NCAA: BCS összefoglaló 2. játékhét

 

Két komoly összecsapással megkezdődött a küzdelem az SEC-ben, amelyik főcsoport az elmúlt öt év országos bajnokát adta. A Utah először lépett pályára főcsoporton belüli mérkőzésen a Pac-12-ben. Az Iowa State örökrangadót nyert az állami rivális ellen. A Michigan kiélezett végjátékban fektette két vállra a Notre Dame-et már zsinórban a harmadik évben. A Texas Longhornsnál ismét megcsodálhatták a nézők a McCoy passzol Shipley-nek összjátékot.

 

Soha nem játszottak még annyi néző előtt (114804 fő) az egyetemi bajnokságban mérkőzést, mint ahányan a Michigan stadionjában gyűltek össze történetének első esti, lámpafények alatt rendezett találkozóján, amelyen a rivális Notre Dame Fighting Irisht látták vendégül. Bármennyire is jelentőségét vesztette országosan mindkét csapat az elmúlt években – 2007-ben szerepeltek utoljára nagynevű bowlon –, kettőjük párharca mindig bővelkedik az izgalmakban, és az utolsó pillanatokig garantálja a minőségi szórakoztatást. Ezúttal sem történt ez másként. 17 pontos hátrányból támadt fel a hazai csapat az utolsó negyedben. Kezdve egy érdekes gólvonal közeléből futott rövid touchdownnal: a futó kezéből kiesett a labda, azt azonban a szemfüles irányító még azelőtt felkapta, hogy a védők reagálni tudtak volna, és könnyedén sétált be vele a gólterületre. Az utolsó másfél percben háromszor változott a vezető csapat személye és három touchdown született. Újabb klasszikus és felejthetetlen meccsel ajándékozták meg a nézőket.

 

 

A hét mérkőzése: Auburn 41 Mississippi State 34

 

Tizenhét meccs óta őrzi veretlenségét az Auburn Tigers. Klasszis futók cipelték a hátukon mindkét csapatot az SEC idei első főcsoport mérkőzésén. A bajnoki címvédő Auburnnél Michael Dyer (18-143 2 TD) vitte a prímet, és a minden megmozdulásával életveszély elkapó, Emory Blake szolgáltatta a légiveszélyt (7-108 1 TD); playmaker képességével nagyban hozzájárult a diadalukhoz. Az Miss State-nél Dan Mullen vezetőedző továbbra is nyeretlen a Tigers ellen. Az első félidőben még elsősorban az irányító Chris Relf futásaira építettek (27-91), aztán ahogy haladt előre a találkozó, úgy kelt életre az erőfutó Vick Ballard (21-134 1 TD). Hétpontos hátrányban három perccel a találkozó vége előtt a vendégek védelme megállította az Auburnt harmadik down során. A punt return után a saját 33 yardos vonalukról kezdhették meg a menetelést az egyenlítésért. 18 másodperccel a vége előtt Ballard repült a gólvonal felé, de azt csak egy yardra sikerült megközelíteni. A következő próbálkozásnál megállították a futót, így időkérés híján egyetlen kísérletük maradt. Relfet szó szerint centikre állították meg a gólterülettől zseniális szereléssel. Az Auburn ezzel a győzelmével visszakerült a rangsorolt csapatok kiváltságos táborába és úgy látszik mégis komolyan kell őket venni az idei év során is. A főcsoporton belüli küzdelmek során mindenképpen, mert egy nagyon jó erőkből álló Miss State ellen diadalmaskodtak.

 

 

A hét meglepetése

 

Charlie Strong elsőéves vezetőedzőként 2006 után vezette ismét legalább hét győzelemig a Louisville Cardinals (Big East) csapatát a tavalyi évben, azonban az új idényben rögös útra léptek. Képtelenek voltak kezelni a Sun Belt főcsoport címvédőjét, a Florida Internationalt és annak ellenére szenvedtek vereséget, hogy 150 yarddal gyűjtöttek többet, de egy 71 yardos interception return TD-vel már nem tudtak mit kezdeni.

