SB50 beharangozó #4: Elkapók és TE-k

Írta: Fucu — 2016. február 2., 18:57

A negyedik napon az irányítók által legtöbbször célba vett játékosok kerülnek bemutatásra.

SB50 beharangozó #4: Elkapók és TE-k

Carolina Panthers

Általában azt mondják, hogy egy elit irányító bármilyen képességű elkapókkal képes jól működő passzjátékot összehozni. Az idei Panthers offense jó példája ennek. A történetet ott kezdjük, hogy Kelvin Benjamin a 2014-es draft első körének 28-k választásával a Panthers csapatába került és 1008 yardos kilenc TD-s újonc szezont produkált. Az idei szezon előtti edzőtábor alkalmával a nagy várakozások szertefoszlottak, mivel a fiatal elkapó ACL szakadást szenvedett, így egész évre kiesett. Ekkor hitte azt a Panthers csapatán kívül mindenki, hogy a passzjáték egyszemélyessé (Olsen) válik. Azonban az elmúlt hat hónap bebizonyította, hogy Cam Newton a Ginn, Cotchery és Corey Brown szintű elkapókkal is eredményes tud lenni. De térjünk is át azokra a játékosokra, akik pályára is lépnek az arany Super Bowlon.
Vegyük elsőként Ted Ginn Jr.-t, aki a 2007-es draft kilencedik választásával került a Dolphins csapatához. A visszahordó képességeit senki nem vitatta mivel az Ohio State színeiben NCAA rekord beállítást jelentő nyolc visszahordott TD-t szerzett egyetemi pályafutása alatt. A profiknál is inkább a visszahordásokban jeleskedett bár gyorsasága megvolt, hogy megverje ellenfeleit, de többször is elejtette a felé szálló labdákat. Három év után távozott a Dolphins-tól és a 49ers csapatához szerződött, ahol még az előző állomáshelyéhez képest is kevesebb lehetőséget kapott a támadóknál. Szintén három évet húzott le San Franciscoban, majd a Panthers-t választotta következő csapatának. Első nekifutásra egy évet töltött el Charlotte-ba, amikor is 556 yardot és öt TD-t szerzett. Ezzel a teljesítménnyel megkapta a Cardinalstól a három éves több mint kilenc milliós szerződésé, de nagy csalódás volt az Arizona számára és 14 elkapással és 190 yarddal 2015. február végén megköszönték szolgálatait és elküldték. Nem sokáig maradt csapat nélkül, mivel a Panthers március elején bejelentkezett érte és két évre le is szerződtették. Az idei produkciója minden várakozást felülmúlt. Profi pályafutása alatt második legtöbb yardot kapta el (739) viszont Newton labdáiból tízet is TD-ra váltott. A sebessége még mindig megvan, hogy a védők mögé kerüljön ezzel egyik legveszélyesebb fegyvere Newtonnak.
A másik tapasztalt elkapó a csapatrész legöregebb tagja Jerrico Cotchery a maga 33 évével. A 2004-es draft negyedik körében választotta ki a New York Jets ahol nyolc évet töltött el kisebb nagyobb sikerrel. Legjobb éve a 2007-es volt amikor is 1130 yardot kapott el a szezon során. A 2011-es szezont már másik csapatnál, a Pittsburgh Steelers-nél kezdte, ahol kiegészítő emberként szerepelt. Itt a harmadik és egyben utolsó éve volt a legsikeresebb. Ekkor 602 yardot és tíz TD-t kapott el és ezután szerződtette le a Carolina 2014 márciusában. A mentor szerep mellett a slot pozícióban szerepelt a legtöbbet és sok első kísérletet csinált meg elkapásaival.
Térjünk át a fiatalokra, akik közül Corey „Philly” Brown a soros. A 24 éves játékos draftolatlan újoncként került a Panthers csapatához a 2014-es draftot követően és meg is tudott ragadni az 53-as keretben. Újonc évében leginkább sebességére hagyatkozott, de ebben a szezonban már sokkal jobban futja meg az útvonalakat és Newtonnal is jó kapcsolatot alakítottak ki. Ennek is köszönhetően 447 yarddal és négy TD-al zárta az alapszakaszt. A Cardinals elleni NFC konferencia döntőben négy elkapásból szerzett 113 yardot és egy TD-t.
A 2015-ös draft egyik legnagyobb meglepetése volt amikor a második körben a Panthers egy cserét követően (amiben három draft cetlit áldoztak fel) Devin Funchess kiválasztása mellett döntött. A Michigan egyetemen még első másfél évében még tight endként szerepelt, majd harmadik évére lett teljes jogú elkapó. De a szakértők nem tartották második körös játékosnak. Az újonc éve hullámvölggyel teli volt. Az edzőtáborban kisebb sérülést szenvedett, de nem csak emiatt kapott kevesebb szerepet a támadók között. A novemberi Packers elleni meccse volt az első amikor jól teljesített. Ezután is limitáltan volt használva, de a Bucs ellen az alapszakasz utolsó meccsén nyolc elkapással és 120 yarddal, valamint egy TD-al vétette észre magát.
Ők négyen számíthatnak a legtöbb labdára a döntőben. Kevin Norwood és Brenton Bersin minden bizonnyal az inaktívok között fog feltűnni.

