Alabama Crimson Tide

A Texas A&M-mel kapcsolatban én továbbra is szkeptikus vagyok, rendben van, hogy legyőztek három nevesebb csapatot, meg Garrett tényleg nagy király, de a támadósoruk egyelőre nem csinált semmi különlegeset, és az első, fizikális focit játszó ellenfelük (tavaly is a ground-and-pound volt a nemezisük) alaposan megnehezítette a dolgukat.vassadi

I told you... Nagyon közel volt ez a meccs ahhoz, hogy a tavalyihoz hasonló kiütés legyen, ezt egyedül annak köszönhetően sikerült elkerülniük a földműveseknek, hogy az első félidő végi - második félidő eleji bénázásával az ST visszahozta őket a meccsbe. A védelem viszont megint dominált, tisztán "önerőből" egyetlen valamirevaló drive-ot sem sikerült végigvinnie az Aggiesnek (a TD-t turnovert követő short fielddel indulva szerezték, ezen kívül három FG drive, ráadásul ebből kettő bravúros, 50 yard feletti mezőnygól volt, tehát field position tekintetében nagyon messze voltak a TD-től), a futójátékot egy az egyben lenulláztuk, a pass rush működött, és ezt sikerült is turnoverekre váltanunk, a három pick-sixhez (plusz volt egy negyedik interception) nincs mit hozzáfűzni. Kyle Allen egészen szörnyen játszott. A támadóknál pedig elég csak Henry statisztikáira rápillantani; a power foci ellen megint becsődölt az Aggies "egyemberes" védelme. Kelly hiányát mondjuk látványosan megérezte az offense (agyrázkódás gyanúja miatt hozták le a szünet előtt, nem is engedték vissza a későbbiekben, de Saban szerint nincs komoly baj), a második félidőben a tűrhetőnél gyakrabban vendégeskedtek a TAMU védőfalemberei a backfielden, de ez is belefért.

Engem sokkolna, ha az Ole Miss a hátralévő Texas A&M, Auburn, Arkansas, LSU, Mississippi State sorozatát le tudná hozni hibátlanul, majdnem biztosra veszem, hogy meglesz nekik az a második SEC-vereség (és a formájukat elnézve lehet az még több is), ami pedig minket illet, elég komoly leolvadásnak / hangovernek / egyéb vis majornak kellene beütnie ahhoz, hogy a Tennessee, Miss State, Auburn trió elleni meccsek valamelyikét elbukjuk (tudom, utóbbinál a rangadó faktor...), így az LSU elleni meccs dönthet a csoport első helyéről. Mondjuk két évvel ezelőtt is nagyjából ugyanezt írtam a szezon hasonló szakaszában, és akkor nem egészen úgy alakultak a dolgok, de ez a két csapat most egyértelműen kiemelkedik a West mezőnyéből. Néztem tegnap a Gators elleni meccsüket, az első félidőt követően még azt mondtam volna, hogy a passzjátékuk is kezd legitnek tűnni, a szünet után viszont eléggé leeresztettek, a védelmük se volt mindig a helyzet magaslatán, nagyon rezgett a léc így is, hát még ha nem csere QB irányít a Floridánál.

Jövő héten érkezik a Vols, nem igazán látom, mivel tudnának minket megverni, de őket sem vehetjük félvállról.

Nagyon jók voltunk tegnap! A védelem és a speciális egység is hozta a pontokat, ami így jó nagy különbségű győzelmet hozott. Az látszott, hogy a biztos vezetés tudatában a támadósor rendesen visszavett a lendületből. Egyetlen szépséghibája volt a meccsnek, a bekapott 83y-os futott TD.
Az Ole Miss szerintem össze fog esni - ahogy tavaly is - ellenünk megvan a receptjük a győzelemre, de nem tudják egy teljes szezonon keresztül fenntartani. Ahogy már írtam, nagy körbeverés várható, az Auburn helyett most a legnagyobb kihívó a csoportban a szezon előtt lesajnált LSU, és még ott van surranópályán a TAMU is.
Annak örülök, hogy keleten a Gators mintha kezdene összeállni, nekik a következő 3 meccsen dől el, hogy mennyit is érnek valójában. (@Missouri, @LSU, Georgia). Sajnálom, hogy nem játszunk velük idén (talán majd az SEC döntőben).
Bizakodó vagyok a szezon visszalévő részére, lehozható hibátlanul. Azért a TAMU ellen idegenben biztosan forró meccs lesz, és az LSU elleni hazai, meg könnyen dönthet a csoport bajnokáról. AZ Iron Bowl meg Iron Bowl, ott tudjuk bármi megtörténhet, főleg, hogy idegenbe megyünk.

