vassadi

Valószínűbb, hogy a konfdöntőket fogják megszüntetni, ahogy azt már a bővítés bejelentésekor rögtön sejteni lehetett. A top4-es kiemeléssel igyekeztek ez ellen tenni, de mikor akár háromszor is találkozhat két csapat egy szezonban, ezek szinte teljesen elveszítik a jelentőségüket. Tavaly ráadásul a Georgia, idén potenciálisan az SMU maradhat le csak azért a playoffról, mert bejutottak oda, ami meg aztán végképp röhejes.
r.baggio

Ez is vállalható logika lenne, de divíziók esetén pont a konfdöntők adnának objektív súlyt a PO-nak: nyerd még az SEC Westet, aztán a konfdöntőt és bent vagy, nincs vita. Nyerd meg az SEC Eastet és bukd el a konfdöntőt és ugyancsak bent vagy, de valahol a végén. Aki nem kerül konfdöntőbe, nem kerül PO-ba + a legjobb Group of 5 csapat és kerek lenne a világ. | Nem, mert akkor is valaki rinyálna |
Dzsokijuing

Igen, én biztosan rinyálnék. 😀 Mert ezzel fennállna a veszélye annak, ami a mostani rendszerrel ki van küszöbölve, hogy olyan csapat maradjon ki a playoffból, aki egyértelműen bajnoki kaliberű. A példádnál maradva, teszem azt adott egy baromi erős SEC West, meg egy sokkal gyengébb SEC East, itt akkor simán az lehetne, hogy az East elsője playoff-résztvevő pusztán annak köszönhetően, hogy egy sokkal gyengébb csoport élén tudott végezni, miközben a nála kategóriákkal jobb West-második kimarad. És pont ennélna konfnál láttunk is már ilyen erőviszonyokat, vagy elég a Big Ten közelmúltbeli divízióit megnézni, amikor csak az volt a kérdés, hogy a másik csoport csupa futottak még kategóriás csapatából épp kit ver meg a döntőben az Ohio State / Michigan / Penn State. Egy-két ilyen konf összejön egy évben, és hidd el, te is hamar fanyalognál, hogy ahelyett, hogy a lehető legerősebb csapatok kerültek volna be a playoffba, a fél rájátszás kvázi előre lefutott meccsekből áll. 😊

Azért ha szívünkre tesszük a kezünket a jelenlegi top4el simán le lehetne bonyolítani a PO-t.
És lehet semmit nem veszítenénk.
ZERO_L

Nana!

Előrébb van most rangsorolva a Texas, mint a Georgia, de a Dawgstól éppenséggel kikaptak, úgy, hogy nem is nagyon találtak fogást rajtuk, más topcsapat ellen pedig nem mérettetett meg a Longhorns. Kijelenthető, hogy egyértelműen a Texas a jobb csapat? Nem. Egy négycsapatos playoffban jelen állás szerint a Texas ott lenne, a Georgia nem.
A konfdöntőbe ugyan a Penn State jutott be, de az Ohio State-től speciel pont kikaptak, csak a gesztenyék pechjére az ő menetrendjükön ott volt az első helyen rangsorolt, egyedüli veretlen Oregon, nüanszokon múló vereség, meg szintén egy szoros vereség a Michigan ellen, akik ugyan nem voltak csúcsformában idén, de a rivalry game az mindig más kategória, ezt tudjuk. Kijelenthető, hogy egyértelműen a Penn State a jobb csapat? Nem. Egy négycsapatos playoffban jelen állás szerint a Penn State ott lenne, az Ohio State nem.
Azt nem mondanám, hogy ez a mostani Notre Dame nagyon lefelé lógna ki az élbolyból, de láttunk már tőlük olyat (nem is egyszer, igazából eddig mindegyik playoff-szereplésüknél), hogy egy relatíve kedvező schedule elleni nagy alapszakasz-menetelés után a playoffban, amikor épkézláb ellenfél jött szembe, csúfos pofáraesés lett a vége. És igazán minőségi ellenfelet azért a mostani menetrendjükön se nagyon találni. Biztosan jobbak és PO-t érdemlőbbek ők például annál a Tennessee-nél, akik szintén kaptak ki gyenge csapattól (bár az Arkansas-tól még mindig kevésbé gáz, mint a Northern Illinois-tól), de másik vereségüket attól a Georgiától szenvedték el, akikhez hasonló kaliberű csapattal az Irish még csak nem is találkozott?

Ahogy már említettem, rögtön a 12 csapatos playoff első évében gyönyörűen kiütközik tehát, hogy miért lett volna kevés egy négycsapatos rájátszás - ismét.

Én is remélem, hogy az Ohio State meg Georgia jelenlétével sokkal több izgalmasabb, érdekesebb meccs lesz, de érted kikaptak kétszer, simán lehetne érvelni amellett, hogy aki kétszer botlott annak nincs helye a PO-ban, mert ügye így meg az alapszakasz meccsek értéke és nívója csökken rohamosan.
Anno ha kikaptál egyszer már nagyon necces volt a bajnoki döntő. Utána jött a PO ahol 1 vereség még so-so, kettővel nagyon nehezen jutottál be. Most meg simán belefér majd 2 vereség. 12 meccses alapszakaszban, ahol játszol 4-5 fogalmatlan ellenfél ellen, 5-6 közepessel és lesz 2-3 tényleg komoly rangadód, amiből 2 vereség nem is akkora tragédia, nem igazán fognak majd úgy számítani ezek a meccsek.
Régen pont az volt a mondás, hogy itt élet halál harc megy minden héten, mert egy vereséggel, egy botlással oda a szezonod.

Persze valamit valamiért, remélem a PO meccsek tényleg jók lesznek, kevés blowouttal.
ZERO_L

Nyilván van, amiből elvesz az új rendszer, lásd a Michigan-OSU eredménye mit jelentett most és mit jelentett volna négycsapatos playoffnál, a pár héttel ezelőtt elimination game-ként beharangozott Tennessee-Georgiának most mindkét résztvevője fix playoff-szereplő, és lehetne sorolni.

Van viszont ennek egy olyan oldala is, hogy az új rendszernek köszönhetően mennyivel több meccsnek lesz jóval nagyobb tétje. Négycsapatos PO-mezőnynél a BYU Kansas elleni veresége után a komplett Big 12 lehúzhatta volna a rolót playoff-szempontból, míg most rivalry weekenden még a fél konf rájátszás-helyre ácsingózott. A régi rendszerben múlt hétvégén három SEC-meccs lett volna releváns playoff-szempontból, most dupla annyi. A Clemson - South Carolina már csak a bragging rights-ról szólt volna, ehelyett most mindkét csapat úgy várta a párharcot, hogy még a playoff lebegett a szemük előtt. És akkor még csak az utolsó alapszakasz-fordulóból hoztam a példákat. Újabb csavart visz a rendszer azokba a Power 4 konfdöntőkbe, amelyikeknek olyan szereplője is van, aki at-large helynél nem jön szóba (a régi szisztémában a Clemson például már "csak" a főcsoport bajnoki címéért lépett volna pályára holnap, bár ez kvázi az SMU-ról is elmondható), ahol pedig mindkét résztvevő ilyen, lásd idén a Big 12, ott a konfdöntő de facto extra playoff-meccsé avanzsál. És ha már konfdöntők, az automatikus meghívó miatt jóval érdekesebbé vált az is, hogy mi zajlik a kis konfokban - illetve válhat, amikor majd náluk is kiegyensúlyozottabb lesz a mezőny, és nem lesz egy kiemelkedő Ashton Jeanty Boise State (bár korántsem biztos még az ő playoff-szereplésük sem). Igaz akkor meg azon fog háborogni mindenki, hogy miért a huszonvalahányadik helyen és ott is csak muszájból rangsorolt kiscsapat megy a playoffba a tizenegypáradik helyezett, kompetensebb Power 4 gárda helyett, de ez már egy másik történet.

Amúgy a realignment alakulásából adódóan szerintem a négycsapatos playoff megtartása esetén ugyanúgy elkerülhetetlen lett volna, hogy a korábbiakhoz képest csökkenjen a veretlenül vagy akár egy vereséggel bejutók száma, és könnyebben beleférjen egy-egy botlás a nagyoknak. A tavalyi felállást nézve, a Texas jó eséllyel veretlenül végigment volna a Big 12-en, az Ohio State-nek az Oregon helyett egy Big Ten-kis/középcsapat jutott volna, mínusz egy vereség, vagy ha kettejük meccsét a Buckeyes nyeri, akkor most azt mondanánk, hogy bezzeg a Pac-12-en simán átgázolt volna hibátlanul a Ducks. A "szuperkonfolódás" következtében viszont több lesz a topcsapatok közötti párosítás már az alapszakaszban is, ezeknek nyilván mindig lesz egy vesztese, és ennél fogva azt gondolom evidens lett volna négycsapatos playoffnál is, hogy az eddigieknél gyakrabban kopogtatott volna pl. egy- vagy éppen kétvereséges SEC- vagy Big Ten-bajnok/döntős a négy hely valamelyikéért. És értelemszerűen ők lettek volna preferálva mondjuk a hibátlan G5-bajnokkal vagy ha úgy van akár a gyengébbnek vélt Big 12 vagy ACC veretlenül / kevesebb vereséggel záró első helyezettjével szemben.

Szóval akkor jelenleg?
BYE: #1 Oregon, #2 Texas, #3 SMU, #4 Boise State

1st round:
#5 Penn State vs #12 Arizona State
#6 Notre Dame vs #11 Alabama
#7 Georgia vs #10 Indiana
#8 Ohio State vs #9 Tennessee
Heisman nádor

így van



ha nyer a Clemson, akkor lesz még érdekes, hogy az SMU vagy a Bama kerül be, illetve ugye az Arizona State helyét viheti az Iowa State, a Boise State-ét pedig a UNLV, de akkor utóbbi két konfgyőztes meg cserél is egymással

+ a Penn State szerintem a Notre Dame mögé kerül, ha kikapnak a Big Ten döntőben
r.baggio

Elviekben érdekes, hogy Clemson-győzelem esetén SMU vagy Alabama az utolsó helyen, de az alapján, hogy az Alabama-Miami sorrendet mivel indokolta a committee, szerintem nem kérdés, hogy a 11-2-es SMU-t még aránylag szoros vereség esetén is a Bama mögé sorolnák. 0 darab nyert meccset tudnának felmutatni a végleges top 25 ellen, a legkomolyabb győzelmük egy Louisville elleni siker lenne.

Szerintem a Penn State-et sem fogják a Notre Dame mögé küldeni, hacsak nem kapnak ki nagyon a Duckstól. Big Ten döntős menetelés két szoros vereséggel két elit csapattól, az egyiktől a konfdöntőben, ez még mindig erősebb rezümé (a committee szemében), mint amit az Irish letett az asztalra. Úgyhogy én inkább Alabama @ Penn State / Oregon matchupot várok.

És ha ne adj isten a unlv nyer akkor majd egy 20. rangsorolt csapat lesz kiemelt a PO-ban?
Vicces lenne.
ZERO_L

A két Big 12-döntős és a Clemson is a UNLV előtt van rangsorolva, tehát a Rebelsnek kvázi nincs esélye a bye weekre. Ha ők nyerik az MWC-döntőt, akkor a Big Ten, a Big 12, az SEC és az ACC bajnoka megy pihenőre.

Egyébként - már nem az előző kommentre reflektálva - érdekes, hogy a szokásos ki jut be éppen - ki marad le éppen debate mellett mennyire elsikkad az, ami szerintem az új rendszer leglényegesebb hozománya, és ami ráadásul az idei mezőnyben szépen ki is ütközik. Ez szerintem nem önmagában az, hogy 12 csapat is esélyt kap a playoffban, mert valószínűleg soha, egyetlen évben sem lesz 12 olyan csapat, amelyik ténylegesen championship caliber. Az idei, kifejezetten kiegyenlített, igazán kimagasló topcsapatok nélküli mezőnyben sem vagyunk ennek a közelében sem. Ez az idei Bama sem az, és egy-egy cinderella story mindig akad, de azért valljuk be, meg lennénk döbbenve, ha bármelyik Big 12-döntős, a Boise State, vagy épp az Indiana majd a bajnoki cím ajtaján kopogtatna. Viszont akik ténylegesen bajnoki kaliberűek, ami a jelenlegi rangsor mondjuk első hét helyezettjéről több-kevesebb jóindulattal azért elmondható szerintem, azok a négycsapatos playoffal ellentétben most mind megkapják a lehetőséget. És ez a bővített playoff-mezőny leglényegesebb aspektusa szerintem, nem az, hogy az utolsó néhány helyre ki csúszik be - csak nyilván a nagyobb szenzációt, médiavisszhangot, kattintásszámot utóbbi generálja, a committee-t amiatt lehet igazán szapulni, és így tovább.

@törölt kristof Ironikus, hogy pont egy Giants-szurkoló temetne egy Georgia OT-t másfél év után. 😊

Top 3-as pickből sikerült leesni a 7. helyre pár meccs alatt. Bár amilyen a QB class fog oda leesni valaki akire mehet a mix 😀
Heisman nádor

A Madden rangsor még mindig nem egyenlő a draftsorrenddel. 😛 Számolom majd.
vassadi

Szuper, két helyet sikerült ezzel bukni 😛
Heisman nádor

Én szóltam, hogy még ne örülj annak a 7. helynek. 😀

Frissítve a draftsorrend a wild card kör eredményeivel.

Draftsorrend 2025

1. San Francisco 49ers (2-15)
2. New York Giants (3-14)
3. Tennessee Titans (5-12, 0.512)
4. Kansas City Chiefs (5-12, 0.540)
5. Houston Texans (7-10, 0.439)
6. Minnesota Vikings (7-10, 0.457)
7. New York Jets (7-10, 0.478) *
8. Miami Dolphins (7-10, 0.478) *
9. Chicago Bears (7-10, 0.484)
10. Los Angeles Rams (7-10, 0.502)
11. Dallas Cowboys (7-10, 0.512)
12. Carolina Panthers (7-10, 0.547)
13. Baltimore Ravens (7-10, 0.574)
14. Jacksonville Jaguars (8-9, 0.467)
15. Las Vegas Raiders (8-9, 0.533)
16. Atlanta Falcons (8-9, 0.550)
17. New Orleans Saints (9-8, 0.522)
18. Cleveland Browns (9-8, 0.540)
19. Indianapolis Colts (8-9)
20. New England Patriots (9-8, 0.481)
21. Detroit Lions (9-8, 0.484)
22. Denver Broncos (9-8, 0.550)
23. Washington Commanders (10-7)
24. Tampa Bay Buccaneers (14-3)
25. Green Bay Packers (11-5)
26. Los Angeles Chargers (12-5)
27. Seattle Seahawks (14-3, 0.422)
28. Cincinnati Bengals (14-3, 0.495)
29. Buffalo Bills (9-8, 0.439)
30. Arizona Cardinals (9-8, 0.488)
31. Pittsburgh Steelers (12-5)
32. Philadelphia Eagles (12-5)

* A Jets és a Dolphins egymás elleni mérlege 1-1, csoporton belül a Jets mérlege 2-4, a Dolphinsé 3-3, így a Jetsé a magasabb pick.

Szerkesztette: vassadi

Top 3-as pickből sikerült leesni a 7. helyre pár meccs alatt. Bár amilyen a QB class fog oda leesni valaki akire mehet a mix 😀
Heisman nádor

A Madden rangsor még mindig nem egyenlő a draftsorrenddel. 😛 Számolom majd.

Remélem most már Vassadi érti, miért ragaszkodom annyira Daltonhoz. 😀 😀 😀 😀 😀
iktriad

Ez szokás szerint zseniális, bár arra a maradék 3 meme-re is kiváncsi lennék, ahol elcsúszott a kód.
zacknorb

Melyik három? Nálam mindegyik látszik.
vassadi

Titans és Broncos első meme, Dolphinsnál a második
törölt kristof

Seahawks második se
zacknorb

Javítva.

Ez szokás szerint zseniális, bár arra a maradék 3 meme-re is kiváncsi lennék, ahol elcsúszott a kód.
zacknorb

Melyik három? Nálam mindegyik látszik.

Sok picknél nem sikerült annyira részletes magyarázatot adni, mint szerettem volna, de így is elég sok időbe telt megírni, csúsztam is vele nagyjából egy hetet a tervezetthez képest, tovább pedig már nem akartam húzni. Úgyhogy itt az idei első és egyetlen mockom, három kör, trade-ekkel.

1. KÖR

1/1. Tampa Bay Buccaneers: Jameis Winston, QB (Florida State)
A combine-on a főedző által megejtett „simán lehetne a franchise-unk arca” nyilatkozat, többnapos látogatás a csapatnál, a legfőbb (és egyetlen igazi) vetélytárssal ellentétben Winston pro-style rendszerből érkezik, és még kvázi helyi gyerek is. Minden körülmény adott tehát ahhoz, hogy általános megdöbbenésre mégse ő, hanem Mariota legyen a Tampa Bay választottja. A combine óta egyre többen könyvelik el, hogy az ex-FSU irányító lesz az idei draft 1/1-ese, de szerintem korántsem olyan egyértelmű ez, mint amennyire annak tűnik. Mindenesetre túl sok tényező szól jelenleg a Winston-Buccaneers házasság mellett, így ezen forgatókönyv szerint is az ő nevét mondja be elsőként Goodell.

1/2. Tennessee Titans: Leonard Williams, DE (USC)
Bármelyik QB-t is választják a kalózok az első helyen, a Titans döntéshozói óhatatlanul beleütköznek abba a dilemmába, hogy draftolják-e a top QB-duó Bucs által bennhagyott tagját. A tippem az, hogy végül a „köszönjük, nem” válaszlehetőség mellett teszik le a voksukat. Roethlisberger személyében Whisenhunt dolgozott már együtt Mettenbergerhez hasonló irányítóval (és a hasonlóság nem merül ki a vezetéknevek közti párhuzamban), méghozzá eredményesen, és a másodéves QB mutatott olyan jeleket újonc idényében, melyek alapján nem teljesen elborult ötlet vele a kezdőcsapatban nekivágni az új szezonnak. Egy másik faktor, ami megkönnyíti a döntést, hogy bennhagyják Mariotát, az, hogy cserébe olyan szintű prospectre tehetik rá a kezüket, mint Leonard Williams. A közelmúltban Ray Horton és Dick LeBeau is közelről tapasztalhatta, mennyire nehéz jól védekezni stabil védőfal nélkül, így már csak emiatt sem lehet kérdéses, hogy amennyiben nem QB draft vagy letrade mellett határoznak a titánok, akkor minek kell következnie.

1/3. TRADE – Cleveland Browns (Jacksonville Jaguarstól – 1/12. + 1/19. + 3/13.): Marcus Mariota, QB (Oregon)
És így lesz a Jaguars az a csapat, amelyik hasznot húzhat a Mariotáért feltradelni igyekvők licitháborújából. Amire a leginkább szükség van most Jacksonville-ben, nevezetesen egy premier edge rusher, azt később is gond nélkül lehet szerezni az idei drafton, így ebben a helyzetben a legjobb, amit David Caldwellék tehetnek, hogy elpasszolják az 1/3-as jogot a legtöbbet ígérő vevőnek.
A Browns állítólag odaadta volna a későbbi első körösét Bradfordért, és ha ez igaz, az egyértelmű jele annak, hogy nem számolnak komolyan Manziellel, ebből pedig egyenesen következik, hogy ismét korai draftjogot kell QB pickbe invesztálniuk. Nem kis kockázatot vállalna a stáb egy ilyen feltrade-del, de lényegesen nagyobb a siker valószínűsége, mint bármelyik, később elérhető irányító behúzása esetén.

1/4. Oakland Raiders: Kevin White, WR (West Virginia)
Elismerésre méltó, hogy Carrnak az NFL egyik leggyengébb supporting castjével is sikerült potenciális franchise QB-nak tűnnie, de ahhoz, hogy a másodéves irányító (és a komplett támadósor) fejlődése töretlen maradjon, a Raiders stábjának mindenképpen javítania kell az őt körülvevő játékosállomány minőségén, amihez egy legitim első számú elkapó beszerzésével járulhatnak hozzá a leghatékonyabban. Az oaklandiek jelenlegi keretében WR és TE poszton sincs igazán minőségi red zone threat, ez dönt White javára Cooperrel szemben.

1/5. TRADE – Atlanta Falcons (Washington Redskinstől – 1/8. + 4/8.): Vic Beasley, DE (Clemson)
Világosan látszik, hogy a Jetsnél a külső linebacker az egyik legfőbb need, és akár a Bears helyére is felmozoghat valaki 4-3 DE-t vagy 3-4 OLB-t célozva, ily módon a Falcons stábja inkább nem kockáztat, beáldoznak egy negyedik körös picket, és így legalább a boardjukon legmagasabban helyet foglaló edge rushert draftolhatják. A Redskins nem marad le egyetlen kihagyhatatlan prospectről sem azzal, hogy néhány pozícióval hátrébb csúszik, az extra draftjog pedig nyilván jól jön a fővárosiaknak.
Beasley-t nem pusztán egy parádés combine repítette idáig, az ő értéke game tape alapján is az első kör határán mozgott. Ez utóbbi kombinálva azzal a szörnyeteggel, amivé az offseasonben átalakították, és máris egy olyan játékost kapunk, akiből megfelelő edzők kezei alatt rövid időn belül nagyszerű NFL edge rusher válhat.

1/6. New York Jets: Bud Dupree, OLB (Kentucky)
Todd Bowles úgy alkotott kiváló védelmeket a Cardinalsnál, hogy nem állt a rendelkezésére kiemelkedő edge rusher, és New York zöld felében is jó ideje hiánycikk egy premier passzsiettető külső linebacker poszton. Majd most együtt! Bowles Arizonában sem épp konvencionális 3-4-es edge rusherekkel dolgozott (lásd Abraham, Shaughnessy, Okafor), és bizonyos fokig Dupree is beleillik ebbe a sorba, ő azonban olyan szempontból sem szokványos eset, hogy atletikus és fizikális adottságai egészen kimagaslóak. A játéka nem a legkiforrottabb, van még mit csiszolni rajta, de potenciál tekintetében a határ a csillagos ég.

1/7. Chicago Bears: Amari Cooper, WR (Alabama)
A Bearsnek egyértelműen a védelem renoválására kell nagyobb hangsúlyt fektetnie a drafton, szemben az offense megerősítésével – akkor miért húznának mégis támadójátékost top 10-ben? Az edge rushert szerintem már nem tartják számon a prioritások között ennél a picknél, azok után, hogy szerződtették McPhee-t, és tavaly is komoly összegeket áldoztak erre a posztra (egészen pontosan akkor még 4-3-as defensive endekre), védő oldalon pedig máshova nem lehet igazán jó értéket húzni ebben a draftpozícióban. Így inkább egy BPA jellegű, de nem luxuspick jön a támadósorba, elvégre Marshall távozása után ugyan adott egy potenciális go-to-guy Jeffery személyében, de rajta kívül csak a slot receiver Eddie Royal és a reménységnél egyelőre nem több Marquess Wilson tekinthető komoly tényezőnek a WR-sorban.

1/8. Washington Redskins (Atlanta Falconstól): Brandon Scherff, OL (Iowa)
Bárki is lesz a Redskins kezdő irányítója, erős futójátékkal kell megtámogatni, máskülönben nem sok esély van az offense hatékony működésére. Az első számú running back már megvan ehhez, a támadófal viszont csak részben. Akár tackle-ként, akár guardként válik be Scherff, azonnal komoly erősítést jelentene a washingtoni OL számára.

1/9. New York Giants: Dante Fowler Jr., DE (Florida)
Nagyon adná magát Landon Collins, elvégre ha ma kezdődne a szezon, akkor Cooper Taylor és Nat Berhe lenne az óriások két kezdő safety-je, a Giants front office azonban a BPA over need elv egyik legfőbb követője a ligában, és most is ez a nézet érvényesül. Nem mintha az edge rusher luxuscikk lenne, tekintve, hogy JPP jelen állás szerint franchise tag alatt fog játszani, míg a túloldalon ugyan adott egy elfogadható rotáció, de a New York-iaknak nincs fix kezdő kaliberű emberük ennek a defensive end pozíciónak a betöltésére.

1/10. St. Louis Rams: La’el Collins, OL (LSU)
Hasonló a helyzet, mint a Redskinsnél: az offense alapját a hatékony futójátéknak kell szolgáltatnia, amihez az RB-szekció adott, a támadófalban azonban egyelőre több a kérdéses poszt, mint a stabil kezdőnek számító játékos. Ennek megfelelően akárcsak a fővárosiak, a Rams is egy olyan offensive linemant választ ki top 10-ben, aki több poszton is bevethető, és a futásblokkolás a fő erénye, de emellett természetesen pass protection szempontjából is óriási jelentőséggel bír az ő érkezése. Évek óta a Rams (egyik) rákfenéje az OL, a tackle-ként és guardként is használható Collins draftolásával nagy lépést tehetnének a kosok afelé, hogy a jövőben ez ne így legyen.

1/11. Minnesota Vikings: Marcus Peters, CB (Washington)
Trae Waynes mostanra látszólag bebetonozta a helyét mint a közvélemény no. 1 CB-je, amihez elég volt neki egy remek 40 yardos idő a combine-on, valamint az a tény, hogy washingtoni kollégájával ellentétben ő mentes a karakterproblémáktól. A futballpályán azonban Peters az idei class legjobb cornerbackje – hogy ez a draftpozíciójában is megmutatkozik-e majd, az gyakorlatilag csak azon múlik, mennyire riasztják el a csapatokat az off-field kérdőjelei. Mike Zimmer majd helyre rázza, ha gond lesz vele, ezzel a húzással pedig végre a CB-sor is rendeződik Minnesotában, és egy Peters szintű potenciális shutdown corner talán az utolsó hiányzó láncszem ahhoz, hogy elit szintre lépjen a Vikings védőegysége.

1/12. Jacksonville Jaguars (Cleveland Brownstól): Randy Gregory, DE (Nebraska)
Nem, nem gondolom, hogy a füves ügyének jelentősen befolyásolnia kellene a draftpozícióját. Nem emiatt csúszott ki a top 10-ből és lett csak a negyedikként kiválasztott edge rusher, szerintem ez már előtte is benne volt a pakliban, elsősorban a fizikumával kapcsolatos kérdőjelek miatt. A pályán nyújtott teljesítményével kompenzálhatott volna (ahogy tette például Ray), de Gregory-nak nem sikerült tavaly olyan produkciót letennie az asztalra, ami egy konszenzusos top 5-ös picktől elvárható lenne. Az upside ugyanakkor óriási, és Gus Bradley-ék már bizonyították Seattle-ben, hogy nekik ez elég, lásd Bruce Irvin, akihez képest ráadásul Gregory egészen más szintet képviselt a pályán. A LEO poszt alkalmas lehet rá, hogy elmaszkírozza az alulméretezettségből adódó negatívumait, így a Jaguars védelme szerintem az egyik legjobb fit számára az NFL-ben.

1/13. New Orleans Saints: DeVante Parker, WR (Louisville)
Grahamet és Stillst elcserélték, Colston már túl van a zeniten, utóbbin kívül pedig a jelenlegi keretben az egyetlen bizonyított célpont – ha lehet annak nevezni nem egészen egy szezon után – Brandin Cooks, aki remek játékos (lesz), de nem prototípus no. 1 receiver. Brees fegyverarzenálját tehát mindenképpen bővíteni kell, függetlenül attól, hogy Paytonék futásorientált filozófiához próbálják átszabni az offense-t. A Colston-Graham duó után az „új érában” Parker (aki éppúgy megérne akár egy top 10-es picket is, mint White vagy Cooper) és Cooks szolgálhatnának hosszú évekig a Saints elkapóállományának alappilléreiként.

1/14. Miami Dolphins: Landon Collins, S (Alabama)
A védőfal már elit, a back sevenre azonban még nagyon is ráfér az erősítés Miamiban. Delmast újraigazolták ugyan egy évre, de jelenleg térdszalag-szakadásból lábadozik, és egyébként is elég tartalmas a kórlapja, így nem árt biztosabb megoldást találni hosszútávra. Collins itt már BPA picknek is elmegy, a kiválasztásával mondhatni két legyet ütne egy csapásra a Dolphins, miután szenzációs futás elleni játéka óriási segítséget jelentene a nem túl veretes LB-sornak. Sőt, ha Delmas hadra fogható lesz, akkor Collins akár nickel/dime linebackerként is alkalmazható, de alapvetően nyilván mint a jövő (és a jelen) kezdő strong safety-je érkezne Miamiba.

1/15. San Francisco 49ers: Trae Waynes, CB (Michigan State)
A CB poszton csak slotban használható Jimmie Wardot leszámítva a Niners jelenlegi legjobb cornere az a Tramaine Brock, aki nickel backként korábban jól teljesített, kezdőként azonban még nem bizonyított, miután az előző szezonban összesen három meccsen tudott pályára lépni. Már tavaly is komoly neednek számított a cornerback, most pedig még lyukasabbnak tűnik a poszt. Waynest túlértékeltnek tartom, ami „a draft egyértelmű no. 1 cornere” megjelölésekig terjed ki, azt viszont nem vitatom, hogy van annyira jó prospect, hogy érdemes legyen akár top 20-as picket áldozni rá. A 49ers így tulajdonképpen BPA-t húz az egyik legfőbb hiányposztjára, aminél jobb alternatíva nem is kell.

1/16. TRADE – Pittsburgh Steelers (Houston Texanstól – 1/22. + 3/23.): Shane Ray, OLB (Missouri)
Az edge rusherek élmezőnyéhez tartozó játékosok többsége és két cornerback is kiment már, így az acélvárosiaknak fel kell mozogniuk, ha biztosra akarnak menni, míg a Texansnak nincs olyan hiányposztja, amit ne lehetne néhány draftpozícióval lejjebb is orvosolni, ennek tükrében pedig jó üzlet számukra a hat hely hátramozgás ellenében szerzett extra harmadik körös cetli.
A szezon bizonyos pontján még fix top 10-es picknek tartott SEC Év Védője, aki azonban a méreteivel, atletikusságával kapcsolatos kérdőjelek és gyenge pre-draft kampánya miatt csúszik, de a Steelers az első kör közepén elviszi. Ismerős a történet? A run defense- és coverage-beli hatékonyság Ray esetében is kérdéses, de ezeknél fontosabb, hogy – Jarvis Jones-szal szöges ellentétben – az ex-Mizzou játékos kiváló one-on-one pass rusher, és a Steelersnek most erre van a legnagyobb szüksége. Korántsem biztos, hogy egy offseason elég lenne ahhoz, hogy komplett, kezdőcsapatba állítható OLB-vé építsék fel, de nickel rusherként már újonc évében komoly hozzáadott értéke lehet.

1/17. San Diego Chargers: Danny Shelton, NT (Washington)
Bizonyára a Chargersnél is tisztában vannak vele, mennyit ér egy three-down nose tackle egy 3-4-es védelemben (már csak azért is, mert évente kétszer összefutnak azzal, aki a liga legjobbja ezen a téren), így most ők is beruháznak egy ilyen játékosra. Shelton jelenléte azonnal óriásit javíthat a San Diego-i védelmen, nem csak azért, mert nagyon vékonyak NT poszton, hanem mert a komplett front sevenben sincs igazán kiemelkedő játékos. Pontosabban nem volt, egészen a polinéz behemót érkezéséig.

1/18. Kansas City Chiefs: Andrus Peat, OT (Stanford)
Donald Stephensont beharangozták alapemberként RT poszton, azonban ha az igazán minőségi kezdők helyett megelégszenek a nem katasztrofális, de átlagon alulinál semmivel sem jobb kezdőkkel a támadófalban, akkor hiába várnak számottevő javulást az OL-től. Peat hasonló prospect, mint a tavaly ehhez képest egyetlen helynyi eltéréssel kiválasztott Ja’Wuan James: tipikus safe pick, instant kezdő potenciállal, de cserébe minimális upside-dal. Nagy különbség viszont, hogy előbbi nem olyan tackle, aki a támadófal jobb oldalára van korlátozva, jóllehet a Chiefsnél nyilván továbbra is abban bíznak, hogy egykori 1/1-esük végre felnő a feladathoz a vakoldalon, és a skill setje is kétségtelenül inkább RT posztra predesztinálja Peatet a profik között.

1/19. Jacksonville Jaguars (Cleveland Brownstól): Jalen Collins, CB (LSU)
A Jaguars CB-állománya nincs vészesen rossz állapotban, ugyanakkor a Davon House, Demetrius McCray, Aaron Colvin, Dwayne Gratz kvartett nem is egy olyan névsor, amelytől bármelyik irányító vagy elkapó megijedne, így célszerű beszerezni egy igazi nr. 1 cornert. Az LSU legújabb első körös defensive backje lesz a jelölt erre a feladatra, aki a Gus Bradley által is követett Seattle-i sztenderdeknek tökéletesen megfelelő press corner: magas, erős, és ezekhez a tulajdonságokhoz viszonyítva kiemelkedően atletikus is. Zavaró lehet, hogy egyetemistaként csak 10 kezdőként játszott meccs áll a neve mellett, de nem azért, mert ne lett volna elég jó az all-down szerepkörhöz, hanem mert az LSU secondary-je rendszerint tele van nagyobbnál nagyobb tehetségekkel, akiket például tavaly intenzív rotációban játszattak Les Milesék. Függetlenül attól, hogy kissé még nyers játékos, Collins a Jaguars mostani CB-kontingensében akár már újoncként is a depth chart első helyére pályázhatna.

1/20. Philadelphia Eagles: Quinten Rollins, DB (Miami-Oh.)
Rollins egyetemistaként mindössze egy évig focizott, de sokatmondó, hogy az egykori kosaras első és egyetlen FBS-idényében elnyerte a MAC Év Védője címet. Persze nem emiatt megy ki már top 20-ban, sokkal inkább azért, mert kezdő NFL corner számára ideális fizikai paramétereihez és atletikusságához kiváló ösztönök és ball skillek társulnak. Lesz még vele munka bőven, de az alapján, hogy egyetlen egyetemi futballszezonban milyen szintre jutott és milyen adottságokkal bír, óriási lehetőségek rejlenek benne. Az Eaglesnek pedig Maxwell túloldalára is találnia kell egy megbízható kezdő CB-t, akire hosszútávon is számíthatnak, de éppenséggel Rollins akár free safety-ként is beválhat, ami ugyancsak hiánycikk most Philadelphiában.

1/21. Cincinnati Bengals: Malcom Brown, DT (Texas)
Kis túlzással Cincinnatiben a védőfal mindenek felett áll, márpedig most nagy szükség lenne a belső rotáció bővítésére és az interior rush hatékonyságának fejlesztésére, így rögtön az első körben érkezik is egy olyan egyén, aki segíthet mindezek elérésében. A Margus Hunt-féle boom-or-bust pickek helyett ezúttal egy limitáltabb upside-dal bíró, ugyanakkor kevesebb rizikóval járó és a rotációban való azonnali bevetésre sokkal inkább kész prospect jön az egykori Longhorn személyében. Michael Johnson visszahozatala és Brown draftolása után nem lehet kifogás, a Bengals védőfalának újra elit színvonalon kell üzemelnie pass rush-ban.

1/22. TRADE – Baltimore Ravens (Houston Texanstól – 1/26. + 4/26. + 6/28.): Kevin Johnson, CB (Wake Forest)
Az 1/20-as pickig bezárólag kiment már négy cornerback, és a Ravens előtt húzó három csapat egyikétől sem lenne meglepő a CB draft, így a hollóknak menniük kell előre, ha nem akarják megkockáztatni, hogy közvetlenül előttük vigyék el a célpontjaikat. A kompenzációs pickeknek köszönhetően egyébként sem akkora veszteség egy negyedik és egy hátsó körös cetli beáldozása. A Bengals nyilván nem szívesen segítette volna ki csoportriválisát, ezért a marylandiek csak 1/22-re tradelnek fel, ahonnan a Texans tovább mozog lefelé újabb extra draftjogokat begyűjtve.
Johnson minden olyan adottsággal rendelkezik, amire egy kezdő NFL cornernek szüksége van, atletikusság és természetes cover skillek szempontjából is az idei CB class legszűkebb elitjéhez tartozik, mely tulajdonságok együttes megléte már önmagában ilyen (draftpozíció tekintetében vett) magasságokba predesztinálja őt. Emberezésnél off coverage-ben érzi magát a leginkább otthonosan, de nem épp prototípus méretei ellenére pressben is abszolút helytáll, zónázásban pedig talán egyenesen a class legjobbja – vagyis mintha laboratóriumban hozták volna őt létre kimondottan a Ravens védelmi sémájához. Az egyetlen igazán komoly negatívum vele kapcsolatban, hogy run supportban már valóban kiütközik a fizikális hátránya, de ez sokadlagos szempont, nem azon fog megbukni a csapat futás elleni védekezése, hogy az egyik kezdő cornerback nem üti meg az átlagos szintet ezen a téren. Ennél lényegesebb, hogy a Ravens passzvédekezése tavaly az elit front seven ellenére is nem egyszer csődöt mondott, ennek a problémának az orvoslását segítheti elő – Jimmy Smith visszatérése mellett – Johnson draftolása.

1/23. Detroit Lions: Arik Armstead, DT (Oregon)
A Suh, Fairley, Mosley triumvirátus távozása után a posztválasztás aligha szorul magyarázatra. Ha komplett sémaváltás nem is lesz (amit már többször elmondtak a detroiti stábtagok), de szerintem még inkább próbálnak majd eltolódni egy olyan hibrid base front felé, amilyet Teryl Austin védőkoordinátor Baltimore-i regnálása idején is alkalmazott a Ravens. Detroitban is megvannak az ehhez szükséges alapok personnel szempontjából, nyilván nem kis részben Ngata megszerzésének köszönhetően, Armstead draftolásával pedig újabb lépést tehetne a Lions ebbe az irányba. A kép mutatja, hogy pontosan miről is van szó:

Armstead boom-or-bust jellegű prospect, minden adottsággal rendelkezik ahhoz, hogy elit játékos legyen a posztján, de pass rush technikáján még sokat kell fejleszteni. Ugyanakkor ez a rövid leírás szóról szóra illett volna anno Ansah-ra is, az a projekt pedig beválni látszik, így vélhetően most sem riadnának vissza egy hasonló próbálkozástól a michiganiek, már csak azért sem, mert a ghánaihoz hasonlóan az ex-oregoni védőfalember „megmunkálásáért” is a liga egyik legjobb DL-szakembere, Jim Washburn felelne. Egy ilyen frontban kiemelt fontosságú a 3-tech DT szerepe, pass rush-ban és futás elleni védekezésben egyaránt kiemelkedőnek kell lennie, Armsteadben pedig ott a potenciál, hogy idővel ilyen játékos váljon belőle.

1/24. Arizona Cardinals: Todd Gurley, RB (Georgia)
A hírek alapján igencsak komoly érdeklődést tanúsított a Cardinals Peterson iránt, egyes híresztelések szerint akár korai draft picket is hajlandóak lettek volna adni a Vikingsnak AP játékjogáért cserébe. Nincs ebben semmi meglepő: egyrészt Palmer és a komplett pass offense mellé kell a hatékony futójáték, másrészt – csak a csoporton belül maradva – a Seahawks és a Rams védelmével nehéz is lenne bármit kezdeni megfelelő offensive balance nélkül, harmadrészt pedig Ellington teljesen jó change-of-pace back, de tavaly is láthattuk, hogy workhorse-nak nem alkalmas. És ha már Peterson nem jön, akkor érkezik helyette az, aki az ő draftolása óta a legjobb RB prospect. Nem Gurley az első, akire ráaggatják ezt a klisévé vált megjelölést, de ő tényleg hasonló szintre emelkedhet.

1/25. Carolina Panthers: D.J. Humphries, OT (Florida)
Dave Gettleman general manager állítása szerint a Tennessee-ből egyetlen szezon után kiebrudalt Michael Oherre bal oldali tackle-ként számítanak, ami két dolgot jelenthet: az egyik, hogy ez a kijelentés egyszerű smokescreen volt, a másik, hogy a Panthers-szurkolók vissza fogják sírni Byron Bellt. Ez utóbbi apokaliptikus állapot elkerülhető, ha a párducok elvisznek egy potenciális franchise tackle-t a draft korai köreiben. Amennyiben Humphriesnak Ohert kellene kiszorítania az első csapatból, akkor könnyen lehet, hogy már újoncként alapemberré lépne elő, azonban ideális körülmények között az ex-Gator első profi évében még nem kap kezdő szerepet, mert bár remek LT alapanyag, de még nyers játékos. Mindenesetre idővel és megfelelő képzéssel olyan vakoldali tackle válhat belőle, amilyet egy Newton szintű franchise irányító megérdemel.

1/26. Houston Texans (Baltimore Ravenstől): Eli Harold, OLB (Virginia)
Nincs több letrade, végre a Texans is behúzza a maga első körös játékosát. Nincs ordítóan nagy hiányposzt, van viszont három második napos draftjoguk, így belefér egy BPA jellegű pick, másfelől Mercilusnak eddig nem sikerült beváltania a hozzá fűzött reményeket, és Clowney körül is nagy (volt?) a bizonytalanság a sérülése miatt, így egyáltalán nem lehet luxusnak nevezni az újabb első körös edge rushert, még akkor sem, ha négy éven belül ez már a harmadik. Haroldról tulajdonképpen ugyanaz elmondható, ami az egy hellyel előbb kihúzott Humphriesról vagy a nem sokkal korábban elvitt Armsteadről: technikailag igencsak nyers játékos, de az alapok megvannak ahhoz, hogy (alsó hangon) stabil kezdőjátékossá váljon az NFL-ben. Gyengébb edge rusher classban Harold jó eséllyel pályázna akár a top 15-ös draftpozícióra is. Nem a tipikus Crennel-féle OLB, de ahol Wilfork és Watt alapozza meg a futás elleni védekezést, ott elfér egy ilyen speed rusher.

1/27. Dallas Cowboys: Byron Jones, CB (Connecticut)
Olyan RB-t később is lehet találni, aki egy elit támadófal mögött stabilan szállítja a szükséges yardmennyiséget, ellenben a védelem az előző szezonban jócskán túlteljesített, egyáltalán nem biztos, hogy komoly erősítések nélkül képes lesz ugyanazt a szintet hozni idén is. Hardy szerződtetése és Lee visszatérése minőségi upgrade lehet, de elkél a további segítség. Tavaly a defense feljavulásának egyik kulcsa az volt, hogy a Kiffin-féle Tampa 2-vel ellentétben Marinelli a dallasi cornereknek jobban fekvő man coverage-et játszatott velük, de még ezzel együtt is meglehetősen ingatag lábakon állt a CB-sor, így jól jönne a vérfrissítés ezen a poszton. Akiben olyan kép él Jonesról, hogy csak egy workout warrior, aki nagyot tud ugrani, és semmi több, annak javaslom, hogy nézze meg néhány meccsvideóját. Ideális méretei és lehengerlő atletikussága mellett remek ösztönökkel és ball skillekkel rendelkezik, ráadásul igazi vezérnek tartják. A csapat jövőbeni no. 1 cornereként érkezne Jerry Worldbe, és talán már újoncként is helyet követelhetne magának a kezdőben.

