Legendavadászat

 

 

 

HAMIS

A makacs legenda annak ellenére tartja magát, hogy többen, többször cáfolták már. A legvalószínûbb, hogy ilyesfajta ünneplés talán csak egyszer történt és az is legfeljebb három játékost érintett: az egykori Dolphin, Jim Riley szerint Garo Yepremian, Nick Buonoconti és Dick Anderson pezsgőztek egy ízben közösen. Egy dolog, hogy az 1972-es bajnokcsapat tagjai lelkük mélyén minden bizonnyal valóban szorítanak azért, hogy ne nagyon ismételhessék meg mások egyedülálló fegyvertényüket, de hogy ilyen szervezet körülmények között ünnepelnének, az teljes képtelenség.

 

 

 

HAMIS

Nagurski valóban szokatlanul erős atléta volt, és erejének nagyságáról számtalan színes történet kering, de ezek legtöbbje – így a fenti is – nyilvánvalóan túlzó vagy hamis. Ha a fenti állítást kiegészítjük azzal az adalékkal, hogy az útbaigazítást is kérő edzőnek, Clarence Spears-nek, Nagurski állítólag a nehéz ekevasat felemelve mutatta meg az utat, láthatjuk, hogy egy korokat és kultúrákat átívelő vándormotívummal van dolgunk. (Ld. a Laczkfi nádornak petrencés rúddal utat mutató Toldi Miklós története.)

 

 

 

HAMIS

Kétség sem fér hozzá, hogy Lombardi használta ezt a mondást, először 1959-ben, amikor a Green Packers főedzője lett, de eredetileg nem tőle származik. A szállóige valójában Henry „Red” Saunders-nek az UCLA egykori mesterének agyából pattant ki. A Sports Illustrated egyik 1955-es számában Saunders szájából még idézte is a manapság inkább Lombardinak tulajdonított szavakat.

 

 

 

IGAZ

Az 1990-es évek elején a Kanadai Futball Liga délre próbált terjeszkedni és felvette soraiba többek között a Las Vegas Posse-t és a Baltimore Colts-ot (később Baltimore Stallions). A Posse egy szezon után feloszlott és játékosait külön drafton osztották el 1995 áprilisában. Ezen a drafton az Ottawa Rough Riders a defensive end, Derrell Robertsont választotta. Robertson viszont még az előző év decemberében életét vesztette egy balesetben.

A CFL 1996 márciusában rendezett egyetemi draftjának 5. körében aztán a Montreal Alouettes (mely korábban Baltimore Stallions volt) húzott ki egy már elhunyt defensive endet. A Northern Illinois egykori játékosát, James Egginket 1995 decemberében - négy hónappal korábban - vitte el a rák

 

 

 

HAMIS

A viszonylag széles körben ismert tévhit főszereplője Jim Ringo, a később Hall of Fame-be választott center. Ringo 1963-ban már túl volt karrierje zenitjén, de fizetésemelést szeretett volna elérni. A történet szerint a center személyesen Lombardival tárgyalt, ám amikor utóbbi megtudta, hogy Ringo ügynököt fogadott érdekei képviseletére, éktelen haragjában minden teketória nélkül eltrade-elte játékosát a Philadelphia Eagles-nek. A történet több ponton valótlan. A játékosokkal, így Ringoval is, a szerződésüket illető kérdésekben Pat Peppler, a személyzeti ügyekért felelős igazgató tárgyalt, bár a döntéseket végső soron természetesen Lombardi hozta. Lombardi ezen felül nem percek, hanem hetek alatt döntött Ringo elcseréléséről, és eközben inkább azt mérlegelte, hogy a koros center akkor lehet-e nagyobb hasznára a Packers-nek, ha marad, vagy akkor, ha egy előnyös cserével még jó időben túladnak rajta. A legendás edző szûk körben el is ismerte ezt, ám az újságírók előtt már a legendás változatot terjesztette. Részint emiatt, részint pedig azért, mert az azóta eltelt években a játékosügynökök szerepe még inkább megnőtt, a tévhit szinte semmit sem veszített népszerûségéből.

 

 

 

HAMIS

Az igaz, hogy a hivatalos bejelentés, hogy a városnak NFL csapata lesz 1966. november 1-én, azaz Mindenszentek Napján történt meg, de a név már évekkel korábban megszületett a csapatért lankadatlanul lobbizó üzletember, Dave Dixon fejében. A Saints név konkrét ihletője "When the Saints Go Marching In" c. gospel himnusz volt. A nagy vallásos közösséggel rendelkező New Orleans életében ugyanakkor a Mindenszentek Napja nyilvánvalóan jelentős ünnepnek számít, így az említett bejelentés időzítése egyáltalán nem volt véletlen.