ROLL TIDE!!!
Alabama Niners

Nulláztuk a Dawgs futójátékát, aztán garbage time-ban benyeltünk egy hosszú TD-t, ez tényleg nem több, mint szépséghiba, olyankor már erősen érződött, hogy visszavett a csapat (a legrutinosabb játékosunk, Ragland hibázott nagyot annál a playnél). Így legalább meglett Chubbnak a rekord, meg is érdemli.

A run-heavy, dink&dunk passzjátékkal operáló offense-ével a Georgia tökéletes matchup volt számunkra, mondhatni az ilyen támadósorok ellen találták ki a védelmünket, lásd Wisconsin elleni győzelem. Filozófiájában az LSU offense is közel áll ehhez, igaz náluk a vertikális passzjáték komolyabban jelen van, de ezt alapvetően play-actionre építik. Úgyhogy az a matchup is kedvező a mi szempontunkból, azt láthattuk, hogy a védelmük sebezhető, plusz azon a meccsen a hazai pálya is mellettünk szól, előtte pedig bye week, szóval a kilátások nem rosszak.
A Texas A&M-mel kapcsolatban én továbbra is szkeptikus vagyok, rendben van, hogy legyőztek három nevesebb csapatot, meg Garrett tényleg nagy király, de a támadósoruk egyelőre nem csinált semmi különlegeset, és az első, fizikális focit játszó ellenfelük (tavaly is a ground-and-pound volt a nemezisük) alaposan megnehezítette a dolgukat.
A Florida érdekes színfolt, McElwain és Nussmeier miatt én sem bánnám, ha keleten ők lennének az elsők. Egy ilyen diadal után a Missouri kötelező győzelem, arra viszont kíváncsi leszek, hogy mihez kezdenek az LSU-vel idegenben, és végre a koktélparti is érdekes lehet, feltéve, ha a Georgia addigra nem csúszik még ennél is lejjebb.

Nagyon jók voltunk tegnap! A védelem és a speciális egység is hozta a pontokat, ami így jó nagy különbségű győzelmet hozott. Az látszott, hogy a biztos vezetés tudatában a támadósor rendesen visszavett a lendületből. Egyetlen szépséghibája volt a meccsnek, a bekapott 83y-os futott TD.
Az Ole Miss szerintem össze fog esni - ahogy tavaly is - ellenünk megvan a receptjük a győzelemre, de nem tudják egy teljes szezonon keresztül fenntartani. Ahogy már írtam, nagy körbeverés várható, az Auburn helyett most a legnagyobb kihívó a csoportban a szezon előtt lesajnált LSU, és még ott van surranópályán a TAMU is.
Annak örülök, hogy keleten a Gators mintha kezdene összeállni, nekik a következő 3 meccsen dől el, hogy mennyit is érnek valójában. (@Missouri, @LSU, Georgia). Sajnálom, hogy nem játszunk velük idén (talán majd az SEC döntőben).
Bizakodó vagyok a szezon visszalévő részére, lehozható hibátlanul. Azért a TAMU ellen idegenben biztosan forró meccs lesz, és az LSU elleni hazai, meg könnyen dönthet a csoport bajnokáról. AZ Iron Bowl meg Iron Bowl, ott tudjuk bármi megtörténhet, főleg, hogy idegenbe megyünk.

ROLL TIDE!!!

Kikapunk hat ponttal egy jó csapattól úgy, hogy nem játszottunk rosszul - "vége a dinasztiának"; a Georgia megveri az SEC két leggyengébb csapatát, plusz egy FCS-es és egy Sun Beltes ellenfelet - "national championship contender"... Már a szezon előtt is bökte a szememet, hogy a legtöbben most is mennyire túlértékelték a Dawgst, ami aztán a szeptemberi, nem túl acélos vetélytársak elleni menetelésükkel csak tovább fokozódott, emiatt különösen örülök, hogy ekkora verést sikerült rájuk mérni.

