A szurkoló lélektana

Sorry, este volt amikor írtam, természetesen nem egypet...ööö... szóval a Neville testvérek na 😛

NFL: Tetszett a mez, tetszett a logó, imádom a várost és Mike Vick. Elolvastam a csapatismertetőt, bejött a történelmünk, a múlt és a legendás játékosok, no meg az örök chokerség 😀

Nem létezik olyan alternatív univerzum, ahol nem az Atlanta a csapatom.

NCAA: 2010-es szezon. Konqueror unszolására belekezdtem. Az első héten egyből belefutottam egy Auburn meccsbe, ekkor játszott Cam is nálunk először. Elvarázsolt a srác, de még nem éreztem ott fannak magamat. Aztán jött a 3. hét, vs. Clemson, OT-s meccs. Na annak a végén már álltam és üvöltöttem, amikor berúgtuk a győztes FG-t. Ott született meg a kapocs kettőnk között, sajnos még mindig tart 😀 A San Jose State meg egyszerű: Chris Owens alma matere volt, én meg kíváncsi voltam honnan jött az emberem. Valami bődületesen szar volt a kiscsapat, 40 pont körül volt a különbség az ellenfél javára. De a végén is úgy jött ki még a csapat, hogy küzdöttek és tényleg odatették magukat legjobb tudásuk szerint. Itt ez fogott meg, Coach Mac érkezésével pedig töretlenül fejlődünk 😊

NBA: Nets. Miután Vince Cartert megszereztük. Nem tudom már pontosan hogyan, de vagy TV-ben, vagy neten elkaptam egy Nets meccset. A Kidd-Jefferson-Carter trió játéka lenyűgözte kiskori önmagamat, azóta is kitart a lelkesedésem a csapat mellett.

MLB: a Braves a város miatt. No meg itt is a hagyományok. Infield fly rule!

NHL: Sharks, szintén a kötődés miatt.

NASCAR: JGR! M&M's-es autó! Szintén örök chokerség! Ráadásul a Hendrick csapat egyik hatalmas riválisai vagyunk, őket meg kifejezetten nem kedvelem. Ez így egyből adta magát.

Nah akkor én is litániába kezdek 😀
Gurulós foci kapcsán szülői réven kezdtem fradista lenni, de a szurkolói rendbontások után elhatárolódtam és Magyarországon szigorúan lokálpatrióta KTE-szurker. Szintén apai ráhatás alapján lettem Milan-szurker, bár faterből a Guardiola-éra hatására divat Barca-fan lett, ezért neheztelek is rá 😀
Magam is sokáig kosaraztam, azt h mikor kezdtem el rendszeresen követni az NBA-t nem tudom megmondani, hatalmas KG-fan vagyok így sokáig szimpatizáltam Wolves-szal (mai napig egyébként szimpi csapat),a klubváltásnál örültem h a Celticshez ment, Truth-ot is bírtam mindig így nem okozott gondot váltani. Másik NBA-kedvenc a Nuggets, ejj az az Andre Miller - Ruben Patterson - Melo - Grand Kenyon - Camby kezdőötös, tökutolsók voltak a ligában triplákban, de elsők alley oopban 😀 Itthon csak a Kecskemét kosárügyben.
NFL-ügyben 2005 óta követem a ligát, akkoriban úgy kötöttem ki mind a Falcons mind a Chargers mellett, hogy vmi különlegeset kerestem, ez volt számomra Vick QB-ként ill. LT RB-ként.
NCAA ügyileg a Cal azért lett kedvenc mert az egyik legmagasabb oktatási színvonalú BCS-csapat, a Georgia azért mert beleszerettem egy AJ Zöld nevű srác játékába, a Wisconsin egy viccesebb sztori mindig is relatíve szimpi csapat volt aztán tavalyelőtt nyáron egy holt-tiszai baráti körös hosszú7végézés alkalmával spanoltunk össze egy kóbor borzzal, innen jött h ha már van az NCAA-ben is borz akkor hajrá borzok.
NHL-ben Flyers drukker lettem, ehhez leginkább az ADF flyover című számának van köze, amit akkoriban kedveltem meg.
Egyéni sportok:
Síugrás: Hannawald
Atlétika: André Bucher
Alpesi sí: a 2 zseni norvég Aamodt, Kjus
bob: Christoph Langen
F1: Schumi, majd később Ferrari fan egészen Alonso megérkezéséig, a jelen mezőnyben több embert is kedvelek Kimivel és Kobayashival az élen, de leginkább Hamilton és Alonso hater vagyok
Kerékpár: Roberto Heras
Bikarodeó: rengeteg jó arc van a régiek közül Marchi a kedvenc, az új hullámból Lachlan Richardsont bírom leginkább

Jó hogy lett ez a topic, jó olvasni ki hogyan szeretett meg egy adott sportágat ill. csapatot.

Nekem a gurulós volt az első szerelem, azonnal MU drukker lettem, sztem Cantona miatt bár már pontosan nem is emlékszem. Aztán jött Beckham, Giggs, Scholes, a Neville-ikrek és onnantól első számú kedvenceim lettek, '99-es döntőt úgy néztem hogy éppen vendégek voltak nálunk. A 7. perces csapkodásom után (Basler te...) 80 percig olyan volt mintha a "pályán" se lettem volna, mondták is milyen jól nevelt vagyok, aztán utána meg azt vették észre hogy felugrok, majd 1 perc múlva üvöltök és rázom a tv-t 2 centiről 😀 Életem egyik legnagyobb élménye volt, tudom sokaknak nem...

