Szurkolók szemével

Miért a Steelers?

Aki az őszinte, nyíltszívű futballt kedveli, az tudja, hol keresse: Pittsburgh-ben! Ez a város a futball őshazája, ez pedig megköveteli, hogy ma is ennek megfelelően játsszák a játékot e szent helyen. A Steelers megfelel a nemes elvárásoknak, lehetne itt csillivilli „szétpasszolunk mindenkit” játékot játszani, de nem, a Steelers megmaradt az ősi futballnál, amelyet a keménység, a harc, az erő jellemez, ahogy régen is és amiért mindannyian imádjuk ezt a sportot.

Na de nézzük konkrétan miért is jobb a Steelers a Ravensnél! Nos kezdjük ott, hogy Ben Roethlisberger, a liga egyik legjobb irányítója. Eddigi négy idényéből háromban 98-as QB-rating felett teljesített, s ezt idén is tartja. Ez mindent elmond a megbízhatóságáról, pontosságáról és hogy mit jelent ennek a csapatnak. Ha mindehhez hozzávesszük milyen támadófal mögött éri el, akkor talán már az sem tűnik túlzónak, hogy e mögött a fal mögött nincs még egy QB, aki így tudna teljesíteni. Ezt annak a fantasztikus képességének köszönheti, hogy a legkeményebb védők közé sorolt Trevor Pryce-féle gyilkosokat is úgy rázza le magáról, mint más az esőcseppeket, amikor végre száraz helyiségbe ért… Ezt követően pedig futtában is mértani pontossággal hajítja el a labdát az akár két védő, köztük Ed Reed által őrzött legkedvesebb mélységi célpontjának, Santonio Holmes-nak. És már kezdődhet is az ünneplés az újabb TD örömére! Amúgy ismerős ez a kép? Nem csodálom, elvégre tavaly is volt egy Monday Night Football a Heinz Fielden a Ravens ellen és az eredmény 38-7… Na ott történt az előbb említett eset is és csak erre számíthatnak most is a „madarak”… BigBen zseniálisan bújik ki a zsebből, nagyszerű ütemben lép el a sackelni igyekvő védők elől és hihetetlen erejével, ha még el is kapják, akkor sem tudják ledönteni. Ezzel nem tudnak mit kezdeni a Ravens védői, ez tavaly bebizonyosodott és idén sem lesz másként. Ez nem a Jim Johnson-féle fürge emberekből álló blitz happy-defense, mint a Philly-é volt…

De persze nem kizárólag BigBen nyeri meg a meccseket, elengedhetetlen az elkapók fényes armadája is, élükön Warddal. Mindenkitől azt hallom, hogy így kemény, úgy kemény a Ravens védelme, erre miket szoktunk látni? BigBen ledobja magáról a „hírhedt” Trevor Pryce-t, mint egy hátizsákot, míg Hines Ward úgy ökleli fel a „hard-hitter” Ed Reedet és Bart Scottot, hogy percekig csak kóvályognak a pályán, majd amikor zavartságukat látva lehívja őket edzőjük, még akkor is csillagokat látnak… Gyorsan kiderült, hogy ez a „rettegett” egység csupa nyulam-bulam sírós játékosból áll, mert az igazán kemény legények a másik oldalon játszanak és akkor még nem beszéltem a védelemről, ahol nemhogy harcosok vannak, hanem kamikazék és gladiátorok! Na de maradjunk még egy picit a támadóknál. Sokan azt hiszik, hogy nem lehet a Ravens ellen futni. És jelenleg különösen lesajnálják e tekintetben a Steelerst, merthogy nem lesz Willie Parker. Csakhogy Rashard Mendenhall reflektorfénybe kerülésével csak nyerhet a Steelers, merthogy nem Fast Willie stílusának megfelelő a rivális védelme, a nála jóval nehezebb Mendenhall-nak viszont tökéletesen megfelelhet, hiszen jóval súlyosabb egyéniség és megmutathatja, hogy mit tanult Wardtól, miként kell seggre fejelni Ray Lewist. Úgy érzem, Rashardot a rivális nagyon alábecsüli és ez lesz a vesztük… Na meg a red zone-ban BigBen passzai, de ezt már említettük. És a cilinderből itt lesz az ideje előhúzni Mr. Touchdown Makert! Akik régebb óta követik az NCAA-t, tudják kiről van szó, akik nem, azok most megtanulják: Dallas Baker! Nagy meglepetés lesz a Ravensnek. Azt már megszokták, hogy az 1. (Ward), 2. (Holmes), 3. (Washington) számú elkapónk és persze Heath Miller TE szétalázza őket, de ez lesz majd a feketeleves Mendenhall-lal együtt!

