NFC döntő - lefutott verseny?

Egy nappal a 2013-as szabadügynök-piac hivatalos megnyitása előtt néhány órán belül két olyan üzlet is megköttetett, ami felrázta a futballvilág állóvizét. Az idény ezen szakaszában főleg új szerződések (mint Flacco-é) vagy veteránok elbocsátása adja a témát, nem pedig az NFL-ben egyébként is ritkának mondható csereüzletek. Percy Harvin és Anquan Boldin klubcseréje minden körülmények között nagy horderejű esemény, de adott helyzetben méginkább. Az említett két elkapó ugyanis olyan állomáshelyekre érkezett, amelyeket nem győztünk dícsérni. A San Francisco és a Seattle számos holtszezon beharangozó cikkben, podcastben, mock draftban azon gárdaként kerül nyilvántartásra, amelyek esetében a legkevesebb munkát kell elvégezni a keret versenyképességének szintentartásához. Mondhatni kész csapatokról beszélünk, akiknek az összes meghatározó játékosa szerződés alatt áll (kivéve Dashon Goldsont, aki valahogy megúszta a franchise taget). Nagy szó ez az NFL-ben, hiszen a rendszeres jó szereplésnek meg szokott jönni a böjtje azzal, hogy a legjobb játékosoknak akkora pénzt kell fizetni a maradáshoz, hogy a kiegészítőjátékosokra alig marad valami, elég a New England helyzetére gondolni.
Miközben Baltimore-ban azon drukkerek akik már kiheverték a Super Bowl győzelem több hetes másnapját, és előretekintenek, nem nagyon tudnak olyan szcenáriót összedobni, hogy reálisan gondolkodhassanak címvédésben, addig nyugaton két ambíciózus csapat tovább erősödött, egy nagy lépést tettek a Lombardi felé, még ha ez a lépés egyelőre csak a klub irodáján belül történt is. Mondhatni a gazdag még gazdagabb lett, hogy az ismert angolszász frázissal éljek.

Mielőtt mélyebben belemennék, nézzük meg hogy az elhagyott lila klubok ikonjai miképp reagáltak sajátjuk elvesztésére:

[A legjobb all-around játékos akit valaha láttam vagy valaha látni fogtok! Seattle-be megy! Úgy érzem mintha gyomorba rúgtak volna. Többször!]

A Ravens immár kétségtelenül #1 elkapója, Torrey Smith egy egyszerűbb MIVAN?!! reakcióval konstatálta, hogy eddigi társa egy 6. körért az Öbölbe költözik.

Mi tette lehetővé a cseréket? Mindkét csapat szaknyelven szólva szarba nyúlt az elmúlt két évben azzal, hogy talált magának franchise quarterbacket bagóért. Ez természetesen pénzügyileg értendő, a tehetséget már egyetemistaként is nehéz lett volna elvitatni a két úriembertől. A 2-3. körben még illik tudatosan építkezni a drafton, és ez meg is történt Kaepernick és Wilson kiválasztásával (alapvetően projekt játékosnak), mégha a matek egyértelműen azt mutatja, hogy a 2. napos irányítók inkább szoktak befuccsolni mint nem. Lényeg a lényeg, Russell Wilson 2013-ban 526,217 dollárral súlyosbítja a Seahawks fizetési sapkáját, míg Colin Kaepernick ezen száma 740,844$. (Viszonyításképp Mark Sanchez 8.25 millió dollárt kap például). Tehát amíg újoncszerződésük töltik a fiatalok, van hely a sapka alatt a kiszolgálószemélyzetre.

