NCAA beharangozók - Big Ten

Az elmúlt két év bajnokának és Rose Bowl résztvevőjének az idei B1G döntőbe jutását is sokán már előre lefutott meccsnek tartják. A „Leaders” csoportban ugyanis az Ohio State és a Penn State is NCAA büntetések miatt – még ha a mérlegük fel is jogosítaná őket – nem vehetnek részt az alapszakaszt követő küzdelmekben. Így szegényes ellenfelei maradnak a Wisconsinnak, hiszen játékérőt tekintve az elsődleges kihívói mind-mind a másik „legendás” csoportban tanyáznak a Michigan, Michigan State és a Nebraska személyében. A büntetés ellenére az Ohio State lehet az egyik sötét ló és akár két számjegyű győzelmi mutatóval is zárhatnak. A középmezőnyben helyet foglaló programok közül egyik sem fenyeget komoly veszéllyel, hogy idén képes lesz a nagy ugrásra. Meglepetés csapat viszont lesz, akár csak egy-egy győzelem erejéig, ez a szép a játékban. Az alsóházat jelentő Minnesota és Indiana is tavaly cserélt edzőt, idén már az új rendszer pozitív jeleinek fel kellene bukkanniuk. A Cornhuskers tavalyi csatlakozása után új csapattal nem bővült a B1G mezőnye viszont három csapatnál (Illinois, PSU, OSU) is történt vezetőedzőváltás.

A főcsoport döntőjét december 1-jén rendezik, ezúttal is az Indianapolis Colts pályáján.

 

Lássuk röviden az egyes csapatokat, csoportonkénti bontásban:

 

Leaders csoport

 

Illinois Fighting Illini

- Neves távozók: Whitney Mercilus (DE), A.J. Jenkins (WR), Jeff Allen (LT), Tavon Wilson (DB), Derek Dimke (K), Ian Thomas (MLB). 

- Főedző: Tim Beckman veszi át az irányítást, miután megelégelték a Ron Zook által szállított középszerűséget az iskola döntéshozói. A Toledo csapatával a MAC-ben az elmúlt két évben 7-7 győzelemig jutott. Ez lesz második vezetőedzői kinevezése. Korábban pozíciós edző (cornerback) illetve védő koordinátor is volt az Ohio State illetve Oklahoma State színeiben.  

- Fő erősségek: a védelem mindhárom egysége gondolkodás nélkül jelentkezhet itt. Michael Buchanan domináns pass rusher end. A fal belsejében Akeem Spence a mozdíthatatlan akadály az ellen futójátékai számára. A linebackerek között Jonathan Brown személyében valódi klasszissal rendelkeznek. A secondaryben Terry Hawthorne (CB) és Supo Sanni (FS) a kiemelésre méltó.

- Gyenge pontok: az elkapott yardok több mint felét A.J. Jenkins szállította tavaly. A pótlása nem megoldott, bár a spread séma felé való tolódás nem teszi feltétlenül szükségessé az egyetlen kiemelkedő játékost, az átállás közel sem tűnik zökkenőmentesnek. Ráadásul a támadófalban is vannak minőségi kérdőjelek a stabil Hugh Thornton és Graham Pocic mellett.

- A menetrendről: az Arizona State és az LA Tech elleni szeptemberi non-konf találkozók nem a könnyed győzelem kategóriába tartoznak. A főcsoportban aztán három oroszlánbarlangba is el kell látogatniuk (Michigan, Wisconsin, Ohio State). Vigaszdíjként megkapták a gyengécske Minnesotát a másik divízióból.

- Summa-summárum: a védelem van annyira jó, hogy a támadóséma változásának gyermekbetegségeit könnyebben éljék túl. Ehhez azonban szükség lesz határozott irányító játékra Nathan Scheelhaasetől, aki tavalyi vetélytársával Reilly O’Toole-lal osztozhat ismét a játékidőn. Ha Scheelhaase fel tud nőni passzjátékban és Donovan Youngon keresztül működik a futójáték akár meglepetés csapat is lehet belőlük. A támadófal viszont nem ad túl nagy bizakodásra okot.

