13. hét legjobbjai

A 13. hét legjobbjai – offense:

Reggie Bush (RB – New Orleans Saints): Az egyik legjobban várt újonc a szezon eddigi részében nem győzte meg a kételkedőket arról, hogy valóban az elmúlt esztendők egyik legnagyobb tehetsége lépett volna személyében az NFL porondjára. Bár elkapásokban szépen teljesített, de a futott yardok és a TD-k hiányoztak a játékából. A San Francisco ellen végre megtört a jég, és Bush 3 futott és egy elkapott TD-t is szerzett, és bár futással csak 37 yardot teljesített 10 cipelésből, de emellett volt 9 elkapása, melyekkel összesen 131 yarddal juttatta előrébb a Saints támadásait. Az elkapások között ráadásul akadt egy 74 yardos is!

LaDainian Tomlinson (RB – San Diego Chargers): A Chargers zseniális running back-je újabb kiváló teljesítménnyel vitte közelebb csapatát a rájátszáshoz (vagy akár az AFC bajnoki címéhez), önmagát pedig az alapszakasz legértékesebb játékosa (MVP) díjhoz. A Buffalo ellen 28 futásból 178 yardot hozott össze, ami 6,4-es átlagot jelent. Volt 2 futott TD-je (51 illetve 2 yard hosszúak), ebből a második biztosította be a San Diego győzelmét a 4. negyedben. Tomlinson 25 futott TD-nél jár a szezonban, vagyis a hátralévő 4 meccsen 4 TD-t kell futnia, hogy Shaun Alexander tavalyi csúcsa megdőljön.

Marvin Harrison (WR – Indianapolis Colts): Bár a Colts elszenvedte idei 2. vereségét, Harrison játékára nem lehetett panasz. 7 elkapásból 172 yard, köztük egy 68 yardos TD-elkapás volt a wide-receiver meccsvégi statisztikája. Ráadásul a TD-elkapás éppen a 100. olyan touchdown volt, melyet Harrison Peyton Manning passzából ért el, tovább javítva a legeredményesebb irányító-elkapó páros rekordját.

Ladell Betts (RB – Washington Redskins): A vergődő Redskins egy súlyos sérülés miatt kénytelen volt a szezonra búcsút venni sztárfutójától, Clinton Portis-tól, akinek helyettesítése Ladell Betts feladata lett. A Falcons elleni meccsen nem is vallott szégyent a futójátékos, 28 futásból 155 yard (5,5 yardos átlag) és egy 8 yardos futott TD volt a mérlege. Ez ugyan a győzelemhez nem volt elég, de Betts bizonyította, hogy lehet rá számítani a támadások segítésében.

Cedric Houston (RB – New York Jets): A Jets csapatánál a szezon során lassan több running back fordul meg a kezdőcsapatban, mint ahány nagyestélyis sztárvendég az Oscar-gálán. Curtis Martin sérülése után először Kevan Barlow lett a kezdő, jutott néhány meccs Leon Washington-nak is, és újabban Cedric Houston kocog ki a pályára elsőszámú futóként. A Green Bay ellen tanújelét is adta, hogy szeretné megtartani helyét a kezdőcsapatban. 22 futásból 105 yardot ért el (4,8 yard cipelésenként), és szerzett 2 TD-t is (3 és 1 yardról). Leghosszabb futása 31 yard volt, és felmutatott még 24 elkapott yardot is.

Trent Green (QB – Kansas City Chiefs): Bár Green már 3. alkalommal lépett pályára az első meccsen elszenvedett agyrázkódásából felépülve, de úgy látszik, hogy valódi öntudatát csak most nyerte vissza. A Cleveland ellen 32 passzából 24 volt sikeres, 297 passzolt yardot szedett össze és volt 4 TD-átadása is (22, 9, 6 és 23 yard távolságról). Bár egy interception becsúszott közben, de még ezzel együtt is kiváló, 129,8-es QB-ratinget mondhat magáénak. Az más kérdés, hogy közel 300 yardot passzoló irányítóval, 100 yard feletti futóval és két 100 yard feletti elkapóval miként lehet meccset veszteni…

Tony Gonzalez (TE – Kansas City Chiefs): A vállsérülése után visszatérő tigt end általában is a Chiefs támadóegységének egyik legfőbb fegyvere, de a Cleveland ellen különösen eredményes meccset zárt. 9 alkalommal kapta el Green passzait, összesen 105 yarddal juttatva előrébb csapatát. Volt 2 touchdown-elkapása is, 9 és 23 yard távolságról. Kérdés, hogy mennyire vigasztalja a vereségért a saját jó játéka, főleg úgy, hogy a Chiefs egy esetleges győzelemmel lépéselőnybe kerülhetett volna a wild card-ért vívott harcban.

A 13. hét legjobbjai – defense:

DeMeco Ryans (LB – Houston Texans): Amennyire értetlenkedtek a szakértők azon, hogy a Houston az első körben nem Reggie Bush-t draftolta, legalább annyira jó választásnak bizonyult Ryans a következő körben. A linebacker abszolút esélyes az év újonc védője címre, és hosszú éveken keresztül meghatározó embere lehet a Texans védelmének. Az Oakland elleni teljesítménye számokban: 14 tackle (13 solo, 1 assisted), 1 sack, 1 interception, 1 kikényszerített fumble és 1 megszerzett fumble. Ráadásul az utóbbi 3 mind a 4. negyedben született, vagyis Ryans egymaga 3 alkalommal állította meg az Oakland támadását és segítette labdaszerzéshez a Houston-t.