Steelers Defense… Az egész liga által rettegett egység. Futni nem lehet ellenük, mert a fal mindenkit darabokra szed a két ILB-vel, azaz Larry Foote-tal és James Farriorral. Passzolni nem lehet ellenük, mert LaMarr Woodley és James Harrison legyilkolja az éppen aktuális irányítót. Az a kevés passz, amely elhagyja a QB kezét, az pedig gyakran egy bizonyos Troy Polamalu kezében köt ki… 3 meccs, 3 pick! Nézzük csak: amíg VALÓJÁBAN tartott a meccs, addig a Texans 3, a Browns 6, a liga egyik legjobb támadóegységével rendelkező Eagles 13 pontot tudott termelni… Összesen 10 sacket, 6 INT-et, 2-2 kierőszakolt és megszerzett fumblit jegyez az egység mindössze 3 meccsen. Összességében a Steelers ellen tették meg a 2. legkevesebb yardot és a 2. legkevesebbet futották ellenük, ami nagyon figyelemre méltó az Eaglest is figyelembe véve. Mire számíthatunk akkor egy közepes offense-től és faltól mint a Ravensé, vagy mire számíthatunk így egy újonc irányítótól, mint Joe Flacco? Semmire. Vérre és verítékre. A Woodley-Harrison kettős kivégzi majd a QB-t, ahogy tavaly is tette McNairrel (szegény biztos azért vonult vissza, mert nem akart még két meccset a Steelers ellen…), örökké emlékezetes módon. És Isten ne adja, hogy Polamalut is blitz-re küldjük, mert akkor még az is lehet, hogy McGahee-ből csinálunk irányítót… Nyilvános keresztre feszítés lesz, sok-sok INT-tel és fumblival. Mert ugyebár TD-passza úgysincs Flaccónak és azt nem is most fogja megszerezni. Sokan féltik a Steelers védelmét, főleg a Ravens futócentrikus játéka miatt, mert három kezdő embere nem játszhat. Csakhogy ez nem egy one-man show! A Steelers Defense-ben mindig fellépnek a cserék a kezdők szintjére! Erre a legjobb példa éppen Harrison, aki éveken át volt Joey Porter cseréje, majd első kezdő évében Pro Bowler lett és nem mellesleg szétalázta a Ravenst a tavalyi MNF-en: 3 sack, 2 FF, 1 FR, 1 INT… De nézzük most kiket kell pótolni: Townsend már 2 meccse sérült, a helyére lépő Bryant McFadden mindkét meccsen picket szerzett és most az eddigieknél gyengébb elkapók és még gyengébb irányító jön. Casey Hampton sem lesz a fal közepéből, a helyette fellépő Hoke eddig 12 meccsen kezdett Óriásbébi sérülése miatt és a Steelers mindannyiszor nyert. Keisel és Kirschke cseréje pedig nem akkora érvágás, ugyanis a rush defense ékköve, Aaron Smith makkegészséges! És még egy embert említenék meg: Ryan Clark. Hihetetlenül alulértékelt free safety. Az ő teljesítményét az mutatja a legjobban, hogy az előző és a mostani szezonban a Steelers nem szenvedett el 40+ yardos playt, amikor játszott. Idén 20+ yardosat is csak négyszer (mind passzból), csakhogy ezúttal nem McNabb fog dobálni, hanem egy rookie…

Ezt a meccset tényleg csak az erős idegzetűeknek ajánlom, de aki szereti a horrort, annak kihagyhatatlan csemege, de még nekik se garantálom, hogy nem lesznek rémálmai Woodley-val és Harrisonnal, vagy hogy nem riad majd fel levegőt kapkodva arra a képre, amint Polamalu tigrisként ugrik felé, s mint egy japán kamikaze le akar rombolni mindent és mindenkit… Plusz feküdni fog Reed, Pryce, Lewis és az egész Ravens padlón lesz. És hogy Bettis barátomat idézzem: Smashmouth Football. Pittsburgh’s Style! (És csak a miénk, hiába akarja magáról is ezt hirdetni 1-2 holló…) 

Miért a Ravens?

