NFL mérkőzés beharangozók - 17. hét

Nehéz rápörögni egy olyan mérkőzésre, ahol igazából csak egyfajta kimenetel jó mindkét csapatnak. A Carolinának nyernie kell a csoportelsőség és az első körös szabadnap miatt, míg a Falcons csak a jobb draftcetli ellen dolgozna egy W-vel, és nem, nem ezen a győzelmen múlna Mike Smith állása sem.
A Panthers az előző fordulóban egészen nehezen mozgatta a láncokat, ezt kiválóan szemlélteti a tény, hogy egyetlen egyszer sem tudták 3. downból megoldani a továbbhaladást. Aztán természetesen az utolsó drive-ra megérkezett „Supercam” és ahogy az lenni szokott, megnyerte a találkozót. Érdekes ez az evolúció, hiszen az elmúlt években Newtonra inkább a 4. negyedes leolvadás volt jellemző, de ennek ellenére idén nem találunk nála jobb játékost a posztján kulcsszituációkban. A New Orleans védelme azért eléggé megnehezítette a dolgát, Rob Ryan kiválóan készítette fel legénységét belőle. A Falcons ellen aligha lesz problémája a komforttal: a sok sérülésből ez az egység az egész idény alatt komoly problémákkal küszködött, legfőképpen mert a jelenlegi kezdőjátékosok fele első idényét tölti az NFL-ben vagy csak idén kapott a szituációs feladatoknál nagyobb szerepet. Természetesen vannak bíztató jelek így is, hosszútávon gondolkodva, elég csak Paul Worrilow, Desmond Trufant vagy Robert Alford játékára gondolni. Jelenleg viszont minden szempontból a liga hátsó fertályában vannak, bár az Atlantánál ez már-már tendencia kezd lenni. Mindenesetre ez egy nagyon fiatal védelem, kiváló alappal, amire az elkövetkező 5-6-7 évben nagyon jó dolgokat lehet építeni. Egyelőre persze azzal kell dolgozni, ami van, Corey Peters kiválásával (szakadt az Achilles) egy újabb bástyát kénytelenek Mike Nolanék nélkülözni a védőfal közepéről. Futás ellen eddig se nagyon ment a védekezés, Peters kiesésével pedig DeAngelo Williams nagyon odapörkölhet a fantasy döntők örömére. A carolinai oldalon Steve Smith a legfontosabb hiányzó, de a Saints ellen láttuk, hogy elrobog nélküle is ez a motor. Egészen elképesztő egyébként, hogy Mike Shula kikből csinált legitim NFL elkapót 2013-ban.
Térjünk rá egy picit az atlantai támadókra. Matt Ryant csak az nem verte meg a védők közül, aki nem lépett pályára. Közel Jay Cutler-i magasságokba jutott beatdown terén és ez nyilván meg is látszik a számain. Annyira azért nem esett vissza, de azt a játékot csak elvétve tudta hozni, amit eddigi pályafutása alatt megszoktunk tőle. Ugyanez történt a Frisco ellen is, bár ott némi örömöt okozhatott a szurkolóknak, hogy a második félidőre megérkeztek a Candlestick Parkba Ryan golyói is, és ennek megfelelően, ám tőle teljesen váratlanul olyan mélységi passzokkal találta meg Roddy White-ot, amilyet utoljára a tavalyi menetelés alkalmával láthattunk tőlük. Üdv az idényben Roddy! Ryannek és a támadófalnak ez egy picit fellendítheti a morálját, ám szerencsétlenségükre a ligaszinten 2. legtöbb sacket (51) gyűjtő Panthers védelem ellen jön a hattyúdaluk. Ha múlt héten szétterrorizálták Drew Breest, Ryanre sincsenek jó kilátások, de szerencsére jövő szeptemberig bőven lesz ideje regenerálódni. Az Atlanta megpróbálhatja Steven Jacksont a megszokottnál többet használni, hiszen úgy tűnik kezdi megszokni végre a vörös mezt, ráadásul decemberben csak 25. az NFL-ben a Panthers futás ellen.Azt se feledjük, hogy egy illusztris karrier is véget ér vasárnap este, mivel Tony Gonzalez utoljára öltözik be NFL mérkőzésre. Ez akár még némi plusz motivációt is adhat a hazaiaknak.
Nehéz megjósolni mi lesz. A józanész azt diktálná, amit az első bekezdésben írtam, de a Falcons könnyen presztízskérdést csinálhat a meccsből. Ez a csapat hétfő este meg akarta bosszulni a tavalyi NFC döntőt. Egy nekik már teljesen jelentéktelen meccsen. Az Atlantának az a MNF volt a Super Bowl. Ugyanitt ez miatt már lehet, hogy teljesen mindegynek érzik ezt a mérkőzést. De mégis, a Falcons hazai pályán remek a csoport riválisokkal szemben. De ugyanakkor egy győzelemmel meg a Saints kezébe hullajtanák a divíziót. Legalább a Panthers érdekeit tudjuk: nyerni kell és a csillagok baráti együttállásával még az NFC első kiemelése is hozzájuk kerülhet.

Parrag Zsombor (shawnka)

Cincinnati Bengals - Baltimore Ravens, Paul Brown Stadium

A Bengals a pihenőhétért, a Ravens az utolsó wildcard helyért meccsel ezen a találkozón.

Andy Dalton idén karrierje legjobb évét futja, ma is kell tőle a jó játék ahhoz, hogy nyerjen a Cincy a szezon végére belelendülő Baltimore ellen. Daltonnak ma jobban az elkapóira kell támaszkodnia, hiszen az összekötői közül az újonc Tyler Eifert (nyak) valószínűleg kihagyja a találkozót és Jermaine Gresham (térdín) játéka is kérdéses. Persze az A.J. Green-Marvin Jones-Mohamed Sanu hármas is megfelelő minőséget képvisel, ráadásul az újonc futó Giovani Bernard is nagyon jó kezekkel van megáldva. Dalton érzékeny a nyomásra, ezért fontos lenne, hogy a kérdéses státuszú Elvis Dumervil (boka) és Arthur Jones (agyrázkódás) vállalni tudja a játékot, Terrell Suggs-szal és Daryl Smith-szel karöltve elsősorban az ő feladatuk lenne Dalton zavarba hozása. A Ravensnél idén mind a pass rush mind a secondary egy jó iparos munkát végez, így egy alapvetően korrekt passzvédelemmel rendelkeznek. A Bengals futójátéka nem éppen kiemelkedő, Giovani Bernardban benne van a potenciál, viszont érthetetlenül sok carryt kap a pályafutása zenitjén túllevő BenJarvus Green-Ellis. A Ravens futás elleni védelem a hagyományoknak megfelelően TOP10 egység a ligában, nem valószínű, hogy itt tudna megnyerni a meccset a Bengals.

A labda túloldalán a legnagyobb gond a támadófal, mind passz- mind futásblokkolásban gondok vannak, ráadásul most a center Gino Gradkowski játéka még kérdéses is egy térdsérülés miatt. Ez nem sok jót jelent a brutálisan kemény Bengals front7 ellen, ahonnan Devon Still (hát) biztosan, Vontaze Burfict (agyrázkódás) pedig lehet, hogy hiányozni fog. Ray Rice combsérüléssel küzd, játéka kérdéses, idén ő is és Bernard Pierce is a tudása alatt teljesít, nem valószínű, hogy ma javulnának fel. A gyenge futójáték miatt túl nagy teher nehezedik Joe Flacco vállára, ez a pontosságán és az interceptionökben is meglátszik. Torrey Smith Ray Rice-hoz hasonló problémákkal küzd (combsérülés, kérdéses státusz), esetleges hiányukban a Marlon Brown – Jacoby Jones – Dallas Clark fegyverarzenál kissé kevésnek tűnik még úgy is, hogy Terence Newman térdsérüléssel küzd, így az Adam Jones – Dre Kirkpatrick – Brandon Ghee CB-trióra hárul majd nagyobb teher.

