Mit várjunk az XLII. szezontól?

Pont került a tavalyi szezon végére. Nyert az Indianapolis Colts, a többi helyezés ebben a sportban sajnos nem számít. Ilyen az élet, durva de sportszerű (kivétel amikor nem). Mindnyájan megállapodhatunk abban, hogy ha valaki megérdemelte az NFL mezőnyében a Super Bowl címet, akkor az Payton Manning és az ő Patkói. Az elmúlt esztendőkben végig impresszíven játszottak, az alapszakaszban hosszú győzelmi lakomákat tartottak. Viszont január beköszöntére mindig kiderült; korán laktak jól. Más esetekben pedig egy akkoriban magasabb erő, Tom Brady képében jelezte a végállomást. Nem a Colts dicsőítése végett írom ezen sorokat, csupán igazolni szeretném, abszolút megérdemeltem került a korona végre a fejükre. Peyton Manning gyűrűsujja is hosszabb idő (konkrétan 9 esztendeje) óta ácsingózik egy kellemes szorító érzés után. PM habitusát ismerve boldogan tűri a gyűrű okozta "fájdalmat" és vállalna további megprobáltatásokat ékszerkészlete bővítése céljából. Egy képeskönyv lezárult, viszont ezzel egyidőben új nyílik.

Február közepétől beindult a hírzivatar. Sok csapat új főedzőt igazolt, ezt a karakteres lépést jobbára a csalódott (és kellőképp határozott) egyesületek tették meg. Értesülhettünk kik kaptak franchise taget, illetve a mock draft láz is 100 fokon égett. Most pedig igazán megnyíltak az ég hírfelhőinek csapjai, csak bírja esernyőnk a naponta ránk zúduló aktualitásokat. Beindult a free agent piac első része, hatalmas nevek biztosítják számunkra; nem lesz nyugtunk. Egészen biztos lesznek nagy és meglepő tranzakciók, csalódott és elégedett csapatok és az értük szorító drukkerek. Tekintettel arra, hogy az NFL egy masszív egész a maga előnyeivel és hátrányaival nem lesznek 180 fokos fordulatok a következő évtől. Egy csapat drasztikus előrelépésre véleményem szerint már 2-3 évvel korábban jelentkeznek észrevehető jelek. Akik idén bejutottak a legjobb négy esetleg nyolc csapat közé jövőre sem lesznek a mezőny végén kullogó sereghajtók. Természetesen nem zárom ki a hatalmas mélyrepülések lehetőségét, de Jézus-i csodákra azért ne várjunk. Itt bizony nem válik a víz borrá és a száraz kenyérből sem lesz hal. NFL csapatokra átültetve ezt a teóriát, 2008 áprilisában nem valószínű, hogy a New Orleans fog első helyen draftolni és az oaklandiek villogni a bajnoki gyűrűjükkel. Továbbá számomra az sem elképzelhető, hogy Urlacher az esetek túlnyomó részében Edgerrin James hátát fogja nézni a mérkőzéseken és a tabellán egyaránt.

Lehet felesleges dolog még ilyenkor az esélylatolgatás, hiszen több mind fél esztendő van a 'season opener' mérkőzésig. Viszont a körvonalak már most is jól láthatóak, melyeket még főleg a 2006-os szezon táplál.

Régen nyert Super Bowlt NFC-beli csapat, utoljára 2002-ben győzött a Tampa Bay. Tehát 4 éve AFC fölény uralkodik a profi ligában ami a Super Bowl győzelmeket illeti. Természetesen a dolog elleni tenniakarás nem hiányzik, de mostanában valóban erőteljesebbek az AFC-s csapatok. Akiben erőt érzek a tendencia megfordítására az a Philadelphia, New Orleans, Seattle, Chicago kvartett. Mindegyiküknek más kell a sikerhez. Philadelphiában és Seattleben létfontosságú a két sztártámadó, McNabb és Alexander egész idényen át tartó maximális egészségi állapota. A Philly hagyományosan jó dolgokat csinál az offszezonban, a vezetőség kiváló érzékkel veszi észre a drafton megbúvó tehetségeket. Seattleben pedig még talán utoljára bíznak Hasselbeck megbízható teljesítményében. Chicagoban más a helyzet, Briggs sikeres tagelésével egyben maradt a legjobban egy mehrajként együtt mozgó kivégző osztagra hasonlító védelem. A kulcskérdés Grossman pattintása, épeszű klubvezetőség már azon agyalna, hogyan tud minnél többet kisajtolni Rexy távozásából. Lovie Smith és csoportja még erőteljesen hezitál. A Saints házatáján pedig az idei év mérlegelése és annak pozitív feldolgozása a lényeg. A 2005-ös 3-13-as győzelem-vereség mutató után NFC döntőig menni nem kis tett. Hatalmas elismerés Sean Paytonnak, kivételes munkát végzett egy év alatt a nulláról (a hurrikán miatt inkább minuszból) induló csapattal. Fontos, hogy ne térjenek le a tökéletes irányvonalról és az elégedettség jelei se üssék fel fejüket a Louisiana Superdomeban.

Természetesen az AFC-ből több pályázót tudok elképzelni potenciális királyként, de az esélyegyenlőség nézeteit mélyen vallva itt is csak 4 csapatot fogok említeni. A véleményem szerinti franchiseok a következők: New England, Indianapolis, San Diego és Denver. Kezdeném rögtön a Patriotssal; New England örök. Mióta kis hazánkba betört az amerikai football iránti érdeklődés, azóta jóformán egyeduralodóak a Bostoniak. Egyenlőre őket tekinthetjük a 21. század legjobb csapatának. Az elmúlt 6 évből háromszor ők nyerték meg a nagydöntőt, akárhogy is nézzük ez még mindig 50 százalék. Jelei viszont már mutatkoznak, hogy a defense kollektívan kezd elöregedni. Hiszem, hogy Belichick mester meg fogja találni a megoldást erre az égető problémára. A Colts tavaly megcsinálta, miért ne tehetne meg újra. Közhellyé vált mondás, a bajnokság megnyerésénél csak egy nehezebb dolog van, megvédeni a bajnoki címet. Ne feledjük Peyton Manning a rájátszásben szokásához híven gyengén muzsikált, képzeljük el mi lenne ha egyszer menne neki január-februárban is! Folytatva a potenciális Hall of Fame tagok vonalát következzen a LaDainian Tomlinson fémjelezte San Diego. Fiatal, fejlődőképes irányító, MVP-t nyert futó és a liga jelenlegi legjobb 3-4-es védelme. Ez mind a Chargers. A tavalyi volt az első igazán büszkeségre okot adható szezonuk, szeptembertől folytatódhat a fejlődés. Partnert viszont sürgősen találni kell LT mellé, egy embernek nehéz behúznia a Super Bowlba egy egész csapatot. A negyedik általam vélt bajnoki címre pályázó együttes a Denver Broncos. Jake Plummer leszerepelt, a megkezdett építkezés talán már jövőre beérik. A csapatot ért tragédiák (januárban Darrent Williams, február végén pedig Damien Nash halála) sokkolták a Vadlovakat. Ebből a morális mélypontból kilábalni csak sikerek által lehet. Érzem az erőt bennük, hogy szívvel-lélekkel küzdve kimásznak a gödör mélyéről. A fala csúszós, de fent jutalom (talán komoly playoff sikerek) vár rájuk.

Írta: Benke Márk (Benki)