Konferenciadöntők - NFC

Természetesen ezek a f? kérdései a vasárnapi Chicago Bears-New Orleans Saints NFC dönt?nek. Persze másképpen is fel lehet tenni ezeket a kérdéseket. Mire megy az NFL legjobb támadó sora, a legjobb védelem ellen? Megtudja-e mutatni a rengeteget kritizált Rex Grossman, hogy tényleg vezére tud lenni a liga egyik legjobb csapatának, vagy ismét csak a lefitymáló véleményeket teheti majd zsebre a mérk?zés után? Eme feltevésekre, majd csak vasárnap kapunk választ, de addig is nagyon sok dolgon lehet eltöprengeni a csatával kapcsolatban. Annyi biztos, hogy az idei játékuk alapján az NFC két legjobb csapata, csap össze a Soldier Fielden, és nem kételkedhet senki abban, hogy megérdemelten jutottak-e ide az összecsapó felek. Csapjunk bele a közepébe, és vizsgáljuk meg részletesen a csapatok er?sségeit és gyengéit.
A legels? érdekesség ami eszünkbe juthat, hogy a 2005-ös és a 2006-os NFL szezon legjobb edz?i mérettetnek meg egymás ellen. A Chicago f?edz?je Lovie Smith tavaly, míg az újonc head coach, a szenteket iránytó Sean Payton, idén zsebelte az Associated Press elismerését. Két eltér? felfogású szakember, két nagyon különböz? csapat, de mindketten nagyon sikeresek. Ebb?l következ?en hatalmas taktikai csata várható. Míg Smith inkább a védekezésre helyezi a hangsúlyt, addig Payton inkább a szenzációs és közönségszórakoztató támadójáték híve. Saját stílusukhoz megvannak a megfelel? játékosaik, nézzük, most ?ket, illetve hasonlítsuk össze az egyes posztokat a csapatoknál.
Általában az irányítót szokták a csapat legfontosabb tagjaként definiálni. Ebben a megállapításban van, de éppen a Chicago a jó példa rá, hogy gyenge QB-val is lehet jól játszani és sokáig jutni a rájátszásban. Rex Grossmann egész évben szenvedett. Ideges volt, hullámzó volt a játéka, szinte mindig a legfontosabb helyzetekben hibázott. Szerencséjére a védelem mindig kisegítette. Ez a helyzet kicsit megváltozott a rájátszásban. A Seattle ellen nem parádézott a védelem, viszont „Sexy Rexy” megmutatta, hogy helyén van a szíve, és képes a playoffban is jól játszani. Ezzel szép nagy fricskát nyomott az ?t bírálók arcába és kicsit le is csendesedtek a Brian Griese-t a csapatba követel? hangok. Nagyon szépen megtalálta Grossman az összhangot az elkapóival. Leginkább a szezon elején is s?r?n látott, Berriannak küldött hosszú átadások funkcionáltak jól, ami a gyengécske Saints secondary ellen is jól jöhet. Ha a fal megfelel? mennyiség? id?t hagy neki, akkor nagyon sok hosszú passzra lehet majd számítani a Chicagotól. Ha nem hibázik, akkor ez a viszonylag leegyszer?sített játék is elég lehet a maciknak, bár minden bizonnyal Sean Payton is ezekre játékokra készül, rákényszerítve Grossmannt, hogy a neki kevésbé jól men? rövid játékokat kelljen er?ltetnie. A louisanaiak oldalán ott van az idei év megkérd?jelezhetetlenül legjobb irányítója, Drew Brees. Amit idén eddig láttunk Breest?l, az minden Saints szurkolót bizakodással tölthet el. Minden körülmények között jól játszott, nem zavarták a az id?járási viszonyok, nem számított neki, ha a legjobb elkapói sérültek voltak. Ha kellett, akkor rövid passzokkal, vagy ha arra volt szükség, akkor 70 yardos átadásokkal vezette gy?zelemre a csapatát, egyszer?en megállíthatatlan idén a szentek 9-ese. Az Eagles ellen azt is megmutatta, hogy a playoff hangulat sem gátolja meg a parádéban, pedig Grossmanhoz hasonlóan, neki is csak a 2. postseason meccse volt a múlt szombati. Vele kapcsolatban nem lehet olyan fejtegetéseket tenni, mint chicagoi ellenlábasánál, mivel neki most úgy t?nik nincs gyengéje. Egyedül a Bears védelmén fog múlni, hogy mennyit enged majd Breesnek. Mindenképpen hibára kell kényszeríteniük, különben az ? támadó gépezetük, nem lesz képes lépést tartani Brees-zel, illetve a new orleansi offense ponttermésével.