Ezzel el is érkeztünk a tight endekhez, ahol elsőként Cam Newton kedvenc célpontjáról, Greg Olsenről lesz szó. A 2007-es draft első körének utolsó előtti (31.) választásával szerezte meg játékjogát a Bears. Ahol pályafutása első négy évét töltötte. A szeles városban nem rá épült a támadósor, de azért elfogadható számokat hozott. Újonc évét leszámítva (2) mindig legalább öt elkapott TD-nal fejezte be a szezont. 2011-es holtszezonban a Bears elcserélte Olsent egy 2012-es harmadik körös választásért, így került Ron Rivera csapatába a remek tight end. A legjobb teljesítményt a legutóbbi két évben produkálta Olsen, amikor is több mint 1000 yard kapott el, idén ez 1104 yard lett. Emellett a touchdownokat is szépen termelte és Newton kedvenc célpontjának tekinthető, aki testi adottságainak köszönhetően nagy célpontot nyújt irányítójának.
A több tight end-es felállásoknál Ed Dickson szerepel Olsen mellett. Az Oregonról a 2010-es draft harmadik körében a Ravens által kiválasztott játékos a Baltimore-ban eltöltött négy éve alatt csupán a másodikban tudott olyan produkciót felmutatni (528 yard, 5 TD), ami elfogadhatónak mondható. Az újonc szerződése után nem is marasztalták és áprilisig nem is talált csapatra, de ekkor a Panthers egyéves 730,000 dolláros szerződés keretében igazolta le. Olsen mellett nagyon limitált szerepet kapott. Azonban ez elegendő volt, hogy 2015 márciusában három éves 7,9 milliós szerződést adjanak neki, amit örömmel alá is írt. Idén sem volt nagy szerepe, de 121 yardot és két TD-t így is összeszedett.

 

Denver Broncos

Mint az lejjebb olvasható lesz Peyton Manning jobb képességű elkapókkal van körülvéve, mint döntőbeli ellenfele. Kezdjük a bemutatást a legjobbal, aki nem más, mint Demaryius Thomas. A 2010-es draft első körében kiválasztott játékos első két évében a sérüléseknek is köszönhetően elég visszafogott teljesítményt nyújtott. Persze az akkor irányítója (Tim Tebow) is szerepet vállalt teljesítményében. Azért a Steelers elleni wild card meccsen szerzett 80 yardos TD-ja a hosszabbítás első játékában eléggé emlékezetes momentum marad. 2012-ben azonban megérkezett Manning és Thomas számai is ugrás szerűen nőttek. Sokat segített az is, hogy végig tudta játszani mind a 16 alapszakasz meccset és így 1434 yardot és tíz TD-t szerzett, amivel Pro Bowl meghívót is kapott. A 2013-as szezonja majdnem tökéletes másolata az előzőnek csak a szerzett TD-ok számában (14) volt jelentősebbnek mondható különbség. Ezek a számok bármely elkapónak becsületére válnának, de 2014-ben még erre is rá tudott tenni egy lapátra a kitűnő elkapó. 111 elkapás 1619 yard és 11 TD ráadásul tíz mérkőzésen ért el legalább 100 elkapott yardot, ami franchise rekord. Ebben az évben a Broncos támadóalakulat volt a legjobb a ligában. Az idei szezonban sorozatban negyedik évében sikerült neki legalább 1000 elkapott yardot (1304) szereznie. A 2015-ös holtidényben öt éves 70 milliós szerződést (43,5 millió garantált) kapott. A történetéhez hozzá tartozik, hogy nehéz gyerekkora volt és azért nevelte fel a nagynénje és nagybátyja mert édesanyját kiskorában drogárusítás miatt 20 év börtönre ítélték. A Patriots elleni AFC konferencia döntő volt az első mérkőzés, amin személyesen látta játszani Katin Smith a fiát.
A második számú elkapónak az az Emmanuel Sanders tekinthető, aki a 2010-es draft harmadik körében került kiválasztásra a Steelers által és első négy évét náluk töltötte. Első két szezonjában sérülések miatt több mérkőzést is kihagyott, így nagy dolgokat nem tudott elérni. Az utolsó két év Pittsburghben már jobban sikerült, mind a 16 meccsen játszott és leginkább a harmadik kísérleteknél volt hasznára a csapatnak. A 2013-as 740 elkapott yard a legtöbb volt profi pályafutása alatt és ehhez társult hat TD is. A 2013-as szezon végén szabadon igazolhatóvá vált és a Broncos három éves 15 millió dolláros ajánlatát fogadta el. Egyik fél részéről sem tűnt rossz üzletnek, mivel első Peyton Manning alatt eltöltött szezonja során Pro Bowl-t érő teljesítménnyel rukkolt elő (1404 yard, kilenc TD). Az idei alapszakaszban nem tudta megismételni 2014-es teljesítményét, de így is bőven 1000 elkapott yarddal zárta a szezont.
Thomas és Sanders mögött két olyan elkapó van, aki 200 yard fölött kapott el. Az egyikük Jordan Norwood, aki 2009-ben érkezett a ligába, mint draftolatlan újonc. A korábbi Penn State elkapó a Cleveland, Philadelphia csapatainál volt a gyakorló csapatban és alkalmanként az aktív keretbe is bekerült. A 2013-as szezonban nem volt csapata, miután a Browns és a Buccaneers edzőtáborában próbálkozott megragadni, sikertelenül. A Broncos 2014-ben szerződtette, de az edzőtáborban térdsérülést szenvedett és ezt a szezont kénytelen volt kihagyni. Idén 11 meccsen szerepelt és 207 yardot kapott el.
A másik Bennie Fowler, aki draftolatlan újoncként került Denverbe a 2014-es szezon előtt. Az egész idényt a gyakorló csapatban töltötte. 2015-ben mind a 16 mérkőzésen pályára lépett és 203 yardot kapott el. Cody Lattimertől, a 2014-es draft második körében kiválasztott játékostól mindenképpen többet vártak a Broncos vezetői, mint a két év alatt elért 82 elkapott yard és egy TD. Andre Caldwell hasonló helyzet. A korábbi Bengals játékos, aki szebb napokat is megélt már a ligában jobb napokon kiegészítő szerepet kaphat a csapatban, de idén sem sikerült kiharcolnia több játékidőt.

