A Drive - legenda születik

Legenda születik – Cleveland Browns - Denver Broncos, 1987. január 11.

Az 1986-os Denver Broncos

Az 1970-es évek második felére rájátszás-résztvevővé váló (és 1977-ben a Super Bowlig masírozó) Broncos fejlődése az 1980-as szezonban megtorpanni látszott. A kiábrándító 8-8-as mérleget követően Red Millert Dan Reeves váltotta a főedzői székben. A Dallas Cowboys korábbi running backje, az edzői szakmát Tom Landry kezei alatt elsajátító Reeves, az időszak legfiatalabb szakvezetőjeként vette át Denver futballcsapatának irányítását. Bemutatkozása ragyogóan sikerült. A Broncos hat első mérkőzéséből ötöt megnyert, majd remeknek mondható 10-6-os mutatóval zárta az 1981-es idényt. A játékosok sztrájkja miatt megrövidült 1982-es évben azonban Reeves fiai mind védekezésben, mind támadásban mélységesen alulmúlták a velük szemben támasztott várakozásokat és csupán két győzelmet voltak képesek kicsikarni. Az együttesnek, elsősorban támadásban, valódi vezéregyéniségre volt szüksége, ha vissza kívánt térni a sikerek útjára. A Broncos ezt a vezéregyéniséget találta meg John Elwayben.

A Stanford kiváló irányítóját az 1983-as draft első számú választottjaként a Baltimore Colts szerezte meg. A baseballban is remeklő Elway azonban olyannyira nem óhajtott az akkoriban harmatgyenge Coltsban szerepelni, hogy ultimátumot intézett a csapat vezetőihez, hogy vagy elcserélik, vagy ott hagyja a csapatot, és inkább baseball-ütőt ragad. A baltimore-iak, hogy ne maradjanak hoppon, a trade mellett döntöttek és Elwayt a Denver Broncoshoz cserélték. A nagy reményű és tehetségű QB azonnal bekerült a mélyvízbe, és a Pittsburgh elleni nyitófordulóban kezdőként lépett pályára. Noha a denveriek 2-0-val kezdték az 1983-as szezont, de Elway számos újonc hibát vétett és rövidesen a kispadon találta magát. Ennek ellenére Dan Reeves bizalmát nem veszítette el és az év végére újra bizonyítása lehetőséghez jutott. John Elway illusztris karrierjének első emlékezetes mérkőzésére 1983. december 11-én került sor a Mile High Stadiumban, ahol a Broncos a Baltimore Coltsot látta vendégül. A vendégek a harmadik negyed végére 19-0-s előnyre tettek szert, az utolsó játékrészben azonban a csereként beálló Elway három TD-passzal megfordította az eredményt és győzelemre vezette a Vadlovakat az általa korábban kikosarazott Baltimore ellen. (Ez volt az első „Number 7” rekordnak számító 47 mérkőzést megfordító vagy kiegyenlítő drive-jainak sorában.) A Broncos végül 9-7-tel zárta az alapszakaszt, de a rájátszás első körében, a seattle-i Kingdomeban kijózanító vereséget szenvedett a csoportrivális Seahawkstól.

Az 1984-es év még biztatóbban alakult. Pat Bowlen révén új tulajdonosa lett a csapatnak, ami biztosabb anyagi hátteret jelentett, és erre az évre Elway már egyértelmű kezdővé vált. Közel 2600 passzolt yardot hozott össze, 18 TD-t és 15 interceptiont dobva. Elway vezetésével, 1-1-es kezdés után, a Denver sorozatban 10 győzelmet aratott és ezzel csapatrekordot állított fel. 13-3-as mérleggel a Broncos megnyerte az AFC Nyugati csoportját, de a főcsoport elődöntőjében megint elbukott, ezúttal a Pittsburgh Steelers ellenében. John Elway először lépett pályára kezdőként a rájátszásban és ugyan két TD-passzt is kiosztott, de három perccel a lefújás előtt dobott INT-je sorsdöntőnek bizonyuló Steelers touchdownhoz vezetett, ami kialakította a 24-17-es végeredményt. 1985-ben a Broncos és Elway is erős szezont produkált. Az irányító közel került a 4000 passzolt yardhoz, de 22 TD-t érő átadása mellett még mindig túl sokszor (23 alkalommal) adta el a labdát. A csapat 11-5-ös tisztes mutatóval zárt, de ezúttal ez is kevésnek bizonyult a rájátszásba jutáshoz.