 

 

 

IGAZ

Az igazsághoz tartozik, hogy Charles Lockhartot 1968-ban nem egyszerûen kirúgták a Houston Oilers-től, ennél kicsit többről volt szó. Lockhart ugyanis megsérült az Oilers edzőtábora alatt és a vállát meg kellett operálni. A csapat általános menedzsere, Dan Klosterman ezután nem csak kirúgta a játékost, de még a – Lockhart szerint neki jogosan járó - fizetését sem volt hajlandó kifizetni. A kifizetés körüli vita valóban odáig fajult, hogy Lockhart fegyvert fogott Klostermanra. Noha a játékos később azt mondta, hogy esze ágában sem volt használni a pisztolyt, végül egy scout avatkozott közbe és fegyverezte le. Az általános menedzser maga nem emelt vádat az eset miatt, Lockhart viszont tiltott fegyverhasználatért így is három hónap börtönt kapott.

 

 

 

IGAZ

Joe Theismann, a Notre Dame irányítója már 1970-es senior idénye előtt a rangos elismerés komoly várományosának számított, és addig „Theez-man”-ként ejtett nevét valóban azért változtatta „Thighz-man”-re mert így példának okáért egy „Theismann for the Heisman!” rigmus sokkal jobban csengett. A dolog érdekessége, hogy amikor szándékát családjával megosztotta, akkor nagyanyja állítólag felvilágosította őt arról, hogy családnevének helyes ejtése voltaképpen a „Tice-man” lenne, ami már valóban csak hajszállal különbözik a „Thighz-man”-től. A trófeát végül nem Theismann, hanem egy másik irányító, a stanfordi Jim Plunkett kapta meg.

 

 

 

IGAZ

A hajdani Vikings-klasszist, aki legtöbben csak a „rossz irányban tett futása” miatt ismernek, 1971-ben valóban nem mindennapi körülmények között élt túl egy hómobilos túrát. A montanai és wyomingi vadonban kiruccanó 16 fős csoportra, melynek Marshall is tagja volt, kemény hóvihar csapott le és a túrázókat elszakította egymástól. Az egyik csoportban egy bankigazgató halálra is fagyott, míg Jim Marshall négy társával, köztük egy csapattársával Paul Dicksonnal, úgy élte túl a jeges éjszakát, hogy egy öngyújtóval és Marshall pénztárcájának tartalmával (a játékos szerencsére mindig sok készpénzt hordott magával) sikerült nagyobb tüzet rakniuk.

 

 

 

HAMIS

A legenda szerint a kritikus pillanatokban Fred Swearingen vezetőbíró aziránt tudakozódott, hogy hány szolgálatban lévő rendőr van a Pittsburgh Steelers és az Oakland Raiders emlékezetes összecsapásának helyet adó Three Rivers Stadiumban, és amikor megtudta, hogy csupán hat, rájött, hogy, ha kedves az élete nem ítélhet a hazaiak ellen. „Ha csak hat, akkor ez azt jelenti, hogy hat pont a Steelers-nek!”, mondta állítólag Swearingen és magasba emelt karjaival touchdownt jelzett. Vicces a történet, de – noha soha nem zárható ki a fenyegető hazai publikumnak a játékvezetők pszichéjére gyakorolt hatása – teljesen légből kapott. A sztori Al LoCasalé-hez, a vereséget nehezen megemésztő Fosztogatók akkori ügyvezetőjéhez köthető, aki először egy szezonzáró banketten mesélte el.

 

 

 

IGAZ

A fatális baleset egy 1979. december 9-én egy Jets-Patriots meccs szünetében történt. A két félidő között rádióirányítású repülőmodellek bemutatójára került sor, és az extravagáns modellek egyike küllemében teljesen egy fûnyíróra hasonlított - azaz inkább volt szó egy fûnyíróra hasonlító modellrepülőről, mint egy ténylegesen repülő fûnyíróról. A modell gazdája azonban elveszítette az irányítását a jármû felett, és a „fûnyíró” végül a nézők közé csapódott. Ketten szenvedtek súlyos fejsérüléseket az eset következtében, egyikük pedig négy nap múlva sajnos bele is halt ezekbe.