Az elkapóknál is egyértelm? a vendégek fölénye. Bár Joe Horn játéka kérdéses, a Marques Colston, Devery Henderson, Terrance Cooper trió bármikor képes pótolni a szentek ikonját. Ha mind a négyen játszanak, az már szinte végtelen lehet?ségeket ad Breesnek, tovább nehezítve a Bears secondary dolgát. Colston univerzális, a hosszú és a rövid routeokat is remekül futja, és a keze is kiváló. Biztos, hogy 1 CB-nek folyamatosan kell majd követnie, nagyobb teret engedve ezzel a f?leg a hosszú passzoknál kiváló Hendersonnak. A Bearsnél kicsit egyszer?bb a helyzet. Bernard Berrian egyértelm?en az els? számú célpont Grossman számára. Ezzel csak annyi a baj, hogy Berrian szinte csak hosszú routeokat fut, kihasználva a sebességét. Kevés CB tudja tartani vele a lépést, de ha safetyk rendesen besegítenek, akkor ?t ki tudják kapcsolni a játékból. A Seattle ellen Lovie Smith nagy húzása volt Rashied Davis. A 3. számú elkapó nagyon jól játszott, feledtetve a jóval nagyobb nev? csapattársa, Mushin Muhammad gyengébb produkcióját. Az biztos, hogy most mindhármuknak nagyon kell játszaniuk, és nem engedhetik meg maguknak az elejtett passzokat és a hasonló hibákat, amire igen csak hajlamosak.
A passzjáték min?sége az elkapókon és az irányítókon kívül természetesen a futójátékon is múlik. Mindkét csapatnál az a tendencia, hogy megpróbálják rotálni a running backeket. A Philly ellen lehengerl?en játszó Deuce McAllister inkább a középs? futásoknál er?s, míg a másik new orleansi RB, Reggie Bush, a sebességét, és fordulékonyságát kihasználva a szélekre men? játékokban tud nagyon alaktani, valamint a rövid passzoknál. Ha megfelel?en váltogatja ?ket Payton, akkor ellenállhatatlanok. A Bears oldalán a szezon nagy részében szinte csak Thomas Jones futott, de az utolsó alapszakasz meccsekre és a playoffra Lovie Smith „el?húzta a kalapból a tavaly draft 4. választottját, Cedric Bensont. A 32-es számú játékos, zömökebb testalkata miatt sokkal több yardot tud összehozni középs? futásoknál. Most már szinte ugyan annyiszor futnak mindketten a meccseken, és kezdi beváltani a Benson a hozzá f?zött reményeket. Mivel kicsit gyengébb a Saints futás elleni védelme, így valószín?leg sokat fogjuk majd látni Jonesékat a pályán.
A tight end játék leginkább a blokkolásnál er?s mindkét csapatnál, bár chicagoi oldalon Desmond Clark egyre hatékonyabb a passzjátékoknál is. F?leg goal line szituációknál keresi ?t el?szeretettel Grossman, így nem meglep?, hogy 6 TD elkapása is volt idén. A szenteknél az Eagles elleni meccs kulcsa az volt, hogy a „semmib?l” el?húzta Payton az addig keveset foglalkoztatott Billy Millert és Dan Campbellt. Kérdés, hogy a Bears ellen milyen szerepet szán neki az edz?, mert azt megmutatták, hogy elkapásoknál is lehet számítani rájuk.