Elway 1986-ban, a QB coach-ból offensive coordinatorrá előlépett Mike Shanahan irányításával, karrierje első Pro Bowl szereplését érő teljesítménnyel rukkolt elő. 3485 yardot passzolt (19 TD és csupán 13 INT), és egy-egy futott, illetve elkapott touchdownnal is büszkélkedhetett. Nagynevű elkapók hiányától kényszerítve és Elway mobilitását legjobban kiaknázva a Broncos támadásban a West Coast Offense-t használta. Ennek tükrében nem meglepő, hogy 1986-ban noha yardok tekintetében egy WR, Mark Jackson vezette az elkapókat, de az elkapások számát figyelembe véve a fullback, Gerald Willhite, míg az elkapott TD-k vonatkozásában egy másik RB, Sammy Winder volt a legjobb. Willhite olyan megbízható checkdown receivere lett Elwaynek (bár nyilván sok playben eleve ő volt az első számú elkapó), hogy közel annyi passzt gyűjtött be (64), mint két elkapó, Mark Jackson és Vance Johnson együttvéve (69). Elway helytállását az is felértékelte, hogy a márkás elkapók hiánya mellett a robbanékony futójáték sem tudta igazán tehermentesíteni. Noha Sammy Windert 1986-ban már másodízben választották be a Pro Bowl-keretbe, de 800-nál kevesebb futott yardja és futásonként 3 yard körüli átlaga nem emelte olyan fenyegetéssé, hogy a védelmek részéről megközelítőleg annyi figyelembe részesüljön, mint irányítója. Elway erényei és képességei dacára a Denver sokáig egyszemélyes csapat maradt, és kétséges volt, hogy egyetlen kiváló játékos vállain eljuthat-e valaha az áhított siker (azaz a Super Bowl-diadal) birtokába.

A korszak egyik meghatározó védekező guruja, Joe Collier által irányított védelem, noha a kifejezés szoros értelmében már nem volt nevezhető a legendás „Orange Crush Defense”-nek, de még jó nevekből állt. A hetvenes évek kitűnőségei közül a LB Randy Gradishar és Bob Swenson 1983-ban, Joe Rizzo még korábban vonult vissza. Az eredeti linebacker-sorból csupán a háromszoros Pro Bowler Tom Jackson maradt meg hírmondónak, de az idény végeztével ő is befejezte aktív sportpályafutását. Jackson tagja az exkluzív 20/20-as klubnak (azaz legalább 20 sackkel és INT-vel büszkélkedhet) és hosszú ideje az ESPN csatorna elismert szakértője. Jackson 1986-ban már nem volt a védelem húzóembere, de méltó utódra lelhetett a remek Karl Mecklenburgban. A linebacker valódi draft stealnek számított, mert annak dacára, hogy csupán az 1983-as draft 12. (!!!) körében vitte el a Broncos, megbízható alapemberré vált 6 Pro Bowl részvétellel. Mecklenburg 12 éves, végig Denverben töltött, játékoskarrierje alatt 79,5 sacket jegyezhetett és ebből 9,5-et 1986-ban ért el. A gárda sack-leadere a védekező falember, Rulon Jones volt 13,5 „zsákolással”, amely produkció a játékosnak második Pro Bowl szereplését hozta, valamint a UPI hírügynökség is őt választotta az AFC legjobb védekező játékosának. A secondary kulcsjátékosai a veterán cornerback és ötszörös Pro Bowler Louis Wright, valamint a kőkeményen ütköző safety, Dennis Smith voltak. Smith az LA Rams későbbi mesterének, John Robinsonnak a kezei alatt a USC Trojans, későbbi NFL-sztárokkal (Ronnie Lott, Joey Browner) sztárokkal teletűzdelt, secondaryjének volt oszlopos tagja, majd 14 éven keresztül maradt a Vadlovak védelmének alap- és húzóembere.

