Kerekasztal - 2. hét

 

1. Melyik első héten betliző futó fogja a legjobb teljesítményt nyújtani 2. héten?

 

somoskovig: A választék igencsak bőséges, a teljesség igénye nélkül LT, Gore, Jacobs, Portis, DeAngelo Williams, Michael Turner is elég gyenge első meccsen van túl. Közülük én Williams-től várom a legnagyobb javulást a következő hétre. A Carolina Panthers futója az első héten igen messze volt a tavalyi formájától, amikor a liga egyik legtöbbet futó játékosa lett. Mi okozhatta ezt a visszaesést? 3 dolgot érdemes kiemelni. Egyrészt az Eagles védőfala a liga legjobbjai közé tartozik, a Patterson-Bunkley páros nagyon erős futás ellen. Másrészt a Panthers támadófala messze nem tudott olyan támogatást adni a futóknak, mint a tavalyi szezonban. Harmadrészt mivel elég gyorsan hátrányba került a csapat, ezért sokkal többet passzoltak, mint általában szoktak, aminek az átlagosnál kevesebb labdacipelés lett az eredménye. Ráadásul Williams játékába gyakran becsúszik egy-egy nagy futás, ami az átlagnak és az összes yardnak is jót szokott tenni ugyebár, viszont hétvégén ez is elmaradt. A Falcons ellen várhatóan minden körülmény jelentősen változni fog. A liga egyik legjobb futásblokkoló fala minden bizonnyal összeszedi magát és sokkal több segítséget fog nyújtani Williams számára, a csapat többet fut majd, és a Falcons védelme futás ellen – sem – említhető egy lapon az Eagles védősorával. Persze a Dolphins ellen a számokat tekintve jól megfogták a futást, de ne feledjük, hogy azért 4,4 yardos átlaggal futott a Miami, csak a hátrány miatt nekik is inkább a passzjátékot kellett erőltetni. D-Will egy sokkal jobban futó csapatban simán 5 yardos átlag fölé mehet a hétvégén, és ha nem lesz hátrányban a csapata, akkor 20-25 cipelésre is bizton számíthat, ami máris előrevetíti a 100 yard feletti teljesítményt.

 

Igor: Egy hét után ugyancsak nehéz ítélkezni, ezúttal sem szívesen teszem. Úgy vélem, hogy a számtalan gyengébb teljesítményt nyújtó futó közül jó néhány akad, aki néhány héten belül jobb formába lendül és az év végére 1200, sőt akár az 1500 yardot is túlszárnyalja majd (ám valószínű, hogy a Lions-szal és az Urlacher nélküli Bears-szel kétszer játszó Petersont így sem sokan fogják megszorítani a legtöbb futott yardért folytatott versenyben.) Közülük nehéz kiválasztani ki lesz az, aki ezen a héten brillírozhat, bár egyes matchupok sokat ígérőek: Larry Johnsonnak például igencsak remek napja lehet az Oakland ellen, míg Clinton Portistól is illene elvárnunk azt, hogy sikerüljön szétfutnia az első héten szenvedő Rams védelmet. Darren Sprolesnak azonban jóval nehezebb dolga lesz a Baltimore ellen például, és sokak szerint Matt Forte is szenvedi fog a Pittsburgh front sevent – én azonban úgy vélem, épp Forte lesz az a futó, akiről hétfőn majd áradozni fogunk.
Mire is alapozom ezt? Hisz a Packers átszervezett védelme elleni 2.2 yardos átlag és 0 elkapott labda minden, csak nem jó teljesítményre utaló jel.. ám ha megnézzük a Bears támadójátékát, fontos egy másik számra is odafigyelnünk: a kulcsszám a 4, azaz négy interception, ennyit dobott Jay Cutler a divíziórivális Green Bay ellen. A két minirakéta, Devin Hester és Johnny Knox kapták el a leghosszabb labdákat, ám ha a Bears továbbra is ezt a támadójátékot erőlteti, az csúfos következményekkel és még több eladott labdával járhat. Jómagam úgy vélem sokkal célszerűbb lenne az úgynevezett "biztonsági" passzokat erőltetni, főképp ha egy kiváló tight end, mint Greg Olsen és egy hasonlóan remek passzelkapónak számító futó (Forte újoncként 63 receptiont jegyzett!) áll az ex-denveri QB rendelkezésére. Sőt, ott van még az egykori egyetemi társ, a Vanderbilt egykori WR-e, Earl Bennett, akivel Cutler már az első héten is látványosan kereste a kapcsolatot.
Nem hiszem, hogy Forte-nak sikerülne a 100 yardos futóhatárt átlépni a Steelers védelme ellen (bár célszerű figyelembe venni, hogy a kiváló safety, Troy Polamalu ezúttal is nagyon fog hiányozni), ám az nem lepne meg, ha ezen a héten némileg konzervatívabb playhívás mellett döntene az edzői stáb, és ez bizony akár 8-10 elkapást, vagyis plusz labdaérintést jelenthet Forte esetében. Így könnyen lehet, hogy úgymond „kombinált yardok” tekintetében ő lesz a legeredményesebb futó a héten – ez pedig egy Pittsburgh védelem ellen igencsak nagy szó.

