Az I-Formation

Szerkesztőségi megjegyzés: Mivel jelen cikk még 2007 elején született egy olyan szerző tollából, aki már régen nem szerkesztőségi tag, ezért a többi stratégiai cikk vonalába nem illeszkedik szervesen, illetve a képek pótlására sincsen sajnos lehetőség. Köszönjük a megértést.

Az amerikai football egyik alapfelállásának, az I-Formationnak a történetéről illetve miben létéről olvashattok a továbbiakban egy átfogó elemzést.

1. A formáció lényege, ismérvei:

Az I-Formation gyökerei az un. T-Formation felállásból származnak. Magát a felállási alakzatot a magyar gyökerekkel rendelkező George "Papa Bear" Halas talála ki. Először az 1940-es idényben alkalmazta saját csapatánál, a Chicago Bearsnél. A formáció hatékonyságát jelzi, hogy bajnoki mérkőzésen 73-0 arányban ütötték ki ellenfelüket, a Washington Redskinst, főleg a T-Formationnak köszönhetően. Ebben az ősi felállási variációban nem voltak elkapójátékosok (WR), 5 offense line játékos mellett 2 Tight End (TE) helyezkedett el. A fal mögött a megszokottakhoz híven a Center (C) mögött állt az Irányító (QB), mögötte várta a labdát a Fullback (FB) és az FB két válla mellett áll 1-1 Halfback (HB). Ezt a formációt manapság szinte senki sem alkalmazza, hiszen passzolási lehetőség kevés van benne, a futójáték pedig csak a felső lyukakra korlátozódik, így az ellenfél számára könnyen kiismerhető.



George Halas ötletét Tom Nugent a Virginia Military Institute edzője fejlesztette tovább. Az 1954-es évtől egyre több egyetemi csapat kezdte használni a formációt. Említésre méltó fejlesztésekkel rukkolt ki John McKay is, aki a USC egyetemével 1962-ben lett Nemzeti Bajnok.

A támadófal (OL) két szélén helyezkedik el 2 Tackle (T), kiknek passzjátéknál a zseb kialakítása az elsődleges feladatuk. Rajtuk múlik, hogy a QB-nak marad-e elegendő ideje megkeresni legmegfelelőbb célpontját és kivitelezni a passzt. Az OL-ben a Center mellett helyezkedik el a két Guard (G). Fő feladatuk a futójátékoknál van, kiváló blokkokkal, esetleges un. Guard húzásokkal (erről lentebb olvashattok) teret nyithatnak Futójátékosuk előtt, fontos yardokat szerezve ezzel. A fal tengelyében helyezkedik el a Center. Ő az OL vezetője, akár a snap előtt is megváltoztathatna társai és önmaga blokkolási szisztémáját. Az I-Formaition név magára a felállás formájára utal, hiszen a QB, az FB és az RB vonalban, 'I' alakban helyezkedik el. A felállásban egyetlen TE kap helyet, ő állhat jobb és baloldalon egyaránt, illetve 2 Wide Receiver a pálya két szélén. Az amerikai football taktikai sokszínűségéből adodóan a három elkapó (1 TE és 2 WR) rengeteg féleképpen helyezkedhet el. A két WR állhat egy oldalon is vagy akár a TE oldalán is állhat mindkettő, ebben az esetben fontos, hogy a 'Line of Scrimmage'-től (snap feladás vonala) egy lépéssel hátrébb kell várakozniuk a play indítást jelző vezényszóra.

2, Az I-Formation módosulatai:

Az I-Formation és módosulatai mind-mind jobbára futójátékra alkalmas felállások. Az egyszerű I-Formationt egyre kevesebbet alkalmazzák NFL pályákon. Napjainkra az amerikai football olyannyira kifejletté, kifinomulttá vált, hogy az I-Form felállások és az ebből induló playek a védő koordinátorok számára könnyen kiismerhetővé váltak. Ezért legtöbbször a Strong és Weak felállásokkal találkozhatunk, ha követjük a tengerentúli bajnokság összecsapásait.