Ez elsősorban Anquan Boldin esetében volt faktor, hiszen a friss Super Bowl-győztes nem kívánt idei 6 millió dolláros gázsijából alkudni, így nagy eséllyel kitették volna ha nem jön csereajánlat. Tehát mint ahogy arról a hírben is szó esett, a Ravens is jól járt, hogy legalább kapott valamit, mégha ez elég szerény ellenérték is. Amivel ez magyarázható, az Boldin kora, októberben lesz 33 éves, így semmiképp sem hosszútávú megoldás a Niners-nek, de ők nem is hosszútávon szeretnének Super Bowlt nyerni, hanem jövőre. Márpedig Boldin mindenképpen előrelépés Randy Moss foglalkoztatásához képest, akihez meccsenként jó ha 1 elkapást fel tudtunk írni. Igaz hogy Boldin 7 touchdown-ja se valami impresszív az elmúlt 33 alapszakasz meccsén, de ugyanezt majdnem összehozta a 4 playoff találkozóján 2013-ban, és ne legyen kétségünk afelől, hogy ha a Super Bowlban a fiatalabbik Harbaugh gárdáját erősíti, akkor most a Niners lenne a bajnok. Arról nem is beszélve, hogy az év végén már Mario Manningham sem állt rendelkezésre, így feltételezhető hogy egy teljes holtszezonnal a hátuk mögött, úgy hogy Kaepernick a QB1 első perctől kezdve, igencsak versenyképes passzjáték állhat össze és akkor már nem csak a pistoltól kell rettegni a 49ers ellenfeleinek. Plusz Boldin játéka és felépítése rengeteget jelent a rövid yardos szituációkban, ahonnan úgy tűnik Delanie Walker távozik - sokat mond a San Francisco helyzetéről, hogy a 2. számú tight end pótlásáról kell beszélni, nem valami nagyobb horderejű dologról. Nyilván Goldson és adott esetben Sopoaga távozása nem mindegy (bár az NT csak a snapek 32%-ában volt pályán!), de hála az Alex Smith-cserének, a Niners a 31. és 34. pickkel be tud olyan elsőéves tehetségre ruházni ezeken a posztokon akiket nem kell félteni, hogy azonnal kezdjen. (Mondom ezt a free agency előtt, még addig simán igazolhatnak pár gyűrűre éhes veteránt és akkor jöhetnek az AJ Jenkins-féle vicces húzások).

A Niners balszerencséje, hogy az NFC másik feltörekvő elit csapata ugyancsak az NFC Westben székell. A Seahawks sokkal többet áldozott, de többet is kaphat Percy Harvintól, aki még csak 25 gyertya elfújására készül a következő szülinapján, és a sapkát sem terheli túl 2.5 millió dollár körüli fizetése - bár már jönnek a hírek, hogy Megatron és Fitzgerald után a liga 3. legnagyobb fizetését kaphatja a szerződése átdolgozása nyomán. Fiatal kora ellenére már Harvint sem kell bemutatni, sokoldalúságával nem nagyon vetekedhet egyik NFL elkapó sem, a draftra jelentkező prospectek közül többen is megkapják évről-évre a "szegény ember harvinja" titulust, mutatva hogy mennyire egyedi az amit a korábbi Gátőr Viking csinál. A Seahawks már el is kezdte árulni visszahordóját, Leon Washingtont. Carroll sokkal kevésbé bazírozott Wilson atletikus képességeire és az ezzel járó read-option lehetőségekre mint Harbaugh - első futott touchdown-jait a Bills ellen szerezte év végén - Harvinnal ez akár változhat, hiszen őt rendszerint láttuk a backfielden is jelentős hasznot hozni, end around futásait nem is említve. Az hogy elkapóként, slot WR-ként 1000+ yardért utazik Washingtonba, teljesen nyilvánvaló, ezt is nem is hozza fel senki, mindenki az extra lehetőségekre koncentrál Harvin esetében, a meglepőre, a szokatlanra, az újdonságra. Percy Harvin ugyanis nincs hozzászokva az elit kiszolgáláshoz, a félig visszavonult Brett Favre 2009-es idénye után eléggé legatyásodott a Vikings QB-szituációja.

