NCAA Beharangozók - A függetlenek

2011-hez hasonlóan négy csoport nélküli, független csapat viaskodik az FBS-ben, ez a szám a WAC elodázhatatlannak tűnő szétesésével jövőre hatra növekedhet (szegény Idaho és New Mexico State senkinek nem kell ugyanis). A helyszín okán az év egyik slágermeccse a szeptember elsejei Notre Dame-Navy, az Emerald Isle Classic fedőnevű eseményt Írországban rendezik, részletes beharangozó mellett a bowl.hu élő tudósítással is jelentkezik majd Dublinból!

1., Notre Dame Fighting Irish
 
 

- Neves távozók: WR Michael Floyd, DE Aaron Lynch, S Harrison Smith, CB Robert Blanton

- Főedző: Brian Kelly harmadik idényét kezdi meg az ND-nél, és bár a két 8-5-ös mérleg sok helyen szép bemutatkozást jelentene, South Bendben – ahol a szurkolók még mindig a régmúltban élnek és az elvárások irreálisak – mondhatni inog Kelly alatt a kispad. A korábbi munkaadójánál és elődjéhez képest is sikeres HC a szimpátiaszavazásokon se végezne egyelőre előkelő helyen, nem éppen kellő nyugalommal viselte a sorozatos labdaeladásokat, a tavalyi gárda rákfenéjétől nem egyszer lett rákvörös a feje.

- Fő erősségek: Az ILB, Manti Te’o csodák-csodájára nem állt idő előtt profinak (pedig minden bizonnyal igen vaskos szerződést írhatott volna alá már idén nyáron), így a 3-4-es védelem első hetesétől feltétlen további javulás várható, a „front seven”-ben fiatal tehetségek sora küzd a játéklehetőségért. Összességében az offense is rendben van, érdemes az összekötő Tyler Eifertre és futó Cierre Woodra különösen figyelni, de itt minden a QB-kérdés megoldásán múlik.

- Gyenge pontok: Két Irish játékost draftoltak a 2012-es NFL Draft első körében, egyet a támadók és egyet a védők közül, de az ismertebb név, Michael Floyd lediplomázása mégsem „akkora” veszteség. Nem úgy Harrison Smith-é, aki önmagában talán még pótolható is lenne valamilyen módon, viszont két további kezdő CB eltávozása jókora csapás a hátvédsornak. A rivaldafény persze az irányítóposzton, melyre papíron négyen is pályáznak, (a dublini meccsről eltiltott Tommy Rees és az újonc Gunner Kiel kisebb, Andrew Hendrix és Everett Golson nagyobb eséllyel), csak a felhozatal nem erős.

- A menetrendről: Míg a nagycsapatok konferencián kívüli naptárára a folyamatos puhulás jellemző, addig a tradicionálisan független Notre Dame újfent megmutatta, hogy milyen brutális vadászidényt lehet összeállítani, ha valaki nem fél a kihívásoktól. Az ír kirándulás után a Purdue ellen esetleg még belefér a kieresztés, ezt követően azonban nincs mese: Michigan State idegenben, Michigan otthon, Miami a Soldier Fielden, Stanford, BYU, Oklahoma… Ha mindez nem lenne elég, a szezont a USC zárja, „biztosnak” csupán négy győzelem fest.

- Summa-summárum: A menetrendre pillantva tehát a semleges nézők dörzsölhetik a tenyerüket, a sikerélményre váró, nagyravágyó Irish fanok kevésbé, amennyiben top20-as szinten teljesítenek Kellyék, még az se biztos, hogy a 8-4-nél többet hoz a konyhára. Még aggasztóbb, hogy semmi jel nem mutat a kezdő és nyugodtan bevethető irányító megtalálására, így hiába mélyebb a keret, mint az utóbbi másfél-két évtizedben valaha is volt, a végső mutató ezt vélhetően nem fogja tükrözni.