 

Nem ők voltak az egyetlen BCS kiscsapat, amelyik szenvedett a hétvégén. A Minnesota (Big Ten) azok után, hogy tisztességesen állt helyt Kaliforniában a nyitóhéten, a lesajnált New Mexico State ellen égett hazai pályán. A baj azonban ezzel még nem ért véget. Újdonsült vezetőedzőjük, Jerry Kill rohamot kapott a pálya szélén (visszatérő jelenség ez nála, ráktúlélőként nem ez az első eset, hogy előfordult vele), feltehetően kiszáradás és a fokozott feszültség is közrejátszott az ijesztő helyzet kialakulásában. Eddigi epizódjait követően mindig azonnal visszatért a csapat mellé, és egyelőre most sem érkezett ezzel ellentétes hír.

 

A Purdue (Big Ten) győzelmet jelentő mezőnygólját blokkolták az utolsó pillanatban így szintén vereséget szenvedtek. A Rice előtt kellett fejet hajtaniuk.

 

A Boston College (ACC) teljesen esélytelen volt a Central Florida ellen (C-USA főcsoport címvédői). Csupán 140 támadó yardot szereztek. Montel Harris távollétében futni ismét nem tudtak, az óriás elkapó I. Momah távollétében Chase Rettig irányító is összeomlott. A védelem az utolsó negyedik bírta a nyomást, amikor 21 pontot kaptak és végleg kapituláltak.

 

Az iskola magas tanulmányi követelményei miatt a játékosok toborzása során rendszeresen hátrányt szenvedő, és évről-évre az egyik leggyengébb Big Six iskolának tartott Vanderbilt a negyedik negyedben fordított, és végül egy mezőnygóllal nyertek a Big East tavalyi bajnoka (UConn) ellen hazai pályán.

 

ACC: Wake Forest 34 North Carolina State 27

 

Ezúttal nem szúrta el a meccs végét, mint egy héttel korábban a Syracuse ellen a Wake Forest. A második félidőben 21 pontos előnyből sikerült megtartani végül hetet.

 

Pac-12: USC 23 Utah 14

 

Matt Barkley irányítónak ismét Robert Woods volt a kedvenc célpontja (8-102), és három eladott labda ellenére is meg tudták nyerni az idei első főcsoport meccsüket, elsősorban a védőmunkájuknak és a meccs végén egyenlítést jelentő blokkolt mezőnygólnak köszönhetően. A találkozó azonban főképp azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az említett blokkolt mezőnygólból szerzett touchdownt csak a lefújást követően, két órával később adták meg. A győztes kiléte így sem változott, csak Las Vegas és a meccsre fogadók pénztárcája, hiszen ezzel hozta a meccset a nyolcpontos favorit USC.

 

SEC: Georgia 42 South Carolina 45

 

Ha a konferencia keleti csoportjának elsőségéről még nem is döntött a találkozó, biztos, hogy megadta az alaphangját a mindig kiemelt figyelemmel kísért főcsoport küzdelmeinek. Stephen Garcia irányító az előző héthez képest már az első perctől a pályán volt, de a passzjáték összhangja továbbra is várat magára, és a két dobott interceptionnel sem könnyítette meg a Gamecocks helyzetét. Azonban a védelem és a special teams ott volt, hogy besegítsen a kritikus időszakban. Fake puntból, interception és fumble returnből is sikerült touchdownt szerezniük. Emellett Garcia is megfutotta a szokásos hatpontosát, és az ország legjobb elkapójának tartott Alshon Jeffrey is betett a közösbe egy elkapott TD-t. Amire a pontszerzések között szükség volt, azt a földön szolgáltatta a zseniális másodéves futó, Marcus Lattimore (27-174). A Georgia felett két komoly, rangsorolt csapat elleni vereség miatt sem kell még feltétlenül a vészharangot kongatni, de Mark Richt vezetőedző helyzetét ez nem szilárdította meg, és nem sikerült olyan idénykezdetet alkotni, ami arra engedne következtetni, hogy idén visszatérnek az elitbe. Aaron Murray négy TD átadása sem volt elég, elsősorban az eladott illetve elvesztett labdái miatt, amiből 14 pontot szerzett azonnal az ellenfél védelme. Az sem segítette őket, hogy az általában megbízható Blair Walsh rúgó három mezőnygól kísérletéből az egyiket nagyon csúnyán mellérúgta.