2 meccs, 2 győzelem, ráadasul mindkettő egy AFC North rivális ellen – ki merne a harmadik alkalommal a Ravens ellen fogadni? Hölgyeim es uraim, rossz hírem van az AFC North (és az NFL) összes csapata számára: the Ravens are back, baby!

Kezdeném is egy apró idézettel, ha megengedik: “They’ve got the No. 1 defense in the world.” – tudják ki mondta ezt? Mike Tomlin, a Steelers vezetőedzője dadogta remegve az őt kérdező újságíróknak, mikor a Baltimore elleni meccsről faggatták. Valljuk be, igencsak valószínű, hogy Tomlinnak igaza van: a Ravens D ellen meccsenként átlagban 10 pontot szereztek eddig a csapatok, ami a második legjobb a ligában (hajszállal elmaradva a Titans 9.7-es átlaga mögött) – de a Steelers meccs után újra mi fogjuk vezetni ezt a statisztikát is.

A Ravens ellen nem lehet futni (70 yardos átlag meccsenként, ami a harmadik legjobb a ligában), és ami talán sokak számára megdöbbentő, a Ravens ellen passzolni sem lehet az idén: két meccsen, két elit, Pro Bowler irányító: Carson Palmer és Derek Anderson összesen 182 yardot dobott, vagyis kevesebb mint 100 yardot átlagban! (együttes mérlegük, Derek Palmer: 23/61, 1 TD, 4 INT és 6 sack) – ez pedig kimagaslóan a liga legjobb passzvédelme!
Ráadásul mindezt úgy, hogy Ed Reed nem 100%-os, Dawan Landry megsérült, Kelly Gregg eddig is sérült volt és Samari Rolle a második számú CB-nk a pályán! (A viccet félretéve: Rolle egyelőre remek az idén!) Ki az aki még mindig azt gondolja, hogy Roethlisbergernek van esélye ellenünk? Helyesbítek: Byron Leftwichnek... szegény Big Ben ugyanis valószínűleg a kórházban, talán-talán optimális esetben pedig az oldalvonal mellől követheti a meccset a második negyedtől kezdve.. nem létezik ugyanis, hogy a Ravens front seven sackrohamát állni fogja. Most szóltam, vegye mindenki utolsó figyelmeztetésnek: ne ültessen kisgyereket a TV elé hajnali 2-3 óra tájban, ami ugyanis ezen a meccsen zajlani fog, azt csakis 18 éven felüli Ravens szurkolóknak ajánlom.
Támadójáték? Döbbenetes módon az idén ebből is bőven akad a Hollók háza táján. A Ravens bárki ellen képes futni: ezt remekül bizonyítja az eddigi 190 yardos futóátlagunk (ami második legjobb a ligában, a Falcons éppen veri a Ravenst, nem kis részben a Detroit Lions első heti „produkciójának” köszönhetően), és a tény, hogy 37 percen át képesek vagyunk birtokolni a labdát meccsenként, esélyt sem adva az ellenfeleknek egy comebackre.

