2015 Hall of Fame-portrék: Jerome Bettis

Jerome Bettis

Született: 1972. február 16. (Detroit, Michigan)

Egyetem: Notre Dame

NFL-csapatok: Los Angeles / St. Louis Rams (1993-1995), Pittsburgh Steelers (1996-2005)

A később „The Bus” becenéven elhíresült Jerome Abram Bettis eleinte a bowlingért rajongott, csak középiskolás korában kezdett el futballozni. A detroiti Mackenzie High School csapatában futóként és linebackerként szerepelve számos elismerést begyűjtött, végzős idényében Michigan állam legjobb játékosává választották. A Notre Dame-nél már kizárólag running backként számoltak vele, a Lou Holtz vezette Fighting Irish színeiben három év alatt 1912 yardot futott. Mai szemmel ez nem mondható igazán kiemelkedő statisztikának (jóllehet 1991-ben 20 touchdownjával új iskolarekordot állított fel, és egy évvel később is elért 16 TD-t), ugyanakkor a tehetségével mindenki tisztában volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az 1993-as drafton – junior idényét követően – a Los Angeles Rams 1/10-es draftjogot áldozott rá.

Bettis NFL-karrierje repülőrajtot vett, a Los Angeles-i alakulat futásorientált támadóegységében már újoncként parádésan teljesített. Első profi szezonjában 1429 yardot futott úgy, hogy csak a hatodik fordulóban vált teljes értékű kezdővé. Természetesen őt választották az év legjobb újonc támadójává, továbbá első csapatos All-Pro elismerésben is részesült. Bettis – akit ekkorra már ligaszerte „Battering Ram”-ként, azaz faltörő kosként emlegettek – második idényében is remekelt, újfent több mint 1000 futott yarddal zárta a szezont, az egy évvel később St. Louisba költöző franchise új vezetőedzője, Rich Brooks azonban jóval nagyobb hangsúlyt fektetett a passzjátékra, mint elődje, Chuck Knox, ami együtt járt Bettis szerepének csökkenésével is. Az 1995-ös idényben mindössze 637 yardot futott, majd a következő szezont megelőzően Brooks két alternatívát kínált fel számára: vagy posztot vált és fullback lesz, vagy elcserélik. Bettis utóbbi mellett döntött, így 1996 áprilisában egy harmadik körös draftjoggal együtt Pittsburgh-be került a Steelers második és 1997-es negyedik körös választása ellenében.

Az acélvárosiak azután határozták el magukat Bettis megszerzése mellett, hogy a csapat futóját, Bam Morrist márciusban letartóztatták marijuana-birtkolás miatt, és bizonytalanná vált a játéka a következő szezonban. A csapat végül júniusban fel is bontotta Morris szerződését, mellyel egyúttal megnyílt az út az új szerzemény előtt, hogy feature backként szerepeljen a kohászoknál. Bettis élt is a lehetőséggel, és rögtön első pittsburghi évében megmutatta, mekkora hibát követett el Brooks azzal, hogy lemondott róla (az idény végén egyébként menesztette is őt a Rams): 1431 futott yarddal és 11 touchdownnal zárta a szezont, valamint begyűjtött egy újabb első csapatos All-Pro jelölést. A következő öt évben rendre 1000 futott yard felett teljesített, köztük egy 1665 yardos produkcióval a ’97-es idényben, amikor mindössze 26 yarddal maradt el a klubrekordtól úgy, hogy az alapszakasz utolsó fordulójában nem lépett pályára, miután már biztossá vált a Steelers playoff-szereplése.