NFL-el az egyetemi koleszban ismerkedtem meg 2005-ben, unokatesóm és az ismerőseink nézték a meccseket én meg becsatlakoztam. Eleinte nem tetszett annyira de mondták hogy üljek le, figyeljek és akkor tetszeni fog, tudták ugyanis mekkora "állat" vagyok ha sportról van szó és egy ilyen sportág teljesen magával ragad majd. Igazuk lett, hamar megszerettem. Mindenki Pats drukker volt körülöttem így (bár szimpatizálok velük) nem akartam beállni a sorba. Azt hiszem választásomat befolyásolta Al Bundy, azaz Ed O'Neil, azzal a híres beállásával és a Bears többszöri feltűnésével a sorozatban.Szánalmas kicsit de nem emlékszem már rá hogy melyik meccset láttam először, de nem ez befolyásolt a későbbi döntésemben, inkább az hogy jól hangzott a Bears neve. Aztán utána olvastam a csapatnak, a történelmének (Halas pl), a hagyomány amit a klub képvisel és nagyon megtetszett. Ahogy megértetem a játékot csak erősödött bennem az érzés, a D miatt tudtam hogy jól választottam. Nem volt rossz a 2005-ös éve sem a Bearsnek, de a 2006-os SB-évet nem is kell említenem, ott már hardcore Bears drukkerré váltam.

Sosem hittem volna hogy a gurulós focit bármilyen más sportág is beárnyékolhatja az életemben de az NFL-nek ez is sikerült, eljutottam odáig hogy maximum a Válogatott, a Fradi és a MU meccseit tudom végig nézni, sokszor ezeket sem már.

A Bowl.hu-val az interneten találkoztam először ( 😀 😛), sokáig csak olvastam a fórumot de aztán mivel láttam hogy milyen érdemi beszélgetések zajlanak itt úgy döntöttem regisztrálok hogy részt vehessek benne. Itt is köszönetet mondanék a fórum üzemeltetésért és annak kiváló tartalommal való megtöltéséért! Hosszú lett, sorry 😀davemayer

Áú 😀
Btw ez tényleg jó meccs volt, én is fogadtam rá, bár én csak faterral, egy 100-asban, de még azt sem volt képem elkérni 😀
(Ott elcsaltak egy aranylabdát Beckham-bácsitól bárki *megmondhassa*)

Nálam elég messziről kell kezdeni... gyakorlatilag minden sportot néztem, már gyerekkorban is, és a legtöbb során valahogy mindig az outsidernek, No 2-nak, vagy úgymond kisebb csapatnak szurkoltam... különösen sí, atlétika, kerékpár terén.

Nagy kedvencek:
síugrás: Toni Nieminen, később Janne (nem az osztrákok, nem a németek)
alpesi sí: Fritz Strobl/Didier Cuche, kisebb mértékben Ghedina (szerintem az elsőnek kb. legnagyobb magyar fanja voltam, ahogy F. Strobl talajt tudott fogni, ahhhh... szóval nem a Herminator)+ Akira Sasaki persze, dehát ő minden síkedvelőnél alap.
kerékpár: IGOR Gonzalez de Galdeano 😊 és főleg Ullrich (nem Erőskar)
Atlétika: El Guerrouj (de Cacho-t és Gebrét is bírtam; utóbbi szintén alap kb), és nem a kenyaiak, 100 méteren Fredericks, aztán Boldon (és nem az amcsik), stb

Talán az egyetlen kivétel Popov volt úszásban, illetve teniszben Sampras. No meg biatlonban Ole Einar.. bár először ott is Dratchevnek szurkoltam, de azt a sífutó állatot nem lehetett nem szeretni.

Gurulós foci ManU, kezdődött Scholes miatt sztem 96-97 táján, aztán jött Ole Gunnar, ő is még a BL döntő előtt egyébként... onnantól meg persze nem volt kérdéses.
NBA-ban kicsit korábban kezdtem, a Jordan-korszak nem fogott meg.. sőt, kifejezetten utáltam őlevegőségét. (Életem egyik leggyötrelmesebb momentuma az a Paxson tripla... egyik legkorábbi sportemlék, előtte csak "Buccen" F1-es győzelme van meg az is kamera által homályosan, illetve a barcelonai olimpia magyarjai), utána meg Jazz szurker voltam.. az is jó korszak volt. Ezt követően meg a Peja-Vlade fémjelezte Sacramentonak voltam nagy szurkolója. (Peja a két ember egyike, akinek megvettem a mezét, valaha.. póló van többtől is, mez csak kettőtől - ő és Ed Reed.)
Lehet innen jön a clutchság utálata is, a Jordan-fóbiából 😀

Amerikai foci is valahogy ekkoriban.. úgy saccolom ezt relatíve későn, 98-99 táján néztem először, főleg DSF-en (volt mindig heti összefoglaló), illetve döntőket ORF-on, vagy valamelyik német adón. Ezek közül viszont az első a 2000-es döntő volt, amire emlékszem (lehet láttam korábbit.. de zéró emlék. Szerintem korábbit nem néztem, mert elég szigorú volt nálunk a házirend, és ezekre a meccsekre mindig úgy osontam le/át a TV-s szobába.)