 

 

Indiana Hoosiers

- Neves távozók: Andrew McDonald (LT), Justin Pagan (RT), Damarlo Belcher (WR), Jeff Thomas (MLB). 

- Főedző: Kevin Wilson második évét kezdi Bloomingtonban vezetőedzőként és a helyzete meglehetősen kilátástalan. A passzjáték gurujától valóban csak a csodát lehet várni, hogy elmozdítsa a csapatot a Big Ten legutolsó helyéről.

- Fő erősségek: Tre Roberson biztosította a kezdő irányító posztját Cameron Coffmannal szemben, ami feltétlenül pozitívum. Ő az Isaiah Roundtree és Stephen Houston (RB) kettőssel életképes futójáték alapja lehet. Skill posztokon még az óriás tight end Ted Bolser és az elkapó Kofi Hughes mutatja, hogy lehetne mire építkezni.

- Gyenge pontok: a védelem szó szerint átjáróház és képtelenek tehermentesíteni a támadósort, ahol minden probléma alapja a fenti névsor ellenére a szegényes játék a támadófaltól.

- A menetrendről: könnyű sorsolás a számukra nem létezik a főcsoport ellenfelek között. A non-konf találkozók minősége legfeljebb a végső mérleg kozmetikázására ad lehetőséget. Az osztályt ugró Massachusetts Minutemen szép erőpróba lesz, hogy mostani állapotában mennyire is tartozik az Indiana az első osztályba. Ezen felül a Navy otthonába is ellátogatnak októberben.

- Summa-summárum: győzelem a non-konf ellenfelekkel szemben, és versenyképes teljesítmény a főcsoporton belül, akár egy meglepetés sikerrel. Erről szólhat a 2012-es idény.

 

 

Ohio State Buckeyes

- Neves távozók: Dan Herron (RB), DeVier Posey (WR), Mike Adams (LT), Mike Brewster (C), Andrew Sweat (MLB). 

- Főedző: Urban Meyer szerződtetése teljesen kézenfekvő megoldásnak tűnt a kezdetektől fogva, de mindenki olyan lelkesen tagadta a házasság létrejöttét, hogy már majdnem el is kezdett kételkedni az ember. A Floridával kétszer is országos bajnok lett, előtte a Utah csapatánál is szép sikereket ért el. Védő koordinátornak megtartotta a tavaly ideiglenes vezetőedzőként nagyszerűen helytálló Luke Fickellt, aki a Tressel-botrányt megelőzően is betöltötte ezt a posztot a csapatnál.

- Fő erősségek: minőségben és mennyiségben is minden adott, hogy a védőfal igazán domináns egység legyen a pályán olyan húzónevekkel, mint John Simon (DE) és Johnathan Hankins (DT).

- Gyenge pontok: a passzjáték elsősorban Braxton Miller játéka miatt az irányító poszton múlik, aki a tavalyi év során csak 715 passzolt yardig jutott. Jake Stoneburner (TE) személyében van egy jó red zone célpontja. Devin Smith (WR) előtt nagyon szép jövő áll.

- A menetrendről: A California és a Central Florida is az átlagosnál erősebbnek tekinthető non-konf ellenfelek. Két nehéz idegenbeli találkozóval számolhatnak a Wisconsin és a Michigan State ellen, viszont a Michigan és a Nebraska ellen is otthon lépnek pályára. 

- Summa-summárum: Braxton Miller a passzjáték hiányosságai ellenére ideális irányító Urban Meyer támadósémájához. Amennyiben sikerül a passzok terén előrelépnie, akár minden papírformát is boríthat az Ohio State idén.

 

Penn State Nittany Lions

- Neves távozók: Silas Redd (RB), Derek Moye (WR), Devon Still (DT), Jack Crawford (DE), Nick Sukay (DB), Chaz Powell (DB), Nathan Stupar (LB), Devon Smith (WR), Quinn Barham (LT), Chima Okoli (RT), Johnnie Troutman (LG), DeOn'tae Pannell (RG).