2001-ben 1072 futott yarddal vezette a ligát, ám egy sérülés miatt az alapszakasz utolsó öt mérkőzését ki kellett hagynia. 2002-ben sem tudott végig egészséges maradni, a 2003-as idényt pedig már csak második számú running backként kezdte meg Amos Zereoue mögött. Szezon közben visszanyerte kezdő pozícióját, egy évvel később viszont ismét a depth chart második helyére szorult, ezúttal Duce Staley-nek köszönhetően. A szabadügynök-piacról szerződtetett korábbi Eagles-futó azonban az alapszakasz során megsérült, az újfent első számú running backké avanzsáló Bettis pedig remekelt: a Steelers következő nyolc meccséből hatot hozott le 100+ futott yarddal, valamint karriercsúcsot jelentő 13 touchdownnal fejezte be a szezont, mindezek révén pedig pályafutása során hatodik alkalommal is behívót kapott a Pro Bowlra. Az ő hathatós közreműködésének is köszönhetően a Steelers bejutott az AFC döntőjébe (a Jets elleni Divisional Round sikerhez 122 yarddal és egy touchdownnal járult hozzá), a Patriots azonban megálljt parancsolt a kohászoknak, a vereséget követően pedig Bettis a visszavonulást fontolgatta. Csak hónapokkal később határozta el magát, de a pittsburghi szurkolók legnagyobb örömére még egy évre aláírt a csapathoz.

Döntésében nagy szerepet játszott, hogy a következő évi Super Bowlnak Detroit adott otthont, vagyis ha a Steelers bejutna a fináléba, akkor Bettis a szülővárosában játszhatna bajnoki döntőt. Az álma valóra vált, ráadásul annak ellenére is elévülhetetlen érdemeket szerzett a kohászok Super Bowl-menetelésében, hogy ebben a szezonban Willie Parker mögött már csak short-yardage és goal-line backként számolt vele az edzői stáb. A 14. játékhéten az előtte sorozatban három vereséget szenvedő és emiatt a playoffról való lemaradás által fenyegetett Steelers az ő vezérletével múlta felül a Bearst; a jelenet, amint többek között a kor egyik legjobb védőjátékosán, Brian Urlacheren átrohanva touchdownt szerez, nem csak Bettis pályafutásának egyik, ha nem a legmeghatározóbb pillanata, hanem a Steelers históriájában is kiemelkedően fontos momentum. A Bears elleni diadal után az acélvárosiak másik három, még hátralévő alapszakasz-meccsüket is megnyerték (Bettis a záró fordulóban, utolsó Pittsburgh-ben játszott mérkőzésén három touchdownt futott szülővárosának csapata, a Lions ellen), és az egyik wild card helyet megszerezve bejutottak a rájátszásba, ahol Bettis mindhárom AFC-s vetélytárs ellen szerzett egy-egy touchdownt. A Super Bowlban a Steelers 21-10 arányban felülmúlta a Seahawkst, így végszóra, NFL-karrierje utolsó meccsén az illusztris pályafutásából addig még hiányzó bajnoki gyűrűt is sikerült megszereznie Bettisnek. A mérkőzést követő ceremónia során, a Vince Lombardi trófeával a kezében jelentette be visszavonulását: „Bajnok vagyok, és azt hiszem, a Busz utolsó állomása Detroit.”

Bettis hatszoros Pro Bowlerként, kétszeres első és egyszeres második csapatos All-Proként, valamint minden idők ötödik legtöbb yardot futó NFL-játékosaként akasztotta szögre a sisakot. Négy alkalommal választották meg csapata legértékesebb játékosának (egyszer a Ramsnél, háromszor Pittsburgh-ben), bekerült a Steelers történetének álomcsapatába, 2001-ben pedig a Walter Payton Év Embere díjjal is kitüntették. A Steelersnél nem szokás hivatalosan visszavonultatni mezszámokat (Ernie Stautner és Mean Joe Greene a két kivétel), de Bettis is egyike a franchise azon játékosainak, akiknek a mezszámát – az ő esetében a 36-ost – később nem viselte más. 2011-ben vált jogosulttá a Hall of Fame-be iktatásra, így relatíve hosszas várakozás után foglalhatja el végre méltó helyét a futball halhatatlanjainak sorában.

Vass Ádám (vassadi)