Nagyon bírtam Rayt aki akkor még az egész pályát bejátszotta, de igazából talán Boulware volt a kedvenc LB ekkor még! Szerintem innen jön a "gyengeségem" a jack-of-all-trades-féle alakok, lásd Adalius irányába is.. és természetesen őket preferáltam a Giants felett. Egyrészt mert nagyváros, NY, boo.. másrészt pedig megragadt bennem az a statisztika amit elmondtak a döntőn X alkalommal, hogy egy hónapon át nem szerzett touchdownt a támadócsapat - de így is 2-3-ra hozták azt a periódust.
Na már most, ez miért volt ilyen fontos. Fociban mindig elég falábú voltam: ergo 99%-ban kapust/védőt játszottam.. 😀 viszont jól fejeltem, és ott azért szereztem gólokat, plusz természetesen mindig is hangsúlyoztuk a védelem fontosságát a sok higanylábú ellenében, az öltözői vitákban.. így valahogy ez a gondolat nagyon berezonált, és megkapott ez a "falábú", a védelméből táplálkozó csapat, amely így is micsoda nagy sikereket ért el. Tetszett, hogy a gurulós focihoz képest itt a védelem is tud de facto pontot csinálni (ráadásul úgyhogy ellopja a támadók labdáját/fényét), és ezáltal meccset (is) nyerni.

A döntőből sok egyébként nem maradt meg: igazán csak a back-to-back kickoff return TD-k vésődtek az agyamba.

Ekkoriban még nem volt meg annyira bennem, hogy élesen csak egy csapatot választok, ugye az összefoglalóban örült az ember minél több meccsnek, és pl kedveltem a Rams-et, a Coltsot (főleg a WR-ek miatt amúgy: Harrison, Isaac Bruce, Torry Holt), viszont a Cowboyst, és a nagyvárosi csapatokat ki nem állhattam.
Ez a hobbista korszak egyébként eltartott 2002-ig, és voltak olyan mélypontjaim, mint pl. amikor az Oakland-Tampa Bay döntőn sikerült bealudnom még valamikor a 2. negyedben 😀 ekkoriban messze nem volt még kedvenc sport.. de a heti összefoglalót próbáltam megnézni, amikor tudtam.

Igazán a kanadai egyetemi évek, sőt már ott az első 2-3 hét alatt kattantam rá.. 2003 őszén. De facto, komoly fórom tehát mondjuk 1 szezon volt a legtöbbekkel szemben... de az más tészta, hogy ott a 4 év alatt hihetetlen mennyiségű meccset tudtam nézni.
Na, vissza a témához.. a lakótársak is imádták, és mondták hogy mivel ezt/baseballt/hokit sokat fogunk nézni (itt más sport nincs 😀) válasszak csapatot. Először kiröhögtek, mikor mondtam hogy többel is szimpatizálok, mondták ez nem így működik.. utána még egyszer kiröhögtek amikor azt mondtam hogy a Ravens szimpatikus, mert nekem mint falábú centerbekknek imponált a defense-orientáltság. Erre annyit mondtam F You - és innentől dafke csakazértis, egyértelmű volt a Ravens-kapcsolat. (Pláne mert szimpatikus volt a Colts->Ravens kapcsolat, és a város foci iránti rajongása, hogy még a CFL-ben is legnézettebb csapat volt, stb-stb.) A végső szeget pedig Jamal 295 yardos meccse tette be a koporsóba ugyanezen szeptember közepén. 😊
(Az egy komoly hónap volt.. Hurricane Juan + az Aaron-Boone féle ALCS, huuhh, régi szép idők... na de egy évre rá jött az édes bosszú, bestest sport week ever - Tessssiiiiieee! 😀)
Baseballban valahogy nem alakult ki ennyire.. small-market csapatokat bírom, főleg Twins, de igazából KC, Oakland, Cards, stb, sokan mások.. hokiban meg elég semleges maradtam, csak a Leafset ne 😛

Innentől, 2003-tól néztem college-ot is.. illetve azt itt kezdtem. Ott is hasonlóan főleg a kiscsapatoknak kezdtem szurkolni (Boise, TCU), valamint az egyállamos csapatoknak a Big XII/SEC-ben (Nebraska, Georgia), valamint az establishment ellen (USC, Notre Dame, Big Ten)

Utóbbi években kicsit megkopva már, jóval kevesebb idővel, de maradunk, nézzük amit tudunk.. és töretlenül hiszünk benne, hogy idén (is) eljött a Ravens ideje, újra!

Nekem nem mostanában kezdődött el a szurkolás egyik sportágban sem. Fociban a Milant a három holland miatt szerettem meg, mert akkor már az Oranje volt a kedvenc.A van Basten, Gullit és Rijkaard vezette Holland csapat volt az első kedvencem, azóta is tart ez a szerelem. 😊
Aztán jött a Knicks, az Ewing éra során szerettem meg őket, elsősorban New York miatt. A 99-es csonkaszezon során ismertem meg jobban a csapatot és a játékosokat (Sprewell, Houston, Johnson, Ewing). Eztán magától értetődően jött a Rangers is, ha már ők is az MSG-ben játszanak. Nem mondhatom, hogy a legsikeresebb csapatokat választottam. 😊
Az NFL-lel 2005-ben találkoztam először. Egyértelmű volt, hogy itt is New York egyik csapata lesz a kiválasztott. A Knicks színeihez inkább a Giants illik, így őket választottam. Aztán mennyit téptem a hajam Eli és Coughlin miatt. 😊