A Denver Broncos remekül, sorozatban hat győzelemmel, nyitotta az 1986-os alapszakaszt. A Mile High-beli szezonkezdeten Elway az utolsó negyedbeli comebackkel vezette győzelemre csapatát a Fosztogatók ellen. (Az irányító egy TD-elkapással is kivette a részét a diadalból.) Az első vereségét ugyancsak hazai pályán szenvedték el a Vadlovak az éppen legjobb formájában lévő New York Jets-től. 22-0-s hátrányt követően a hazaiak erejéből, akkor már Gary Kubiak irányításával, csupán az eredmény kozmetikázására futotta. Ennél kellemetlenebb volt az akkoriban komoly mélyponton lévő és legendás mesterét, Don Coryellt 1-7-es rajt után kirúgó San Diego Chargers ellen elszenvedett kudarc. A kaliforniaiak irányítását átvevő Al Saunders második fellépésén elkönyvelhette első főedzői sikerét az AFC Nyugati csoportját vezető Broncos otthonában. A pontszegény csoportderbin csak négy mezőnygól született, ebből hármat a San Diego szerzett. Ugyanannyit, ahány INT-t John Elway dobott a találkozón. A denveriek a december során a két közvetlen csoportriválistól, a Chiefstől és a Seahawkstól elszenvedett nagyarányú vereségek dacára is meg tudták tartani csoportelsőségüket, és a főcsoport-elődöntőben az AFC Eastet megnyerő és az előző évben a Super Bowlig jutó New England Patriots ellen léptek pályára. Fej-fej melletti küzdelem után a csapatok 10-10-es eredménnyel vonultak szünetre. (Elway egy 22 yardos TD-futással vette ki részét a pontszerzésből.) A harmadik negyedben a Broncos egy mezőnygól révén jutott előnyhöz. Erre a Pats Tony Eason Stanley Morgannek adott, 45 yardos touchdown-passzával válaszolt és 17-13-ra alakította az állást. Elway kontrája sem késett sokáig és Easonéhoz hasonló nagy játékkal (Vance Johnsonnak adott átadásával) fordította újra a hazaiak javára a küzdelmet. Az utolsó 15 percben remekül állta a rohamokat a denveri védelem és Rulon Jones safety-t érő sack-jével bebiztosította a győzelmet és a Broncos részvételét az AFC döntőjében, amelynek a Cleveland Browns otthona, a félelmetes Municipial Stadium adott helyet.

Egy halhatatlan drive előzményei

1987. január 11-én a Erie-tó partján a szokásosan mostoha időjárási körülmények és a szokottnál is ellenségesebb hazai szurkolók tízezrei fogadták a Browns otthonába látogató Denver Broncos csapatát. A Dawg Pound vérmes drukkerei az általuk gerjesztett hangorkánon túl csont formájú, száraz kutyaeledel dobálásával igyekeztek megzavarni Elwayt és társait a sorsdöntő, a Super Bowlba jutásról döntő rangadó előtt és alatt.

