Super Bowl XLVII II.

A Super Bowlra készülő egész hetes projektunk második részében is maradunk a védelemnél, ám ha szabad így fogalmaznom, egy kicsit komolyabb vizekre evezünk a linebackerek és a védőfal bemutatásával. A front-seven a modern foci egyik legfontosabb alapja, hisz megfelelő sémát alkalmazva megfelelő játékosokkal könnyedén megállíthatjuk a futást, sőt, passz-siettetéssel hibákra kényszeríthetjük az ellenfél irányítóját ezzel segítve a secondaryt. Ha szóba kerülnek az erős védelmek pont emiatt elsők között juthat eszünkbe a San Francisco 49ers egysége, de a 2000-es években leginkább a Ray Lewis vezette Ravens volt az etalon, a 47. Super Bowlt tehát két – már most legendás – generáció utolsó csatájaként is megélhetjük.

San Francisco 49ers

Középső linebackerek (ILB)
Patrick Willis és NaVorro Bowman kettőse kétség kívül az egész NFL legjobbja, idén a 300 kombinált szerelés felé közelítettek és sorozatban második éve az NFC All-Pro csapatának is tagjai. Futás elleni munkájukra nem lehet panasz, rendkívül magabiztosan szerelnek, és ugyan sackek vagy kierőszakolt fumble-ok területén nem ők a legjobbak, a levegőben is figyelni kell rájuk, a vonalon elütött labdákon kívül három interceptionnel is segítették már idén a csapatukat. Egészségükre, munkabírásukra sem lehet panasz (bár jelenleg egyikük válla sem 100%-os), általában végig robotolják a meccseket, három cseréjük összesen 22 tacklet ért el az alapszakasz során, így a Michael Wilhoite, Larry Grant, Tavares Gooden trióból maximum utóbbi lehet érdekes, de ő is csak azért, mert a Ravens játékosaként lett profi.

Szélső linebackerek (OLB)
3-4-es védelem esetén az itt szereplő játékosok elsődleges feladata a pass-rush, ami nem is megy rosszul Ahmad Brooksnak és Aldon Smithnek, utóbbi 19.5 sacket szerzett az alapszakaszban, ez a második legtöbb volt az egész ligában. Sikereit azonban főként az előtte játszó Justin Smithnek (DE) köszönheti, olyannyira, hogy utóbbi gyengébb rájátszásbeli játéka mellett még sacket sem szereztek az erre hivatott játékosok, de egyébként is nehezen ment a nyomás generálása a Packers és a Falcons ellen. A döntőre mindenképp fel kell javulniuk a marylandiek egyre inkább összeálló támadófala ellen, hisz megfelelő siettetés nélkül még Flacco is szétpasszolhatja őket. Aldon Smith a két sztárhoz hasonlóan szintén vállproblémák miatt csak limitáltan készül, de csere nem csak a középső linebackereknél nincs, a két kezdő OLB mögött a 36 éves Clark Haggans is nagyrészt csak dísznek volt tartva az év során, Eric Bakhtiarit és Cam Johnsont pedig a meccsekre se nagyon nevezték eddig.

Külső védőfalemberek (DE)
A sztárok felsorolása még itt sem ér véget, Ray McDonald átellenes oldalán a már említett Justin Smithre érdemes figyelni, a 12. szezonját taposó egykori első körös játékos a pályán is impresszív játékot hoz, szerepének fontossága azonban távollétében jóval feltűnőbb. Rakoncátlankodó könyöke miatt a csapat legutóbbi négy meccsén csak limitáltan szerepelt, ezen idő alatt feltűnően visszaesett a 49ers védelme szinte minden szempontból, hisz a futók megállításán kívül kevesebb szabad tere volt a blitzelő védőknek is. Jó hír azonban minden focit szerető szurkolónak, hogy a héten már teljes intenzitással edzett így vasárnap Ő is ott lesz a SuperDome (mű)gyepén. Igazi depth ezen a poszton sincs, Smith hiányában Ricky Jean Francois (eredetileg NT) próbálkozott a szélen, több-kevesebb sikerrel.

