian O'Toole grafikai design, zseniális játékmenet a komponensminőséghez képest kifejezetten jó áron. Sikerült beszereznem hozzá a kickstarteres minikieget is, ami igazából csak több variációt ad, plusz mechanikákat nem tesz a játékba. Ha alkalmanként játszik a játékkal az ember szükségtelen, de ha sokat tolod szólóban, mindenképpen segít frissen tartani a játékot.
Amúgy briliáns játék. Az action selection hihetetlenül okos, nagyon taktikussá teszi a köröket. Ez is egy olyan játék, ami 3-4 fővel jönne ki igazán, mert rengeteg teret ad az indirekt interakcióra. A szóló nagyon pörgősen van megoldva. Egy másodpercre nem vonja el a figyelmedet, szinte automatikuan lehet intézni az automa dolgait, de sajnos ez is lett a veszte. Közepes fokozaton lényegében mindig nyersz, viszont nehéz módban az esetek 75%-ában nincs információd milyen akciót fog választani a bot, így lényegében totál random tudsz belefutni abba, hogy pl. két construction akció lesz egymás után, úgy hogy egy normál játékban szinte biztosan lenne közte egy HR és/vagy RnD(vagy tudnád olvasni a másik játékost, aki ezzel akar hátrányba hozni). Szóval a fluid játékmenetért cserébe kicsit szerencse alapú lett a szóló mód, de amúgy a játék tényleg nagyon jó. Sok menet után persze már megvannak a kedvenc építési útvonalak és iroda típusok. Azért is lenne jó emberek ellen játszani, mert ezekért biztosan nagyobb csata menne, míg így most totál random mire megy a bot. Az irodák esetében szándékosan a kieg egyik játékváltozatát játszom. Minden szobából csak 1 kerül játékba és annak dobom ki a felét játék előtt. Ez új stratégiákra kényszerít, és a szóló bot hiányosságai ellenére még mindig szórakoztató a játék. Nem lett szóló kedvenc, de valószínűleg a legjobbak között lesz, ha sikerül párat játszani vele a haverokkal.

Evacuation: Ez is a listámon volt, de kicsit sokaltam az árát. Szerencésre leakciózták 9-re így bőven megérte. Talán ez a legszűkebb, legmatekosabb játékom. Rettentő sokat kell számolni. Nem csak úgy nagyjából, érzésre, hanem pontosan. Konkrétan az akcióválasztásnál tudnod kell miket csinálsz még a körödben, mert több szempontot is mérlegelned kell, és az akciók összértéke határozza meg a körök közötti dolgokat, ráadásul 1 nyersanyagon is múlhatnak hatalmas dolgok. Rettentő könnyű elrontani egy kört és ezzel a teljes játékot. Elég réteg játék. Nem tudom nyugodt szívvel ajánlani. Néha szinte melónak érződik játszani vele, de amúgy szórakoztató. Jó érzés sok pontot szerezni, és az alap téma is kiváló. A szóló mód egy szimpla verd meg a legjobb pontod mód, az automa csak elvesz/lefoglal ezt-azt, és kiválóan működik. Játszottam mind a 4 techel egyet-egyet, aztán félreraktam hoszzú téli estékre. Friss fej kell hozzá, de elég egyedi élmény.