- Főedző: Bill O’Brien a New England Patriots támadó koordinátoraként ijesztgette az NFL csapatokat az elmúlt két évben. Neki jutott a hálátlan feladat, hogy új irányt mutasson a Sandusky-botrány következtében lefejezett PSU football programjának.

- Fő erősségek: Gerald Hodges, Michael Mauti és Glenn Carson alkotta linebacker egységre nem lehet panasz. Ha a védőfalban Jordan Hill (DT) és térdsérülésből felépülő Pete Massaro (DE) meghatározó játékosok tudnak lenni, akkor ez a front 7 ellensúlyozhatja a secondary problémáit.

- Gyenge pontok: a secondaryben és a támadófalban négy új kezdőjátékost kell majd felavatni. Az egyedüli visszatérő játékos a center Matt Stankiewitch. Silas Redd a USC irányába hagyta el a süllyedő hajót, amivel könnyen két sophomore (Zach Zwinak és Bill Belton) nyakába szakadhatnak a futók feladatai, amennyiben Curtis Dukes tanulmányai gondjai állandósulnak.

- A menetrendről: a Virginia (idegenben), Navy, Temple hármas ellen kezdenek szeptemberben majd a hazai pályán mindig veszélyes Illinois ellen debütál az új stáb a főcsoportban.

- Summa-summárum: Matt McGloin lett a kijelölt kezdő irányító, de a tartalékja, Paul Jones lehet az a játékos, aki olyan lökést adhatna a csapat játékának, ami kimozdíthatná az apátiából az új korszak kapujában a Penn State csapatát.

 

 

Purdue Boilermakers

- Neves távozók: Albert Evans (S), Carson Wiggs (K), Justin Siller (WR), Joe Holland (LB), Dennis Kelly (LT), Nick Mondek (G).

- Főedző: Danny Hope negyedik évét kezdi meg a csapatnál. Eddigi legnagyobb sikere az Ohio State elleni meglepetés győzelem még 2009-ből. Abban az évben legyőzték a Michigant is, ami komoly ritkaságnak számít arrafelé. Tavaly már összejött a bowl részvétel is hat győzelemmel, és egyből a bowl siker is.

- Fő erősségek: a védőfal Kawann Short (DT) vezetésével remek előjelekkel várja az évet. Short első körös tehetség, az egész főcsoport legdominánsabb nagy embere a fal közepén. Ryan Russell lehet a következő hírhedt Purdue pass rusher. Kompetens cornerback duóval is rendelkeznek Ricardo Allen és Josh Johnson személyében. Raheem Mostert tavaly az ország legjobb kickoff returnere volt.

- Gyenge pontok: egyelőre ide tartozónak vélem az irányítók kérdését. Caleb TerBush a tavalyi kezdő, Rob Henry a dinamikus futó irányító és Rob Marve a megváltó mind rendelkezik olyan plusszal, ami oda vezethet, hogy hármas rotáció lesz az idényben valamikor a poszton, amiről nehezen hihető, hogy eredményességben is meg fog mutatkozni.

- A menetrendről: a Notre Dame elleni hagyományos meccsük mellett nincs említésre méltó összecsapás.

- Summa-summárum: nehéz eligazodni a csapaton, amelyik tavaly is képes volt négy meccset nyerni a főcsoporton belül. Azonban a támadók inkonzisztens játéka túl nagy terhet jelent a védelem számára, hogy át tudjanak lépni a szürke középcsapat jelzőn.

 

Wisconsin Badgers

- Neves távozók: Peter Konz (C), Kevin Zeitler (G), Aaron Henry (S), Russell Wilson (QB), Antonio Fenelus (CB), Nick Toon (WR), Louis Nzegwu (DE).