Ki a legjobb futónk? McGahee – nem nyert. Ray Rice, a rivaldafénybe röppenő reményteljes Rutgers rookie – szintén mellé. A válasz: Mr LeRon McClain: a 260 fontos egykori fullback, akit egyelőre senkinek nem sikerült megállítania.. egyrészt mert McClain remek futó, akit rendkívül nehéz földrevenni és másrészt pedig mert a legtöbb esetben mire McClain a lyukhoz ér, addigra már a védelem nagy részét eltakarította az útból a liga egyik legjobb támadófala és egy bizonyos Lorenzo Neal, a másik 260 fontos fullbackszörnyeteg.
A Ravens remek passzjátékkal is rendelkezik.. igaz, ezt eddig alig kellett használni, hisz ha 20 ponttal vezetünk és bármikor lefuttathatjuk az órát, minek kockáztatni? De senki ne aggódjon, csak azért, hogy megmutassuk, ennek a csapatnak semmi gyöngéje sincs; hétfőn éjjel „Bazooka” Joe Flacco sebészi pontossággal fogja szétcincálni a hírhedt Pittsburgh secondaryjét.
A speciális egységünk is briliáns: Brandon Ayanbadejo, Haruki Nakamura és Tom Zbikowski bármelyik returnerrel örömmel megismerteti a gyepszőnyeget. Yamon Figurs, egy kiváló returner, Matt Stover szinte sosem hibázik és a punter Sam Koch is brillírozik az idén.
Az edzői stáb zseniális: Rex Ryan a legjobb védőguru az egész NFL-ben, John Harbaugh és Cam Cameron pedig megreformálta a támadójátékot – ennek újabb bizonyítékot hétfőn este láthatja majd a nagyérdemű.

Ennek a csapatnak nincs gyenge pontja, a győztes nem is lehet kétséges: a Ravens nyeri a derbit.

Miért nem a Ravens?

Hadd kezdjem ott, hogy jóérzésű embernek nem tetszhet a lila szín. De most komolyan, nekem forog a gyomrom tőle. És akkor emellé sikerült az egyik legutálatosabb állatot kiválasztani jelképnek… Baltimore meg amúgy is egy unalmas város, még kész szerencse, hogy a Monday Night Football Pittsburgh-be kalauzol minket!

Azért hebegtem-habogtam eddig a miliőről, mert a futballra áttérve nem is tudom, hol kezdjem. Most erre tényleg válaszolnom kell a tavalyi 38-7 után? Jó, jó, persze tudom: új év, új remények. Na de ez a csapat játszott már igazán jó védelem ellen? Vagy játszott már igazán jó támadósor ellen? Nem és nem! Ennél kiválóbb riválisokat nem is kívánhatott volna kezdésnek egy újonc vezetőedző és egy újonc irányító. Az csak egy lózung, hogy Carson Palmer meg Derek Anderson… Nyugodtan nézzük meg hogy milyen gyenge is valójában ez a két csapat a labda mindkét oldalán. Tehát az eddig elért eredményeket és statisztikát is ennek megfelelően kell kezelni a Ravens esetében! Na de a rookie hibák az olyan nehézsúlyúak ellen jönnek elő, mint a Steelers. Mindenki láthatta, hogy a legtehetségesebbnek tartott újonc QB, Matt Ryan mekkorát betlizett, amint egy értékelhető védelemmel találta szembe magát. Hát kábé ilyen kilátásai vannak Joe Flaccónak is, sőt rosszabbak, mert rémálom lesz számára a már említett LaMarr Woodley és James Harrison OLB-kettős. Ez sackeket eredményez, a sackek önbizalomvesztést és fájdalmat szülnek, ezeknek pedig fumblik és interceptionök lesz az eredménye. Apropó az igen gyenge és bármiféle passrush-t nélkülöző Bengals és Browns védelem ellen sikerült TD-passzt adnia? Újabb nem a válasz… Hogy szavaim igazolást nyerjenek, nézzük a számokat, mert nagyon beszédesek: Mr. Másodosztály mindössze 1 sacket szenvedett el (lám-lám tényleg nem volt rajta nyomás), és így sem sikerült TD-t passzolnia, ellenben így is sikerült kétszer megtalálnia az ellenfél védőit. Nyomás nélkül sem éri el a passzainak hatékonysága a 60%-ot, QB-ratingje pedig egészen kiábrándító: 55! Mindezt a nyomás nélkül, gyenge védelmek ellen… Márpedig most kergetni fogják Flaccót mindkét oldalról, sőt középről is, így hatalmas romlás várható az eddig is igen szerény és visszafogott teljesítményéhez képest. Ettől kellene tehát félnie a liga egyik legjobb védelmének, amelynek eddig 8 labdaszerzése van, közte 6 pick? Ugye nem…