Az első negyed elején még egyik csapat sem találta saját ritmusát és a kezdeti támadósorozatok three and outtal zárultak. A vendégek annyit képesek voltak elérni, hogy Kosarékat egy jól sikerült punt jóvoltából saját 10 yardosukhoz szegezték. A Browns támadói 3. és 12-nél mégis képesek voltak összehozni a meccs első first downját. Kosar pontos passzal találta meg a zónák közti résben Reggie Langhorne-t. A clevelandi irányító következő passzával újabb first downt érő átadást adott az elkapásokban jeleskedő futónak, Herman Fontenot-nak. Először a hazaiak látszottak megtalálni saját ritmusukat. A jó passzokat követően erőfutójukra, Kevin Mackre bízták a labdát, a Denver védőit továbbra is három elkapós felállásokkal megzavarva. Néhány jó futást követően egy jól időzített, 24 yardos PA-passzal Kosar az ellenfél vörös zónáján belülre juttatta társait. Itt azonban az „Orange Crush Defense” bekeményített. Úgy tűnt a hazaiak kénytelenek lesznek beérni a mezőnygóllal, ám a játékvezetők 3. és 2-nél defensive holdingot ítéltek a denveri cornerback, Louis Wright ellen. A következő snap után Mack kiejtette a labdát, ám a hazaiak szerencséjére egy támadófalemberük még időben rávetődött. Ezt követően a Browns egy jól megrajzolt play révén megszerezte a vezetést. A támadófal jobb oldalán elhelyezkedő két elkapó rövid postokat futva befelé húzták a védőket, így a Fontenot a backfieldből jobbra húzva egy-az-egyben találta magát a nickelback, Tony Lillyvel. A fürge és technikás futó egy testcsellel könnyűszerrel megverte ellenfelét és Kosar rövid passzát touchdownra váltotta. 7-0 a Brownsnak!

A Broncos válaszdrivejában megszerezte első first downját, de az újabb first downt érő Elway-passzt egy false start büntetés anullálta. A vendégek futásai nem mentek, Elway erős passzait elkapóinak nem mindig sikerült megszelídíteni. Mielőtt azonban a vendégek szimpatizánsai igazán elcsüggedhettek volna támadásaik erőtlenségét látva az első negyed végén a védelem jelentkezett egy nagy játékkal. A Cleveland soron következő támadásának első játékában a Rulon Jones által szorongatott Bernie Kosar interceptiont dobott a linebacker, Rick Hunley-nak. A védő a félpályáról a Cleveland 35-öséig vitte a labdát, és ezzel addigi legjobb mezőnypozíciójához juttatta a csapatát. Az már nem a védőkön múlt, hogy Elwayék ezzel a lehetőséggel sem tudtak élni. A második negyed elejére úgy jutott el 4. kísérletig a denveri offense, hogy gyakorlatilag semmit sem tudott javítani a kedvező mezőnypozíción. A támadók ugyan pályán maradtak egy kísérlet erejéig, hogy lesre állítsák a Browns védők valamelyikét, de miután a trükk nem jött be, Elway(!) rúgta el a labdát.

A labdát eladó, de annak következményeit megúszó Kosar amint újabb lehetőséghez jutott, nyilván a bizonyítási vágytól hajtva, újra passzolni kezdett. Először adott egy jó passzt Brian Brennannek, de azt követő kísérlete megint a denveriek zsákmánya lett. Ezúttal Jim Ryan, egy másik zónázó linebacker, kaparintotta meg a labdát és meg sem állt vele a Cleveland 10-eséig. A döcögősen játszó vendégtámadóknak azonban ez sem bizonyult eléggé kedvező pozíciónak, mert a Browns safety-jének, Ray Ellisnek TD-mentő szerelése után be kellett érniük a mezítlábas rúgó, Rich Karlis 19 yardos mezőnygóljával. 7-3!

A hazaiak két labdaeladását csupán 3 pontra tudta váltani a Broncos, de clevelandi hibák sora még nem ért véget. A Browns következő támadásának legelső játékában Kevin Mack immár másodszor követett el fumble-t, és ezúttal nem volt oly szerencséje, hogy játékostársa csapjon le rá. A labda Ken Woodard jóvoltából a Denveré lett, s a Vadlovak ezúttal ellenfelük 37-eséről jöhettek. Három labdaszerzés, három kedvező field position … és addig csak három pont. Először úgy nézett ki ez nem is változik. Pedig Shanahan mindent bevetett, és egy fake double reverse-szel próbált a megzavarni a hiperagresszív clevelandi védelmet. Azonban a trükkös játék révén sem talált Elway szabad elkapókat, s így már csak rendkívüli helyzetfelismerő-képességében és, apróbb sérülése ellenére, kitűnő mobilitásában bízhatott. Gerald Willhite kitünő blokkjától vezetve a denveri QB 33 yardos futást vágott ki az ellenfél 4-eséig. Innen három snap után csak 2 yardot tudtak haladni vendégek, de Dan Reeves döntése, hogy a negyedik kísérletnek is nekimegy annyira váratlanul érte a Brownst, hogy amikor Elway elindította a játékot csak 10 védő tartózkodott a pályán. A fullback, Gerald Willhite nagy nehézségek árán bevitte a labdát a gólvonalon túlra, s ezzel 7-10-re fordította a találkozó állását!