A 2000-es MU-Real Madridon tapasztaltak miatt nem lehetett más csapatot választani mint a habfehéreket, a Valencia elleni BL döntőnél mindez idáig nem láttam egyoldalúbb mérkőzést nagyobb világesemény döntőjében. Ezután már nem volt kétség, hogy szerelem volt első látásra! R Carlos miatt lettünk tesómmal brazil válogatott drukkerek, aztán jött Ronaldo, és nem volt kérdés, a 2002-es vb-től kezdve már nekik drukkoltam, megb uyge a hollandoknak, amíg nyomta a Cocu-Davids-Kluivert fémjelezte vonulat, azóta csak a brazilok és a franciák (az utóbbi a nép miatt elsősorban)
MTK drukkerségem kialakulása is e tájra tehető, tesómmal néztünk egy ZTE-MTK meccset ott az MTK-t választottuk kedvencnek, azóta maradt is. Mint utólag kiderült nagyapám játszott is az MTK-ban egy kis ideig, még Sándor Csikar idején 😊

ugyancsak e tájra tehető az országúti kerékpár fanságom, Pantani lett az első igazán nagy kedvenc, mikor 2000-ben A Mont Ventoux-i szakaszt megynerte egy hosszú szökés után 43-mp-vel Armstrongot is leszakítva. A kopasz stílusa miatt kezdtem el nézni az addig teljesen unalmasnak tartott órákig tartó kerekezést. Ezután az év után már mindegy volt ki csak ne armstrong. A legszimpatikusabb Beloki és Basso volt a kihívók közül, Beloki egyfolytában támadt, és én a mai napig őszintén hiszem hogy ha anno nincs az a bukás akkor megcsapta volna az amerikait. Basso volt a másik akiről elhittem hogy megverheti az amerikait, hát ez sem jött b, igaz a 2006-os Bassonál én még nem láttam impresszívebb hegyimenőt, még Contadort látva sem. Legmerészebb álmaim szerint ő lehetett volna az első triplázó, ha nem felejti el beszedni a doppingjait 😀
Voigt stílusával, Sastrevel, az idősebbik schleck-el, és cancellaraval már nem volt kérdés melyik csapatnak fogok drukkolni a kerékpársportban.

Időrendben ezután Spurs fanságom jött, testvérem hatására ugyan, mert ő akkortájt nagy Duncan fannak tartotta magát (vagy 2 hétig) 😀 ez 2002-re tehető Tony Parker történetét hallván nem volt kérdés hogy melyik csapat lesz a kedvencem.

Ezután jött a Philly! Meg nem mondom ki ellen nyomtuk, lényeg a lényeg hogy a Ricsi szerint leírt sérülésekkel bajlódó McNabb, elkezdett futni, az első lépés után meg is húzódott, de még így is futott kapásból egy 25 yardosat. Ez volt az első momentum amit valaha láttam, és ez az egész elég volt ahhoz hogy megszeressem a csapatot. Már aznap késztetést éreztem hogy regeljek a fórumra, mert érdekelt a sportág és mivel csak őt ismertem egyedül a csapatból ( de kurvanagy szakértőnek képzeltem magam) rögtön egy ilyen hülye nick-el sikerült mindez 😀 Öröm az ürömben, hogy nem eaglesgarcia lett 😀
Az már csak hab volt a tortán hogy az akkori Guard páros a bizonyos Shawn Andrews-Todd Herremans duó volt, de ez már csak hab a tortán.
Sok csapatot kedvelek még az Eagles mellett, ha közülük ki kellene emelni valakit az nyilvánvalóan a KC lenne 😊

NCAAban a Betclic féle 6000-es bónuszt kapásból rábasztam a VT-re, félidőben szoptunk 17-el, de TT megnyerte onnan is, azóta vagyok Hokies fan.
amióta kiment a drafton mondjuk sok VT meccset nem néztem sajnos. 😀

szerk.: ha már bejöttek a téli sportok, siúgrásban a mindenkori japók, funaki-harada-kasai-okabe mi nevek voltak, aztán persze ahonen és Amman.
Sífutásban és biathlonban a franciák amióta visszavonult nagybátyám és a cimborája Alsgaard, de emlékszem Mühlegg is nagy kedvenc volt amikor már spanyolként tönkrevert mindenkit Utah-ban, kár hogy tisztán nem ment ez neki. 😀 Northugnak szorítok mostanság, hogy jöjjön össze a WC és a Tour de ski győzelem.
északi összetettben meg Magnus-Moan. tetszett ahogy torinoban beesett a célba.
Alpesi sít nem nézek mert kurva unalmas 😛

Érdekes módon (bár szerintem itt a kutyát sem érdekli 😀) minden sportágban ugyanannak a csapatnak drukkolok mint az ikertestvérem, az NFL az egyetlen ahol nem, mivel ő KC fannak tartja magát, igaz szerintem még egy meccset sem látott végig 😀

A Pats-Panthers SB volt az első meccs, amit láttam, de csapatválasztáshoz az még kevés volt. Utána minden sport tv-s közvetítést megnéztem, bújtam a statokat, PM játéka pedig szinte egyből elvarázsolt, így nem volt kérdés, hogy a Colts az én csapatom. És ez így maradt immáron Manning nélkül is.

A Ravensre E.A.Poe miatt figyeltem fel, majd a brutál védelem ott is meggyőzött, így lettek ők a második számú kedvenceim az NFL-ben.

A legelső ncaa-meccs egy Longhorns-derbi volt, tetszett a mez, a százezer "metálvillázó" néző a lelátón, így ez is megfertőzött hamar.

