Európa felfedezése

Az elmúlt héten azon idegeltem magam napi szinten, hogy olvastam a twitteren, hogy az Amerikát járó, európai játékoskülönítmény sorra kapja a scholarship-ajánlatokat iskoláról-iskolára, amivel nyilván semmi gond nincs, de én azért sajnáltam, hogy nincs magyar a fedélzeten. De kezdjük az elején.

Egyre távolibbnak tűnik az az idő, amikor csak a véletlen folytán lehetett bekerülni európai játékosként az NCAA-be. Hol van már az az idő, amikor Margus Hunt atlétika-programja megszűnése után kezdett focizni, amikor egy lengyel rúgónak, Janikowskinak kellett örülni, hogy egyáltalán ott van, vagy amikor a német cserediákok csináltak karriert, de immár amerikai gimi neveltjeként mint Werner. Az persze eddig is nagy előny volt, hogyha látták a college edzők a saját szemükkel az európai felhozatalt, egy tengerentúli torna hozta meg például Vollmernek vagy Nzeochának is az ösztöndíjat. Ezen (is) felbuzdulva indult mostanában több kezdeményezés, hogy a legtehetségesebb 17-18 éves európai fiúkat kivigyék, megmutassák és kiderüljön róluk, hogy vannak olyan jók, hogy az NCAA első osztályában focizzanak.

Az NCAA-be ugyanis több út vezet. A legorganikusabb nyilván az, hogy már középiskolában Amerikában játszik valaki és a standard recruiting folyamatot lenyomva, tanulmányi- és sporteredményei alapján majd felveszik valahová. Ez a Björn Werner-modell ugyebár.

A következő verzió, hogy nem rögtön az NCAA-be, de már nem is gimibe érkezik meg az európai gyerek. Ilyen téren két választása van. Van a Magyarországon is aránylag ismert community college-vonal, a 2 éves képzésekre specializálódva, ahová könnyebb bekerülni tanulmányilag, viszont a foci színvonal aránylag magas, így gyorsan kiderül, hogy elég jó vagy-e oda. Az NFL bennfentesek tudják, hogy karrierje egy pontján Aaron Rodgers vagy Cam Newton is játszott JuCo-ban, szóval már ide se könnyű bekerülni.

A JuCo csapatok oszthatnak ösztöndíjat, konferenciától függő szabályozások szerint, de a legtöbb nem teljes scholarship. A konferenciák erősen limitálják az államon-kívüli játékosok számát, mivel eleve a junior college intézmény létjogosultságát a felzárkóztatási terv adja. Erről írtam tavaly akkor, amikor a Last Chance U c. Netflix-dokut néztem. JuCo konferenciája van Mississippinek (itt van a legtöbb csapat, 14), Kansas-nek (és Iowának közösen), ahol számos top25-ös program szerepel (például az Independence CC, ahol a már-nem-annyira-új szekszárdi barátom, Richard Chungong is focizott mielőtt az NCAA-be kanyarodott volna), Texas-nak, az északkeleti parti államoknak közösen, illetve Arizonának és a Minnesota-Dakota vonalnak, de ott nem osztanak scholarshipet egyáltalán. Szóval a JuCo papíron marha jól hangzik, de akkora a konkurenciád, hogy nagyon jól kell ügyködnöd a camp alatt. Ezzel egyenértékű a CCCAA, vagyis a kaliforniai community college rendszer. Kaliforniában lényegében annyi csapat van, mint az országban mindenhol kombinálva, viszont ösztöndíjat itt sem osztanak, mert azzal eléggé felborulnának az erőviszonyok. Cserébe ezek is nagyon olcsók, szóval ha befizeted szemeszterenként a ~15 ezer dollárodat, bekerülhetsz a csapatba. David Hedelin például így tett, a svéd játékos a San Francisco City College, majd a Purdue érintésével került a Cowboys-hoz, mielőtt hazatért Európába. A CCCAA azért is kényelmesebb mert ott nem folyt meg az out-of-state limit. Mondjuk Kansas-ben hiába vagy walk-on és fizeted a taníttatásodat, ugyanúgy államon kívülinek számítasz, szóval nehezen fogsz keretbe kerülni.

Egy másik, kevésbé ismert megoldás a college és a gimi közötti megoldásra az, amit a már többször emlegetett Björn Werner cége csinál. Ezek boarding vagy post-graduate iskolák, sok esetben katonai háttérrel, ahol az intézmény fenntart egy gimis csapatot meg egy post-grad csapatot is. A gridironimports nevű oldalon akárki regisztrálhat, és ha szerencséd van a 2-fős stáb előbb-utóbb jóvá is hagyja a jelentkezésed, nekem nem ment könnyen. Sokat mondó, hogy tavaly 4, idén már 29 (főleg német) gyereket tudott "eladni" Werner. Nézd végig.