1/28. TRADE – Minnesota Vikings (Denver Broncostól – 2/13. + 3/12.): Dorial Green-Beckham, WR (Oklahoma)
Fél körrel később is lesznek még benn jó zone blocking OT-k, így nyugodtan letradelhet a Broncos, míg a Vikingsnak belefér, hogy megválnak mindkét második napos draftjoguktól, miután guard posztra visszahozták Joe Bergert, valamint ott van a tavaly draftolt Yankey, a többek által prognosztizált korai linebacker pickben pedig nem hiszek, rendben van az az egység így is, különösen, ha a Zimmer-féle coaching faktort is beleszámítom.
Bridgewater fegyverarzenálja most így fest: adott egy nagyszerű deep threat Wallace személyében, Charles Johnson tavaly ügyeskedett, sleeper potenciállal bír, Jarius Wright egészen korrekt slot receiver, Kyle Rudolph remek security blanket, valamint a rosteren találjuk még Cordarrelle Pattersont is, aki egyelőre úgy tűnik, nem fogja tudni átlépni a gadget player szintet. Jelen állapotában sem rossz ez az állomány, de hiányzik belőle egy igazi go-to guy, egy clear-cut no. 1 receiver. DGB pedig az lehet, ha nem lesznek gondok a fejével. Már csak Petersont kell jobb belátásra téríteni, és irány a playoff.

1/29. Indianapolis Colts: Cameron Erving, C (Florida State)
A Colts eddigi roster move-jai egyértelműen azt tükrözik, hogy Super Bowl or bust szemlélettel építkeznek az új szezonra. Márpedig ha deklaráltan a bajnoki menetelés a cél, akkor ehhez nem ártana befoltozni a támadófal közepén tátongó lyukat, ahol jelen állás szerint Khaled Holmes és Jonotthan Harrison versengene a kezdőcsapatba kerülésért. Ne zavarjon meg senkit, hogy Erving egyetemi karrierje alatt mindössze öt meccset játszott az OL közepén; ha másból úgy lesz újoncként first-team All-Pro guard, hogy college pályafutása során egyetlen snapet sem játszott a poszton (lásd Zack Martin), akkor az egykori Seminole esetében sem lehet elrettentő faktor, hogy centerként csak minimális rutinnal rendelkezik. Amikor ebben a pozícióban kapott szerepet, dominált, és a fal három másik posztján is használhatónak bizonyulhat, ezek együttvéve pedig már egy olyan játékost adnak, akire első körös draftjogot sem túlzás áldozni – kiváltképp egy olyan csapatnak, amely Super Bowlba igyekszik, de még nincs megbízható centere.

1/30. Green Bay Packers: Eric Kendricks, ILB (UCLA)
A sajtfejűeknél lassan már hagyománynak számít a kaliforniai (front seven) játékosok korai körös draftolása. Kendricks persze nem azért jön, hogy életben tartsák ezt a „tradíciót”, hanem mert Green Bay-ben pillanatnyilag messze a belső linebacker a legnagyobb hiányposzt, az egykori Bruin pedig az idei class legkiforrottabb ILB prospectje, és szerintem a teljes draftosztály egyik legbiztonságosabb választása. Összességében nem üti meg azt a szintet, amit az utóbbi évek legjobb off-ball LB prospectjei, de igazi three-down linebacker, nincs számottevő gyenge pontja a játékának, így már újoncként is nyugodt szívvel be lehet állítani a kezdőcsapatba, a Packersnél pedig a védelmi sémák közti hasonlóság is megkönnyítené számára a beilleszkedést.

1/31. New Orleans Saints (Seattle Seahawkstól): Danielle Hunter, OLB (LSU)
A helyi „utánpótlás-akadémiáról” érkezik egy ifjonc a Saints edge rusher needjének megoldására. Hunter ugyanolyan upside pick, mint amilyen anno Mingo is volt: elit atléta, egyelőre mérséketebb futballtudással, de csak egy jó pozíciós edzőre és időre van szükség ahhoz, hogy potenciálisan nagyon jó NFL-kezdőből ténylegesen nagyon jó NFL-kezdővé fejlődjön. Futás ellen már most is kifejezetten jól teljesít, pass rush-ban viszont még nagyon kiforratlan, de ha a félelmetes méret-atletikusság kombinációja mellé a játékának ezt a részét is sikerül megfelelően felépíteni, akkor hosszú és eredményes profi karrier áll előtte.

1/32. TRADE – Tampa Bay Buccaneers (New England Patriotstól – 2/2. + 2016 / 4. kör): Jake Fisher, OT (Oregon)
Könnyen belátható, hogy a Titansnél is az offensive tackle maradt a prioritási lista élén, így a Buccaneers inkább előz, nehogy a nashville-iek elhappolják előlük az utolsó megmaradt igazán jó LT matériát.
Fishernek a szezon folyamán sikerült a draftnikek radarjai alatt maradnia, pedig ég és föld volt a különbség az Oregon támadófalának teljesítménye között akkor, amikor sérülés miatt hiányzott, és miután visszatért a kezdőbe, a pre-draft procedúra alatt azonban már kivívta magának a nagyközönség figyelmét, mindenekelőtt nagyszerű combine-jával. Prospectként nagyjából ugyanaz a kategória, mint Humphries: technikailag nyers, erősödnie is kellene még, de ha ezeken a területeken előre tud lépni, akkor rövid időn belül megbízható kezdő vakoldali tackle válhat belőle a profik között is.

2. KÖR

2/1. Tennessee Titans: T.J. Clemmings, OT (Pittsburgh)
Tények, melyek nyilvánvalóan nincsenek pozitív hatással Clemmings draftértékére: egyetemen csak RT-t játszott, LT-t egyáltalán nem, és előbbi poszton is csak két évig szerepelt, mivel college karrierjét defensive endként kezdte, vagyis egyértelműen project játékos. A Titans szempontjából azonban ezek nem minősülnek olyan szintű negatívumnak, mint jó néhány másik csapat esetében, egyrészt mert nekik megvan a franchise játékosuk a támadófal bal szélén, és így egyértelműen jobb oldali tackle posztra keresnek embert, másrészt nekik nem ebben a szezonban kell robbantaniuk, ebből kifolyólag pedig nem akkora probléma, ha nem plug-and-play játékost draftolnak. Ilyen szituációban és ilyen elvárások mellett Clemmings beválási esélye is nagyobb.

2/2. New England Patriots (Tampa Bay Buccaneerstől): Eddie Goldman, DT (Florida State)
A két tavalyi kezdő CB elvesztése után akár fel is lehetett volna tradelni valamelyik cornerbackért, azonban vannak ha nem is klasszis, de használható embereik a poszton, illetve McCourty jelenléte free safety-ként sokat nyom a latba, így a defensive line megerősítését érzem sürgetőbbnek; a közelmúltban egyébként is tapasztalhatták a Patriotsnál, milyen problémákhoz vezethet, ha nem elég stabil a védőfal. Goldman tökéletes Wilfork-utód lehet: futójátéknál mozdíthatatlan, gond nélkül megbirkózik a double-teamekkel, sémába illeszkedés tekintetében hasonlóan sokoldalú, mint a nagy előd, pass rush-ban talán még nagyobb potenciállal is bír nála, és remek karakternek tartják. Távozott egy évtizedes alapkő a DL-ből, jöhet helyette egy olyan játékos, aki a következő 10 évben vagy még annál is tovább lehet a Pats védőfalának első számú alappillére.

2/3. Oakland Raiders: Nate Orchard, DE (Utah)
Az FA-igazolásoknak is köszönhetően Oaklandben már most is adott az emberanyag ahhoz, hogy Jack Del Rio új állomáshelyén is meghonosítsa Denverben alkalmazott védelmi szisztémáját, ahhoz azonban, hogy ez hatékonyan működjön, edge rusherek terén például feltétlenül erősítésre van szükség a draftról, mivel a csapat jelenlegi egyetlen bizonyított defensive endje Justin Tuck, és ő is bőven túl van már a fénykorán, függetlenül attól, hogy tavaly korrekt teljesítménnyel hálálta meg a belé vetett bizalmat. JDR rendszerében a gyenge oldali DE-nek nem feltétlenül kell klasszikus 4-3 end méretekkel rendelkeznie (lásd Dumervil, Ware), a lényeg, hogy a passzsiettetés menjen, márpedig Orchard ezzel nem áll hadilábon. Újonc idényében egyébként is csak szituációs pass rusherként lenne rá szükség, másfél évnek pedig bőven elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy fizikálisan rendbe rakják, és ezáltal jövőre már all-down játékosként funkcionálhasson.

2/4. Jacksonville Jaguars: Ameer Abdullah, RB (Nebraska)
Gőzerővel dolgoznak azon Jacksonville-ben, hogy Bortles számára minél ideálisabb feltételeket biztosítsanak. A támadófal és a célpontok kipipálva, papíron már csak egy igazi feature back hiányzik, miután jelenleg úgy fest a helyzet, hogy a Jags mostani négy futójából lehetne egy darab épkézláb RB-t összegyúrni. A posztba tehát nehéz belekötni, de a név láttán bizonyára sokan fogják a fejüket, mondván: „miért nem Gordon!?”. Röviden: túlértékelt. Bővebben: a legfőbb negatívum, hogy szimplán nem elég jó az OT-k közötti futásoknál, az NFL-védelmeken nem fog tudni úgy átrohanni, mint tette azt college-ban, átlagon aluli elkapó és csak minimális rutinnal rendelkezik ezen a téren, akárcsak pass protectionben. Összefoglalva tehát nem ér második kör eleji picket, főleg nem egy olyan csapatnak, amely már újoncként all-down feladatkörben akarja játszatni itt draftolt futóját. Abdullah ellenben mindent tud, amit egy ilyen játékosnak tudnia kell, wisconsini kollégájával ellentétben az ő every-down backként való szerepeltetése esetén nem részesülnének kellemetlen meglepetésben a Jaguars edzői és szurkolói.

2/5. TRADE – San Francisco 49ers (New York Jetstől – 2/14. + 4/27. + 2016 / 4. kör): Stephone Anthony, ILB (Clemson)
Ritka a drafton az igazán minőségi MLB/ILB prospect, aki a mai NFL követelményeinek minden tekintetben eleget tesz, a 49ers rendszerében pedig különösen nagy értékük van az ilyen linebackereknek. Vic Fangio kinevezése nyomán ugyanez igaz a Bears védelmére is, így a Ninersnek lépnie kell, ha nem akarják, hogy egykori védőkoordinátoruk – akinek az új állomáshelyén még nagyobb a bizonytalanság ILB fronton, mint Friscóban, hiába Willis és Borland visszavonulása – elvigyen előlük egy ilyen játékost.
Kendricks mellett Anthony az idei class másik olyan tagja a klasszikus 4-3-as linebackerek és 3-4 ILB-k sorában, aki a profi szint elvárásainak megfelelő komplett játékos. A kevés hiányossága is egytől egyig olyan, hogy megfelelő képzéssel gyorsan orvosolni lehet őket, így bár Bowman és Wilhoite révén a 49ersnek nincs feltétlenül szüksége instant alapemberre a poszton, de Anthony-ra akár azonnali kezdőként is számíthatnak.

2/6. Washington Redskins: Garrett Grayson, QB (Colorado State)
A napnál is világosabb, hogy kis túlzással Gruden legszívesebben vasvillával kergetné el RGIII-t Washingtonból, így akkor is nagy a korai QB draft valószínűsége, ha a Redskins lemarad a top irányítókról. Grayson tulajdonképpen Gruden washingtoni Andy Dalton pickjeként fogható fel: prospectként semmi különleges, egy legjobb esetben is maximum elfogadhatónak minősíthető NFL-kezdőt lehet belőle kinevelni, aki köré ha megfelelő (filozófiájú) offense-t építenek, akkor aránylag működőképes lehet vele a rendszer, de extrát már nem lehet tőle várni. A szurkolóknak bizonyára nem tetszik a párhuzam, és a legtöbben talán magával a választott játékossal sem lennének elégedettek, de az adott körülmények között teljesen logikus lépés lenne egy ilyen projekt bevállalása egy olyan főedzőtől, aki alatt igencsak melegszik a kispad. Mint második körös QB természetesen Grayson játékának számos eleme szorul még jelentős fejlesztésre (a teljesség igénye nélkül, ami a legszembetűnőbb a meccsfelvételeken: lassú release, gyakorta későn indítja el a labdát az elkapója felé, sokszor ragad le az első számú célpontnál, lassú döntéshozatal), de Hundley inkább egy dobálózó atléta, mintsem legitim QB prospect, Petty pedig még „projectebb” játékos, mint Grayson, ezért esik a pro-style offense-ből érkező Colorado State alumnusra a választás.

2/7. TRADE – Baltimore Ravens (Chicago Bearstől – 2/26. + 3/26. + 2016 / 3. kör): Jaelen Strong, WR (Arizona State)
A nyugdíjhoz rohamosan közeledő Steve Smith-en kívül nem nagyon van épkézláb elkapó a Ravens aktuális rosterén. Nem lehet tétlenkedni, sürgősen minőségi upgrade-re van szükség, akár egy ilyen feltrade árán is. A jövő évi második napos draftjog elvesztése egyébként sem annyira fájdalmas annak köszönhetően, hogy McPhee és Torrey Smith távozása révén is egy-egy előkelő kompenzációs pickkel fog gazdagodni a csapat.
Strong szerintem egyáltalán nem kihagyhatatlan prospect az első körben, sokkal inkább az első és második kör határára lőném be az értékét. A route-futása igencsak kezdetleges, nem elég mozgékony és dinamikus, emiatt nehezen szakad el az emberétől (ami power WR lévén az ő esetében nem akkora probléma, de az NFL cornereket azért nem fogja pusztán a fizikumával dominálni), a méreteihez viszonyítva nagyon jó 40 yardos időt futott ugyan a combine-on, de play speedben ez egyáltalán nem köszön vissza, mély útvonalakon valószínűleg sohasem jelent majd igazán nagy fenyegetést a védelmekre. A fiatalabb Smith távozásával kieső mélységi veszélyt tehát másképp kell majd pótolniuk a marylandieknek (mert valamilyen szinten ezt is muszáj lesz megoldaniuk), de erre ott a negyedik kör. Ennél fontosabb, hogy a rövid-közepes passzjátékhoz meglegyenek a legitim célpontok; két éve elég súlyos következményekkel járt, amikor ezen a téren komoly hiányosságokkal küzdött John Harbaugh együttesének támadósora. Strong pedig ehhez tökéletes célpont, és a red zone offense-nek is hatalmas pluszt jelentene, mert jelenleg az ilyen szituációkhoz sincs megfelelően felfegyverezve a Ravens.

2/8. New York Giants: Ereck Flowers, OL (Miami-Fl.)
Sokan első kört érő LT prospectnek tartják a Miami falemberét, de az alapján, amit pass protectionben mutat, nem tartom valószínűnek, hogy az NFL-ben meg tudna ragadni a vakoldalon. A Giants azonban nem is oda, hanem LG vagy RT posztra keres kezdőt, annak függvényében, hogy a right tackle pozíciót jelenleg elfoglaló Pugh-t beljebb tolják-e, Flowers pedig mindkét említett szerepkör betöltésére alkalmas lehet. Azonnali alapemberként történő bevetése talán guardban járna kisebb kockázattal, passzblokkolásnál a lábmunkáján és a kézhasználatán is sokat kell még csiszolni ahhoz, hogy fel tudja venni a versenyt az NFL edge rushereivel. Mindazonáltal run blockingban maga az őserő, ezen a téren jókora lökést adhat a Giants támadófalának (és a szembe jövő védőknek) már újoncként is, bármelyik posztra is kerül.

2/9. St. Louis Rams: Breshad Perriman, WR (UCF)
Tévhit-oszlatás következik. Egyesek szerint Perriman dropkirály, mások a pro day-én futott áll-leejtős 40 yardja után rögtön az első körbe prognosztizálják. Szerintem előbbi legalább akkora túlreagálás, mint utóbbi. Kelvin Benjaminéra emlékeztet az ő esete; nincsenek elit kezei, de igazi physical freak, így néhányan egyből rásütik, hogy dropgyár, és csak a kiemelkedő fizikális, illetve atletikus adottságaiból él. Egyáltalán nem erről van szó. Tény, hogy Perriman nem Beckham-szerű labdamágnes, sohasem fog „Best hands of the NFL” díjat kapni, de messze nem olyan vészes a helyzet ebben a tekintetben, mint amilyennek néhányan beállítják. A páratlan méret/sebesség kombinációjáról már esett szó, és ezt maximálisan ki is tudja használni contested catch-nél és press coverage megverésénél egyaránt (utóbbihoz az is kell, hogy nem csak gyors, de robbanékony is), kiváló catch radius-szal rendelkezik, remek body control és hand-eye coordination jellemzi (az NFL-ben is várható tőle jó néhány akrobatikus elkapás), és meglepően jó az elkapás utáni yardok szállításában. A legnagyobb kérdés vele kapcsolatban szerintem az, hogy a route-futását milyen gyorsan és mennyire sikerül letisztítani, ezen a téren még vannak komoly hiányosságai, de mélységi és red zone célpontként már újonc évében is számíthatna rá a Rams, hasonlóképp ahhoz, ahogy Martavis Bryantet használta a Steelers a tavalyi szezon második felében.

2/10. Atlanta Falcons: Ty Sambrailo, OL (Colorado State)
A Falconsnál prioritás kell, hogy legyen a támadófal stabilizálása, miután a sólymok depth chartjára pillantva LG poszton jelenleg egy óriási kérdőjelet láthatunk, az OL jobb szélén is elég nagy a bizonytalanság, és center fronton sem épp a legrózsásabb a helyzet, de ott legalább mennyiségileg megvannak. A súlyos sérülésből visszatérő Sam Baker korábban elmondta, hogy hajlandó guardot játszani, ha az edzői stáb ezt kéri tőle, nemrég pedig Quinn is beszélt ennek a lehetőségéről. Bizonyos tekintetben tehát párhuzamot lehet vonni a Falcons és a Giants OL-helyzete között, és az atlantaiak is hasonló utat választanak, mint az óriások: behúznak egy olyan falembert, aki LG-t és RT-t is tud játszani. Ugyanakkor Sambrailo némileg ellentétes képet fest Flowers-szel szemben olyan szempontból, hogy passzblokkolásban technikailag ő már most is elég képzettnek mondható, és neki inkább erősödnie kell ahhoz, hogy adott esetben már újoncként is rá lehessen bízni a jobb oldali tackle posztot.

2/11. Cleveland Browns: Jordan Phillips, NT (Oklahoma)
DE-ben a Bryant, Starks, Hughes, Winn rotáció jó lehet, Rubin távozása után viszont jelen állás szerint nose tackle poszton a kezdő szerepkör arra a Phil Taylorra vár, akinek nem sikerült teljes mértékben megfelelnie az első körös draftpozíciójából adódó elvárásoknak, ráadásul szerződése utolsó évébe lép, és előbbi megállapításból kifolyólag egyáltalán nem biztos, hogy marasztalni akarja majd a csapat, vagy legalábbis nem kezdőként. Kell valaki, aki a fal közepén stabil alapot tud adni a Browns run defense-ének, már csak azért is, mert – az előző szezonban látottakból kiindulva – a clevelandiek mindhárom csoportriválisa igencsak hatékony futógépezetet vonultat fel. Phillips talán már újoncként is maga mögé szoríthatná Taylort a depth charton, aki így a DE-rotációba is bekapcsolódhatna, ami ugyancsak jótékony hatással lehetne a védelemre.

2/12. New Orleans Saints: Benardrick McKinney, ILB (Mississippi State)
Nem épp a szurkolói és edzői álmok netovábbja az Ellerbe-Hawthorne kezdő páros, így itt sem árt mihamarabb fokozni a talent levelt. McKinney nem pont a mai NFL-linebacker prototípusa, szerintem eléggé behatárolt, hogy passzvédekezésben milyen feladatokat lehet rábízni (a Saintsnek a tight endek, running backek elleni coverage-re egyébként is ott van például Kenny Vaccaro, akitől remélhetőleg csak egyszerű sophomore slump volt a tavalyi pocsék szezon), viszont agresszív, de mégis intelligens downhill játékával nagyot dobhat a szentek futás elleni védekezésén, és blitzeknél (nem feltétlenül csak off-ball LB pozícióból indulva) is komoly fegyver lenne Rob Ryan kezében.

2/13. Denver Broncos (Minnesota Vikingstól): Cedric Ogbuehi, OT (Texas A&M)
Sokáig úgy tűnt, Ogbuehi lesz az idei draft messze legtúlértékeltebb prospectje, a kezdeti szinte konszenzusos top 5-ös besorolás nyilvánvalóan nagyrészt a Joeckel-Matthews vonalnak volt köszönhető, mert egyébként a pályán egyáltalán nem érdemelte ki ezt a minősítést (random példa: érdemes megnézni, mit művelt Dee Ford ellen 2013-ban). Aztán tavaly átkerült a vakoldalra, ahol nem meglepő módon még kevésbé villogott (persze sokakat ez sem zavart, és maradt ugyanúgy „elit LT prospect”), szezon közben vissza is kellett küldeni RT-be, majd jött a térdszalag-szakadás, és lényegében ez tette helyre a draftértékét. Lehet, hogy ennél is hátrébb csúszik, de az edzőtábor kezdetére állítólag már száz százalékos állapotban lesz, ez esetben pedig itt már jó értéket képvisel. Akad majd vele bőven tennivalója a leendő OL-edzőjének, de kétségtelenül megvan benne a potenciál ahhoz, hogy megbízható kezdő RT-vé váljon, a Broncosnak pedig „csak” az kell. Az atletikusságával ideális matéria Kubiak zone blockingjához.

2/14. New York Jets (San Francisco 49erstől): Rashad Greene, WR (Florida State)
Greene az idei draft egyik „elfeledett” prospectje, a nagy esemény közeledtével egyre inkább háttérbe szorult, pedig az egész class egyik legbiztosabb kezű és leginkább NFL-kész elkapója. A közvélemény képzeletbeli draft boardján való csúszása persze érthető, miután méretei miatt könnyen lehet, hogy a profik között slot receiver szerepkörre fog korlátozódni, de a Jetsnek a pálya szélére megvannak az emberei Marshall és Decker révén, így Greene ezen limitáltsága sem jelentene problémát, Chan Gailey rendszerének működéséhez pedig több kell két jó elkapónál. Arról nem is beszélve, hogy ilyen irányítókkal csak akkor lehet sikert elérni, ha megfelelő színvonalú a supporting cast. A Jets rosterén ugyan ott van Jeremy Kerley mint harmadik számú elkapó, de őt még az előző rezsim fizette túl, holott abszolút középszerű, slot-only játékos, idén viszont elenyésző összeg szabadult volna fel a sapka alatt a kivágásával, a New York-iak pedig amúgy sem voltak rászorulva az extra cap space-re. Komplex route-ismeretének (négy évig volt alapember pro-style offense-ben, mely idő alatt minden elkapó poszton megfordult) és remek route-futási képességének is köszönhetően Greene akár már újoncként átvehetné Kerley helyét a depth chart harmadik helyén, és ha a szélen is használhatónak bizonyul, akkor személyében egy Emmanuel Sanders-szerű receivert kaparinthat meg a Jets.

2/15. Miami Dolphins: A.J. Cann, OG (South Carolina)
Bizonyára csak véletlen egybeesés, de mostanában mintha az NFL-csapatok döntéshozói alulértékelnék az SEC top guardjait; két éve Warford, tavaly pedig Gabe Jackson is egészen a harmadik körig csúszott, majd előbbi All-Pro kaliberű szezonnal nyitott, de utóbbi is azonnal stabil alapemberré vált. Elképzelhetőnek tartom, hogy Cann sem lel gazdára az első két kör alatt, de szerintem itt már value alapján is jó választás. A Dolphinsnál amúgy se nagyon válogathatnak, legközelebb csak a negyedik kör közepén kerülnek sorra, és OG poszton jelenleg egyetlen megbízható emberük sincs. A tavalyi harmadik körös Billy Turner nyilván megkapja az esélyt a bizonyításra, a másik pozíció betöltésére pedig érkezik az idei class leginkább NFL-kész és egyben legjobb guard-only prospectje.

2/16. TRADE – Philadelphia Eagles (San Diego Chargerstől – 2/20. + 5/9. + kondicionális 2016 / 5. kör): Nelson Agholor, WR (USC)
Az Eaglesnél Maclin váratlan távozása után, míg a Chiefsnél Maclin érkezése ellenére is igencsak elkélne egy kezdő kaliberű szélső elkapó. A sasok nem hagyják, hogy még egy receivert elhappoljon előlük Andy Reid, főleg miután Agholor az utolsó elérhető igazán komplett WR a drafton, így jön egy nem túl jelentős árat követelő feltrade Chip Kelly-éktől.
Vannak, akik az ex-Trojant slot receivernek skatulyázzák be, de boldogulni fog ő a pálya szélén is, ha ott (is) számít rá a leendő csapata. Agholor jó route-futó, ügyesen szeparálódik a védőjétől, és az elkapás utáni yardokat is folyamatosan lehet tőle várni, igazi chain-mover possession receiver lehet, akinek ugyanakkor a sebességét sem érheti kritika. Az értékét tovább növeli, hogy az egész draft class egyik legjobb returnere.

2/17. Kansas City Chiefs: Paul Dawson, ILB (TCU)
Maugát újraigazolták, de a szerződése inkább a „korrekt backup, és ha nincs jobb, akkor kezdő” besorolásba illik, és nézegeti is a Chiefs stábja a középső körökbe várható, project jellegű ILB prospecteket. Dawson – akit privát workoutra is elhívtak – nem pont ez a kategória, vele a pocsék combine-ja és az állítólagos karakterproblémái miatt fordulhat elő, hogy adott esetben a harmadik körig (vagy még annál is tovább) csúszik, de szerintem óriási hiba lenne (az összes csapatra értve), ha ennél a draftpozíciónál lényegesen tovább bennhagynák. Ahogy saját maga is elmondta elég nyers stílusban, ő nem elit atléta, hanem remek futballjátékos. Fantasztikus ösztönökkel van megáldva, melyek bőven kompenzálják atletikus korlátait. Elég csak megnézni a meccsfelvételeit, ahol abszolút nem tűnik fel semmiféle ilyen limitáltság. A Chiefs agresszív, blitz-heavy rendszere pedig pont az a védelmi séma, ami az ő játékstílusához leginkább passzol, igazi playmaker lehetne Bob Sutton defense-ében.

2/18. Buffalo Bills: Shaq Thompson, OLB (Washington)
A második kör második felében végre a Bills is szóhoz jut, akiknek – a QB-t nem számítva – egyértelműen a guard a legfőbb hiányposztjuk, de korrekt power blocking OG-t később is lehet találni, így kezdésként belefér egy BPA pick. Ha valaki, akkor Rex Ryan tudná hasznosítani a Huskies egyesek szerint poszt nélküli játékosát. Nem kell forradalmi dolgokra gondolni, Thompson gyenge oldali linebackert játszana. Kiko Alonso elcserélése után sem lehet azt mondani, hogy instabil lábakon állna a Bills LB-sora, de a mostani állományt inkább korrekt iparosok alkotják, sokat dobhat az egységen és a komplett védelmen egy ilyen playmaker.

2/19. Houston Texans: Maxx Williams, TE (Minnesota)
Elsőre talán feleslegesnek tűnhet még egy játékos erre a posztra, de Garrett Graham tavaly 18 elkapást tudott összehozni, ami egy 500+ snapet játszó első számú elkapó tight endtől egy elvileg TE-barát rendszerben vajmi kevés még akkor is, ha Andre Johnsonnak és DeAndre Hopkinsnak hívták a csapat két kezdő wide receiverét, illetve a viszonylag biztató kezdés ellenére úgy tűnik, Ryan Griffinből nem lesz több egyszerű cserejátékosnál. O’Brien tavaly már elhozta in-line TE-nek Fiedorowiczot, igazán jó és megbízható move tight end azonban még nincs a csapatában, de Williams draftolásával most ez a probléma is megoldódik. Az idei TE class legjobbja sokoldalú játékos, blokkolásban is lehet rá számítani, de elsődlegesen a passzjátékban betöltött szerepe miatt lesz igazán értékes tagja az offense-nek. Johnson távozása után különösen jól jön egy ilyen célpont a Texans leendő kezdő irányítójának.

2/20. San Diego Chargers (Philadelphia Eaglestől): Daryl Williams, OL (Oklahoma)
Egy kezdő még mindenképpen kell a San Diego támadófalába, és csak a posztot tekintve is többféle alternatíva közül választhatnak a Chargers illetékesei. A csapatnál állandó téma Fluker guardba mozgatása, legalábbis szurkolói körökben, de Tom Telesco general manager elmondta, hogy alapvetően nem szerepel a terveik között ez a módosítás, így a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy OG poszton erősítenek instant alapemberrel. Williams az Oklahomán tackle-t játszott, és talán a profik között is megállná a helyét RT-ként, de ideálisabbnak tűnik számára a guard szerepkör, ahol kevésbé hátrány a limitált atletikussága. A Williams-Fluker tandemnél kevés impozánsabb run blocking duó lenne a ligában.

2/21. Cincinnati Bengals: Damarious Randall, S (Arizona State)
Nincs komoly lyuk a Bengals rosterén, így nyugodtan draftolhatnak a hosszútávú szempontokat előtérbe helyezve, amire szükség is van, mivel a jelenlegi kezdőjátékosok több mint felének nincs szerződése 2016-ra. Közéjük tartozik Reggie Nelson is, aki jövőre már 33 lesz, így érdemes lehet elgondolkodni az utódlásán. Ha minden jól megy, a védőfal megerősítése révén újra elit szintre emelkedhet a pass rush Cincinnatiben, de ahhoz, hogy a nyomást turnoverekre tudják váltani, ballhawk defensive backekre is szükség van, Randallnek pedig ez lehet a legnagyobb erőssége. A játéka azonban még nem igazán állt össze, így nem is baj, hogy nem olyan helyre kerül, ahol azonnali kezdőként vetnék be, hanem egy évig tanulhatja a szakmát egy rutinos csapattárs mögött.

2/22. Detroit Lions: Carl Davis, DT (Iowa)
Az előző képről mintha még hiányzott volna valami – egy védőfalember, aki egy ilyen defensive front mindhárom interior posztján bevethető.

Jöhetne cornerback is, de a tavalyi szezonnak is nekimentek szinte ugyanezzel az állománnyal, a negyedik körben húzott Nevin Lawsonnal pedig nyilván nem az a cél, hogy örökké a CB depth chart alsóbb régióiban tengődjön, főként úgy, hogy egy remek DB-szakember a védőkoordinátor. Ennél is lényegesebb, hogy a front sevenre építő védelmi stratégia Teryl Austin baltimore-i regnálása alatt és tavaly Detroitban is bevált, épp ezért nem indokolja semmi a filozófiaváltást. Caldwell főedző is hangsúlyozta, hogy a jelszó: „being multiple”, azaz a sokoldalúság és az ebből adódó kiszámíthatatlanság, amit mennyiségileg és minőségileg is megfelelő personnellel lehet biztosítani. A kirakóst pedig Davis draftolása teheti teljessé. Remek two-gap védőfalemberré válhat, elsősorban pass rush terén kell még fejlődnie, de Motor City-ben ehhez minden feltétel adott. Ha Armstead és Davis beválik, azzal elit színvonalú maradhat a Lions front seven, amely ezáltal csakúgy, mint tavaly, a jövőben is stabil alapjául szolgálhat a védelemnek.

2/23. Arizona Cardinals: Preston Smith, OLB (Mississippi State)
A Cardinals unortodox külső linebackereiről már esett szó, most érkezik is egy újabb ilyen játékos, miután az Okafor, Shaughnessy, Woodley, Martin négyest sok mindennek lehet nevezni, de igazán minőséginek semmiképp, hosszabb távon pedig pláne nem túl megnyugtató ez a névsor, legfeljebb csak az ellenfelek irányítói számára. A többi arizonai edge rusherhez hasonlóan Smith sem elit atléta; a legfőbb erénye, hogy képzett, technikás játékos, nagyon jól használja a kezeit. Én egy Pernell McPhee-klónt látok benne, vagy említhetném akár a Packers „Elephant”-jait is: egy hibrid 3-4 DE/OLB, aki alapvetően edge rusher, de méretei és ereje alkalmassá teszik arra, hogy belső passzsiettetőként is bevethető legyen, ugyanakkor kellően atletikus ahhoz, hogy coverage-ben is lehessen rá számítani. Igazi jolly joker lehetne a Cardinals front sevenjében, emiatt pedig már újoncként is jelentős szerep várhatna rá.

2/24. Pittsburgh Steelers: Ronald Darby, CB (Florida State)
Sokan már tavaly is korai CB húzást vártak a Steelerstől, idén pedig egyértelműnek tűnik, hogy az első két kör valamelyikében erre a posztra kell draftolniuk a kohászoknak, így miután az első választott egy edge rusher volt, most menetrendszerűen érkezik is a cornerback. Darby-nál jobb alapanyagot nem nagyon kívánhat magának egy DB-edző: rendkívüli sebesség és atletikusság (középiskolában sprinter volt), a fizikuma nem kiemelkedő, de az átlagnál semmivel sem rosszabb, és kellően fizikálisan is játszik, továbbá ösztönök és játékintelligencia terén is mutatott nagyon biztató jeleket. Első évében alighanem még korai lenne alapemberként bevetni, de hosszútávon az acélvárosiak első számú cornerbackjévé avanzsálhat.

2/25. Carolina Panthers: Devin Smith, WR (Ohio State)
A Panthersnek találnia kell Benjamin túloldalára egy olyan elkapót, aki vertikálisan is megnyithatja a csapat passzjátékát, az OSU növendéke pedig – akinek „Deep Threat” is lehetne a középső neve – éppen ideális jelölt erre a feladatra. A leggyakrabban egy másik Smith-hez, Torrey-hoz hasonlítják, érthető okokból: egy mindenekelőtt mélységi célpontként jeleskedő szélső elkapó, aki a rövid-közepes passzoknál sem használhatatlan, de ezen a téren erőteljesen limitált. Az első körös jóslatok ebből kifolyólag igencsak túlzóak, azonban a második kör végén, második számú WR-nek (és csak harmadik számú célpontnak, elvégre Benjamint Greg Olsen követi a sorban ilyen szempontból) már nyugodtan el lehet őt vinni.

2/26. Chicago Bears (Baltimore Ravenstől): Mario Edwards Jr., DE (Florida State)
Edwards az idei draft egyik, ha nem a legnagyobb talánya: elit recruitként érkezett Tallahassee-be, vagyis a tehetsége elvileg megvan, az FSU bajnoki menetelése során jól is játszott, tavaly viszont váratlanul visszaesett a teljesítménye, de nem csak a draftértékét illetően oszlanak meg a vélemények, hanem azzal kapcsolatban is, hogy egyáltalán milyen poszt és szerepkör lenne számára a legoptimálisabb az NFL-ben. Ő maga a combine-on azt mondta, 285-288 font körül akar maradni tartósan, és így játszana 4-3-as védőfal belsejében vagy 5-tech poszton – még felszed magára pár kilót, és mehet is Fangio rendszerébe defensive endnek. Nagyon erős a felsőteste, kellően atletikus, és az ösztönei is jók, ezeket run defense-ben már jól használja ki, passzsiettetésben viszont a power rush-on kívül egyelőre nem sokat tud. Idő kell ahhoz, hogy komplett játékost faragjanak belőle, de a Bears igazolt olyan veteránokat (McDonald, Jenkins), akik rövidtávon segíthetnek stabilizálni a védőfalat, így nem is lenne rá szükség, hogy Edwardsot egyből bedobják a mélyvízbe.

2/27. Denver Broncos: Xavier Cooper, DL (Washington State)
Cooper nálam a draft egyik legnagyobb sleepere, nem lennék meglepve, ha ennél is jóval korábban lelne gazdára. A combine-on hívta fel magára igazán a nagyközönség figyelmét, de már azt megelőzően, game tape alapján is lényegesen nagyobb hype-ot érdemelt volna annál, mint amit kapott. A Washington State 3-4-es felállásaiban endet játszott, elképzelhető, hogy a Broncos is alkalmazni tudná őt ezen a poszton base defense-ben, de a legnagyobb haszna sub-package-ekben lehet one-gap penetratorként a védőfal belsejében. Az atletikusságát a combine-on elért eredményei is bizonyítják, parádés az első lépése, remek a lábmunkája és a kezeit is jól használja, mely tulajdonságainak köszönhetően rendkívül nehéz azonnal megfogni a line of scrimmage-en, mindezek mellett pedig igazi high-motor guy. Már most is elég kiforrott a játéka (annyira, hogy újoncként is rendszeresen pályára lehet küldeni), ugyanakkor upside is bőven van még benne. A Broncos megengedhet magának egy ilyen BPA picket, és egyébként is ráfér a DL-re a rotáció bővítése és a belső pass rush fejlesztése, még Antonio Smith érkezése után is.

2/28. Dallas Cowboys: Jay Ajayi, RB (Boise State)
Nem, még most sem Gordon. A Cowboys egyébként is igazolt már egy (szerintük) home-run hittert McFadden személyében; akárcsak korábban a Jaguarsnak, úgy a dallasiaknak is egy igazi workhorse típusú RB-re van szükségük, aki bármilyen játékszituációban, bármilyen feladattal a pályán tartható. Ajayi pedig maximálisan megfelel ezeknek a kritériumoknak, elvégre belső- és külső futásoknál, elkapásoknál és pass protectionben is magas szintet képvisel.

2/29. Indianapolis Colts: Eric Rowe, DB (Utah)
Felépítését illetően prototípus press corner, kiváló atletikus adottságokkal, aki free safety-ként is bevethető, sőt, college-ban utóbbi poszton szerepelt három évig kezdőként, és csak tavaly csináltak belőle cornerbacket. Indianapolisban a CB-állomány aránylag rendben van, de Vontae Davis mögött azért nem a legveretesebb a névsor, míg safety fronton az egyik kezdő pozícióra nincs megbízható alternatíva, hiába igazolták le most Dwight Lowery-t, hosszútávon pedig még nagyobb a bizonytalanság. Jól jönne tehát a Coltsnak egy olyan sokoldalú defensive back, mint Rowe, akivel kezdetben FS-ként lehetne számolni (Mike Adams strong safety-t is tud játszani), de később, ha úgy adódik, akár kezdő cornerbackké is válhat.

2/30. TRADE – New England Patriots (Green Bay Packerstől – 2/32. + 2016 / 5. kör): Ali Marpet, OG (Hobart)
Seattle-ben is az OG a legfőbb hiányposzt, és a Seahawks támadófalába is kimondottan passzolna egy olyan típusú guard, mint amilyen Marpet, ezért kell (vagy legalábbis nagyon ajánlott) előzniük a hazafiaknak.
A Div. III-s prospect draftértéke rohamosan növekszik a szezon vége óta, nem véletlenül. Marpet egyetemistaként nem bizonyíthatott igazán komoly ellenfelekkel szemben, azonban Terron Armstead óta tudjuk, hogy nem kell megijedni egy alsóbb osztályból érkező játékostól csak azért, mert college-ban nem a legmagasabb szinten játszott, de egyébként a pre-draft rendezvényeken abszolút pariban van a class krémjével, és látszólag olyan adottságokkal rendelkezik, melyek révén idővel a profik között is minőségi játékossá válhat. Ő maga azt mondta, ha választhatna, legszívesebben a Giantshez menne, de jó helyen lesz a Patriots zone blockingot preferáló támadófalában.

2/31. Seattle Seahawks: Owamagbe Odighizuwa, DE (UCLA)
Nem tragédia a Seahawks számára, hogy lemaradtak egy OG prospectről, tekintve, hogy a guardok között később sem nehéz olyat találni, aki egyetlen offseason alatt kezdő játékossá építhető fel, ennek tudatában pedig Pete Carrollék is nyithatnak BPA-szerű húzással. Ahogy a draftpozícióból is kikövetkeztethető, nem tartozik a kedvenc prospectjeim közé a UCLA sokak által első körbe várt defensive endje. A „bend around the edge” ismeretlen fogalom számára, semmiféle flexibilitást nem látni tőle (vicces, hogy néhányan ezt elintézik annyival, hogy „még hiányos a pass rush repertoárja”), és ha kívülről nem tudja megverni az OT-ket, akkor el lehet felejteni, hogy all-down játékos vagy egyáltalán bármilyen szinten effektív pass rusher lesz belőle a szélen. Ha ez nem lenne elég, már college játékosként is nagyon inkonzisztens volt, szinte egész meccsekre el tudott tűnni, továbbá túl van már két komoly csípőműtéten (elképzelhető, hogy ezek a sérülések is közrejátszanak abban, hogy a csípője hajlékonysága a nullához konvergál). Courtney Upshaw defensive end kiadását látom benne: egy college szinten átlagon felüli edge rusher, akit így többnyire első körbe prognosztizálnak, de az NFL-ben már kevés lesz ahhoz, hogy meghatározó jelenség legyen pass rush-ban, viszont korai downokon, run stopperként hasznos tagja lehet a védelemnek. Odighizuwa esetében sem arról van tehát szó, hogy teljesen hasznavehetetlen; korrekt early-down LDE lehetne a Seahawksnál, akiknél szükség van a DL-rotáció bővítésére, mellesleg Seattle-ben jó edzők dolgoznak, ennél talán valamivel többet is ki tudnának hozni belőle.

2/32. Green Bay Packers (New England Patriotstól): Melvin Gordon, RB (Wisconsin)
Színtiszta BPA pick, Ted Thompson módra. Egyetlen igazán jelentős needjüket Kendricks játékjogának lefoglalásával már megoldották a sajtfejűek, innentől nyugodtan hátradőlhetnek, és hiányposztokból fakadó kötöttségek nélkül draftolhatnak. Gordon pedig itt már teljesen jó value. Lacy személyében van egy remek feature backje a Packersnek, de maga McCarthy mondta, hogy csökkenteni akarják a terhelését. Gordon eltérő stílusú, teljesen más erényekkel rendelkező futó, és ha két ilyen RB-t variálhat az edzői stáb, azzal újabb szintet léphet előre a sajtfejűek egyébként is csúcsra járatott támadósora.