Ráadásként a szükséges két Ole Miss vereség közül is megvan az első.

Nem vártunk tovább, Foster kiesése után egyből bevetettük Cam Simst, akit a kb. hat hónappal ezelőtti ACL-szakadása előtt én kezdő WR-nek vártam. Remélem gyorsan felveszi a ritmust, mert slotban Mullaney-re eddig nem lehet panasz, viszont Ridley rutintalansága igencsak kiütközik, ArDarius Stewart pedig inkább jó atléta, mintsem jó elkapó. A tegnap megsérülő Jonathan Allennek szerencsére úgy tűnik nincs komoly baja, Saban szerint valószínűleg bevethető lesz a Georgia ellen.

 twitter.com/mzenitz/status/645664471399165952

Vereségre számítottam, sajnos bejött. A meccs eleji három turnoverrel gyakorlatilag a saját sírunkat ástuk meg (kétszer a red zone-ban, egyszer a 26 yardos vonalról indulhatott a Rebels), illetve a szerencse (az a TD...) és a játékvezetők (a POP pass TD-nél nem sikerült kiszúrniuk a LoS-tól 5-6 yardra rohangáló támadófalembert) sem voltak mindig mellettünk. Sokat elárul a csapatról, hogy mindezek ellenére kétszer is igen komoly gödörből jöttek vissza, az utolsó pillanatokig volt sansz a fordításra, és csak nüanszokon úszott el a meccs. Ettől függetlenül persze megérdemelt az Ole Miss győzelme. De ugyanazt lehet elmondani, amit az egy évvel ezelőtti fiaskó után: csak a veretlenség úszott el, az SEC-elsőségre és a playoff-szereplésre is minden esélyünk megvan még. Ahogy tavaly végül sikerült is mindkettő. Legfeljebb annyi, hogy nehezebben látom, honnan jön össze a Rebelsnek a két SEC-vereség (ami a tiebraker miatt kell nekünk), mert úgy fest a riválisok összességében gyengébbek, ők pedig erősebbek, mint tavaly.

A papírformának megfelelően a DL megette reggelire a három új kezdővel felálló Wisconsin OL-t, Coker kezdőként való debütálása biztatóra sikeredett, egy-két pass protectionbeli megingást leszámítva az OL is jól teljesített, Henry pedig állat volt, nagyjából ennyi, amit el lehet mondani erről a győzelemről.

Két főre szűkült a QB-verseny. Saban nem nevezte meg a két front-runnert, de az alapján, amit mondott, jó esély van rá, hogy a szezonnyitón mindketten játszani fognak: "When you have two guys that are doing pretty well that you're really pleased with, why do you have to choose? Maybe it's best to give both guys an opportunity at some point in time in the game and they both have the opportunity to prove what they can do in the game, which is ultimately the most important thing to our team."

Kiadták az első depth chartot:
 www.al.com/alabamafootball/index.ssf/2015/08/alabama_releases_2015_depth_ch.html