2., BYU Cougars
 
 

- Neves távozók: RB J.J. DiLuigi, LT Matt Reynolds, DE Hebron Fangupo, CB Corby Eason

- Főedző: Bronco Mendenhall helyett 2005-ben a Cougars fő kiszemeltje Kyle Whittingham volt, aki végül az ősi rivális Utah-ra tette le a voksát, jóllehet a mormonok se jártak rosszul a második opcióval. Mendenhallal előbb éves bérletet váltottak a Las Vegas Bowlra, majd a csapatvándorlási hullámban a függetlenek útjára léptek. Az eredmények több mint biztatóak, ambícióból sincs hiány (egyértelműen a ’84-es bajnoki cím megismétlése a cél a közeljövőben), az eddigieknél ellenben ennél is több kell.

- Fő erősségek: 2011-nek még a sokra tartott Jake Heaps irányításával ment neki a Brigham Young, hogy a kezdőből kiszorított Riley Nelson aztán hamar visszavegye a stafétát. Idén nem fordított a felállás, mert a betliző Heaps a Kansashez transzferelt (érdekesség, hogy ugyanezt tette a Notre Dame-nél kegyvesztetté váló Dayne Christ is), így most egyedül a végzős Nelsonon múlik, hogy a remek QB-hagyományokkal bíró programot a hőn áhított sikerek felé vezesse. A támadóktól külön kiemelendő az elkapó Cody Hoffman és komoly meglepetést szolgáltathat az új-zélandi futó, a rögbis Paul Lasike. A masszív védelem tulajdonképpen semmit nem változott, a prímet a Kyle Van Noy fémjelezte LB-sor viszi.

- Gyenge pontok: Futóval sincs tele a padlás, de főképp a támadófal tűnik soványnak. Súly tekintetében ez akár szó szerint is értelmezhető, mert az OLine atletikusabb, de egyben szolidabb is a korábbiaknál. Rengeteg áll vagy bukik a kezdő LT-nek nevezett újoncon, Ryker Matthews-on, amennyiben élesben nem válik be, dőlni fognak a dominók. A D#-ben mindazonáltal nincs tátongó lyuk.

- A menetrendről: A tavalyihoz képest lényegesen keményebb a schedule, ami meg ízelítő lesz csak a 2013-ashoz. Két Pac-12-es ellenfél (igaz nem az elitből; Washington State és Oregon State), egy-egy állami derbi hazai és idegen környezetben (Utah State és Utah), három kellemetlen túra a Boise State, a Georgia Tech, illetve a Notre Dame pályáira, és a novemberi San José State-meccs is tartogathat meglepetéseket.

- Summa-summárum: A BYU-nál is érezték hát, hogy konfnélküliként muszáj menetrend terén bevállalósnak lenni. Az a produktum viszont, mely optimális esetben a Mountain West élmezőnyébe segítette a gárdát, kevés a 10+ győzelmes szezonok megismétléséhez, szóval bár a Cougars is egy szimpatikus, relatíve jó erőkből álló társaság, félő, hogy a mormonok megroppannak a vállalt teher súlya alatt. A közhely szerint persze a pálma is ott nő a legjobban.

3., Navy Midshipmen
 
 

- Neves távozók: QB Kriss Proctor, FB Alexander Teich, DE Jabaree Tuani

- Főedző: Ken Niumatalolo 2007-ben váltotta a Georgia Tech-hez aláíró Paul Johnsont, kinek 2002-es kinevezése óta offenzív koordinátorként dolgozott a Tengerészeknél. A Johnson által sekélyes vizektől elkormányzott hajót az FBS első szamoai származású HC-je is biztosan kézben tartotta (értsd 9 bowl-szereplés zsinórban), ám tavaly 5-7-tel zátonyra futottak. A léket ettől függetlenül lehet, hogy a vártnál könnyebb befoltozni, mivel a negatív mérlegben a balszerencse is jócskán közrejátszott: 5 vereség összesen (!) 11 pont különbséggel…

- Fő erősségek: A triple option nem megy sehova, úgyhogy a hatékony futójáték a QB pozíción történt váltás ellenére (vagy épp amiatt, Proctor sokat bajlódott sérülésekkel) biztos pont. Az új irányító, Trey Miller ráadásul passzolni is tud, és ahogy azt a Yellow Jackets-nél is tapasztalhattuk, az extra dimenzió varázslatokra képes az eredményességre nézve.

