Visszapillantó II.

Múltidéző trilógiánk második része az idei szezon negyedik, ötödik és hatodik fordulójának néhány eseményét meséli újra.

Figyelemből és reflektorfényből az NFL veretlen csapati mellett bőven jutott Albert Haynesworthnek is, bár a Tennessee Titans védőfal embere valószínűleg szívesen lemondott volna a hirtelen támadt médiaérdeklődésről. Persze ha valaki előbb új vonásokat talpal ellenfele fejére (a Dallas centere, Andre Gurode volt az áldozat), kiállítják, majd megkapja az NFL történetének legsúlyosabb, pályán elkövetett cselekményért járó büntetését (5 mérkőzéses eltiltás), az azért számíthat némi, nem feltétlenül pozitív töltetű érdeklődésre. A meccsen egyébként a Cowboys 45-14 arányban múlta felül a Titanst, amelyben élete első mérkőzését játszotta kezdőként a tavaszi draft másik nagy ásza, Vince Young (egy touchdownt érő átadás mellett három labdaeladás került a bizonyítványába). A running backek közül másodikként kelt el az áprilisi játékosbörzén Laurence Maroney (természetesen Reggie Bush volt az első), nem véletlenül. Az addig vereség nélkül álló Cincinnati otthonában félelmetes formát mutató játékos (125 yard, 2 TD) ország-világ előtt bizonyította klasszisát, és azt, hogy a Broncos ellen produkált „helyben futás” csak kisiklása volt az egyre jobban működő Maroney-Dillon RB tandemnek (Cincinnati-New England 13-38). A Bengals együttesén kívül a New Orleans és a Seattle is elveszítette veretlenségét, előbbi a mérlegét egalizáló Carolina, utóbbi pedig az NFC top csapatává érett Chicago otthonában kapott ki. A forduló után a Medvéken kívül tehát csak az Indianapolis Colts (Peyton Manning utolsó percben futott 1 yardos touchdownjával lett meg a győzelem a Jets ellen) és a Baltimore Ravens (az addig szintén hibátlan és sokkal jobban játszó San Diego volt a vesztes fél) őrizte meg száz százalékos mérlegét. És még valami: az idei drafton mindenki elképedésére top pick-ké avanzsált defensive end, Mario Williams megszerezte profi karrierje első sackjét a Miami selyempapír szilárdságú támadó falával szemben (Houston-Miami 17-15).


NFL pályafutása első mérföldkövéhez érkezett egy másik újonc játékos is. Matt Leinart az előző héten még csak tizenhárom percet kapott Dennis Green főedzőtől, ám az ötödik fordulóban már ő volt az Arizona Cardinals kezdő irányítója a rengeteg hibát vétő Kurt Warner helyett. Nyugodtan leszögezhetjük, hogy nem Leinarton múlott a 20-23 arányú vereség a Kansas Cityvel vívott összecsapáson (az ex-USC irányító egykori csapattársa, Reggie Bush is jó hétvégét zárt, hisz egy 65 yardos punt visszafutás TD-vel megszerezte első hatpontosát és a győzelmet is csapatának). A védelmek csatájaként is aposztrofált Denver-Baltimore hétfői esti rangadó a várakozásoknak megfelelően kevés pontot és mindössze egy touchdownt hozott, amivel a hazai pályán szinte verhetetlen Vadlovak be is húzták a derbit (13-3). A Ravens botlását nem tudta kihasználni a csoportrivális, tavalyi önmagára nyomokban sem emlékeztető Pittsburgh, amely ezúttal a Denver sarkát taposó San Diego otthonában szenvedett el bajnokverést (23-13-ra diadalmaskodtak a baba-kék mezben pompázó hazaiak). A Colts nyögvenyelősen (14-13 a Tennessee kárára), a Chicago viszont oktatófilmbe illő módon (40-7-re alázták le a Buffalot) vette a következő akadályt, amivel a Macik az Indianapolis elé kerültek az NFL legjobb csapatát definiálni akaró szakértők cikkeiben és diskurzusaiban. A liga egyik legkiegyensúlyozottabb csoportjának tartott NFC East tagjai egymás ellen próbálták megszerezni a divízió végső sorrendjének szempontjából létfontosságú győzelmeket. A csatározásokból a Dallast verő és így 4-1-re fejlődő Philadelphia (a 38-24-es végeredmény nem kis elégtételt jelenthetett Donovan McNabbnek az ellenfélként vizitáló Terrell Owensszel szemben), és a nagy pénznyelő Washingtont három ponton tartó Giants (19-3) került ki győztesen.

Champs are back! Hetek óra tartó szenvedés után végre ismét régi fényében csillogott a bajnokcsapat. A Kansas City ellen ragyogóan ment a passzjáték (Big Ben megdobta első két TD-jét és a szezon során először tudott le meccset interception nélkül), a futójáték (219 futott yard) és a védekezés is (45-7). A tavalyi nagydöntő másik résztvevője, a Seattle Seahawks NFC West rangadót nyert a St. Louis otthonában, mégpedig Josh Brown utolsó másodpercben szerzett, 54 yardos mezőnygóljával (30-28). Hasonlóan idegtépő csatát hozott a New Orleans-Philadelphia mérkőzés is: a Szentek rúgója, John Carney az utolsó pillanatokban vette be az ellen kapuját 31 yardról (27-24). Sorozatban másodszor kapott ki a három győzelemmel kezdő Cincinnati, nem is akárkitől: Chris Simms sérülése miatt egy rookie irányítóval (a kelet-európai jellegű vezetéknévvel megáldott Bruce Gradkowski két touchdown átadást jegyzett) felálló, nyeretlen Tampa Bay törte be a Tigriseket (14-13). A minőségi védekező csapatrészéről ismert Baltimore-Carolina páros meglehetősen pontgazdag összecsapást produkált egymás ellen, ami Steve McNair sérülése illetve Steve Smith parádéja (189 yard, 1 TD) miatt végül a Párducok javára dőlt el. A forduló legnagyobb meglepetését a nyeretlen Tennessee Titans együttese szolgáltatta. A Titánok már az elmúlt fordulóban is megrángatták az oroszlán (pontosabban az Indianapolis) bajuszát, ezen a héten viszont el is ejtették a nagyvadat, hisz 25-22-re győzni tudtak Washingtonban. A szokás szerint futójátékra berendezkedő Atlanta majd három negyeden keresztül bolondította a Giants védőit (Warrick Dunn 90 yardos TD futása a franchise történetének leghosszabb nyargalásává nemesedett), ám a mérkőzések első felét rendszerint átalvó new yorkiak ezúttal idejében ébredtek és Jeremy Shockey két elkapásával megfordították az eredményt (27-14 az Óriásoknak). Ha már az óriások kerültek szóba: a San Diego Chargers futója (elkapója, irányítója) LaDainian Tomlinson nem kevesebb, mint négy touchdownt ért el a San Francisco 49ers stadionjában, mindegyiket futó figura után.

 

Írta: Németh István(stevezeg)