A Ravens tehát passzjátékával nem nyerhet, ez a Napnál is világosabb, pedig a harmatgyenge elkapóit még górcső alá sem vettem, de mivel meggyőződtünk arról, hogy már az irányítónál gondok vannak, így ez ettől kezdve felesleges is. Hát büszkén döngetik a mellüket a futójátékra. Némi alapjuk van is rá. De most őszintén: a Cincy-t és a Clevelandet melyik csapat nem tudja szétfutni? És a Steelers ellen mikor szokott menni a futójáték? Ha valamit alapból ki tudok zárni minden esetben, az hogy a Steelerst nem futójátékkal verik meg. És ez a tézis évekre visszamenőleg igaz! Ennek megfelelően jelenleg is második a Steelers a megengedett futott yardok tekintetében. Tisztelem, becsülöm Willis McGahee-t, de a Steelers elleni futás még neki sem jött össze egyszer sem és most sem fog, ettől kezdve pedig nagy bajban van a Ravens, mert már csak a védelem nyerheti meg a meccset, ez pedig alapból nem elvárható.

Na de nézzük is azt a híres, „rettegett” védelmet, amelynek be nem áll a szája, hogy ennél nincs jobb egység a földkerekén! A futójátékot valóban elég jól állítják meg, ez talán az egyetlen pozitívum, amit el lehet róluk mondani. Mert ezen kívül csak azt fogjuk látni, hogy nagyképűen keménykednek és mint feljebb már kiderült, majd puhány kisgyerekként mindenüket fájlalva levonulnak a pályáról egy-egy keményebb blokk után… A fal jó munkát végez ugyebár a futójáték lenullázásában, de a linebackerek már szó szerint agyatlanok. Csak futni tudnak a QB-felé, aki egy finom lépéssel és mozdulattal könnyedén lép el előlük. A passrusherek náluk egy kutya: Pryce, Suggs, Johnson, Scott mind abba a kategóriába tartoznak, akiket 100-as IQ felett már egy középiskolás, azaz high school-os irányító is átverne egyetlen testcsellel, s így integetne a mellette elszáguldó gyorsvonatnak. BigBen is ezt szokta tenni, csak mosolyog is hozzá. Na de ez még csak félsiker, hogy talpon maradt a QB, a secondary-t meg is kell ám verni. Be kell vallanom ezzel alapvetően gondja lehetne a Steelers elkapóinak és tight endjeinek, csakhogy ezúttal hiányozni fog Samari Rolle és Dawan Landry, azaz egy-egy kezdő corner és safety. Ettől kezdve pedig a csereként beugrók megint csak a hátát nézhetik a mélységi célpontoknak, így Holmes-nak és Washingtonnak. Ugye mindenkinek élénken él az emlékezetében az a kép, amikor Holmes már ünnepli a TD-t, amikor a Ravens cornere felemeli a kezét a labdát várva… Ilyen emberek fognak helyükre lépni. Két játékosról még nem beszéltem, akikről sokat hallok, hogy miattuk olyan jó a Ravens védelme: Ray „Killer” Lewis és Ed Reed. Előbbi csak a pályán kívül terített le embert, talán ezért félnek tőle egyesek, utóbbi pedig fantasztikus játékos, de a túlzott kockázatvállalás a veszte, mert ezt egy free safety nem engedheti meg magának, különben csapata TD-kel fizet minden egyes hibájáért, ahogy tavaly is… Olyan lesz ez a meccs, mintha csak egy ismétlést néznénk, illetve hát Flacco személyével ahhoz képest még tovább romlott a Ravens esélye.

Aki ezek után sem hisz nekem, annak itt van egy kis számmisztika: a Steelers utolsó 13 hazai Monday Night Footballját megnyerte, ez az NFL leghosszabb sorozata!

Miért nem a Steelers?