Akad bőven érdekesség:
- Az irányítóknál továbbra sincs döntés, mind az öt scholarship QB felkerült a listára. Ami viszont érdekes, hogy Saban a hétfői sajtótájékoztatóján azt mondta, ezen a héten három QB, Coker, Bateman és Morris között osztják el a snapek nagy részét. Coker egyértelmű volt, utóbbi kettő viszont elég meglepő azután, hogy a spring practice-t követően sokan Cornwellt várták a kezdőbe, és Barnett is elég komoly hype-ot kapott. Van olyan beat writer, aki már egyenesen Morrist tartja a favoritnak.
- Az egyik wideout poszton az újonc Calvin Ridley co-starterként van megjelölve Robert Foster társaságában, a slot receiver poszton pedig Chris Black és Richard Mullaney osztozik. ArDarius Stewart mögött fel van tüntetve Cam Sims neve, aki már a csapattal edz, és Saban szerint elképzelhető, hogy játszani fog már a szezonnyitón is. Ez azért érdekes, mert a spring practice során, tehát nem egészen hat hónappal ezelőtt szenvedett ACL-szakadást.
- Howard mellett Flournoy-Smith is ott van a depth chart első helyén az egyik TE poszton, a másikat Dakota Ball egymaga foglalja el, ő lesz tehát két tight endes felállásoknál a blocking specialist.
- A tavalyi szezonhoz hasonlóan (egyelőre) most sincs egyértelmű kezdő megnevezve RG poszton, a spring practice után Bozeman tűnt a fő esélyesnek, de a fall camp alatt Alphonse Taylor gyakorolt többet az első csapattal.
- A base defense nose guard posztján Darren Lake mellett az elit recruit Daron Payne is kezdőként van feltüntetve.
- Úgy tűnik, Reuben Foster egyértelmű alapemberré nőtte ki magát, legalábbis base defense-ben. Shaun Dion Hamiltonnal volt nagy versenyben, de utóbbi Ragland mögött kapott helyet a depth charton, nickelben pedig a riportok alapján Dillon Lee - aki 3-4-ben OLB-t játszik, a listán első helyen is szerepel Sam poszton - lesz többnyire a másik off-ball linebacker Ragland mellett.
- Marlon Humphrey nyerte a tavalyi elit CB recruitok versenyét, Tony Brown elé került a depth charton, nickel back ("Star") pozícióban pedig a sokat dicsért true freshman, Minkah Fitzpatrick lett a befutó.

Egy kis prospect preview Justin Higdon tollából:

 draftbreakdown.com/2016-nfl-draft-prospect-preview-alabama-crimson-tide/

Még januárban írtam arról, hogy játékosállomány ügyében mik a kilátások a 2015-ös idényt illetően. A fall camp végéhez és az új szezon rajtjához közeledve egy gyors áttekintés arról, hogy az egyes posztokon hogy fest a helyzet:

Kezdve azzal, hogy megint nyitott a QB-kérdés. Papíron legalábbis, mert most még nagyobb meglepetést jelentene, mint tavaly, ha nem Coker lenne a kezdő, akinek immár nem fél offseasonnel a háta mögött kellene beelőznie a vetélytársakat.
Márpedig Cokernek ezúttal sem sikerült bebetonoznia a helyét a depth chart élén. Továbbra is nyílt a verseny (hétvégén lesz a fall camp második és egyben utolsó scrimmage-e, fontos mérföldkő lehet, tavaly is gyakorlatilag ott dőlt el, hogy Sims kapja meg elsőként a lehetőséget), Coker fő vetélytársa David Cornwell (redshirt freshman, tavalyi négycsillagos recruit), de akár még az ötcsillagos recruitként számon tartott és már tavasszal is a csapattal készülő true freshman, Blake Barnett is lehet a nevető harmadik. Utóbbiról egyébként a privát QB-edző George Whitfield – aki dolgozott már néhány nem épp fakezű irányítóval – elég jó véleménnyel van: „Blake is, by far, the best 18-year-old quarterback that I’ve ever been around.”

Yeldon helyét mint első számú running back nyilván Henry veszi át. Visszatér Drake, de ha a szokásos one-two punch-nál maradunk a poszton (márpedig miért ne tennénk), akkor szerintem nem elsősorban tőle, hanem Tyren Jonestól várhatjuk, hogy fellépjen Henry mellé. Élesben is kapott már játéklehetőséget, és mutatott is szép dolgokat, érdemes lesz rá figyelni. És persze ott van Bo Scarbrough, aki a tavalyi recruiting class egyik ékköve volt, csakhogy tanulmányi okok miatt az előző szezonban még nem állhatott a csapat rendelkezésére, de most már elvileg sínen van, a bowl előtt már együtt edzett a többiekkel. Illetve itt érdemes megemlíteni, hogy a fullback Fowler is megy, az ő sokoldalúságát nehéz lesz pótolni. A szokásos ötcsillagos RB recruit egyébként most is megvan, Damien Harris tegnap commitolt.
Tyren Jonest a sokadik off-field balhéja után kirakták a csapatból (junior college-ban játszik majd idén), Scarbrough-nak pedig tavasszal elszakadt az ACL-je, így RB poszton kissé megcsappant a depth. A Henry-Drake duó mellett így már komoly szerep várhat az újonc Harrisre is, akár az is elképzelhető, hogy Henry mögött ő kapja a legtöbb carry-t (főleg úgy, hogy Drake-et slot receiverként is használni fogjuk).