3. KÖR

3/1. Tampa Bay Buccaneers: Za’Darius Smith, DE (Kentucky)
Nagy lehet a bizalom a Jacquies Smith, William Gholston duó iránt, ha a Buccaneers stábja ennyire hanyagolta az FA-piacról történő erősítést DE fronton, és a draft prospectek között sem nagyon nézegetik a potenciális 4-3-as endeket, de elég merész lenne úgy nekivágni a szezonnak, hogy egyáltalán nem vagy csak hátsó körös játékossal erősítik meg a jelenlegi állományt. Bizonyos mértékig a Kentucky kevésbé hype-olt edge rushere is a project kategóriába sorolható, de messze nem annyira nyers, hogy ne lehetne már újoncként is aktív szereplője a rotációnak, főleg ilyen konkurencia mellett. (Szerk.: Időközben a Bucs bejelentkezett egy hároméves offer sheettel a detroiti George Johnsonért, de ha el is engedi őt a Lions, Smith még akkor sem lenne luxuspick a kalózok számára.)

3/2. Tennessee Titans: Ifo Ekpre-Olomu, CB (Oregon)
Eddig tartott az egykoron még konszenzusosan elit tehetségnek és leendő első körös picknek tartott oregoni CB csúszása. Nem csak a sérülése miatt zuhan egészen idáig, hanem mert a méretei és atletikussága kérdésessé teszik, hogy lehet-e belőle igazán jó szélső corner az NFL-ben, de Tennessee-be – miután McCourty és Cox személyében már adott a két kezdő – alapból is nickel backként érkezne, és a Titans számára mondhatni már csak a hab lenne a tortán, ha a kételyek ellenére mégis minőségi kezdőjátékossá tudna beérni a profik között is. Siettetniük sem kellene a visszatérését, egyrészt a Clemmings picknél is említett okból kifolyólag, azaz hogy bár muszáj látható előrelépést produkálni a tavalyi lejtmenethez képest, de idén nincs igazán nagy eredménykényszer a csapaton, másfelől mennyiségileg nélküle is megvannak CB poszton. Ha Ekpre-Olomu kezdő cornerré akar válni az NFL-ben, azt nem (elsősorban) fizikális és atletikus adottságaival, hanem játéktudásával kell elérnie, így az sem lenne mindegy, hogy olyan defensive back guruktól tanulhatná tovább a szakmát, mint Horton és LeBeau.

3/3. Jacksonville Jaguars: Derron Smith, S (Fresno State)
Sergio Brown olyan backup szintű játékos, akinek backup fizetést is adott a Jaguars, így viszont továbbra is nyitott kérdés, hogy ki lesz a csapat kezdő free safety-je. Smith nem az a fajta safety, akitől gyakran fogjuk látni, hogy ellentmondást nem tűrően állítja meg az ellenfél futóját a line of scrimmage közelében, de az elsődleges feladata nem is ez lenne, hanem hogy single-high safety-ként hátul biztosítson. Márpedig minden adottsággal – atletikusság, ösztönök, játékintelligencia, ball skillek – rendelkezik ahhoz, hogy ebben a szerepkörben megbízható NFL-kezdővé tudjon válni. Nem lehet azt mondani, hogy a Jaguars secondary-jében hemzsegnek az átlagon felüli playmaker képességekkel bíró játékosok, az egykori Fresno State defensive back érkezése ilyen szempontból is javítana a helyzeten.

3/4. Oakland Raiders: Laken Tomlinson, OG (Duke)
A szezon előtt és elején szinte minden poszt legjobb játékosát első körös tehetségnek kiáltják ki. Ennek esett áldozatául Tomlinson is, aki messze nem ér top 32-es draftjogot, és még csak nem is a legjobb játékos a posztján, hanem – NFL-mérce szerint – „csak” egy korrekt kezdő OG – épp, amire az oaklandieknek szükségük van, és ami itt már jó értéknek is számít. Tipikus PBS guard, aki nagyjából ugyanolyan erősségekkel és hiányosságokkal bír, mint a fosztogatók által tavaly hasonló draftpozícióban kiválasztott Gabe Jackson. A Raiders szempontjából az egyik legfontosabb közös vonás, hogy Tomlinson szintén pro-ready játékos, akit azonnal be lehet vetni kezdőként, és bár aligha fog bárkit elkápráztatni a játékával, de nem is lóg majd ki negatív értelemben a sorból.

3/5. Washington Redskins: Rob Havenstein, OL (Wisconsin)
Eddig is tudtuk, hogy Wisconsinban futószalagon gyártják az offensive linemaneket, de kezdem azt hinni, hogy ez most már szó szerint igaz. Havenstein egy az egyben ugyanaz, mint elődje, Ricky Wagner: egy gyenge mért eredményeket produkáló és prospectként emiatt alulértékelt játékos, de ha tényleges futballra kerül a sor, akkor futásnál bárkit eltakarít az útból, és pass protectionben is megoldja a rá bízott feladatot. Gruden offense-ébe pont ilyen támadófalemberek kellenek. Elképzelhető, hogy az egyetemen jobb oldali tackle-ként szereplő Havenstein számára az NFL-ben a guard lesz az ideális poszt, de majd lerendezik Scherff-fel, hogy melyikük játszik az OL szélén és melyikük belül.

3/6. New York Jets: Bryce Petty, QB (Baylor)
Fitzpatrick személyében hoztak egy bridge QB-t, aki játszott már Chan Gailey alatt, valamint az új támadókoordinátor rendszere az átlag NFL offense-hez képest közelebb áll ahhoz, amilyen szisztémában Geno szerepelt egyetemistaként, így egy esélyt még ő is kaphat, de miután teljesen új stáb dolgozik a Jetsnél, valószínű, hogy ha le is csúsznak Winstonról és Mariotáról, akkor is próbálnak még valakit szerezni a posztra már az első két napon. Előszeretettel hangoztatják Petty-vel kapcsolatban, hogy arm talent szempontjából verhetetlen az idei QB prospectek mezőnyében, ezen túl azonban olyan szinten project, hogy újoncként az edzők többsége vélhetően legszívesebben akkor sem küldené őt pályára, ha már minden kötél szakad. A Briles-féle rendszer növendékeként a jelenlegi NFL-ben talán a Gailey-offense lehet számára a legjobb fit, így ebben a tekintetben Petty számára ez mindenképpen ideális forgatókönyv, és talán elmondható, hogy a Jets is kisebb rizikót vállal vele (főleg ebben a draftpozícióban), mint lényegében bármelyik másik csapat tenné a kiválasztásával.

3/7. Chicago Bears: Doran Grant, CB (Ohio State)
Lehet, hogy a magassága miatt nem tudja majd konstans felvenni a versenyt a szélső elkapókkal, de a harmadik körben már a jó nickel backeket is meg kell becsülni, Grant pedig megfelelő alapanyag ahhoz, hogy ideális slot cornert kreáljanak belőle. Legnagyobb erősségei, hogy intelligens játékos, jól olvassa a kialakuló playeket, valamint playmaker képességek terén és run supportban is bőven átlagon felüli szintet képvisel. Nem nagyon emlegetik vele kapcsolatban, de szerintem free safety-ként is megállná a helyét, lényegében Jimmie Ward gyengébb kivitelű változatát kapná Fangio a draftolásával.

3/8. St. Louis Rams: B.J. Finney, C (Kansas State)
Két betöltetlen poszt is maradt még a támadófalban, melyek egyikét ez a pick hivatott megoldani. Kevés annyira rutinos és harcedzett játékos található a komplett draft classban, mint Finney, aki csak walk-onként került a Kansas State-re, de négy éven át alapember volt a támadófal közepén; sorozatban 52 kezdőként lejátszott meccsének is köszönhetően posztja talán leginkább NFL-kész prospectje. Prototípus power blocking center, kimagasló ereje és birkózó múltjának is betudható jó technikája révén a futásblokkolás az erőssége, de mérsékelt agilitásától függetlenül a pass protectiont sem lehet a gyenge pontjának nevezni. Olyan támadófalemberekkel, mint Finney, Collins és Robinson, már lehet run-heavy offense-t építeni.

3/9. Atlanta Falcons: Clive Walford, TE (Miami-Fl.)
Lehet, hogy a cornerback nagyobb need, de se olyan CB nincs benn, aki itt igazán jó value-nak minősül, se olyan, aki passzol Quinn rendszerébe és instant upgrade-et jelentene, így azonnali erősítés gyanánt inkább egy veterán igazolást tartok célszerűbbnek. Ami a tight endeket illeti, érkezett ugyan Moeaki és Tamme, de egy injury-prone játékos és egy career backup szerződtetése az underachiever tavalyi kezdő mögé nem nevezhető biztos megoldásnak, legfeljebb arra jó, hogy a draftnak nem teljesen kiszolgáltatva mennek neki, és ha az újoncbörzén nem sikerül a komolyabb erősítés, akkor is legalább mennyiségileg megvannak a poszton. Mellesleg rendes slot receiver híján a jelenlegi állás szerint egyáltalán nincs megbízható célpontja Matt Ryannek a pálya közepén. Ezt az űrt tölthetné ki az elsősorban elkapásoknál jeleskedő Walford, aki ZBS-ben in-line blockerként is kimondottan jó lehet. Az összességében gyenge tight end class miatt szerintem alul van értékelve a Miami (legújabb) TE-je, aki itt már borderline steal a Falcons számára.

3/10. New York Giants: Ibraheim Campbell, S (Northwestern)
Mindkét safety pozícióban elkél az erősítés; hogy a drafton melyik kerül előtérbe, az függhet egy esetleges FA-igazolástól is, amit én nagyon is forszíroznék a stáb helyében, mivel a mostani állománytól és egy újonctól nem lehet azt várni, hogy minden problémára megoldást jelentsenek. A hírek szerint a csapat nem zárkózott el a Stevie Brownnal való reuniótól, akinek a visszahozatala az égető FS-hiányon enyhítene, ebben az esetben pedig a drafton elsősorban olyan safety-k felé irányulhatna a figyelem, akiknek mindenekelőtt a run defense megszilárdításában lehet fontos szerepük. Így esik a választás Campbellre, aki jó box safety módjára futás ellen remekel, ugyanakkor a tight endek és running backek őrzését is rá lehet bízni coverage-ben, ráadásként a turnoverekkel sem fukarkodik, és igazi vezérnek tartják.

3/11. New Orleans Saints: Tre Jackson, OG (Florida State)
Ahhoz, hogy a Saints támadófala konstans módon lyukakat tudjon nyitni az RB-k számára, előbb be kell tömni azt a lyukat, ami magában az OL-ben tátong, azaz szükség van egy jó run blocker LG-re. Jacksont pedig pont így lehetne röviden jellemezni. Ha fejlődik a lábmunkája (amire nagy hangsúlyt kell majd fektetnie az OL-edzőjének), akkor sem fog soha elit pass protectorrá beérni, de nem is lesz gyenge pont ilyen szempontból a Saints falában, attól pedig már most sem kell tartani, hogy futásnál ne tudná félretessékelni a szembe jövő védőket.

3/12. Denver Broncos (Minnesota Vikingstól): Hau’oli Kikaha, OLB (Washington)
Kikaha az egyik személyes kedvencem az idei classban, ugyanakkor könnyen lehet, hogy tweener jellege, limitált atletikussága (ami egyesek szerint olyannyira korlátozott, hogy nem is NFL-szintű) és az injury history-ja (két ACL-szakadás) miatt egyben a draft egyik legnagyobb csúszója is lesz. De amondó vagyok, legkésőbb ennek a draftpozíciónak a környékén valakinek be kell vállalnia; mint futballjátékos túlságosan is jó volt ahhoz, hogy ne tegyenek vele egy próbát még a második napon. Kikaha az egész edge rusher class technikailag legképzettebb prospectje, a motorja elképesztő, soha nem áll le, a snaptől a sípszóig rendíthetetlenül üldözi a labdás embert, és a játékintelligenciája is kiemelkedő. A denveriek már a második kör végén is kvázi BPA-ztak, és ezzel a rosterrel, mellesleg úgy, hogy ők nem is egyértelmű kezdőnek hoznák Kikahát, szerintem bevállalhatnak egy ilyen, alapvetően „high risk, high reward” húzást.

3/13. TRADE – Houston Texans (Jacksonville Jaguarstól – 2/18. + 2016 / 5. kör): Henry Anderson, DE (Stanford)
A Saints, a 49ers és a Chiefs is kivetheti a hálóját egy 5-tech DE-re, így biztos ami biztos alapon előz a Texans.
Watt és Wilfork (illetve Nix) mellett a védőfal harmadik posztja csak félig-meddig tekinthető megoldottnak Crick révén, Anderson draftolásával azonban ezt a kérdőjelet is kiegyenesíthetik a houstoniak. A Stanford védőfalemberéből nem lesz rettegett pass rusher, de a sackeket nem is neki kellene szállítania. Az ő dolga a piszkos munka elvégzése lesz, és erre a célra, tehát elsősorban run plugger two-gap defensive endnek abszolút megfelel Crennel rendszerében.

3/14. New Orleans Saints (Miami Dolphinstól): Grady Jarrett, DL (Clemson)
A Broncos Cooper pickjével állítható párhuzamba ez a választás: lehet, hogy a csapat base defense-ében Jarrett misfit, de az ő feladata elsősorban az lenne, hogy sub-package-ekben az interior rush-t biztosítsa. Remek one-gap penetrator lehet a Clemson defensive tackle-je; Cooperhez hasonlóan az ő esetében is könnyen elképzelhető, hogy draftpozíció tekintetében az újoncbörze egyik meglepetésembere lesz, és ennél jóval korábban lefoglalják a játékjogát.

3/15. San Francisco 49ers: Davis Tull, OLB (Chattanooga)
Elsőre eléggé telítettnek tűnhet a poszt a Ninersnél, de Aldon Smith contract yearben van, Brooks szerződését legkésőbb jövőre már szinte biztosan fel kell bontania a csapatnak, Lemonier két év alatt semmi értékelhetőt nem tudott letenni az asztalra, és egyelőre kérdéses, hogy Lynch teljes értékű kezdőként is beválna-e. Vagyis a jelek szerint a rotáció bővítésére mindenképpen szükség lesz jövőre, de az sem zárható ki, hogy egy év múlva új kezdőjátékos után is kell néznie a csapatnak. Az FCS-ben (középiskolai végzősként a szezon elején eltört a combcsontja, ezért nem recruitolták nevesebb egyetemek) rendkívül produktív Tull-lal kapcsolatban egyértelműnek tűnt, hogy a profik között nem maradhat eredeti posztján, DE-ben, ugyanakkor sokan megkérdőjelezték, elég atletikus-e ahhoz, hogy külső linebackert játsszon. Csattanós választ adott a kétkedőknek, az idei class edge rusherei között – tehát Beasley-t is megelőzve – a legjobb SPARQ score-t produkálta. Az már korábban is köztudott volt, hogy igencsak képzett pass rusher, így pedig hiába small-school prospect és kevésbé ismert név, atletikusságának és viszonylag kiforrott technikájának köszönhetően nagyszerű 3-4 OLB alapanyag.

3/16. Kansas City Chiefs: Justin Hardy, WR (East Carolina)
Megfelelő value-nak számító szélső elkapót itt nem tudnak húzni, jó slot receivert ellenben igen. Az FBS elkapási rekordját tartó Hardy nem nagy játékokkal fogja megörvendeztetni leendő csapata híveit, sokkal inkább azzal, hogy biztos kezű célpont, az elkapásainak kiemelkedően nagy százalékát váltja first downra, valódi chain-mover. Alex Smith is díjazni fogja, hogy egy ennyire megbízható receiverrel egészül ki az offense.

3/17. Buffalo Bills: John Miller, OG (Louisville)
Nem kell csalódniuk Rex Ryanéknek, a hiányzó első körös pick és a második körös BPA nyitás ellenére is tudnak azonnali kezdő potenciállal bíró játékost draftolni a legfőbb hiányposztjukra. Miller tökéletesen illeszkedik a Tomlinson- és Jackson-féle sorba: pass protectionben semmi extra, legfeljebb átlagos szintre hozható fel ezen a téren, run blockingban viszont kifejezetten jó lehet. A Louisville OG-jének a játék utóbbi elemében is többet kell javulnia, mint két említett kollégájának, a technikája nem épp makulátlan, de még így is instant alapember lehet, és nem pusztán a Bills kritikus guard-helyzetének köszönhetően.

3/18. Jacksonville Jaguars (Houston Texanstól): Denzel Perryman, MLB (Miami-Fl.)
Látványosakat ütő Miami linebacker – ennél több nem is kellett ahhoz, hogy potenciális első körös prospectként kezdjék el emlegetni Perrymant. Aztán a draft közeledtével szép lassan nagyjából mindenki belátta, hogy nem egy olyan játékosról van szó, aki a mai passzorientált NFL követelményeinek megfelelő three-down LB (már college-ban is elég gyakran hozták le a pályáról egyértelmű pass playeknél), majd persze következett az, hogy ha passz ellen nem is, de a futás ölésére jó lehet, csakhogy a fizikuma nem épp egy tipikus two-down run stopperre emlékeztet. Tény azonban, hogy ennek ellenére nagyon is fizikálisan játszik, az ösztönöket pedig nem lehet tanítani, így egy harmadik kör közepi picket az ismert limitáltságaival együtt is megérhet. Posluszny már a 30 rossz oldalán van, komoly sérülésből lábadozik, annyira nem is játszik jól, és még sokat is keres, jöhet a potenciális utód Perryman személyében.

3/19. San Diego Chargers: Tevin Coleman, RB (Indiana)
Branden Oliver újonc szezonja ígéretesre sikeredett, de nem annyira, hogy nyugodt szívvel rá lehetne bízni az RB depth chart első helyét, Woodhead egészségesen ideális passing down back, azonban épp egy súlyos sérülésből próbál visszatérni, Donald Brownt pedig jobb elfelejteni. Ráférne akár egy komolyabb talent injection is a posztra, nem hiába nézegeti a Chargers stábja a class élmezőnyéhez tartozó futókat. Coleman ideális one-two punch-ot alkothatna Oliverrel, és korántsem biztos, hogy Mike McCoyéknak ragaszkodniuk kellene az RB commitee-hez, az ex-Hoosierben bőven benne van, hogy az NFL-ben is feature backké növi ki magát.

3/20. Philadelphia Eagles: Hroniss Grasu, OL (Oregon)
Nincs Eagles draft Oregon-játékos nélkül. De miért egy center, ha a csapatnak már van egy ligaelit kezdője a fal közepén? Grasu nem maradna az eredeti posztján, hanem guardnak jönne, megvan a skill setje ahhoz, hogy ebben az offense-ben OG-ként is beváljon. Erősödnie még kell, de ez akkor is fennállna, ha centernek vinné el valaki, illetve ezen a helyen a klasszikus guard prospectek közül nem tudna olyan játékost draftolni az Eagles, aki igazán illene a rendszerükbe. A támadófalembereknél (is) fontos a sokoldalúság, Grasu centerként szerzett rutinja pedig jól jöhet sérülések esetén.

3/21. Cincinnati Bengals: Tyler Lockett, WR (Kansas State)
A depth chart első három helyét elfoglaló elkapók egyaránt a Bengals contract yearben lévő játékosai közé tartoznak. Green megtartása nyilván prioritás, de könnyen lehet, hogy a sok lejáró szerződésű alapember közül Sanu vagy Marvin Jones lesz az egyik, aki távozni kényszerül majd a csapattól. Lockett slot-only receiver, de annak nagyszerű, és nála jobb értéket ezen a helyen nem találnak WR poszton. Emellett remek visszahordó, így ha minden jól megy, neki köszönhetően végre Brandon Tate-től is könnyes búcsút vehetnek Marvin Lewisék.

3/22. Arizona Cardinals: P.J. Williams, CB (Florida State)
Itt ér véget Williams csúszása. Ha az Arizona stábja anno bevállalta Mathieu-t, akkor egy ittas vezetéses ügy nekik már smafu. A Cardinals rendszerében nagy szükség van Peterson túloldalán egy megbízható, fizikális cover cornerre, Jerraud Powersre pedig egyik jelző sem illik igazán. Williams press technikája nem elég kifinomult, de ha fogékony a coaching-ra, akkor ezt rövid úton korrigálni lehet, így a rutinos, harcedzett egykori FSU-corner akár instant kezdő is lehetne az arizonai defense-ben.

3/23. Houston Texans (Pittsburgh Steelerstől): Phillip Dorsett, WR (Miami-Fl.)
O’Brienék gyakorlatilag az összes speedster elkapót csekkolták, ami nem meglepő, elvégre Hopkins, Shorts, illetve a tight endek révén az underneath célpontok már adottak, a passzjáték kiteljesedéséhez azonban még kellene egy igazi deep threat. Dorsett potenciál tekintetében valahol félúton helyezkedik el Marquise Goodwin (remek atléta, alulméretezett és pocsék elkapó) és T.Y. Hilton (remek atléta, alulméretezett, de kiváló elkapó) között. Ha valaki sokkal inkább utóbbit látja benne, akkor ennél jóval korábban is elviheti, de engem nem győzött meg teljesen, így hacsak nincs a csapatomnak nélküle is jó WR-állománya és összességében kevés needje, akkor inkább harmadik körös value pickként számolnék vele.

3/24. Detroit Lions: Corey Robinson, OG (South Carolina)
Robinson egyetemen tackle-t játszott, de az NFL-ben a vakoldalon eleve reménytelen, kétséges az is, hogy RT-ként mennyire válna be, PBS guardnak viszont nagyon is jó lehet. A Lions offense-ében most erre van talán a legnagyobb szükség, de OT fronton sem a legstabilabb a helyzet, így jól jön a detroitiak számára az az alternatíva, amit Robinson esetleges RT-vé képezhetősége jelent.

3/25. Carolina Panthers: Senquez Golson, CB (Ole Miss)
Norman és Benwikere adott némi reményt a Panthers-szurkolóknak, szerintem neki lehet menni úgy a szezonnak, hogy ők a kezdő CB-k, és így nem probléma, ha slot-only cornert draftolnak harmadik számú játékosnak a posztra. Golson ráadásul egyből a secondary legnagyobb playmakere lehet, minden adottsággal rendelkezik, amire egy jó nickel backnek szüksége van (a méreteihez képest run supportban is abszolút helytáll), szerintem a nem prototípus fizikuma ellenére is teljesen jó slot corner lesz belőle az NFL-ben.

3/26. Chicago Bears (Baltimore Ravenstől): Andy Gallik, C (Boston College)
Montgomery-vel csak egyéves szerződést kötöttek, ami egyértelműen mutatja, hogy az új stáb nem feltétlenül őt képzeli el tartósan a csapat centereként. Gallik ellenben hosszú évekre stabilizálhatná a fal közepét Chicagóban. Nem a legatletikusabb játékos a posztján, de ez a hiányosság abszolút nem nyomja rá a bélyegét sem a futás-, sem a passzblokkolására. Komplett, NFL-kész center, a Bearsnél speciel nem kellene azonnal a mélyvízbe dobni, de nem látom akadályát annak, hogy már újoncként is alapemberré váljon.

3/27. Dallas Cowboys: Michael Bennett, DT (Ohio State)
Kellene egy kezdő szintű NT a Cowboys védőfalába, mert Nick Hayden és Terrell McClain korántsem nevezhető annak, valamint egy UT sem ártana még, mivel Marinelli sémájában fontos a hatékony four-man rush, amihez megfelelő rotáció kell, de jelenleg nincs, aki kisegíthetné Crawfordot. Ebben a draftpozícióban utóbbi posztra lehet jobb értéket húzni (1-tech DT-nek így jöhet egy veterán). Bennett tavalyi szezonja és pre-draft kampánya sem úgy sikerült, ahogy azt szerette volna, ennek köszönhetően gyűjthet be a Cowboys a harmadik kör végén egy minőségi nickel rushert, akiből még stabil kezdő is lehet.

3/28. Denver Broncos: Anthony Harris, S (Virginia)
Leigazolták Darian Stewartot, de őt sem hosszútávú, sem megbízható megoldásnak nem lehet nevezni, valamint szóba került Roby free safety-vé konvertálása, de nyilván az lenne az ideális a csapat számára, ha az elit CB-sort nem kellene megbontani. Így ha adott a lehetőség, akkor érdemes inkább egy olyan prospectbe beruházni, akiből idővel (vagy talán már újoncként is) kezdő FS lehet. Harrisnél is azt érzem, mint Walford esetében: a posztján összességében gyenge a felhozatal a drafton, így őt is alulértékelik, de szerintem itt már kifejezetten jó value-nak tekinthető.

3/29. Indianapolis Colts: Gabe Wright, DL (Auburn)
A Broncos és a Saints után a Colts is draftolja a maga base defense-ben nem túl hasznos, nickel rusherként viszont value picknek számító játékosát. Az Auburn defensive tackle-je egyetemi szinten adós maradt a sackekkel, de szerintem jóval több van benne annál, mint amit a puszta statisztikák mutatnak. A Colts jelenlegi keretében nem látni, ki lenne az, aki sub-package-ekben konstans nyomást tudna generálni belül, jól jönne nekik egy olyan interior rusher, mint Wright.

3/30. Green Bay Packers: Kyle Emanuel, OLB (North Dakota State)
A korai CB picket talán sokan hiányolják a Packersnél, de nem érzem feltétlenül szükségét annak, hogy első vagy második napos draftjogot áldozzon a csapat erre a posztra. Ideje, hogy a nickel cornerként remeklő Hayward teljes értékű kezdőként is megkapja a lehetőséget, az ő helyét Hyde vehetné át slotban, depth-nek pedig lehet veteránt igazolni, vagy ott van például a tavaly project játékosként draftolt Demetri Goodson. Az edge rushereknél jövőre Nick Perry és Mike Neal szerződése is lejár (kétlem, hogy előbbi esetében élnének az ötödik éves opcióval), és egyik sem olyan játékos, akit mindenáron marasztalnia kellene a stábnak, a Matthews-Peppers duó viszont önmagában nem elég, kell még minőségi passzsiettető a rotációba. Emanuel illik a Capers által az előző szezonban rendszeresített hibrid DE-OLB szerepkörbe, a tavalyi Buck Buchanon Award-győztes (az FCS legjobb védője) egy tanulóévet követően jövőre lehetne meghatározó tagja a Packers védelmének.

3/31. Seattle Seahawks: Sean Hickey, OG (Syracuse)
Hickey egy időben még a class jobb OT prospectjei között volt számon tartva, mostanra viszont tackle-ként eltűnt a süllyesztőben. Guard poszton ugyanakkor lényegesen jobb értéket képvisel, egy olyan csapat számára pedig főleg, amelynek a rendszerébe remekül illeszkedik. Így ugyanaz a forgatókönyv bejön a Seahawksnak is, mint a Billsnek, a nem fő needre ellőtt második körös pick után a harmadik körben ők is találnak azonnali kezdőt első számú hiányposztjukra.

3/32. New England Patriots: Josh Shaw, CB (USC)
Shaw elég megosztó prospect, lehet őt cornerback-safety hibridnek (avagy tweenernek...) és remek press corner matériának is tekinteni. A patriótákhoz utóbbiként érkezne, de ahhoz, hogy kezdő kaliberű CB-t faragjanak belőle, a technikáján még sokat kell fejleszteni. Ahogy a Goldman picknél is említettem, annyira nem látom vészesnek a helyzetet Revis és Browner távozása ellenére sem, hogy ne lehetne minimum átlagos szintű teljesítményt kisajtolni a jelenlegi CB-állományból. Ebből kifolyólag szerintem nem tragédia, ha a korábbi körökben más, ugyancsak komoly neednek számító posztokra húznak Belichickék, és nem érkezik olyan cornerback az első két napon, akit egyértelműen instant kezdőnek szánnak.

NFL DRAFT 2020 KI KICSODA?

A teljesség igénye nélkül, de igyekezve a legfontosabb nevekről nem megfeledkezni, készítettem egy összeállítást azokról a jövőre draftjogosulttá váló prospectekről, akikre - az egyelőre radar alatt repülő és majd csak az aktuális idényben berobbanó játékosok mellett - a leginkább érdemes lesz figyelni a 150 éves college foci idei szezonjában.

Dőlttel jelöltem az underclassmaneket, tehát azokat, akiknek a mostani szezonon túl is van egyetemi játékjogosultságuk, vagyis még nem biztos, hogy ott lesznek a jövő évi újoncbörzén.

Tua Tagovailoa, QB (Alabama)
Egyesek már azon polemizálnak, hogy korszakos játékos, vagy “csak” simán 1/1-et érő franchise QB matéria. Tény, a játék bizonyos elemeiben olyan minőséget képvisel, ami egyetemi irányítótól - pláne olyantól, aki mindössze egy éve kezdő - ritkán látható. Pontosság tekintetében például az NFL-kezdők döntő többsége a nyomába sem ér. Szintén egészen kivételes, ahogy a nyomást kezeli, a zsebben és azon kívül egyaránt. Kellően mobilis, "lábon" is veszélyes irányító. Lesznek majd, akik belekötnek a magasságába és a karerejébe, de ezeket a kritikákat annyira kell komolyan venni, mint anno Mayfield esetében - egyik vonatkozásban sem fog az NFL legszűkebb elitjéhez tartozni Tua, de mindkét téren bőven megfelelőek az adottságai. Ami releváns kérdéseket vethet fel, az a tartóssága: tavaly mindenféle kisebb sérülést összeszedett, arról tehát még nem ártana meggyőznie mindenkit, hogy bírni fogja a gyűrődést. A “korszakos játékos-e” és “Steve Young második eljövetele” jellegű eszmefuttatásokat én egyelőre meghagyom másoknak, abban viszont biztos vagyok, hogy amennyiben Tua ezen az úton halad tovább, és jövőre QB needes csapat kezébe kerül az 1/1, akkor nem lehet majd kérdés, hogy kit kell választaniuk.

Justin Herbert, QB (Oregon)
Arm talent tekintetében ő viszi a prímet a jövő évi classban, prototípus méretekkel van megáldva, és még fehér is, így a sztereotipikus franchise QB megszállottjai biztosan komálni fogják őt. Döntéshozatal és nyomáskezelés terén azonban jelentős javulást kell produkálnia ahhoz, hogy valóban olyan, prémium picket érő irányító legyen, amilyennek sokan vizionálják.

Jake Fromm, QB (Georgia)
Fromm olyan irányító, akinek a fő negatívumán, az NFL-átlagtól látványosan elmaradó karerősségén már nem igazán lehet korrigálni, fejben viszont jól láthatóan NFL-kompatibilis QB. A kérdés az, hogy a mentális képességei mennyit tudnak kompenzálni fizikális adottságain, lehet-e belőle így több egy teljesen középszerű NFL-kezdőnél, vagy kb. Andy Dalton szintje jelenti majd számára a plafont.

Jacob Eason, QB (Washington)
Az mind szép és jó, hogy valaki elit recruit volt, majd produkált egy egész ígéretes freshman szezont, de pusztán ezek alapján első körös tehetségnek kikiáltani egy olyan játékost, aki két éve látott utoljára pályát éles meccshelyzetben, azért elég meredek dolog... Márpedig Eason kapcsán itt-ott lehetett hallani ilyen véleményeket is, miközben sokáig még a saját csapatán belül sem nevezték ki egyértelmű első számú QB-nak. Én maradok a konzervatív “először várjuk meg, mit mutat ebben az idényben” álláspontnál vele kapcsolatban.

Jordan Love, QB (Utah State)
A draftközösség idei Group of Five-os kedvence. A legegyszerűbben úgy tudnám behatárolni, hogy jó alapanyag, de még messze nem késztermék: prototípus fizikum, kellő mobilitás, kifogástalan karerősség jellemzi | biztos sokak számára pech, hogy nem fehér | , mentálisan azonban még komoly hiányosságokkal küzd - nem kezeli jól a nyomást, lassú a post-snap olvasása, a döntéshozatala is bőven hagy kívánnivalót maga után. Mentségére legyen mondva, még csak junior idénye előtt áll, és mindössze másfél szezonnyi kezdő tapasztalattal bír, úgyhogy bőven lesz még ideje csiszolódni, és kell is fejlődnie nem is keveset ahhoz, hogy létjogosultságuk legyen a vele kapcsolatos korai körös prognózisoknak.

K.J. Costello, QB (Stanford)
A sztereotipikus NFL irányító egy újabb mintapéldánya, akinek az ügyét ráadásul az is segíti, hogy pro-style offense-ben pallérozódik. Azt nem vitatom, hogy egyetemi szinten Costello jóval átlagon felüli QB-nak számít, NFL prospectek viszonylatában viszont nem látok benne semmi extrát. Ha már Stanford, ő sokkal inkább Kevin Hogan, mint Andrew Luck.

D’Eriq King, QB (Houston)
Nem tudom, hogy Cardinals-szimpatizáns-e, feltételezem nem, de vélhetően legalább annyira szurkol majd Kyler Murray beválásáért, mint a Cards-drukkerek. D’Erik királynál “lábon” talán nincs is jobb QB a jelenlegi egyetemi mezőnyben, ami persze egy NFL-be vágyó irányítónál azért messze nem elsődleges szempont, de a passzjátékban általa mutatottak alapján sem tűnik olyan prospectnek, akiből ne lehetne kihozni valamit. Ellenben a fizikuma még azt a szintet sem üti meg, mint az idei 1/1-esé. Volt idő, amikor egy Kinghez hasonló prospectet kapásból a “még karrier backupnak sem jó” kategóriába sorolt volna mindenki, a közelmúltban viszont - ha nem is drasztikus mértékben, de - elkezdett nyitottabbá, innovatívabbá válni az NFL. Ennek a Cougars irányítója is haszonélvezője lehet, de ahogy említettem, külső segítségre is szüksége lesz egy Kyler Murray által elindított metaforikus lavina formájában.

Travis Etienne, RB (Clemson)
Azt gondolom, vitán felül áll, hogy szigorú értelemben vett futóként (pure runnerként, ha úgy tetszik) ő a legjobb a jelenlegi egyetemi mezőnyben: végsebessége és robbanékonysága egyaránt elit szintű, irtózatosan jól hárítja a szerelési kísérleteket, remekül lát a pályán, a fizikuma is megvan a workhorse terheléshez. Arról, hogy valódi feature back lehet-e az NFL-ben, az fog dönteni, hogy a passzjátékban képes lesz-e jelentősen fejlődni; ezen a téren eddig vajmi keveset mutatott. Ha az előttünk álló szezonban eloszlatja ezeket a kételyeket, egyenes út vezet számára az első körbe.

De'Andre Swift, RB (Georgia)
Etienne mellett a másik olyan prospect, akiben látom a potenciálisan első körös RB-t és azt, hogy első naptól all-down back lehet az NFL-ben. Ráadásul a játék azon elemében, amiben a Clemson sztárjának még sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy legitim mindenesként lehessen rá tekinteni, abban Swift egyenesen a class legjobbja; ritka az olyan college RB, aki elkapások terén annyira kiforrott, mint ő. Nincs igazán gyenge pontja a játékának, ráadásul még pro-style rendszerben is edződik, úgyhogy a kezdő futót kereső csapatok döntéshozói biztosan nagy megelégedéssel fogják figyelni a meccsfelvételeit.

Jonathan Taylor, RB (Wisconsin)
Megint egy top college RB a Wisconsinról, aki - bár eltérő stílusú játékosokról beszélünk - futóként összességében nem sokkal marad el Etienne szintjétől. Az egyik bökkenő, ami miatt kétségek merülhetnek fel a valódi feature backként való alkalmazhatóságát illetően, ugyanaz, mint Clemson-os kollégája esetében: kérdéses, hogy a passzjátékban milyen hozzáadott értéke lehet. A másik probléma a labdabiztossága: két év alatt 12 fumble került a neve mellé. A tendencia legalább pozitív, tavalyelőtt nyolcszor, tavaly már “csak” négyszer ejtette ki a labdát, de kellene tőle egy sallangmentes szezon ilyen szempontból, ha el akarja oszlatni a kételyeket.

A.J. Dillon, RB (Boston College)
A kiemelkedő statisztikák miatt egy ideig még biztosan a korai körökbe fogják prognosztizálni a legtöbben, Dillon azonban egy old-school RB, és a mai NFL-ben a hasonló skill settel bíró futók iránt már nincs akkora kereslet, mint korábban. Committee backként nekik is meglehet a maguk hozzáadott értéke, de ennek ellenére még a nem feature RB-ben gondolkodó csapatok sem szívesen támaszkodnak ennyire egydimenziós futókra, lásd például Jordan Howard esetét. Játékstílusa és karaktere miatt igazi közönségkedvenc lehet majd Dillon, de nem látok benne többet egy harmadik napos prospectnél.

Najee Harris, RB (Alabama)
Valószínűleg ő lesz idén a Tide legtöbbet használt RB-je, valószínűleg hasonlóan produktív lesz, mint elődei, valószínűtlennek tartom viszont, hogy az (inkább még a draft process elején felmerülő) első-második körös jóslatok beigazolódnak majd vele kapcsolatban. Bár eltérő stílusú játékosokról van szó, az alapprobléma Harrisnél is ugyanaz, mint Dillonnál: egydimenziós futó. Ha a skill setjét nézem és azt, hogy Bama-játékos, mondhatnám, hogy valahol a Derrick Henry - Bo Scarbrough spektrumon mozog, de tartok tőle, hogy jóval közelebb helyezkedik el ennek a spektrumnak az utóbbi végletéhez. Az eddig látottak alapján egy szimpla power back, aki a passzjátékhoz érdemben nem igazán tud hozzátenni, és nem is tűnik kellően atletikusnak, robbanékonynak. Bama-szurkolóként attól nem tartok, hogy csalódást okozna, az NFL-beli jövőjét illetően azonban már igencsak szkeptikus vagyok.

Eno Benjamin, RB (Arizona State)
Ha idén is hasonló számokat hoz, mint tavaly, akkor a Christian McCaffrey - Phillip Lindsay jelenségnek is köszönhetően népes rajongótáborra számíthat draft berkekben, hát még ha Devin Singletary is beválik a profik között... Az említett urakhoz hasonlóan Benjamin is azon futók közé tartozik, akik nem rendelkeznek prototípus feature back méretekkel, de ettől függetlenül workhorse terhelés alatt is képesek voltak kiválóan teljesíteni NFL- és/vagy NCAA-szinten. A méreteket leszámítva az ASU sztárja is rendelkezik azokkal az alapvető tulajdonságokkal, melyek ahhoz kellenek, hogy valakiből valódi all-down back legyen az NFL-ben - nagyon nehéz földre vinni, a meccsfelvételek alapján az atletikusságával sincs gond, elkapásoknál is remekel. Ha így folytatja, alulméretezettség ide vagy oda, őt már nem fogják úgy ignorálni a drafton, mint anno Lindsay-t.

Ke'Shawn Vaughn, RB (Vanderbilt)
A draft alighanem legjobb végzős futója - a szó szoros értelmében vett futója, mert a passzjátékban finoman szólva sem jeleskedik, ellenben a földön még az SEC-védelmeknek is komoly fejtörést okozott a megállítása. Ha összességében nem is olyan kvalitású játékos, de hasonló home-run hitter, mint Etienne: tavaly hét 60+ yardos futást is összehozott. Nem (ő sem) az a fajta RB, akire egyes egyedül lehet alapozni egy NFL-csapat futójátékát, de committee backként nagyon hasznos játékos lehet.

Trey Sermon, RB (Oklahoma)
Őt is szokás a korai körökbe jósolni, és a mutatós statisztikák biztosan nála is meglesznek ahhoz, hogy ez a tendencia egy darabig még folytatódjon, főleg úgy, hogy Jalen Hurtsszel a fedélzeten nyilván nagyobb hangsúly kerül majd a futójátékra, mint egy Kyler Murray vezette offense-ben. Ettől függetlenül én csak a korábbi Sooners-es Samaje Perine-hoz hasonló prospectet látok Sermonban, aki az egyetemi mezőny egyik legjobb támadófalával megtámogatva, Big 12 védelmek ellen nyilván elit számokat képes hozni, de egyénileg messze nem olyan kaliberű játékos, aki egy harmadik napos picknél többet érne, arról nem is beszélve, hogy a skill setje sem olyan, amilyennel a mai NFL-ben igazán érvényesülni lehet.

J.K. Dobbins, RB (Ohio State)
Egy újabb powerhouse újabb túlértékelt futója. Ráadásul nála nem hogy az elit játék, még az elit egyetemi statisztikák sincsenek meg; tipikusan az a fajta játékos, aki sokkal jobb atléta, mint amilyen futballista. Sermonhoz hasonlóan vélhetően Dobbinsra is nagyobb terhelés vár idén egy top irányító távozása után; meglátjuk, hogyan birkózik meg vele és mennyit fejlődik junior évére.

Cam Akers, RB (Florida State)
Őt is felvezethettem volna ugyanazzal a mondattal, mint Dobbinst, ha csak az előző szezonjából indulnék ki, de az összképet nézve ő jelenleg inkább enigma, mint túlértékelt játékos. Ígéretes freshman idényt követően tavaly teljesen el volt veszve, bár ehhez az FSU egészen pocsék teljesítményt nyújtó támadófala is alaposan hozzájárult. A Seminoles támadójátéka sanszosan ebben a szezonban sem lesz közönségcsalogató látványosság, de Akersre érdemes odafigyelni, mert egy egyáltalán nem tehetségtelen, ráadásul all-down skill settel felvértezett futóról van szó. Ha az FSU offense hasonló kínokon megy majd keresztül, mint tavaly, és ez megint látványosan kihat Akers teljesítményére és számaira, akkor a draft előtti hónapokban bizonyosan gyakran fogják az ő nevét egy mondatban említeni a ”better NFL than college player” kifejezéssel.

Jerry Jeudy, WR (Alabama)
És már megint itt tartunk, Quinnen Williams után egy újabb Alabama-játékost kell korszakos tehetségként hype-olnom. De még mielőtt az elfogultság vádja érne: a meccsfelvételei alapján még a vak is láthatja, hogy egyáltalán nem túlzás őt ebbe a kategóriába sorolni. Biztos vagyok benne, hogy (az eddigiekhez hasonlóan) sokat lehet majd hallani vele kapcsolatban, hogy “ő a legjobb WR prospect [illessz be egy tetszőleges elkapót] óta”, bár így hirtelen nem is tudom, meddig kellene visszamenni, hogy olyan WR-t találjunk, aki karrierje ezen fázisában hozzá fogható volt. OBJ biztosan az egyik leggyakoribb név lesz az előbbihez hasonló kijelentéseknél, de az az igazság, hogy draft prospectként például ő sem tartott azon a szinten, ahol most Jeudy mindössze két college szezon után. Röviden-tömören: összerakni is nehéz lenne nála jobb, a mai futballhoz ideálisabb elkapót. A route-futása egészen briliáns; NFL-szinten is nehéz olyan WR-t találni, aki vetekszik vele ezen a téren. Nagyon biztoskezű játékos; az a dinamika, ahogy sebességvesztés nélkül húzza be a labdát, megintcsak egyedülálló. Parádés az elkapás utáni játéka is, lekövethetetlen irányváltásokkal kergeti őrületbe a védőket. Rendkívül atletikus, ennél fogva persze nem is a legrobosztusabb receiver, de fizikálisan is bárkivel felveszi a versenyt. Megkockáztatom, rövid időn belül az NFL egyik | ha nem a | legjobb elkapójaként lesz számon tartva.