Sok modern felállásban egyre kevesebb szerepet kapnak a Fullbackek, azonban az I-Formationnak szerves részei, blokkolásaikkal rajtuk múlik a futójáték nagy százalékú része. Nélkülük halott a futójáték és nem biztonságos a passzjáték. A formáció alakja a belső futásokra enged a legtöbb esélyt. Gyors blokkok a faltól illetve az FB megfelelő embert való kizárása után nyílik út a RB előtt. Rövid yardos szituációkban (pl 3 és 3 alatt vagy 4 és kevés) egyes edzők előszeretettel alkalmazzák FB-jüket, mint futójátékost. Általában a Fullback lomhább, de erőteljesebb így 2-3 védővel a nyakán is képes megtenni a first downhoz szükséges incheket. A Fullback fontosságát egy alapvető playen keresztül igyekszek bemutatni számotokra:

A játékindító vezényszóra a bal Guard a pályaszéle felé eső vállukon álló DT-t igyekszik minnél távolabb tartani a belül futó RB-től, így cselekszik a két Tackle is a DE-kkel. Mivel lyukat kell nyitni, jelenesetben a jobb oldali T és G között ezért jobb Guard megtámadja a Centerrel szinte szemben álló NT és a Center a snap feladását követően a Guard helyén betud futni a megüresedett lyukon. Elsődleges feladata a MLB támadása. Az Irányítótól 4 yardra elhelyezkedő FB követi a Centert és igyekszik a másik MLB blokkolni. A Futójátákos 6-7 yardra mélyen kivár a QB handoff átadására, majd pedig figyelve a blokkok alakulását megválasztja a legkedvezőbb futási irányt. Ez a belső futás egy masszív 1 & 10 típusú altatós play illetve pár yard megtételére is kifejezetten alkalmas. Rendkívül fontos a futás oldali T és a Center robbanékony keresztblokkja, illetve a play sikerességéhez elengedhetetlen a Fullback határozott blokkja.



Természetesen I-Formationből nem csak belső úgynevezett „izmozós” futások léteznek, vannak olyanok is melyeknél sokkal fontosabb a sebesség, a robbanékonyság. Az itt látható playben nagyobb felelősség hárul az Elkapójátékosokra is, hiszen rajtuk áll vagy bukik ez a toss becenévre hallgató futás hatékonysága. A futás ellenoldalán az előző playhez hasonlóan itt is a G és a T igyekszik megtartani a bal vállán álló védőjátékost. A Centernek nehéz feladata van, ugyanis a NT-t kell megakadályoznia abba, hogy rögtön elinduljon a futás irányába (most a jobb szélre). A futásoldali Guard lesz az egyetlen játékos, aki közvetlenül az RB előtt fog blokkolni. A jobb Tackle és a Tight End blokkolja a vele szemben álló védőt. A TE dolgának nehézsége attól függ, mennyire áll kinn a szélen a szélső LB. Az Irányító játékindító vezényszavát követően a Fullback befut a „húzó” Tackle helyére és igyekszik megblokkolni az MLB-t, hogy az ne tudjon hamar odaérni a labdát vivő játékoshoz. A legfontosabb szerepe talán a futásoldali WR-nek van. Ebben a playben úgy kell blokkolni a vele szemben álló CB-t, akár egy FB tenné. Ennek megkönnyítésére a csapatok a legnagyobb paraméterekkel megáldott WR-jüket szokták a play oldalára állítani. A snapet követően az RB kivár egy ütemet, hogy a Guard húzás elinduljon illetve az FB is elmozogjon előle. Ezt követően a line of scrimmage-l párhuzamosan jobbra indul és pár lépés után „toss” átadásban megkapja az Irányítótól a labdát. Fontos a Futójátékos türelme hiszen csak a megfelelő pillanatban véghat be a derékszögben figyelve a „húzó” Guard, a TE és a WR blokkját. A legkedvezőbb körülmények között a futás szinte a vonal mellett megy, csak elrontott blokkok esetén kell a futónak beljebb megkezdenie az előreutat. Az előző playtől eltérően itt nem erőfutóra van szükség (NFL-ben például Jerome Bettis volt erre tökéletes példa visszavonulását megelőzően), hanem egy fürgelábú, gyors irányváltoztatásokra képes RB alkalmazása a célszerű. A falembereknek a fő feladata sem a Védőfal sárba döngölése annál inkább a sebességgel való tőrbecsalása.

Írta: Benke Márk (Benki)