Cooper mellett a második és harmadik számú elkapó, White és Jones is távozik, vagyis ezen a poszton teljesen kicserélődnek a főszereplők. A megmaradt WR-ek közül Chris Black a legrutinosabb, belőle leginkább slot receiver lehet, mellette ArDarius Stewart, Robert Foster és Cam Sims azok, akikre a legtöbb játékidő várhat. Utóbbinak én bátorkodom megelőlegezni az egyik kezdő posztot, minden más még igencsak képlékeny WR fronton. Nyáron érkezik egy elit recruit is Calvin Ridley személyében (nem egy helyen őt tartják a class legjobb elkapójának), akár még ő is beleszólhat a versenybe.
Cam Sims nem lesz kezdő, mivel Scarbrough-hoz hasonlóan ő is térdszalag-szakadást szenvedett a spring practice során. A split end és a flanker szerepkör a Foster-Stewart kettősé, illetve az Oregon State-ről transzferelő Richard Mullaney is főleg nekik segíthet be. Slotban Black, és egyelőre mögötte van az újonc Ridley, de utóbbit nagyon hype-olják (többek között Kiffin is); nem kizárt, hogy Cooper után megint lesz egy olyan elkapónk, aki már true freshmanként maradandót alkot.

A tight endeknél távozó Brian Voglert szinte csak blokkolásra használtuk, ezen a téren viszont kimondottan jól teljesített, és a két TE-s formáció egyébként is integráns része az offense-nek, úgyhogy Howard mellé találni kell egy másik alapembert a poszton. A két legvalószínűbb alternatíva Ty Flournoy-Smith (tavalyi no. 1 JUCO tight end) és Brandon Green, mindkettőnek a blokkolás a fő erőssége. Utóbbi esetében ez eléggé evidens, minekután méreteivel a támadófalból sem lógna ki. 😊
A tight end posztról kevés hír érkezett a spring practice alatt és a fall camp eddig eltelt részében. Howard szerepével kapcsolatban nincs kérdés, a másik poszton Flournoy-Smith és Green mellett a védőfalemberből átkonvertált Dakota Ball is lehetőséghez juthat.

Az OL-ben három kezdő hely vár új gazdára. Szerencsére pont a két legfontosabb poszton nincs változás Robinson és Kelly révén, és Leon Brown szintjét sem lesz nehéz hozni, akárki is lesz az új RG. A fő esélyesnek egyelőre Alphonse Taylor tűnik, aki többször is lehetőséget kapott Brown helyén, bizonyos meccseken co-starterként jelölték meg őket. Shepherd igazi szürke eminenciás volt: sohasem őt emelték ki az OL kapcsán, nem gyűjtötte az All-SEC elismeréseket, de nagyon megbízhatóan tette a dolgát. Mindenesetre a feltételezett utódjától, Grant Hilltől már true freshman évében is el volt ájulva a stáb, be is dobták a mélyvízbe újoncként, nem úgy tűnik tehát, hogy az RT poszt miatt aggódnunk kellene. A legnagyobb űr Kouandjio után marad, egy All-SEC guard helyére lényegében csak nulla meccsrutinnal bíró játékosok pályáznak, úgyhogy ez a poszt nagy talány. De legalább lesz miből válogatni, a Rivals első és második helyen rangsorolt guardja is hozzánk commitolt, ők is versenyben lesznek a kezdőbe kerülésért, illetve érkezik egy Dallas Warmack nevű illető is, biztos sokaknak ismerősen cseng a név. 😊
Robinson és Kelly változatlanul a fal két alappillére, mellettük leginkább Dominick Jacksont (tavalyi JUCO transfer) emelték ki, az ő helye is nagyjából biztos RT poszton, guardban pedig a másodéves Bradley Bozeman (LG) és a redshirt freshman Ross Pierschbacher (RG) tűnik a befutónak.