A tavalyi szezonhoz képest jelentősen átalakult a tight end pozíció. Az offseason során dönteni kellett, melyik Thomas maradjon a csapatnál és John Elway-ék Demaryius mellett tették le a voksukat, így a 2013-as és 2014-es szezonban is 12 TD-t elérő Julius Thomas távozott a csapattól.
A pótlására Owen Daniels érkezett, aki a Texans csapatából lehet ismerős az olvasóknak, ugyanis profi pályafutása első nyolc évét a Houstonnál ahová a 2006-os draft negyedik körében történt kiválasztását követően került. A Houston után egy év Baltimore-i kitérő következett, de itt csak egy évet töltött el pedig számai nem voltak rosszak. A Broncos 2015 márciusában igazolta le három évre 12,25 millió dollárért. Daniels tekinthető az első számú összekötőnek a csapatban, aki képes 100 yardos meccsekre is, ha úgy kívánja meg mérkőzés.
A blokkolásban Virgil Green veszi ki a részét leginkább. A korábbi Nevada játékos, aki a 2011-es draft hetedik körében került kiválasztásra a Broncos által. Julius Thomasnak köszönhetően alig kapott játék lehetőséget és leginkább a speciális csapatrészben szerepelt. Az idei 173 yardja és egy TD-ja, profi pályafutása legjobb eredménye.
Vernon Davis helyzete igen érdekes. A 2015-ös szezont még a San Francisco játékosaként kezdte, ahogy az elmúlt kilenc évet. A 2006-os draft 1/6-os kiválasztottja az évek során egyre romló teljesítményével hívta fel magára a figyelmet. A szezon felénél a 49ers draft választási lehetőségekért cserébe küldte Denverbe a Davist, akitől azt várták, hogy újabb célpontot biztosít majd Manning számára. Ez azonban nem jött össze, mivel a korábbi remek tight end eddig nem tudta felvenni a Broncos támadósor ritmusát és rendre csak pár játékot tölt a pályán.

 

Kinél az előny?

Az elkapók minőségében mindenképp a Broncosnál van, mivel Thomas jobb játékos, mint bármelyik Panthers WR. Remek párharcnak ígérkezik majd a Josh Norman - Demaryius Thomas összecsapás, a nagy kérdés viszont az, hogy Emmanuel Sanders-t mennyire tudják majd kivenni a játékból, mert ezzel Manning gyakorlatilag célpont nélkül maradna. A tight endeknél viszont Carolina felé billen a mérleg nyelve. A Panthers legnagyobb fegyvere Greg Olsen lehet, ugyanis a Denver nem túl jól védekezik a TE-k ellen, így a jól megszokott Newton-Olsen páros komoly gondokat okozhat a védelemnek.