Laviska Shenault Jr., WR (Colorado)
10-ből 11 szakértő Sammy Watkinshoz hasonlítja a Colorado sztárját, és valóban nehéz lenne ennél jobb párhuzamot találni, elnézve kettejük skill setjét, játékát, na meg persze a hosszú haj... Kíváncsian várom, hogy Shenault milyen edzők kezei alá kerül az NFL-ben, mert bár a képességei megvannak ahhoz, hogy igazi go-to receiver legyen (route-futásban azért még szeretnék látni tőle idén egy látványos előrelépést), de a hozzáadott értékének egy jelentős része jelenleg is abban rejlik, hogy nem csak úgymond hagyományos elkapóként használják, hanem mindenféle úton-módon próbálják a kezébe adni a labdát (returnerként, futásoknál, különböző gadget playeknél, stb.), és nem kis részben ennek köszönhető, hogy annyira élményszámba megy, amit a pályán csinál. Kár lenne, ha az NFL-ben “megölnék” a játéka ezen részét.

CeeDee Lamb, WR (Oklahoma)
Natural receiver. Bizonyára mindenki találkozott már ezzel a kifejezéssel. A jövőre draftjogosulttá váló elkapók közül csak Jeudy testesíti ezt meg jobban, mint Lamb, akinek egészen szenzációs a mozgáskoordinációja, nagyon jók a kezei, az akrobatikus elkapásokat is szinte rutinszerűen csinálja meg. Route-futásban kell még sokat fejlődnie, de ez sem negatívumként értendő - természetes, hogy egy leendő junior, akitől az Oklahoma rendszere nem követel meg túlzottan komplex route-ismeretet, másodévesként még igencsak kiforratlannak tűnik ezen a téren. Játéka, skill setje engem Allen Robinsonra emlékeztet, egy fokkal gyorsabb kiadásban.

Tee Higgins, WR (Clemson)
Elsődlegesen masszív felépítéséből és kiváló ball skilljeiből élő elkapó, akibe nem nehéz belelátni, hogy idővel leendő NFL-csapata első számú receivere legyen. Ugyanakkor felmerülhetnek kérdőjelek az atletikusságát illetően, és olyan konkurencia mellett, mint amilyen a jövő évi drafton WR fronton alakulóban van, ezek a bizonyos kérdőjelek jó néhány draftpozícióba fájhatnak. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy akik a "next big thing"-et keresik a Clemson most már mondhatni tradicionálisan erős WR-képzésében, azoknak nem feltétlenül Higgins háza táján érdemes nézelődniük - bátrabbak már most fogadhatnak arra, hogy csapattársa, Justyn Ross lesz a 2021-es draft elsőként kiválasztott elkapója.

Jalen Reagor, WR (TCU)
Elképesztően atletikus elkapó, aki tavaly egészen botrányos QB-játék mellett is összeszorgoskodott több mint 1000 yardot és 9 TD-t. Az ő reális draftértékének meghatározása azért nem lesz könnyű szerintem, mert - noha távolról sem egy kizárólag slotban elképzelhető "törpéről" beszélünk - nem rendelkezik a legideálisabb méretekkel, a Big 12-ben viszont nem fogják túlzottan veretes defensive backek / védelmek tesztelni, így nehéz lesz belőni, hogyan veszi fel a versenyt (főleg fizikálisan) az NFL-kaliberű védőkkel.

Henry Ruggs III, WR (Alabama)
Aligha mondok azzal újat bárkinek is, hogy nem Jeudy a Tide egyetlen, potenciálisan első kört érő elkapója. Több szempontból Ruggs is egy leendő első számú NFL WR erényeit csillogtatja, összességében viszont még igencsak kiforratlan a játéka. A Bamánál is mindenekelőtt a sebességére építettek eddig, ami például egészen páratlan, sokak szerint már Tyreek Hill kaliberű. Meglátjuk, mennyivel válik komplexebbé a játéka a mostani szezonban; ezen fog múlni, hogy egy azonnal a mélyvízbe dobható vagy egy inkább projekt jellegű elkapót látnak majd benne az NFL-csapatok. Előbbi még ebben a felhozatalban is első kört érhet, utóbbi esetén viszont épp a WR class mélysége miatt jó pár draftpozíciót bukhat.

Tylan Wallace, WR (Oklahoma State)
2017-ben összesen 7 elkapás, tavaly 1491 yard. Wallace gyakorlatilag szó szerint a semmiből robbant be és tette le az asztalra közel másfélezer yardjával - szigorúan statisztikai értelemben véve - az évezred ötödik legjobb teljesítményét a Power 5 csapatok elkapói között. Ugyanakkor hiába a lehengerlő számok, egy még igencsak nyers játékosról van szó, ami egyrészt a rutintalanságából, másrészt abból ered, hogy technikai finomhangolás szempontjából nem épp a legkedvezőbb feltételeket biztosítja a Cowboys filozófiája/rendszere. Vélhetően a méretei miatt is sokan ki fogják kezdeni; Reagorral karöltve a szokásos “szélen is megállja majd a helyét, vagy csak slot receiver lesz belőle” dilemmák fő alanya lehet. Én amondó vagyok, minden további találgatás előtt nézzük meg, milyen fejlődést és játékot mutat idén az Okie State egyelőre (nem negatívan értendő) one-year wonder elkapója.

Collin Johnson, WR (Texas)
Hasonló játékost látok benne, mint korábbi csapattársában, Lil'Jordan Humphrey-ban: nagydarab possession receiver, aki fizikális fölényét kihasználva egyetemi szinten még képes domináns játékot nyújtani (pláne a Big 12 híresen "acélos" védelmei ellen…), de nem elég atletikus ahhoz, hogy az NFL defense-ek ellen is igazán hatékony legyen. Humphrey-t például ki sem választották az idei drafton, és bár Johnson esetében ekkora szabadesést azért nem vizionálok, de nem a mostani az az éra, amikor a hozzá hasonló elkapók előkelő picket érnek.

Tyler Johnson, WR (Minnesota)
Még egy Johnson, akinek az NFL-jövőjével kapcsolatban atletikus korlátai miatt vagyok borúlátó. Collin és Tyler közül szerintem utóbbi tud majd jobban érvényesülni a profik között, mindenképpen őt tartom tehetségesebbnek, nem is olyan régen csak az lett volna a kérdés, hogy az első körön belül hol kel el, manapság azonban az atlétikailag limitált possession receiverek nem éppen az aranykorukat élik.

DeVonta Smith, WR (Alabama)
Smith sem ügyetlen gyerek, igaz ő már nem hogy Jeudy-nál, de Ruggsnál is lényegesen limitáltabb potenciállal bíró prospect. Méretei miatt - versenysúlya még talán a 180 fontot sem éri el - eleve csak slot receiverként jöhet számításba, ahhoz viszont megvannak a képességei, hogy ebben a szerepkörben hasznos tagja legyen egy NFL-offense-nek. Kérdés, hogy mennyi lehetősége lesz bizonyítani, mert Jeudy helye megkérdőjelezhetetlen, nyilván Ruggs sebességét sem szívesen nélkülözi majd a Bama, és minden bizonnyal a tavaly abszolút újoncként is 848 yardig és 7 TD-ig jutó Jaylen Waddle-nek is egyre nagyobb szerepet szánnak Tuscaloosában.

Donovan Peoples-Jones, WR (Michigan)
DPJ egyelőre a DGB-i úton: ahogy anno Dorial Green-Beckham, úgy a Wolverines elkapója is egekig magasztalt elit recruitként érkezett az egyetemi mezőnybe, ahol az azóta eltelt két évben bár voltak jó pillanatai, de a pályán nyújtott teljesítményével eddig nem tudta igazolni az őt övező hype létjogosultságát. A korai körös jóslatokat sem elsősorban a meccsfelvételeinek köszönheti, és ugyan kétségtelenül van benne upside, de ha ezen a fejlődési pályán marad, akkor nem lesz belőle első-második körös pick, főleg nem ebben a WR classban.

Jared Pinkney, TE (Vanderbilt)
A tight end class talán legsokoldalúbb és egyben legbiztonságosabb prospectje, aki ugyanakkor relatíve alacsony "plafonnal" bír - nagyjából minden téren megüti azt a szintet, amit egy korrekt NFL-kezdőnek tudnia kell, de semmiben sem igazán kiemelkedő.

Colby Parkinson, TE (Stanford)
A szokásos Stanford tight end, nem a megszokott fajtából. Palo Alto-ból többnyire sokoldalú, in-line szerepkörben és ezáltal blokkolásban is kimondottan jártas tight endek kerülnek az NFL-be, Parkinson azonban a manapság divatos atletikus "move" TE-k vállfajába tartozik, aki J.J. Arcega-Whiteside és Kaden Smith árnyékából kilépve elsősorban elkapások terén igyekszik majd olyat alkotni, aminek reményei szerint egy aránylag korai draft pick lesz a jutalma.

Albert Okwuegbunam, TE (Missouri)
Kiemelkedően produktív két szezonon van túl az SEC-ben (18 meccsen 17 TD), így értelemszerűen jelentős hype övezi, abban azonban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy Albert O draftértéke is egyenes arányban lesz a statisztikáival. 50/50-es szituációkban és red zone-ban nyilvánvalóan nagy hasznát veszi majd leendő csapata, atletikus hiányosságai miatt viszont erősen kétlem, hogy az NFL-védelmek ellen is akkora fegyvernek fog bizonyulni, mint egyetemi szinten. Egy középső körös játékosnál többet én egyelőre nem látok benne.

Grant Calcaterra, TE (Oklahoma)
Mark Andrews után egy újabb elkapásokra specializálódott tight end az Oklahomáról, akinek passzjáték terén - Sooners-es elődjéhez hasonlóan - az NFL-ben is meglesz a maga értéke, a komplex kezdő TE-t kereső csapatok azonban jobban teszik, ha messziről elkerülik, vagy legalábbis nem erre a szerepkörre draftolják őt. Hozzáteszem, elkapóként sem kecsegtet annyira kimagasló potenciállal, a meccsfelvételek alapján nem tűnik túlzottan atletikusnak.

Jake Ferguson, TE (Wisconsin)
A tight end class talán legnagyobb sleepere és legnagyobb upside-dal bíró játékosa. Mindössze egyetlen szezonnyi, egyébként is limitált mintából még korai lenne messzemenő következtetéseket levonni, de ha idén azt produkálja, amire első éve alapján képesnek tűnik, akkor a most még minimális visszhangot kapó Ferguson ázsiója ugrásszerűen megnőhet a szezon folyamán/végére. Remek elkapó tight end lehet belőle, a Badgers rendszere pedig garancia arra, hogy megannyi egyetemi poszttársával ellentétben a blokkolás rejtelmeibe is alapos betekintést nyer.

Andrew Thomas, OT (Georgia)
Olvastam egy találó megjegyzést vele kapcsolatban: You ask the prospect making machine to create an offensive tackle and they come out looking like Thomas. Ez csak a felépítésére vonatkozott, de tulajdonképpen Thomasra mint prospectre kompletten ráhúzható ez a megállapítás. Tökéletes fizikum, masszív felépítése ellenére nagyon atletikus, technikailag képzett, futásblokkolásnál igazi bulldózer, ahhoz is mindene megvan, hogy elit passzblokkoló legyen, és három teljes szezonnyi, pro-style offense-ben szerzett kezdő tapasztalattal érkezhet a “nagyok” közé. Nehéz jelen pillanatban kevesebbet belelátni egy NFL-szinten is (alsó hangon) átlagon felüli franchise LT-nél.

Tristan Wirfs, OT (Iowa)
Gőzerővel üzemel tovább az OL-gyár Iowában, és úgy tűnik, a szezon végén egy igazán elit produktum kerül le a futószalagról Wirfs személyében. Bruce Feldman idei Freaks Listjének első helyezettje lehet Thomas fő kihívója az OT1 státuszért folyó versenyben, elvégre ő ugyancsak minden adottsággal és - Kirk Ferentz tanítványa lévén - a kellő technikai előképzettséggel is rendelkezik ahhoz, hogy minőségi kezdő vakoldali tackle legyen az NFL-ben. Eddigi meccsfelvételei csak hangyányival kevésbé meggyőzőek, mint georgiai vetélytársáé. Wirfs csapattársa, Alaric Jackson egyébként szintén előkelő pozícióra pályázhat az OT-k rangsorában.

Walker Little, OT (Stanford)
Az ő nevével is rendszeresen lehet találkozni első körös mockokban, amivel még nincs baj, azzal viszont nem tudok egyetérteni, amikor valaki Thomas és/vagy Wirfs elé sorolja őt; szerintem egyértelműen (legalább) egy szinttel mögöttük van. De hogy milyen kaliberű játékosról van szó, azt az is jelzi, hogy közel két évtized alatt ő volt az első, aki már true freshmanként is bekerült a Stanford támadófalának kezdő ötösébe, holott tehetséges offensive linemanek tömkelege fordult meg a Cardinalnál ebben az évezredben. Benne van a potenciális franchise LT, de lesz azért még mit csiszolni rajta, főként a futásblokkolásán.

Trey Adams, OT (Washington)
Amikor pályára lépett, domináns teljesítményre volt képes, de az utóbbi két évben rengeteg időt töltött kényszerpihenőn - tavalyelőtt ACL-szakadást szenvedett, tavaly pedig hátsérülés miatt hagyta ki a szezon nagy részét. Az eddigiekből kiindulva nem az a kérdés, hogy egy első körös talentumot láthatunk-e majd a meccsfelvételein, hanem hogy milyen hosszú lesz a filmszalag.

Prince Tega Wanogho, OT (Auburn)
Nagyon nyers, de fizikális-atletikus adottságai miatt óriási upside-dal bíró, a játék egyik részében remeklő, másik aspektusában borzasztóan kiforratlan vakoldali tackle az Auburnről. Ismerős történet? A kolosszális bustnak bizonyuló Greg Robinsonnal ellentétben Wanoghónak nem a futás-, hanem a passzblokkolás az erőssége, ami kissé abszurd, ha azt nézzük, hogy az egykori nigériai labdarúgó csak középiskolásként váltott erre a sportra, ráadásul az Auburnre még védőfalemberként érkezett. Ennek ellenére pass protectionben már technikailag is mutat kifejezetten biztató jeleket, a futójáték támogatásánál azonban rengeteget kellene fejlődnie ahhoz, hogy draft prospectként több lehessen projekt játékosnál.

Shane Lemieux, OG (Oregon)
Az Oregon a mezőny egyik legjobb támadófalát vonultathatja fel az idei szezonban, melynek fő letéteményese a tackle Calvin Throckmorton mellett az a Lemieux, akit a legtöbben jelenleg a legjobb (végzős) draft-jogosult guard prospectnek tartanak. A futásblokkolásban nyújtott produkciójával nincs gond, nekem viszont azzal kapcsolatban egyelőre vannak fenntartásaim, hogy pass protectionben is képes lesz-e olyan színvonalat hozni, ami egy első kört érő OG-től elvárt.

Trey Smith, OG (Tennessee)
A másik Trey-hez hasonlóan nála is az egészség a legbizonytalanabb tényező: tavaly vérrögöket találtak a tüdejében, ami miatt a szezon utolsó öt meccsén már nem lépett pályára. Egyébként ígéretes játékosról van szó, igazi fizikális-atletikus szörnyeteg, ötcsillagos recruitként érkezett Knoxville-be, az első meccstől kezdve alapember a Vols támadófalában, tackle-t és guardot egyaránt játszott. A draft média egyöntetű álláspontja jelenleg, hogy a profik között utóbbi poszton lehet jövője, bár nem lepődnék meg, ha idővel szárnyra kapnának vele kapcsolatban a “de RT azért még lehet” témájú okfejtések.

Creed Humphrey, C (Oklahoma)
Nem mindennapi módon a Sooners támadófalának kezdő ötöséből négyen is elkeltek az idei drafton, és könnyen lehet, hogy az egység legtehetségesebb tagja még csak köztük sem volt. Humphrey tavaly redshirt freshmanként, tehát mondhatni nulla tapasztalattal a tarsolyában is szenzációsan játszott, ebből kiindulva egyesek - kissé talán elhamarkodottan - odáig merészkednek, hogy már most az utóbbi tizeniksz év egyik legígéretesebb center prospectjének kiáltják ki. Redshirt sophomore támadófalember ritkán jön ki a draftra, de a jövő évi center class egyelőre nem tűnik különösebben egetrengetőnek, így már csak emiatt is érdemes lehet az idény végeztével profinak szegődnie.

Tyler Biadasz, C (Wisconsin)
Igaz, hogy a jövőre várható center class első blikkre összességében nem tűnik túl extrának, de természetesen akad azért magasan jegyzett prospect a poszton Humphrey-n kívül is, és nem meglepő módon Wisconsinban leledzik az illető. Biadasz a nagyobb rutinból is fakadóan jelenleg komplettebb, NFL-készebb prospect, mint Humphrey. Az idei draft előtt, redshirt sophomore-ként valami érthetetlen oknál fogva “return to school” értékelést kapott az advisory boardtól, és bár egy év egyetemi játékjogosultsága még marad az idei szezon után is, tovább már aligha halogatja a váltást - ha úgy játszik, mint eddig, gyakorlatilag borítékolható az első/második körben történő kiválasztása.

Derrick Brown, DT (Auburn)
Ha Jeffery Simmons nem szenved ACL-szakadást februárban, könnyen lehet, hogy három belső védőfalember is top 10-ben kelt volna el az idei drafton. A jövő évi interior DL class tagjai közül jelenleg egyedül Brownban látom azt, hogy hasonló magasságig juthat. Sokoldalú, passz és futás ellen egyaránt domináns játékra képes defensive tackle; ha nem is Quinnen Williams szintje, de hasonló kaliberű prospect lehet, mint Simmons lett volna egészségesen.

Raekwon Davis, DT (Alabama)
A közvélemény egyértelműen első körös talentumként kezeli, és azt ugyan nem mondom, hogy nem látom benne a potenciált, hogy idővel valóban olyan prospect legyen, aki első napos picket ér, de jelenleg szerintem sokkal inkább köszönheti a hype-ot annak, hogy elit recruit volt és a Bama védelmében játszik, mint annak, amit ténylegesen nyújt a pályán. Azt nem kétlem, hogy alaposan meggyűlik majd vele az NFL offense-ek baja, ha felé futnak, engem viszont még egyáltalán nem győzött meg arról, hogy pass rush-ban is olyan hozzáadott értékkel bírhat, hogy érdemes lehet majd őrá áldozni az első 32 draftjog valamelyikét.

Javon Kinlaw, DT (South Carolina)
Tulajdonképpen Davis ellentéteként is felfogható olyan szempontból, hogy Kinlaw elsősorban pass rush terén mutat olyan potenciált, ami alapján hosszú NFL-karrier állhat előtte, és a futás elleni játéka teszi bizonytalanná, hogy all-down játékos válhat-e belőle a profik között is. Ahogy Jerry Tillery példája is megmutatta az idei drafton, a mai NFL-ben már egy alulméretezett, de pass rush-ban kiemelkedő DT is érhet első kör végi picket. Kinlaw - akinek az esetében még csak alulméretezettségről sem beszélhetünk - komplexebb és konzisztensebb játékkal hasonlóan előkelő draftpozíciót célozhat meg.

A.J. Epenesa, EDGE (Iowa)
A Hawkeyes történetének legmagasabban jegyzett recruitja úgy lett tavaly sack-bajnok a Big Tenben, hogy - az ultrakonzervatív Kirk Ferentz-féle edzői stábnak köszönhetően, akik mindenáron a végzős veteránokat részesítették előnyben - egyetlen meccsen sem szerepelt kezdőként, és összességében a snapek felében sem tartózkodott a pályán. Epenesa NFL-kész fizikummal (magassága 6-6, súlya 280 font körül van) és komplex skill settel rendelkező, mérsékelt rutinja ellenére technikailag is képzett EDGE, aki elsősorban erőből dolgozik, bár felépítéséhez mérten kifejezetten atletikus játékos, akkor sem jön zavarba, ha sebességből kell megvernie az emberét. Kétlem, hogy különösebben visszavetné majd az all-down terhelés, ebben az esetben pedig nehéz lesz őt letaszítani az EDGE class éléről.

Chase Young, EDGE (Ohio State)
Nyilván a powerhouse programnak is köszönhető, de jelenelg talán a legbejáratottabb név EDGE fronton. Nick Bosa kiválásával került reflektorfénybe, és nem ijedt meg a mélyvíztől, Epenesa mögött holtversenyben a második legtöbb sackkel zárt tavaly a Big Tenben. Alapvetően a “pehelysúlyú” college speed rusherek kasztjába sorolható, de távolról sem egy átlagos egydimenziós edge bender, kifejezetten tetszetős a pass rush repertoárja. Brian Burnshöz tudnám leginkább hasonlítani, és ha Young így folytatja, akkor - főleg egy, az ideinél gyengébbnek tűnő EDGE classban - nem nagyon kell rosszabb draftpozíciótól tartania annál az 1/16-nál, ahol az FSU defensive endjét kiválasztotta a Panthers áprilisban.

Yetur Gross-Matos, EDGE (Penn State)
Ideális felépítéssel és atletikussággal megáldott védő, aki minden egyes snap során fáradhatatlanul robotol a pályán, bár sokszor eléggé ész nélkül... Nagyon nyers játékos még, technikailag és főleg a játék mentális részében rengeteget kell fejlődnie ahhoz, hogy legitim korai körös prospect lehessen. Ha valaki olyan adottságokkal rendelkezik, mint ő, az egyetemen még el tud boldogulni a “nekirontok az ellenfélnek, aztán majd csak lesz valami” taktikával, az NFL azonban már más kávéház.

Kenny Willekes, EDGE (Michigan State)
Ha nem lett volna még elég a Big Ten EDGE-ekből... Willekes egy 8,5 sackes, 20,5 TFL-es junior szezon után már fontolgatta, hogy profinak álljon, de maradt végzős évére, miután kedvezőtlen előrejelzést kapott a várható draftstátuszát illetően. Az advisory board pesszimista jóslatában nyilván jelentős szerepet játszott az erős konkurencia és Willekes bowl-meccsen elszenvedett szárkapocscsont-törése. Nála majd az lesz a nagy kérdés, hogy atletikusság terén is képes-e hozni azt, amit egy minőségi kezdő NFL EDGE-nek tudnia kell. Gyakorlatilag - miután az ő fizikumával az interior rusherként való bevetés nem igazán opció - ezen múlik, hogy all-down vagy early-down 4-3 DE lesz belőle.

Julian Okwara, EDGE (Notre Dame)
Sebesség és robbanékonyság szempontjából nincs párja az idei EDGE classban (na jó, talán egy), kézhasználatának és pass rush repertoárjának viszont még drasztikusan kellene javulnia, és erősödnie sem ártana ahhoz, hogy az NFL-ben több lehessen egyszerű szituációs speed rushernél. Nyers adottságai miatt óriási upside-dal bír, de az igazán előkelő draft pickhez még egy komoly technikai fejlődésen kell átesnie végzős évében.

Curtis Weaver, EDGE (Boise State)
Produktív két szezonon van túl a Mountain Westben, kapja is a dicsérő szavakat minden irányból, én viszont finoman szólva sem ájultam el a meccsfelvételeitől. Ha van olyan prospect, akiről ordít, hogy jelentős részben az ellenfelek gyengébb minőségének köszönheti az eredményességét, az ő. Weaver a Jonathan Bullardokra és Owa Odighizuwákra emlékeztet (és őt is leginkább 4-3-as strong-side base endként tudnám elképzelni), akikbe mindenáron jobb pass rushert próbál belelátni a draft média, mint amilyenek valójában, majd a drafton már a vártnál később, de még így is viszonylag korán kelnek el, hogy aztán minimális hasznukat lássa a csapatuk.

Jabari Zuniga, EDGE (Florida)
Kezet foghat egykori csapattársával, Jachai Polite-tal; a Jets idei harmadik körös pickjéhez hasonlóan ő is képes egészen domináns periódusokat produkálni egy-egy meccsen, de nem tudja konzisztensen ugyanazt a magas színvonalat hozni. A probléma alapvetően az, hogy számtalanszor ő az utolsó ember, aki elindul a snap után, illetve sokszor előfordul, hogy ha első szándékból nem sikerül megvernie a blokkolót, akkor már nem marad válaszlépése, és teljesen kiveszik a játékból. Ezeket korrigálnia kell, mert egyébként az adottságai megvannak ahhoz, hogy remek base end - interior rusher keverék legyen belőle az NFL-ben.

Darrell Taylor, EDGE (Tennessee)
Ha már inkonzisztens játék, akkor itt van rá az iskolapélda. Eltelt gyakorlatilag egy fél idény úgy, hogy Taylor egyetlen sacket sem csinált, majd a Georgia ellen rögtön hárommal jelentkezett, ami után újabb fél szezonnyi teljes csend jött ilyen szempontból, hogy aztán a Kentucky ellen négyszer vigye földre a QB-t. Meccseken belül ugyanez a helyzet, villanásai vannak, de képes hosszú időszakokra teljesen eltűnni. Érdemes figyelni az ő fejlődésére, mert atletikusság tekintetében Okwara szintjén van, tehát jó alapanyag, csak rengeteg munka lesz vele.

Alton Robinson, EDGE (Syracuse)
Ha már úgyis benne vagyok az Okwarával való hasonlítgatásban, Robinson felfogható kb. az ő light verziójaként is, valamivel mérsékeltebb atletikussággal, de NFL-készebb fizikummal, és talán egy fokkal kiforrottabb technikával. Az interjúk alkalmával neki egy középiskolai lopásos-letartóztatásos ügy miatt is magyarázkodnia kell majd, aminek következtében junior college útján került a Syracuse-ra.

Dylan Moses, LB (Alabama)
Nincs draft sokra tartott Alabama linebacker nélkül, ráadásul Moses az a fajta játékos, akiről elhiszem, hogy közelebb lehet C.J. Mosley (és Reuben Foster) szintjéhez, mint a Reggie Ragland vagy Rashaan Evans fémjelezte kategóriához - vagyis akiből nem csak college-ban, hanem az NFL-ben is átlagon felüli LB lehet. Futás és passz ellen egyformán magas színvonalon tud teljesíteni, valódi playmaker, játékintelligenciája, ösztönei kimagaslóak, és igazi vezéregyéniség. Azaz megvannak azok a tulajdonságai, melyek ahhoz kellenek, hogy egy NFL-védelem kulcsfigurája legyen.
És akkor pár nappal a rajt előtt edzésen ACL-szakadást szenved...

Isaiah Simmons, LB (Clemson)
Néhány éve még egy olyan prospectet, aki felépítésileg félúton volt a linebacker és a safety között, egyöntetűen tweenernek és karrier special teamernek kiáltott volna ki mindenki, a mai NFL-ben azonban már nagy értékkel bírhat egy ilyen hibrid jellegű játékos. A rendkívül atletikus, coverage-ben remeklő Simmons akár a class legjobb LB prospectje is lehet, amennyiben bizonyítja, hogy a passzvédekezés mellett a játék egyéb területein is képes all-down játékosként helytállni. Ahhoz azért, hogy valaki az NFL-ben is átlagon felüli linebacker legyen, nem elég pusztán jó atlétának lenni, ezen a poszton kiemelten fontosak az ösztönök, a játékintelligencia; meglátjuk, hogy juniorként mit mutat Simmons ezen a téren.

Troy Dye, LB (Oregon)
Megosztó prospect, érthető okokból. Skill setjét tekintve pontosan az a fajta sideline-to-sideline LB, amilyet a mai NFL megkövetel, fejben viszont jól láthatóan nincs azon a szinten, mint atletikusság szempontjából. Előtte van még persze egy végzős szezon, de egy korai körökbe vágyó linebackernek három végigjátszott idénnyel a háta mögött nem éppen ott kellene tartania, ahol ő...

Bryce Hall, CB (Virginia)
Gyakorta lehet hallani/olvasni az aktuális class tagjaival kapcsolatban olyan okosságokat, hogy az előző drafton "ő itt meg ott mehetett volna ki", "ő lehetett volna a posztja legjobbja", és hasonlók. A 2020-as prospectek között erre a legjobb példa talán Hall, akiről kis túlzással már mindenki megállapította, hogy ha nem marad végzős évére, akkor ő lett volna az elsőként kiválasztott CB az idei újoncbörzén. Ha megnézzük, hogy az első corner 1/30-nál ment ki (és még ehhez is kellett egy totál konzervatív gondolkodású, a korral haladni nem képes front office), akkor a hasonló kijelentések többségével ellentétben ez annyira talán nem is légbőlkapott feltételezés. És könnyen lehet, hogy jobban járt volna, ha kijön már az idei draftra, mert a jövőre alakuló CB classban - főleg, ha a sebességével kapcsolatos kételyek beigazolódnak - már jóval nehezebb lesz hasonlóan előkelő pozíciót kiharcolnia...

Kristian Fulton, CB (LSU)
Exit Greedy, enter Fulton. Avagy sokra tartott LSU cornerback nélkül sincs draft. Az utóbbi hónapokban gyakorlatilag az összes draftszakértőtől elhangzott már az a megállapítás, hogy az előző szezonban még a saját csapatán belül sem Williams volt a legjobb CB, és valóban, a press man cornert kereső csapatok egészen biztosan odáig lesznek Fulton meccsfelvételeitől. Kérdés, hogy a doppingügye - ami miatt egy teljes évre eltiltották - mennyire riasztja majd el őket. Korai még ilyenekről találgatni, de könnyen lehet, hogy ugyanazt láthatjuk majd a következő draftszezonban, mint az ideiben: egy tehetsége alapján egyértelműen első kört érő LSU cornerback, aki pályán kívüli problémák miatt csúszik.

Paulson Adebo, CB (Stanford)
Ha már press cornerek... Bár a Stanford sem kis csapat, gyanítom, ha Adebo valamelyik nagyobb figyelmet kapó playoff contendernél (vagy épp az LSU-nál, ha már CB-ről van szó) játszott volna úgy tavaly, ahogy tette azt a Cardinal színeiben, akkor most az ő neve is felbukkanna minden első körös mockban. Ehelyett egyelőre eléggé radar alatt kúszik - hangsúly azon, hogy egyelőre. A tavalyi volt az első szezonja alapemberként, ehhez képest igazi shutdown corner módjára vette le az elkapókat a pályáról. Rendkívül fizikális játékstílus és szenzációs labdaérzék jellemzi; ha a most következő idényben is úgy teljesít, mint egy évvel ezelőtt, akkor legfeljebb egy váratlanul gyenge combine-nal (a meccsfelvételek alapján nem tűnik úgy, hogy az atletikusságával bármi gond lenne) vagy valamilyen pályán kívüli afférral tudja majd aláásni első körös értékét.

Jeffrey Okudah, CB (Ohio State)
A Buckeyes mostanság látszólag kiapadhatatlan első körös CB-gyárának legújabb produktuma lehet. Itt-ott már az előző szezonban is megközelítette a játéka minősége a Lattimore-Ward kettősét; ha ebben az ütemben fejlődik tovább, ő is megcélozhatja akár az első kör első felét is.

Trevon Diggs, CB (Alabama)
A Bamának így is félelmetes a WR-állománya, hát még ha bátyjához, Stefonhoz hasonlóan a kisebbik Diggs is a labda ezen oldalán maradt volna... De nem ok nélkül konvertálták elkapóból cornerbackké Trevont, és bár a kezdőbe csak tavaly verekedte magát és mindössze egy fél szezont bírt, így is sikerült egy potenciálisan NFL-kezdő press corner erényeit csillogtatnia. Túl kicsi minta ez ahhoz, hogy pusztán ez alapján egyértelműen első kört érő prospectté legyen kikiáltva (pedig sokan megteszik), de ha az előttünk álló idényben konzisztensen a tavalyi formáját tudja hozni, akkor rohamléptekben indulhat meg felfelé a draft boardokon.

C.J. Henderson, CB (Florida)
Korai körökbe várt Gators defensive back nélkül szintén nehéz elképzelni egy draftot. Henderson is igazi man-to-man corner, az ehhez szükséges fizikális-atletikus adottságokkal, még ha nem is olyan kaliberű height-weight-speed prospect, mint Diggs. Cserébe viszont képzettebb, kiforrottabb játékos, és az eddig látottak alapján playmaker képességeknek sincs híján. Úgyhogy egy újabb potenciális első körös várományos a jövő évi CB classban.

A.J. Terrell, CB (Clemson)
Diggs-szel és Hendersonnal venném egy kalap alá; ő is tipikusan man coverage-re termett CB, akinek a felépítése és gyorsasága egyaránt megvan ahhoz, hogy az NFL-ben is helytálljon ezen a téren, akár press cornerként is (technikailag valahol félúton helyezkedik el az említett két játékos között). Viszont ha összehasonlítom a többi prémium CB-vel, nem igazán látom, mivel tudna kiemelkedni a többiek közül, miben tudna extrát nyújtani hozzájuk képest. Őt egyelőre sokkal inkább egy NFL-csapat korrekt második számú kezdőjeként, mintsem első számú shutdown cornereként tudom elképzelni, ugyanakkor előbbi (draft)értéke sem lebecsülendő.

Jaylon Johnson, CB (Utah)
Csak ha valakinek még ezek után is hiányérzete lett volna press cornerekből... Johnson az itt említett CB-k közül a legfizikálisabb játékot bemutató egyed, akinél egyúttal a legfeltűnőbb hiba is az, hogy hajlamos túlságosan is agresszívan fellépni az elkapókkal szemben. Ezen mindenképpen csiszolnia kell majd; a felépítése és atletikussága megvan ahhoz, hogy enélkül is elbírjon a WR-ekkel. Emellett ráadásul igazi ballhawk; azt is mondhatnám, hogy tipikus Seahawks CB alapanyag.

Jeff Gladney, CB (TCU)
Rendszeresen elhangzik vele kapcsolatban, hogy Jason Verrett óta a TCU legjobb cornere, bár nem mintha az azóta eltelt időben akkora klasszisok fordultak volna meg a poszton a Horned Frogsnál. Ettől függetlenül el kell ismerni, hogy Gladney valóban impresszív teljesítményt nyújtott a pályán, nem mellesleg ő az előkelő draftpozícióra pályázó cornerbackek talán leggyorsabbika. És ha már CB-mezőny - a legtöbben a jövő évi WR classról zengenek ódákat, teljesen jogosan, de elnézve az itt felsorolt neveket, a corner-felhozatal is egészen kivételes lehet.

Grant Delpit, S (LSU)
Egész jó volt az idei safety class, de igazi blue-chip prospect nem volt benne. A jövő éviben lesz. Feltéve persze, ha Delpit jelentkezik a draftra. Tehetsége és sokoldalúsága miatt sokat fogják Derwin Jameshez hasonlítani, de amíg a Chargers klasszisa elsősorban "vonalközeli" safety, addig a már-már inkább press corner felépítésű Delpitnek egyértelműen a coverage a fő specialitása. Safety-átlagtól elmaradó fizikumából is adódik, hogy nem szerel elég konzisztensen, ezen a téren mindenképpen fejlődnie kellene, ezt leszámítva viszont nem lehet számottevő hiányosságot felfedezni a játékában. Nem nagyon draftoltak mostanában olyan safety-t, akinek a passzvédekezéshez olyan érzéke, játékintelligenciája, ösztönei voltak, mint neki. És mondom ezt úgy, hogy egy true juniorról beszélünk, aki mögött mindössze egy olyan szezon van, amit kezdőként játszott végig.

Xavier McKinney, S (Alabama)
Mintha csak Minkah Fitzpatrick klónját kapta volna az Alabama McKinney személyében. Előbbi inkább a CB, utóbbi inkább a safety poszthoz áll közelebb alapvetően, az viszont közös bennük, hogy mindketten slot cornernek a legideálisabbak. Fitzpatrickhez hasonlóan McKinney is jóval átlagon felüli playmaker képességekkel megáldott, futás ellen is kifejezetten hasznos, sokoldalú defensive back, még ha nem is egészen olyan szintű tehetség, mint közvetlen elődje.

Brandon Jones, S (Texas)
Az egyetemi mezőny egyik legjobb safety-párosát vonultathatja fel idén a Longhorns, bár ez nagyobbrészt inkább a jövőre még nem draft-jogosult Caden Sternsnek köszönhető, mintsem Jonesnak, akiben - kósza korai körös jóslatok ide vagy oda - én egyelőre nem igazán látok többet egy tipikus box safety-nél.

Reggie Floyd, S (Virginia Tech)
Akik kedvelték Johnathan Abramet és az utóbbi évek többi hasonló típusú prospectjét, azok Floydot is komálni fogják, de nekem ugyanaz a bajom vele, mint Abrammel és társaival (köztük az imént említett Jones-szal): atletikusság és cover-képességek terén jelentős hiányosságokkal küzdő, klasszikus box safety-k. Lehet, hogy látványosakat ütköznek, és volt olyan időszak, amikor még az ilyen skill settel bíró játékosok is érhettek korai picket, a mai NFL-ben azonban már nem terem nekik babér.

Elkészült. Eredetileg trade nélkülit akartam, aztán mivel lényegében biztosra lehetett venni, hogy lesz majd top QB-t érintő csere, így vittem bele ilyet én is, hogy ennyivel is életszerűbb legyen. Bár egy mock lényege szerintem az, hogy az írója egyes csapatok needjeiről és az egyes prospectekről alkotott véleményét adja át, azt, hogy ő maga hol miben gondolkodna – én legalábbis ennek szellemében szoktam őket írni, soha nem azt próbálom megtippelni, hogy adott csapat adott pickkel kit / milyen posztra fog húzni.

Nálam is volt tehát trade QB-ért a draft elején, aztán egy nappal azt követően, hogy elkezdtem írni a mockot, jött a Colts és a Jets blockbuster dealje, de szerencsére az eredeti forgatókönyv minimális módosításával igazodni tudtam hozzá, nem borított mindent. Ezen kívül egy saját ihletésű (bár népszerű teórián alapuló) draft eleji cserét és még egy apró mozgást csempésztem bele. Jobban nem akartam megkavarni, meg így legalább minden csapat szóba kerül azt a kettőt (Chiefs, Texans) leszámítva, akiknek jelen állás szerint amúgy sincs pickjük az első körben.

A dőlttel szedett részeket az időközbeni eseményekre, tranzakciókra, roster move-okra reagálva fűztem hozzá olyan pickekhez, ahol addigra már megírtam a kommentet.

Tervezem, hogy ha időm engedi, akkor a draft után össze is vetem a mockban leírtakat az IRL eredményekkel, történésekkel, de addig is örülnék az alábbi irománnyal kapcsolatos észrevételeknek, véleménynek, kritikának.

Minden további szószaporítás alant. 😊

1/1. Cleveland Browns: Sam Darnold, QB (USC)
Már az elején leszögezném, ha agyoncsapnának, se tudnám határozottan azt mondani az idei QB class egyik tagjára sem, hogy „ő összességében kiemelkedik a többiek közül, egyértelműen előtte áll a legnagyobb jövő”. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy a Browns számára sem elegendő, hogy szimplán megtalálják a legtehetségesebb irányítót; nagyon nem mindegy, hogy milyen karakterű játékost választanak, kit tesznek meg a csapat egyik leendő vezérévé, kire helyezik a „te vagy a kilátástalan Browns következő bukott QB-ja” jelentette nyomást, stb. Minden picknél (de éppúgy vonatkozik ez FA-igazolásokra is) számít valamennyire az ún. intangibles faktor, csak hol nagyobb, hol kisebb szignifikanciája van, de például jelen esetben, amikor ennyire nehezen elszeparálhatók egymástól a top QB prospectek, szerintem különösen megnő a jelentősége ennek a tényezőnek. Egyszerű szurkolóként, lelkes amatőrként persze ebbe a legnehezebb belelátni. Nálam így először Darnoldra és Allenre szűkült a kör, és végső soron az upside miatt döntöttem Darnold mellett – elvégre egy redshirt sophomore-ról beszélünk, kevesebb, mint két évnyi meccsrutinnal a háta mögött. De Allent sem nehéz elképzelni 1/1-esként, kiváltképp, ha megnézzük, Dorsey tavaly, akkori csapatánál kit választott leendő franchise QB-nak (és nem azért, mert ő jutott; még fel is trade-elt érte, és vitte például Deshaun Watson előtt): size-speed prospect, kivételes arm talenttel, és Mahomeshoz egyértelműen Allen áll a legközelebb az idei classból. Nyilván más-más valószínűséget társít az ember az egyes top QB prospectek 1/1-es kiválasztásának esélyéhez, de egyiken sem lepődnék meg igazán; ahogy mondtam, nagyon nehéz egyre rábökni és azt mondani, hogy „igen, ez vagy az a csapat vele viheti a legtöbbre, őt kell választaniuk”.

1/2. New York Giants: Josh Rosen, QB (UCLA)
A Barkley vs. QB kérdés releváns, de szerintem rém egyszerű a megoldása. Valós és racionális alternatíva lehet Barkley draftolása, egyetlen esetben: ha úgy ítélik meg a csapat döntéshozói, hogy nem tudnak ezen a helyen olyan irányítót draftolni, akiből franchise QB válhatna. Mert ha ezt gondolják, és emiatt inkább behúzzák Barkley-t, aztán az itt elérhető irányítók közül egyik sem válik be, Barkley pedig olyan karriert fut be, amit a legtöbben prognosztizálnak az ő esetében, akkor a végén a Giants döntéshozóinak lesz igaza. Előfordulhat, hogy így alakul? Persze. Az, hogy a közvélemény négy-öt QB prospectet is első körre, hovatovább top 5 pickre érdemesnek tart, még nem garancia arra, hogy bármelyik beválik, lehet akár mindegyikük bust. De! Ha a Giantsnél úgy látják, van olyan irányító, akiből franchise QB válhat, és el is érhető még 1/2-nél, akkor őt kell vinniük. Pont. Ideális esetben – és a realitás is az, hogy – nem mostanában lesznek olyan helyzetben, hogy extra felár nélkül (értsd: az eredeti draftjogukkal) top QB-t húzzanak, így ha valamelyik irányítóban látják a jövő emberét, akkor muszáj lecsapni rá (szerintem nem kis részben emiatt is esett Shurmurre a választásuk a HC-kereséskor, látva, hogy mit hozott ki Keenumból). Rosen szerintem alkalmas lehet a feladatra. Kétségtelen, hogy nem egy eredeti párosítás, ha ironizálni akarnék, azt mondanám, tízből tizenegy mockban Rosen az 1/2-es (vagy legalábbis egy darabig így volt), de nem hiába, könnyű belelátni az ideális Eli-utódot.
A szimpla „Barkley vagy QB?” dilemma mostanra kicsit tovább bonyolódott, hallani lehet olyat is, hogy az irányítók közül egyedül Darnoldot tartják 1/2-re érdemesnek, és ha ennek hitelt adunk és hozzávesszük JPP elcserélését, akkor már Chubb is képben lehet náluk. Azonban egyrészt a fentebb ismertetett gondolatmenet miatt, másrészt pedig mert azon szűkös ismeretek alapján, amikre hagyatkozni tudok, én az idei class több QB prospectjét is 1/2-re bevállalhatónak vélem, továbbra is tartom, hogy QB-t kellene húzniuk, még ha az nem is Darnold.