Kevéspontos, hamisítatlan AFC North csoportmeccsre van kilátás, ahol ha összejön valamelyik támadósornak egy-egy nagyobb játék az rengeteget érhet és itt is igaz lehet a football egyik alapszabálya: az a csapat fog nyerni, amelyik kevesebbszer adja el a labdát.

Papp Gábor (empty taxi)

Tennessee Titans - Houston Texans, LP Field

Két csalódott csapat csap össze ezen a találkozón, ahol egyértelműen a motiváltabb csapat fog nyerni. Azt azonban nehéz megmondani, hogy melyik is lesz az.
A Titans rájátszásba akart jutni idén, de ez a próbálkozás viszonylag korán sikertelennek bizonyult. Mike Munchak harmadik szezonja is negatív mérleget hoz, így bár a franchise-nál mindenki nagyon kedveli, ingadozik alatta a kispad. Most bizonyíthatja, hogy mennyire tudja motiválni a játékosokat teljesen tét nélküli helyzetben is. Ryan Fitzpatrick mindenesetre nem úgy tűnt, mint akit nem érdekelnek az elmúlt meccsek, kifejezetten jól játszott az Arizona és a Jacksonville ellen is. A Texans legjobb egysége azonban éppen a passzvédelme, több okból nem lesz könnyű dolga a Titans veterán irányítójának. Egyrészt Johnathan Joseph sérüléséig a cornerbackek viszonylag hatékonyan le tudták fogni az elkapókat, most a sztárvédő hiányában is hasonlóra készülnek Kendall Wrighttak és társaival szemben. Másrészt JJ Watték még a Titánok passzt jól védő támadófalának is komoly próbát jelenthetnek. Így komoly szerepet kénytelen vállalni az idén alulteljesítő, a héten mindenféle jövőben esedékes fizetéscsökkentést visszautasító Chris Johnson. Ő és Shonn Greene a Jaguars ellen viszonylag jó ritmusban tudtak támadni a földön, és ezt meg kell ismételniük, ha a Titans sok pontot szeretne elérni a záró hétvégén is.
A Texans utolsó győzelme a Titans ellen aratott második heti hosszabbításos siker, ez mindent elmond arról, hogy milyen állapotban is van a csapat. A gyenge játék komoly szerencsétlenséggel párosul, hiszen alig van olyan támadóposzt, ahol az év eleji kezdő még egészséges volna. Matt Schaub mondjuk az, de mivel az ő houstoni időszaka gyakorlatilag végetért, Case Keenum fog játszani ezúttal. A másodéves irányító jövőre legfeljebb csere lehet, de így is nagyobb jövője van neki, mint Schaubnak, ráadásul mutatott jeleket arra, hogy képes egy-egy gyengébb passzvédelmet szétszedni. Azzal volt problémája, hogy a támadófal nem védi meg eléggé, alacsony termete miatt pedig passzait gyakran leütik a védőfalemberek. Miután a házigazdák védőfalából egyedül Jurrell Casey játszott idén elfogadhatóan (de ő klasszisteljesítményt nyújtott), van sansz arra, hogy ezúttal nyugodtabb estéje lesz a szokásosnál. Így pedig akár hatékonyan megjátszhatja Andre Johnsont és társait, de ebben megnehezíti majd a dolgát a Titánok remek cornerback-duója. Pont McCourty-ék miatt érdemes inkább a futással próbálkozni a Tennessee ellen, de ahhoz nem ártana egy futó. Márpedig Arian Foster, Ben Tate, Deji Karim és Dennis Johnson sérülése miatt a nevesincs Jonathan Grimes és a napokkal ezelőtt szerződtetett Ray Graham lesz a két running back a Texansnál, ez pedig nem sok jót sejtet.
A posztonkénti összehasonlítás alapján jelenleg a Titans egy picit talán jobban áll, de egy ilyen téttelen záró meccsen a lélektani aspektusok sokkal többet számítanak. Ebben is a Tennessee áll jobban, hiszen a Texans hiába van meccsben hetek óta jobbnál jobb csapatok ellen is, a végén megoldják, hogy kikapjanak. Leginkább ezért a hazaiak az esélyesei a találkozónak, de senkit ne lepjen meg, ha fű alatt vendégsiker születik. Nem mintha ez bármit is befolyásolna ebben a szezonban.

Rajnai Gergely (Rajna)

Indianapolis Colts - Jacksonville Jaguars, Lucas Oil Stadium

A kevés téttel bíró meccsek közül egy viszonylag fontos lesz ez a záró héten, hiszen mindkét csapatnak van egy kis motivációja a győzelemre. A hangsúly persze - főleg a Jaguars esetében - a „kis” jelzőn van.
Az Indianapolis azért játszik, hogy maradjon esélye a 2. vagy a 3. kiemelés megszerzésére a rájátszásra. Ezekre csak akkor van esély, ha kikap a New England a Buffalótól vagy a Cincinnati a Baltimore-tól. Bár egyik sem igazolná a papírformát, a remény hal meg utoljára, szóval lesz valami motivációja a házigazdáknak. Ehhez kelleni fog Andrew Luck, aki mostanában új erőre kapott, egész hatékony tudott lenni az elmúlt hetekben azok után, hogy hetekig nem tudott mit kezdeni Reggie Wayne hiányával. Da’Rick Rogers megjelenése és a támadófal teljesítményének javulása sokat javított az Indy passzjátékán, és nem valószínű, hogy ez a Jaguars változna meg ismét. A támadófal mindenesetre újabb kihívás elé néz, hiszen a Jaguars védőfala folyamatosan javul, Andre Branch-ék egyre hatékonyabban siettetik az irányítókat. A Colts mégis a passzjátékra kell építsen, hiszen a földön Trent Richardson vezetésével rendkívül gyengék a hazaiak. Donald Brown valamivel jobb, de kettejük együtt sem mondhatóak hatékonynak, Paul Posluszny-ék egyre javuló futásvédelme ellen nem valószínű, hogy feltámadnak.
A Jacksonville számára a motivációt nehéz megkérdőjelezni, hiszen bár nyolc vereséggel indították a szezont, azóta minden meccsen az utolsó másodpercig versenyben maradnak és hajtanak az edzőjükért; nincs ok arra, hogy feltételezzük, most fogják feladni. Chad Henne két legjobb elkapója (Justin Blackmon és Cecil Shorts) nélkül is úgy-ahogy helytáll, de ez nem lesz egyszerá a Colts ellen. Egyrészt Greg Toler visszatérésével a secondary is erősödik, másrészt Robert Mathisék meg tudják enni reggelire a Jaguárok falát. Sokkal eredményesebb lehet a vendégcsapat, ha a futójátékra hagyatkozik, ahol Maurice Jones-Drew kiesése óta egyre sikeresebb a gárda. Jordan Todman a szezon végére összekapta magát, így az immár egészséges MoJo elől minden bizonnyal most is sok labdát fog elvenni. Az Indianapolis futás ellen borzalmasan gyenge volt az elmúlt két héten, így itt maradhat meccsben a Jacksonville. Ahol komoly nehézségek merülhetnek fel, az a vörös zóna, ahol a Colts mind támadásban, mind védekezésben sokkal hatékonyabb a pálya legfontosabb részén.
Bár a két csapat kerete között zongorázni lehet a különbséget, nem valószínű, hogy a házigazdák olyan simán nyernek, mint a két gárda előző találkozásakor, amikor 31 ponttal nyert az Indianapolis. A Jacksonville játékosainak önbizalma és a csapategység is sokat javult a szezon második felében, a végsőkig harcolni fognak a meccs szorossá tételéért, ez valószínűleg sikerülni is fog neki. Ettől függetlenül a Colts a találkozó esélyese, hiszen a vörös zóna és a passzjáték mellett egy harmadik fontos területen, az eladott labdák tekintetében is sokkal jobbak, mint a vendégek. Ha nem vesztik el a labdát, de szereznek egyet-kettőt, be fogják gyűjteni tizenegyedik győzelmüket is 2013-ban.