- Főedző: Bret Bielema 2006 óta csak egyetlen egy évben produkált negatív mérleget a Big Ten küzdelmei során. Ötször volt vele a Badgers rangsorolt csapat év végén. Az utóbbi két évben bajnoki címig és Rose Bowl részvételig vezette őket. Az edzőstáb jelentős átalakuláson ment keresztül. Új OL edző és koordinátor érkezett: Matt Canada lesz az elsőrangú OC, Paul Chryst utódja. Canada még az Indianánál Ben Chappell dobatott iskolarekordot; míg Bob Bostad félelmetes támadófalának az edzését az SEC-ből importált Mike Markuson veszi át.

- Fő erősségek: a futójáték. Legyen szó a támadófalról, ahol Ricky Wagner az ország egyik legjobb LT-je, és Travis Frederick talán még dominánsabb center, mint Konz volt. Vagy legyen szó a futókról: Montee Ballt nem hinném, hogy még valakinek be kellene mutatni; James White a méltó váltótársa.

- Gyenge pontok: a linebackerek (Chris Borland, Mike Taylor) kivételével a teljes védelem, amelyik nem tűnik alkalmasnak arra, hogy mérkőzések sorsát tudják megfordítani, ha valamilyen úton-módon a támadójáték gépezetébe hiba csúszik.

- A menetrendről: sétagalopp felhozó meccsek (Northern Iowa, Oregon State, Texas-El Paso, Utah State) után hamar túlesnek az egyetlen komoly idegenbeli mérkőzésükön a Nebraska ellen. Az utóbbi két idény legemlékezetesebb találkozóit produkálták a Michigan State ellen. A Spartans lesz nekik idén a „homecoming” ellenfél.

- Summa-summárum: a futójátékuk annyira domináns, hogy idén is a főcsoport elsőszámú esélyesei. A passzjátékban Danny O’Brien a kulcs irányító poszton. Futásaival nem jelent olyan veszélyt, mint Wilson tavaly, de érett, megfontolt passzoló, aki nagyon keveset hibázik. 2010-ben az ACC év újonca volt. Elkapóként Jared Abbrederis lehet a legnagyobb segítségére. Ha ez a kapcsolat működni fog, akkor nagyon nehéz lesz a Badgerst idén megállítani a Big Tenben.

 

Legends csoport

 

Iowa Hawkeyes

- Neves távozók: Marvin McNutt (WR), Shaun Prater (CB), Mike Daniels (DT), Broderick Binns (DL), Tyler Nielsen (LB), Riley Reiff (LT), Adam Gettis (G), Jordan Bernstine (SS), Markus Zusevics (RT).

- Főedző: Kirk Ferentz a főcsoport rangidős vezetőedzője. Immáron 1999 óta áll a program élén. Idén komoly átalakításra került sor a stábban. A támadófal edzését Brian fia fogja folytatni (aki tavaly még a NE Patriots tight endjeit edzette), míg támadó koordinátornak a Texas Longhornsnál vérfrissítés miatt elküldött Greg Davis érkezett

- Fő erősségek: James Vandenberg egyike a főcsoport utolsó valódi passzoló irányítóinak, aki három fő célpontra támaszkodhat az idény során. Sophomore Kevonte Martin-Manley, a végzős Keenan Davis illetve a két méteres junior tight end, C.J. Fiedorowicz, aki egykor az egyik legjobb játékosnak számított posztján középiskolában. A védelemben a James Morris vezette mozgékony LB részleg viszi a prímet. A secondary átlag feletti, köszönhetően a Micah Hyde, Tanner Miller duónak.

- Gyenge pontok: a támadófal tapasztalatlan. James Ferentz (C) mellett egyedül Matt Tobin (LG) rendelkezik legalább 10 kezdőmeccsel. A védőfal sosem a méreteiről volt híres, de az idei felhozatal elég súlytalannak tűnik a futásközpontú csapatok ellen. 

- A menetrendről: a Soldier Fielden kezdenek a Northern Illinois ellen, majd jön az állami rangadó az Iowa State-tel.