1/3. New York Jets (Coltstól): Josh Allen, QB (Wyoming)
Ahhoz kétség sem férhet, hogy Allen system fit a Jetsnél, hisz Petty és Hackenberg után ő is tökéletesen beleillik a sztereotipikus NFL-irányítók sorába, de viccet félretéve, nyilván nem ezért küldöm őt ide; a Brownsnál fejtegetett dolgok például itt is hangsúlyosabbá váltak, és többek között emiatt esett rá a választásom. A top QB prospectek közül Allen az, akit talán a leginkább féltenék attól, hogy újoncként a mélyvízbe dobjam, bár persze a veterán kezdő előle sem hiányzik, és – mert azért valljuk be, McCown hiába hozott tavaly korrekt szezont, simán előfordulhat, hogy nem közelíti majd meg azt a szintet – biztosítéknak ott van Bridgewater is. Ki tudja, lehet Maccagnanéket is az a gondolatmenet vezette Teddy leigazolásához, hogy így legalább az öreg Josh esetleges visszaesése esetén sem egy rookie-t kell pályára küldeni.

1/4. Buffalo Bills (Brownstól): Baker Mayfield, QB (Oklahoma)
Barkley, de akár még Chubb is opció lehet itt a Browns esetében, sőt amennyiben úgy döntenének, hogy a college-ban tackle-t játszó Bitoniót léptetik Joe Thomas örökébe, akkor Nelson behúzása sem ördögtől való, de egyikük draftolását sem érzem kihagyhatatlan lépésnek annak fényében, hogy egy franchise QB-t kereső csapatot itt még jó néhány előkelő draft pick „terhétől” mentesíteni tudnak. Simán elképzelhető, hogy csak a Denverrel cserélnek helyet, mondván „ha nektek nem kell a pick, majd eladjuk másnak”, és akkor mindössze egy helyet lejjebb mozogva mindhárom említett játékos változatlanul elérhető a Browns számára, de igencsak pletykálják a Miamit is mint potenciális feltrade-elni szándékozó csapat, ráadásul mind a Broncost, mind a Dolphinst leginkább Mayfielddel hozzák kapcsolatba, aki ugyebár jelen forgatókönyv szerint a „nagy négyes” utolsó bennmaradt tagja. Nálam a Bills jön fel 1/4-re, akik – egyebek mellett – két idei első kört tudnak felajánlani a Brownsnak, de a clevelandiek akár még (többek között) egy jövő évi elsőt is kicsikarhatnak belőlük egy ekkora volumenű ügyletben.
Ha kicsit magasabb és a karja erősebb lenne, akkor könnyen lehet, hogy Mayfieldről most nem „csak” mint potenciális top 5 pickről beszélnénk, hanem az 1/1 legfőbb várományosaként lenne számon tartva. Game tape tekintetében egyértelműen ő viszi a prímet az idei class irányítói között. A Billsnél már újoncként is jó esélye lenne a depth chart élére törni, hisz a legnagyobb konkurenciát A.J. McCarron jelentené; ehhez persze az kellene, hogy Mayfield átállása az Oklahoma viszonylag egyszerű támadósémájáról egy jóval komplexebb NFL offense-re minél gyorsabban végbe menjen. Van az a mítosz, mely szerint Buffalóba csak átlagon felüli karerősségű QB mehet, és ha már ennyire nehéz a választás a top irányítók között, akkor megértem, ha ez például előtérbe kerül, de ha valaki ettől függetlenül összességében elég jó, akkor ez nálam nem kizáró ok.

1/5. Denver Broncos: Saquon Barkley, RB (Penn State)
Szerintem még mindig az lenne az ideális számukra, ha itt olyan QB-t tudnának draftolni, akiben leendő franchise irányítót látnak, de nem maradt már olyan játékos a poszton, akivel itt érdemes lenne próbálkozni. Keenumnak köszönhetően viszont kényszerhelyzetben sincsenek, nem kell semmilyen meredek húzást bevállalniuk, helyette egy Bell / Gurley / David Johnson kaliberű RB-vel kerülhetnek közelebb a playoff contender státuszhoz.

1/6. Indianapolis Colts (Jetstől): Bradley Chubb, EDGE (North Carolina State)
Remek trade-et hoztak tető alá, bár egy hátulütője azért van az ügyletnek: az 1/3-mal szerintem elsődlegesen Barkley-t kellett volna megcélozniuk, de ezzel a három helynyi hátramozgással könnyen lehet, hogy egyúttal gondoskodtak arról is, hogy rá már ne legyen esélyük. Barkley szerintem nagyobbat lendíthetne a csapat szekerén, bár búslakodniuk nagyon Chubb miatt sem kellene, a védelem végre megkapná a maga hőn áhított elit edge rusherét.
Nelson is védhető pick lenne, de ha figyelembe veszem a posztok értékét, és azt, hogy milyen választékra lehet számítani edge rusherekből, illetve guardokból a későbbiekben, akkor nem sokáig kell gondolkodnom azon, hogy Chubb mellett tegyem le a voksomat.

1/7. Tampa Bay Buccaneers: Quenton Nelson, OG (Notre Dame)
Hasonló helyzetben vannak, mint a Colts: nem panaszkodhatnak, mert a draft egyik legjobb és legbiztosabb prospectjét tudják behúzni, de a közvetlenül előttük elvitt játékos azért jobban jött volna. Elnézve, hogy mit művelnek a center és guard posztok menedzselése terén, ráfér már az interior OL-re egy ilyen hülyebiztos húzás. Nelson játékában nagyítóval kell keresni a gyengeségeket, hibákat; simán ott van az utóbbi évek „legtisztább” prospectjei (hangsúlyozom, nem csak guardjai!) között.
Időközben jött Curry, majd JPP, így most már talán akkor is Nelson volna a racionálisabb választás, ha még Chubb is elérhető lenne.

1/8. Chicago Bears: Harold Landry, EDGE (Boston College)
Jöhetne bármelyik elit defensive back prospect, needre érkezne, és talán biztonságosabb húzásnak is lehetne minősíteni akármelyiküket, de hiányposzt az OLB is Fangio 3-4-es védelmében, és nyer az upside... Landry szerintem az egyik legalulértékeltebb, vagy talán pontosabb, ha úgy fogalmazok, az egyik legszembetűnőbben alulértékelt prospectje az idei draftnak, még ha furán is hangozhat ez egy olyan játékos esetében, akit azért mostanra már konszenzusosan első körre várományosnak tartanak, és nem nagyon látni olyat, hogy ne lenne a top 3 EDGE közé sorolva. Viszont az első körös státusz – legalábbis a közvélemény szemében történő – bebetonozása csak a számára remekül sikerült combine után történt meg, és mockokban még most is csak itt-ott tűnik fel az első kör első felében. Én fix top 10-es talentumnak tartom, alsó hangon. Leginkább azt szokás felhozni vele kapcsolatban negatívumként, hogy egy 16,5 sackes szezont követően végzősként mindössze 5 sackig jutott, csak azt felejtik el sokan figyelembe venni (amellett persze, hogy nem minden a sack-mutató), hogy a szezon utolsó harmadát sérülés miatt kihagyta. Anélkül, hogy túlzásokba esnék, bátorkodom azt mondani, hogy ebből az emberből a megfelelő kezekben elit NFL edge rushert lehet faragni. Nem érne sokként, ha néhány év múlva magasabban jegyeznék, mint Chubbot.

1/9. San Francisco 49ers: Minkah Fitzpatrick, DB (Alabama)
A Niners nálam jelenleg a legnagyobb playoff sleeper, aránylag csendben végzik a dolgukat, de szerintem nagyon jó úton haladnak csapatépítés terén. Az offense-re is ráférne az erősítés (például jól jönne egy legitim első számú elkapó Garoppolónak), de ebben a draftpozícióban a labda ezen oldalára nehéz lenne igazi, azonnali hiányposztra jó értéket húzni, másrészt Shanahan bizonyította már nem egyszer, hogy barnából is tud várat építeni, így marad a védelem. Amekkora érdeklődést mutattak a minőségi veterán cornerek iránt, el tudom képzelni, hogy Sherman túloldalára behúzzák valamelyik top prospectet az úgymond klasszikus CB-k közül, de a minimális bust potenciál és a sokoldalúság miatt (tekintve, hogy safety-ben is elkél a segítség) én Fitzpatrickre szavazok, akiből a későbbiekben képezhető akár szélső corner is, de leginkább free safety-ként és/vagy slotban képzelhető el; ő maga bevallottan utóbbit preferálja. Mondjuk emiatt szerintem simán előfordulhat, hogy a draft egyik, ha nem is drasztikusan nagyot, de leglátványosabbat csúszó játékosa lesz: top 10 nála a konszenzus, de bármennyire tehetséges is, nem tartom kizártnak (még ha valószínűnek sem), hogy az elsődleges posztjának értéke miatt ebből az 1/9-ből teszem azt csak 1/19 lesz.

1/10. Oakland Raiders: Josh Jackson, CB (Iowa)
Tisztára mint 2015-ben: akárcsak három évvel ezelőtt Trae Waynes és Marcus Peters esetében, úgy Denzel Ward és Josh Jackson személyében most is egy elit Big Ten program combine-sztárját és egy atletikusság tekintetében nem kiemelkedő, de a futballpályán szenzációsan teljesítő vérbeli press cornert tartanak konszenzusosan a class két legjobb CB-jének. A többség akkor és ezúttal is előbbi felé hajlott, illetve hajlik, és valószínűbbnek tartom, hogy akárcsak anno Waynes, úgy most is Ward megy ki előbb, de ahogy akkoriban Peterst taksáltam többre, úgy most is Jacksont preferálom. Én nagyon sokat várok tőle, szerintem kinőheti magát egy Peters kaliberű ballhawk shutdown cornerré.
Tahir Whitehead érkezése után sem zárnám ki a mockokban (korábban) divatos off-ball LB húzást a Raidersnél, és van (nem is egy) olyan linebacker, aki top 10-es picket ér, de most már égetőbbnek tűnik a secondary megerősítése, ahol Gareon Conley túloldalára csak az életbiztosításnak nem nevezhető Rashaan Melvin érkezett, ő is mindössze egyéves szerződéssel, és nem mellesleg safety-ben sem túl rózsás a helyzet.

1/11. Miami Dolphins: Lamar Jackson, QB (Louisville)
Jacksont én jóval rizikósabb vállalkozásnak tartom a Darnold-Rosen-Allen-Mayfield kvartett bármely tagjánál, de nem, nem a „futkorászóskúbék” nagyobb sérülésveszélye miatt, hanem mert úgy gondolom, az ő eléggé speciális skill setjéből, erényeiből adódóan akkor lehet csak vele igazán nagy eredményeket elérni, ha olyan offenzív guru kezei alá kerül, aki hajlandó és képes is hozzá igazítani a támadószisztémát. Azzal nem mondok semmi újat, hogy nyilván bármely irányítótól jobb teljesítmény várható, ha jó edzők kezei alatt, neki fekvő rendszerben játszhat (lásd Goff pálfordulása), de Lamar esetében szerintem ez még hangsúlyosabbá válik, nem úgy, mint a sok egy kaptafára menő pocket passernél; ha valahol franchise QB-ként képzelik el, akkor ott teljes mértékig rá kell szabni az offense-t. És noha már egyre jobb tendenciák mutatkoznak ezen a téren, az NFL-edzők azért nagy átlagban nem a nyitottságról, innovatív gondolkodásról ismeretesek, emiatt érzek fokozott kockázatot LJ esetében. Ugyanakkor, ha adott csapatnál úgy gondolják, ők ezt meg tudják oldani, akkor – bár sokak szerint az első kör végéig vagy még annál is tovább csúszhat – szerintem nekik minden további nélkül megérhet már egy ennyire korai picket is a Louisville sztárja. A Dolphinsnál azért jobb helyet is el tudnék képzelni számára (erre majd később visszatérek), de a QB need egyértelmű (tudom, hogy ha draft és irányító, akkor velük kapcsolatban kb. csak Mayfield jön szóba, de ahogy már említettem, ez nem egy „próbáljuk meg eltalálni, melyik csapat kit húz” típusú mock). Hiába fogadkoznak, hogy bíznak a legjobb esetben is maximum középszerűnek minősíthető Tannehillben; ha komoly előrelépést akarnak, ahhoz szerintem váltani kell. Bridge QB-nak jó lesz Tanny, amíg Lamar Jackson és a köré vizionált offense bevethetővé nem válik.

1/12. Cleveland Browns (Billstől): Mike McGlinchey, OT (Notre Dame)
Chris Hubbard maga nyilatkozta, hogy őt RT-nek szerződtették (szerintem egyébként a 2018 legrosszabb FA-igazolása „elismerés” egyik korai favoritja), Shon Coleman, Spencer Drango és Donald Stephenson kaliberű játékosokra pedig nem lehet bízni a bal szárnyat. McGlinchey szerintem – még ha nem is ugyanaz a kategória, mint az utóbbi évekből mondjuk Lewan vagy Tunsil – az idei draft toronymagasan legjobb OT prospectje, és az egyetlen, akit aránylag nyugodtan oda mernék állítani első naptól a vakoldalra.

1/13. Washington Redskins: Denzel Ward, CB (Ohio State)
Ward kapcsán nekem óhatatlanul eszembe jut a már említett Waynes és Vernon Hargreaves, akiket a közvélemény a nem prototípus méreteik ellenére potenciális shutdown cornerként kezelt, aztán a nem prototípus méreteikkel (nem kizárólag emiatt, főleg ami Waynest illeti) eleddig nem lett belőlük alpha CB, sőt... Mindenesetre Ward sokkal tehetségesebb, mint Waynes, és sokkal atletikusabb, mint Hargreaves; az elit cover skillek és elit atletikusság együttes megléte remélhetőleg kompenzálni tudja a korántsem elit méreteiből adódó hátrányát, és lesz belőle egy új és talán még jobb, de mindenképpen strapabíróbb Jason Verrett.

1/14. Green Bay Packers: Tremaine Edmunds, LB (Virginia Tech)
Edmunds és Roquan Smith közül némi túlzással pénzfeldobással is lehetne választani, és szerintem az IRL draftpozíciójuk sem feltétlenül azt fogja tükrözni, hogy általánosságban melyiküket tartják többre NFL berkekben, hanem egyszerűen azt, hogy az adott csapat melyikükkel szimpatizált inkább; nekem se volt döntő érvem amellett, hogy miért épp Edmunds ment ki előbb. Mindketten top 10-es tehetségek, a mai NFL által megkövetelt linebacker prototípusai, ezen a helyen BPA-nak is tekinthető bármelyikük. A Packers klasszis játékossal tehet végre rendbe egy jó ideje problémás posztot. Mondjuk annyira csehül most nem állnak linebacker fronton, mint az utóbbi évek némelyikében, és ha IRL ezen a ponton még elérhető lenne Josh Jackson, őt nagyon el tudnám itt képzelni, mert a CB-sor és úgy összességében a secondary meglehetősen bizonytalan lábakon áll.

1/15. Arizona Cardinals: Courtland Sutton, WR (SMU)
Sutton Mike Evans nyomdokain jár: nagydarab elkapó, akinél a game tape rendben volt, de az atletikusságával kapcsolatban voltak kérdőjelek, amiket aztán a combine-on eltörölt. Eltörölt? Megsemmisített. Kimagasló, 86% feletti SPARQ eredményt produkált; ezek után NFL-beli eredményesség szempontjából nyugodtan lehet mondjuk – hogy egy nagydarab, átlagon aluli atletikussággal bíró, de ennek ellenére nagyon jó első számú elkapót említsek – Alshon Jeffery helyett például az említett Evans szintjét plafonnak tekinteni Sutton esetében. Nálam egyértelműen ő a class legjobb WR prospectje, nem Ridley vagy más; igazi go-to guy matéria. A Cardinals kezdő irányítójának – bárki legyen is az hosszabb távon – pedig szüksége lesz egy ilyen célpontra, pláne Fitzgerald visszavonulása után. Olyan QB itt már nem volt benn, aki megérné az 1/15-öt, úgyhogy később jöhetne Rudolph és társai közül valaki projektnek Bradford mögé.

1/16. Baltimore Ravens: D.J. Moore, WR (Maryland)
Még itt sem Ridley. Mondjuk egy lyukas garast sem tennék arra, hogy a Bama-mániás Ozzie itt nem őt vinné, de én a local kidet választanám, persze nem azért, mert helyi arc. Ridley-ből szerintem lehet egy elég korrekt WR1 is akár, de ha már Suttont mint potenciális go-to elkapót említettem, Ridley-ben én ezt nem látom. Moore-ban annál inkább. Flaccónak pedig most már egy ilyen célpontot kellene végre találni, hosszútávra, nem csak a Crabtree-, Wallace-, Perriman-, Maclin-, John Brown-féle félmegoldásokkal vagy még annyival sem próbálkozni. Kétségtelenül van azért kockázat bőven Moore draftolásában, nem is egy azonnali no. 1 elkapó, de – jobb híján – itt van Crabtree első számú célpontnak, amíg kinövi magát. High risk, high reward pick, de ennyit be kell vállalniuk Harbaugh-éknak, ha el akarnak mozdulni végre a holtpontról.

1/17. Los Angeles Chargers: Roquan Smith, LB (Georgia)
Ha nem akarok belemenni a részletekbe (ami nem állt szándékomban, anélkül is elég hosszúra sikeredett a mock), akkor magával Smith-szel kapcsolatban nem sok újat lehet/kell elmondani az Edmundsnál leírtakhoz képest. Ami a Chargerst illeti, szerintem ez a keret ebben az AFC-ben már most is playoff kaliberű, egy jó drafttal pedig vitathatatlanul azzá lehetne tenni. Leginkább a front sevenbe kell a friss erő, így Roquan megszerzésével a draft egyik legnagyobb stealjét úgy húzhatnák be, hogy közben az egyik legfőbb hiányposztra érkezne játékos.

1/18. Seattle Seahawks: Marcus Davenport, EDGE (UTSA)
Az offense-ben, azon belül is szokás szerint a támadófalban a legnagyobb a baj, de amilyen átalakítások mentek/mennek végbe a védelemben, nem árt oda is komolyan invesztálni, ha tartani akarják a megszokott színvonalat. Davenportban óriási az upside, de még eléggé kiforratlan játékos, lehet, hogy Carrollék most inkább olyan embert hoznának, akitől nagyobb azonnali hozzáadott érték várható, de szerintem az sem egyéves projekt lesz, hogy ebből a keretből újra komoly bajnokaspiránst kovácsoljanak.
Ha már offense oldali és OL problémák, tipikus Seahawks pick lenne itt Kolton Miller, de D.J. Humphries, Cedric Ogbuehi, vagy Jake Fisher példáján okulva – elit atléta, kevésbé jó focista – én nem szívesen áldoznék ennyire korai picket egy ilyen prospectre.

1/19. Dallas Cowboys: Derwin James, S (Florida State)
Ha már a Chargers pickjét a draft egyik legnagyobb stealjeként emlegettem... Két éve a Cowboysnak lehetősége volt behúzni az első körben egy zseniális FSU defensive backet, de akkor mást választottak, most az ölükbe hullik egy másik. Jamest éppenséggel a Boltsnál is el tudtam volna képzelni, meg előtte sok más csapatnál – szerintem a top 10 második felétől bármely olyan alakulatnál képben lehet, ahol akár csak kicsi bizonytalanság is van safety poszton, mert egy hozzá hasonló klasszis all-around játékost (box safety, center fielder, man-to-man tight endek / RB-k ellen, nickel back, dime linebacker, blitz akár edge rusherként; ez az ember a sokoldalúság megtestesítője) nehéz bent hagyni.

1/20. Detroit Lions: Taven Bryan, DT (Florida)
Évek óta hiányzik egy minőségi edge rusher Ansah túloldaláról, de a védőfal belsejében se nagyon van olyan játékosuk, aki nyomást tudna generálni. 1/20-at érő EDGE nincs már bent, defensive tackle viszont igen. Patricia és Quinn is a Patsnél dolgozott, amikor négy évvel ezelőtt az első körben draftoltak egy másik Florida DT-t, Dominique Easley-t, Bryan pedig mondhatni az ő fehér és kevésbé törékeny változata. Nem annak az Easley-nek, akit már tönkretettek a sérülések, hanem aki előtte volt. Bryan elképesztően atletikus, igazi physical freak, amit a pályán is kamatoztatni tud, igaz bőven van még mit csiszolni a játékán, érződik rajta erősen a mérsékelt rutin, ami annak is köszönhető, hogy utolsó egyetemi éve volt az első olyan, amikor alapember volt a Gators védőfalában. Nem lennék meglepve, ha ennél (jóval) korábban draftolná valaki, mert ritka jó 3-tech alapanyag, egyébként is, ezen a drafton meg aztán pláne viszi a prímet ilyen tekintetben.

1/21. Cincinnati Bengals (Billstől): James Daniels, C (Iowa)
Glenn megszerzésével egy lyukat befoltoztak, de ezzel még korántsem tekinthető befejezettnek a támadófal renoválása. Daniels pro-style offense-ből jön, Kirk Ferentz tanítványa volt az iowai OL-akadémián, technikailag képzett, kellően atletikus; az Ogbuehi- vagy Fisher-féle korai körös projectekkel ellentétben ő NFL-ready támadófalember, első naptól ő adhatná a snapeket Daltonnak. Centerért kissé soknak tűnhet egy ennyire korai pick, de két éve a Colts az 1/18-at sem sajnálta ellőni Ryan Kelly-re, Daniels pedig legalább olyan jó prospect, mint ő.

1/22. Cleveland Browns (Billstől): Vita Vea, DT (Washington)
Meglehet, hogy furán veszi ki magát, hogy Shelton elcserélését követően olyan játékosra áldoznak első körös picket, aki mondhatni az ő „klónja”, de igazából azt sem egészen értem, hogy rajta miért adtak túl, kell valaki ebbe a védelembe, aki megalapozza a futás elleni védekezést. Hacsak nem már Clevelandben is úgy gondolkodtak, hogy majd a draftról hoznak valakit erre a célra, a lassan lejáró szerződésű Sheltont pedig még addig elpasszolják, amíg kaphatnak érte valamit... Veával kapcsolatban emlegetik a top 10-et is, de szerintem valahol itt, vagy ennél kicsivel előrébb van a reális értéke. Ő a következő a Poe-, Lotulelei-, vagy a már emlegetett Shelton-féle DT-k sorában, az éppen aktuális prospectet mindig az előzőeknél kicsivel jobbnak próbálják beállítani (atletikusabb, jobb a game tape-je, többet tud pass rush-ban, stb.), amiben lehet igazság, mindenesetre ezeknek a típusú játékosoknak a mai NFL-ben már nincs akkora hozzáadott értékük (lásd pass rush-beli limitáltság és nem all-down szerepkörben való alkalmazhatóság), hogy top 10-es vagy ahhoz közeli picket érjenek. A Brownsnál itt még egyébként a corner adná magát nagyon, lévén a free agency után is inkább csak mennyiségben, mintsem minőségben vannak meg a poszton, de a második kör eleji pickjeik valamelyikével is nagyjából ugyanolyan kaliberű CB-t tudnak draftolni, mint ezen a helyen.

1/23. Los Angeles Rams: Christian Kirk, WR (Texas A&M)
A védelem jobban rá van szorulva az erősítésre, mint a támadósor, leginkább egy, a rotációban azonnal komoly szerepet betölteni képes edge rusher jönne jól, azt viszont itt nem tudnak értéken húzni, így helyette aztán McVay egy újabb fegyvert kap Kirk kapitány személyében. Én nagyon nagy potenciált látok benne; ha megfelelő kezekbe kerül, szerintem sokkal többet ki lehet belőle hozni, mint amire college-ban az Aggies gyatra QB-játéka mellett képes volt. És teszem hozzá, vakon lévő irányítókkal a háta mögött, SEC-védelmek ellen sem játszott éppenséggel rosszul...
Időközben megérkezett Suh, a kor legjobb interior rusherei közül kettővel a fedélzeten azért már kevésbé égető az edge rusher need, és még könnyebb az offense-re fordítani ezt a picket.

1/24. Pittsburgh Steelers (Pantherstől): Leighton Vander Esch, LB (Boise State)
Bocs, de ezt muszáj volt. 😊 Remélem ha IRL valami hasonló forgatókönyv lesz kialakulóban, akkor a Steelers döntéshozói is résen lesznek. Vannak még jó off-ball LB prospectek a classban (mondjuk épp emiatt vannak kétségeim afelől, hogy feltradelnénk-e érte, még ha csak néhány helyet is kellene feljebb ugrani), de a Boise sztárja után szerintem van egy kisebb szakadék. Vander Esch és az Edmunds-Smith duó között ellenben szerintem nincs akkora különbség, mint azt a legtöbben vélik, már itt is komoly stealnek és lényegében BPA-nak minősülne, az meg egyértelmű, hogy a legfőbb hiányposztra érkezne.

1/25. Tennessee Titans: Rashaan Evans, LB (Alabama)
Mint ahogy az is elég világosnak tűnik, hogy a Titansnél úgyszintén a belső linebacker számít az első számú neednek Avery Williamson távozása után. Jelen helyzetben elkapó jöhetne még szóba szerintem, de a körülményeket figyelembe véve az én olvasatomban Vander Esch no brainer pick lett volna bármelyik itt elérhető WR előtt, ezért is kellett a titánok elé csempésznem a Steelerst. 😊 Evansszel kapcsolatban vannak fenntartásaim, például hogy mennyire is lesz természetes neki az a poszt, amit az NFL-ben játszania kell majd; olykor a Bamán is úgy tűnt, mintha az edzői stáb sem tudná eldönteni, hogy hol lenne jobb használni őt, off-ball linebackerként vagy edge rusherként, aztán végül némileg kényszerből is lett előbbi a standard pozíciója. Mindenesetre jó alapanyag, Nashville-ben pedig jó mentort kapna Vrabel személyében, akitől mellesleg stílszerű lenne, ha LB pickkel kezdené vezetőedzői pályafutását.

1/26. Atlanta Falcons: Da’Ron Payne, DT (Alabama)
Ha azt akarják, hogy a védelem ugyanolyan vagy még magasabb szinten teljesítsen, mint az előző szezon végén, akkor nem árt a védőfal egyik kulcsemberének Poe-tlására egy hasonló alappillért hozni a DL belsejébe. Payne-ről nagyjából ugyanaz elmondható, amit Veáról írtam, nem az a fajta defensive tackle, aki top 10-es / 15-ös picket érne, szerintem kb. ezen a helyen van a valós értéke, ami az utóbbi években kijött alabamai védőfalemberek spektrumán is reálisan helyezi el – több van benne, mint A’Shawn Robinsonban, Jarran Reedben, vagy Dalvin Tomlinsonban, de nem ér fel Jonathan Allenhez.

1/27. New Orleans Saints: Calvin Ridley, WR (Alabama)
Negyedik WR-ként, az első kör végén talán már nem szükséges indokolni, hogy az elkapók közül miért Ridley a soros. Ami a posztválasztást illeti a Saints szempontjából, náluk már most is adott egy playoff runra alkalmas keret, de azért ha mindenáron hiányposztok után akarok kutatni, akkor egy minőségi receiver (legyen az WR vagy tight end), guard, vagy a védőfal belsejébe valaki sokkal inkább jól jön a csapatnak rövidtávon, mint bármi más. 1/27-nél előbbi feladatkörre lehet ezen a helyen jó értéket képviselő prospectet húzni, és a free agency során a possession / red zone célpontok iránt tanúsított aktív érdeklődésből kiindulva – többek között szó volt Jimmy Graham homecomingról, Jordy Nelsonról, vagy Crabtree-ről – könnyen elképzelhető, hogy Paytonéknál is ez az egyik (pontosabban kettő) olyan poszt, amelyikkel a leginkább szemeznek itt (közben maga Payton mondta azt a tulajdonosi találkozón, hogy elkapót ÉS tight endet is szerezniük KELL még). Ridley mondjuk másfajta játékos, de ebben az offense-ben jó szolgálatot tehetne, és Michael Thomas sidekickjeként nem hogy go-to targetnek, de még csak első számú elkapónak sem kellene lennie.
Amennyiben Lamar Jackson ezen a környéken még elérhető lesz, őt simán el tudnám képzelni a Saintsnél. Az egyik (vagy talán a) legideálisabb helynek számára New Orleanst tartanám, a csapatnak pedig már erőteljesen gondolkodnia kell Brees pótlásán, és mint azt fentebb említettem, ez a játékosállomány kész a playoff-menetelésre, nincs akadálya az első körös QB picknek sem. Ahogy korábban írtam, Jackson „különleges bánásmódot” igényel, és a Saintsé az egyik olyan edzői stáb, akikre a leginkább rá merném őt bízni. Nem tipikus konzervatív, csőlátású NFL-szakemberek dolgoznak náluk, lásd pl. Kamara esetét: beáldoznak érte egy második körös picket, mert az offense egyik leendő kulcsfiguráját látják benne, aztán be merik vállalni, hogy egy future Hall of Famer helyett bedobják őt a mélyvízbe, és végül az elképzelések tökéletes átültetése a gyakorlatba a benne rejlő matchup szörnyeteg szabadon eresztésével. Hasonlóra szerintem Lamarral is képesek lennének. Azt persze nem mondom, hogy neki is ki kellene szorítania a maga posztján ott játszó élő legendát, sőt; Brees mögött nyugodtan pallérozódhatna pár évig, és nem csak jó edzőket kapna, hanem a QB-k között is az egyik lehető legjobb mentort. Paytonéknak bőven lenne idejük kialakítani a vele tervezett támadósémát, speciálisan rá szabott csomagokban addig is hasznára válhatna a csapatnak (az ő kreativitásukkal és Jackson adottságaival a határ a csillagos ég), és amikor eljönne az ő ideje mint kezdő irányító, olyan szempontból is könnyebb dolga lenne, mint adott esetben máshol, hogy itt egy egyértelműen run-first offense-ben kapná meg a karmesteri pálcát.

1/28. Carolina Panthers (Steelerstől): Isaiah Oliver, CB (Colorado)
Ahhoz képest, hogy elvileg ez egy playoff contender alakulat, azért számos csapatrészre alaposan ráférne egy kiadós talent injection. Például a secondary-re, ahol corner és safety poszton sem valami veretes a névsor. Oliver a mostanában igencsak jó „termékeket” előállító coloradói CB-gyár legújabb minőségi produktuma; pontosan olyan fizikális corner, amilyenre annak a csapatnak szüksége van, amelynek évente legalább két-két alkalommal kell szembenéznie olyan első számú elkapókkal, mint Julio Jones, Mike Evans és Michael Thomas.

1/29. Jacksonville Jaguars: Will Hernandez, OG (UTEP)
Ugyan nem ordító hiányposzt, de én például egy CB-t is el tudnék itt képzelni, mert a Jags tavalyi kifogástalan passzvédekezéséhez az elit pass rush-on és a Ramsey-Bouye duó nyilvánvaló klasszisán túl szerintem az is nagyban hozzájárult, hogy Aaron Colvin élete szezonját futotta (persze az ellenoldal szerint az ő játékának a színvonalát is csak a többiek teljesítménye húzta fel, de nem gondolom, hogy erről lenne szó), és nem hiszem, hogy D.J. Hayden ugyanazt a szintet képes lenne hozni. Szerintem Jaire Alexander például ideális lenne ebbe a védelembe nickel backnek, de amilyen pénzt vágtak Haydenhez, valószínűsíthető, hogy nem nagyon lesz kihívója a posztért.
De ha már úgy hírlik, hogy futásorientált támadógépezet épülget, amit egyébként a roster management (All-Pro guardba invesztálás, WR poszt meglehetős elhanyagolása, ASJ leigazolása első számú tight endnek) is tökéletesen alátámaszt és a Bortleshoz való hosszú távú elköteleződés is érthetővé, illetve indokolttá tesz, akkor nem árt ennek szellemében alakítani a támadófalat. Hernandez nem egy sexy pick, és azt se mondom, hogy évről évre az All-Pro csapatba kerülésért lesz versenyben, de tipikusan olyan (mentalitású) guard, amilyen egy futásközpontú offense-be kell, A.J. Cannhez képest pedig mindenképpen jelentős upgrade.

1/30. Minnesota Vikings: Isaiah Wynn, OG (Georgia)
Jelen állapotában a minnesotai támadófalra sok mindent lehet mondani, de azt semmiképp, hogy egy olyan offenzív front benyomását kelti, amelyre az ember nyugodt szívvel bízná a garantált 84 milliós befektetése őrzését; az öt kezdő poszt közül három esetében sem szorulna különösebb magyarázatra egy komolyabb upgrade. Lehetne mondani, hogy ha már mindenképpen offensive lineman, akkor a posztok értéke miatt jobban adná magát egy tackle, de a még elérhető OT-k közül az általam 1/30-ra egyedüliként érdemesnek vélt Kolton Millert eléggé projekt jellegű játékosnak tartom. A win-now módban lévő Vikingsnak szerintem jobban jön most egy olyan plug-and-play starter, mint Wynn, aki egyébként összességében talán még jobb prospect is, mint az egy hellyel előtte draftolt Hernandez (jobban illett a rendszerbe/filozófiába, kettejük közül ezért esett rá a választásom a Jagsnél), és aki – adott esetben nagyon is jó – vészmegoldást kínálhat arra az esetre, ha a „Legyen Mike Remmers a kezdő RT-nk” hadművelet (itt is) csődöt mondana.

1/31. New England Patriots: Kolton Miller, OT (UCLA)
Projekt vagy nem projekt, a Patsnél nem nagyon variálhatnak, Solder távozása után igencsak kiszolgáltatott helyzetbe kerültek az OT posztot illetően, ahol mint már bizonyított alternatíva egyedül Marcus Cannont tudják felmutatni, neki is volt egy szem jó (contract) éve, RT-ben. Az mindenképpen nagy előnyt jelentene csapat és játékos számára egyaránt, hogy Miller a szakma egyik legjobbját kapná pozíciós edzőnek, és talán Soldernek sem a játék fizikai részében nyújtott teljesítményét lenne a legnehezebb pótolni, hisz nem volt az a kifejezetten elit vakoldali tackle. Foxboróban persze a védelmet sem ártana helyretákolni, de meggyőződésem, hogy az LT poszt rendezését kell elsődleges prioritásként kezelni.

1/32. Philadelphia Eagles: Sony Michel, RB (Georgia)
Ha valahol, akkor a címvédőnél lehet letrade-re számítani, miután égető needjük nincs, és másik pickjük sem egészen a negyedik kör végéig. Ha az általam választott posztból indulunk ki, akkor még inkább indokolt lehet a lefelé mozgás, hisz számos, all-down potenciállal bíró RB vár gazdára a második napon. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy Michel ne érné meg az 1/32-t (bár ha ezt valaki luxuspicknek titulálja, az Eagles még mindig az a csapat, amelyik ezt megengedheti magának); ha kicsivel kevesebbszer ejtette volna el a labdát, és több lehetősége lett volna első számú backként bizonyítani, akkor szerintem most nem arról folyna a találgatás, hogy ki lesz Barkley mögött a másodikként draftolt futó, hanem hogy elviszi-e valaki Michelt a top 20-ban. A Dawgsnál alapjáraton legfeljebb committee back, sőt nem keveset egyértelmű másodhegedűs volt, az előző szezonban, annak is a végére állt össze igazán a játéka, de akkor megmutatta, milyen potenciál van benne. Szerintem a „jobb NFL-, mint college-játékos” tipikus esete lesz. Ajayival kétségtelenül jó vásárt csinált az Eagles, de egy év van csak hátra a szerződéséből, és ha ott folytatja, ahol abbahagyta, akkor jövőre nem lesz alacsonyan a fizetési igénye. Ahelyett, hogy súlyosabb összegeket költenének rá, Michel személyében egy tehetségesebb és jóval költségkímélőbb játékossal oldhatják meg a posztot hosszútávra.

Pár random gondolat néhány prospectről... Idén nem álltam neki mock draftot írni, mert tudtam, hogy nem jutna rá elég időm, az alábbi irományt is bővebbre terveztem, de ennyire futotta, pedig szépen apránként már hetek óta készülgetett. Arra azért figyeltem, hogy ne szúrjak ki magammal és ne szivárogtassak ki műhelytitkokat a GM játék draftja előtt, de ez vasárnap lezajlott, úgyhogy szabad a pálya. 😊

Nick Bosa, EDGE (Ohio State) & Quinnen Williams, DT (Alabama)
Nem szeretnék közhelyeket puffogtatni, nálam is ők az idei class toronymagasan legjobb prospectjei, draftérték szempontjából szerintem is minimális különbség van köztük, nálam viszont egy hajszállal Williams a jobb. Bosához hasonló kaliberű EDGE prospectet tudnék mondani többet is az utóbbi pár évből; Quinnenhez fogható DT-t nem.

Kyler Murray, QB (Oklahoma)
Hogy Kyler Murray mint futballjátékos ér-e 1/1-es picket? Igen, határozottan. Hogy Kyler Murray mint prospect ér-e 1/1-es picket? A fő rizikófaktort nála a hozzáállás jelenti, amit innen nehéz megítélni, így utóbbi kérdésben már sokkal kevésbé könnyű határozottan állást foglalni. Ha fejben ilyen szempontból nem lesz vele gond, akkor franchise QB matéria.

A többi QB
Én semelyik másik irányítóban nem látom az egyértelműen franchise QB-nak behúzható prospectet. Nálam Haskins és Lock is legfeljebb második napos projekt, olyanokat, mint Daniel Jones, pedig már ott sem draftolnék szívesen.

Josh Jacobs, RB (Alabama)
Nagyon “eredeti” leszek: nálam is egyértelműen ő a class legjobb RB prospectje, és nekem is óhatatlanul Alvin Kamara ugrik be róla. Még a velük kapcsolatban felhozott fő negatívumok is ugyanazok: egyrészt nem kimondottan top atléták, másrészt egyikük sem kapott igazi feature back terhelést college-ban. Ugyanakkor Jacobsnak nem kell top atlétának lennie ahhoz, hogy az ő játéka, skill setje az NFL-ben is működőképes legyen, illetve nem azért nem használták feature RB-ként, mert nem lett volna rá alkalmas, hanem mert a Bama támadófilozófiája alapvetően nem a feature backre való építést preferálja, és voltak rajta kívül is jó futók a csapatban (egyikükről később bővebben).

Miles Sanders, RB (Penn State)
Meggyőződésem, hogy ha nem egy évvel Barkley után jön ki a draftra, akkor sokkal többre taksálná őt a közvélemény, mint így, hogy egy korszakos tehetség árnyékából kell kibújnia. Nagy volt a katyvasz RB fronton Jacobs mögött, de a draft process végére Sanders nálam egyértelmű másodikká nőtte ki magát. Ebből a classból JJ után benne látom a leginkább azt, hogy minden szituációban bevethető, igazi no. 1 back lehet belőle az NFL-ben.

David Montgomery, RB (Iowa State)
Jacobs és Sanders mellett ő a harmadik és egyben utolsó olyan RB az idei classban, akiről el tudom képzelni, hogy legitim, minőségi all-down back lesz az NFL-ben, bár nála már nagyon rezeg a léc. Fő oka a vele való szkepticizmusomnak az, hogy sebességben elég látványosan elmarad az NFL-átlagtól, ugyanakkor épp amiatt is látok benne no. 1 RB potenciált, hogy - Jacobshoz hasonlóan - az ő játékstílusa mellett nem szükséges az, hogy olimpiai kaliberű sprinter legyen, kiemelkedő sebesség nélkül is eredményes tud lenni.

Damien Harris, RB (Alabama)
Nyilván nem első körös szint, mint ahova eleinte sokan sorolták, de jobb játékos ő annál, mint ahol a többség jelenleg számon tartja őt az idei RB-k rangsorában. Nagyon jó committee back lehet, főleg early-down runnerként, de passz szituációkban sincs teljesen elveszve, akkor sem kell pánikba esnie a leendő csapatának, ha alkalom adtán, például sérülések miatt egy-egy meccs erejéig all-down RB-ként kell bevetni.

Devin Singletary, RB (Florida Atlantic)
Kicsi, lassú, egydimenziós futó - én még committee backnek se szívesen draftolnám; egyszerűen nem látom, hogy lenne olyan szerepkör, amiben ő igazán hasznos játékos tudna lenni.

D.K. Metcalf, WR (Ole Miss)
Nagydarab, kigyúrt állat, aki baromi gyorsan fut egyenesen és baromi magasra ugrik, de emellett annyira (sem) agilis, mint Tom Brady. Eddig tiszta sor, ezeket mindenki tudja róla. Hogy elviszi-e valaki a top 10-ben? Szerintem simán előfordulhat. Hogy megér-e egy ennyire korai draftjogot? Nem. Mert milyen elkapó is ér top 10-es picket? Olyan, aki legitim első számú célpont, igazi go-to target lehet, akit komplex szerepkörben lehet használni, és bármilyen szituációban lehet hozzá fordulni. Ha az ember megnézi Metcalf college-ban mutatott játékát, igencsak kell az a bizonyos rózsaszín szemüveg ahhoz, hogy a meccsfelvételeiből valaki azt a következtetést szűrje le, hogy személyében egy igazi no. 1 WR-rel gazdagodhat az őt draftoló csapat, és a teknősöket idéző mozgékonyságával mondhatni eleve halálra van ítélve az NFL cornerekkel szemben szeparáció ügyében. Az őt top 10-ben draftoló csapat szerintem hasonló hibát követne el, mint anno a Cincinnati John Ross-szal, akitől egy új combine rekordot jelentő 40 yardos futás elég volt ahhoz, hogy a Bengals döntéshozói vérszemet kapjanak és 1/9-et adjanak érte, csak közben elsiklottak afelett, hogy a sprinterként elit Ross elkapóként annyira már nem jó. Neki is megvan a hozzáadott értéke, össze tud hozni évente pár hosszú elkapást és TD-t, csak ez messze nem ér top 10-es picket. És ugyanígy, jóllehet Metcalfnak is meglesz a maga haszna - vertikális útvonalakon okozhat problémákat a védőknek, és red zone-ban is hasznos lehet, bár önmagában a méret ide sem elég -, de egy érte kiadott top 10-es pick sem térülne meg szerintem soha. (És akkor a meglehetősen színes injury history-ját még szóba se hoztam...)