A DL-rotációból egyedül Ivory esik ki, és ha azt vesszük alapul, hogy plusz egy év mindenkinek csak a hasznára válik, akkor a már eddig is félelmetes védőfal még jobb lehet az előttünk álló szezonban. Az előző idényben is meg-megvillanó Da'Shawn Hand például recruitként no. 1 overall prospect volt, tőle második évében joggal lehet várni az áttörést. És az idei recruiting class tagjai között is találunk például egy ötcsillagos defensive tackle-t.
Róluk csak annyit, hogy szomorú leszek, ha ilyen játékosállománnyal nem a miénk lesz az FBS legjobb védőfala.

A linebacker-sor alappillére, Ragland továbbra is itt van, és ugyan a másik kezdő, a defense-ben négy éven át alapembernek számító DePriest távozik, de ha Mosley helyettesítését sikerült mondhatni gond nélkül megoldani, akkor az ő pótlása miatt sem aggódok. A special teames ámokfutása után végre a védelemben is eljöhet Reuben Foster ideje, és Dillon Lee-t is nagyon felhype-olták a társak a tavalyi szezon előtt, ő is több lehetőséghez juthat a D-ben. Távozik Dickson, aki végzősként sack leader volt a csapaton belül, de egy egészséges Devall az egyik kezdő OLB posztot megoldja, az ő helyén Anderson is jól játszott, viszont a nagy dolgokat itt Rashaan Evanstől fogja várni mindenki, akiről ugyanaz elmondható, amit Handről írtam (annyi különbséggel persze, hogy Evans nem no. 1 overall prospect, hanem „csak” elit recruit volt).
Base defense-ben Foster és Shaun Dion Hamilton gyakorolt a legtöbbet Ragland társaként, Lee-vel ilyenkor külső linebackerként számolnak, nickelben viszont ő lehet Ragland párja ILB poszton. Devall és Anderson szerepe aligha változik, Evans fejlődget, meglátjuk, hozni tudja-e főként pass rush-ban azt, amit várnak tőle.

A legnagyobb veszteség egyértelműen Collins kiesése, őt egyénileg nem is lehet pótolni, mégiscsak az iskola történetének egyik, ha nem a legjobb safety-jéről beszélünk. Távozik a másik kezdő, Perry is, az ő helyét valószínűleg Geno Smith veszi át, strong safety poszton pedig egyelőre Hootie Jonesra lehet a legfőbb esélyesként tekinteni, de az early enrollee-k között is lesz két safety. Az utóbbi években mindig volt kiemelkedő safety-je a csapatnak, ehhez viszonyítva sem túl biztató a helyzet jelenleg, de az átlagos szintet remélhetőleg a mostani állomány is hozni tudja majd. Az előző két szezonban a CB poszt volt a védelem gyenge pontja, de most reális esélyt látok rá, hogy stabilizálódjon a helyzet. Cyrus Jonesnak és Eddie Jacksonnak két kezdő év lesz a háta mögött, tavaly érkezett két ötcsillagos recruit Tony Brown és Marlon Humphrey személyében, akik ideális esetben idén már a kezdőbe kerülésért fognak versenyezni, és most is jön két elit CB recruit.
Eddie Jacksont tavasszal átmozgatták safety posztra, Geno Smith-szel ők alkotják majd a kezdő duót. A coverage-nek ez jót tehet, márpedig egyértelműen inkább passzvédekezésben kell javulnia az egységnek, ilyen védőfallal és linebacker-sorral pedig talán run defense-ben sem üt vissza, hogy két ex-CB játszik safety-t. A cornereknél Jonesról, Brownról és Humphrey-ról is jó hírek érkeztek (előbbi kettő tűnik a befutónak a kezdő helyekért folyó versenyben), úgyhogy én továbbra is optimista vagyok a CB-helyzet és a komplett secondary rendeződését illetően.

 www.sbnation.com/college-football/2015/8/17/9144575/alabama-football-2015-preview-schedule-roster !!

Alabama Football 2015: The Process Begins Now

Újabb játékossal bővült a Super Bowl-győztes Alabama alumnusok sora. Grat. Hightowernek!

itt is bocsi az off-ért. ettől is megválnék, mert nagy rám. XL-es (kisebbnek tűnik nekem egy picit, mint egy átlag xl-es), használt, bár jó állapotú. made is USA. írjatok PM-et, ha érdeklődtök, vagy bármi kérdésetek van! és mégegyszer bocs.