Rajnai Gergely (Rajna)

Miami Dolphins - New York Jets, Sun Life Stadium (TV: Sport 2, élő)

A múlt héten hatalmas lehetőséget szalasztott el a Dolphins azzal, hogy a Bills ellen igen meglepő vereséget szenvedtek, így már nem csupán a saját kezükben van a sorsuk Ryan Tannehilléknek. A másik oldalon Rex Ryannel kapcsolatban mindenféle pletyka felmerült már, a múlt heti szerint a szezon után kirúgják, a minap arról szálingóztak a hírek, hogy jövőre is ő lesz a Jets edzője, nem nagyon lehet így kiigazodni azon, hogy melyik információt lehet készpénznek venni.
Ennek ellenére a múlt héten meglehetősen érett, önbizalommal teli játékkal rukkolt ki a csapata, és ami bíztató lehet számukra, hogy hasonló erényekkel bírnak, mint a Bills, márpedig a buffalói csapat könnyedén átlépett a Dolphnison, elsősorban a parádés védőfal teljesítményének köszönhetően. És ha van olyan csapatrész, amelyikkel nincs probléma, akkor az a védőfal, Wilkersonéknak ideális matchup a Phins támadófala, hiszen kevés gyengébb egység található az NFL-ben. Persze nyilvánvaló, hogy a hazaiak is tudják, ki kell találni valamit, ha be akarnak jutni a playoffba, mert arra azért kevés esély van, hogy a Ravens, Steelers, Chargers hármas is vereséget szenvedne rájátszásba juttatva ezzel a Delfineket. A hazaiak erőt meríthetnek a két csapat korábbi összecsapásából, a december elején lejátszott meccsen sima, 20 pontos győzelmet arattak a MetLife Stadionban, ez volt az a mérkőzés, amikor Geno Smitht le kellett cserélni, annyira kilátástalan volt a játéka. Ez lehet a Dolphins legnagyobb esélye, vagyis a védelemnek olyan teljesítményt kell nyújtania, hogy ellehetetlenítsék a Jets passzjátékát, mert hiába jó a Bilal Powell Chris Ivory fémjelezte futójáték, az önmagában nem lesz elegendő a győzelemhez.
A meccs kulcsa egyértelműen az lehet, hogy melyik támadóegység lesz képes folyamatosan haladni és pontokat feltenni a táblára, mert papíron mindkét oldalon a védelmek tűnnek erősebbnek. A Miami támadófalának időt kell adni Tannehillnek arra, hogy passzaival szétszedje az átlag alatti Jets secondaryt, míg a vendégeknél Geno Smith játéka a kulcs, ha tudja hozni azt a higgadt, megfontolt, hiba nélküli játékot, mint a Browns ellen legutóbb, akkor komoly esélye lehet Rex Ryan alakulatának, ellenkező esetben viszont nehéz lesz meccset nyerni, mert nincs olyan kaliberű csapat a Jets, hogy elbírjon három-négy labdaeladást.
A Miami győzelmével nagy lépést tehet a playoff felé, emellé már csak az kell nekik, hogy a Chargers is győzzön a feltehetően tartalékos Chiefs ellen. Azt nem tudni, hogy megszületett-e már a döntés a Jets FO részéről Rex Ryan jövőjével kapcsolatban, mindenesetre a játékosok most megmutathatják, mennyire fontos számukra edzőjük, ha ismét jó teljesítményt nyújtanának, jó érvet nyújtanának Ryan maradása mellett.

Kocsis Gábor (gabokocka)

Minnesota Vikings - Detroit Lions, Mall of America Field

Több búcsúzó is lehet ezen a mérkőzésen. Ami biztos, utolsó meccsét játssza a Vikings jelenlegi stadionjában a Mall of America Fielden, hiszen 2016-tól új arénát kap a gárda, addig pedig a helyi egyetemi csapat pályáján fogadja majd ellenfeleit a Dolphins. Ezen felül könnyen előfordulhat, hogy a két főedzőt sem látjuk többet a csapata kispadján, Jim Schwartz és Leslie Frazier alatt is erősen mozog a pad.
A vendégeknél kellemetlenebb a szituáció, hiszen sokáig úgy tűnt, hogy könnyedén be tudják húzni az NFC Északi csoportját, mivel minden riválisuknál komoly sérüléshullám aratott. Azonban valami egészen komoly összeomlást produkált a csapat, olyan meccseket bukott el, amelyeket simán megnyerhetett volna, így pedig már tét nélküli a vendégek számára is a szezon utolsó meccse. A hazaiak oldalán már a szezon felénél látszott, hogy komoly gondok vannak, az irányítóproblémát nem nagyon sikerült megoldania Leslie Fraziernek, jelenleg Matt Cassel játékában bízik, azonban hosszú távú megoldást nyilvánvalóan ő sem jelent, így a feltehetően új stábnak majd az első dolga az lesz, hogy franchise QB-t keressen a csapat élére.
A mérkőzésről önmagában sok mindent nem érdemes mondani, mindkét gárda kapcsán sokkal jobban érdekli a szurkolókat a csapat jövője, mintsem egy bukott szezon utolsó mérkőzése. Két csalódott alakulat találkozik majd, ahol a kulcsjátékosok sérülés miatt vagy nem játszanak, vagy ha pályára is lépnek egészen biztosan nem száz százalékos állapotukban teszik. Calvin Johnson térdsérülése miatt láthatóan csak visszafogott teljesítményre képes, azonban az Oroszlánok gyenge elkapósora miatt még így is ő a legjobb opció Matthew Stafford számára. A Vikingeknél Toby Gerhart biztosan nem játszhat, Adrian Peterson játékára is csak egy hajszálnyi esély van, így ismét Matt Asiata lehet az egyszemélyes futószekció. Persze a vendégek védőfala ellen nem könnyű futni, azonban itt ismét visszakanyarodunk a meccs alapkérdéséhez, vajon mennyire lesznek motiváltak Suhék, amikor tudják, hogy egy győzelemmel sem érhetik el álmaikat, a playoffszereplést.
A hazaiak nyilván motiváltabbak lesznek, hiszen mégis csak hazai pályán játszanak, ebben a stadionban utoljára és ők már azért jó ideje úgy, hogy nincs esély a postseasonre, azonban a Lions kerete egyértelműen erősebb, ha tehát Jim Schwartz kellőképp tudja motiválni játékosait és Stafford limitálni tudná labdaeladásait, akkor elvileg könnyedén nyerhetnének, azonban ezekre nem tennénk túl nagy összeget, hiszen addig sem sikerült ezeket megvalósítani, amíg volt tétje a mérkőzéseknek.