Shawne Merriman (LB – San Diego Chargers): Merriman 4 kihagyott meccs után tért vissza a Chargers csapatába, és egyből igazolta, hogy vele még ütősebb lehet a csapat védekezése. A Buffalo ellen 5 solo tackle mellett bemutatott 2 sack-et, kikényszerített 2 ladbavesztést (mindkettőt megszerezték védőtársai) és további 3 alkalommal kellett menekülnie előle a Bills irányítójának, J.P. Losman-nek.

Mike Vrabel (LB – New England Patriots): A New England nem lehet büszke a harmatgyenge Detroit elleni nyögvenyelős győzelemre, de a Bears elleni meccs után a védelemből újra akadt egy játékos, aki 3 szerzett labdával kihúzta a pácból a gárdát. Ezúttal Mike Vrabel-nek jutott a “ladbaszedő” szerepe, 8 tackle (5 solo, 3 assisted) mellett a második negyedben a saját 2 yardos vonalán szedett össze egy elvesztett detroiti labdát, majd a 4. játékrészben 2 alkalommal is elcsípte Jon Kitna QB egy-egy átadását. A második interception során sajnos megsérült, így akár további fejfájás kiváltója is lehet Bill Belichick számára egyik meghatározó védőjének esetleges elvesztése.

Adrian Wilson (SS – Arizona Cardinals): A nem túl erős Arizona egyik ékköve a safety játékos, aki posztján a legjobbak közé tartozik a ligában. A St. Louis elleni diadal során 8 solo tackle, 1 kikényszerített fumble és egy nagyon fontos interception került a statisztikai lapjára. Az elfogott labda után 35 yardot futott előre, kiváló mezőnypozíciót szerezve a támadók számára, akik egy mezőnygóllal hálálták meg a lehetőséget és ezáltal húztak el 17-3-ra a Rams ellen.

A Chicago Bears defense: A Bears defense élő ellenpélda arra az alapigazságra, hogy a támadók nyerik a meccseket, a védelem pedig a bajnokságot. A defense Chicago-ban meccseket képes nyerni (a bajnokság persze más tészta). Az offense szerencsétlenkedése ellenére a csapat viszonylag simán hozta a Vikings elleni derbit, köszönhetően az alábbi védelmi “mutatványoknak”:
A védelem 4 alkalommal halászta le Brad Johnson passzait, ezek közül az egyikkel Ricky Manning 54 yardot futva szerzett TD-t.
3 alkalommal sikerült földre dönteni az ellenfél irányítóját.
1 alkalommal a Minnesota end zone-jában sikerült megállítani a Vikings támadását, 2 pontot szerezve egy safety-vel és a labda elrúgására kényszerítve az ellenfelet.
2 alkalommal szedték ki a labdát az ellenfél játékosainak kezéből, ebből az egyik után sikerült is megszerezni a lasztit.
Az offense egyetlen pontszerzése is annak köszönhető, hogy egy interception után a Minnesota 33 yardos vonaláról jöhettek a támadók, ezt nagy nehezen sikerült pontokra váltani.

A 13. hét legjobbjai – special team:

Rob Bironas (K – Tennessee Titans): Bironas a Colts elleni győzelem egyik kulcsa volt. Egyrészt hibátlan teljesítménnyel hozott 8 pontot a Titans konyhájára (2/2 mezőnygól, 2/2 extra pont), másrészt (és ez volt a fontosabb), pár másodperccel a vége előtt 60 yardról sem hibázott, újabb diadalhoz segítve a megtáltosodni látszó Tennessee-t.

Devin Hester (CB – Chicago Bears): Hester körülbelül minden 2. héten bekerül a rovat által kreált reflektorfénybe, mivel nagyjából minden 2 meccsen produkál valami emlékezetes visszafutást egy-egy punt, kick-off vagy az ellenfél által elrontott mezőnygól után. Ezúttal a Vikings ellen egy 45 yardos punt return touchdown került a neve mellé, így a defense mellett a special team is hozzátette a maga részét (meg a támadókét is…) a győzelemhez.

Martin Gramatica (K – Dallas Cowboys): Gramatica számára több szempontból sem lehetett könnyed szórakozás a Giants elleni meccs. Egyrészt a hét folyamán került a csapathoz, és a liga egyik legjobb (bár idén pocsékul teljesítő) rúgóját kellett pótolnia. Másrészt a meccs maga is kulcsfontosságú volt a rájátszás szempontjából, a Dallas egy győzelemmel jelentős előnyre tehetett szert a csoport élén. A tét eleinte meg is látszott, Gramatica az első field goal kísérletet még elhibázta. Ezek után azonban már nem volt gond, és a meccs utolsó pillanataiban bevágott 46 yardos győztes mezőnygóllal az este hőse lett.

Josh Brown (K – Seattle Seahawks): Az előző hét legjobb special team játékosának választott rúgó nem parádézott a Denver elleni meccs első felében, egy 40, majd egy 53 yardos mezőnygól-kísérletet is mellévágott. A szünetben azonban történt valami, talán a célzóvíz kezdett hatni, vagy a kontaktlencsét sikerült a helyére tenni, mindenesetre innentől kezdve 3 hibátlan rúgás következett, köztük 50 yardról a nyertes field goal közvetlenül a meccs vége előtt. Ez volt Brown 4. meccsnyerő mezőnygólja a szezonban!

Andy Lee (P – San Francisco 49ers): A hagyományokhoz híven ezúttal is kerül egy punter a jelöltek közé, és a megszokott módon ezúttal is egy vesztes csapatból. Most a San Francisco punterére esett a választás, aki a New Orleans ellen 7 alkalommal rúgta el a labdát, 50,3 yardos átlaggal tevékenykedve. Leghosszabb rúgása 60 yard volt, egy alkalommal a 20 yardos vonalon belülre rúgta a labdát, és a Saints mindössze 16 punt return yardra volt képes a 7 punt után.

Somoskövi Gergely (somoskovig)