"gurulós fociban" a Ferencváros-fanatizmus családi vonás, már 6-7 évesen a lelátón bambultam. Ez szintén olyasvalami, amiből soha nem fogok "kigyógyulni" 😊
A Liverpoolt még 97-ben egy egészen fura okból kedveltem meg. Angliából hoztam emlékbe egy LFC-s bögrét, amin a klub sikerei vannak felsorolva. Nagyon tetszett az a gazdag múlt, a történelem még akkor is, ha akkor már egy ideje komoly siker nélkül voltak a vörösök.

Nekem is van "játszottam az xy játékkal és megtetszett a csapatlogó" sztorim, én konkrétan valamelyik NHL-játék hatására lettem Toronto Maple Leafs-szurkoló (azóta sem volt benne sok örömöm, de sebaj 😀)

'99-es döntőt úgy néztem hogy éppen vendégek voltak nálunk. A 7. perces csapkodásom után (Basler te...) 80 percig olyan volt mintha a "pályán" se lettem volna, mondták is milyen jól nevelt vagyok, aztán utána meg azt vették észre hogy felugrok, majd 1 perc múlva üvöltök és rázom a tv-t 2 centiről 😀 Életem egyik legnagyobb élménye volt, tudom sokaknak nem...davemayer

Ehhez nekem is van jó sztorim, fogadásos.
Én a németeknek drukkoltam, és sikerült egy olyan kb. 10 fős társaságban néznem a meccset, ahol mindenki az angoloknak drukkolt, és a meccs elött fogadtam is majd mindenkivel különböző összegekben vagy a fogyasztásban, taxipénzben, 1:1-ben a németekre.
Ugye az elején gyors Basler gól, oltogattam szépen mindenkit, hogy ez könnyű pénz volt, meg Basler érdemli az aranylabdát, innentől már le is lehetne fújni, stb.
Aztán amikor már csak 10 perc volt hátra, és lecserélték Matthaus-t mondtam, hogy most lesz meleg, ekkora fórt azért nem adhatna Ottmar, még jó, hogy azért nem csak simán levitte az öreget, hanem hozott is be valakit, stb.
Az egyik srác, aki igazi MU drukker volt, már jól felhúzta magát, szídott mindenkit, és mondta a faszért nem a Bayern-re fogadott, akkor ha szív a csapata, legalább nyerne lóvét.
Mondtam neki, ha akarja megfordíthatjuk a fogadást, fogadhat most a Bayernre nálam, persze 50szeres pénzért, úgy, hogy a rendes játékidős döntetlen senkié. Míg ment az alkudozás az összegen meg a szorzón, meg hogy mi legyen a döntetlennel, lecserélték Baslert is, én meg a többi fogadás biztos bevételének reményében felbuzdulva mondtam, hogy hülye ez az edző, leszedi a nyerő embereket, innen már szív a Bayern, ez túl nagy előny, és túl nagy arc, fogadok a United-re, hogy simán behúzza azzal, aki ad 30szoros pénzt, abba a tétbe amibe eredetileg fogadtunk. Az ideges srác mondta, hogy legyen, benne van.

Tulajdonképpen nem volt boldogtalan amikor az egész este teljes számláját, a hazautakat és az összes elvesztett fogadásomat ő fizette.
Ez a "mindenki jól járt" vagy a win-win alapesete számomra.

(Csak érdekesség, megnéztem most a meccs jegyzőkönyvét, és a 18 nevezett Bayern játékosból 15 volt német, 1 kezdő, 1 csereként játszott, 3 percet.
A MU-nál 4 angol kezdő, 1 csereként jött be.)

Aztán ha kifogynak a történetek, jöhetnek a "miért utálom xy csapatot, játékost" sztorik. 😉

Jó hogy lett ez a topic, jó olvasni ki hogyan szeretett meg egy adott sportágat ill. csapatot.

Nekem a gurulós volt az első szerelem, azonnal MU drukker lettem, sztem Cantona miatt bár már pontosan nem is emlékszem. Aztán jött Beckham, Giggs, Scholes, a Neville-tesók és onnantól első számú kedvenceim lettek, '99-es döntőt úgy néztem hogy éppen vendégek voltak nálunk. A 7. perces csapkodásom után (Basler te...) 80 percig olyan volt mintha a "pályán" se lettem volna, mondták is milyen jól nevelt vagyok, aztán utána meg azt vették észre hogy felugrok, majd 1 perc múlva üvöltök és rázom a tv-t 2 centiről 😀 Életem egyik legnagyobb élménye volt, tudom sokaknak nem...

NFL-el az egyetemi koleszban ismerkedtem meg 2005-ben, unokatesóm és az ismerőseink nézték a meccseket én meg becsatlakoztam. Eleinte nem tetszett annyira de mondták hogy üljek le, figyeljek és akkor tetszeni fog, tudták ugyanis mekkora "állat" vagyok ha sportról van szó és egy ilyen sportág teljesen magával ragad majd. Igazuk lett, hamar megszerettem. Mindenki Pats drukker volt körülöttem így (bár szimpatizálok velük) nem akartam beállni a sorba. Azt hiszem választásomat befolyásolta Al Bundy, azaz Ed O'Neil, azzal a híres beállásával és a Bears többszöri feltűnésével a sorozatban.Szánalmas kicsit de nem emlékszem már rá hogy melyik meccset láttam először, de nem ez befolyásolt a későbbi döntésemben, inkább az hogy jól hangzott a Bears neve. Aztán utána olvastam a csapatnak, a történelmének (Halas pl), a hagyomány amit a klub képvisel és nagyon megtetszett. Ahogy megértetem a játékot csak erősödött bennem az érzés, a D miatt tudtam hogy jól választottam. Nem volt rossz a 2005-ös éve sem a Bearsnek, de a 2006-os SB-évet nem is kell említenem, ott már hardcore Bears drukkerré váltam.