Az ő égisze alá is jó tartozni, mert egyrészt nagynév, hiába volt bust az NFL-ben, és hordja is a gyerekeit a nyári táborokba, ahol meg lehet őket kínálni NCAA scholarshippel. Eleve komoly kolóniák alakulnak ki ezeken a helyeken, és vannak sikersztorik, például a felejthetetlen nevű Joshka Gustav Colorado Buffaloes-ba kerülését is Werner indította el. Az országjárás most is folyik, lásd mondjuk instagramon.

Ha nem lenne egyértelmű, ezek az általában egy napos táborok a high-school senioroknak szólnak legtöbb esetben, no-kontakt edzésekkel, reggeltől késő délutánig a tényleges college edzői stáb felügyelete alatt. Odamész, befizeted a 20-100 dollár napidíjat és edzhetsz, ha nincs emberlimit. Ha van, akkor otthon regisztrálj be előre. Olykor big man-camp, vagy egyéb poszt-specifikus táborokat is tartanak itt-ott, és a jelenlegi egyetemi játékosok is segítenek a gyakorlatoknál. Ha mákod van, be tudsz nevezni egy teljes hétvégés táborra, ami mondjuk 500 dollár körül van, lásd North Dakota State és nyilván nem csak a helyi edzők vannak ott, hanem a környékbeli kiscsapatok mesterei is. Odamész, gyors vagy, erős vagy, tanulmányilag tudod magad kvalifikálni (!!!!!!!!) és akkor már húzzák is rád a mezt. Annak idején Markus Kuhn 21 évesen döntött úgy, hogy kimegy és mivel nagyon ügyes volt, ráharapott az NC State.

Ezen logika mentén voltak kint múlt héten a Brandon Collier-vezette Premier Players International nevű kezdeményezés tagjai, tizenketten és öten kaptak legalább egy scholarship offert. Nem mindenki volt végzős teszem hozzá. Collier UMass-alumnuszként az NFL-t és a CFL-t is megjárva került a német bajnokságba, majd a játékoskarrier végéhez érve szánta rá magát, hogy segítsen az európai fiúknak eljutni a legmagasabb szintre, hiszen ő is látta, hogy Amerikában nem érdeklődnek a mi fiaink iránt, mivel nem tudják, hogy az a level-of-competition amit látnak mennyire fals. (Ha látják egyáltalán, hiszen sok esetben rettenetes meccsfelvételek készülnek még a fejlett nyugati bajnokságokban is).

Tavaly ősszel alakult meg először a EuropesElite nevű oldal, ami nem nőtte ki magát igazán – szerveztek pár tehetségkutató tábort a kontinensen, de pár hónapra rá megjött ez a Premier Players International nevű cég, ami átvette a vezénylést. Volt ugyan két fiú, aki EuropesElite pólóban kapott scholarshipet, először Tibo Debaillie Belgiumból kötelezte el magát a Towsonhoz – szintén Collier által, majd ugyanő kivitte az osztrák Maxi Hradecny-t és azt a túrát már végigdokumentálták a közösségi médiában. Mint látod a linken, több mint 10 (top)csapatot is érdekelt az óriásbébi, és a Duquesne lett a befutó. Ezután jött az ötlet Collier fejébe, hogy akkor ezen a nyáron ne csak egy, hanem minél több tehetséget kivigyen és ellátogassanak minél több táborba. Szerveztek egy buszt, ami sorra járja az egyetemi kampuszokat (hiszen nem minden tábor egyszerre van, de mind az év hasonló szakaszában), és ahová be lehetett menni egy hét alatt, bementek. Érdemes a top csapatokat is beiktatni, hiszen mondjuk az Ohio State táborában kaptak ösztöndíj ajánlatokat a fiúk az Eastern Michigan vagy a Bowling Green csapatától. Persze ez marha drága mulatság az átlagembernek - a túra sztárjának számító Zavier Scott is a gofundmén koldulta össze csúnya szóval az erre szánt 3000 dodót. Ez is egy nagy buktató ugyebár, hogy az amatőr státuszodat meg kell őrizni és hiába tudnál mondjuk a German Football League-ben havi 2000 eurót keresni, azonnal eltiltanak a college focitól, ha kiderül.