Gaia Project + The Lost Fleet: A Terra Mystica rajongótábor mindig öli egymást, hogy a szűk eredeti, a modern tech sávokkal dolgozó Gaia, vagy a komplexebb, de kicsit lazább Találmányok kora a legjobb rész. Én személy szerint mind a hárommal bármikor bárhol szívesen játszom. Mind a három 10/10 játék, és tökéletesen megértem az érveket egyik vagy másik mellett. Mivel rengeteget játszottam a talámányok korával ezt szándékosan kicsit más felfogásban kezdtem el. Minden frakcióval játszottam egyet-egyet, és nem az iduló állapotokhoz választottam ideális frakciót, hanem alkalmazkodni próbáltam azzal ami jutott. Eszetlen jó szeptember volt. A kieget elő se vettem, míg nem próbáltam ki minden frakciót. Szereintem egy hónapig el se pakoltam a játékot. Itt is kiváló a szóló mód. Sajnos a kiegben kicsit összecsapták, de ott sincs nagyon nagy gond. Nyilván a később megjelent TK-ban már tökéletesítették, de itt is nagyon fluid a bot a döntések összetettségéhez képest. Igazából ez is azért zseniális, amiért minden TM. Egyszerűen eszetlen jó a rendszer. Személy szerint nem rajongok a sávokért, de elég egyedivé teszi a játékot, hogy megérje mind a kettőt a gyűjteményben tartani. Itt kicsit jobban a végére jön ki a pontozás. Előfordult, hogy egy utolsó kis lépés hatására még 60 pontot tudtam összehozni. A kieg nagyon sokat ad hozzá. Kevésbé feszes mint az alapjáték, így ízlés kédése ki szereti ki nem, de ad alternatív lehetőségeket 1-1 dolgog elvégzésére, amit én mindig kifejezetten keresek a társasokban, így nekem egyértelműen kieggel teljes a játék. Az egyik legjobb társas valaha. A találmányok kora megelőzi nálam, de nagyon sok minden más nem. Végtelen mennyiségű játék van benne. Érzed a folyamatos fejlődést, az új stratégiák kialakulását a fejedben. Általában minden játéknál egy füzetbe írom a szóló eredményeimet, és nagyon jó visszanézni, ahogy hétről-hétre emelkedik benne a pontátlagom.

Men-Nefer: Itt most volt pár hónap szünet. Sokat is költöttem játékokra, meg nem akartam abba a hibába esni, hogy csak veszem a játékokat, de nem játszom velük szinte semmit. A társasjátékok ünnepére és Black Fridayre spóroltam. Általában nagy bevásárlásokra nem számítok az expókon rendezvényeken, mert hiába vannak jó áron a játékok, a kiadók érthető módon főleg a saját kiadású játékaikat hozzák, a beragadtakat akciózzák, nekem meg lassan csak angol címek vannak a listámon. A Men Nefert előre kinéztem, hogy valamit biztosan vigyek haza, amivel lehet másnap játszani. Alapvetően 3 Men Neferhez hasonló játék volt a listámon. A Sankoré, az Inventors of South Tigris és ez. Mind a három a játékosan komplex kategóriába tartozik nálam. Az Inventorst kicsit sokalltam, mert 30 körül láttam, ráadásul kockával is kell benne dobálni. Egyszer biztosan meglesz, mert szeretem a szériát, és kifejezetten tetszik. Egyszer a melóhelyen unalmamban a szabályköny fordításának is megírtam a 70%-át aztán rájöttem, hogy van fordítós fb csoport, és valaki már megcsinálta. 😀 A Sankoré messze a legjobb a játék a három közül, de állítólag nagyon könnyű a szólója, ami nekem mindig nagy turn off, ráadásul a hatalmas táblák és a rengeteg különálló rész miatt elsőre ijesztő, nehezen tanítható játék. Nehéz lenne az asztalra rakni a társaságban. Egyszer biztosan megveszem ezt is, mert amúgy a működése nagyon tetszik, de sok minden van előtte.
A Men-Neferben főleg az action selection tetszik. Izgalmas ahogy ütemezni kell az akciókat, mert ahogy használja más is a sort úgy lesz drágább az akció. Szerencsére szólóban is remekül kijön a dolog, és összességében is kimondottan jó automát csináltak hozzá. Nem ez az évszázad a játéka, de ügyesen folyik össze a sok kis minijáték. Kimondottan igényes alkatrészekkel adják. A gigantikus tábla ellenére nem egy table hog. Minden cucc a központi táblán vagy a játékostáblákon van. Kifejezetten élvezetes közösen építgetni a piramist. Nem egy veszélyesen összetett játék, ráadásul elég tematikus, így könnyen el tudom képzelni, hogy majd barátnőket/feleségeket is be lehet vonni a játékba. Igaz nem lett kedvenc, de jókat játszottam vele.