A Browns nehezen tért magára a labdaeladások okozta sokkból és következő driveja ugyan hozott két first downt biztonsági futások és rövid passzok jóvoltából, de a félpályánál megakadt. Ugyanez történt a Broncos akciójával is, amikor harmadik kísérletnél Mark Jackson nem tudta birtokba venni Elway keményen dobott passzát. Mike Horan puntját a clevelandi Gerald McNeil majdnem a félpályáig hordta vissza kecsegtető lehetőséghez juttatva a hazai gárdát még a félidő vége előtt. 3. és 7-nél Kosarnak be kellett vállalnia a kockázatosabb játékot, ha még a szünet előtt változtatni akart az eredményen. A fiatal irányító ezúttal jól olvasta a playt és megtalálta a kedvező matchupot villámgyors elkapója, Clarence Weathers és a térdsérülésből visszatérő denveri safety, Dennis Smith között. Az eredmény egy 43 yardos passzjáték lett és 2-minute warningra a clevelandi offense az ellenfél vörös zónáján belülre került. Mivel azonban két futást követően a bírók „intentional groundingot” ítéltek Kosar ellen a támadás eredménye csak egy 29 yardos Mark Moseley mezőnygól volt, aminek révén 10-10-re alakította az állást a hazai csapat.

A harmadik negyedet ugyan a saját 7-eséről kezdhette a Denver (a Dawg Pound hangosan ugató drukkereivel a hátukban), de egy 16 yardos Elway-passzt, majd egy Frank Minnifield ellen megítélt 17 yardos defensive pass inteference-t követően biztatónak tűnt az akció. A következő harmadik kísérletnél azonban Sam Clancy a találkozó első sackjét jegyezhette Elway ellenében, amivel elfojtotta a vendégek kísérletét. (A Broncos ekkor 1/8-al állt a harmadik kísérletek értékesítése tekintetében.) A hazaiak választámadásának elfojtásában a veterán linebacker, Tom Jackson vállalt főszerepet, amikor 3. és 1-nél a támadófalon keletkezett résen átjutva megállította Kevin Macket. Ezt követően Elway megint elvezette játékostársait a félpályáig, ahonnan azonban interceptiont dobott a Mark Jacksonon védekező Mark Harper kezébe. A Browns gyors three and outja miatt a Denver labdaeladása nem hozott hazai pontokat. Egyelőre a védelmek játéka uralta a harmadik 15 percet. Ahhoz azonban egy clevelandi védő hibája kellett, hogy a Broncos újra átvegye a vezetést. Miután a vendégek driveja tight end-passzok és Winder futásai révén a Browns térfelére jutott a defensive end, Reggie Camp Elway-jel szembeni late hitje után a 15 yardoson belülre kerültek a támadók. Noha TD-t végül nem sikerült elérni, sőt az utolsó playben spy-t játszó Mike Johnson kis híján lehalászta a denveri QB passzát, Karlis újabb mezőnygóljával megint vezetéshez jutottak a Vadlovak. 13-10 a Denvernek!

A harmadik negyed hajrájában Kosarék is megtáltosodtak. Előbb Slaughter 20 yardos, majd Langhorne 22 yardos elkapása, végül Mack futása ért first downt. A clevelandi támadógépezet öles lépteivel a negyedik játékrész kezdetére a Broncos red zonejába masírozott. Itt azonban a konzervatív „Marty-ball” csődöt mondott. Két rövid futás után a szorongatott Kosar kénytelen volt eldobni a labdát, így újra egy kicker, a mezítlábas Karlis helyett, ezúttal az „egyenesen rúgó” Moseley állhatott a labda mögé, aki 25 yardos mezőnygóljával másodszor egyenlítette ki a találkozót. 13-13!