- Gyenge pontok: A 3-4-es D# védőfala okoz főleg fejtörést az edzői stábnak, Travis Bridges-t át is kellett mozgatni a támadóktól NG-nek, míg a széleken három szinte rutintalan végzősre hárul Jabaree Tuani és két másik, idő előtt lelépő DE pótlása

- A menetrendről: Három esztendő múlva, a 2015-ös idény beharangozójában a Navy-ről már a Big East tagok között fogunk írni, addig mondjuk le fog folyni egy kevés víz a Dunán. Ha más nem is, az év nyitó- és zárómeccse kötelező program mindenkinek, előbbi a sokat emelgetett ír találkozó, utóbbi meg az Army elleni örökrangadó.

- Summa-summárum: A bowl-meghívónak idén muszáj összejönnie, a hét skalp a minimum (beleszámítva az Army újbóli megverését), de ennél többet se nagyon szabad várni. Az első két forduló legalább alkalmat kínál, hogy ország-világ felfigyeljen a Midshipmenre.

4., Army Black Knights
 
 

- Neves távozó: K Alex Carlton

- Főedző: Rich Ellerson 2010-ben, egy évvel debütálása után bowlt nyert a már-már hagyományosan sereghajtók közé tartozó Army-val, de az elmúlt szezonban jött a kijózanító pofon. A 3-9-es mutató megmutatta, hogy hosszú út áll még a Black Knights előtt, noha bizakodásra adhat okot a számos kipróbált újonc játékos. Ellerson jól tudta (és kinevezése is ennek szólt anno), hogy katonai akadémiánál nem szabad profi stílusú rendszerrel vagy egyéb komplex stratégiával bajlódni, egy dolgot kell tenni: futni, futni és futni. Ezt az Army az elmúlt évben a lehető legszélsőségesebben valósította meg; míg első helyen végeztek futott yardokban, abszolút utolsó lettek passzolásban…

- Fő erősségek: Futásban tehát nem akad(t) párja a csapatnak, a parádés statisztikák letéteményesei a QB Trent Steelman, RB Raymond Maples és FB Jared Hassin triója. Ahhoz azonban, hogy a yardokból pontok születhessenek, a kiegészítő emberektől nagyobb koncentráció kell, a labdavesztések pestisként hatottak tavaly.

- Gyenge pontok: Szintén akadémiai „sajátosság”, de nem lehet elmenni amellett, hogy milyen méretbeli különbségek vannak az Army támadó- és védőfala, illetve a vetélytársak alakulatai között, és nem az előbbi javára. Technikával és megfelelő taktikával ez valamelyest kompenzálható, hosszabb távon viszont képtelenség így komolyabb célokért versenyezni.

- A menetrendről: Egyszerűbbnek tűnik, mint a 2011-es, de idén a Knights-nak egy célkitűzése lehet – végre legyőzni a Navy-t. A bowl-részvétel és az Air Force két vállra fektetése (és ezzel együtt a Commander-in-Chief’s Trophy vitrinbe tétele) csak hab a tortán. A Tengerészek 10 éve tartó sikersorozata Damoklész kardjaként lebeghet minden kadét feje fölött, állandó zrika tárgyát képezve.

- Summa-summárum: Kétségtelenül üde színfolt az Army a college football palettáján, akit a flexbone nem kerget az őrületbe és szereti a stratégiai különlegességeket, érdemes ráhangolódnia mérkőzéseikre. Többet ellenben nem is lehet elmondani róluk, nagy kiugrás 2012-ben sem várható, csak sallangmentes játék és 60 percnyi küzdelem minden héten.