2. Melyik fiatal (max. 3. éves) irányítónak lesz idény végére a legjobb QB-ratingje?

 

somoskovig: Mark Sanchez (NY Jets): Elsőre biztosan meghökken minden Ryan- és Flacco-fan, hogy egy újonc irányítóra esett a választásom, de próbálok némi indoklással híveket toborozni eme választás mellé, tanult kollégámnak pedig meghagyom a csapat iránti elfogultságból táplálkozó Flacco-hype-ot. Több dolog szól véleményem szerint Sanchez mellett. Egyrészt a csapatnak nagyon erős futójátéka van, ami mindig jó egy fiatal irányító számára. Másrészt két olyan possession elkapó akad a célpontjai között, akikhez szinte mindig lehet fordulni. Jerricho Cothery és Dustin Keller is képes szinte bármilyen körülmények között elkapni a feléjük érkező labdákat, ráadásul elkapás utáni yardokban is erősek, ami pedig szintén az irányító statisztikáit is gazdagítja. Emellett nem szabad elfeledkezni Leon Washingtonról sem, aki RB létére elsőrangú elkapásokkal tudja segíteni a csapatot, jó checkdown célpont Sanchez számára. Mellette szól még a védelem várható teljesítménye is, hiszen Sanchez gyakran kaphat jó mezőnypozíciókat, ahol nem kell az egész pályán végigmasíroznia egy-egy TD-ért. És ha mindez nem lenne elég, akkor említést érdemel még a Jets idei sorsolása, benne sok nem túl acélos secondary-vel (Dolphins és Bills kétszer, New Orleans, Jacksonville, Tampa Bay), akik ellen Sanchez viszonylag jó eredményeket érhet el.

 

Igor: Minthogy a kérdés a rating-re, és nem a passzolt yardok, valamint TD-k számára vonatkozik, ezért a másodéves baltimore-i irányító, Joe Flacco mellett tenném le voksomat - és ebben semmilyen(?) szerepe nincs annak, hogy a cikk írója véletlenül épp a marylandi csapattal szimpatizál.  (Na jó, talán mégis...) A viccet félretéve, nem állítanám, hogy Flacco a legjobb irányító az elmúlt három év újoncai közül, ám talán ő az, aki a leggyorsabban „tanulta” meg a ligát, és az első néhány heti bizonytalanság után (1 TD 7 INT az első 5 meccsen), a tavalyi év második felében már szinte teljesen megszokta a profi NFL irányító szerepkörét, és az év hátralévő részében 13 TD mellett mindössze 5 picket dobott, ami újonc QB-től hallatlanul jó aránynak számít. Egy mozgalmas holtszezon után, ahol főleg Derrick Mason vissza-, illetve vissza nem vonulása körüli hajcihőre figyelt az NFL közönsége, sokan leírták a Ravens támadójátékát: miszerint továbbra sincs igazi elsőszámú receiverük. Ha azonban Flacco a Todd Heap, LJ Smith, Ray Rice és Willis McGahee kvartettből válogathat másodlagos célpontok után kutatva, akkor ott nem lehet túlságosan nagy baj. Biztos, hogy a Kansas City-nél komolyabb védelmek ellen is pályára kell majd lépnie a másodéves QB-nek, de az első héten remekül működő spread formációkkal a többi csapatnak sem lesz egyszerű megbirkóznia.
A versenyfutás azonban szoros lehet: a tavaly kicsivel jobb ratinget elérő Matt Ryan is remek formában kezdte az idényt, ám idén a némileg keményebb menetrend (az AFC és NFC East ellen is játszanak) miatt lehet, hogy az atlantai QB nem lesz képes a magas elvárásoknak megfelelő kiváló játékot nyújtani. Érdemes lehet figyelni a nyugati partra is: szerintem az oaklandi Jamarcus Russell számára is ez lesz az év, amikor a harmadéves, egykori LSU játékos berobban az NFL jobb irányítói közé. A két idei rookietól, Staffordtól és Sancheztől azonban nem szabad kimagasló eredményeket várni, az első héten mindketten több újonc hibát is elkövettek (bár csak a Saints védelme büntetett, a Texans inkább segített Sancheznek és asszisztált a Jets sikeréhez), mindkettejüknek bőven akad még tanulnivalójuk a profik között. 