Sosem hittem volna hogy a gurulós focit bármilyen más sportág is beárnyékolhatja az életemben de az NFL-nek ez is sikerült, eljutottam odáig hogy maximum a Válogatott, a Fradi és a MU meccseit tudom végig nézni, sokszor ezeket sem már.

A Bowl.hu-val az interneten találkoztam először ( 😀 😛), sokáig csak olvastam a fórumot de aztán mivel láttam hogy milyen érdemi beszélgetések zajlanak itt úgy döntöttem regisztrálok hogy részt vehessek benne. Itt is köszönetet mondanék a fórum üzemeltetésért és annak kiváló tartalommal való megtöltéséért! Hosszú lett, sorry 😀

Packers: Kiskölök koromban kedveltem a Loui élete című mesét, az egyik részben Packers meccsre mentek. Maga a sport még jó darabig nem érdekelt aztán elkezdtem játszani a madden 07-tel, a Packers volt az egyetlen akit ismertem így velük játszottam. Innen a Packers és maga az NFL.

Graham Harrell: Egy időbe elkezdtem NCAA-t nézni, teljesen véletlen akadtam rá a Red Raidersre és akkor épp Harrell volt az irányító, óriási statisztikákat produkált és reménykedtem benne hogy egyszer NFL-ben is sikeres lesz. Az ő pályáját azóta követem nyomom UDFA korszaktól a CFL-en keresztül a Packers cserepadjáig. A sérüléseket nézve félek még idén kezdőként is látom 😕 😀 Höri-Stanzi efektus.

Fernando Alonso: F1 istentudja mennyiben a karriermódot csak kis csapattal lehetett kezdeni, Alonso akkoriban a Minardiban versenyzett én meg vele kezdtem el aztán mint már ismerős név megragadtam nála, ő szerencsére nem ragadt meg a Minardinál 😊



JayB

Nono, én emlékszem még a patses részre, meg volt ott valami kis Sancho-affér is 😀

A Bengalst nem tudom, hogy miért. Elkezdtem maddenezni, meg meccseket nézni és leragadtam a Cincynél. (Gabtsiék nagy örömére). A Raidersben az a szimpatikus, hogy Al Davis filozófiája, gondolatai a futballról és az életről nagyban találkoznak az én elgondolásaimmal. Számomra a Raiders mentalitása - Al Davis mentalitása - a követendő példa, pláne ha profi sportról van szó.

+1, a nonpluszultra BájerMüntyhen: kis korom óta, ugye az ősök egy része Parasztországból vándorolt be Magyarországra. A családban mindenki Bájer szurkoló. Hogy pátosszal fejezzem ki a bennem felsajló érzelmeket; anyatejjel szívtam magamba a Bájerséget.Amadeus91

Az oké, de akkor miért nem a Leverkusen?Wyatt

erre mit lehet reagálni amúgy? 😀

Packers: Kiskölök koromban kedveltem a Loui élete című mesét, az egyik részben Packers meccsre mentek. Maga a sport még jó darabig nem érdekelt aztán elkezdtem játszani a madden 07-tel, a Packers volt az egyetlen akit ismertem így velük játszottam. Innen a Packers és maga az NFL.

Graham Harrell: Egy időbe elkezdtem NCAA-t nézni, teljesen véletlen akadtam rá a Red Raidersre és akkor épp Harrell volt az irányító, óriási statisztikákat produkált és reménykedtem benne hogy egyszer NFL-ben is sikeres lesz. Az ő pályáját azóta követem nyomom UDFA korszaktól a CFL-en keresztül a Packers cserepadjáig. A sérüléseket nézve félek még idén kezdőként is látom 😕 😀 Höri-Stanzi efektus.

Fernando Alonso: F1 istentudja mennyiben a karriermódot csak kis csapattal lehetett kezdeni, Alonso akkoriban a Minardiban versenyzett én meg vele kezdtem el aztán mint már ismerős név megragadtam nála, ő szerencsére nem ragadt meg a Minardinál 😊



JayB

Nono, én emlékszem még a patses részre, meg volt ott valami kis Sancho-affér is 😀

A Bengalst nem tudom, hogy miért. Elkezdtem maddenezni, meg meccseket nézni és leragadtam a Cincynél. (Gabtsiék nagy örömére). A Raidersben az a szimpatikus, hogy Al Davis filozófiája, gondolatai a futballról és az életről nagyban találkoznak az én elgondolásaimmal. Számomra a Raiders mentalitása - Al Davis mentalitása - a követendő példa, pláne ha profi sportról van szó.

+1, a nonpluszultra BájerMüntyhen: kis korom óta, ugye az ősök egy része Parasztországból vándorolt be Magyarországra. A családban mindenki Bájer szurkoló. Hogy pátosszal fejezzem ki a bennem felsajló érzelmeket; anyatejjel szívtam magamba a Bájerséget.Amadeus91

Az oké, de akkor miért nem a Leverkusen?

húha ! hogy is volt??