Horseless Carriage: Ahogy az előbb említettem, nem szoktam arra számítani, hogy nagy érdekességeket találjak az expókon erre TÜ-n random megláttam 15k-ért a kickstarteres standjánál. Tudom, hogy külföldön is lejjebb vitték, mert kicsit túlrendelték belőle magukat, de akkor se számítottam rá, hogy 15-ért meg tudok venni egy Splottert Magyarországon. A Doumen-Wiersenga páros egészen különleges játékokat gyárt. Többnyire absztrakt alapokra ráhúzott több réteg nagyon tematikus gazdasági euro. Végtelenül kapitalista a legtöbb játékuk, nem kevés humorral és ön(iróniával) előadva. Én sajnos csak a Food Chain Magnettel és ezzel játszottam, de több tucat órányi játékot néztem a többi(sajnos már nemigen, vagy csak aranyáron kapható) játékukról. Valahogy ők tudják tökéletesen összehozni azt, hogy a játékos interakció jelenti a változatosságot és a szerencsefaktort a játékban. A résztvevők döntései alakítják és terelik tévutakra a játék menetét. Nem egy kártyát csapunk fel, lapkát fordítunk meg, szimplán csak tesszük a dolgunkat, ami totálisan fejére tudja állítani mindenki más terveit. Mindez mindig meg van spékelve valami őrült csavarral, valami olyan zseniális mechanikával, amit mások el se loptak, mert nem nagyon működne egyéb környezetben. A Bus-ban minden körben megszerezheti valaki a lehetőséget, hogy megállítsa az időt, ami miatt minden utas oda akar menni ahol már van, Nem kell kötelezően megtennie, de mindig ott lóg a levegőben. A Great Zimbabweben a kezdésért licitáló gazdagok szétszórják a pénzt a játékosok között, rádásul minden eszköz amit veszel távolabb viszi a győzelemhez szükséges ponthatárt, az Indonesiaban az őrült merge mechanika miatt folyamatosan olvadnak össze és váltanak tulajdonost a társaságok egy zárt pénzügyi rendszerben, míg a Food Chain Magneteben eszetlen erős archivementek törik el össze-vissza a játékot, miközben próbáltok alávágni a másik árazásának, vagy legalább belerondítani a marketingelésébe, hogy ők se tudjanak semmit eladni.
A Horseless Carriageben az autógyártás korai, kísérleti időszakában vagyunk. A közös játék lényegében egy derékszögű koordinátarendszerben zajlik, amelnyek x és y tengelyén különböző vásárlói igények fogalmazódnak meg, amihez különböző alkatrészek társulnak. Minél több ilyen alkatrészt építettünk be a kereskedésünkhöz tartozó gyártósorba, annál messzebbre "ér a kezünk" és tudunk drágább autókat eladni. Természetesen a piac közös. Mi teremtjük a vásárlókat és a beépített marketingünk mennyiségétől függő nagyságú négyszögekkel tudjuk lefogni azt a területet, ahol értékesíteni szeretnénk. Mi a csavar? Hát annyi, hogy a gyárunk fejlesztése egy főleg családi játékokból jól ismert lapka építgetős módszerrel történik, csak éppen annyi különbséggel, hogy fele akkora a gyárunk, mint kéne lennie. Négy színben(Fekete, sötétszürke, világosszürke, fehér) csatlakoznak alkatrészek a gyártósorhoz, amihez még egy kereskedés, és a kereskedéshez marketing is tartozik. Utóbbi három dolog meg mondjuk egy motor mellé nem is nagyon fér más, pedig még a mérnökség és az időbeosztással foglalkozó iroda is kéne. Utóbbi a körsorrendben játszik szerepet, előbbivel pedig a sávokon lépkedünk. A sávok azért számítanak mert azzal tudunk újabb és újabb alkatrészeket elérni, ráadásul a tengelyeken a szerint váltakoznak a vásárlói igények, hogy milyen messzire jutottunk rajtuk. Egy átlag játék úgy néz, ki hogy 5 perc kínlódás után után kiblokkolod a sötétszürkét, mert az majd csak nagyon soká kell, valaki lép egyet egy olyan sávon amire nem számítottál(ellenfél bábujával is lehet lépni), és már a következő körben sötét szürkét kéne beépítened. Eszement hangulatos kínlódás az egész.
Természetesen minimum 3 fő kell a játékhoz. Van egy nagyon okosan kitalált rajongói szóló, de nagyon körülményes, és nem adja vissza azt a személyes interakciót ami ezeket a játékokat naggyá teszi, de arra jó, volt, hogy fussak pár kört vele.
Nem hibátlan játék, ahogy a legtöbb splotter nem az, itt is csúszkálnak az alkatrészek, van egy- két baltával faragott megoldás, de zseniális játék és akkor is megérte ezt a pénzt, ha csak két évente kerül az asztalra.