 

 

 

IGAZ

A Mr. Jelentéktelen (Mr. Irrelevant) a mindenkori draft utolsó pickjével választott játékos. A hagyomány, hogy az illetőt külön címmel és trófeával díjazzák, 1976-ra nyúlik vissza és Paul Salata munkálkodásának köszönhető. Ezek a Jelentéktelenek általában nem sokra viszik az NFL-ben és jól jön nekik a díjjal járó „15 perc hírnév”, ám akadnak olyan kivételek, mint Bill Kenney, aki kezdő irányító lett a Kansas City Chiefs színeiben, sőt 1983-ban a Pro Bowlra is beválasztották. Kenney igazából az 1978-as draft utolsó előtti pickjével kelt el, de mivel az utolsó választott még az edzőtáborok előtt karrierjének véget vető sérülést szenvedett, hamar az irányítóra szállt a Mr. Jelentéktelen-titulus. Kenney 1980-ban szintén sérülés, a kezdő QB lerobbanása miatt lépett az első vonalba, és lett a Chiefs első számú irányítója, de ekkor neve még valóban pontatlanul, mint „Kenny” szerepelt meze hátoldalán.

 

 

 

HAMIS

Lott az alapszakasz utolsó meccsén szenvedett ujjsérülést. Konkrétan az egyik kezén a kisujjában tört el a csont. Az orvosok azt mondták a védőnek, hogy ujja csak úgy gyógyulhat meg teljesen, ha kihagyja a playoff-ot, amire Lott persze nem volt hajlandó. A 49ers későbbi Hall of Famere így fájdalmas kisujja dacára pályára lépett a Giants elleni, egyébként vesztes, rájátszás mérkőzésen, de így a szezon végeztével szükségessé vált az ujj hegyének amputációja.

 

 

 

HAMIS

A szokás népszerûsítése, szélesebb körben való elterjesztése valóban az 1986-ban Super Bowlt nyert New York Giants játékosaihoz köthető. A Hall of Famer linebacker, Harry Carson, mint elkövető és Bill Parcells főedző, mint elszenvedő a Gatorade-zuhany arcaivá váltak, de az első ilyen ünneplés pár évvel korábbra datálható. 1984. november 25-én a Chicago Bears 39-3 arányban verte meg a rivális Minnesota Vikings-et és a győzelemmel kiharcolt csoportgyőzelmet a Medvék többek között úgy ünnepelték meg, hogy a csapat két ásza, Mike Hampton és Mike Singletary a jeges vizes hordó tartalmával nyakon zúdította Mike Ditka vezetőedzőt. Nem tudni biztosan, hogy a Giants-esek valóban tudtak-e Singletary-ék korábbi húzásáról és valóban abból merítettek-e, de az bizonyos, hogy nem az elsők voltak.

 

 

 

IGAZ

Az emlegetett átok még a Madden-átoknál is régebbi, az 1950-es évekre nyúlik vissza, de a lényege ugyanaz. A babonában hívők szerint az SI címlapjára kerülő sportoló jó formája az „átok” hatására megtörik, játéka csapnivalóvá – jobb esetben középszerûvé – válik. A magazin 2002. január 21-i számában Alexander Wolff nagyszabású cikkben tett kísérletet a babona cáfolatára, és a szám címlapjára Kurt Warnert szánták egy fekete macska társaságában. Warner szereplése azért lett volna logikus, mert 13-as mezszáma ellenére már Super Bowlt is nyert, ráadásul éppen második MVP-szezonját futotta. Az irányítón végül mégis úrrá lehetett a babona és lemondta a címlapfotózást. Érdekes adalék, hogy Warner így sem kerülhette el „sorsát”, mert pár héttel később csapatával, a St. Louis Rams-szel vereséget szenvedett a Super Bowlban a sokkal esélytelenebbnek tartott New England Patriots-tól.

 

 

 

HAMIS

A Monster céget onnan ismerheti a fociszerető közönség, hogy 2004 és 2008 között a 49ers stadionjának névadója volt. (Az arénát akkor Monster Parknak hívták.) Noha az állítás lényegében hamis, van némi igazságtartalma. 2005-ban ugyanis a Bears le akarta védetni a Monsters of the Midway nevet, hogy azt majd a szurkolók körében értékesítendő pólókra nyomtathassa. A Monster perre nem ment emiatt, csupán 60 napos türelmi időt kért a Bears folyamodványa ügyében illetékes Védjegy Hivataltól, hogy eldönthesse, az NFL-csapat szándéka sérti-e a cég érdekeit. Végül úgy döntöttek, hogy nem sérti, így a Monsters of the Midway védjegyet a Bears bejegyezhette.