éppen kezdett már totális csömöröm lenni a focitól ( mára csak a válogatott meg a BL a negyeddöntőktől és VB EB maradt) amikor kb elkezdték adni az NFL-t itthon ! megtetszett belevágtam , jöttek a meccsek sorra!...
aztán hamarosan meg lett a Csapat is!

annyit tudni kell rólam hogy gimi körül balhésabb , lógós gyerek voltam , egy nagyon jó tanuló bátyó árnyékában kis tesóként "megbújva", aztán némi ide-oda csapódás után egyenesbe kerültek a dolgok!

ezek után olyen problémás játékosokkal mint Plexico vagy Shockey + Peyton M. öcsikével felálló Giants egyből igen-igen szimpatikus lett a párhuzamok miatt... 😊


mindezek után egyből jött a 2007-es fantasztikus playoff menetelés a bajnoki címmel
!! 😊

Én NHL fanként kezdtem, a 2000-es szezonban lettem Devils fan, pont akkor nyerték meg Stanley kupát. Következőt már élőben követtem végig. NFL-t 05-06 körül kezdtem el követni és csak a Giants jöhetett így szóba ha már New York.Asbee

mondjuk akkor logikusabb lett volna a Jets ha már Devils és nem Rangers 😊kristof

a Jets sehogysem logikus...😛Medvepapa

Ehhez nem kell logika, csak rá kell bökni és kész. 😀

Hogy miért a 'skins? Má' nem tudom. Régen volt. A jelek azt mutatják, mazochista vagyok.

Én NHL fanként kezdtem, a 2000-es szezonban lettem Devils fan, pont akkor nyerték meg Stanley kupát. Következőt már élőben követtem végig. NFL-t 05-06 körül kezdtem el követni és csak a Giants jöhetett így szóba ha már New York.Asbee

mondjuk akkor logikusabb lett volna a Jets ha már Devils és nem Rangers 😊kristof

a Jets sehogysem logikus...😛

Én NHL fanként kezdtem, a 2000-es szezonban lettem Devils fan, pont akkor nyerték meg Stanley kupát. Következőt már élőben követtem végig. NFL-t 05-06 körül kezdtem el követni és csak a Giants jöhetett így szóba ha már New York.Asbee

mondjuk akkor logikusabb lett volna a Jets ha már Devils és nem Rangers 😊

Packers: Kiskölök koromban kedveltem a Loui élete című mesét, az egyik részben Packers meccsre mentek. Maga a sport még jó darabig nem érdekelt aztán elkezdtem játszani a madden 07-tel, a Packers volt az egyetlen akit ismertem így velük játszottam. Innen a Packers és maga az NFL.

Graham Harrell: Egy időbe elkezdtem NCAA-t nézni, teljesen véletlen akadtam rá a Red Raidersre és akkor épp Harrell volt az irányító, óriási statisztikákat produkált és reménykedtem benne hogy egyszer NFL-ben is sikeres lesz. Az ő pályáját azóta követem nyomom UDFA korszaktól a CFL-en keresztül a Packers cserepadjáig. A sérüléseket nézve félek még idén kezdőként is látom 😕 😀 Höri-Stanzi efektus.

Fernando Alonso: F1 istentudja mennyiben a karriermódot csak kis csapattal lehetett kezdeni, Alonso akkoriban a Minardiban versenyzett én meg vele kezdtem el aztán mint már ismerős név megragadtam nála, ő szerencsére nem ragadt meg a Minardinál 😊

Soccert 96-os eb-n szerettem meg és egyből németeknek szurkoltam, aztán meg Bayern.Asbee

Hogy hogy ezt Amadeus még nem lájkolta? 😀 😀 😀JC6

Ez az infó neki nem hiszem, hogy újdonság 😊

Soccert 96-os eb-n szerettem meg és egyből németeknek szurkoltam, aztán meg Bayern.Asbee

Hogy hogy ezt Amadeus még nem lájkolta? 😀 😀 😀

Akkor az én rajongásom rövid kialakulása:
Teljesen véletlenül kapcsoltam az egyik magyar sportTV-re, amin épp a 2007-es NFC Championship Game, tehát a Green Bay Packers-New York Giants ment (ismétlésről). Megfogott a hidegben való igazi küzdelem, illetve maga a játék. Sajna a vége előtti egyik reklámban átkapcsoltam a másik sporttv-re ahol már a Super Bowlt reklámozták, tehát tudtam előre a Giants wint (akkor meg is fogadtam, hogy NFL meccset csak élőben, éjszaka 😀 ). Ekkor szerettem meg a sajtfejűeket, mint csapatot. Igaz az első meccset Favre-al láttam, de így mondhatjuk, hogy a Rodgers éra óta vagyok GB fan. A SB-t már a TV-ben élőben néztem, és offseasonben rákattantam a Madden 08-ra, amit azóta is napi rendszerességgel nyomok. A Packers történelme pedig még jobban megszerettette velem a kisvárosi csapatot 😊.
Több Madden ligában is részt vettem, legelső csapatom online a Houston Texans volt, ahol az függetlenül megszerettem a csapatot, bár ez fórumon annyira nem volt feltűnő, most meg már nem hangoztatom, nehogy divatszurkolónak nézzenek 😀...pedig már kb 2009-ben is a top5 csapatomban benne volt a Texans. Ezután másik Madden ligában kaptam a Kansas City Chiefs, akiket szintén megkedveltem. Voltam még Buccaneers és Saints GM egy rövid ideig, de jelenleg már csak a KC az online játékos csapatom.
A meccsek követésével egyre inkább kialakult az AFC North szeretetem, ott is a tigrismintás mez miatt a Bengals, így kb a Green Bay-jel egy szinten a Cincinnati a két ultimate kedvenc. Mögöttük a Texans és a Chiefs, de szimpatizálok még a Tampával, illetve a Chicagoval is, hiába csoportellenfelek, illetve mostanában a Seahawks-sal 😀.