3. A hét pozitív és negatív csalódása: támadó- és védőegységek.

 

Pozitív meglepetés – offense:

 

somoskovig:  Baltimore Ravens
A Ravens kapcsán az átlag NFL-szurkolónak általában a védelem jut eszébe, a vérben forgó szemekkel rohangáló Ray Lewis, az ellenfél irányítójának hátán kényelmesen elterpeszkedő Terrell Suggs vagy az éppen újabb labdát elhalászó Ed Reed képében. A tavalyi szezonban a megbízható, erős futójáték is felkerült a Ravens-asszociációk listájára, de a lehengerlő támadójáték témában szakdolgozatot író egyetemisták nem Baltimore városába utaztak terepmunkára. Ehhez képest a Chiefs – igaz nem túl acélos védelme – ellen 500 yard felett termelt a csapat, és mind a passz, mind a futás nagyon hatékonyan működött. Impresszív bemutatkozás volt, a héten a Chargers védelme ellen lehet bizonyítani, hogy nem a Chiefs gyengesége miatt alakultak így a dolgok.

 

Igor: Buffalo Bills

Lehet, sokan már azt várják, hogy TO dicséretét fogom zengeni, holott a nagynevű (és nagyszájú) WR-nek az erkölcsi győzelemmel is majdhogynem felérő vereségben nem túl sok szerepe volt, legfeljebb figyelemelterelő hadműveletként szolgált az első fordulóban. Ráadásul a rendkívül hatékonyan operáló Trent Edwards mindössze 3 alkalommal pislantott az enigmatikus elkapó irányába (Owens ebből két labdát le is húzott), ám tight endjeit (Schouman és Shawn Nelson), valamint a Lynchet remekül helyettesítő Fred Jacksont tömte labdákkal, sőt még két szép futása is akadt. Októberre azonban visszatér a rasztahajú futó, és ha sikerül megtartani  a rendkívül hatékony támadójátékot a red zone-ban, valamint kicsit jobban bevonni Lee Evanst, és a már említett másik nagydarab WR-t a játékba (akinél nagy kérdés, hogy meddig fogja hiszti nélkül tűrni a mellőzöttséget), akár a 90-es éveket idéző remek támadóegység is kialakulhat Buffalóban.

Negatív meglepetés – offense:

 

somoskovig: Arizona Cardinals

A tavalyi varázslat után elég kijózanító pofont kapott az Arizona rögtön az első meccsén, hiszen a csillogásból és a lehengerlő passzjátékból egy összesen 300 yardos támadó teljesítményre futotta a 49ers ellen. Illetve a futotta szót nem is kellene használni, hiszen futójáték a jelek szerint idén sem lesz igazán, 2,4 yardos átlagot sikerült összehozni mindössze. Ami még meglepőbb, hogy a passz sem működött, Warner 60% alatt passzolt, a támadófal semennyire nem tudta megvédeni, 3 sack és 2 interception került a lőlapra egyetlen TD mellett. Ráadásul a legeredményesebb elkapó a „menekülési célpont” Tim Hightower volt, akihez csak végszükség esetén szokott fordulni Warner. Ideje lenne felébredni a tavalyi álomszezon után…

 