- Summa-summárum: az új támadó koordinátor ellenére nem várható nagy változás az Iowa harcmodorában. Futójátékkal fogják megalapozni a passzjátékot, és ha működni fog a futás (a már hagyományosan kicserélődött, névtelen futókkal – Damon Bullock és ha játszhat Greg Garmon), akkor nyerni fogják a meccseiket.

 

 

Michigan Wolverines 

- Neves távozók: Mike Martin (DT), David Molk (C), Junior Hemingway (WR), Kevin Koger (TE), Ryan Van Bergen (DE), Mark Huyge (RT).

- Főedző: Brady Hoke hamar megkedveltette magát a Michigan szurkolóival. Első idényében 11 győzelemig vezette őket (közte az Ohio State elleni sikerrel, plusz BCS bowl győzelem). Elnyerte a Big Ten „Év edzője” díjat is. 

- Fő erősségek: Denard Robinson minden hibája ellenére (felelőtlen interceptionök, rossz döntések a passzjátékban) az egyik legveszélyesebb irányító a pályákon. Atlétikus képességeivel alig találni olyan kelepcét, amelyikből ne tudna kiszabadulni azonnali touchdown veszélyt jelentve. Egészségének megóvása érdekében jelentős volt tavaly Fitzgerald Toussaint előrelépése futóként, aki így tehermentesíteni tudta a „cipőfűzőt”. A védelem hátsó sorában a Jordan Kovacs (S), J.T. Floyd (CB), Blake Countess (CB) trió minden optimizmusra okot adhat tapasztalatával és big play képességével.

- Gyenge pontok: a támadófal közepéről hiányozni fog David Molk, a bulldózer, aki eltakarította a futók útjából az ellenfél védőfalának a lelkét. Ricky Barnum végzős létére a tartalékok közül veszi át a helyét, és lesz először főállású kezdő. A védőfal közepén is a távozók jelentik a gondot. Csak azt remélhetik a Wolverines szurkolók, hogy Will Campbell játéka végre tényleg összeáll a védelemben.

- A menetrendről: a tavalyi bajnok Alabama ellen már az első fordulóban komoly próbatétel elé lesznek állítva az országos érdeklődés középpontjában a Cowboys Stadium óriáskivetője alatt. A Michigan State ellen hazai pályán próbálnak véget vetni a vesszőfutásnak, míg két kemény idegenbeli meccs vár rájuk az Ohio State és a Nebraska ellen.

- Summa-summárum: nem lesz egyszerű megismételni a tavalyi évet eredmények terén. A menetrend nehezebb és Martin illetve Molk minőségi pótlása nem lesz sétagalopp. Ennek ellenére minden bizonnyal versenyben lesznek a főcsoport-döntőn való részvételért még novemberben is.

 

 

Michigan State Spartans

- Neves távozók: Kirk Cousins (QB), B.J. Cunningham (WR), Keshawn Martin (WR), Brian Linthicum (TE), Keith Nichol (WR), Trenton Robinson (S), Jerel Worthy (DT), Kevin Pickelman (DT), Edwin Baker (RB). 

- Főedző: Mark Dantonio négy bowl vereséget követően 2011-ben végre győzelemre tudta vezetni csapatát, egy nem is akármilye összecsapáson a Georgia Bulldogs ellen. Az elmúlt két évben 22 meccset nyert a Spartans.

- Fő erősségek: a védelem az egyik, ha nem a legjobb a főcsoportban. Kitűnő pass rusher páros (William Gholston, Marcus Rush), stabil LB gárda (Max Bullogh, Denicos Allen, Chris Norman) és kiváló secondary: Johnny Adams a legjobb cornerback a csoportban, Isaiah Lewis megkerülhetetlen safety.

- Gyenge pontok: Le'Veon Bell (RB) kivételével minden yardcsináló varázslóját elveszítette tavalyról a támadósor, amivel gyakorlatilag eltűnt az érdemi támadójáték. A védelemben a fal belsejében adódhatnak gondok a két kezdő távozásával.