Kocsis Gábor (gabokocka)

New York Giants - Washington Redskins, MetLife Stadium

Tavaly még ez a két gárda foglalta el az NFC East első illetve második helyét, azóta azonban sok víz lefolyt a Hudson folyón, jelenleg a két csapat összesen nem rendelkezik annyi győzelemmel, mint amennyivel egy éve a Redskins megnyerte a csoportot.
Hazai oldalon a csalódást keltő szezonban kulcsszerepet játszott Eli Manning, hisz a franchise irányító nem csak karrierje legrosszabb számát jelenti az eddig eladott 26 labda, de interceptionök terén már konkrétan ligautolsóvá vált az ifjabbik Manning. Legfontosabb célpontja Victor Cruz ezúttal sem játszhat, de Hakeem Nickstől a nyilatkozatai alapján nagy meccset várhatunk, az idén inkább száját jártató elkapó szeretne New Yorkban maradni, de egy új szerződésért nem ártana még valamit letenni az asztalra. A támadófal szokásos gondjai ezúttal is jelen vannak, a múlt héthez képest Brandon Mosley (RG) sérült le, így a térdproblémákkal küszködő David Diehl térhet vissza a kezdőbe. Futó poszton az első két opció André Brown és Peyton Hillis egyaránt agyrázkódást szenvedett az elmúlt időszakban, így a hetedik körös újonc Michael Cox akár második kezdő meccsére is készülhet ezen a vasárnapon. A Chiefs elleni meccs óta két egy-egy pontos vereséget szenvedett Shanahan legénysége, a szoros meccsek nagyban voltak köszönhetőek a jó futás elleni védelemnek, most is leginkább ebben bízhatnak. Ez egyben azt is jelenti, hogy levegőben továbbra is sebezhetőek, a secondary emberanyaga nyilván nem változott,de még a két, talán legjobb védőjük játéka is kérdéses, Brian Orakpo és Ryan Kerrigan ha pályára is lépnek, biztosan nem 100%-os állapotban kergethetik az ellenfél irányítóját.
A fővárosi gárdában továbbra is Kirk Cousins élvezi a bizalmat QB poszton, múlt heti, valamivel gyengébb produkciója ellenére. A Redskins támadósorára leginkább az jellemző ami az egész idényükre, sok izgalmat nem tartogat, hisz hiába javult fel valamelyest a támadófal az utóbbi időszakban, a futás már egyáltalán nem olyan meghatározó, mint egy éve, Alfred Morris nem csak a vörös zónában esett vissza, de jóval kevesebbszer is kapja meg a labdát. A passzjáték továbbra is egyszemélyes, Pierre Garconnak nem csak a 172 célbavétele, de 107 elkapása is a liga legmagasabb számai közé tartozik. Apró reménysugár, hogy legalább sérült nincs, nem úgy az ellenfél védelmében. Az IR lista ugyan nem bővült, de a „szokásos” nagynevű hiányzó ezúttal is meglesz, JPP biztosan nem játszik, de a védőfal és a secondary több tagja is maródi, limitáltan készült. Justin Tuck az odavágón élete talán legjobb meccsét játszotta a profik között (5 szerelés, 4 sack), érdemes lesz ezúttal is figyelni rá, lehet, hogy az utolsó meccse lesz ez Giants mezben.
Mindkét edző alatt inoghat a pad, a vendégek oldalán ráadásul nem is csak kicsit, egy esetleges győzelemmel sincs sok esély a mostani rezsim maradására, a sorozatban elszenvedett nyolc vereség pedig szinte garantálná a változást (edzői, vezetői ígértek ellenére). A Super Bowl előtti utolsó meccset rendezik a MetLife Stadiumban, két kérdéses motivációjú csapat közt, különösen az idei NFC East csoportmeccseken azonban már láthattunk érdekes dolgokat, amiért megérheti idekapcsolni.

Varga Kristóf (kristof)

Pittsburgh Steelers - Cleveland Browns, Heinz Field

A Browns idén is azt a teljesítményt hozta, amit az utóbbi években megszokhattunk tőlük; már biztos, hogy ez lesz sorozatban a hatodik olyan idény, amikor a clevelandiek nem tudnak ötnél több győzelmet elérni. A Steelers sem tud javítani előző szezonbeli mérlegéhez képest, legfeljebb a tavalyi 8-8-at állíthatják be az acélvárosiak, nagy különbség azonban, hogy ez a mutató ezúttal akár playoff-szereplést is érhet, jóllehet a kohászok rájátszásba jutásához kisebb csoda szükségeltetik: saját győzelmük mellett a Ravens, a Dolphins és a Chargers veresége is elengedhetetlen ahhoz, hogy megszerezzék az AFC utolsó wild card helyét.
A két csapat első idei találkozóján könnyed sikert aratott a Steelers, azonban a mérkőzés leginkább arról maradhat emlékezetes, hogy Josh Gordon ekkor döntött először franchise rekordot egy meccs alatt elért elkapott yardok számában. A Browns első számú wide receivere 237 yarddal terhelte meg a pittsburghi védelmet (egy héttel később, a Jaguars ellen tovább javította saját csúcsát), és ha újabb rekorddöntésre nem is, de hasonlóan produktív teljesítményre lesz szükség a másodéves játékostól a Norv Turner által koordinált támadóegység eredményességéhez, mivel Gordon mögött a többi WR eddig sem tudott megbízható játékkal előállni, ráadásul a betegség miatt távol maradó Davone Bess után most a feltörekvő tight end, Jordan Cameron szereplése is kérdéses (agyrázkódás miatt kihagyta az előző meccset, és ezen a héten is csak pénteken tudott edzeni). A Browns passzjátékának működését tovább nehezítheti, hogy mindkét kezdő guard, John Greco és Shawn Lauvao pályára lépése is bizonytalan, a csere Jason Pinkston pedig biztosan kihagyja a mérkőzést. Ugyanakkor a túloldalon is lesz(nek) fontos hiányzó(k): a Steelers első számú pass rushere, LaMarr Woodley a Packers elleni meccset megelőzően sérültlistára került, most pedig az őt helyettesítő Jason Worilds állapota is kérdéses, ami némi megkönnyebbülést jelenthet a clevelandi találkozót sérülés miatt ideje korán befejező Jason Campbell számára. Willis McGahee felépült ugyan, de kérdés, hogy mekkora szerepet szán neki az edzői stáb, miután ohiói ténykedése alatt mindössze 2.7 yard/carry átlagot tud felmutatni, miközben múlt héten Edwin Baker vezetésével a Jets ligaelit futás elleni védelmével szemben is viszonylag jól tudott haladni a földön az offense, noha ebbe belejátszott egy 22 és egy 14 yardos futás is Gordontól, illetve Campbelltől. A kohászok futás elleni védekezése nem a Dick LeBeau koordinálta defense legszebb napjait idézi, de bizonytalan, hogy mire lesz elég ellenük az inkább csak kisebb fellángolást mutató clevelandi rush offense, főként, ha adott esetben tartalék guardokkal kell kiállnia Rob Chudzinski együttesének.
Védő oldalon is számos kulcsember bajlódik sérüléssel az ohióiaknál, kezdve a fallal, melyből Desmond Bryant már korábban kidőlt, a most következő meccset agyrázkódás miatt biztosan kihagyja a kezdő nose tackle, Phil Taylor, továbbá szinte biztos, hogy a Bryant helyére lépő John Hughesra sem számíthat Ray Horton koordinátor. A Browns remek futás elleni védelmének alapját a fal jelentette, így a védőegység főként ezen a területen érezheti meg az említett játékosok hiányát, már csak azért is, mert a Steelers futójátéka az utóbbi hetekben határozottan jobban működött, mint a szezon nagy részében. A Packers ellen például Le’Veon Bell hosszú idő után 100 yardos futóteljesítménnyel is megörvendeztette az acélvárosi szurkolókat, és amennyiben a David DeCastro vezette támadófal képes lesz felülkerekedni az ellenfél sérülések által tizedelt frontján, akkor az újonc running backnek ismét nagy napja lehet. A két csapat novemberi meccsén Horton tanítványai egyetlen alkalommal sem tudták sackelni Ben Roethlisbergert, és ha pass protectionben sikerül ehhez hasonló teljesítményt nyújtania a pittsburghi offensive line-nak, akkor rendkívül nehéz lesz megakadályozni a Todd Haley dirigálta támadósor eredményességét, pláne ha Joe Haden sem tudja vállalni a játékot. A Browns shutdown cornere csípősérülés miatt a héten egyáltalán nem tudott edzeni, rá pedig óriási szükség lenne Antonio Brown ellen, aki az előző játékhéten megdöntötte az egy szezon során elért elkapott yardok franchise rekordját. A másik kezdő wide receiver, Emmanuel Sanders szereplése kérdéses, Brown jelenléte miatt azonban az ő hiánya korántsem lenne akkora érvágás Mike Tomlin alakulata számára, mint Haden esetleges kiesése a clevelandieknél.
A Browns számára már csak a presztízs a tét, és a Steelersnek is inkább csak matematikai, mintsem reális esélye van a playoff-szereplésre, de biztosak lehetünk benne, hogy mindkét csapat a maximumot nyújtja majd annak érdekében, hogy egy csoportrivális elleni győzelemmel búcsúztathassa a 2013-as évet.