Nyilván itt nem Percy Harvin futballtudása ami a fejvakarásra okot ad, hanem a sérülései jelentette kockázat. Elvégre az 1/25 mellett egy jövő évi valószínűleg 3. kört is küldenek Minnesotába. Egy kicsit túllihegett szempont ez, hiszen első három évében összesen 3 meccsről hiányzott Harvin, idén már hétről egy bokasérülés miatt és IR-re is rakták, de ez egy futballsérülés, nem pedig a korábban sokkal komolyabbnak hitt kóros migrén problémája.

A Vikings motivációját egy mondatban el lehet intézni. Nem akartak olyan játékost a keretbe, aki nem akar a csapat tagja lenni. Harvin elvágyódott, jó árat kaptak érte, minden bizonnyal igazolnak egy szabadügynök elkapót és az egyik első körüket is rááldozhatják (rá kell áldozniuk) a posztra, akár még Cordarelle Patterson is lecsúszhat hozzájuk kis szerencsével, aki hasonló stílust képvisel mint a távozó 12-es.

Harvin tehát elméletben megéri ezt az árat, bár érdemes végignézni hogy az elmúlt három WR, akit első körért cseréltek el, nem lett túl jó befeketetés.
Roy Williams a 2008-as idény közben 1+3+6. körös csomagért cserébe vándorolt Detroitból Dallas-ba, de három év múlva csalódottan kivágták, tavaly szeptemberben pedig bejelentette visszavonulását.
A Seahawks drukkerek jól emlékeznek a másodikra. Deion Branch mint Super Bowl MVP lett némi szerződésvita után a klub játékosa, és az 1. körüket adták cserébe a New Englandnek. Branch aztán vagy sérült volt vagy egyszerűen megjátszhatatlan, 2010-ben visszatért Foxboróba, ahol mai napig folyik bonyolult története.
Peerless Price már 10 éve hogy Atlantába került Buffalóból egy 1. körért (amivel a súlyos sérült Willis McGahee-t vitte a Bills), és bár NFC döntőig ment a Falcons, ehhez Price-nak nem sok köze volt és mivel 2 év alatt sem szokott össze Vickkel, már 2005-ben továbbállt.

A Seahawks sapkát tehát az idei draft 1. körében nem fogjuk látni, a másodikban viszont igen, így adja magát a kérdés, hogy mi számít momentán a legnagyobb hiányposztnak a WR lyuk (?) betömésével. Alan Branch és Jason Jones maradása nem valószínű, a DT poszt viszont elég mély a 2013-as kínálatban, nyilván ez csak bátorította Carrollt, már amennyire szempont lehetett. Arról nem is beszélve, hogy Jaye Howard 4. körös pick tavalyról, és eddig nem volt agyonhasználva.

A 49ers és a Seahawks tehát elég jó alapokkal bír így kapunyitás előtt néhány órával, vonzó célponttá téve magukat a szabadügynökök előtt. Egy jó rúgó mindkét csapatra ráférne még, ha más nem is jön. A bajnokesélyes csapatok közül ez a kettő az - a Houston mellett - amelyeket legkevésbé érintené negatívan ha holnap kezdődne az idény. Külön öröm a semleges drukkerek számára, hogy kétszer biztosan láthatjuk hogy egymásnak feszülnek 2013-ban, idegenbeli túrá(k)ra késztetve a vesztest a playoff során.

Nyilván nem érdemes azt mondani egy idény előtt fél évvel, hogy megvannak az esélyesek. Még akkor se ha csupán az NFC-t nézzük. Ha felépülnek a Packers sérültjei, velük mindenképp komlyan kell számolni. Ha a Falcons megtalálja távozó veteránjai utánpótlását, akkor újabb playoff-részvétel érik; ha Robert Griffin III 100%-osan tér vissza, bármire képes lehet a Washingtonnal. Ezeket a csapatokat mind nagyon nehéz lesz eltávolítani az útból. Nehezebb mint a Seahawksot vagy a 49ers-t? Azt nem hiszem.