Kövesi (tartalék)

Pörgetem a Twittert és olvasom, hogy #Bears and Fox announce 5-year extension. Ne baszd már meg, inkább költözzön el a franchise. Kattintás és megkönnyebbülés: a Fox32 televíziós csatornáról van szó. Huh, ez nem esett jól.

A baltimore-i extra pontnál azon gondolkoztam, hogy az élet mely területén lehetsz beszarva sikeres? "Próbálod majd szépen, és finoman, de ez lószar. A világ az nem ilyen, a nyakadon a baj" - küldeném Baltimore-ba, a Bears öltözőbe. Írta Gengszter Zoli verse.

Úgy néztem Trubiskyt, mint a szülő, aki egyszerre büszke és elnéző a gyermekével szemben: ötévesen már képregényt olvas, de néha még bepisil... Hát, egyelőre mi a Trubiskynk is ilyen. Ülj rendesen!

Szóval Trubisky... Olyan izgalmasan hangzik, mint amikor a nyolcvanas években bejelentették, hogy hétfőn is lesz adás.

Elnézést kérhetne tőlem a Bears, amiért tegnap eszembe juttatta Tornóczky Anita méltatlanul elfeledett kérdését, amit anno élő egyenesben tett fel:

És ezt így hogy?

Anitánk örökbecsűjét Glennonnak, Coopernek és a játékhívóknak szegeztem gondolatban, mert ezek mindent elkövettek annak érdekében, hogy elbukjuk a meccset. Glennontól például nem tudtak olyan keveset kérni, amit ne tudna röhögve elkúrni. Kihátrálni a field-goal pozícióból? Ne viccelj, bármikor. Játékhívás harmadik és rengetegre a saját térfélén? A reménytelen pöcsömyardos futásmaszatolást ajánlanám, ma látványos punttal tálaljuk. Na és Cooper? Az évtized hülyéje? És bazmeg együtt röhögcsél a padnál a társaival. Én vagyok a hülye vagy a világ hülye? Bears football 2017.

Mindezt a szart azonban Howard, Cohen és a védelem zsenialitása megmentette. Cohen csodafutását akkor is meg kellett volna adni, ha közben megkerüli a kispadot, mert egy ilyen csodát nem szabad annulálni némi mészporcsík miatt.

Baromira örültem a győzelemnek, de aztán beugrott, hogy legközelebb megint azért kell szurkolni, hogy az a néhány reménytelen dilettáns minél kevesebb agyfaszt okozzon. Egy ideális világban Tornóczky Anita nélkül mennénk a Lambeau Fieldre.

Annyira felbaszott a tegnapi meccs, hogy regisztráltam ide - bemutatkozásnak annyit, hogy 2005 őszén láttam az első Bears-meccset, azt amikor a Detroittal játszottunk, tudjátok, amikor a Muhammad-nevű elkapott egy hosszú Orton-passzt, Thomas Jones kígyózott, Urlacher és Briggs meg mindenkit lebontott, na azt.

Nekem még soha nem égett ennyire a pofám a Bears miatt, mint tegnap. Bosszankodások, csalódások, egészséges anyázások voltak, nektek magyarázzam, de ilyen soha. Ültem, és nem hittem a szememnek. Már majdnem a meccs után regisztráltam, de mondom, megvárom a reggelt. Erre Fox megvédi Glennont, miközben a Sun Times a Tribune és az összes fórum kiordítja őt a csapatból.

És a kacskazezű elkapók? Könyörgöm, ezek kölyökkoruk óta ilyen labdával játszanak! Nyugodt körülmények között, senkitől sem zavartatva nincs mentség, ha nem kapják el. Nem hogy nekik, az amerikai utca emberének sincs. Ha felém repül egy kézi/foci/kosárlabda elkapom, mert nálunk ez a normális, így nőttünk fel.

Bár tudnám, mire gondolnak most a fővezérek. Oké, a szakmai stáb nyomja a mantrát, nem tágítanak, kapják be. De ők? Nem igaz, hogy nem látják, mekkora a szar. Én nem tudom, mit kell csinálni, de azt látom, hogy nem ezt. Mármint nem jár nekik a 'csak így tovább'...