Középső védőfalember (NT)
Viszonylag kevés szó esik az ő munkájukról, szürke eminenciásként segítik együttesüket, elsősorban futás ellen lesz majd most is fontos szerepük. Isaac Sopoaga a kezdő, őt a már említett Ricky Jean Francois tehermentesíti, rajtuk kívül Ian Williams hívható még harcba Ray Rice megállítására.

Baltimore Ravens

Középső linebackerek (ILB)
Ray Lewis. Az 52-es „Beast” sokak szerint már csak motivációs szerepre alkalmas és való igaz, hogy veszített sebességéből és erejéből, az idei rájátszás alatt azért mégis ő szerezte csapata legtöbb szerelését. Kezdő párja Dannell Ellerbe aki szintén sérülésekkel küzdött a szezon folyamán, de nem biztos, hogy ez „annyira” rossz a Ravens szempontjából, hisz így Josh Bynes és Brendon Ayanbadejo is kapott már kezdő terhelést, a depth tehát jóval mélyebb és megbízhatóbb ezen az oldalon, megfelelő rotációval így végig magas szinten teljesíthet a védelem középső része.

Szélső linebackerek (OLB)
Ha középen Ray Lewist emeltem ki, akkor itt Terrell Suggsot kell, a már 10 éve a Hollók szolgálatában álló játékos idei éve amúgy is sokban hasonlít Lewis-éra. Achilles-ín szakadása után csak a hetedik héten csatlakozott a csapathoz és sokáig nem is ment neki a játék, de a rájátszásban már bizonyított, a döntőben így újra régi fényében csilloghat a 2003-as 1/10. A cserék itt is jóval erősebbek, mint a 49ersnél, Albert McClellan volt a legtöbbször kezdő, de ő főleg zónázásban és futás elleni védekezésben tölt be fontos szerepet, hivatalosan azonban az újonc Courtney Upshaw lehet Suggs kezdő párja, aki masszívabb méretei ellenére is hasonló feladatokat végez. Passz-siettetésben Paul Krugert kell megemlíteni, aki ugyan több évnyi ígéret után még mindig csak szituációs játékos, abban idén legalább már jó volt, a Ravens legtöbb sackjét ő szerezte, a San Francisco ellen is várhatunk tőle nagy játékot.

Külső védőfalemberek (DE)
Haloti Ngata óriási méretei ellenére (vagy éppen ennek köszönhetően) az NFL elit 3-4-es defensive endjei közé tartozik, mögötte/mellette azonban a fiataloké a főszerep, csupa lelkes ám még nem eléggé kiforrott játékos vonhatja el róla a figyelmet. Pernell McPhee második, míg Arthur Jones harmadik éve ez a profik között, már az alapszakasz során is fele-fele arányban osztoztak a kezdő szerepkörön, ez mostanra sem változott, feltehetően folyamatosan váltják egymást a bal oldali DE posztján. DeAngelo Tyson újonc, ha minden kötél szakad ő is bevethető, az utolsó hetekben még kezdőként is megmutathatta magát, most nem valószínű, hogy sok időt tölt majd a pályán.

Középső védőfalember (NT)
Terrence Codyt 2010-ben nagy várakozással draftolták Baltimore-ban, és tavaly már végig kezdő is tudott lenni, idén viszont folyamatosan sérülések hátráltatták, így formája még most is erősen kérdéses. Helyettese Ma'ake Kemoeatu aki 2005-ös távozása után idén tért vissza régi sikereinek helyszínére, amit viszonylag jó játékkal hálált meg, ugyan nem egy playmaker (posztjából fakadóan nem is elvárható) de a dolgát most is biztosan végezheti, ha lehetőséghez jut.

Elég nehéz lenne egy, az előző cikkben látott „Kinél az előny?-t” összehozni, hisz véleményem szerint minden poszton jobban áll a 49ers, de az erősebb depth és Ray Lewis utolsó meccsének ténye könnyen a másik oldalra billentheti a mérleg nyelvét, így inkább a Ti véleményetekre lennék kíváncsi, amit kommentben tudtok megosztani.

Varga Kristóf (kristof)