Természetesen nem szabad megfeledkeznünk, a jó támadó játék legfontosabb elemér?l sem, a támadó falról. Mindkét oldalon egy nagyon jó „ötösfogat” dolgozik az irányítók és a RB-k el?tt. A hazaiaknál kiemelend?k a sokszoros Pro Bowl játékosok, Olin Kreutz a center és a bal oldali guard, Ruben Brown. Kreutz idén még az év csapatába (All-pro team), is bekerült. Brownnak ez már a 13. szezonja, ami alatt 8-szor játszhatott Hawaiion az All-Star mérk?zésen. ?k leginkább a futásoknál kell, hogy hozzák a tudásukat, akárcsak Roberto Garza, míg John Taitre, és Fred Millerre hárul az a feladat, hogy semlegesítsék a Grossman „életére tör?” Will Smith-Charles Grant párost. Mindketten nagyon rutinosak, de lábbal könnyen meg lehet ?ket verni, amit a Seattle elleni meccsen is többször láthattunk. A vendégeknél is találunk kiemelked? egyéniségeket az offensive lineban. Érdemes lesz majd odafigyelni az idei év legjobb offensive tackljére, Jammal Brownra, illetve a szezon el?tt a gyengécske Brownstól érkezett és élete formájában játszó centerre Jeff Faine-re. Kevesen gondolták, hogy az éppen a Clevelandiekhez távozó LeCharles Bentley-t ilyen sikeresen tudja majd pótolni a 25 éves játékos. Ehhez képest Faine maximálisan összhangba került az újjáalakuló támadófallal és Brees-zel is kiválóan megértik egymás. Idei teljesítményével a liga legjobb centerei közé emelkedett a Saints 52-ese. A másik három ember, Jamar Nesbit a left guard, a right guard Jahri Evans és a right tackle Jon Stinchcomb is nagyon egyenletes játékot hoz idén. Mind a futásblokkolásban, mind Brees megvédésben szinte tökéletesek, pedig egyikük sem számít sztárnak a saját posztján. Az biztos, hogy az imént felsorolt 5-5 emberen nagyon sok múlik majd vasárnap este. Ha egyikük rossz napot fog ki, az megpecsételheti az egész csapat sorsát.

A védekez? falnak is hatalmas szerep juthat ezen a meccsen. Kulcsfontosságú lesz, hogy melyik D-line tudja majd megállítani a futást. Ez f?leg a szenteknél lesz kiemelt, mert ha megfogják a Benson-Jones párost, akkor többet kell majd dobálnia a potenciális rizikófaktor Grossmannak, ami magával hozza azt is, hogy csak rá koncentrálhat majd a Pro-Bowlba választott Will Smith, valamint a futás ellen is kiváló Charles Grant. A „futás gyilkolásban” a legfontosabb feladata a 4 meccses eltiltásából az Eagles ellen visszatér? Hollis Thomasnak lesz, de nem szabad leírni a mellette játszó Brian Youngot sem, bár ? talán inkább a pass rushban jobb. A szezon közepén még a legjobb D-linenak tartott chicagoi fal az idény végére kicsit szétes?ben van. F?leg a futás elleni hatékonyságukat csökkentette Tommie Harris kiválása. Az ? helyén játszó „soklövet?” Tank Johnson meg sem közelíti ?t játéktudásban, míg Ian Scott egyedül kevés. Alfonso Boonenak vannak ugyan felvillanásai, de Harrist ? sem tudja pótolni. A defensive endek pedig szinte kivétel nélkül kifejezetten pass rusherek. Adewale Ogunleye és Alex Brown ugyan nagyon jó játékosok, de termetük miatt sokkal inkább az irányítót veszélyeztetik, mint az RB-t. A 3. DE az újonc Mark Anderson meg aztán tényleg csak a passz szituációknál van a pályán, bár az tény, hogy pass rushban, már most az egyik legjobb a ligában. Természetesen nem gyenge ez a csapatrésze a Bearsnek, de korántsem olyan jók, mint a szezon els? felében voltak. Ezt Shaun Alexander múlt heti játéka bizonyítja igazán jól.