Igor: Cincinnati Bengals

Az a csapat, amelyik két-három éve még az NFL talán legjobb kezdő QB-WR1-WR2 triójával büszkélkedett, egyelőre csak árnyéka korábbi önmagának. Ugyan a sokat szidott Ochocinco a meccs végére majdnem összeszedte a maga 90 yardját, és ezúttal Cedric Benson sem tűnt olyan lomhának, mintha lassított felvételen mozogna, a probléma ezúttal a yardok pontra váltása volt: Palmer kissé rozsdásnak tűnt, FG távon belül dobott picket, a speciális csapategységnek pedig sikerült egy másik három pontot érő akciót is elszórakoznia. Bár a Denver támadójátékát sem nevezhetjük zseniálisnak, az első félidőben a félpályáig, vagy a Denver térfelére azért rendszeresen el-eljutó Bengals-tól én mindenképp többet vártam. Az első fordulóban remeklő Packers védelemmel szemben próbálhat újból bizonyítani a Cincy, de a szintén 3-4-es felállást átvevő csapat ellen sem lesz könnyű dolguk a támadóknak.

Pozitív meglepetés – defense:

 

somoskovig: NY Jets

Várható volt, hogy a Jets védelme Rex Ryan irányítása alatt a liga élmezőnyébe fog tartozni, de amit a Houston ellen műveltek a szezon legelső meccsén, az rendkívüli volt. 2 eltiltott kezdőjátékos nélkül (Ellis és Pace is hiányzott), rengeteg új arccal a fedélzeten egyszerűen a földbe gyalulták a liga egyik legjobb támadójátékával bíró Houstont. Összesen 183 yardot engedtek, egyetlen pontot sem kapott a defense, 3 yard alatt tartották a futóátlagot, Slatont lenullázták, Andre Johnson szenvedett, Schaub passzainak alig fele jutott célba. Nagyon kíváncsian várom, mire lesznek képesek a New England elleni rangadón, immár Ellis jelenlétében.

 

Igor: Denver Broncos

Ha már szidtuk a Bengals támadóit, emlékezzünk meg a kifejezetten kellemes meglepetésnek bizonyuló denveri védelemről. Míg a hírhedt támadóguru, Josh McDaniels edzette offense nem produkált éppen emlékezetes teljesítményt, még az újonc Morenonak sem ment a játék a Cincy "acélos" védelme ellen, addig a tizenegy szerelést begyűjtő Brian Dawkins vezette Broncos D három sackkel és két pickkel vette ki a részét az akár még meglepőnek is nevezhető győzelemből - ráadásul rendre sikerült megállítani az ellenfelet még 3rd&short szituációkban is. A negyedik negyedre ugyan elfáradt a védelem, és talán a Broncos számára tökéletes pillanatban, nem akármilyen szerencsés módon ért véget a találkozó... de itt a defense teljesítményére próbálunk fókuszálni, és bizony múlt vasárnap nem sokan hitték volna, hogy ez a védőcsapat 54 percen át nem enged pontot a Carson Palmer vezette Bengalsnak. Kíváncsi leszek, hogy vajon jobb futójátékkal rendelkező csapatok ellen mire megy majd ez a front seven, ám a secondaryvel valószínű hogy nem lesznek gondok, és az első győzelem után erre a csapatra is érdemes lesz odafigyelni a rendkívül szoros AFC Westben.

Negatív meglepetés – defense:

 

somoskovig: Dallas Cowboys

450 yardot kapni egy olyan csapattól, ahol egy héttel a szezon előtt dőlt el a kezdő irányító személye, és ahonnan szintén a rajt előtt rúgták ki a támadásokért felelős koordinátort, nem szép dolog. Ha ráadásul emellett egy védelem sem sack-et, sem labdaszerzést nem tud felmutatni, és 5,6 yardos átlaggal futnak ellenük, akkor még inkább van ok az aggodalomra. A Buccaneers ráadásul mindhárom red zone-látogatása alkalmával be is masírozott TD-ig, valamint egy Mark Clayton szintű elkapó törölte fel a pályát a Dallas hátsó alakzatával. Nagy kérdés, hogy ezek után sikerül-e összekapni magukat a Giants elleni NFC East rangadóra, mert ott nem várhatják a támadóktól, hogy 34 pontot szerezve megnyerjék a meccset.