A.J. Brown, WR (Ole Miss)
Eleinte gyakorlatilag konszenzusosan a class legjobb WR-eként és top 10-es tehetségként tartották számon, aztán volt egy időszak, amikor kissé háttérbe szorult, majd az utóbbi időben újra megugrott az ázsiója. Végül az én big boardomon is ő lett a legmagasabban rangsorolt elkapó. Azt adom, hogy sanszosan slotban lehet majd a legtöbbet kihozni belőle, azokkal viszont nem értek egyet, akik szerint csak ott lesz igazán jó.

N’Keal Harry, WR (Arizona State)
Számomra az idei class legnehezebben megítélhető prospectje volt. Benne látom azt, hogy akár ligaszinten is kifejezetten jó (slot) receiverré, legitim első számú célponttá érjen, de azon sem lepődnék meg, ha a sebesség- és mozgékonyságbeli korlátai(?) miatt olyan “sikerek” várnának rá az NFL-ben, mint amilyeneket mondjuk egy, az övéhez sok szempontból nagyon hasonló skill settel rendelkező másik egykori ASU-elkapó, Jaelen Strong elért. Nem is tudom, tudnék-e olyan prospectet mondani, aki ekkora talány lett volna számomra. A low floor - high ceiling játékos iskolapéldája.

Irv Smith Jr., TE (Alabama)
Hockenson, Fant és Smith megítélését illetően elég nagy az egyetértés, és előbbi kettővel kapcsolatban én is a közvélemény álláspontján vagyok, utóbbi esetében viszont nagyon nem. Smith-t én egyáltalán nem tartom első körre érdemes prospectnek. 6-2-es magasságával jócskán elmarad az NFL tight end sztenderdjétől, in-line TE-nek nem alkalmas, és egyáltalán nem atletikus - túl sok ez így együtt...

Jonah Williams, OT (Alabama)
OT vagy nem OT, ez itt a kérdés. Vagy csak volt a kérdés, mert ami ezt a dilemmát előidézte, azaz hogy elég hosszúak-e a karjai, arra a combine mérlegelés már egyértelmű, kategorikus, méghozzá nemleges választ adott. Ugyanakkor azt gondolom, ennek ellenére sem lehet annyival elintézni az ő ügyét, hogy “jó, akkor csak guard lehet”. Először is, azt azért látni kell, hogy olyan időket élünk, amikor a liga igencsak híján van a - különösen a draftról beáramló - ténylegesen minőségi kezdő LT/OT alapanyagnak. Nem véletlen, hogy az utóbbi évek draftjait nézve most már tendencia, hogy a vártnál / reális értéküknél jóval korábban kelnek el OT prospectek. Vagy egy másik példa. Akárcsak Williamst, anno Riley Reiffet is elsősorban azért szapulták és tartották alkalmatlannak a vakoldalra, mert rövidek voltak a karjai. A Lions mindezek ellenére leendő kezdő LT-nek draftolta őt, és pár évig erőltették is ezen a poszton, mire belátták, hogy ez tényleg nem igazán az ő világa. Áttették a jobb oldalra, ami már sokkal inkább feküdt neki, ám amikor egy évvel később kikerült a piacra, a Vikings mégis LT-nek szerződtette őt, ahol aztán persze megint alulteljesített, és már az esetleges guardba mozgatása a téma. Amit ebből az egészből ki akarok hozni: OT poszton manapság nem nagyon válogathatnak a csapatok, mert a kínálat minőségi és mennyiségi szempontból is jócskán elmarad az ideálistól. Épp ezért gondolom azt, hogy valaki esélyt fog adni Williamsnek tackle-ként, ami miatt pedig úgy vélem, hogy esélyt is kell neki adni ezen a poszton, az az, hogy szerintem ő nem csak az idei class, hanem az utóbbi évek egyik legtehetségesebb, legképzettebb OT prospectje (az idei jelentkezők közül szerintem nincs is olyan, aki überelné őt ilyen szempontból). Jelentős hátrány nála a rövid kar, ez tény, de én látok rá esélyt, hogy az ő tehetségével, technikai képzettségével ezt NFL-szinten is kompenzálni tudja majd, és az sem lepne meg, ha valaki már a top 10-ben elvinné.

Rashan Gary, DE&DT (Michigan)
Szándékosan még csak nem is “/” jelet, hanem “&”-et tettem a két poszt közé, ezzel is próbálva nyomatékosítani: megy ugyan a tanakodás, hogy hol érdemes őt inkább játszatni, de Gary-t nem szabad csak egyik vagy másik posztra korlátozni, mindkettőben használni kell. Tökéletes párhuzam ez esetben Solomon Thomas; meg lehet nézni, hogyan pazarolja el egy egyébként baromi jó játékos tehetségét a 49ers stábja az által, hogy nem tudja/akarja őt a skill setjének megfelelően használni. Pozitív példának meg ott van Michael Bennett, akinél felismerték az edzői, hogy nem szabad beskatulyázni defensive end posztra, és nem is lett volna ő ennyire produktív játékos, ha így történt volna. Gary-ből jó base 4-3 (L)DE lehet, de főleg passing downokon őt rendszeresen belső támadófalemberek ellen kell felküldeni ahhoz, hogy maximálisan kiaknázzák a benne lévő potenciált. Nyilván minden játékos eredményességét befolyásolja az, hogy hogyan használják, de vannak, akikre ez hatványozottan igaz. Gary is ilyen.

Jerry Tillery, DT (Notre Dame)
Hol van a reális draftértéke annak a defensive tackle-nek, aki alulméretezettsége miatt igazi all-down játékosként nem alkalmazható, ellenben nagyon jó interior rusher lehet belőle? Tavaly Maurice Hurst tökéletes példa lehetett volna erre a kérdéskörre (nála végül nem derült ki, hogyan viszonyulnak ehhez a témához az NFL-csapatok, mert más problémák miatt egészen az ötödik körig csúszott), idén pedig Tillery jár ugyanebben a cipőben. Nekem meggyőződésem, hogy a mai NFL-ben már van akkora jelentősége a belső nyomásnak, hogy igenis egy nem minden szituációban bevethető, de pass rusherként magas minőséget képviselő DT is érhet első napos picket. Top 15-ös / 20-as pickkel a tarsolyomban azért még nem nagyon jönnének szóba ezek a játékosok, de az első kör második felében, illetve inkább a kör vége felé már nagyon is bejátszhatna egy ilyen húzás.

Ed Oliver, DT (Houston)
És ha már alulméretezett DT-kről beszélünk... Ellentétben Tillery-vel, Olivernek szerintem megvan az ereje az all-down szerepkörhöz is, lehet belőle elit játékos a posztján és ennél fogva érhet top 15-ös picket, de nagyon nem mindegy, hogy milyen rendszerbe kerül, illetve pass rush-ban jóval nagyobb hiányosságai vannak, mint azt szerintem sokan gondolják; nagy kérdés az is, hogy ezen a téren milyen fejlődésre lesz képes.

Christian Wilkins, DT (Clemson)
Az a fajta DT, aki pass rush-ban és futás elleni védekezésben sem igazán kiemelkedő, ellenben mindkettőt kellően magas szinten űzi ahhoz, hogy stabil pontja legyen egy NFL-védelemnek. És hogy ez draft pickben kifejezve mennyit ér? Leginkább talán Stephon Tuitt-tal tudnám párhuzamba állítani Wilkins potenciális hozzáadott értékét, és ha belőle indulok ki, akkor nyugodtan mondhatom, hogy érdemes lehet rá első körös picket áldozni. Nem top 15-ös draftjogot, nyilván, de a kör vége felé már nem kell azon agyalni, hogy itt jó érték-e.

Dexter Lawrence, DT (Clemson)
Danny Shelton, A’Shawn Robinson, Vita Vea, és még lehetne hozni a példákat - mind olyan DT-k, akiket a többség top 15-be vár, illetve arra érdemesnek tart, holott tipikusan olyan two-down “space eater”-ek, akiknek pass rush-ban nincs akkora hozzáadott értékük, hogy a mai NFL-ben ennyire magas picket érjenek. Lawrence is tökéletesen beleillik ebbe a sorba, bár nála az első körös hype nem volt annyira erős és kitartó, mint a fent nevezett uraknál. Én maximum harmadik kört adnék érte.

Josh Allen, EDGE (Kentucky)
Overrated. Még mielőtt kifejteném, hogy miért mondom ezt, szeretném leszögezni: én is látom Allenben a potenciálisan minőségi NFL-kezdőt. Azt viszont nem értem, mi alapján sorolja be őt mindenki simán top 5-ös picket érő prospectnek - ilyen szempontból tartom őt túlértékeltnek. Mert kérdés nélkül top 5-ös picket érő EDGE egy Nick Bosa, egy Bradley Chubb, egy Myles Garrett. Allen viszont prospectként egészen más kategória, mint ezek a játékosok. Oké, speed rush-ban elég jó, és emellett a fizikuma is abszolút megvan az NFL-hez, ami draft prospectnél azért aránylag ritka kombináció (nem a kizárólag a sebességéből élő, alulméretezett college pass rusher egy újabb tipikus példányáról van tehát szó), erre lehet építeni, meg persze nagyon kevés EDGE érkezik a draftra akkora coverage-ben szerzett rutinnal felvértezve, mint ő (ez elsősorban a korai játékideje és szerepkörének komplexitása szempontjából lehet majd előnyös, ergo például kevésbé félő, hogy eleinte csak szituációs pass rusherként lehetne bevetni), de... Pass rush repertoár, pass rush tervezés, technikai képzettség szempontjából nincs azon a szinten, ahol egy vitathatatlanul top 5-ös picket érő játékosnak lennie kellene. Ahogy már említettem is, leghatékonyabb fegyvere a speed rush, ugyanakkor ha első szándékból nem tudja megverni az emberét, akkor az esetek nagy részében megáll nála a tudomány, semmi counter move, onnantól ki van vonva a játékból. Illetve futás ellen is eléggé el tud veszni; a játék olvasása, labdás játékos lekövetése, blokkokról való leválás terén is akadt nem kevés problémája. Most lehetne azzal jönni, hogy “majd az NFL-ben megtanítják neki”, de egyrészt mint látjuk is, azért ez nem úgy működik, hogy “csak kell egy top atléta, aztán majd top futballjátékost faragunk belőle”, másrészt Allen négy évet töltött el egy SEC-programnál, jó képzést kapott, így tart most itt a fejlődésben, így vannak ilyen hiányosságai. Még egyszer mondom, azt én sem vitatom, hogy van nála mire építeni, van benne upside, de a fix top 5-ös hype-ot túlzásnak tartom. Magasan van nála a “ceiling”, de alacsonyabban a “floor”, mint azt sokan gondolják.

Brian Burns, EDGE (Florida State)
Nem kevés rizikót hordoz magában a hozzá hasonló alulméretezett EDGE-ek kiválasztása, mindig félő az ilyen játékosoknál, hogy fizikálisan hogyan veszik fel a versenyt az NFL támadófalembereivel. Más szempontból meg a védőkoordinátorok álma egy ilyen speed rusher, például nem a semmiért lett anno Vic Beasley is top 10-es választott, aki aztán All-Pro szezont is le tudott tenni az asztalra, amikor a neki fekvő szerepkörben használták az edzői. Burnst szerintem az teszi legitim top 10-es picket érő prospectté, hogy ő nem csak elit atléta, hanem technikailag is már most kifejezetten képzett, ami anno Beasley-ről nem volt elmondható, vagy ilyen szempontból Josh Allenre például köröket ver szerintem. Szóval többnek tűnik ő az átlagos alulméretezett speed rushereknél, akiknél ebben a stádiumban gyakorlatilag csak az elit atletikusságra lehet alapozni.

Clelin Ferrell, EDGE (Clemson)
Róla röviden csak annyit, hogy atletikus limitáltságai miatt potenciál tekintetében nála jóval alacsonyabban van a plafon, mint több másik EDGE prospectnél, szerintem soha nem lesz belőle igazi top pass rusher, top 10-es picket így nem is szívesen adnék érte, minőségi kezdő ellenben ettől még lehet belőle, és 1/15-1/20 környékén már simán jó húzás.

Anthony Nelson, EDGE (Iowa)
Szezon közben az Iowából és így Nelsonból is alig láttam valamit, így aztán amikor olyan véleményeket olvastam, hogy az idei EDGE class tagjai közül Bosa után neki van a legkiforrottabb pass rush repertoárja, majd a combine-on parádés atlétikai mutatókat produkált, felcsillant a szemem, gondoltam hátha ő lesz az idei Darius Leonard, egy általam első körre taksált, de kis túlzással nulla hype-ot kapó prospect, akit GM játékban simán behúzok második-harmadik körben, és boldogság van. Aztán amikor az előbbieken felbuzdulva megnéztem a meccsfelvételeit, bizony csalódnom kellett. Technikailag tényleg képzett, de a meccseken már egyáltalán nem tűnt annyira atletikusnak, mint amit a nyers számok mutatnak, és ami még talán ennél is nagyobb baj, hogy nem elég erős. Nem tudom, egy NFL-csapat kondíciós programja ezeken mennyit tud majd segíteni, így viszont csak harmadik körös upside pickként tudok rá tekinteni, bár annak ebben az egyáltalán nem mély classban már kifejezetten jó lehet.

DeAndre Baker, CB (Georgia) & Byron Murphy, CB (Washington)
Első körös talentumok, de nem első kört érő prospectek. Ahogy nem elég egy kis túlzással focizni nem tudó elit atléta ahhoz, hogy valakiből jó NFL-játékos legyen, úgy az sem igaz, hogy elegendő tehetségesnek lenni, és onnantól már mindegy, hogy az illető milyen atléta. A cornerback meg aztán amúgy is az a poszt, ahol a legnehezebb boldogulni, ha valaki nem elég atletikus. Márpedig Murphy és főleg Baker elég jelentős elmaradásban van ezen a téren attól a szinttől, amit akár csak egy átlag NFL-kezdőnek hoznia kellene. Még azt mondom, egy jól megtermett, vérbeli press-man cornernél még meg lehetne oldani, hogy ezek a hiányosságok ne ütközzenek ki annyira, de jelen esetben nem ilyen játékosokról beszélünk. Így aztán az idei class top CB-jének marad...

Greedy Williams, CB (LSU)
... aki egyébként szintén nem egy életbiztosítás prospectként az állítólagos hozzáállásbeli és karakterproblémáival, vagy azzal a futás elleni játékával, amit run supportnak csúfolni finoman szólva is vicces. Igaz, ezt bármennyire is szeretik kihangsúlyozni vele kapcsolatban, leendő csapata szurkolói szívbaj nélkül szemet fognak hunyni felette, ha amúgy cover cornerként azt hozza, amit várnak tőle. Ha draftértékről van szó, nála tényleg a karakter, a hozzáállás a fő kérdés, amit innen nehéz megítélni, mert egyébként mindene megvan ahhoz, hogy legitim no. 1 CB legyen.

Jóval több prospectről terveztem írni, de az időmbe most sajnos csak ennyi fért bele. A GM drafton behúzott 13 játékosomról még írok egy rövid értékelést, linkelem majd ide is, illetve kérdezni lehet, igyekszem válaszolni is. 😊

Háromkörös mockot terveztem írni idén is, el is kezdtem, viszont egyrészt jóval később, mint szerettem volna, másrészt április 1-jén állt úgy a helyzet, hogy pickek tekintetében az első kör kétharmadáig voltam meg, a szöveg pedig az első kör feléig (se) volt kész, az utána következő napokban/hetekben pedig még kevesebb időm jutott volna az írásra, így ott be kellett látnom, esélytelen, hogy ez időben elkészüljön. Meg aztán a blockbuster trade-ek is borították volna az egészet. Szóval idén mock tőlem nem érkezik, helyette apránként összeírogattam néhány random gondolatot a draftról, most csak ennyire futotta az időmből.

1/1: Szerintem Goffot kellene vinnie a Ramsnek, nálam egyértelműen ő a class legjobb irányítója. Nem Mariota vagy Winston szint, de olyan QB prospect, akivel lehet próbálkozni akár 1/1-re is. Wentzről ugyanezt már nem merném nyugodt szívvel kijelenteni, ezért is erősen fejvakarós szerintem az Eagles feltrade-je.

A Paxton Lynch hype szerencsére már alábbadott a top 5-ös talentum szintből; én QB needes csapat helyében is alapvetően csak a második körben próbálkoznék vele, és semmiképpen sem úgy, hogy azonnali kezdőnek hoznám.

A Goff-Wentz-Lynch trió után szerintem Cardale Jones a legígéretesebb QB prospect, de ő már végképp project kategória.

Elliott szerintem legitim top 10 esélyes, én például 1/8-ra írtam be az Eagleshöz. Igen, előbb, mint tavaly Gurley. Azt nem mondom, hogy Elliott jobb játékos lesz nála, de szerintem legrosszabb esetben is nagyon-nagyon közel lesz az ő szintjéhez. Egyszerűen nincs gyenge pontja a játékának. Poszttól függetlenül a class talán legjobb prospectje, olyan RB, akire egy csapat támadójátékát lehet alapozni, ebből kifolyólag szerintem egy ennyire korai picket is megér.

Nem ezt várom, de nem csodálkoznék, ha Kenneth Dixont Henry előtt draftolnák. Egyesek csak egy jobbfajta scatbacket látnak benne, nyilván mivel elkapásban kiemelkedik nem csak az idei RB felhozatalból, hanem az utóbbi néhány év classait figyelembe véve is ott lenne a legszűkebb elitben ezen a téren, de emellett szerintem megvannak az adottságai ahhoz, hogy egy NFL offense-ben is feature back legyen. Az „elhasználtsága” miatt is benne van, hogy lecsúszik a harmadik körig; ha előzetesen kellene megtippelni a draft legnagyobb stealjét, nálam ott lenne a fő jelöltek között.

Szerintem Doctsonnak kellene lennie az elsőként kiválasztott elkapónak, függetlenül attól, hogy az elsőként WR-t húzó csapatnak milyen stílusú játékosra lenne szüksége leginkább a poszton. Doctson engem leginkább Allen Robinsonra emlékeztet. A játékukban is sok közös vonás van, illetve abban a tekintetben is párhuzamba állíthatók, hogy mindketten kiemelkedően produktív egyetemi karriert tudhattak maguk mögött, prospectként azonban olyan igazán nagy hype nem övezte/övezi őket (Robinsonnak persze nehéz is lett volna kimagaslania minden idők talán legjobb WR classából, Doctson esetében pedig talán Treadwellnek és a Coleman-mániának tudható ez be leginkább), és nem is elit atlétákról van szó, így a combine-on sem kápráztattak el senkit. A-Robnál viszont a game tape azt mutatta, hogy tehetségre simán első körös szint, és én Doctsonban ugyanezt látom, elit talentum, aki emellé nem kiemelkedően, „csak” éppen elegendően jó atléta. Azt sem zárnám ki, hogy igazi go-to WR-ré válik, de minimum nagyon jó kezdő elkapó lesz belőle, kb. Robinson mostani szintjén. A mockomban a Rams vitte volna (még 1/15-re nyilván), A-Robról az eddigi két éve alapján elmondható, hogy megért volna egy 1/15-ös picket, ehhez viszonyítva szerintem Doctson sem számítana reach-nek azon a helyen.

Azt nem kétlem, hogy Treadwellből minőségi kezdő elkapó lesz, szerintem is első körös szint, de nem az a top 5-öt érő zseni, amit sokan beleláttak, 1/20 környékén van az ő reális értéke szerintem.

Colemanről már korábban leírtam a véleményemet, ami azóta sem változott meg: „Coleman játéka a Bayloron: a snap után többnyire fut egyenesen előre (nevezzük ezt fly route-nak), néha cselesen beiktatnak egy-egy curlt, így man coverage-ben a sebességétől tartó CB ellen könnyű yardokat szerezhet, no meg az elmaradhatatlan inside slantek és screenek, bár college offense-hez képest ezek is csak mérsékelten. Big 12 defense-ek ellen lehet működik az, hogy press cover ellen stutter step, majd valamelyik oldalon elfutok a CB mellett, de ezekkel a paraméterekkel az NFL fizikális cornerei "kicsivel" nagyobb kihívást jelentenek majd számára a line of scrimmage-en, 50-50-es labdáknál ugyanígy nehéz lesz érvényesülni, az egy-két látványos elkapása után sokak által agyondicsért ball skilljeiről annyit, hogy szép számmal akadt azért dropja és olyan elnemkapása, ahol ugyan nem volt tökéletes a passz, de egy top WR-től elvárható, hogy behúzza, blokkolásnál pedig az egy dolog, hogy ezzel a fizikummal nem sokra megy, de sokszor még a látszatát sem különösebben próbálja kelteni annak, hogy érdekelné a futballnak ez a része. Mindezek fényében pedig egyeseknél ő a class legjobb elkapója, meg top 10, na persze...”

A másik nagy bust-jelöltem a WR-ek között Will Fuller. Simán el tudom képzelni, hogy valaki elviszi az első körben, pedig a 4.32-es 40 yardján kívül gyakorlatilag nincs semmi olyan tényező, ami arra utalna, hogy minőségi kezdő elkapó lehet belőle. Kicsi, fakezű, route-ismeretről az ő esetében sem nagyon lehet beszélni, a produktivitását lényegében annak köszönhette, hogy screeneknél megkapta a labdát, és lefutotta a védelmet, meg dobálták rá a hosszú passzokat. Átlagos WR3 / szituációs deep threat, szerintem ez nála a plafon.

Michael Thomas nevét is gyakran lehetett a mock draftok első körében olvasni, nálam ő sem ér annyit, de belőle szerintem korrekt második számú WR lehet, második kör harmada/fele tájékán már jó érték.

A nagy Hunter Henry imádatot sem értem. Maxx Williams jobb prospect volt, meg lehet nézni, hol ment ki tavaly. Talán még Clive Walfordot is előbb vinném, mint Henry-t, ha azonos classban lennének. Nem lepne meg, ha nem is ő lenne az elsőként kiválasztott tight end idén.

Tunsil és Stanley között szerintem nincs akkora különbség, mint azt sokan gondolják, bár ettől függetlenül a két játékos közül én is előbbit preferálom. Utánuk nálam Conklin az egyértelmű harmadik az OT-k rangsorában, Deckert LT-nek inkább csak run-heavy offense-be draftolnám.

Jason Spriggs az idei D.J. Humphries / Jake Fisher: nem azonnal bevethető játékos, de remek LT-alapanyag, ebből adódóan simán el tudom képzelni, hogy már az első kör vége felé elviszi valaki.

Cody Whitehair szerintem Zack Martin második eljövetele: college LT, aki a profik között guarddá „silányul vissza”, ott viszont karrierje elejétől Pro Bowl szintet hozhat. Kb. az első kör felétől már bárhol nyugodt szívvel behúzható.

Idén Joshua Garnett a fő jelöltem a „vártnál később draftolt, de a draft community konszenzusát beigazolóan azonnal minőségi kezdő teljesítményre képes guard” kategóriában (lásd Larry Warford, Gabe Jackson).

A center az egyik legnehezebben prognosztizálható poszt szerintem, ezért csak annyit mondok, az Austin Blythe, Jack Allen, Mike Matthews trió legalább egyik tagjából (de említhetném Evan Boehm nevét is, a Mizzou-ról is sorra jönnek ki a sleeper támadófalemberek) franchise játékos lesz, a harmadik napon velük érdemes próbálkozni.

Max Tuerk nevét is belevehettem volna az előbbi felsorolásba, de én őt sérülés ide vagy oda, korábban vinném, ha végigjátszotta volna a szezont, szerintem versenyben lett volna a class legjobb center prospectje címért, ami így most egyértelműen Ryan Kelly-t illeti.

Rankins röviden-tömören: szegény ember Aaron Donaldja. Mostanra már lényegében mindenhol első körbe prognosztizálják, de szerintem így is eléggé alulértékelt és -hype-olt prospect; minden adottsága megvan ahhoz, hogy klasszis 3-tech váljon belőle.

A’Shawn Robinson szerintem a draft egyik legtúlértékeltebb játékosa. Szinte minden mockban top 15-ös pick, miközben pass rush-ban kb. semmit sem fejlődött egyetemi évei alatt, egy egydimenziós two-down run stuffer 1-tech / 5-tech. Egy ilyen játékos legjobb esetben is második kört ér, és akkor még szóba sem került, mennyire erős az interior DL felhozatal. Robinson és Jarran Reed közül szerintem utóbbiból lesz a jobb NFL-játékos.

Ha már Alabama, Raglandet is vicces néhány mock draftban top 15-ben látni. A „túlértékelt Bama védők” mantra megszállottjai elégedettek lehetnek ezzel a draft class-szal.

Szerintem Darron Lee sem egy no brainer top 15-ös prospect, mint ahogy sokan gondolják, az atletikussága lehet, hogy párját ritkító a posztján, de a pályán egyáltalán nem volt annyira meggyőző. Én legkorábban az első kör vége felé próbálkoznék vele.

Cravensért sem vagyok oda annyira, mint egyesek, őt nem is tartom első kört érő prospectnek.

Kenny Clarkban én potenciálisan ligaelit 1-tech-et látok. 3-4 DE-ként is beválhat, de szerintem 4-3-as nose tackle-ként teljesedhet ki igazán. Ízelítőnek elég megnézni, mit művelt a Stanford(!) támadófalembereivel:  draftbreakdown.com/video/kenny-clark-vs-stanford-2015/ Például a 0:28-nál, 0:48-nál, vagy 3:03-nál kezdődő playekre hívnám fel külön a figyelmet.

Chris Jones számára nem alakult a legjobban az előző szezon vége és a draft közötti időszak, ebben a classban szerintem ez csúszást is fog eredményezni nála, de kétlem, hogy a második napon ne vállalná be valaki, a pályán is nagyon inkonzisztens tud lenni, de egyszerűen túl jó alapanyag.

Austin Johnson nevét is láttam már nem egyszer első körben, pedig csak a two-down 0-tech tipikus példánya, ráadásul abból se különösebben kiemelkedő. Harmadik napos prospect.

Leonard Floydtól én sokáig nem voltam elragadtatva, aztán a tavalyi game tape-je és a pre-draft kampánya meggyőzött: szerintem simán első kört érő prospect, top 20-ban is kimehet már. Ebből a szempontból (is) hátrány, hogy eléggé sémához kötött, 4-3-ban esetleg Anthony Barr-szerű szerepkörben tudnám elképzelni, base DE-ként semmiképp, de rá elsősorban 3-4-es csapatoknak kell figyelniük.

Jonathan Bullardot is gyakorta láttam első napos prospectnek rangsorolva, pedig pass rush terén igencsak messze van attól, amit egy valóban első kört érő, all-down edge rushernek tudnia kell. Jó base LDE (run defense-ben tényleg átlagon felüli) és használható nickel DT lehet belőle, de ez messze van az első körtől. Odighizuwával tudnám párhuzamba állítani, akit ugyanilyen limitált skill set ellenére sokan első körre taksáltak tavaly, aztán végül csak a harmadik elején draftolták.

Calhoun nálam továbbra is egy enigma, benne van szerintem, hogy a számára ideális rendszerben (Cardinals- és Jets-féle szisztémák leginkább) nagyon is használható NFL-játékos lesz belőle, de az is, hogy John Simon-féle karrier vár rá, csak hogy egy másik Big Ten powerhouse tweenerével vonjam párhuzamba.

Ramsey-vel és Hargreaves-szel kapcsolatban osztom a közvélemény álláspontját, utánuk szerintem William Jackson III a class harmadik legjobb CB-je, aki Byron Jones nyomdokain halad: Group of Five-os csapat játékosaként szezon közben nem sokan foglalkoztak vele, aztán egy parádés combine-nal már annál inkább sikerült magára vonnia a figyelmet, és ha valaki visszamegy a meccsfelvételekhez, láthatja, hogy nem csak egy workout warrior, hanem a pályán is elit teljesítményt nyújtott. Az első kör 10-15. helye között már kimehet szerintem.

Apple a megfelelő szisztémában megér egy első körös picket, de ő a pure press corner tipikus esete, hiba lenne olyan rendszerbe vinni, amelyik többet/mást vár el tőle.

Mackensie Alexandert összességében igencsak túlértékeltnek tartom, nagy jóindulattal az első és második kör határán van szerintem az ő reális értéke.

Ha Karl Joseph térde teljesen rendbe jön/jött, akkor valaki nagyot nyerhet vele, teljesen egészségesen a class legjobb pure safety-je lehet.

Ugyanerre a címre legitim pályázó lehet szerintem Darian Thompson is, aki betegség miatt a combine-on messze nem tudott 100%-ot nyújtani, azóta eléggé lehúzzák és 2-3. körös értékelésekkel is lehet találkozni vele kapcsolatban, de nem csodálkoznék, ha a drafton majd súrolná az első kört, esetleg be is kúszna a végére.

Jeremy Cash-ből szerintem akkor lehetne a legtöbbet kihozni, ha – amolyan Mark Barron módra – erős oldali linebackert csinálna belőle valaki. Egyébként klasszikus safety-ként a Duke-on is keveset használták, a snapjei többségében slotban volt vagy linebackert játszott.

Egy kis olvasnivaló, amíg kezdetét nem veszi a mai műsor... Ígértem, hogy ha lesz időm, akkor összevetem az egykörös mockomat a draft eredményével, így a free agency érdemi részének lezajlása után közzétett irományom és a valós események párhuzamba állításával végigmentem az első körön, és röviden „elemeztem” (inkább csak kommentáltam) a pickeket.

A 32 választottból 25 a mockomban is az első körben landolt – azt nem mondom, hogy ennyit találtam el; nem ez volt a célom. Egészen pontosan a Harold Landry, Josh Jackson, Courtland Sutton, James Daniels, Christian Kirk, Will Hernandez, Isaiah Oliver hetest váltotta fel IRL a Jaire Alexander, Frank Ragnow, Billy Price, Hayden Hurst, Rashaad Penny, Terrell Edmunds, Mike Hughes névsor. Szembetűnő két, általam egyaránt – még ezek után is – top 10-re taksált játékos, Harold Landry és Josh Jackson hiánya, ami számomra eléggé érthetetlen (főleg utóbbi esetében), míg vannak olyan eltérések is, amik azért nem jelentenek különösebb meglepetést, például hogy nem Daniels lett az elsőként kiválasztott center, és így nem is lelt gazdára az első napon. Elöljáróban ennyi, lássuk sorban a pickeket.

1/1. Cleveland Browns: Sam Darnold, QB (USC)
Már az elején leszögezném, ha agyoncsapnának, se tudnám határozottan azt mondani az idei QB class egyik tagjára sem, hogy „ő összességében kiemelkedik a többiek közül, egyértelműen előtte áll a legnagyobb jövő”. Arra hívnám fel a figyelmet, hogy a Browns számára sem elegendő, hogy szimplán megtalálják a legtehetségesebb irányítót; nagyon nem mindegy, hogy milyen karakterű játékost választanak, kit tesznek meg a csapat egyik leendő vezérévé, kire helyezik a „te vagy a kilátástalan Browns következő bukott QB-ja” jelentette nyomást, stb. Minden picknél (de éppúgy vonatkozik ez FA-igazolásokra is) számít valamennyire az ún. intangibles faktor, csak hol nagyobb, hol kisebb szignifikanciája van, de például jelen esetben, amikor ennyire nehezen elszeparálhatók egymástól a top QB prospectek, szerintem különösen megnő a jelentősége ennek a tényezőnek. Egyszerű szurkolóként, lelkes amatőrként persze ebbe a legnehezebb belelátni. Nálam így először Darnoldra és Allenre szűkült a kör, és végső soron az upside miatt döntöttem Darnold mellett – elvégre egy redshirt sophomore-ról beszélünk, kevesebb, mint két évnyi meccsrutinnal a háta mögött. De Allent sem nehéz elképzelni 1/1-esként, kiváltképp, ha megnézzük, Dorsey tavaly, akkori csapatánál kit választott leendő franchise QB-nak (és nem azért, mert ő jutott; még fel is trade-elt érte, és vitte például Deshaun Watson előtt): size-speed prospect, kivételes arm talenttel, és Mahomeshoz egyértelműen Allen áll a legközelebb az idei classból. Nyilván más-más valószínűséget társít az ember az egyes top QB prospectek 1/1-es kiválasztásának esélyéhez, de egyiken sem lepődnék meg igazán; ahogy mondtam, nagyon nehéz egyre rábökni és azt mondani, hogy „igen, ez vagy az a csapat vele viheti a legtöbbre, őt kell választaniuk”.Mock Draft 03.28.

IRL: Baker Mayfield, QB (Oklahoma)
Sam Darnold -> 1/3. Jets

Idén nem voltak a topon az insiderek 1/1 ügyben (meg úgy senki), hisz a Mayfield -> 1/1 buzz gyakorlatilag csak egy nappal a bejelentés előtt kapott szárnyra igazán, előtte többnyire legfeljebb abból kiindulva kapcsolták őt a Brownshoz, hogy Dorsey segédje, McCloughan már korábban kijelentette, hogy nála Mayfield az idei class legjobb irányítója. Mayfielddel mint játékossal nincs bajom, szerintem vállalható 1/1 matéria, viszont továbbra sem vagyok arról meggyőződve, hogy ennek a franchise-nak ilyen karakter kellett, és hogy itt beválthatja a hozzá fűzött reményeket. Legalább számára ideálisnak tűnő rendszerbe került, a Todd Haley által preferált dink&dunk feküdhet neki, bár könnyen elképzelhető, hogy sohasem fogjuk látni Haley offense-ében, hisz idén még Tyrod Taylor lesz a kezdő, és ha tippelnem kellene, azt mondanám, egy újabb Browns-os szezon után repülni fog a Hue Jackson-, Todd Haley-, Gregg Williams-féle bagázs.

1/2. New York Giants: Josh Rosen, QB (UCLA)
A Barkley vs. QB kérdés releváns, de szerintem rém egyszerű a megoldása. Valós és racionális alternatíva lehet Barkley draftolása, egyetlen esetben: ha úgy ítélik meg a csapat döntéshozói, hogy nem tudnak ezen a helyen olyan irányítót draftolni, akiből franchise QB válhatna. Mert ha ezt gondolják, és emiatt inkább behúzzák Barkley-t, aztán az itt elérhető irányítók közül egyik sem válik be, Barkley pedig olyan karriert fut be, amit a legtöbben prognosztizálnak az ő esetében, akkor a végén a Giants döntéshozóinak lesz igaza. Előfordulhat, hogy így alakul? Persze. Az, hogy a közvélemény négy-öt QB prospectet is első körre, hovatovább top 5 pickre érdemesnek tart, még nem garancia arra, hogy bármelyik beválik, lehet akár mindegyikük bust. De! Ha a Giantsnél úgy látják, van olyan irányító, akiből franchise QB válhat, és el is érhető még 1/2-nél, akkor őt kell vinniük. Pont. Ideális esetben – és a realitás is az, hogy – nem mostanában lesznek olyan helyzetben, hogy extra felár nélkül (értsd: az eredeti draftjogukkal) top QB-t húzzanak, így ha valamelyik irányítóban látják a jövő emberét, akkor muszáj lecsapni rá (szerintem nem kis részben emiatt is esett Shurmurre a választásuk a HC-kereséskor, látva, hogy mit hozott ki Keenumból). Rosen szerintem alkalmas lehet a feladatra. Kétségtelen, hogy nem egy eredeti párosítás, ha ironizálni akarnék, azt mondanám, tízből tizenegy mockban Rosen az 1/2-es (vagy legalábbis egy darabig így volt), de nem hiába, könnyű belelátni az ideális Eli-utódot.
A szimpla „Barkley vagy QB?” dilemma mostanra kicsit tovább bonyolódott, hallani lehet olyat is, hogy az irányítók közül egyedül Darnoldot tartják 1/2-re érdemesnek, és ha ennek hitelt adunk és hozzávesszük JPP elcserélését, akkor már Chubb is képben lehet náluk. Azonban egyrészt a fentebb ismertetett gondolatmenet miatt, másrészt pedig mert azon szűkös ismeretek alapján, amikre hagyatkozni tudok, én az idei class több QB prospectjét is 1/2-re bevállalhatónak vélem, továbbra is tartom, hogy QB-t kellene húzniuk, még ha az nem is Darnold.Mock Draft 03.28.

IRL: Saquon Barkley, RB (Penn State)
Josh Rosen -> 1/10. Cardinals

Ahogy a mockban kifejtettem, reális és racionális alternatíva volt Barkley, ha az elérhető irányítók egyikében sem látták a franchise QB-t. És ezek szerint nem. Még Darnoldot sem, akiről az a hír járta, hogy egyedül vele számoltak komolyabban 1/2-t illetően.

1/3. New York Jets (Coltstól): Josh Allen, QB (Wyoming)
Ahhoz kétség sem férhet, hogy Allen system fit a Jetsnél, hisz Petty és Hackenberg után ő is tökéletesen beleillik a sztereotipikus NFL-irányítók sorába, de viccet félretéve, nyilván nem ezért küldöm őt ide; a Brownsnál fejtegetett dolgok például itt is hangsúlyosabbá váltak, és többek között emiatt esett rá a választásom. A top QB prospectek közül Allen az, akit talán a leginkább féltenék attól, hogy újoncként a mélyvízbe dobjam, bár persze a veterán kezdő előle sem hiányzik, és – mert azért valljuk be, McCown hiába hozott tavaly korrekt szezont, simán előfordulhat, hogy nem közelíti majd meg azt a szintet – biztosítéknak ott van Bridgewater is. Ki tudja, lehet Maccagnanéket is az a gondolatmenet vezette Teddy leigazolásához, hogy így legalább az öreg Josh esetleges visszaesése esetén sem egy rookie-t kell pályára küldeni.Mock Draft 03.28.

IRL: Sam Darnold, QB (USC)
Josh Allen -> 1/7. Bills

A kiemelt részben szereplő követelménynek legalább Darnold is eleget tesz. 😊 Megint csak viccet félretéve, ha a mockban karakterre, intangibles faktorra hivatkozva küldtem Allent a Jetshez Mayfield helyett, és a Brownsnál ugyanezt előtérbe helyezve szűkítettem le a kört az Allen-Darnold duóra, és lett végül utóbbi a választásam, akkor azt kell, hogy mondjam, jól döntöttek azzal, hogy a bennmaradt QB-k közül Darnoldra tették le a voksukat.

1/4. Buffalo Bills (Brownstól): Baker Mayfield, QB (Oklahoma)
Barkley, de akár még Chubb is opció lehet itt a Browns esetében, sőt amennyiben úgy döntenének, hogy a college-ban tackle-t játszó Bitoniót léptetik Joe Thomas örökébe, akkor Nelson behúzása sem ördögtől való, de egyikük draftolását sem érzem kihagyhatatlan lépésnek annak fényében, hogy egy franchise QB-t kereső csapatot itt még jó néhány előkelő draft pick „terhétől” mentesíteni tudnak. Simán elképzelhető, hogy csak a Denverrel cserélnek helyet, mondván „ha nektek nem kell a pick, majd eladjuk másnak”, és akkor mindössze egy helyet lejjebb mozogva mindhárom említett játékos változatlanul elérhető a Browns számára, de igencsak pletykálják a Miamit is mint potenciális feltrade-elni szándékozó csapat, ráadásul mind a Broncost, mind a Dolphinst leginkább Mayfielddel hozzák kapcsolatba, aki ugyebár jelen forgatókönyv szerint a „nagy négyes” utolsó bennmaradt tagja. Nálam a Bills jön fel 1/4-re, akik – egyebek mellett – két idei első kört tudnak felajánlani a Brownsnak, de a clevelandiek akár még (többek között) egy jövő évi elsőt is kicsikarhatnak belőlük egy ekkora volumenű ügyletben.
Ha kicsit magasabb és a karja erősebb lenne, akkor könnyen lehet, hogy Mayfieldről most nem „csak” mint potenciális top 5 pickről beszélnénk, hanem az 1/1 legfőbb várományosaként lenne számon tartva. Game tape tekintetében egyértelműen ő viszi a prímet az idei class irányítói között. A Billsnél már újoncként is jó esélye lenne a depth chart élére törni, hisz a legnagyobb konkurenciát A.J. McCarron jelentené; ehhez persze az kellene, hogy Mayfield átállása az Oklahoma viszonylag egyszerű támadósémájáról egy jóval komplexebb NFL offense-re minél gyorsabban végbe menjen. Van az a mítosz, mely szerint Buffalóba csak átlagon felüli karerősségű QB mehet, és ha már ennyire nehéz a választás a top irányítók között, akkor megértem, ha ez például előtérbe kerül, de ha valaki ettől függetlenül összességében elég jó, akkor ez nálam nem kizáró ok.Mock Draft 03.28.

IRL: Browns: Denzel Ward, CB (Ohio State)
Baker Mayfield -> 1/1. Browns; Bills: 1/7. & 1/16.

Az stimmel, hogy a Bills feljött egy QB-ért a top 10-be, csak nem ennyire korán. A clevelandiek állítólag aktívan árulták az 1/4-et, de végül nem eladták, hanem „elbrowns-olták” a picket. De tényleg, mi lett volna, ha nem egy váratlan, amolyan igazi „same old Browns” húzás jön? Ha nem sikerül elcserélni a picket, akkor itt nálam egyértelműen Chubb a választott. Annyiban védhető Ward behúzása, hogy a QB és az LT mellett (mögött) egyértelműen a cornerback a legnagyobb hiányposztjuk, ott legfeljebb mennyiségben voltak meg, minőségben abszolúte nem, míg edge rusherből azért így sem állnak rosszul, de én üdvözítőbb megoldásnak tartottam volna, ha itt viszik Chubbot, és majd a második nap elején vagy akár az első kör végére betrade-elve visznek CB-t. A class általam legjobbnak tartott cornere és egy, az első körben behúzottaknál szerintem határozottan nagyobb potenciállal bíró CB még mindig elérhető. Így ugyan kaptak egy minőségi CB-t, de nem vennék rá mérget, hogy belőle igazi shutdown corner lesz, márpedig egy 1/4-estől egyértelműen ezt várnád (és mondom, nálam még csak nem is ő a no. 1 játékos a posztján). Ennél talán még az is jobb megoldás lett volna, ha McGlinchey-t reach-elik be ezen a helyen, mert így azonnal bevethető LT sem maradt már, a végén még vissza kell könyörögni a csapathoz Joe Thomast...