Ez egy komoly kérdés? Az a csapat, amelyik alig bírta 10-6-ra legyőzni a Browns gárdáját, kiket a Ravens egy hétre rá 28-10-re alázott? Az a csapat, amely 15-6-ra kikapott egy közepes NFC gárdától? Az a csapat, amelynek irányítóját lassan Roethlispancake-nek nevezik, két okból is? 1, lassan annyira lapos lesz a gyepen, mint egy jobbfajta palacsinta 2, ez az egyetlen módja annak, hogy megemlítsem kedvenc desszertem a Pittsburgh kapcsán, hisz ha a támadófal nem csinál egyetlen pancake-t sem…

Hallottam többfajta „találgatást” a héten, hogyan fog a Pittsburgh nyerni. Hazai pálya, Monday Night Football, ezek csak kabala-okok… ha ilyen alapon tippelnénk, minden meccset a hazai csapat nyerne, ám az NFL-ben mégsem ez a helyzet.
Egyesek azt mondták a Pittsburgh remek futójátéka vezeti őket győzelemre. Valóban? A meccsenkénti 110 yard a liga átlaga alatt van, és ezúttal nem számíthatnak a remek futójukra: Willie „Dancing toward the Sideline” Parkerre sem, helyette egy bizonyos rookie veszi fel a versenyt Haloti Ngata, Ray Lewis és Bart Scott ellen, egy bizonyos Rashard Mendenhall Fumbleman… óh, bocsánat, a fumbleman ugyanis csak a beceneve az előszezon meccsen nyújtott teljesítménye miatt.

„Akkor majd a passzjáték” – mondták mások. Tényleg? Ez az elképzelés talán még működhetne is, ha Big Bennek/Leftwichnek/Steelers QB No. 3-nek több mint 0.7865 másodperce lenne a pocketben, mielőtt 4 egyszerre odaérő Ravens védő tizennyolcadszorra beledöngöli a földbe, miközben Will „Floursack” Starks fütyörészve, zsebre dugott kézzel szemléli hogyan tuszmákolja a fal 3 középső embere Haloti Ngatát, legalább 1 Baltimore védőt megakadályozva egy assisted sack elérésében.
„Majd akkor védelem, talán egy INT returnnel” – mondták megint mások? Valóban, az a védelem, ahonnan hiányzik az egyetlen megbízható DL ember, Casey Hampton, ezáltal képtelen bármiféle pressure kifejtésére? És a hírhedt secondary, olyan tagokkal, mint a méltán népszerű Ike „Itt a WR, hol a WR?” Taylor, és a sajnos kevésbé ismert másik corner, Bryant ”For the last time, I am not Darren’s brother…” McFadden.


Be kell vallanom valamit. Próbáltam eddig elkerülni a témát, de korrekt ember lévén bevallom: van egy darab jó védő a Steelers védelemben: Troy Polamalu, bizony ő majdnem olyan jó, mint Ed, Dawan, Jim, Haruki vagy Tom. Vagy Samari. Tőle még tartanék is egy kicsit, hacsak nem venném biztosra, hogy safetytársa Anthony Smith a meccs harmadik play-je közben leütközi, mint vasúti átjátóban ragadt Trabantot a Ciklámen expressz (a kevésbé informáltak kedvéért elmondom: ez Smith kedvenc gyakorlata a hétközi edzéseken: Hines Wardot már sikerült így meglepnie, míg Willie Reid kétszer kapott hasonló medvepuszit.) Ugyan Troy Polamalu-val kapcsolatban még nem hallottunk ilyen esetről, biztosra veszem, hogy a sármos, bongyorhajú Tasmán ördögfióka felkeltette Mr. Smith figyelmét és megpróbálja őt is levenni a lábáról - mialatt egy meglepett Todd Heap bekocog az end zone-ba a 45 yardos TD passzal.

Miután Polamalut saját csapattársa így kiiktatja majd a játékból, senki sem marad, aki megakadályozhatná a Ravens sikerét, ne is elmélkedjünk tovább a lehetetlenen: ezt a csatát, ezt a mérkőzést a Steelers sehogy sem nyerheti meg."