- A menetrendről: az elmúlt időszak egyik legjobb non-BCS csapatát (Boise State) fogadják az első héten. A Michigan (i), Wisconsin (i), Nebraska (hazai) hármas ellen játszani egymást követő hétvégéken nem lesz egyszerű menet. 

- Summa-summárum: minden teher Andrew Maxwell junior irányító vállán, hogy ne legyen kilátástalanul egyoldalú a támadójáték Bell futásaival és legalább a labdára gondosan vigyázzon a passzjátékban, hogy ne menjen el rajta mérkőzés. Ilyen stabil védelemmel a háta mögött ez is elég lehet, hogy harcban legyen a csoport első helyért vívott csatában.

 

Minnesota Golden Gophers

- Neves távozók: Duane Bennett (RB), Da'Jon McKnight (WR), Eric Lair (TE), Jimmy Gjere (RT), Kim Royston (S), Gary Tinsley (LB), Anthony Jacobs (DT). 

- Főedző: Jerry Kill a Minnesota vezetőedzőjeként első évében nem a mutatott játék miatt került a figyelem középpontjába, hanem sajnálatos egészségügyi problémái miatt.

- Fő erősségek: ha bármilyen kicsi lépést is szeretnének előre megtenni, akkor Marqueis Graynek egyszerűen jobb passzoló irányítónak kell lennie, hogy ne mindent a futásaival próbáljon megoldani. Ehhez vannak fiatal, robbanékony célpontjai is. Freshman Andre McDonald irányába fokozott az elvárás, aki a legutóbbi toborzás legnagyobb fogása volt. Mellette két sophomore: Devin Crawford-Tufts és Marcus Jones játékában van a legtöbb fantázia. Még mindig a támadóoldalon maradva, a tapasztalt Ed Olson (LT) köré épült támadófaltól feljavult játék várható, ami remélhetőleg végre megadja a kezdő lökést Jerry Kill támadósorának.

- Gyenge pontok: a teljes védelem, ahol az egyedüli üde színfolt, hogy Troy Stoudermire visszatérhetett, mivel megkapta az NCAA-től a hatodik évére is a játékengedélyt. Nagyszerű returner és cornerback. Tinsley és Royston elvesztése azonban komoly érvágás a back 7-ben. A védőfal közepén DT poszton nagy lyuk tátong.

- A menetrendről: tavaly még Kaliforniába is ellátogattak, hogy a USC ellen lépjenek pályára. Idén csak a UNLV jutott nekik. A főcsoport mérkőzéseik között egyelőre egyetlen olyan sem található, amelyiken favoritok lennének.

- Summa-summárum: Gray végre kizárólag irányítóként gyakorol, aminek meg kell látszódnia a pályán is. Kill bizonyíthatja, hogy az egyik kiemelt főcsoportban is megállja a helyét, és képes kompetens támadójátékot összerakni.

 

Nebraska Cornhuskers

- Neves távozók: Lavonte David (LB), Mike Caputo (C), Yoshi Hardrick (RT), Jared Crick (DL), Alfonzo Dennard (CB).

- Főedző: Bo Pelini nem semmi figura, aki egyszer látta mérkőzés közben a pálya szélén dühöngeni, az biztosan nem felejti el. 2008 óta áll a csapat élén, és a Big Tenben sokak számára csalódást keltő öt győzelmet sikerült csak szereznie a tavalyi év során.

- Fő erősségek: a futójáték. Nem elég Rex Burkhead, aki tavaly úgy festett, mintha egész életében a Big Tenben rohangászott volna, és ha van futó, akit csak megközelítőleg is lehet egy lapon említeni Montee Ball-lal, akkor az ő. Szerencséjére a támadójáték felelősségének nagy súlya nem nyomja egyedül a vállát. Taylor Martinez a főcsoport futó-passzoló irányítóinak a jobbik feléhez tartozik. Kenny Bell (WR) komoly fegyver lehet a passzjátékban. Ameer Abdullah életveszélyes returner, idén már futó poszton is opció lehet 3rd down helyzetekben.