A támadójáték rövid fellángolását követően a negyedik felvonás derekára megint a védelmeké lett a főszerep. Három three and out (két denveri és egy clevelandi) következett, amely periódus két meghatározó védekező játéka Rulon Jones sackje (az első denveri „zsákolás”) és Minnifield Steve Watsonnal szembeni remek védekezése volt. Horan hatodik puntját követően és hat és fél perccel a meccs vége előtt a Browns saját 48-asáról indíthatta újabb támadását. 3. és 6-nél négy elkapóval állt fel a Kosar vezette támadóegység. Brian Brennan a baloldali slotból indult az oldalvonal felé Dennis Smith őrizetében. A clevelandi QB kedvezőnek találta a matchupot és Brennant kereste átadásával. A fürge elkapó kissé meglépett védőjétől, de mivel Kosar passza nem volt tökéletes, mert inkább a belső, azaz a védő felőli váll felé érkezett, ezért módosítani kellett útvonalát és vissza kellett nyúlnia a labdáért. Talán a mozdulat zavarta meg a nem teljesen egészséges Smitht, de elvétette a szerelést és Brennan őrizetéből könnyen kibújva a labda elkapása után a Broncos célterületéig rohant. 48 yardos TD és kevesebb, mint 6 perccel a vége előtt 20-13-as Browns-vezetés!

The Drive és ami utána jött

A soron következő kickoffnál a denveriek egyik visszahordója, az újonc Ken Bell hatalmas és végzetesnek tűnő hibát vétett. Noha kiengedhette volna a gólvonalon túlra, azaz touchbackre, a fagyos gyepen pattogó labdát, de az érkező clevelandiektől megrettenve az utolsó pillanatban rávetődött a játékszerre a Denver 2 yardosánál. Ennél rosszabb mezőnypozícióból az egész mérkőzés alatt nem indított támadást a vendégcsapat. 5 és fél perc maradt hátra a játékidőből és a Broncosnak TD-t kellett szereznie, ha legalább hosszabbításra akarta menteni a főcsoportdöntőt. Elway adott egy 5 yardos passzt Sammy Windernek, majd Winder még futott 2 yardot, de a 3. és 2, tekintve a Broncos csapnivaló mutatójára a harmadik kísérleteknél, sorsdöntő volt. Az időkérés után Winder középső futásával, némi méricskélés után, éppen sikerült elérni az újabb first downt. Még mindig a vendégek vörös zónájában tartott a drive, négy perccel a vége előtt. Winder harmadik futása csak 3 yardot hozott, de a következő snap után Elway maga futotta meg a first downt. Saját 26-osánál volt a Denver és még 3 perce maradt. Az apró, de időrabló futások után a denveri irányító először vállalkozott hosszabb átadásra és 22 yardos passzát Sewellnek a szoros védőőrizet ellenére is sikerült birtokba vennie. Újabb first down és már a felezővonalnál jártak a támadók. A következő passz megint célba ért. Steve Watson a Cleveland 40-esénél kapta el a labdát. A 2-minute warningnál Elwayék már csak 40 yardra voltak a TD-tól és az egyenlítéstől.