Vass Ádám (vassadi)

Chicago Bears - Green Bay Packers, Soldier Field (TV: Sport 2, élő)

Win or go home. Ezzel a mérkőzéssel lényegében elkezdődik a playoff a Bears és a Packers számára, elvégre a találkozó győztese megnyeri divízióját és egy hét múlva már a tényleges rájátszásban szerepelhet, a vesztes fél számára pedig véget ér a 2013-as szezon.
A mérkőzés előtt a fő beszédtémát természetesen Aaron Rodgers visszatérése szolgáltatta. A sajtfejűek kezdő irányítója épp a két csapat szezonbeli első meccsén sérült meg, a Soldier Fielden azonban - közel két hónapos kényszerpihenőt követően - ismét a franchise QB vezeti csatába a wisconsiniak támadósorát. Megjósolhatatlan, hogy ilyen hosszú kihagyás után milyen formában lesz Rodgers, ugyanakkor a chicagói védelem sem épp fénykorát idézően szerepel ebben a szezonban, amit az Eaglestől elszenvedett meglehetősen demoralizáló vereség is alátámasztott. Hogy a Packers ligaelit irányítója milyen teljesítménnyel tud előállni, az saját egészségi állapotán túl leginkább attól függ, hogy a támadófal képes lesz-e megfelelő védelmet biztosítani számára. Kifejezetten jók az offenzív front kilátásai, ha azt vesszük alapul, hogy pass rush szempontjából a Bearsé a liga egyik legkevésbé produktív védőegysége; sackekből például Julius Peppersék gyűjtötték eddig a legkevesebbet. Rodgers nem az egyedüli nagy visszatérő a sajtfejűeknél, ugyanis az október közepén megsérülő Randall Cobb szintén felépült a sorsdöntő összecsapásra. A Jordy Nelson, James Jones, valamint az utóbbi időben egyre nagyobb szerephez jutó Jarrett Boykin által fémjelzett WR-sor a harmadéves elkapóval kiegészülve megfelelő fegyverarzenált biztosít az irányító számára, a Packers passzjátékának ráadásul az is kedvez, hogy a Bears secondary-jéből hiányozni fog Charles Tillman. A pocsék pass rush, valamint a csapat (és az egész NFL egyik) legjobb cornerbackjének hiánya ellenére a Mel Tucker koordinálta defense számára a futás elleni védekezés jelenti a legnagyobb problémát; a meccsenkénti több mint 160 engedett yardos átlag messze a legrosszabb mutató a ligában. Rodgers formájánál és a passzjáték eredményességénél is fontosabb lehet Mike McCarthy alakulata számára, hogy kihasználják az ellenfél futás elleni védelmének labilitását, melynek révén kontrollálhatják a mérkőzést, másrészt az irányítót is tehermentesíthetik azáltal, ha a földön konzisztensen tudják szállítani a yardokat. Eddie Lacy az előző meccsen bokasérülést szenvedett, ami miatt a héten csak nagyon minimális edzésmunkát tudott végezni, de a mérkőzésen bevethető lesz, és a Bears védősorát legutóbb 150 yarddal megterhelő újonc running backre nyilvánvalóan ezúttal is kiemelt szerep fog hárulni.
A matchupok alapján a chicagói támadóknak sem okozhat gondot a yard- és ponttermelés. A Packers védői eddig sem tudtak kellő hatékonysággal nyomást generálni az ellenfelek irányítóira, ráadásul a Bears ellen első számú passzsiettetőjére, Clay Matthewsra sem számíthat a csapat, akinek a játéka egy esetleges playoff-szereplés esetén is kérdéses. A holtszezonbeli átalakításoknak köszönhetően ráadásul az utóbbi évekkel ellentétben most egészen korrekt támadófal működik a hazaiaknál, így a Green Bay megmaradt pass rushereinek - elsősorban Nick Perry-nek, Mike Nealnek és az újonc Andy Mulumbának (előbbi kettő Matthewshoz hasonlóan sérüléssel bajlódik) - extrát kell nyújtaniuk, ha rossz döntésekre, pontatlan passzokra akarják kényszeríteni Jay Cutlert. A wisconsini defensive backek még nehezebb feladat előtt állnak, mert bár Earl Bennett személyes problémák miatt vélhetően nem áll majd csapata rendelkezésére, a Brandon Marshall - Alshon Jeffery páros mostanra a liga egyik, ha nem a legjobb wide receiver tandemévé érett, a két nagyszerű elkapóval pedig alaposan meggyűlhet a baja Sam Shieldsnek és Tramon Williamsnek. A két gárda Lambeau Fielden lejátszott mérkőzésén Marshall és Jeffery együtt 167 yardig, valamint 2 touchdownig jutott, de könnyen előfordulhat, hogy Cutler legfőbb célpontjai ezúttal még produktívabb napot zárnak. A wide receiverek mellett a tight end Martellus Bennett is komoly faktor lehet a passzjátékban, akárcsak a csapat első számú running backje, Matt Forte, aki azon túl, hogy összehozott már több mint 1200 futott yardot, a harmadik legtöbb elkapást jegyzi a csapaton belül. Forte földön történő limitálása szintén komoly kihívásnak ígérkezik a Dom Capers koordinálta védelem számára, mely a front sevenből nem csak Matthewst, hanem a védőfal egyik alapemberét, a legutóbbi forduló előtt sérültlistára kerülő Johnny Jolly-t is kénytelen lesz nélkülözni.
Mindkét offense-defense párharcban a támadóegység felé billen a mérleg nyelve, ami szinte garantálja a pontgazdag mérkőzést. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az NFL történetének legrangosabb rivalizálásáról van szó, melynek aktuális felvonása ráadásul de facto NFC North döntőként funkcionál, akkor aligha lehet kétsége bárkinek is afelől, hogy az alapszakasz utolsó fordulójának legnagyobb meccsét a Bears és a Packers vívja egymással.