1/5. Denver Broncos: Saquon Barkley, RB (Penn State)
Szerintem még mindig az lenne az ideális számukra, ha itt olyan QB-t tudnának draftolni, akiben leendő franchise irányítót látnak, de nem maradt már olyan játékos a poszton, akivel itt érdemes lenne próbálkozni. Keenumnak köszönhetően viszont kényszerhelyzetben sincsenek, nem kell semmilyen meredek húzást bevállalniuk, helyette egy Bell / Gurley / David Johnson kaliberű RB-vel kerülhetnek közelebb a playoff contender státuszhoz.Mock Draft 03.28.

IRL: Bradley Chubb, EDGE (North Carolina State)
Saquon Barkley -> 1/2. Giants

Az első nap egyik legnagyobb nyertese szerintem a Denver, akiknek ha már általuk potenciális franchise QB-nak tartott játékos és Barkley sem jutott, legalább az ölükbe hullott az idei draft legjobb védője. Volt a közelmúltban elit EDGE-duója a Broncosnak DeMarcus Ware (második) fénykorában, de ez a Von Miller – Chubb páros egészen félelmetes.

1/6. Indianapolis Colts (Jetstől): Bradley Chubb, EDGE (North Carolina State)
Remek trade-et hoztak tető alá, bár egy hátulütője azért van az ügyletnek: az 1/3-mal szerintem elsődlegesen Barkley-t kellett volna megcélozniuk, de ezzel a három helynyi hátramozgással könnyen lehet, hogy egyúttal gondoskodtak arról is, hogy rá már ne legyen esélyük. Barkley szerintem nagyobbat lendíthetne a csapat szekerén, bár búslakodniuk nagyon Chubb miatt sem kellene, a védelem végre megkapná a maga hőn áhított elit edge rusherét.
Nelson is védhető pick lenne, de ha figyelembe veszem a posztok értékét, és azt, hogy milyen választékra lehet számítani edge rusherekből, illetve guardokból a későbbiekben, akkor nem sokáig kell gondolkodnom azon, hogy Chubb mellett tegyem le a voksomat.Mock Draft 03.28.

Quenton Nelson, OG (Notre Dame)
Bradley Chubb -> 1/5. Broncos

Megkönnyítette a döntést, hogy Chubb már nem volt elérhető.

1/7. Tampa Bay Buccaneers: Quenton Nelson, OG (Notre Dame)
Hasonló helyzetben vannak, mint a Colts: nem panaszkodhatnak, mert a draft egyik legjobb és legbiztosabb prospectjét tudják behúzni, de a közvetlenül előttük elvitt játékos azért jobban jött volna. Elnézve, hogy mit művelnek a center és guard posztok menedzselése terén, ráfér már az interior OL-re egy ilyen hülyebiztos húzás. Nelson játékában nagyítóval kell keresni a gyengeségeket, hibákat; simán ott van az utóbbi évek „legtisztább” prospectjei (hangsúlyozom, nem csak guardjai!) között.
Időközben jött Curry, majd JPP, így most már talán akkor is Nelson volna a racionálisabb választás, ha még Chubb is elérhető lenne.Mock Draft 03.28.

IRL: Bills: Josh Allen, QB (Wyoming)
Quenton Nelson -> 1/6. Colts; Buccaneers: 1/12.

A mockban a Bills 1/4-es pickjénél említést tettem a „Buffalóba csak átlagon felüli karerősségű QB mehet” mítoszról annak kapcsán, hogy a top QB prospectek közül az ennek az állítólagos követelménynek legkevésbé eleget tevő Mayfieldet írtam hozzájuk. Persze, hogy ezek után épp a sztereotípiának leginkább megfelelő Allent vitte a Bills. 😊 „A top QB prospectek közül Allen az, akit talán a leginkább féltenék attól, hogy újoncként a mélyvízbe dobjam”, írtam anno, és bizony a nem túl erős konkurenciára való tekintettel benne van a pakliban, hogy első naptól kezdő lesz (avagy kezdetni kell). Ha így alakul, nem számítok zökkenőmentes indulásra...

1/8. Chicago Bears: Harold Landry, EDGE (Boston College)
Jöhetne bármelyik elit defensive back prospect, needre érkezne, és talán biztonságosabb húzásnak is lehetne minősíteni akármelyiküket, de hiányposzt az OLB is Fangio 3-4-es védelmében, és nyer az upside... Landry szerintem az egyik legalulértékeltebb, vagy talán pontosabb, ha úgy fogalmazok, az egyik legszembetűnőbben alulértékelt prospectje az idei draftnak, még ha furán is hangozhat ez egy olyan játékos esetében, akit azért mostanra már konszenzusosan első körre várományosnak tartanak, és nem nagyon látni olyat, hogy ne lenne a top 3 EDGE közé sorolva. Viszont az első körös státusz – legalábbis a közvélemény szemében történő – bebetonozása csak a számára remekül sikerült combine után történt meg, és mockokban még most is csak itt-ott tűnik fel az első kör első felében. Én fix top 10-es talentumnak tartom, alsó hangon. Leginkább azt szokás felhozni vele kapcsolatban negatívumként, hogy egy 16,5 sackes szezont követően végzősként mindössze 5 sackig jutott, csak azt felejtik el sokan figyelembe venni (amellett persze, hogy nem minden a sack-mutató), hogy a szezon utolsó harmadát sérülés miatt kihagyta. Anélkül, hogy túlzásokba esnék, bátorkodom azt mondani, hogy ebből az emberből a megfelelő kezekben elit NFL edge rushert lehet faragni. Nem érne sokként, ha néhány év múlva magasabban jegyeznék, mint Chubbot.Mock Draft 03.28.

IRL: Roquan Smith, LB (Georgia)
Harold Landry -> –

McGlinchey is adta volna magát, jöhetett volna valamelyik top DB prospect, ahogy fentebb említettem, de Roquan needre érkezett, BPA-nak is tekinthető, klasszis linebackerként még ráadásul egy igazi LB-specialista kezei alá került, Fangiónál jobb mentort nem nagyon kaphatott volna. Kellett már egy ilyen húzás egy olyan franchise-nak, amelyik a közelmúltban nem igazán jeleskedett draft téren (meg másban sem nagyon). Ebbe a pickbe maximum az köthet bele, aki a kákán is csomót keres.

1/9. San Francisco 49ers: Minkah Fitzpatrick, DB (Alabama)
A Niners nálam jelenleg a legnagyobb playoff sleeper, aránylag csendben végzik a dolgukat, de szerintem nagyon jó úton haladnak csapatépítés terén. Az offense-re is ráférne az erősítés (például jól jönne egy legitim első számú elkapó Garoppolónak), de ebben a draftpozícióban a labda ezen oldalára nehéz lenne igazi, azonnali hiányposztra jó értéket húzni, másrészt Shanahan bizonyította már nem egyszer, hogy barnából is tud várat építeni, így marad a védelem. Amekkora érdeklődést mutattak a minőségi veterán cornerek iránt, el tudom képzelni, hogy Sherman túloldalára behúzzák valamelyik top prospectet az úgymond klasszikus CB-k közül, de a minimális bust potenciál és a sokoldalúság miatt (tekintve, hogy safety-ben is elkél a segítség) én Fitzpatrickre szavazok, akiből a későbbiekben képezhető akár szélső corner is, de leginkább free safety-ként és/vagy slotban képzelhető el; ő maga bevallottan utóbbit preferálja. Mondjuk emiatt szerintem simán előfordulhat, hogy a draft egyik, ha nem is drasztikusan nagyot, de leglátványosabbat csúszó játékosa lesz: top 10 nála a konszenzus, de bármennyire tehetséges is, nem tartom kizártnak (még ha valószínűnek sem), hogy az elsődleges posztjának értéke miatt ebből az 1/9-ből teszem azt csak 1/19 lesz.Mock Draft 03.28.

IRL: Mike McGlinchey, OT (Notre Dame)
Minkah Fitzpatrick -> 1/11. Dolphins

McGlinchey nem égető needre érkezik, nem is tekinthető kifejezetten erős value picknek, de ahogy említettem, kellett az upgrade az offense-nek is, és ha mindenképpen a támadóegységbe akartak húzni, akkor ő volt a legkézenfekvőbb opció. Az sem baj, hogy nem LT-ként kell kezdenie az NFL-karrierjét, hanem majd Staley leköszönése után veheti át a vakoldalt. Összességében jó pick.

1/10. Oakland Raiders: Josh Jackson, CB (Iowa)
Tisztára mint 2015-ben: akárcsak három évvel ezelőtt Trae Waynes és Marcus Peters esetében, úgy Denzel Ward és Josh Jackson személyében most is egy elit Big Ten program combine-sztárját és egy atletikusság tekintetében nem kiemelkedő, de a futballpályán szenzációsan teljesítő vérbeli press cornert tartanak konszenzusosan a class két legjobb CB-jének. A többség akkor és ezúttal is előbbi felé hajlott, illetve hajlik, és valószínűbbnek tartom, hogy akárcsak anno Waynes, úgy most is Ward megy ki előbb, de ahogy akkoriban Peterst taksáltam többre, úgy most is Jacksont preferálom. Én nagyon sokat várok tőle, szerintem kinőheti magát egy Peters kaliberű ballhawk shutdown cornerré.
Tahir Whitehead érkezése után sem zárnám ki a mockokban (korábban) divatos off-ball LB húzást a Raidersnél, és van (nem is egy) olyan linebacker, aki top 10-es picket ér, de most már égetőbbnek tűnik a secondary megerősítése, ahol Gareon Conley túloldalára csak az életbiztosításnak nem nevezhető Rashaan Melvin érkezett, ő is mindössze egyéves szerződéssel, és nem mellesleg safety-ben sem túl rózsás a helyzet.Mock Draft 03.28.

IRL: Cardinals: Josh Rosen, QB (UCLA)
Josh Jackson -> –; Raiders: 1/15.

A Broncos után a draft második nagy (szerencsés) nyertese szerintem a Cardinals volt, egyrészt azzal, hogy a top 4 QB egyike idáig lecsúszott, másrészt azzal, hogy igencsak jutányos áron tudtak feljönni érte 1/15-ről, hisz csak egy harmadik kör közepi picket kellett beledobniuk a trade-be. Ha csak a szó szoros értelmében a játékosokat nézem, és eltekintek attól, hogy kinél milyen kérdőjelek vannak a karakterével kapcsolatban, ki melyik csapathoz került, stb., akkor szerintem az idei class irányítói közül Rosenben van a legnagyobb potenciál. Mindenképpen jobb húzásnak tartom őt elvinni egy 1/15 + 3. kör csomagért, mint mondjuk 1/12-t és két 2. kört adni Josh Allenért.

1/11. Miami Dolphins: Lamar Jackson, QB (Louisville)
Jacksont én jóval rizikósabb vállalkozásnak tartom a Darnold-Rosen-Allen-Mayfield kvartett bármely tagjánál, de nem, nem a „futkorászóskúbék” nagyobb sérülésveszélye miatt, hanem mert úgy gondolom, az ő eléggé speciális skill setjéből, erényeiből adódóan akkor lehet csak vele igazán nagy eredményeket elérni, ha olyan offenzív guru kezei alá kerül, aki hajlandó és képes is hozzá igazítani a támadószisztémát. Azzal nem mondok semmi újat, hogy nyilván bármely irányítótól jobb teljesítmény várható, ha jó edzők kezei alatt, neki fekvő rendszerben játszhat (lásd Goff pálfordulása), de Lamar esetében szerintem ez még hangsúlyosabbá válik, nem úgy, mint a sok egy kaptafára menő pocket passernél; ha valahol franchise QB-ként képzelik el, akkor ott teljes mértékig rá kell szabni az offense-t. És noha már egyre jobb tendenciák mutatkoznak ezen a téren, az NFL-edzők azért nagy átlagban nem a nyitottságról, innovatív gondolkodásról ismeretesek, emiatt érzek fokozott kockázatot LJ esetében. Ugyanakkor, ha adott csapatnál úgy gondolják, ők ezt meg tudják oldani, akkor – bár sokak szerint az első kör végéig vagy még annál is tovább csúszhat – szerintem nekik minden további nélkül megérhet már egy ennyire korai picket is a Louisville sztárja. A Dolphinsnál azért jobb helyet is el tudnék képzelni számára (erre majd később visszatérek), de a QB need egyértelmű (tudom, hogy ha draft és irányító, akkor velük kapcsolatban kb. csak Mayfield jön szóba, de ahogy már említettem, ez nem egy „próbáljuk meg eltalálni, melyik csapat kit húz” típusú mock). Hiába fogadkoznak, hogy bíznak a legjobb esetben is maximum középszerűnek minősíthető Tannehillben; ha komoly előrelépést akarnak, ahhoz szerintem váltani kell. Bridge QB-nak jó lesz Tanny, amíg Lamar Jackson és a köré vizionált offense bevethetővé nem válik.Mock Draft 03.28.

IRL: Minkah Fitzpatrick, DB (Alabama)
Lamar Jackson -> 1/32. Ravens

Várható volt, hogy ha nem QB, akkor védő fog érkezni, oda meg gyakorlatilag BPA alapon lehetett húzni, minden posztra ráfért a komoly erősítés. A konszenzusosan top 10-be várt Fitzpatricknél bejött a csúszás, amit említettem, bár azért látványosat se esett, így is második defensive backként talált gazdára.

1/12. Cleveland Browns (Billstől): Mike McGlinchey, OT (Notre Dame)
Chris Hubbard maga nyilatkozta, hogy őt RT-nek szerződtették (szerintem egyébként a 2018 legrosszabb FA-igazolása „elismerés” egyik korai favoritja), Shon Coleman, Spencer Drango és Donald Stephenson kaliberű játékosokra pedig nem lehet bízni a bal szárnyat. McGlinchey szerintem – még ha nem is ugyanaz a kategória, mint az utóbbi évekből mondjuk Lewan vagy Tunsil – az idei draft toronymagasan legjobb OT prospectje, és az egyetlen, akit aránylag nyugodtan oda mernék állítani első naptól a vakoldalra.Mock Draft 03.28.

IRL: Buccaneers: Vita Vea, DT (Washington)
Mike McGlinchey -> 1/9. 49ers; Browns: 1/1. & 1/4.

A közvetlen elitről már lemaradtál, ezért 1/7-ről letrade-elsz öt helyet, ahol lényegében ugyanolyan kaliberű prospecteket húzhatsz, viszont kapsz még mellé két második kört, ez eddig kb. az évtized üzlete az NFL-ben, erre 1/12-re behúzol egy Vita Veát... Bravó. Kifejtettem már, miért tartom túlértékeltnek, meglesz a maga haszna a Bucsnál, de ezt a picket sokkal jobban is el lehetett volna használni.

1/13. Washington Redskins: Denzel Ward, CB (Ohio State)
Ward kapcsán nekem óhatatlanul eszembe jut a már említett Waynes és Vernon Hargreaves, akiket a közvélemény a nem prototípus méreteik ellenére potenciális shutdown cornerként kezelt, aztán a nem prototípus méreteikkel (nem kizárólag emiatt, főleg ami Waynest illeti) eleddig nem lett belőlük alpha CB, sőt... Mindenesetre Ward sokkal tehetségesebb, mint Waynes, és sokkal atletikusabb, mint Hargreaves; az elit cover skillek és elit atletikusság együttes megléte remélhetőleg kompenzálni tudja a korántsem elit méreteiből adódó hátrányát, és lesz belőle egy új és talán még jobb, de mindenképpen strapabíróbb Jason Verrett.Mock Draft 03.28.

IRL: Da’Ron Payne, DT (Alabama)
Denzel Ward -> 1/4. Browns

A draft előtti napokban Vea Washingtonból Washingtonba költözését már „worst kept secret”-ként emlegették, aminek keresztbe tett a Bucs, de ezek után nem volt meglepő, hogy a fővárosiak a class másik top 0-tech / 1-tech prospectjéhez fordultak. Aki itt szintén reach-nek számít. Ettől függetlenül Payne szerintem jó lesz, elégedettek lesznek vele a Redskins-drukkerek, mindaddig, amíg a hozzáadott értékét nem viszonyítják ahhoz, hogy a csapatnak milyen értéket kellett adnia őérte.

1/14. Green Bay Packers: Tremaine Edmunds, LB (Virginia Tech)
Edmunds és Roquan Smith közül némi túlzással pénzfeldobással is lehetne választani, és szerintem az IRL draftpozíciójuk sem feltétlenül azt fogja tükrözni, hogy általánosságban melyiküket tartják többre NFL berkekben, hanem egyszerűen azt, hogy az adott csapat melyikükkel szimpatizált inkább; nekem se volt döntő érvem amellett, hogy miért épp Edmunds ment ki előbb. Mindketten top 10-es tehetségek, a mai NFL által megkövetelt linebacker prototípusai, ezen a helyen BPA-nak is tekinthető bármelyikük. A Packers klasszis játékossal tehet végre rendbe egy jó ideje problémás posztot. Mondjuk annyira csehül most nem állnak linebacker fronton, mint az utóbbi évek némelyikében, és ha IRL ezen a ponton még elérhető lenne Josh Jackson, őt nagyon el tudnám itt képzelni, mert a CB-sor és úgy összességében a secondary meglehetősen bizonytalan lábakon áll.Mock Draft 03.28.

IRL: Saints: Marcus Davenport, EDGE (UTSA)
Tremaine Edmunds -> 1/16. Bills; Packers: 1/18.

Zseniális volt, ahogy az NFL Network közvetítésében mindenki elkönyvelte, hogy nyilván QB-ért jön a Saints, Mayockék már hüledeztek, hogy micsoda offense lesz itt Lamar Jacksonnal, Kamarával, aztán jött a hidegzuhany, Goodell Davenport nevét mondta be. 😀 A Saints-drukkerek gondolom nem derültek rajta jót, és meg tudom érteni őket. Abszolúte nem látom a rációt az egészben – adott egy SB-runra alkalmas roster, Brees közelgő visszavonulása miatt viszont egy nagyon rövid championship window, és hamarosan komoly QB-needdel fog szembesülni a csapat, erre beleölnek két első kört egy kétségtelenül nagy potenciállal bíró, de nagyon nyers játékosba, akiből nem egy offseason alatt fognak igazán komoly hozzáadott értéket képviselő edge rushert faragni (második körös pick hiányában ráadásul sanszosan a komolyabb projekt QB-t is bukták idén). That's a bold move, Cotton. Let's see how it plays out.

1/15. Arizona Cardinals: Courtland Sutton, WR (SMU)
Sutton Mike Evans nyomdokain jár: nagydarab elkapó, akinél a game tape rendben volt, de az atletikusságával kapcsolatban voltak kérdőjelek, amiket aztán a combine-on eltörölt. Eltörölt? Megsemmisített. Kimagasló, 86% feletti SPARQ eredményt produkált; ezek után NFL-beli eredményesség szempontjából nyugodtan lehet mondjuk – hogy egy nagydarab, átlagon aluli atletikussággal bíró, de ennek ellenére nagyon jó első számú elkapót említsek – Alshon Jeffery helyett például az említett Evans szintjét plafonnak tekinteni Sutton esetében. Nálam egyértelműen ő a class legjobb WR prospectje, nem Ridley vagy más; igazi go-to guy matéria. A Cardinals kezdő irányítójának – bárki legyen is az hosszabb távon – pedig szüksége lesz egy ilyen célpontra, pláne Fitzgerald visszavonulása után. Olyan QB itt már nem volt benn, aki megérné az 1/15-öt, úgyhogy később jöhetne Rudolph és társai közül valaki projektnek Bradford mögé.Mock Draft 03.28.

IRL: Raiders: Kolton Miller, OT (UCLA)
Courtland Sutton -> –; Cardinals: 1/10.

A Miller pickből ítélve nagyon valószínű, hogy 1/10-nél McGlinchey lett volna a célpont, de őt közvetlenül előttük elvitte a Niners. Ha cserepartner hiányában 1/10-nél is Miller lett volna a vészmegoldás, akkor ebből a letrade-ből még úgy is jól jöttek ki, hogy áron alul adták az eredeti pickjüket, viszont a játékos személyével így sem vagyok kibékülve. Ahogy a mockban a Seahawks 1/18-as választásánál említettem, Millerből kinézem, hogy korrekt kezdő OT lesz, de annyira korán nem kockáztattam volna vele, így értelemszerűen az 1/15-öt is soknak érzem érte. Másrészt Osemele anno OT-fizetést kapott, adná magát, hogy ő legyen a jövő LT-je, és akkor pláne nem kellett volna ekkora rizikót vállalni Millerrel. Bár aztán lehet, hogy Gruden az ultrakonzervatív / old-school offense-éhez nem akarja megbontani az elit interior OL-t. Fejvakarós ez is, mint ahogy a Raiders jó pár másik roster move-ja az offseasonben.

1/16. Baltimore Ravens: D.J. Moore, WR (Maryland)
Még itt sem Ridley. Mondjuk egy lyukas garast sem tennék arra, hogy a Bama-mániás Ozzie itt nem őt vinné, de én a local kidet választanám, persze nem azért, mert helyi arc. Ridley-ből szerintem lehet egy elég korrekt WR1 is akár, de ha már Suttont mint potenciális go-to elkapót említettem, Ridley-ben én ezt nem látom. Moore-ban annál inkább. Flaccónak pedig most már egy ilyen célpontot kellene végre találni, hosszútávra, nem csak a Crabtree-, Wallace-, Perriman-, Maclin-, John Brown-féle félmegoldásokkal vagy még annyival sem próbálkozni. Kétségtelenül van azért kockázat bőven Moore draftolásában, nem is egy azonnali no. 1 elkapó, de – jobb híján – itt van Crabtree első számú célpontnak, amíg kinövi magát. High risk, high reward pick, de ennyit be kell vállalniuk Harbaugh-éknak, ha el akarnak mozdulni végre a holtpontról.Mock Draft 03.28.

IRL: Bills: Tremaine Edmunds, LB (Virginia Tech)
D.J. Moore -> 1/24. Panthers; Ravens: 1/25. & 1/32.

Ahogy a dolgok alakultak, szerintem jó döntés volt, hogy a Bills nem a másik első körösét adta az 1/12 mellé a feltrade-hez, hanem két második kört. McDermott rendszerében különösen nagy jelentősége van az LB posztnak, Edmunds pedig az általa is edzett Kuechly óta az egyik legjobb LB prospect. Nagy fogás.

1/17. Los Angeles Chargers: Roquan Smith, LB (Georgia)
Ha nem akarok belemenni a részletekbe (ami nem állt szándékomban, anélkül is elég hosszúra sikeredett a mock), akkor magával Smith-szel kapcsolatban nem sok újat lehet/kell elmondani az Edmundsnál leírtakhoz képest. Ami a Chargerst illeti, szerintem ez a keret ebben az AFC-ben már most is playoff kaliberű, egy jó drafttal pedig vitathatatlanul azzá lehetne tenni. Leginkább a front sevenbe kell a friss erő, így Roquan megszerzésével a draft egyik legnagyobb stealjét úgy húzhatnák be, hogy közben az egyik legfőbb hiányposztra érkezne játékos.Mock Draft 03.28.

IRL: Derwin James, S (Florida State)
Roquan Smith -> 1/8. Bears

Roquan nem jött, helyette egy másik nagy csúszó igen. A draft stealje lehet.

1/18. Seattle Seahawks: Marcus Davenport, EDGE (UTSA)
Az offense-ben, azon belül is szokás szerint a támadófalban a legnagyobb a baj, de amilyen átalakítások mentek/mennek végbe a védelemben, nem árt oda is komolyan invesztálni, ha tartani akarják a megszokott színvonalat. Davenportban óriási az upside, de még eléggé kiforratlan játékos, lehet, hogy Carrollék most inkább olyan embert hoznának, akitől nagyobb azonnali hozzáadott érték várható, de szerintem az sem egyéves projekt lesz, hogy ebből a keretből újra komoly bajnokaspiránst kovácsoljanak.
Ha már offense oldali és OL problémák, tipikus Seahawks pick lenne itt Kolton Miller, de D.J. Humphries, Cedric Ogbuehi, vagy Jake Fisher példáján okulva – elit atléta, kevésbé jó focista – én nem szívesen áldoznék ennyire korai picket egy ilyen prospectre.Mock Draft 03.28.

IRL: Packers: Jaire Alexander, CB (Louisville)
Marcus Davenport -> 1/14. Saints; Seahawks: 1/27.

A secondary szorult leginkább erősítésre, ide is jött a húzás az első körben, bár amolyan Packers-ös módon (lásd pl. adjunk első kört Damarious Randallért). Alexander cover skillek és atletikusság tekintetében rendben van, viszont vannak kétségeim azzal kapcsolatban, hogy ezekkel a méretekkel legitim első számú corner lehet-e. Szerintem nickelnek ideálisabb lenne, ott ért is volna első kör végi picket, így azért eléggé szkeptikus vagyok, hogy képes lesz-e a draftpozíciója alapján elvárt teljesítményt nyújtani.

1/19. Dallas Cowboys: Derwin James, S (Florida State)
Ha már a Chargers pickjét a draft egyik legnagyobb stealjeként emlegettem... Két éve a Cowboysnak lehetősége volt behúzni az első körben egy zseniális FSU defensive backet, de akkor mást választottak, most az ölükbe hullik egy másik. Jamest éppenséggel a Boltsnál is el tudtam volna képzelni, meg előtte sok más csapatnál – szerintem a top 10 második felétől bármely olyan alakulatnál képben lehet, ahol akár csak kicsi bizonytalanság is van safety poszton, mert egy hozzá hasonló klasszis all-around játékost (box safety, center fielder, man-to-man tight endek / RB-k ellen, nickel back, dime linebacker, blitz akár edge rusherként; ez az ember a sokoldalúság megtestesítője) nehéz bent hagyni.Mock Draft 03.28.

IRL: Leighton Vander Esch, LB (Boise State)
Derwin James -> 1/17. Chargers

James nem ért le hozzájuk, de így is olyan tehetséget vihettek (nem mellesleg hiányposztra), aki a draft tágabb elitjéhez tartozik.

1/20. Detroit Lions: Taven Bryan, DT (Florida)
Évek óta hiányzik egy minőségi edge rusher Ansah túloldaláról, de a védőfal belsejében se nagyon van olyan játékosuk, aki nyomást tudna generálni. 1/20-at érő EDGE nincs már bent, defensive tackle viszont igen. Patricia és Quinn is a Patsnél dolgozott, amikor négy évvel ezelőtt az első körben draftoltak egy másik Florida DT-t, Dominique Easley-t, Bryan pedig mondhatni az ő fehér és kevésbé törékeny változata. Nem annak az Easley-nek, akit már tönkretettek a sérülések, hanem aki előtte volt. Bryan elképesztően atletikus, igazi physical freak, amit a pályán is kamatoztatni tud, igaz bőven van még mit csiszolni a játékán, érződik rajta erősen a mérsékelt rutin, ami annak is köszönhető, hogy utolsó egyetemi éve volt az első olyan, amikor alapember volt a Gators védőfalában. Nem lennék meglepve, ha ennél (jóval) korábban draftolná valaki, mert ritka jó 3-tech alapanyag, egyébként is, ezen a drafton meg aztán pláne viszi a prímet ilyen tekintetben.Mock Draft 03.28.

IRL: Frank Ragnow, C (Arkansas)
Taven Bryan -> 1/29. Jaguars

Ragnow-val kapcsolatban csak nem sokkal a draft előtt kezdték igazán emlegetni az első kört az insiderek, ami annak köszönhető, hogy sérülés miatt nagyon limitált volt a pre-draft kampánya; ha részt tudott volna venni a combine-on, meglettek volna a mért eredményei, és ezen a téren is helytáll, akkor már jóval korábban az első körös várományosok közé emelkedhetett volna, mert a pályán egyébként domináns teljesítményt nyújtott. A privát workoutokon – mint a mellékelt ábra mutatja – bizonyára meggyőzte a csapatokat, így igazából nem meglepő, hogy ennyire korán kiment.

1/21. Cincinnati Bengals (Billstől): James Daniels, C (Iowa)
Glenn megszerzésével egy lyukat befoltoztak, de ezzel még korántsem tekinthető befejezettnek a támadófal renoválása. Daniels pro-style offense-ből jön, Kirk Ferentz tanítványa volt az iowai OL-akadémián, technikailag képzett, kellően atletikus; az Ogbuehi- vagy Fisher-féle korai körös projectekkel ellentétben ő NFL-ready támadófalember, első naptól ő adhatná a snapeket Daltonnak. Centerért kissé soknak tűnhet egy ennyire korai pick, de két éve a Colts az 1/18-at sem sajnálta ellőni Ryan Kelly-re, Daniels pedig legalább olyan jó prospect, mint ő.Mock Draft 03.28.

IRL: Billy Price, C (Ohio State)
James Daniels -> –

Ragnow-hoz hasonlóan Price hype-ját is csak sérülés tartotta vissza, de már róla is olyan hírek érkeztek a draft előtt, hogy minden a legnagyobb rendben van a rehabilitációját illetően, így komoly meglepetést az ő első körös kiválasztása sem jelent. Az pedig egyértelmű, hogy a Bengals egyik, ha nem a legnagyobb hiányposztjára érkezik.

1/22. Cleveland Browns (Billstől): Vita Vea, DT (Washington)
Meglehet, hogy furán veszi ki magát, hogy Shelton elcserélését követően olyan játékosra áldoznak első körös picket, aki mondhatni az ő „klónja”, de igazából azt sem egészen értem, hogy rajta miért adtak túl, kell valaki ebbe a védelembe, aki megalapozza a futás elleni védekezést. Hacsak nem már Clevelandben is úgy gondolkodtak, hogy majd a draftról hoznak valakit erre a célra, a lassan lejáró szerződésű Sheltont pedig még addig elpasszolják, amíg kaphatnak érte valamit... Veával kapcsolatban emlegetik a top 10-et is, de szerintem valahol itt, vagy ennél kicsivel előrébb van a reális értéke. Ő a következő a Poe-, Lotulelei-, vagy a már emlegetett Shelton-féle DT-k sorában, az éppen aktuális prospectet mindig az előzőeknél kicsivel jobbnak próbálják beállítani (atletikusabb, jobb a game tape-je, többet tud pass rush-ban, stb.), amiben lehet igazság, mindenesetre ezeknek a típusú játékosoknak a mai NFL-ben már nincs akkora hozzáadott értékük (lásd pass rush-beli limitáltság és nem all-down szerepkörben való alkalmazhatóság), hogy top 10-es vagy ahhoz közeli picket érjenek. A Brownsnál itt még egyébként a corner adná magát nagyon, lévén a free agency után is inkább csak mennyiségben, mintsem minőségben vannak meg a poszton, de a második kör eleji pickjeik valamelyikével is nagyjából ugyanolyan kaliberű CB-t tudnak draftolni, mint ezen a helyen.Mock Draft 03.28.

IRL: Titans: Rashaan Evans, LB (Alabama)
Vita Vea -> 1/12. Buccaneers; Browns: 1/1. & 1/4.

A mockomban is Evans lett a Titans választottja, így az 1/25-nél leírtakon túl nem nagyon van mit hozzáfűznöm ehhez a pickhez.

1/23. Los Angeles Rams: Christian Kirk, WR (Texas A&M)
A védelem jobban rá van szorulva az erősítésre, mint a támadósor, leginkább egy, a rotációban azonnal komoly szerepet betölteni képes edge rusher jönne jól, azt viszont itt nem tudnak értéken húzni, így helyette aztán McVay egy újabb fegyvert kap Kirk kapitány személyében. Én nagyon nagy potenciált látok benne; ha megfelelő kezekbe kerül, szerintem sokkal többet ki lehet belőle hozni, mint amire college-ban az Aggies gyatra QB-játéka mellett képes volt. És teszem hozzá, vakon lévő irányítókkal a háta mögött, SEC-védelmek ellen sem játszott éppenséggel rosszul...
Időközben megérkezett Suh, a kor legjobb interior rusherei közül kettővel a fedélzeten azért már kevésbé égető az edge rusher need, és még könnyebb az offense-re fordítani ezt a picket.Mock Draft 03.28.

IRL: Patriots: Isaiah Wynn, OT (Georgia)
Christian Kirk -> –; Rams: –

A Ramsnél is úgy gondolták, hogy védő oldali needek ide vagy oda, elkapóra lesz elhasználva ez a pick, csak nem a drafton. A Pats pedig a McGlinchey-Miller duóról lemaradva, „ha ló nincs, jó a szamár is” alapon vitte a leendő guardként számon tartott Wynnt, aki OT-ként lett bejelentve, ergo több mint valószínű, hogy belőle kell majd kezdő vakoldali tackle-t faragni. Mondjuk a college-ban LT-t játszó egykori georgiai szerintem rövidtávon jobb megoldás lehet a poszton, mintha mondjuk Millerrel kellene próbálkozni.

1/24. Pittsburgh Steelers (Pantherstől): Leighton Vander Esch, LB (Boise State)
Bocs, de ezt muszáj volt. 😊 Remélem ha IRL valami hasonló forgatókönyv lesz kialakulóban, akkor a Steelers döntéshozói is résen lesznek. Vannak még jó off-ball LB prospectek a classban (mondjuk épp emiatt vannak kétségeim afelől, hogy feltradelnénk-e érte, még ha csak néhány helyet is kellene feljebb ugrani), de a Boise sztárja után szerintem van egy kisebb szakadék. Vander Esch és az Edmunds-Smith duó között ellenben szerintem nincs akkora különbség, mint azt a legtöbben vélik, már itt is komoly stealnek és lényegében BPA-nak minősülne, az meg egyértelmű, hogy a legfőbb hiányposztra érkezne.Mock Draft 03.28.

IRL: Panthers: D.J. Moore, WR (Maryland)
Leighton Vander Esch -> 1/19. Cowboys; Steelers: 1/28.

A Panthers secondary-je a mock megírása óta sem került sokkal jobb állapotba, de tény, hogy az elkapósorra is ráfért az erősítés. Nálam Sutton volt az első a poszton, nem sokkal megelőzve Moore-t, de ahol Devin Funchess a másik kezdő WR, és komoly deep threatnek híján van a csapat, ott valószínűleg én is inkább utóbbit preferáltam volna.

1/25. Tennessee Titans: Rashaan Evans, LB (Alabama)
Mint ahogy az is elég világosnak tűnik, hogy a Titansnél úgyszintén a belső linebacker számít az első számú neednek Avery Williamson távozása után. Jelen helyzetben elkapó jöhetne még szóba szerintem, de a körülményeket figyelembe véve az én olvasatomban Vander Esch no brainer pick lett volna bármelyik itt elérhető WR előtt, ezért is kellett a titánok elé csempésznem a Steelerst. 😊 Evansszel kapcsolatban vannak fenntartásaim, például hogy mennyire is lesz természetes neki az a poszt, amit az NFL-ben játszania kell majd; olykor a Bamán is úgy tűnt, mintha az edzői stáb sem tudná eldönteni, hogy hol lenne jobb használni őt, off-ball linebackerként vagy edge rusherként, aztán végül némileg kényszerből is lett előbbi a standard pozíciója. Mindenesetre jó alapanyag, Nashville-ben pedig jó mentort kapna Vrabel személyében, akitől mellesleg stílszerű lenne, ha LB pickkel kezdené vezetőedzői pályafutását.Mock Draft 03.28.

IRL: Ravens: Hayten Hurst, TE (South Carolina)
Rashaan Evans -> Titans; Titans: 1/22.

Eddig sikerült hátraaraszolnia a Ravensnek a „Húzzuk be Hayden Hurstöt, de legyen minél kisebb reach” hadművelet keretében. Én továbbra is tartom, hogy nem volt első kört érő tight end az idei drafton; pozitívum, hogy legalább a poszt legjobbnak tűnő prospectjét húzták be.

1/26. Atlanta Falcons: Da’Ron Payne, DT (Alabama)
Ha azt akarják, hogy a védelem ugyanolyan vagy még magasabb szinten teljesítsen, mint az előző szezon végén, akkor nem árt a védőfal egyik kulcsemberének Poe-tlására egy hasonló alappillért hozni a DL belsejébe. Payne-ről nagyjából ugyanaz elmondható, amit Veáról írtam, nem az a fajta defensive tackle, aki top 10-es / 15-ös picket érne, szerintem kb. ezen a helyen van a valós értéke, ami az utóbbi években kijött alabamai védőfalemberek spektrumán is reálisan helyezi el – több van benne, mint A’Shawn Robinsonban, Jarran Reedben, vagy Dalvin Tomlinsonban, de nem ér fel Jonathan Allenhez.Mock Draft 03.28.

IRL: Calvin Ridley, WR (Alabama)
Da’Ron Payne -> 1/13. Redskins

Hallani lehetett olyat közvetlenül a draft előtt, hogy a Falconsnak valóban Payne az elsődleges célpontja, de többek között a csoportrivális Bucs mesterkedésének is köszönhetően ez a lehetőség ugrott. Így BPA alapon jött a nem meglepő módon a top 20-ból kicsúszó Ridley, erről a pickről pedig nagyjából ugyanazt el lehet mondani, amit a mockban a Ridley-Saints párosításról írtam, csak a megfelelő neveket kell kicserélni.

1/27. New Orleans Saints: Calvin Ridley, WR (Alabama)
Negyedik WR-ként, az első kör végén talán már nem szükséges indokolni, hogy az elkapók közül miért Ridley a soros. Ami a posztválasztást illeti a Saints szempontjából, náluk már most is adott egy playoff runra alkalmas keret, de azért ha mindenáron hiányposztok után akarok kutatni, akkor egy minőségi receiver (legyen az WR vagy tight end), guard, vagy a védőfal belsejébe valaki sokkal inkább jól jön a csapatnak rövidtávon, mint bármi más. 1/27-nél előbbi feladatkörre lehet ezen a helyen jó értéket képviselő prospectet húzni, és a free agency során a possession / red zone célpontok iránt tanúsított aktív érdeklődésből kiindulva – többek között szó volt Jimmy Graham homecomingról, Jordy Nelsonról, vagy Crabtree-ről – könnyen elképzelhető, hogy Paytonéknál is ez az egyik (pontosabban kettő) olyan poszt, amelyikkel a leginkább szemeznek itt (közben maga Payton mondta azt a tulajdonosi találkozón, hogy elkapót ÉS tight endet is szerezniük KELL még). Ridley mondjuk másfajta játékos, de ebben az offense-ben jó szolgálatot tehetne, és Michael Thomas sidekickjeként nem hogy go-to targetnek, de még csak első számú elkapónak sem kellene lennie.
Amennyiben Lamar Jackson ezen a környéken még elérhető lesz, őt simán el tudnám képzelni a Saintsnél. Az egyik (vagy talán a) legideálisabb helynek számára New Orleanst tartanám, a csapatnak pedig már erőteljesen gondolkodnia kell Brees pótlásán, és mint azt fentebb említettem, ez a játékosállomány kész a playoff-menetelésre, nincs akadálya az első körös QB picknek sem. Ahogy korábban írtam, Jackson „különleges bánásmódot” igényel, és a Saintsé az egyik olyan edzői stáb, akikre a leginkább rá merném őt bízni. Nem tipikus konzervatív, csőlátású NFL-szakemberek dolgoznak náluk, lásd pl. Kamara esetét: beáldoznak érte egy második körös picket, mert az offense egyik leendő kulcsfiguráját látják benne, aztán be merik vállalni, hogy egy future Hall of Famer helyett bedobják őt a mélyvízbe, és végül az elképzelések tökéletes átültetése a gyakorlatba a benne rejlő matchup szörnyeteg szabadon eresztésével. Hasonlóra szerintem Lamarral is képesek lennének. Azt persze nem mondom, hogy neki is ki kellene szorítania a maga posztján ott játszó élő legendát, sőt; Brees mögött nyugodtan pallérozódhatna pár évig, és nem csak jó edzőket kapna, hanem a QB-k között is az egyik lehető legjobb mentort. Paytonéknak bőven lenne idejük kialakítani a vele tervezett támadósémát, speciálisan rá szabott csomagokban addig is hasznára válhatna a csapatnak (az ő kreativitásukkal és Jackson adottságaival a határ a csillagos ég), és amikor eljönne az ő ideje mint kezdő irányító, olyan szempontból is könnyebb dolga lenne, mint adott esetben máshol, hogy itt egy egyértelműen run-first offense-ben kapná meg a karmesteri pálcát.Mock Draft 03.28.

IRL: Seahawks: Rashaad Penny, RB (San Diego State)
Calvin Ridley -> Falcons; Saints: 1/14.

Csak az első körben kiválasztottak névsorát nézve talán az ő jelenléte a legmeglepőbb. Egyértelmű reach szerintem, egyrészt draftpozíció szempontjából (második kör közepe-vége lett volna szerintem korrekt érték az ő esetében), másrészt olyan tekintetben is, hogy nem egy olyan RB volt még itt elérhető, akit gondolkodás nélkül előtte vittem volna. Már eleve azzal kapcsolatban is kérdések merülnek fel, hogy a skill setje mennyire felel meg annak, amit egy all-down RB-től elvárnak a mai NFL-ben. Jó runner lehet, nagyon is, de nála jobb running backet is tudtak volna szerezni ebben a pozícióban.

1/28. Carolina Panthers (Steelerstől): Isaiah Oliver, CB (Colorado)
Ahhoz képest, hogy elvileg ez egy playoff contender alakulat, azért számos csapatrészre alaposan ráférne egy kiadós talent injection. Például a secondary-re, ahol corner és safety poszton sem valami veretes a névsor. Oliver a mostanában igencsak jó „termékeket” előállító coloradói CB-gyár legújabb minőségi produktuma; pontosan olyan fizikális corner, amilyenre annak a csapatnak szüksége van, amelynek évente legalább két-két alkalommal kell szembenéznie olyan első számú elkapókkal, mint Julio Jones, Mike Evans és Michael Thomas.Mock Draft 03.28.

IRL: Steelers: Terrell Edmunds, S (Virginia Tech)
Isaiah Oliver -> –; Panthers: 1/24.

Felemás pick ez. Az egy dolog, hogy a legfőbb hiányposztra (ILB) itt már nem lehetett jó értéket húzni, és magával Edmunds-zal sincs nagy baj, jó kis safety lehet ő, nem akkora reach, mint azt egyesek gondolják (két éve is sokan húzták a szájukat, amikor egy nem túl kommersz név érkezett az első kör végén Artie Burns személyében, aztán bár az elittől messze van, azért egyelőre eléggé beválni látszik), inkább az a probléma, hogy milyen játékosokat hagyott ki a Steelers miatta, olyan posztokon, ahol szintén jól jött volna az upgrade (jobban is talán, mint safety-ben), gondolok itt például Josh Jacksonra vagy Harold Landry-re.

