2015 Hall of Fame-portrék: Junior Seau

 Junior Seau

Született: 1969. január 19. (San Diego, Kalifornia)
Meghalt: 2012. május 2. (Oceanside, Kalifornia)
Egyetem: USC
NFL csapat(ok): San Diego Chargers (1990-2002), Miami Dolphins (2003-2005), New England Patriots (2006-2009)

(Az alábbi cikk szinte teljes egészében a 2012 májusi In Memoriam Junior Seau című bejegyzésen alapul)

Tiaina Baul „Junior” Seau 1969. január 19-én született Amerikai Szamoán, szegény családban, az angol nyelvet csak hét éves korában kezdte elsajátítani. Középiskolába viszont már a kaliforniai Oceanside városában járt, futball mellett pedig kosárlabdában és súlylökésben is jeleskedett, fociban TE poszton válogatták be több all-star keretbe. Az érettségit követően a USC-re iratkozott be, de gyenge felvételije és tanulmányi eredményei miatt újonc idényében még nem játszhatott – kapott is érte otthon hideget-meleget. 1988-ban mutatkozott be, immár linebackerként, és ekkor adták neki az 55-ös mezszámot. A Trojans-nál ennek különleges jelentősége van, a „Club 55” tagja például Jack Del Rio, Willie McGinest és Keith Rivers is, de Seau tette igazán ismertté, fiatal játékosok százai miatta választották ugyanezt a számot. 1989-ben 19 sacket produkált (összesen 107 tackle és 33 tackle for loss fűződött még a nevéhez) , és mivel jegyein nem tudott sokat csiszolni, idő előtt profinak állt.

Az 1990-es Draft ötödik helyén szerezte meg játékjogát a San Diego Chargers (három csúnya bust és egy jövendőbeli Hall of Famer – Cortez Kennedy – után). A helyi srác hamar közkedveltté vált a San Diego-i szurkolók körében, már a debütáló kampánya is nagyszerűen sikerült, „tasmán ördög”-nek becézték. 1991-ben 85 szerelést jegyzett, alternatív Pro Bowlos lett, melyet aztán a következő 11 szezonban 11 további jelölés követett, nem kizárólagos népszerűsége okán, hiszen 1991-től 2000-ig sorozatban tízszer az All-Pro csapatba is bekerült. Statisztikailag legjobb szezonját 1994-ben hozta össze, a Chargers-t Super Bowlba segítve (ahol a jóval esélyesebb San Francisco 49ers győzedelmeskedett). Ugyan 2002-re teljesítménye visszaesett és ezért elcserélték a Miamiba, ám Seau maradt San Diego emblematikus figurája, igazi példakép, és a Qualcomm Stadium közelében nyitott étterme máig a város egyik legfelkapottabb helye.

2003-ban remekelt a Dolphins-ban, azonban a ’04-es és ’05-ös idényt is sérültlistán fejezte be, 2006. augusztus 14-én ezért könnyek között jelentette be visszavonulását. A New England Patriots ellenben négy nappal később vissza is csábította, és utolsó négy aktív évét itt töltötte, bár teljes szezont csak 2007-ben játszott. 2006-ban kezét törte a Chicago Bears elleni mérkőzésen (ikonikus jelenet, amikor nagy fájdalmak közepette, összeszorított fogakkal vonult le a pályáról), míg ’08-ban és ’09-ben csupán epizódszerepet kapott, de így is a Pats szellemi vezére volt. 2009 őszén már a „Sports Jobs with Junior Seau” című, egy évadot futó műsort forgatta, az aktív játéktól véglegesen 2010 januárjában köszönt el. 1992-ben alapította a Junior Seau Foundation alapítványt, mely fiatal gyerekek védelmével és oktatásával foglalkozott.

Alakját két eset árnyékolta be. 2007-ben egy bárban két nőt dobált meg néhány pohár itallal, illetve 2010-ben családon belüli erőszakkal vádolták meg (akkor hajtott le kocsijával egy szikláról, bár elmondása szerint nem öngyilkossági szándékkal, csak elaludt a volánnál). A jelentések szerint 2012. május 2-án tényleg önkezűen vetett véget életének; mellbe lőtte magát. Noha az első boncolás nem, azóta két másik orvosszakértői vizsgálat is a CTE jeleit vélte felfedezni az agyában, tehát a sorozatos ütközések hatására degeneratív elváltozás alakult ki Seau ezen szervében (mely indokolná kedélyingadozásait, majd mély depresszióját). Junior Seau ezért halálával a futball erőszakossága ellen felszólalók legfőbb elrettentő példájává vált, az NFL-nek ráadásul a napokban sikerült olajat tenni a tűzre azzal, hogy az eredeti elképzelés ellenére mégsem engedik a lányát felszólalni canton-i bemutatása előtt...