Vass Ádám (vassadi)

Oakland Raiders - Denver Broncos, O.co Coliseum

Megdől-e az egy idényen belüli legtöbb passzolt yard rekordja? Ez a legfőbb kérdése ennek a mérkőzésnek.
Peyton Manningnek 265 yard hiányzik a rekord beállításához, ez még Wes Welker távolmaradásával sem lehetetlen feladat a gyengécske Raiders passzvédelem ellen (102.3-as ratinggel dobálnak ellenük a QB-k), ahonnan ráadásul a két legjobb cornerback, Mike Jenkins (térdín) és Tracy Porter (csípő) játéka is kérdéses. Barokkos túlzás lenne fair matchupnak nevezni azt, ha Demaryius Thomas és Eric Decker a Chimdi Chekva – Phillip Adams kettőssel nézne farkasszemet. A Nick Roach és Lamarr Houston vezette front7-nek muszáj lenne nyomást gyakorolnia Manningre, különben nagyon egyoldalú lehet ez a mérkőzés. A futást ugyanakkor egészen jól fogja a Raiders védelem, nem valószínű, hogy Knowshon Moreno vagy az újonc Montee Ball lesz a döntőfaktor ma.
A labda túloldalán fontos megjegyezni, hogy újra Terrelle Pryor lesz a kezdő QB a Raidersben. Pryor pontossága és az 5/11-es TD/INT aránya koránt sem kezdő szint az NFL-ben, ugyanakkor lábon kifejezetten veszélyes, kulcsfontosságú lesz a zsebben tartása. Itt hiányozhat Derek Wolfe a denveri védőfalból, így Shaun Phillips mellett ez leginkább Malik Jackson feladata lesz. Nem szabad elsiklani amellett sem, hogy a 6. játékhét óta először fog Von Miller nélkül felállni a Broncos defense. Ha Pryor passzolni akar, akkor leginkább Rod Streaterre, Denarius Moore-ra és az újonc TE-re, Mychal Riverára számíthat, illetve rövidebb útvonalakon jó célpont a fullback Marcel Reece és a szezon közben kezdő futóvá avanzsáló Rashad Jennings. A Jennings vezette futójátékra még a szokásosnál is többet kellene alapoznia Greg Olson támadókoordinátornak, hiszen a hosszú drive-okkal lent tudják tartani a pályáról Peyton Manninget.
A meccs másik tétje az 1. kiemelt hely az AFC-ben, ez nagyon fontos a vadlovaknak, így nem valószínű, hogy lelazsálnák a mai meccset, ráadásul a két csapat elég régóta rivális, ez lesz a 109. egymás elleni összecsapásuk, összesítésben 60-46-2 arányban az Oakland áll jobban, viszont az utóbbi 4 derbijüket, közte a szeptember 23-i denveri összecsapást a Broncos nyerte.

Papp Gábor (empty taxi)

New England Patriots - Buffalo Bills, Gillette Stadium

Az alapszakasz utolsó fordulójában a Buffalo látogat Foxboróba egy olyan összecsapásra, ahol még némi tét mutatkozik a New England Patriots számára. Bár a csoportját már megnyerte Bill Belichick alakulata, így biztos résztvevője a rájátszásnak, az még messze nem dőlt el, milyen pozícióból vághatnak neki a playoffnak Tom Bradyék.
A legvalószínűbb opció szerint a 2. kiemelés lesz a Patsé, hiszen ennek a meccsnek azért toronymagas esélyese a hazai alakulat, de az is valószínű, hogy a Denver sem botlik meg az Oakland ellen, így az 1. kiemelésre elég kevés esély mutatkozik. Hogy ne csak a hazai csapatról szóljunk a bevezetőben meg kell említsük, hogy a Bills a múlt héten igen meglepő győzelmet aratott a Dolphins ellen, annak ellenére, hogy E.J. Manuel nem léphetett pályára térdsérülése miatt – ez alkalommal sem szerepelhet az újonc irányító. Ennek fényében kiemelt szerepet fog kapni a Bills futójátéka, bár alapesetben is ez számít a csapat fő erősségének, Thaddeus Lewis irányítójátéka mellett ez hatványozottan igaz lesz. Ráadásul a csapat elsőszámú elkapója, Stevie Johnson családi okok (édesanyja halála) miatt nem lesz bevethető, ez még inkább csökkenti a minőségi passzjáték esélyét. Egyszerűnek tűnik tehát a recept a hazaiak számára, meg kell állítani Fred Jacksont és C.J. Spillert, majd pedig várni Lewis hibáira és azokat könyörtelenül kihasználni. Ez jól hangzik, azonban a megvalósítása korántsem annyira egyszerű, tekintve, hogy a hazai védelemnek gyakran gondot okoz a futás elleni védekezés, így ha Doug Marrone okosan keveri a kártyáit, csapata nehéz perceket okozhat a Pats számára.
A labda másik oldalán Julian Edelman szerepét kell kiemelni, a TE-ek és Welker elvesztését követően sokak meglepetésére ő lett Tom Brady elsőszámú célpontja, nem pedig Danny Amendola, nagyszerűen megértik egymást Bradyvel, a Bills védelmének elsősorban őt kell kikapcsolnia, ha sikert szeretnének elérni. Ezt a legegyszerűbben úgy tudnák elérni, ha sikerülne olyan passrusht produkálni, mint legutóbb a Dolphins ellen (7 sack), azonban ez nem lesz egyszerű feladat, hiszen Brady gyorsan meg tud szabadulni a labdától, jól olvassa a blitzeket és a hazaiak támadófala is klasszisokkal jobb, mint a Miamié. Persze jó volna, ha Nate Solder agyrázkódása után visszatérhetne a kezdőcsapatba, de a Mankins-Kline kettős is kifejezetten bíztató teljesítményt nyújtott a fal bal oldalán legutóbb. A Pats futójátéka sem elhanyagolható a szezonban, ráadásul bőven akad rotációs lehetősége Bill Belichicknek, így akár arra is támaszkodhatnak a hazaiak, mégha a bivalyerős Bills védőfal ellen nem is egyszerű a földön haladni.
A meccs egyértelmű esélyese a Patriots, de a múlt héten egyszer már rácáfolt a papírformára a Buffalo, így nem lehet kizárni, hogy ezúttal is sikerül nekik. Márpedig szüksége van a győzelemre a New Englandnek, hiszen egy vereséggel akár az első fordulós pihenőjét is bukhatja a csapat, ami nem feltétlenül volna optimális a sérülésektől sújtott keret számára, így feltehetően mindent meg fognak tenni Bradyék a győzelemért, és ha nagy csoda nem történik, sikerül is majd nekik begyűjteni a W-t.

Kocsis Gábor (gabokocka)

