Hall of Fame 2011 - Les Richter

Az idén a Hírességek Csarnokába választott egykori sztárok közül először az 1950-es évek egyik legkiválóbb középső linebackerét, Les Richtert mutatjuk be.

Leslie Alan Richter 1930. október 6-án született Fresno-ban, és először a helyi középiskola futballcsapatában csillogtatta meg sportolói talentumát. Karrierje következő állomása a Berkeley lett, ahol üzleti tanulmányokat folytatott, s emellett kiemelkedő rugby- és focijátékosnak bizonyult. A legendás Lynn „Pappy” Waldorf által trenírozott Golden Bears együttesében Richter második egyetemi évében mutatkozott be, az offense soraiban először fullbackként lépett pályára, ám edzői nagyobb potenciált láttak benne, ha a támadófalba helyezik, a védelem kötelekében pedig linebackerként játszatják. Három egyetemi futballszezonja alatt Richter igazolta a szakmai stáb bizalmát, a védelem motorja és kapitánya volt, rúgóként is megbízhatóan teljesített és 1950-1951-ben All-Americannek választották. A briliáns játékos vezérletével a Golden Bears 1949 és 1951 között minden évben kivívta a Pacific Coast Conference elsőségét, igaz mindkét Rose Bowl-beli fellépésükön alulmaradtak, előbb az Ohio State-tel, majd a Michigannel szemben.

Az NFL 1952-es draftján Les Richter hamar, a második helyen kelt el, ám az őt kihúzó New York Yanks nem csupán csekély játékerőt képviselt, hanem anyagilag is bizonytalan lábakon állt. Utóbbi tény két nappal a draftot követően oda vezetett, hogy a Yanks ténylegesen is csődbe ment és bedobta a törülközőt, Richter játékjoga pedig a frissiben alapított és a new yorki-ak helyére állított Dallas Texans-ra szállt. Richter hamar nyilvánvalóvá tette, hogy nem szívesen játszana Dallas-ban, ezért a tárgyalások még 1952 nyarán elindultak esetleges elcseréléséről. Végül a Los Angeles Rams tulajdonosa Dan Reeves bizonyult a legkitartóbbnak az ifjú ígéret megszerzéséért folytatott küzdelemben és nem kevesebb, mint 11 játékost adott a Texans-nak Richterért cserében. Ezen hihetetlen kondíciók mellett a trade mai napig csúcstartónak számít az NFL történetében, bár érdekességképpen talán érdemes megjegyezni, hogy néhány évvel később, 1959-ben a Kosok majdnem ugyanennyi, szám szerint kilenc, játékosukat áldozták az 1952-es drafton egy pozícióval Richter után kiválasztott Ollie Matson megkaparintása érdekében. A Richter-tranzakció értékelését némiképp árnyalja, hogy a Rams igazából csak két márkás játékost küldött el Richterért cserében, a produktív fullbacket, Dick Hoernert, illetve a defensive backként és endként egyaránt bevethető Tom Keane-t, a többiek nem voltak a gárda meghatározó emberei, igaz a Kosok katonai szolgálata idejére kénytelenek voltak lemondani új szerzeményük játékáról.

Richter kétévnyi katonáskodás után főhadnagyként tért vissza a koreai háborúból és csak 1954-ben debütált a Nemzeti Futball Ligában. A hivatásosok között Richter ugyanúgy folytatta, ahogy az egyetemen abbahagyta, azaz hármas szerepkörben, offensive guardként, linebackerként és placekickerként segítette csapatát. A hármas terhet két szezonon keresztül viselte, mivel 1956-ban Sid Gillman, a Rams akkori mestere úgy látta jónak, ha kiveszi játékosát a támadóegységből, 1957-ben pedig, miután már rugdosnia sem kellett a disznóbőrt, kizárólag a védelem tengelyében és annak kapitányaként kellett helytállnia. Első két profi szezonjában Les Richter még szélső linebackerként, 1956-tól viszont már középen keserítette meg kőkemény szereléseivel, szemfüles labdaszerzéseivel az ellenfelek támadóinak életét. Abban a korszakban, amikor olyan hírneves és korábban már a Pro Football Hall of Fame-be választott középső linebackerek cirkáltak a futballpályákon, mint a Bears-es Bill George, a Lions-os Joe Schmidt, a Packers-es Ray Nitschke vagy a Giants-es Sam Huff, és amikor még a Pro Bowl-voksolás még nem a szurkolók közötti személyes népszerűségről szólt, Les Richtert nyolc ízben szavazták be a liga all-star csapatába és kétszer lett All-Pro.