- Gyenge pontok: a védelemnek alkalmazkodnia kellett a passzjátékra épülő Big 12 spread sémái után a futásközpontú B1G támadójátékához és még mindig nem biztos, hogy elég stabilak lesznek a fal közepén, Baker Steinkuhler (DT) ellenére.

- A menetrendről: érdekes lehet a Southern Mississippi és a UCLA elleni találkozójuk. A főcsoportban két idegenbeli meccs miatt fájhat igazán a fejük (Ohio State, Michigan State).

- Summa-summárum: biztos futójáték, megfontoltabb Martinez, átlag feletti secondary Mohammed Seisay (CB) és Daimion Stafford (SS) vezetésével, megbízható K/P Brett Maher és a csapat készen áll, hogy komolyan harcba szálljon a főcsoport bajnoki címért?

 

 

Northwestern Wildcats

- Neves távozók: Dan Persa (QB), Al Netter (LT), Ben Burkett (OL), Brian Peters (S), Jeremy Ebert (WR), Drake Dunsmore (TE), Jack DiNardo (DT), Jordan Mabin (CB). 

- Főedző: Pat Fitzgerald még Randy Walker váratlan halála után lépett a vezetőedzői pozícióba. A csapat legjobb esetben is stagnált a tavalyi évben, ennek ellenére a bowl részvétellel akkor sem maradt adós. A még mindig csak 37 éves Fitz, az egyik legmegbecsültebb tagja lett az edzői társadalomnak.

- Fő erősségek: a távozók ellenére évről évre az elkapó gárda a csapat erőssége. Ez idén sincsen másként, ráadásul még olyan sztárt is sikerült igazolni, mint Kyle Prater, aki az USC-nél létszámfelettivé vált. Mellette Demetrius Fields a senior jelenlét. Rashad Lawrence, Tony Jones is mind bevetésre vár. Akár Kain Colter is felbukkanhat itt, ha éppen Trevor Siemian irányít helyette. A védelemben a linebacker sor David Nwabuisi vezetésével viszi prímet az egyszemélyes (Ibraheim Campbell) secondary előtt.

- Gyenge pontok: Brett Ingalls távozása óta csak visszafejlődik a támadófal. Ráadásul két meghatározó játékost is kell itt pótolni. Patrick Wardra és Paul Jorgensenre vár a feladat, hogy valami nagyot alkossanak. Részben a fal sara, hogy a futójáték elsősorban az irányító posztról nevezhető hatásosnak. A secondary teljes csőd volt és a távozók fényében kilátástalannak tűnik az ottani játék. Jerry Brown pozíciós edző állását vélhetően csak az a 20 év mentette meg, amit már lehúzott a csapatnál illetve az assistant HC titulusa.

- A menetrendről: három BCS főcsoporthoz tartozó csapattal is megmérkőznek a non-konf meccsek között (Syracuse, Vanderbilt, Boston College). A „homecoming”-ra az Iowa ellen kerül sor október közepén.

- Summa-summárum: a legnagyobb kérdés, hogy mennyiben fog két irányítóra épülni a támadójáték. Kain Colter egyértelműen a jobb futó, minden megmozdulása életveszélyes a labdával a kezében, még elkapóként is, viszont a passzjátéka korlátozott és nehezen látható, hogy ki tudná használni az elkapó poszt jelentette minőségi előnyt. Erre Trevor Siemian lehet alkalmas, aki C.J. Bacher óta a leginkább tisztán passzoló irányítója lehet a csapatnak. QB kérdésben nem nyúlhatnak mellé Fitzgeraldék, mert az egész idény eredményességének a meghatározója lesz. A védelemtől különösen passz ellen nem lehet sokat várni, hiába a reményteli kezdő pass rusher duó Tyler Scott és Quentin Williams (DE).