Elnézést kérhetne tőlem a Bears, amiért tegnap eszembe juttatta Tornóczky Anita méltatlanul elfeledett kérdését, amit anno élő egyenesben tett fel:

És ezt így hogy?

Anitánk örökbecsűjét Glennonnak, Coopernek és a játékhívóknak szegeztem gondolatban, mert ezek mindent elkövettek annak érdekében, hogy elbukjuk a meccset. Glennontól például nem tudtak olyan keveset kérni, amit ne tudna röhögve elkúrni. Kihátrálni a field-goal pozícióból? Ne viccelj, bármikor. Játékhívás harmadik és rengetegre a saját térfélén? A reménytelen pöcsömyardos futásmaszatolást ajánlanám, ma látványos punttal tálaljuk. Na és Cooper? Az évtized hülyéje? És bazmeg együtt röhögcsél a padnál a társaival. Én vagyok a hülye vagy a világ hülye? Bears football 2017.

Mindezt a szart azonban Howard, Cohen és a védelem zsenialitása megmentette. Cohen csodafutását akkor is meg kellett volna adni, ha közben megkerüli a kispadot, mert egy ilyen csodát nem szabad annulálni némi mészporcsík miatt.

Baromira örültem a győzelemnek, de aztán beugrott, hogy legközelebb megint azért kell szurkolni, hogy az a néhány reménytelen dilettáns minél kevesebb agyfaszt okozzon. Egy ideális világban Tornóczky Anita nélkül mennénk a Lambeau Fieldre.

Pörgetem a Twittert és olvasom, hogy #Bears and Fox announce 5-year extension. Ne baszd már meg, inkább költözzön el a franchise. Kattintás és megkönnyebbülés: a Fox32 televíziós csatornáról van szó. Huh, ez nem esett jól.

Annyira felbaszott a tegnapi meccs, hogy regisztráltam ide - bemutatkozásnak annyit, hogy 2005 őszén láttam az első Bears-meccset, azt amikor a Detroittal játszottunk, tudjátok, amikor a Muhammad-nevű elkapott egy hosszú Orton-passzt, Thomas Jones kígyózott, Urlacher és Briggs meg mindenkit lebontott, na azt.

Nekem még soha nem égett ennyire a pofám a Bears miatt, mint tegnap. Bosszankodások, csalódások, egészséges anyázások voltak, nektek magyarázzam, de ilyen soha. Ültem, és nem hittem a szememnek. Már majdnem a meccs után regisztráltam, de mondom, megvárom a reggelt. Erre Fox megvédi Glennont, miközben a Sun Times a Tribune és az összes fórum kiordítja őt a csapatból.

És a kacskazezű elkapók? Könyörgöm, ezek kölyökkoruk óta ilyen labdával játszanak! Nyugodt körülmények között, senkitől sem zavartatva nincs mentség, ha nem kapják el. Nem hogy nekik, az amerikai utca emberének sincs. Ha felém repül egy kézi/foci/kosárlabda elkapom, mert nálunk ez a normális, így nőttünk fel.

Bár tudnám, mire gondolnak most a fővezérek. Oké, a szakmai stáb nyomja a mantrát, nem tágítanak, kapják be. De ők? Nem igaz, hogy nem látják, mekkora a szar. Én nem tudom, mit kell csinálni, de azt látom, hogy nem ezt. Mármint nem jár nekik a 'csak így tovább'...

Szóval Trubisky... Olyan izgalmasan hangzik, mint amikor a nyolcvanas években bejelentették, hogy hétfőn is lesz adás.

Úgy néztem Trubiskyt, mint a szülő, aki egyszerre büszke és elnéző a gyermekével szemben: ötévesen már képregényt olvas, de néha még bepisil... Hát, egyelőre mi a Trubiskynk is ilyen. Ülj rendesen!

A baltimore-i extra pontnál azon gondolkoztam, hogy az élet mely területén lehetsz beszarva sikeres? "Próbálod majd szépen, és finoman, de ez lószar. A világ az nem ilyen, a nyakadon a baj" - küldeném Baltimore-ba, a Bears öltözőbe. Írta Gengszter Zoli verse.