1/29. Jacksonville Jaguars: Will Hernandez, OG (UTEP)
Ugyan nem ordító hiányposzt, de én például egy CB-t is el tudnék itt képzelni, mert a Jags tavalyi kifogástalan passzvédekezéséhez az elit pass rush-on és a Ramsey-Bouye duó nyilvánvaló klasszisán túl szerintem az is nagyban hozzájárult, hogy Aaron Colvin élete szezonját futotta (persze az ellenoldal szerint az ő játékának a színvonalát is csak a többiek teljesítménye húzta fel, de nem gondolom, hogy erről lenne szó), és nem hiszem, hogy D.J. Hayden ugyanazt a szintet képes lenne hozni. Szerintem Jaire Alexander például ideális lenne ebbe a védelembe nickel backnek, de amilyen pénzt vágtak Haydenhez, valószínűsíthető, hogy nem nagyon lesz kihívója a posztért.
De ha már úgy hírlik, hogy futásorientált támadógépezet épülget, amit egyébként a roster management (All-Pro guardba invesztálás, WR poszt meglehetős elhanyagolása, ASJ leigazolása első számú tight endnek) is tökéletesen alátámaszt és a Bortleshoz való hosszú távú elköteleződés is érthetővé, illetve indokolttá tesz, akkor nem árt ennek szellemében alakítani a támadófalat. Hernandez nem egy sexy pick, és azt se mondom, hogy évről évre az All-Pro csapatba kerülésért lesz versenyben, de tipikusan olyan (mentalitású) guard, amilyen egy futásközpontú offense-be kell, A.J. Cannhez képest pedig mindenképpen jelentős upgrade.Mock Draft 03.28.

IRL: Taven Bryan, DT (Florida)
Will Hernandez -> –

The rich get richer. Ilyen közhelyeket lehet puffogtatni a Jaguars draftja kapcsán. 2018, emberek. 😊 Nagyszerű value pick, és még csak nem is kell azonnali three-down játékossá előlépnie a kissé projekt jellegű ex-Gatornek, bár szerintem pass rush-ban már újoncként is hozzá fogja tenni a magáét. Elég jól fest az a Campbell - Malik Jackson - Bryan - Ngakoue sub-package DL...

1/30. Minnesota Vikings: Isaiah Wynn, OG (Georgia)
Jelen állapotában a minnesotai támadófalra sok mindent lehet mondani, de azt semmiképp, hogy egy olyan offenzív front benyomását kelti, amelyre az ember nyugodt szívvel bízná a garantált 84 milliós befektetése őrzését; az öt kezdő poszt közül három esetében sem szorulna különösebb magyarázatra egy komolyabb upgrade. Lehetne mondani, hogy ha már mindenképpen offensive lineman, akkor a posztok értéke miatt jobban adná magát egy tackle, de a még elérhető OT-k közül az általam 1/30-ra egyedüliként érdemesnek vélt Kolton Millert eléggé projekt jellegű játékosnak tartom. A win-now módban lévő Vikingsnak szerintem jobban jön most egy olyan plug-and-play starter, mint Wynn, aki egyébként összességében talán még jobb prospect is, mint az egy hellyel előtte draftolt Hernandez (jobban illett a rendszerbe/filozófiába, kettejük közül ezért esett rá a választásom a Jagsnél), és aki – adott esetben nagyon is jó – vészmegoldást kínálhat arra az esetre, ha a „Legyen Mike Remmers a kezdő RT-nk” hadművelet (itt is) csődöt mondana.Mock Draft 03.28.

IRL: Mike Hughes, CB (UCF)
Isaiah Wynn -> 1/23. Patriots

Egy belső támadófalembert még mindig jobban el tudtam volna itt képzelni (mondjuk Hernandez), mint Hughest, vagy ha már mindenáron corner, akkor a Zimmer rendszerébe tökéletesen illeszkedő Isaiah Oliver még elérhető volt, nem is beszélve arról, ha Rhodes túloldalára a ballhawk Josh Jackson kerülhetett volna, aki ugyancsak system fit. Hughes nálam csak harmadik volt a még elérhető CB-k között, meg hát Zimmert sem értem, félig-meddig már befürdött egy ehhez nagyban hasonlító próbálkozással (Waynes). Akárhogy csűröm-csavarom, bárhogy próbálom nézni a pozitív oldalát, nekem sehogy sem nyerő ez a pick.

1/31. New England Patriots: Kolton Miller, OT (UCLA)
Projekt vagy nem projekt, a Patsnél nem nagyon variálhatnak, Solder távozása után igencsak kiszolgáltatott helyzetbe kerültek az OT posztot illetően, ahol mint már bizonyított alternatíva egyedül Marcus Cannont tudják felmutatni, neki is volt egy szem jó (contract) éve, RT-ben. Az mindenképpen nagy előnyt jelentene csapat és játékos számára egyaránt, hogy Miller a szakma egyik legjobbját kapná pozíciós edzőnek, és talán Soldernek sem a játék fizikai részében nyújtott teljesítményét lenne a legnehezebb pótolni, hisz nem volt az a kifejezetten elit vakoldali tackle. Foxboróban persze a védelmet sem ártana helyretákolni, de meggyőződésem, hogy az LT poszt rendezését kell elsődleges prioritásként kezelni.Mock Draft 03.28.

IRL: Sony Michel, RB (Georgia)
Kolton Miller -> 1/15. Raiders

Pár nappal a draft előtt terjedt a pletyka, hogy Michel pár csapatnál red flages lett még a középiskolai ACL-szakadása és más későbbi sérülések miatt. Belichicknek biztos semmi köze az egészhez... 😛 Elég komoly statement ez a Patstől; ahogy a draftpozíció is mutatja, Michellel mint potenciális feature back számolnak. Nálam Barkley mögött egyértelműen a class második legjobb RB prospectje; ahogy a mockban írtam is, kevesebb labdapotyogtatással és több egyetemi játéklehetőséggel top 20-ra is pályázhatott volna.

1/32. Philadelphia Eagles: Sony Michel, RB (Georgia)
Ha valahol, akkor a címvédőnél lehet letrade-re számítani, miután égető needjük nincs, és másik pickjük sem egészen a negyedik kör végéig. Ha az általam választott posztból indulunk ki, akkor még inkább indokolt lehet a lefelé mozgás, hisz számos, all-down potenciállal bíró RB vár gazdára a második napon. Ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy Michel ne érné meg az 1/32-t (bár ha ezt valaki luxuspicknek titulálja, az Eagles még mindig az a csapat, amelyik ezt megengedheti magának); ha kicsivel kevesebbszer ejtette volna el a labdát, és több lehetősége lett volna első számú backként bizonyítani, akkor szerintem most nem arról folyna a találgatás, hogy ki lesz Barkley mögött a másodikként draftolt futó, hanem hogy elviszi-e valaki Michelt a top 20-ban. A Dawgsnál alapjáraton legfeljebb committee back, sőt nem keveset egyértelmű másodhegedűs volt, az előző szezonban, annak is a végére állt össze igazán a játéka, de akkor megmutatta, milyen potenciál van benne. Szerintem a „jobb NFL-, mint college-játékos” tipikus esete lesz. Ajayival kétségtelenül jó vásárt csinált az Eagles, de egy év van csak hátra a szerződéséből, és ha ott folytatja, ahol abbahagyta, akkor jövőre nem lesz alacsonyan a fizetési igénye. Ahelyett, hogy súlyosabb összegeket költenének rá, Michel személyében egy tehetségesebb és jóval költségkímélőbb játékossal oldhatják meg a posztot hosszútávra.Mock Draft 03.28.

IRL: Ravens: Lamar Jackson, QB (Louisville)
Sony Michel -> 1/31. Patriots; Eagles: –

Számomra például még Penny első körös draftolásánál is nagyobb meglepetés ez a pick; nem az, hogy Lamart elvitte valaki az első körben, hanem hogy épp a Ravens. Tudom, hogy járt náluk viziten, tudom, hogy őket is összeboronálták az esetlegesen csúszó top QB prospectekkel, Flacco közelmúltbeli teljesítményét látva nem is alaptalanul, de őszintén szólva nem hittem volna, hogy tényleg meglépik azt, hogy hoznak a nyakára egy komoly utód-aspiránst, főleg nem azt, hogy Lamart (bár azért beszédes a többszöri letrade, meg az, hogy 1/25-re inkább behúztak egy tight endet, mint őt...). Én azok közé tartozom, akik nem tartják instant bustnak, szerintem lehet belőle jó NFL QB, lehet vele jó NFL offense-t futtatni, a mockban leírtam nagy vonalakban, hogy szerintem ehhez mire van szükség. Hogy a Ravens stábjából kinézem, hogy ezt megoldja? Hát-hát... Steelers-fanként azt hiszem egyelőre örülök ennek a picknek. 😛

DRAFT GONDOLATOK 2024 - I. RÉSZ


Caleb Williams, QB (USC)
Mock: 1/1. Texans
GM draft: 1/1. Bengals
IRL: 1/1. Bears

Így indult: Mahomes óta a "legmahomesabb" irányító.



Ez lett belőle: Nagyjából ugyanazt tudom elmondani, amit akkor írtam, amikor januárban áruba bocsátottam az 1/1-et: nyilvánvaló volt, hogy próbálják majd itt-ott kikezdeni, mert azzal, hogy “Caleb Williams még mindig korszakos tehetség és fix 1/1 várományos”, nem lehet akkora kattintásszámot generálni, mint negatív megszólalásokkal, de létjogosultsága szerintem mindvégig csak előbbi fajta megnyilvánulásoknak lett volna.

Ráadás: A WR- és OL-felhozatalról mindenki ódákat zengett, teljes joggal, összességében az idei draft class mélysége viszont jócskán elmaradt az átlagszínvonaltól. Ezt eredményezte az, hogy a NIL-nek köszönhetően a megszokottnál jóval több underclassman döntött úgy, hogy marad inkább még egy évet az egyetemen. Ha mondjuk 10 év múlva megnéznénk, hogy az egyes évek draft classaiból milyen arányban ragadtak meg a ligában a hátsó körös játékosok, akkor nem lepődnék meg, ha az idei bagázs egy ilyen kimutatásban majd az all-time utolsók között helyezkedne el.


Drake Maye, QB (North Carolina)
Mock: 1/2. Cowboys
GM draft: 1/2. Cowboys
IRL: 1/3. Patriots

Így indult: Fehér, prototípus méretek, erős a karja, atletikus, de azért nem annyira, mint Josh Allen, így ő az új Justin Herbert.

Ha North Carolina QB, akkor...


Ez lett belőle: Ha már nitpicking... 1/1-re is esélyesnek tartott prospectből sokaknál hirtelen kegyvesztetté vált Maye, pedig ahogy Drake is mutatja, Drake az igazi, és nem csak UNC irányítók vonatkozásában. Nyilván neki is megvannak a maga hibái, de olyan kaliberű prospect, hogy szerintem egy pillanatig sem szabadott volna kérdésesnek lennie, hogy Caleb mögött ki legyen a másodikként kiválasztott QB.

Ráadás: Maye némileg mostohagyerekké válásának fő oka és “vesztének”* okozója ugyebár Jayden Daniels, aki a maga módján az idei draft egyik legérdekesebb prospectje volt, oldalakon keresztül tudnám részletezni, hogy miért, de lehetőség hiányában csak a verdikt: én a legkevésbé sem hiszek a beválásában. (*A QB2 státuszról és az 1/2-ről így lecsúszott ugyan IRL, de könnyen lehet, hogy a karrierje szempontjából egyáltalán nem baj, hogy parancsnok helyett patrióta lett.)


Marvin Harrison Jr., WR (Ohio State)
Mock: 1/3. Jets
GM draft: 1/3. Rams
IRL: 1/4. Cardinals

Így indult: A.J. Green óta a legjobb WR prospect, Marvin Harrison óta a legjobb Marvin Harrison, és már most sem kérdés, hogy leendő first-ballot Hall of Famer.

OSU WR evolúció:


Ez lett belőle: Ismételten egy olyan prospect, akin nehéz fogást találni - igazán elégedettek lehettek az idei class-szal azok, akik a kákán is szeretnek csomót keresni. Bár Nabers és Odunze maguk is olyan játékosok, akikből kvázi nagyobb valószínűséggel lesz klasszis az NFL-ben, minthogy ne válnának be, de szerény véleményem szerint még ők is egy nívóval az ifjabb Marvin mögött vannak.

Ráadás: A WR poszt top 3-ja nálam is az “unalmas” Harrison-Odunze-Nabers trióból áll; úgy gondolom, ha valaki látta is őket játszani, nehéz más verdiktet levonni ebben a kérdésben. A negyedikként rangsorolt elkapómmal viszont merőben eltértem a közvéleménytől, Javon Baker lett az. Ideális a felépítése, kellően gyors és mozgékony is, fejlett route-futó, remgeteg áll-leejtős elkapást mutatott be; az egészségesnél ugyan valamivel több drop fűződik a nevéhez, de épp az előbbi pontból kifolyólag szerintem emiatt nem kell különösebben aggódni. Ha megkérdezik tőlem, ki a legkiforrottabb WR a top 3 után, vagy rá vagy McConkey-ra mutatok (róla bővebben lejjebb). Meggyőződésem, hogy ha nagyobb csapatban, nem pedig a Big 12-ben újoncként botladozó UCF-ben hozza ugyanezt Baker, akkor nagyobb média visszhangot vált ki (helyette inkább reflektorfényben lévő csapatok elkapóit értékelték túl, mint Troy Franklin vagy Jermaine Burton); az már nagyobb talány, hogy az IRL döntéshozók hogy engedhették 4. körig csúszni... Különösebb jelentősége mondjuk nincs, főleg miután olyan helyre került, ahol a kezdetektől jelentős játékidőre számíthat.


Kool-Aid McKinstry, CB (Alabama)
Mock: 1/4. Seahawks
GM draft: 1/26. Giants
IRL: 2/9. Saints

Így indult: A Josh Jobe- és Eli Ricks-projektből csúnya kudarc lett, egyikük sem tudta sikeresen végrehajtani az “első körös Bama CB” küldetést, elég volt tehát a játszadozásból - 2024-ben egyenesen a draft legjobb cornerbackjét delegálja a Crimson Tide.



Ez lett belőle: Ezúttal sem ért előkelő draftpozíciót pusztán a Bama-mez. A korrekt kezdő szintet idővel szerintem megütheti, de az az igazság, hogy sohasem játszott annyira magas színvonalon, ami legitimizálná az őt övező, a végére már kicsit alábbhagyó hype-ot. Én ennél nagyobb csúszáson se lepődtem volna meg, nálam nem fért be a top 50-be (pont egy hellyel maradt le róla).

Ráadás: Egy draftcikluson belül két különböző Bama-játékost is a class legjobb cornereként bálványozni? Nem újszerű jelenség a Crimson Tide prospectek túlhájpolása, de ez azért új szint. Nem ügyetlen gyerek egyébként Terrion Arnold, Kool-Aidnél több van benne, de nekem túl boom-or-bust jellegű a játéka ahhoz, hogy olyan vérmes reményeket fűzzek hozzá, mint a legtöbb draftnik. A class legjobb CB-je címet nálam Quinyon Mitchell vitte, benne (és egy másik illetőben, akiről majd később szót ejtek) tényleg látom a shutdown corner potenciált.

Dallas Turner, EDGE (Alabama)
Mock: 1/5. Raiders
GM draft: 1/21. Bears
IRL: 1/17. Vikings

Így indult: Nem csak Smith ügynökék, hanem mindenki más szemei is Mr. Will Andersonra szegeződtek az utóbbi két évben, de a túloldalán játszó Bama EDGE is első körös tehetség, és ezt idén végre nem csak tudni, hanem látni is fogja mindenki.



Ez lett belőle: Talán nem tévedek, ha azt feltételezem, hogy mondjuk a tavaly ilyenkori konszenzusos top 10-es besorolás az ő esetében is javarészt inkább volt a “helmet scouting” nevű jelenség, mintsem meccsfelvételekre alapozott prognózisok eredménye. Mindenesetre bejött a draftnikeknek; Turner olyan prospect, amilyennek manapság egy prémium picket érő EDGE-nek lennie kell.

Ráadás: Ha nincs az ijesztő injury history, akkor hosszasan gondolkodtam volna azon, hogy Turner vagy Laiatu Latu legyen az EDGE rangsor első helyezettje. Ennek a rizikófaktornak a hatására tettem le a voksomat előbbi mellett, de szerintem tökéletesen védhető Latu nálunk és IRL is első védőként történő draftolása, és ha egyben marad, meglepne, ha nem olyan játékos kerekedne ki belőle, aki posztja élmezőnyéhez tartozik majd a “nagyok” között is.


Olu Fashanu, OT (Penn State)
Mock: 1/6. Cardinals
GM draft: 1/11. Browns
IRL: 1/11. Jets

Így indult: Általános megdöbbenés fogadta a döntését, hogy marad még egy évet az egyetemen, pedig ha már idén kijön, biztosan ő lett volna az elsőként draftolt OT.



Ez lett belőle: Ritka, hogy a draft előtti hónapokban ekkora a csend egy top prospect körül, de ez bizonyára betudható annak, hogy Fashanut már jó ideje szemlélhette a nagyérdemű, közben pedig egy ritka erős OL class alakult ki körülötte. Olu maradt nálam második OT és összességében is második támadófalember; Alt után nála érzem a legbiztosabbnak, hogy vakoldali tackle-ként is szuperálni fog.

Ráadás: A Pac-12-es (nyugodjon békében) duóra, Troy Fautanura és Taliese Fuagara nem nagyon pazarolnám a betűt, nagyjából a közvélemény álláspontján voltam velük kapcsolatban. Aki mellett nem tudok elmenni egy-két keresetlen szó nélkül, hangot adva szkeptikusságomnak vele kapcsolatban, az Amarius Mims. Fizikális-atletikus adottságai elvitathatatlanok, de számos olyan OL prospectet láttunk már csúnyán elhasalni, akiknél ezek megvoltak, de futballtudás csak mérsékelten társult hozzájuk. Ebben a tekintetben Mimst igencsak limitáltan lehetett felmérni eddig, így bár az upside elméletileg óriási, nálam messze nem volt ő no-brainer top 20-as pick.


Joe Alt, OT (Notre Dame)
Mock: 1/7. Rams
GM draft: 1/4. Cardinals
IRL: 1/5. Chargers

Így indult: Erős és atletikus fehér csávó a Notre Dame-ről, NFL-felmenőkkel - a tökéletes franchise LT alapanyag. És mint ilyen, ő bizony Fashanu OT1 státuszára is komoly fenyegetést jelent...

Mock írók és a "Ki legyen az elsőként draftolt OT?" dilemmája:


Ez lett belőle: Látszólag nem volt ez olyan nagy dilemma amúgy, akkoriban még a döntő többség Olut sorolta előrébb, nyilván annak köszönhetően, hogy már tavaly is draft-jogosult játékosként addig a pontig ő sokkal inkább fókuszban volt. Aztán OT1 kérdésben fokozatosan elkezdett a másik alternatíva felé tendálni a közvélemény, és Joe-ból végül valóban konszenzusos első lett a poszton - hozzáteszem, maximálisan megérdemelten.

Ráadás: Mimsnél előrébb rangsoroltam például Jordan Morgant, akit legalább annyian prognosztizáltak guardnak, mint tackle-nek, de szerintem utóbbi poszton is ugyanolyan magas szintet képviselhet, mint előbbin (hasonlóan Fautanuhoz, míg Fuagából tényleg guardként lehet kihozni a maximumot szerintem is - tessék, csak nem sikerül ignorálni őket). Morgan mint prospect engem egy az egyben Rashawn Slaterre emlékeztet, és szerintem ha úgy alakul, átlagon aluli karhossz ide vagy oda, hozzá hasonlóan ő is helyt tud majd állni akár LT-ként is.


Brock Bowers, TE (Georgia)
Mock: 1/8. Dolphins
GM draft: 1/8. Dolphins
IRL: 1/13. Raiders

Így indult: 2023-ban összességében a tight end class volt korszakosnak kikiáltva, 2024-ben érkezik egy - alulméretezettség ide vagy oda - korszakos TE prospect is.



Ez lett belőle: Egyesek a nem éppen prototípus méreteibe kötöttek bele, mások mért eredmények hiányában az atletikusságát kérdőjelezték meg. A meccsfelvételeit látva bennem csak egyetlen kérdés merült fel vele kapcsolatban: kiből lesz elit NFL tight end, ha nem belőle?

Ráadás: Ha már fehér fegyver a Georgiáról... A teljes mértékben sztereotípián alapuló fals draft narratívák között szerintem all-time szintet képvisel a “Ladd McConkey slot-only elkapó lesz az NFL-ben” című gyöngyszem. Ahogy már említettem, az idei mezőny egyik legsokoldalúbb, “legkészebb” WR prospectje, akinek minden képessége megvan ahhoz is, hogy külső elkapóként alkalmazzák elsődlegesen. Úgyhogy ezt a mémet akár McConkey vs. a WR class nagy része formában is újra lehetne kreálni.

TÉVHITEK, SZTEREOTÍPIÁK ÉS TÚLREAGÁLÁSOK MOCK DRAFTJA, HARMADIK FELVONÁS

Elöljáróban csak a szokásos: a leírtak nem a saját véleményemet hivatottak tükrözni, a mock draft a prospectekről eddig kialakult közvéleményen, különféle tévhiteken és sztereotípiákon alapszik. Igyekeztem még inkább törekedni arra, hogy az egyes játékosok draftpozíciója, posztonkénti rangsorban elfoglalt helye is a közvélemény álláspontjához igazodjon - még ha nyilván akadnak olyan prospectek is, akikkel kapcsolatban a legkevésbé sincsenek közös nevezőn a véleményalkotók.

1/1. New York Jets: Will Anderson, EDGE (Alabama)
Az aktuális top EDGE, aki jobb, mint az előző évi top EDGE-ek, és nem kérdés, hogy az idei drafton ő lett volna az elsőként kiválasztott EDGE.

Amikor hosszú hónapok izgatott várakozása után végre @dancogo kezei közé kerül a Bama pass rushere:


1/2. Indianapolis Colts: C.J. Stroud, QB (Ohio State)
A pályán lepipálta őt Young, de Stroud skill setje áll közelebb a sztereotipikus franchise QB-hoz, így értelemszerűen utóbbi az elsőként draftolt irányító.



1/3. Washington Commanders: Jalen Carter, DT (Georgia)
A Dawgs legendás védelmének nyolc játékosa kelt el az idei drafton, közülük öt az első körben, de az egység legjobbja természetesen nincs köztük, ő még mindig az NCAA-ben vitézkedik.

Az összes draftnik, szakértő, mock író:


1/4. Cleveland Browns: Bryce Young, QB (Alabama)
Régen jött már a draftra olyan top QB prospect, akit igazán szapulni lehetett a méretei miatt, az Alabama zsenije hiánypótló darab.



1/5. Arizona Cardinals: Myles Murphy, EDGE (Clemson)
Szinte már hagyománnyá vált, hogy ha jön egy korrektebb Clemson EDGE, akkor csak első körbe szabad őt jósolni. Meglátjuk, hogy ezeknek a játékosoknak a beválási tradícióit is továbbviszi-e Murphy, vagy ő lesz végre az üdítő kivétel.



1/6. Pittsburgh Steelers: Will Levis, QB (Kentucky)
Fehér QB, akinek erős a karja és lábon is ügyes? Igazi kuriózum, és már csak egy small school kellett volna a magától értetődő Josh Allen párhuzamhoz.



1/7. New York Giants: Kelee Ringo, CB (Georgia)
Az ő pick-sixe tette fel a pontot az i-re a legutóbbi bajnoki döntőben, ez már önmagában első kört ér.



1/8. Las Vegas Raiders: Jaxon Smith-Njigba, WR (Ohio State)
Több elkapással és yarddal zárta az előző idényt, mint két top 12-ben draftolt csapattársa, egy harmadik ilyen játékos pedig még a szezon előtt elmenekült (részben) előle, majd karrierje eddigi egyetlen olyan meccsén, amikor egyikük sem állt az útjában, letette az asztalra minden idők egyik legjobb egyéni bowl-teljesítményét. Van még kérdés?



1/9. Houston Texans: Paris Johnson, OT (Ohio State)
Munford és Petit-Frere esetéből "tanulva", máris itt a következő konszenzusos elit OT prospect az OSU-ról, aki tackle-t amúgy ezidáig még nem is játszott egyetemen.



1/10. Detroit Lions: Bryan Bresee, DT (Clemson)
Korábbi no. 1 recruitról lévén szó, evidens az első körös prognózis, még akkor is, ha egy biztató újonc idény mellett egy ACL-szakadás által négymeccsesre redukált második szezont tud csak felmutatni eddig.



1/11. Buffalo Bills: Eli Ricks, CB (Alabama)
Két DBU is ott virít az önéletrajzában, kell ennél jobb ajánlólevél egy cornernek?



1/12. Los Angeles Rams: Kayshon Boutte, WR (LSU)
Egy 1-es számú LSU-mez, mellé pár jó meccs, és máris te vagy az új Ja'Marr Chase.



1/13. Atlanta Falcons: Michael Mayer, TE (Notre Dame)
Az atletikus hiányosságai úgyis csak a szezon után kerülnek majd előtérbe, addig bátran lehet őt akár az első kör első felébe is mockolni.



1/14. Jacksonville Jaguars: Tyler Van Dyke, QB (Miami-Fl.)
Kicsi a minta ahhoz, hogy már most igazán komolyan lehessen őt venni mint potenciális franchise irányító, de powerhouse-ból jön és fehér, ez a lényeg.



1/15. Dallas Cowboys: Trenton Simpson, LB (Clemson)
Mutatós tackle és sack számok egyszerre, nyilván itt-ott máris a szegény ember Micah Parsonsaként emlegetik.



1/16. Baltimore Ravens: Cam Smith, CB (South Carolina)
Alighogy kirepült a fészekből Jaycee Horn, máris itt a Gamecocks következő állítólagos shutdown CB-je; úgy látszik az első körös cornereket Columbus helyett immár Columbiában kell keresni.



1/17. Green Bay Packers: Jaquelin Roy, DT (LSU)
Mindig akad egy poszt, amelyikre a szezon előtt ráaggatják, hogy "az idei class sokkal jobbnak ígérkezik, mint az utóbbi évek bármelyike", ha egy-két ínségesebb esztendő után kettőnél több épkézláb prospect érkezése van kilátásban az aktuális draftra. Ezúttal a DT-ké ez a megtiszteltetés, többek között Roy hathatós közreműködésének köszönhetően.



1/18. Pittsburgh Steelers: Joey Porter Jr., CB (Penn State)
NFL-vérvonal, rangos egyetem, még az OSU elkapótriója sem alázta porig - mi kell még?



1/19. Philadelphia Eagles: B.J. Ojulari, EDGE (LSU)
A szokásos, "jól bevált", sztárnak kikiáltott 6-7 sackes EDGE az LSU-ról.



1/20. Tampa Bay Buccaneers: Isaiah Foskey, EDGE (Notre Dame)
Ígéretesnek tűnő EDGE-ekből nem lesz hiány ezen a drafton, aztán meglátjuk, hogy például Foskey esetében a vezetéknevének melyik fele bizonyul majd találóbb ómennek: kulcsjátékossá válik, vagy épp ellenkezőleg.



1/21. Minnesota Vikings: Jordan Addison, WR (USC)
Minden út portál Rómába Trójába vezet. Apropó: fiatalok felépítése helyett bejáratott sztárok összeverbuválása Los Angelesbe egy offensive guru kezei alá - még hogy az NFL a copycat league...



1/22. Kansas City Chiefs: Peter Skoronski, OG OT (Northwestern)
Ha tackle-ként a saját egyetemed is mindössze 294 fontos versenysúllyal jegyez, akkor bizony lesznek bajok... de majd csak a size-speed szezonban; most még az "ideális méretek nélkül is milyen ügyes" fázisnál járunk, úgyhogy egyelőre szemrebbenés nélkül első kör.



1/23. Miami Dolphins: Bijan Robinson, RB (Texas)
Rendhagyó draft lesz ez olyan szempontból, hogy most nem kell majd azon polemizálni, vajon befér-e valamelyik futó az első körbe. Robinson vitán felül az utóbbi jó néhány év legjobb RB prospectje, garantált első napos pick.



1/24. Los Angeles Chargers: Noah Sewell, LB (Oregon)
Penei top 10-es kiválasztásához egy pillanatig sem férhetett kétség; meglátjuk, az ifjabb Sewell is játszik-e so well, hogy az első körben gazdára lel.



1/25. Chicago Bears: Broderick Jones, OT (Georgia)
Redshirt sophomore-ként könnyen előfordulhat, hogy a jövő évi draftra még nem nevez be, de ha mégis így döntene, egyetemi karrierje eddigi négy kezdő meccsén bizonyította, hogy joggal pályázna az első körre.



1/26. New England Patriots: Brandon Joseph, S (Notre Dame)
A nagyobb csapatnak köszönhetően nagyobb figyelem, még pár interception az utóbbi két évben begyűjtött kilenc mellé, és csak meglesz az a hőn áhított első kör.



1/27. Seattle Seahawks: Henry To'o To'o, LB (Alabama)
Christian Harris: Hé Henry, fogadjunk, hogy te nem tudsz akkorát csúszni, mint én!
To'o To'o: Fogd meg a söröm...



1/28. Tennessee Titans: Quentin Johnston, WR (TCU)
Nem éppen optimális NFL skill settel rendelkező TCU-elkapó, akinél a mérsékelt produktivitást rá lehet fogni a nem túl acélos QB-játékra - ez a recept már Jalen Reagornál is remekül bevált.



1/29. New Orleans Saints: Arik Gilbert, TE (Georgia)
Elméletileg ő lesz az új [insert random HoF tight end], már csak játszania kellene.



1/30. New England Patriots: Andre Carter II, EDGE (Army)
Amerika irányítóit nemsokára a saját hadseregük kadétja fogja terrorizálni.



1/31. Carolina Panthers: Nolan Smith, EDGE (Georgia)
Nem elég, hogy oszlopos tagja volt annak a Georgia-védelemnek, ennek tetejébe még egykori no. 1 recruit is, így nem kérdés, hogy helye van-e egy augusztusi első körös mockban.



1/32. Arizona Cardinals: Devin Leary, QB (North Carolina State)
ACC-középcsapat tagjaként eddig nem nagyon jutott neki a rivaldafényből, de sokak szerint lerí róla, hogy az NFL-ben is sokra viheti.



Természetesen ezúttal sem maradnak ki azok, akik már elherdálták az első körös pickjüket - következzenek ők, ha birtokukba kerülne a 2/1:

San Francisco 49ers: Zion Nelson, OT (Miami-Fl.)
A tavalyi mockban is tiszteletét tevő támadófalember megvárt egy gyengébb OT classt és azt, hogy még inkább a feledés homályába vesszen az az ominózus 2019-es 0. heti Jonathan Greenard + Jabari Zuniga game, amely scouting szempontból rendkívül releváns debütáló meccset még most is képesek egyesek itt-ott felhántorgatni neki.

Amikor büszkén prezentálod az új franchise LT-t:


Cincinnati Bengals: Siaki Ika, DT (Baylor)
Az aktuális behemót nose tackle (avagy jelen esetben a szó szoros értelmében vett dancing bear), aki tetszés szerint lehet az új Vince Wilfork, Vita Vea, Jordan Davis, és így tovább.



Denver Broncos: Tanner McKee, QB (Stanford)
Ha ő már a többedik "Luck óta a legjobb fehér pro-style QB a Stanfordról", akkor neki már egész jónak kell lennie, nemdebár?

Közben egy olyan zárójeles megjegyzés, hogy a játékot mindenképpen folytatni szándékozom, viszont a következő szezontól commish-ként, vagy legalábbis az időigényes adminisztrációs teendők terén (roster fájl, FA licit, stb.) szinte biztosan leteszem a lantot, ugyanis ha minden jól megy, addigra drasztikusan redukálódik az az idő, amit a GM játékra tudok fordítani, egy kis Vassember novemberi érkezésének köszönhetően.

TÉVHITEK, SZTEREOTÍPIÁK ÉS TÚLREAGÁLÁSOK MOCK DRAFTJA, MÁSODIK FELVONÁS

avagy őket látod majd minden első körös mockban fél évig

avagy egy túl korai mock draft a GM-uborkaszezon kellős közepén, de legalább hónapokig nem tudjátok "tönkretenni" tradekkel 😛

Ugyanaz érvényes az alábbi sorokra, mint ami az előző hasonló szerzeményre: a mock draft a prospectekről eddig kialakult közvéleményen, különféle tévhiteken és sztereotípiákon alapszik, NEM a szerző saját véleményén és prospect rangsorán. Bármilyen hasonlóság a játékosokról alkotott saját véleményemmel és az egyelőre csak alakulóban lévő még alakulóban sem lévő rangsorommal pusztán a véletlen műve. Vigyázat! Az iromány nyomokban iróniát és szarkazmust tartalmaz.

1/1. Dallas Cowboys: Kayvon Thibodeaux, EDGE (Oregon)
Megfontolandó a Kingsbury-manőver is (egy évvel korábban top 10-ben húzott fehér pocket QB /Rosen, Jones/ helyére unortodox stílusú Oklahoma irányító /Murray, Rattler/ az 1/1-gyel), de Mac-et azért mégiscsak Belichick választotta leendő franchise QB-nak, úgyhogy benne/bennük lehet bízni. Jöhet tehát a 2022-es draft once-in-a-generation EDGE prospectje, amilyenből mostanság háromévente jön egy újabb. (Harmadik alternatíva lehet egy tight end, Tommy Tremble cseréjének.)

1/2. Miami Dolphins: Spencer Rattler, QB (Oklahoma)
Ha 1/2-re és 1/3-ra is te húzol, akkor magától értetődő a franchise QB + BPA kombináció. Rattler néha a zsebből kikergetve is csapattárshoz tudja hajítani a labdát, mint Mahomes, így minden kétséget kizáróan top picket érő tehetség.

1/3. Miami Dolphins: Derek Stingley Jr., CB (LSU)
Az előbbi gondolatmenetet követve evidens választás Stingley, aki [insert random blue-chip CB prospect] óta a legjobb draftra érkező játékos a posztján.

1/4. Kansas City Chiefs: Sam Howell, QB (North Carolina)
Wentz elfelejtett focizni, ahogy ezt a 2020-as IRL szezon után a Maddenben elért 4-12 is bizonyította (ráadásul az egyik győzelmet a Houston ellen aratta, hogy a Chiefs helyett a Texansé Dolphinsé legyen az 1/3, igazi pancser), tehát Goff mellett a 2016-os draft másik nagy QB bustja is mehet a süllyesztőbe.

1/5. Indianapolis Colts: Evan Neal, OT (Alabama)
Kis képzavarral élve, hiányposztok terén a bőség zavara áll fenn. Talán a támadófal igényli leginkább az erősítést, így jöhet is az Alabama aktuális elit OL prospectje.

1/6. Las Vegas Raiders: Chris Olave, WR (Ohio State)
A "Legyen Darren Waller Carr egyetlen megbízható célpontja" című történet IRL sem bizonyult a legnagyobb sikersztorinak. Érkezhet a draft legjobb WR prospectje, aztán hogy ez a titulus a Buckeyes két sztárelkapója közül melyiket illeti, arról csak pénzfeldobással lehet dönteni.

1/7. New York Giants: DeMarvin Leal, EDGE/DT (Texas A&M)
Tweener, de ez mit sem számít, elvégre a túlnyomó többségben nála egyszerre gyengébb és lassabb college támadófalemberek ellen így is dominál.

1/8. Chicago Bears: Kyle Hamilton, S (Notre Dame)
Lock Maddenes OPoY-hadjárata minden kétséget eloszlatott afelől, hogy alkalmas-e kezdő irányítónak, így nyugodtan lehet a védelmet erősíteni az új Derwin Jamesszel. (Ha meg mégis inkább az IRL Lockból indulna ki a GM, akkor itt azért egy QB a befutó.)

1/9. Arizona Cardinals: Kaiir Elam, CB (Florida)
Az idei drafton nem volt első körös Florida defensive back, úgyhogy már épp itt az ideje.

1/10. Los Angeles Chargers: Kenyon Green, OL (Texas A&M)
Inkább fizikális-atletikus adottságaival, mintsem pályán nyújtott teljesítményével villogó Aggies-támadófalember az első körben? Cedric Ogbuehi és Germain Ifedi után ez csak természetes!

1/11. Pittsburgh Steelers: Kedon Slovis, QB (USC)
Futni jó lesz a fürge Taysom, de kezdő irányítónak jöjjön inkább Kedon, még ha slow is.

1/12. Jacksonville Jaguars: Carson Strong, QB (Nevada)
Ideje könnyes búcsút venni Andy Daltontól, jöhet a helyére az új Josh Allen.

1/13. Minnesota Vikings: Malik Willis, QB (Liberty)
A QB runt stílszerűen egy fekete futkározó irányító zárja, és mint ilyen, nyilván csak a klasszikus fehér pocket QB-k után draftolva, lásd 2018.

1/14. Atlanta Falcons: Garrett Wilson, WR (Ohio State)
"A jobbik OSU-elkapó jutott nekem." - Az a GM, aki Olave és Wilson közül majd a másodiknak megmaradót draftolja, bármelyikük is lesz az.

1/15. Detroit Lions: Treylon Burks, WR (Arkansas)

Addig is, lehet folytatni a fegyverkezést.

1/16. Cleveland Browns: Ahmad Gardner, CB (Cincinnati)
Indoklás gyanánt álljon itt ez a csapatfotó a Browns defensive backjeiről:


1/17. Pittsburgh Steelers: Andrew Booth Jr., CB (Clemson)
Derion Kendricket kirúgták, ráadásul a linebacker Mike Jones is transzferelt, így a draftnikek kénytelenek voltak új darling után nézni a Clemson védelmében - íme.

1/18. New Orleans Saints: Justyn Ross, WR (Clemson)
Prescottnak gyakorlatilag csak egy évet kell kibírnia Mike Williams nélkül, érkezik a Justyn Ross álnéven futó hasonmás.

1/19. Los Angeles Rams: Christian Harris, LB (Alabama)
A mindenkori legjobb Bama-linebackernek augusztusban még automatikusan helye van az első körben, bármilyen prospect is legyen.

1/20. Green Bay Packers: Tyler Linderbaum, C (Iowa)
Eleve kiemelkedő center prospect, ráadásul az Iowáról jön; ezzel a párosítással garantált future All-Pro.

1/21. New York Jets: Breece Hall, RB (Iowa State)
Hallatlanul gyenge a Jets RB-állománya, és az évnek ebben a szakaszában még amúgy is kötelező futót vizionálni az első körbe. (@Beki Nem kell RB-re első kört pazarolnod, adom majd Michael Cartert. *A műsorszám termékmegjelenítést tartalmazott.*)

1/22. New England Patriots: Drake Jackson, EDGE (USC)
Mindig akad egy legtöbbek által top 10-be jósolt EDGE, aki aztán 1/20 környékén landol. A USC pass rushere ezen a helyen a draft stealje lehet; trójaiként utoljára a faló tudott ekkora zűrzavart okozni az ellenfél backfieldjére férkőzve.

1/23. Washington Football Team: Sevyn Banks, CB (Ohio State)
A Shaun Wade hype train félresiklása után a következő OSU-cornerback első körbe prognosztizálása már tuti nem vezethet vakvágányra.

1/24. Tennessee Titans: Josh Jobe, CB (Alabama)
Volt már első körös corner az LSU-ról, a Floridáról, a Clemsonról és az Ohio State-ről; épp az alabamai DB-gyár maradna ki ebből a sorból? Mellesleg ha prémium CB kell, akkor itt muszáj is lecsapni Jobe-ra, mert miután Banks kiment, ő maradt az egyedüli első kört érő corner.

1/25. Baltimore Ravens: Rasheed Walker, OT (Penn State)
Nem a legjobb évjáratból sikerült Alabama OT-t választani, így jöhet egy minőségi vakoldali tackle, a "nem játszik túl jól, de erős és atletikus, úgyhogy első kör!" fajtából.

1/26. New England Patriots: Jordan Battle, S (Alabama)
Eddig a hazafiak mentek a csatába, ezúttal viszont Battle megy a Patriotsba.

1/27. Philadelphia Eagles: John Metchie III, WR (Alabama)
Bama-elkapóról lévén szó, a nagy elődök által kitaposott úton haladva, magától értetődő módon Metchie-ből is első körös prospect lesz.

1/28. Baltimore Ravens: Brandon Joseph, S (Northwestern)
Ezzel a teljesen hétköznapi névvel és profillal még egy rossz szóvicchez sem szolgáltat alapot, legfeljebb labdaszedőnek jó lesz. | 2020-ban 8 meccsen 6 interception |

1/29. Seattle Seahawks: George Karlaftis, EDGE (Purdue)
Kezdetét veszi a Boilermakers görög félistenének NFL-kalandja. Talán nem lesz epic fail, ha meg mégis, akkor irány a Taigetosz.

1/30. Cincinnati Bengals: Zion Nelson, OT (Miami-Fl.)
A csoportrivális hollókhoz hasonlóan itt is csak "kamu" LT van (3. körös újoncokat /Christensen/ pedig nem szokás "emberszámba" venni szezon előtti mockoknál), jöhet egy project játékos, aki azonnali megoldást jelent a problémára.

1/31. Carolina Panthers: Nik Bonitto, EDGE (Oklahoma)
Pass rusherként is hasznos tagja lehet a Panthers védelmének, de nagy kár, hogy nem (shutdown) cornernek született. →


1/32. New Orleans Saints: Jalen Wydermyer, TE (Texas A&M)
Rezgett a léc, hogy befér-e az első körbe a class legjobb tight endje, aki egy augusztusi mock draftnak még kötelező eleme, függetlenül attól, hogy ki az.

És hogy senki ne maradjon ki a mókából... Az első körös pickkel jelenleg nem rendelkező csapatok, ha tradelnének a 2/1-ért:

Houston Texans: Jordan Davis, DT (Georgia)
A tipikus two-down run-stuffer, aki nullához konvergáló pass rush értéke ellenére ilyenkor még első kört ér, de nagy bánatomra nálam nem fért be az első 32-be. "Ütősnek" ígérkezik a jövő évi DT class is.

San Francisco 49ers: Aidan Hutchinson, EDGE (Michigan)
Brandon Graham neve - kiöregedő, relatíve sokat kereső, contract yeares veteránról lévén szó - valószínűleg fel fog bukkanni az első KeKi hullám során, hacsak vissza nem vonul. Egy másik Michigan-nevelés pótolhatná, aki állítólagos high floor - low ceiling prospectként passzol is a Niners játékospolitikájához.

Denver Broncos: Zach Harrison, EDGE (Ohio State)
Egy honorable mentiont Kingsley Enagbare és Myjai Sanders is megérdemel, de ilyenkor még a powerhouse-ok prospectjei élveznek elsőbbséget.

Tampa Bay Buccaneers: George Pickens, WR (Georgia)
"Ha nincs az a sérülés, első körös lett volna" - szól a klisé, amit ebben a draftciklusban Pickens kapcsán fogunk a leggyakrabban hallani.

Buffalo Bills: Thayer Munford, OT (Ohio State)


Szerkesztette: vassadi