Lupoi már év közben csatlakozott a stábhoz, csak most lett normális pozíciója

Nem volt elég jó recruiter itt...empty taxi

Kiffin és Lupoi már a nyugati partot "lefedi", Tuckerrel pedig egyenesen Ohiót célozta meg Saban...

Nem volt elég jó recruiter itt...

Mel Tucker a DB coach, Tosh Lupoi az OLB-ké

Eddig is biztosra lehetett venni, de most már hivatalos: Cooper, Yeldon és Collins sem marad végzős évére.

Az offense alaposan fel lesz forgatva, a 11 tavalyi kezdőjátékosból mindössze három marad a csapatnál a következő idényre - két tight endes formációval számolva, tehát ebben nincs benne a slot receiver és a nálunk ugyancsak kiemelt fontossággal bíró fullback. Vagyis offense oldalon gyakorlatilag egy kezdőcsapatnyi alapembert kell majd pótolnunk.
Kezdve azzal, hogy megint nyitott a QB-kérdés. Papíron legalábbis, mert most még nagyobb meglepetést jelentene, mint tavaly, ha nem Coker lenne a kezdő, akinek immár nem fél offseasonnel a háta mögött kellene beelőznie a vetélytársakat.
Yeldon helyét mint első számú running back nyilván Henry veszi át. Visszatér Drake, de ha a szokásos one-two punch-nál maradunk a poszton (márpedig miért ne tennénk), akkor szerintem nem elsősorban tőle, hanem Tyren Jonestól várhatjuk, hogy fellépjen Henry mellé. Élesben is kapott már játéklehetőséget, és mutatott is szép dolgokat, érdemes lesz rá figyelni. És persze ott van Bo Scarbrough, aki a tavalyi recruiting class egyik ékköve volt, csakhogy tanulmányi okok miatt az előző szezonban még nem állhatott a csapat rendelkezésére, de most már elvileg sínen van, a bowl előtt már együtt edzett a többiekkel. Illetve itt érdemes megemlíteni, hogy a fullback Fowler is megy, az ő sokoldalúságát nehéz lesz pótolni. A szokásos ötcsillagos RB recruit egyébként most is megvan, Damien Harris tegnap commitolt.
Cooper mellett a második és harmadik számú elkapó, White és Jones is távozik, vagyis ezen a poszton teljesen kicserélődnek a főszereplők. A megmaradt WR-ek közül Chris Black a legrutinosabb, belőle leginkább slot receiver lehet, mellette ArDarius Stewart, Robert Foster és Cam Sims azok, akikre a legtöbb játékidő várhat. Utóbbinak én bátorkodom megelőlegezni az egyik kezdő posztot, minden más még igencsak képlékeny WR fronton. Nyáron érkezik egy elit recruit is Calvin Ridley személyében (nem egy helyen őt tartják a class legjobb elkapójának), akár még ő is beleszólhat a versenybe.
A tight endeknél távozó Brian Voglert szinte csak blokkolásra használtuk, ezen a téren viszont kimondottan jól teljesített, és a két TE-s formáció egyébként is integráns része az offense-nek, úgyhogy Howard mellé találni kell egy másik alapembert a poszton. A két legvalószínűbb alternatíva Ty Flournoy-Smith (tavalyi no. 1 JUCO tight end) és Brandon Green, mindkettőnek a blokkolás a fő erőssége. Utóbbi esetében ez eléggé evidens, minekután méreteivel a támadófalból sem lógna ki. 😊
Az OL-ben három kezdő hely vár új gazdára. Szerencsére pont a két legfontosabb poszton nincs változás Robinson és Kelly révén, és Leon Brown szintjét sem lesz nehéz hozni, akárki is lesz az új RG. A fő esélyesnek egyelőre Alphonse Taylor tűnik, aki többször is lehetőséget kapott Brown helyén, bizonyos meccseken co-starterként jelölték meg őket. Shepherd igazi szürke eminenciás volt: sohasem őt emelték ki az OL kapcsán, nem gyűjtötte az All-SEC elismeréseket, de nagyon megbízhatóan tette a dolgát. Mindenesetre a feltételezett utódjától, Grant Hilltől már true freshman évében is el volt ájulva a stáb, be is dobták a mélyvízbe újoncként, nem úgy tűnik tehát, hogy az RT poszt miatt aggódnunk kellene. A legnagyobb űr Kouandjio után marad, egy All-SEC guard helyére lényegében csak nulla meccsrutinnal bíró játékosok pályáznak, úgyhogy ez a poszt nagy talány. De legalább lesz miből válogatni, a Rivals első és második helyen rangsorolt guardja is hozzánk commitolt, ők is versenyben lesznek a kezdőbe kerülésért, illetve érkezik egy Dallas Warmack nevű illető is, biztos sokaknak ismerősen cseng a név. 😊