Az igazán nagy különbségek a védelmekben a linebacker sornál kezd?dnek. Scott Fujita ugyan jól dirigálja ezt a csapategységet a szenteknél, de sajnos a játékostársai nem mindig tudnak feln?ni a feladathoz. Az oldalra tartó futásoknál könnyen megzavarható a Shanle, Simoneau páros. Sebességben sokszor nem tudják felvenni a harcot a running backekkel és igazából passz elleni védekezésük sem nevezhet? kifogástalannak. A másik oldalon ez a csapatrész egyszer?en tökéletes. Hunter Hillenmeyer leginkább a futás ellen hatékony, míg a gyenge oldalon játszó Lance Briggs és Brian Urlacher mindkét támadás fajta ellen kiemelked?. Egyedül az róható fel Lovie Smithnek, hogy a pass rushban szinte nem is használja a kiváló linebackereit. Még mindig abban a hitben él, hogy a négy falembere elég az irányító nyomás alatt tartásához. Ez azért már nem igaz, tehát valószín?leg most már be kell vetnie a komoly blitzeket is, mert különben Drew Brees szétdobhatja az er?s Bears secondaryt is…
Nathan Vasher, Charles Tillman, Ricky Manning Jr. Ezt a triót sok NFL csapat irigyli a szeles város csapatától. Mindhárman nagyon gyorsak, jól zónáznak és akár egy az egyben is képesek kikapcsolni a rájuk bízott receivert. Ráadásul az elkapásokkal sem állnak hadilábon. Hárman összesen 13-szor szerezték meg a QB-k rossz helyre dobott labdáját az alapszakaszban. Nagyon jól kisegíti ?ket az újonc FS, Danieal Manning. A másik safety Todd Johnson inkább a futások megállításában jeleskedik, de ezt a kis hibát megengedheti magának, mert a Bears játékrendszeréb?l kifolyólag (Tampa-2 védekezés), nagyon sokszor segít be Urlacher a zónavédekezésbe. Amennyire lehet fényezni a Bears secondaryt annyira, le lehet húzni az ellenfél hátsó alakzatát. Fred Thomas kritikán aluli teljesítményt nyújtott a Philly ellen, míg a CB párja, Mike McKenzie évek óta egyre rosszabb. Mindketten lassúak, és sokat hibáznak, ráadásul a safetyk sem igazán tudnak nekik segíteni, mert ?k sem tartoznak a liga élvonalába. Josh Bullucks ugyan mindent megtesz, de egyedül kevés. Jay Bellamy és Omar Stoutmire együtt 68 évesek, ami mindent elmond róluk. Mindketten messze túl vannak már karrierjük zenitjén. Érdekes lesz, hogy mit fognak kezdeni a szélvészgyors Berriannal és a rutinos Muhammaddal. Itt mindenesetre könnyen megfogható a New Orleans.
Elérkeztünk a Special teamekhez. Bears oldalon elég két nevet mondani. Robbie Gould, és Devin Hester. Gould fiatal kora ellenére úgy rugdossa a field goalokat, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, míg Hester szinte bármely csapat special teamjáb?l képes hülyét csinálni, amit már nagyon sokszor bebizonyított idén. Egy jó visszahordással, akár ezt a meccset is eldöntheti. A szentek speciális csapata sem rossz, csak a chicagoiakkal nem igazán veheti fel a versenyt idén egy hasonló alakulat sem. John Carney sem nagyon hibáz idén pontrúgásból és az újonc puntert?l Steven Weatherfordtól is láthattuk, hogy nem ijed meg. Az Eagles elleni menekülése sokáig emlékezetes marad. Visszahordásban leginkább Reggie Bushra számíthat Payton.
A részletes bemutatás után összegezve, továbbra is az a legnagyobb kérdése a meccsnek, hogy mire megy a legjobb offense a legjobb defense ellen. Ha Urlacherék képesek hibára kényszeríteni Breeséket, akkor az közepes támadó csapatuk is kihasználhatja a szentek védekezésének gyengéit. Persze ehhez kell, hogy Rex Grossman legalább azt a formáját hozza amit a divisional meccsen a Seattle ellen. Ha ez nem sikerül, akkor a szentek bedarélhatják, még ezt a betonkemény Bears D-t is. Nem igazán lehet jósolni erre a meccsre, akárcsak a többi playoff találkozóra. Azt persze már most leszögezhetjük, hogy aki megnézi a meccset az biztos nem fog csalódni. A medvék 1985 után juthatnak be a Superbowlba, míg a New Orleans még soha sem élhette át a bajnoki dönt? izgalmait. Bár már az eddigi idényük is leny?göz? volt, de ez tehetné fel a koronát erre a csodálatos szezonra, amivel megpróbálták elfelejteni városuk lakóival a sok szenvedést. És ahogy a Green Day és a U2 énekli a New Orleansi katasztrófára emlékezve: „The Saints are Coming…”

Sérülések:

New Orleans Saints:
WR Joe Horn (ágyék) – K
SS Omar Stoutmire (csíp?) – K
TE Mark Campbell (térd) – V

Chicago Bears:
WR Mark Bradley (boka) – K
WR Mushin Muhammad (betegség) - V

Írta: Tálosi Tibor (haromt)