Vicces volt, hogy két európaiakkal teli busz is ment az országban párhuzamosan, az egyik a Collier-féle itteniekkel, a másik a Werner-féle már kiküldöttekkel, és utóbbiak ha jól tudom a EuropesElite társául szolgáló (amerikai) LegacyRecruiting szervezésében ezekre a helyekre mentek:

Érdemes végigböngészni a sikerélményeket, sajnos még rendes, fullos gyűjtésre nem került sor, így akikre én emlékszem:

Ami nagyon durva, hogy Collier kiemelte (ismerősöm facebookon, bárki jelölheti), hogy 10 hónapja reklámozza az amerikaiaknak Zavier Scottot, Németországban élő, amerikai katonák gyerekét, és sehová nem hívták, majd amikor látták az emberek a szemükkel, hogy tényleg olyan gyors, mint mondja, hírtelen kell már a Syracuse-nak, az Ohio-nak, a Umass-nek vagy a Central Michigannek is. 

A másik nagy sztori Julius Welschof, aki miután letudta a gyakorlatokat az egyik táborban, azonnal a class 12. legjobb DE-jévé lépett elő a mértékadó scout.com szerint. 5 csapat ajánlott neki is scholarshipet eddig, például a BigTenből a Rutgers.

Oskar Anderssont, a svéd támadófalembert is legalább hárman akarják, köztük a Temple is. Akárcsak a vele összekeverhető Anton Oskarssont, aki csak 2019-ben fog végezni a középiskolában.  Honfitársuk, a futó Vilington Tengroth is átteheti a székhelyét a nagy vizen túlra, az Ohio State táborában ő és Scott volt a két leggyorsabb versenyző. 

Szóval az első ilyen kirándulás baromi jól sikerült, Collier már várja is a jelentkezőket a következő évi mezőnybe. Oda se lesz könnyű bekerülni. Persze nem kell ahhoz neki vinni, hogy befussál, lásd újra Kuhn-esetét, magadnak is megszervezheted, csak ki kell gyűjteni, hogy hol mikor van camp és megtervezni egy útvonalat. Sajnos az egyetemek nem sietik el az időpontok kihírdetését, de általában május végén kezdődik a nagyüzem (amikor mi magyarok playoffot játszunk :P ) és tart augusztusban is.

Lényeg a lényeg, ha tehetséges (és aránylag tehetős) európai fiú vagy, akkor még sose volt ilyen könnyű kijutni. Aki olvasta, lehet emlékezik, hogy pár éve Szatmári Dániel is járt egy ilyen táborban, de ő végül maradt Kanadában, míg az easygotoUSA gondozásában Tóth Csaba próbálkozásáról mi is beszámoltunk de az igazi magyar áttörés még várat magára.

Két éve úgy gondoltam, hogy itt az idő megcélozni a csillagokat és konzultálva Zilai Jánossal, elkezdtem a profilját körbeküldeni az összes ligában, amit el tudtok képzelni. Számos buktató van jelen, amik közül sokat fent már kifejtettem, így csak néhányat mondok.

1. A szükséges tanulmányi teszteket minél gyorsabban le kell tenni. Molnár Balázsék az easygoto-nál biztosan segítenek.

2. Minél fiatalabb korban neki kell látni a felkészülésnek, ha ki akarsz jutni.

3. Legyenek mért idejeid, eredményeid. A combine teszteket leutánozni nem nagy erőfeszítés és ott kiderül, hogy versenyképes atléta vagy-e.

4. Pénzre lesz szükséged mindenhez. Sok pénzre. Már az eligibility centerbe beregisztrálni sem olcsó, hogy legyen egy kódod legalább. + A gofundme-re nem tudsz beregisztrálni Magyarországról, csak mondom.

5. Kimenni "próbajátékra" drága mulatság szintén, utazás, ottlét, díjak stb.

Azt tudjátok, hogy az FBS meg az FCS oszt teljes ösztöndíjat, a div2, a NAIA meg a JuCo részlegeset ad, szóval a tandíjat felét ott is te fizeted. Ha nincs többezer dollárod, hiába kellesz nekik. És mivel 18 éves, amatőr sportoló vagy és iskolás, ha a szüleid nem adnak pénzt, meg vagy lőve.

Ezért is érdemes főleg a legnagyobb iskolák táborát meglátogatni – hiába kellenél egy csomó div2-es csapathoz, ha csóró vagy. Persze a tanulmányi ösztöndíj meg a szociális támogatás is sokat számít, de nyilván jobb a full-ride scholarship.

Szóval róttam néhány kört, voltak iskolák, akik visszajeleztek, hogy vinnék A Jánost, de hol pénzügyi, hol tanulmányi megfontolásból de csődbe ment a terv. Cserébe nagy ritkán egy-egy szakember rámutatott, hogy helyes az út, lehet helye Amerikában, de be kell látni, hogy Mohamednek kell odamenni a hegyhez.

Egyre valószínűbb, hogy nem ő lesz az első magyar ösztöndíjas student-athlete fociban, de közeleg az idő, amikor mi is ki fogunk küldeni valakit. Lehet, hogy már meg is született.