New Orleans Saints - Tampa Bay Buccaneers, Mercedes-Benz Superdome

A hazaiak számára kétszeresen is fontos a Tampa elleni mérkőzés, hiszen ha biztosan ott szeretnének lenni Sean Paytonék a rájátszásban, nyerniük kell, ellenkező esetben az Arizona Cardinals egy győzelemmel elhappolhatja előlük az NFC utolsó playoff helyét. Ezen kívül még arra is van esélyük, hogy a Carolina esetleges atlantai vereségével a csoport élére ugorjanak, ezért is elengedhetetlen a győzelem.
Az utóbbi fordulókban picit visszaesett a Saints teljesítménye, bár igaz, hogy azokon a meccseken, amelyeken rosszul teljesítettek Breesék, rendre idegenben kellett pályára lépni rendkívül masszív védelmek ellen. A Bucs védelmét rossznak nem illik nevezni, de azért nem nagyon illik bele a Seahawks, Rams, Panthers vonulatba, másrészt a Superdome közönsége előtt idén még nem szenvedett vereséget a Drew Brees által irányított alakulat. A két csapat első összecsapása meglehetősen szoros meccset hozott, egy utolsó pillanatbeli mezőnygóllal tudott csak nyerni a Saints, nehezen valószínűsíthető, hogy ezúttal is az utolsó pillanatokra kívánja hagyni a döntést a hazai együttes. A második fordulóban megrendezett mérkőzésen Jimmy Graham volt a Szentek fő fegyvere, ezúttal is várható, hogy kimagasló számokat fog tudni felmutatni, mint legutóbb. Marques Colstonra egy egész estés duett várhat Darrelle Revisszel, ami remek párharcnak ígérkezik, persze előfordulhat, hogy Brees hanyagolja legjobb elkapóját és kedvezőbb matchupokat fog keresni, mint például Graham, a futók, vagy a Moore Stills páros valamelyike.
A másik oldalon a futójáték szerepe döntő lesz, ha sikerül konzekvensen haladni a földön, akkor lehet esélye meglepetést okozni a vendégeknek, mert Mike Glennon passzjátéka feltehetően önmagában kevés lesz ahhoz, hogy versenyben tudjanak maradni. Bobby Raineynek jó esélye lehet egy újabb 100 yardos meccsre, persze ehhez szükséges, hogy minél tovább meccsben maradjon a csapat, hiszen nagyobb hátrányban túl nagy értelme nincs a sok futójátéknak. Érdekes lesz figyelni a Bucs játékosok hozzáállását, előfordulhat, hogy utolsó alkalommal lépnek pályára Greg Schiano irányítása alatt. A szezon korábbi részében, amikor felmerült Schiano kivágása egyszer még összekapta magát a csapat, a 0-8-as rajt után még összeszedtek 4 győzelmet, azonban az utóbbi meccseken megint eléggé hitehagyott alakulat benyomását keltik.
Az utolsó fordulókban ritkán szokott meglepetés születni az olyan meccseken, amikor az egyik csapat számára még nagy a tét, a másik gárda számára pedig már rég véget ért a szezon érdemi része. Ráadásul a keretek közti tehetségkülönbség is jelentősnek mondható, annak ellenére, hogy nem kellene sok ennek a Tampának, hogy versenyképes csapat legyen, de ez már csak a következő idényben valósulhat meg, feltehetően egy másik edző irányítása mellett.

Kocsis Gábor (gabokocka)

Arizona Cardinals - San Francisco 49ers, U of Phoenix Stadium

Sokkal nagyobb tétje lenne ennek a találkozónak, ha a Hétfő Esti Rangadón a 49ers kikapott volna a Falconstól. Nem így történt ezért a Cardinals rájátszás esélyei minimálisra estek vissza. Ahhoz, hogy a pintyek részt vegyenek az utószezonban nyerniük kell a San Francisco ellen és kiszurkolni a Buccaneers győzelmét a Saints otthonában. A 49ers sem mondott le még a csoport első helyéről. Nekik győzniük kell a sivatagban, míg a Seahawksnak vereséget kell szenvedniük a Ramstől.
A Cardinals támadói ezúttal is egy kiváló védelem ellen lépnek majd pályára, akik a Falcons ellen is kétszer szedték el Matt Ryan labdáját (közte a meccsnyerő NaVorro Bowman 89 yardos interception visszahordás TD-al). Carson Palmernek tehát oda kell figyelni milyen döntéseket hoz, a Seahawks ellen négyszer adta el a labdát, de akkor még ez belefért lehet ezúttal nem fog. A kiegyensúlyozott futójáték a Seattle ellen is megmutatkozott (139 yard a földön), de a 49ers védelme inkább a levegőben sebezhető. Feltéve ha a támadófal megvédi Palmert. Az első találkozón nem játszott Aldon Smith és csupán Corey Lemonier szerzett sacket (igaz ez safety-t eredményezett). Ezúttal nagyobb nyomás jöhet Palmerre, mind a szélről, mind középről. Larry Fitzgeraldnak 153, míg Michael Floydnak 50 elkapott yard hiányzik az 1000-hez. Előbbinek nehezebb dolga lesz ezt elérni, igaz az első összecsapáson 117 yardot ért el.
Colin Kaepernick egyre jobb passzolási statisztikákat hoz, ami nagyban köszönhető Michael Crabtree visszatérésének. A Falcons ellen 102 yardot kapott el és a tavalyi Cardinasl elleni találkozón is rendre megverte Patrick Petersont. Októberben Vernon Davis okozta a legnagyobb fejfájást a Cards védőinek, mivel 180 yardot (ebből 170-et az első félidőben) és 2 TD-t szerzett. Igaz azóta fejlődött a pintyek TE-ek elleni védekezése mégis biztosra vehető, hogy Kaepernick sok labdát fog a Pro Bowl tight end felé dobni. Kaepernick hamradik kedvenc célpontja, Anquan Boldin hétfőn túllépte az 1000 elkapott yardot az idei szezonban és most először tér vissza Arizonába. A futójáték továbbra is az egyik legjobb a ligában, de Frank Goreék az első számú futás elleni védelemmel néznek majd szembe.
Az első összecsapás szorosabb volt, mint az eredményből kiderül. A Cardinalsnak megvoltak a lehetőségei, amiket nem tudott kihasználni, valamint Palmer is eladta kétszer a labdát. Ezúttal is szoros mérkőzésre van kilátás két nagyon jó védelem lesz látható a pályán. A Cardd idén csupán egy vereséget szenvedett el hazai pályán, viszont a San Francisco öt mérkőzést nyert idegenben.

Kiss Ferenc (Fucu)

San Diego Chargers - Kansas City Chiefs, Qualcomm Stadium

A Poinsettia és a Holiday Bowl között még egy NFL-mérkőzésnek is helyt ad a Qualcomm Stadium. Ráadsul a hazaiak számára még komoly tétje is van a találkozónak, hiszen ha nyernek, továbbá a Ravens és a Dolphins kikap, akkor az AFC utolsó wild card helye a Chargersé. Az ellenfél Chiefs számára már eldőlt, hogy ők kapják az 5. kiemelést az AFC rájátszásában.
Andy Reid azt nyilatkozta, hogy kevergetni fogja a kezdőket és a cseréket a mai számukra tét nélküli meccs folyamán, így elképzelhető, hogy Alex Smith mellett Chase Daniel passzjátékát is csodálhatjuk, Jamaal Charles labdaérintései közül pedig jópár az újonc Knile Davisé lesz. A Chiefs offense egyetlen hiányzója az első számú elkapó Dwayne Bowe, ő agyrázkódás miatt maródi. A Chargers védelme az utóbbi hetekben fejlődött annyit, hogy már inkább a közepes, mint a katasztrofális kategóriába lehet őket sorolni. A kezdő sorával véleményem szerint képes lenne haladni a vendég gárda, viszont a cserékkel szemben elég lehet ez a védelmi egység.
A labda túloldalán a San Diego valószínűleg a szokásos játékával fog előállni: sok futás, hadd pörögjön az óra, illetve rengeteg rövid passz a megbízható célpontok felé, akik közül Eddie Royal játéka kérdéses a lábujjsérülése miatt, de a hiányában is adekvát személyzettel rendelkezik Philip Rivers, elég csak Antonio Gatesre, Danny Woodheadre, Keenan Allenre vagy Vincent Brownra gondolni. Nagyban könnyíti Rivers életét, hogy Tamba Hali térdsérülés miatt kihagyja a mérkőzést, így csupán Justin Houstonra kell felügyelnie az aktuális tackle-nek, a Chiefs védelem jellemzően kevesebbet blitzel az utóbbi hetekben, nem valószínű, hogy a mai meccsen ez sokat változna. A Ryan Mathews vezette futójátéknak kulcsszerepe van a védők lefárasztásában, ma is nagy hasznára lehet a csapatának.
A mérkőzés esélyese a jobban motivált Chargers, ráadásul 5 hete már az Arrowhead Stadionban is le sikerült győzni ezt a biztos playoff-résztvevő gárdát. Ne feledjük viszont, hogy ez egy AFC West csoportmeccs, ahol gyakran a legirreálisabb forgatókönyvek valósulnak meg.