 

Igor: San Diego Chargers

Bár a Rivers  és Darren Sproles vezette támadócsapat nagy nehezen kiszenvedte a győzelmet, a Raiderstől majd 400 yardot kapni nem éppen olyan teljesítmény, amire rendkívül büszke lenne bármelyik védőjátékos. A McFadden-Bush páros teljesen szétfutotta a hírhedt 3-4-es front sevent, több mint 4.5 yardos átlagot produkálva, a hírhedt pass rusherek összesen 1 sacket tudtak szerezni a "félelmetes" Raiders OL-lel szemben, és az a csapat, amelyik egy 4th&15 szituáció esetén majdnem 60 yardos passzolt TD-t nyel be, mert a két hátsó safety teljesen elalszik – nos, ott bizony gondok vannak. Mindennél többet jelez a tény, hogy az a Stephen Cooper, aki amúgy messze nem tartozik a legjobb linebackerek közé, gyűjtött be 13 szerelést, mert a többiek teljesen ellébecolták a meccset. Sokan azt várták ettől a csapattól, hogy titkos SB esélyesként vág neki a szezonnak.. nos a védelem első héten nyújtott teljesítményével még a rájátszásba jutás sem lesz könnyű feladat.

4. Első teljes szezont nyomó HC-k közül kinek lesz a legjobb mérlege?

 

somoskovig: Választásom Mike Singletary, a 49ers vezetőedzője. Sing személyében a kőkemény akarat és féktelen nyerési vágy költözött be a 49ers öltözőjébe, párosulva a legendás szigorral és fegyelemmel, valamint egy kőkemény védelemmel. Az első héten már látszottak is az eredmények, hiszen egy akadozó támadójáték mellett is sikerült idegenbeli győzelemmel indítani az évet. Az NFC West idén sem a liga erősebb csoportjai közé fog tartozni, vagyis egy jó formában lévő csapat 4-5 győzelmet simán begyűjthet csoporton belül. Ehhez még szerezhető pár győzelem a csoporton kívüli meccseken, és máris megvan a 10-6-os mérleg, amivel simán be lehet húzni a csoportgyőzelmet. A többi szóba jöhető jelölt közül Haley, Schwartz, Morris és Spagnuolo kerete egyelőre nem alkalmas nagyobb célok elérésére, McDaniels teljes újjáépítésbe fogott Denverben, Mora és a Seattle idén is el fog csúszni a sérüléseken (jelenleg Trufant, Hill, Branch és Walter Jones is játékra alkalmatlan), Jim Caldwell és Rex Ryan veszte a nagyon erős csoport és sorsolás lesznek, míg Cable JaMarcus Russell miatt fog elbukni. Singletary és Cable közül lehetséges, hogy utóbbinak van jobb képességű irányítója, de Shaun Hill egy dolgot nagyon tud, nyerni. Kezdőként 8-3 a mérlege a 49ers irányítójaként, és egy QB esetén ez a legfontosabb.

 

Igor: Ez talán a legfogósabb az eheti kérdések közül (nagyon valószínű, hogy végül döntetlen lesz a vége a „versenyfutásnak”), és bár gondolkodtam azon, hogy Mike Singletary vagy Rex Ryan esetleg ráncba szedi a 49ers/Jets védelmét és középcsapatot varázsol ebből a két gárdából, végül úgy döntöttem kitartok az első heti Raiders-fetisizmusom mellett, és Tom Cable mellett teszem le voksomat ebben a kérdésben. Az első meccsen remekül játszó, és balszerencsés (illetve a Raiders esetében lassan tipikussá váló) vereséget szenvedő csapat jóval motiváltabbnak tűnt, mint a tavalyi évben bármikor, és nekem különösen tetszett Cable meccs utáni nyilatkozata is. Lehet, hogy a faarcú szállodaigazgazó (Art Shell), majd egy elhízott, hisztis óvodás (Lane Kiffin) után úgy tűnik az idén Al Davis-nek sikerült egy valódi edzőt szerződtetnie a posztra? A csapatot már sokat elemeztem, a támadójáték kezd összeállni, és különösen érdekes lesz figyelni, hogy vajon a Raiders támadófala jobban muzsikál-e majd az idén, hisz Cable két évig OL edző volt. A védelem ugyan csúnyán benyelt egy majd 90 yardos drive-ot az utolsó negyedben, ám Greg Ellis és főképp Richard Seymour bemutatkozása igencsak jól sikerült – továbbra is úgy vélem, ez a csapat képes pozitív mérleget kiharcolni az év végére, ez pedig elég lehet Cable-nek a kérdésben feltett „különverseny” megnyeréséhez.