Ez a távolság azonban hamarosan megnőtt. Egy sikertelen átadás után Dave Puzzouli sackelte a Broncos quarterbackjét, és a vendégek számára, egy időkérés elhasználása után, 3. és 18 következett a félpályáról. Az újabb sorsdöntő helyzetben azonban Elway (noha egy motionbe küldött játékostársán kicsit irányt változtatott a snapelt labda) megint jó megoldást választott és 20 yardos lőtt passza utat talált Mark Jacksonhoz. Az ellenfél 28-asáról jöhetett a Denver és miután első kísérletnél az irányító eldobta a labdát, még 1 perce és 19 másodperce maradt az egyenlítésre. Ezúttal egy remekül megkoreografált screen-passz következett Sewellnek és a játék újabb first downt ért a 14 yardosnál. Egy rossz kísérlet után Elway megint inkább a lábaiban bízott és egy yard híján megfutotta a first downt. A Broncos 3. és 1-gyel következett a Cleveland ötöséről 42 másodperccel a lefújás előtt. A snap előtt Elway balra, motionbe küldte Jacksont, aki azonban egy quick slanttel visszavágott középre, ahol térdre borulva elkaphatta az irányító erősen és alacsonyan megdobott passzát. TD, az extra pont után pedig 20-20-as döntetlen! A futballtörténelem egyik legemlékezetesebb támadósorozatában, borzasztóan kiélezett helyzetben John Elway 5 perc és 6 másodperc alatt, 15 play révén, 98 yardon át touchdownra vezette a Denver támadóegységét. A heroikus tett, „a Drive” Elway illusztris karrierjének máig egyik legemlékezetesebb momentuma maradt, és legendás illusztrációja annak, hogy miként kell játszania egy igazi „clutch quarterbacknek.”

37 másodperccel a vége előtt Marty Schottenheimer már nem kockáztatott, így a Cleveland Browns sorozatban második playoff-mérkőzésén is hosszabítás dönthetett a győztes és a továbbjutó kilétéről. A ráadás előtti pénzfeldobás a hazaiaknak kedvezett, így a Browns indíthatta az első támadást. 3. és 2-nél azonban Karl Mecklenburg a line of scrimmagenél megállította a ritkán futó Fontenot-t, így a hazaiaknak három play után el kellett rúgniuk a labdát. Amit már nem is kaptak vissza. A lélektani előnyben játszó Vadlovak nagy önbizalommal léptek pályára. Egy rövid Winder-futás után a nagy termetű TE, Orson Mobley 22 yardos elkapásával a felezővonalig nyomultak. Itt ugyan megakadni látszott az akció, de egy újabb Elway-villanás gyakorlatilag eldöntötte a találkozót a vendégek javára. 3. és 12-nél a play már-már összeomlott, ám Elway kimozgott a zsebből és balra futott. Azonban mielőtt elérte volna line of scrimmage-t észrevette a Browns térfelének bal oldalvonalánál üresen maradt Watsont és egy sikeres 27 yardos passzal már mezőnygól-kísérlet távolságába juttatta a Denvert. A következő három játékban három biztonsági futással további 6 yarddal csökkent a távolság, és Karlis 33 yardról nem hibázott. A drámai végkimenetelű találkozón a Denver Broncos 23-20 arányban legyőzte a Cleveland Brownst és a klub második, az Elway-éra első Super Bowl fellépésére készülhetett.

A New York Giantsszel szembeni XXI. Super Bowl egy ideig jól alakult a Vadlovak számára, ám 10-7-es denveri vezetésnél elhibázott 23 yardos Karlis mezőnygól-kísérlet (a legrövidebb kihagyott mezőnygól a Super Bowl történetében) jelezte a momentum megváltozását. A Browns elleni főcsoportdöntő - egyik – hőse, aztán még egy hibát vétett a szünet előtt, amelyre 10-9-es denveri előnnyel fordultak a csapatok. A második felvonást dominálva aztán meggyőző fölénnyel, 39-20-ra nyert a szakértők által is jóval esélyesebbnek tartott Giants. John Elway ezúttal nem alkotott oly maradandót, mint a Dawg Pound bőszen ugató drukkerei torkában, de karrierje elején járva okkal bízhatott benne, hogy nem a pasadenai fiaskó maradt utolsó Super Bowl fellépése. Egy évvel később megint a Cleveland Browns, Marty Schottenheimer és Bernie Kosar „testén” keresztül vezetett az út az áhított trófea felé.

Dorkó Szabolcs (Szabler)

Kapcsolódó cikkek:

Maratoni küzdelem az Erie-tó partján
A Fumble