NCAA-t annyira nem követem, nagy ritkán megnézek egy meccset, mostanában a Baylor-West Virginia és az LSU-Alabama meccseket töltöttem le utólag, ezek nem voltak rosszak...de ha meg kell nevezni egy csapatot, akkor a Texas Longhorns a kedvenc.

Ja igen F1 ezt a fontosat kihagytam: Senna, Senna Senna, ezt nem kell kommentálnom, és azóta persze Mclaren majd bárki ül is benne, meg pont miatta örülök egy kicsit most a Lotus sikerének is. Ígérem befejeztem 😛

látom sokaknál kiinduló pont volt a pc játék megléte a sportághoz 😀 én konkrétan érdeklődtem a baseball iránt is, de egyik játék sem indult el az aktuális pc/laptopomon (sötét feketeség és slussz), meccs közben pedig nem értettem meg a szabályokat, hogy mikor van pont. Amerikai futball szabályainak felét Madden közben, másik felét pedig IRL edzésen a saját bőrömön érezve értettem meg

Én is, én is.

Mivel egyéb téma, így nemcsak NFL/NCAA kedvenceim története. Most jól elásom magam mindenki szemében, mert korai időszakomban olyan gyakran váltogattam kedvenceket mint más alsógatyát. Persze mára benőtt a fejem lágya, és tudom hogy ez nem így működik.

Természetesen a gurulós focival indult az egész, még a '90-es évek végén a MU volt a szimpi (Cole-Yorke-Sheringham), persze ekkor még csak alig 10 éves voltam, nem tudtam mi a helyes. Aztán volt utána egy kis Newcastle, Real Madrid, és 2004 nyarán keresztapám sztorizgatott nekem a Liverpoolról: Dalglish, Hansen, Shankly, Paisley, Rush, Mölby, Fowler, a You'll Never Walk Alone, a szurkolók, sajnos Hillsborough... ekkor már érett 15 évesként kapásból éreztem, hogy "na ez az én csapatom". Ez azóta sem változott, voltak hullámvölgyek, egy időre fel is hagytam a meccsnézéssel, de az igazi szerelem nem múlik el, és 13. hely ide, 13. hely oda, újra a régi lelkesedéssel szurkolok nekik.

Úgy 2003 környékén jött az a gondolat, hogy ki kéne tekinteni az USA-ba, és elkezdeni ismerkedni az ottani major ligákkal.

Először jött az NBA, ofkórsz Bryant, O'Neal, Lakers, aztán volt egy Lakers-Kings meccs, melyen Mike Bibby játéka megfogott, és idővel áttértem az akkor még jó Kingsre. Azóta már nem jók, de nem is baj, őket már csak nagyon minimálisan követem, mert egyrészt az érdeklődés is múlóban, másrészt a szabadidő is.

Ugyanebben az évben jött még az NHL, itt is az ügyeletes divatcsapatot követtem elsőként (Red Wings), de a lockout utáni első szezonnak már Anaheim (Mighty) Ducks fanként vágtam neki Teemu Selänne és Scott Niedermayer miatt, azóta Magyarország legnagyobb Bobby Ryan imádójává lettem és a Ducks hiába lett lúzer csapat, éljenek a pálmafák a hokiaréna árnyékában.

Emlékeim szerint az NFL 2006-ban jött, láttam valami Bengals meccset, és a Palmer-Houshmandzadeh tandem megfogott. Több meccsüket nem is nagyon láttam, de az eredményeiket mindig megnéztem. Aztán jött a Giants 2007-es playoff menetelése, Tuck, Umenyiora, Strahan, majd Tynes bénázása és végül mennybe menetele a GB ellen OT-ben... ekkor egy évre átigazoltam a Meadowlandsbe, de év végén győzött a Bengals, és visszatértem hozzájuk, így 2008 óta nekik szurkolok. Nem mondom hogy könnyebb így az élet, de ami egyszerű, az nem is érdekel.

2009-ben aztán jött az NCAA foci, itt Höri Ponder-kampánya miatt nem is volt kérdés ki lesz a kedvenc. Azóta persze szimpatikus csapat akad egy rakás, ám kedvenc csak egy van.

Majd 2010 tavaszán jött az MLB, itt olyan tudományos módon választottam kedvencet, hogy a szabermetrika elbújhat mellette. Be is jött az élet White Sox fanként, na nem a playoff-szereplések miatt.

Hál' istennek nincs több major liga amit meg akarnék ismerni, így is sok ez már nekem. Úgy lelkileg mint ráfordított időben.

ui.: mert az F1 még baromi népszerű itt: pre-Räikkönen időszakban Ralf Schumacher szurkoló voltam nemtudommiért, de aztán ha hiszitek ha nem, Kimi legelső F1-es futamától ő a kedvenc. Mindenki leírta, erre első futamán kapásból pontszerző 6. hely a gyenge Sauberrel. (Igaz valaki kizárása/megbüntetése miatt, mert eredetileg 7. lett.) A stílusa egy-az-egyben az enyém, talán ezért is akkora kedvenc ő. Még annak idején, amikor 2002-ben talán Magny-Coursban az élen ment, és az utolsó előtti körben rontva csak második lett, még sírtam is ( 😀 ), de aztán sok szép eredménnyel kárpótolt. 2007-ben szintén elmorzsoltam pár könnycseppet, az a VB cím feledhetetlen emlék. A ralizása is, és én máig sajnálom hogy visszajött az F1-be, még akkor is ha legutóbb nyert.

Na ennyi, megemelem a nemlétező kalapom azelőtt, aki végigolvassa.