A posztjával járó igénybevétel és kifejezetten agresszív játékstílusa dacára Richternek egyetlen tétmeccset sem kellett kihagynia relatíve rövid, kilenc éves NFL-karrierje alatt. Mindez messze nem jelentette azt, hogy nem szenvedett sérüléseket, csak éppen együtt élt és játszott velük. 1961-ben rögtön a szezon kezdetén eltörte az arccsontját, majd az idény során még egyszer, még sem vonult pihenőre. Térde miatt a holtszezonban több ízben kés alá kellett feküdnie, és valószínűleg az is a keményen végigküzdött, megannyi ütközéssel tarkított sportolói pályafutásának tudható be, hogy a halála előtti években demenciával diagnosztizálták.

A tősgyökeres kaliforniai Richter 1962-es visszavonulásáig a Los Angeles Rams játékosa maradt, és a csapatával együtt roppant népszerűségnek örvendett. A Kosok több ízben mérkőzhettek 100000 néző előtt a Memorial Coliseumban, Richter pedig, egy olyan korban, amikor a futballsztárok még messze nem álltak annyira a reflektorfényben, mint manapság, pláne akkor nem, ha védők voltak, évente száznál is több nyilvános szereplést vállalt fogadásokon, gálaesteken, bemutatókon. A csapat Richterrel a soraiban 1955-ben érte el legnagyobb sikerét, amikor csoportjukat megnyerve a liga döntőjébe jutott, ám a Rams a sorsdöntő összecsapáson 38-14-es vereséget szenvedett a Cleveland Browns-tól. (Richter a meccsen két extra pontot értékesített.) 1962-ben, Les Richter utolsó olyan évében, amikor nem lett Pro Bowler, a Los Angeles-i gárda csupán egyetlen győzelmet könyvelhetett el. A hírneves linebacker jó érzékkel választotta meg, hogy mikor kell végleg szögre akasztania futballszerelését, de döntését nyilván segítette és sietette, hogy ekkor már másik sport felé kacsingatott.

A Los Angeles Rams tulajdonosai közül néhányan még az 1950-es évek végén megvásárolták a riverside-i autóversenypályát, és a csapattól való visszavonulása után Richtert nevezték ki az RIR (Riverside International Raceway) igazgatójának. Richter regnálása alatt a pálya rengeteg mozifilm és sorozat helyszínéül szolgált, és számtalan versenynek adott otthont, köztük 1963-ban az első NASCAR-viadalnak a nyugati parton. A hajdani kiváló focista úttörő szerepet játszott a NASCAR országos népszerűségének növelésében, az RIR bezárását követően az 1997-ben Fontanában felépített California Speedway-t irányította, sőt egy ideig a szervezet alelnöki teendőit is ellátta. Az autósport körüli ténykedésének köszönhetően, a futballmúltja miatt „nascaros” körökben csak Coachnak becézett Richtert, 2009-ben beválasztották a detroiti Motorsports Hall of Fame-be, idén pedig valószínűleg a NASCAR Hírességeinek Csarnokának is tagja lesz. Ami a futballt illeti Les Richter már 1982-ban helyett kapott az egyetemi foci halhatatlanjai között, a profik elitjébe való beszavazását azonban már nem érhette meg. Tavaly nyáron 79 éves korában érte a halál.

Dorkó Szabolcs (Szabler)