 

Vándorkupák, örökrangadók: Iowa State 44 Iowa 41

 

A Cy-Hawk vándorkupa már jóval a találkozó előtt a figyelem középpontjába állította a találkozót. Erre az évre ugyanis új designnal jelentkezett a trófea, amit pillanatok alatt elsodort a népharag, és a szervezők bejelentették, hogy jövőre újraalkotják az Iowa állami rangadó elnyerésért járó kupát. A találkozó favoritja az idegenben játszó Iowa Hawkeyes volt, amelyik újjáalakult védőfallal, átlag feletti secondaryvel és James Vandenberg irányítóval (elődje Ricky Stanzi a Chiefs újonca) próbál a Big Ten főcsoport élmezőnyében megragadni idén is. Mivel ott csak a főcsoport ellenfelekkel szembeni eredmények számítanak, az itteni drámai körülmények között elveszített találkozó ott nem sok vizet zavar, de a védelem instabilitása komoly fenntartásokat hoz fel az esélyeiket illetően a konferencián belül. Képtelenek voltak korlátok között tartani Steele Jantz irányítót, aki nagyon higgadtan kezelte a pass rusht, és rendszeresen megtalálta a zónákban az üres elkapókat (25/37 279 yard 4 TD) a háromszori hosszabbításban megnyert találkozón.

 

 

Konferenciákon túl

 

A legnagyobb várakozás a négy irányító találkozójaként beharangozott, Happy Valley-ben fellépő Alabama Crimson Tide ütközetét előzte meg, ahol az ország egyik legerősebb csapata precíz special teams munkával, és mozdíthatatlan védelmével az előző évhez hasonlóan könnyedén gyűrte le a 83 éves Joe Paterno csapatát. Az Alabama szempontjából a legfontosabb, hogy a főcsoport küzdelmeket megelőzően sikerült eldönteni az irányító kérdést. Az előző héten még egymást rendszeresen cserélő A.J. McCarron és Phillip Sims közül előbbi már végig a pályán volt a Penn State ellen, és magabiztos teljesítményt nyújtott. A másik oldalon a saga viszont folytatódik, és a támadók indiszponáltságát látva biztosan nem válik a csapat javára. Rob Bolden volt a jobb statisztikailag az Alabama ellen, de jelenleg egyetlen előnye erős karja, és mobilitása Matt McGloinnal szemben.

 

A Tennessee-Cincinatti meccs alapján igazolást kezd nyerni az a nyári optimista jóslat, hogy Tyler Bray (34/41 405 yard 4 TD) bizonyos Peyton Manning óta a legjobb irányítója a Volsnak és komoly tényezővé vezetheti Derek Dooley Tennessee csapatát az elkövetkező években. Míg a Cincinattinál a QB Zach Collaros, RB Isaiah Pead páros által mozgásban tartott támadógépezet elég lehet, hogy versenyben legyenek a Big Easten belül a menőkkel (West Virginia, South Florida).

 

 

Még hétközben két nagy Big XII vs. Pac-12 ütközetre került sor. Az Arizona nem tudott mit kezdeni a félidőben már 21 pontos hátrányával az Oklahoma State ellen. Az Arizona State viszont végre felmutatott valamit, és nem roppant össze a nagy lehetőségtől. Hosszabbításban fektették két vállra a Mizzou-t. Az idény előtti kerekasztal tippek között három szerkesztő is őket jelölte meg az év legnagyobb pozitív meglepetést okozó csapatának, míg ketten klasszis linebackerüket, Vontaze Burfictot tartották az ország legjobb védőjének.

 

 

Évek óta az ország elit programjának szerepében tetszelgő Texas Longhorns tavaly hullámvölgybe került, miután nem sikerült Colt McCoy helyére megfelelő irányítót találni, amivel teljesen szétesett a csapat játéka. A tavalyi lejtmenetben is részt vállaló Garrett Gilberten az új támadó koordinátor sem segített. Már az idény második találkozóján lecserélték és vélhetően el is ásta magát ezzel a depth charton. Így Case McCoy léphet a nagy előd, és tesó Colt McCoy örökébe. Hű fegyverhordozója – akárcsak bátyjának – egy Shipley lehet. Jaxon (3-39) a legeredményesebb elkapója volt a meccsen a Texasnak.

 

Dávid László (DoM)