Papp Gábor (empty taxi)

Seattle Seahawks - St. Louis Rams, CenturyLink Field

Miután az előző fordulóban nem sikerült kiharcolniuk a győzelmet és az ezzel járó csoportgyőzelmet, valamint hazai pályát a rájátszás során a Seahawks az utolsó fordulóban igyekszik ezt megvalósítani. A Rams sorozatban hetedik vesztes szezonját szeretné elkerülni ezzel a győzelemmel.
A múlt héten két éves otthoni győzelmi sorozat szakadt meg, ami nagyban köszönhető a támadók gyenge teljesítményének. Russell Wilson ezúttal is egy kemény védelemmel néz majd szembe. A Rams védelem a két csapat októberi összecsapásán hét alkalommal sackelte Wilsont. Robert Quinn és Chris Long három-három alkalommal vitték földre a másodéves irányítót. Ezúttal is nagy nyomást várható tőlük, ráadásul Russell Okung rásérült korábbi lábujjsérülésére, de minden bizonnyal játszani fog. Az amúgy se acélos elkapósor további hiányzóval bővülhet, mivel Jermaine Kearse a Cardinals ellen bokasérülést szenvedett és egész héten nem edzett, így a játékára nagyon kicsi az esély. A futójáték hetek óta nem működik rendesen. Marshawn Lynch öt hete nem lépte át a 100 futott yardos határt és ezúttal sem lehet várni tőle ezt, mivel a Rams futás elleni védelme az elmúlt két hónapban a legjobbak közé fejlődött. Nem mellesleg a Kosok védelme labdaszerzésekben is jól teljesít az utóbbi hetekben.
Az október végi találkozón Kellen Clemens épphogy csak átvette a kezdő szerepet, de máris az NFL egyik legjobb védelme ellen kellett játszania. Mostanra már jobban belerázódott szerepébe, de még mindig a Seahawks a liga legjobb védelme. Sokat segíthet neki, ha Zac Stacy ismét remek játékkal rukkol elő, mint azt tette az első összecsapás során (134 yard). Tavon Austin játéka továbbra is kérdéses és igaz pénteken már limitáltan edzett, de játékára így kis kicsi az esély.A támadófal fontos láncszemet veszített el múlt héten, ugyanis Jake Long komoly térdsérülést szenvedett. A helyét Roger Saffold veszi át, aki jól helytált jobb oldali guardként az elmúlt hetekben. Így az átalakított támadófalnak kell felvennie a harcot a Seahawks pass rushal szemben. A secondarybe visszatérhet a négy meccses eltiltását letöltő Walter Thurmond, de továbbra is a remekül játszó Byron Maxwell marad a kezdő Richard Sherman túloldalán. Viszont Thurmond remekül be tud majd ugrani nickel felállásoknál.
Két jó védelem és két hullámzó teljesítményű támadósor lép majd pályára a CenturyLink Fileden. Az sem lenne meglepő, ha hasonlóan kevés pont lenne, mint az első összecsapásuk alkalmával tekintve, hogy mind a két csapatnak a védekezés az erősségük. A Seattlenek egyszerű a képlet, ha nyernek megvan a csoportgyőzelem, a rájátszás első körében a pihenő hét és hazai pályán játszhatnak végig a rájátszásban.

Kiss Ferenc (Fucu)

Dallas Cowboys - Philadelphia Eagles, AT&T Stadium (TV: Sport 2, élő)

Hivatalosan még az alapszakaszhoz tartozik ez a meccs is, de nem véletlenül került SNF időpontba, hisz a győztes megnyeri az NFC keleti csoportját, ezzel biztosítva az utószezont, gyakorlatilag az egyik félnek már most megkezdődik a rájátszás egy-egy meccsen eldőlő sorozata.
Nem csak Texasban, de az országos médiában is a hét egyik legfelkapottabb témája volt a Cowboys irányítókérdése, hisz Tony Romo háta nem bírta a terhelést, megműtötték, azóta IR-re is tették, így Kyle Ortonnak kell beugrania, hogy PO-ba vezesse a csapatot. Orton nyilván nem véletlenül csak csereirányító, azonban a szokásostól kisebb minőségbeli romlást hoz beállítása, ráadásul a kiszolgáló személyzete ugyanaz lesz, mint Romonak, az apróbb sérülések ellenére valószínűleg a támadósor minden tagja hadra fogható lesz a szezon eddigi legfontosabb meccsén. A kiváló elkapókkal azonban kevéssé van meg az összhang, így kénytelenek lesznek a megszokottnál jobban támaszkodni a futásra, szerencséjükre DeMarco Murray jó formában várja ezt a meccset is, az előrehaladással talán nem lesz gond. A Sasok védelménél nagy kérdés, hogy melyik arcukat mutatják, a Vikings elleni találkozón Matt Cassel és egy sokadik számú futó tudott 48 pontot elérni, ehhez képest az előző fordulóban egy, az Eagles számára tét nélküli, ám az ellenfélnek annál fontosabb meccsen gyakorlatilag lenullázták a Bearst. Annyi azonban bizonyos, hogy Earl Wolff (S) nem játszhat, de a kulcsemberek közül Cole, Kendricks és Boykin is apróbb sérülésekkel küzd.
Jóval egyszerűbb a helyzet, ha felcseréljük a támadójogot, a liga egyik legeredményesebb támadósora bizonyíthat az egész NFL legrosszabb védelme ellen, melyet ráadásul komoly hiányzók is hátráltatnak. A támadófalban ugyan három sérült is van, a csere-center Vandervelde kivételével azonban mindannyian játszhatnak, így a nem túl acélos dallasi pass-rushtól nem kell tartania Foles-nak. Az elkapói szintén egészségek, a futószekcióval együtt, így támadói szempontból leginkább magától az irányítótól tarthatnak a szurkolók, hisz a fiatal játékos élete legfontosabb meccsére készül, ha fizikai nyomás nem is, pszichés annál inkább nehezedik majd rá, különösen akkor válhat görcsössé, ha nem sikerül hamar előnyhöz jutni. Monte Kiffin kinevezése nem hozta meg a várt eredményeket, persze a sérülések idén sem könnyítettek a Cowboys dolgán, ezzel ezen a meccsen is meg kell küzdeniük. DeMarcus Ware játéka kérdéses, de a védőfal többi, cseréből kezdővé avanzsált játékosa sem egészséges, Sean Lee nyaka miatt biztosan nem léphet pályára, így a linebacker sor is erősen tartalékosan fog szerepelni: középen feltehetőleg egy bizonyos Orie Lemon fog kezdeni, a 2011-es draftolatlan játékos eddig 5 (öt!) NFL-es szereléssel büszkélkedhet. A leghátsó védelmi sorban (secondary) cserébe mindenki bevethető lesz, az eddigi meccsek alapján mondjuk nem valószínű, hogy innen várnák a megváltást a Tehenészek szurkolói. A speciális egységekben mindkét oldalon lehet egy-egy fontos hiányzó, azonban míg Colt Anderson (Eagles) biztosan nem játszik, addig Dwayne Harris (Cowboys) nyaksérülése talán rendbe hozható a találkozó estéjére.
Chip Kelly akár már első idényében rájátszásba vezetheti csapatát, míg Jason Garrett számára talán az utolsó lehetőséget jelenti ez a meccs, így hiába kedvez szinte minden az Eaglesnek, a hazaiak sem fogják feladni az utolsó sípszóig. A Cowboys legnagyobb reménye a csoda (védelem feltámadása) mellett önmagukban rejlik, hisz ha sok és eredményes futással jól kezelik az órát, kevés ideig engedik pályára saját védelmüket, még Ortonnal is képesek lehetnek meccsben maradni, ehhez azonban valószínűleg egyszer sem hibázhatnak.