A támadósorral ellentétben a védelem nagyjából egyben marad. Ami a közelmúltat illeti, most megy át talán a legkisebb átalakuláson a defense, tulajdonképpen egyetlen igazán jelentős távozója van az egységnek.
A DL-rotációból egyedül Ivory esik ki, és ha azt vesszük alapul, hogy plusz egy év mindenkinek csak a hasznára válik, akkor a már eddig is félelmetes védőfal még jobb lehet az előttünk álló szezonban. Az előző idényben is meg-megvillanó Da'Shawn Hand például recruitként no. 1 overall prospect volt, tőle második évében joggal lehet várni az áttörést. És az idei recruiting class tagjai között is találunk például egy ötcsillagos defensive tackle-t.
A linebacker-sor alappillére, Ragland továbbra is itt van, és ugyan a másik kezdő, a defense-ben négy éven át alapembernek számító DePriest távozik, de ha Mosley helyettesítését sikerült mondhatni gond nélkül megoldani, akkor az ő pótlása miatt sem aggódok. A special teames ámokfutása után végre a védelemben is eljöhet Reuben Foster ideje, és Dillon Lee-t is nagyon felhype-olták a társak a tavalyi szezon előtt, ő is több lehetőséghez juthat a D-ben. Távozik Dickson, aki végzősként sack leader volt a csapaton belül, de egy egészséges Devall az egyik kezdő OLB posztot megoldja, az ő helyén Anderson is jól játszott, viszont a nagy dolgokat itt Rashaan Evanstől fogja várni mindenki, akiről ugyanaz elmondható, amit Handről írtam (annyi különbséggel persze, hogy Evans nem no. 1 overall prospect, hanem „csak” elit recruit volt).
A legnagyobb veszteség egyértelműen Collins kiesése, őt egyénileg nem is lehet pótolni, mégiscsak az iskola történetének egyik, ha nem a legjobb safety-jéről beszélünk. Távozik a másik kezdő, Perry is, az ő helyét valószínűleg Geno Smith veszi át, strong safety poszton pedig egyelőre Hootie Jonesra lehet a legfőbb esélyesként tekinteni, de az early enrollee-k között is lesz két safety. Az utóbbi években mindig volt kiemelkedő safety-je a csapatnak, ehhez viszonyítva sem túl biztató a helyzet jelenleg, de az átlagos szintet remélhetőleg a mostani állomány is hozni tudja majd. Az előző két szezonban a CB poszt volt a védelem gyenge pontja, de most reális esélyt látok rá, hogy stabilizálódjon a helyzet. Cyrus Jonesnak és Eddie Jacksonnak két kezdő év lesz a háta mögött, tavaly érkezett két ötcsillagos recruit Tony Brown és Marlon Humphrey személyében, akik ideális esetben idén már a kezdőbe kerülésért fognak versenyezni, és most is jön két elit CB recruit.

Ezek alapján a védelemben megvan a potenciál, hogy tartani tudja az eddigi színvonalat. A nagy kérdés az, hogy a komoly változásokon áteső offense-ből mit tud kihozni Kiffin.

Összegezve az elmúlt négy hónapot: nyolcmeccses győzelmi sorozat must-win módban, Cooper parádés idénye, a Sims story, 59-0-s gála a TAMU ellen, az LSU elleni comeback, no. 1-verés, drámai meccsen megnyert Iron Bowl, SEC bajnoki cím, bejutottunk az első college rájátszásba. Én egyáltalán nem vagyok csalódott a playoff-búcsú miatt, nagy szezon volt ez így is.

Roll Tide!