Ébredés: Régóta nézegettem. Sokaltam az árát, ahhoz képest ami, de Black Friday alatt eléggé leakciózták ahhoz, hogy megvegyem. 1,5 nap alatt lenyomtam az 5 játékból álló kampányt, hogy teljes legyen az élmény, és kifejezetten kellemes meglepetés volt. Miután bekerült minden elem, kifejezetten agyalós, hangulatos játék kerekedett belőle. A frakciók hátoldalán már izgalmas képességek vannak, ráadásul a szóló mód nagyon jól van kitalálva. 20-ról indulsz. hibernálás 2 pont kártya kijátszás 1 pont és ha elérsz nullára ezeket már nem tudod csinálni. Ez azt eredményezi, hogy a játék végén próbálsz minden apró cseppet kipréselni a játékból. Megvan ez a Terra Mysticás csak még pár pontot hangulat a végén. Multiban valószínűleg nem is élvezném ennyire, mert ott csak van egy uccsó kör és vége a játéknak. Amúgy maga a játék egyáltalán nem bonyolult. Setup után komplexnek tűnik de meglepően könnyed. Lehet szép kombókat felépíteni, és figyelni kell a pontozókra, de pont ilyen 1 óra alatti közepesen komplex élmény. 16 ezer körül kiemelkedően jó vétel volt. Van még mit megfejteni benne, rá lehet menni a frakcióképességek kimaxolására, szóval kimondottan pozitív meglepetés volt.

Black Forrest: Ez volt az a játék, amit egész évben nézegettem, de végül mindig valami mást vettem helyette. A doboz gyönyörű, és kibontva is kifejezetten hangulatos az egész. Elképesztően okos a két nyersanyag váltós kerék. Minden lépéshez ad egy plusz kihívást, hogy beleszámold, miből lesz kevesebb vagy több ha arrébb megy a mutató. Rengeteg épület van benne, ráadásul mind kétoldalas, így nem lehet mindig ugyan arra a bevált stratégiára alapozni. Amikor elsőre játszik vele az ember, hirtelen nem is tudja mihez kezdjen ezzel a nagy szabadsággal. Rengeteg opció van, és kell 1-2 kör mire átlátod mit miért akarsz megcsinálni. Amúgy klasszikus nyersanyag beváltós, lapka építgetős chill játék. A szóló mód nagyon jó kis verd meg a legjobb pontszámod móka. 45 perc körül lemegy egy játék, nekem ez lett a cozy game-em. Kifejezetten megnyugtató élmény rakosgatni a tavakat, meg a teheneket.

Na kb. ennyi volt. 1-2 apróságot(Androméda, Mycelia, Canvas, Pagony) kihagytam, hogy ne nyúljon túl hosszúra. Idén már nem veszek játékot, mert elég drága cuccok maradtak a listán, és gyűjtögetek a jövő évre. Szerencsére a két ünnep között társas maratont tartunk a házaspárral akivel TÜ-n voltunk, mert ők is vettek ott vagy 10 játékot, meg nekem is van néhány, amit ki kéne próbálni közösen.