2015 Hall of Fame-portrék: Tim Brown

Írta: r.baggio — 2015. július 24., 02:08

A sorban második minden idők egyik legjobb elkapója és egyben visszahordója, Mr. Raider

2015 Hall of Fame-portrék: Tim Brown

Tim Brown

Született: 1966. július 22. (Dallas, Texas)

Egyetem: Notre Dame

NFL csapat(ok): Los Angeles/Oakland Raiders (1988-2003), Tampa Bay Buccaneers (2004)

Brown négygyermekes, hívő keresztény (pünkösdi) családban nőtt fel, melyben a vallás annyira meghatározó volt, hogy sokáig szó sem lehetett arról, hogy versenysportot űzzön. A Dallas-i Woodrow Wilson High School újoncaként az anyja, Josephine Brown kifejezetten megtiltotta az akkor még csak 160 cm magas, 68 kilós Timnek, hogy focizzon, aki így a középiskola nagydobosa lett (később 183 cm-re és 90 kg-ra nőtt). Közben persze az anyai intelmek ellenére az újonccsapatba is belépett, a papírokat apjával íratva alá, sophomore-ként – azaz tizedikesént – pedig már az első keret tagjává avanzsált. Nem volt mondjuk nehéz kiemelkednie, mivel az 1938-as Heisman-győztes Davey O'Brien alma matere, a Woodrow Wilson akkoriban botrányosan rosszul szerepelt, de annál nagyobb fejtörést okozott, hogy ne szerezzen Josephine tudomást a játékáról. Sokáig nem is sikerült ezt eltitkolnia, de mivel a tanulmányaira szintén nagy hangsúlyt fektetett, sőt szerepet vállalt az iskolaújság szerkesztőségében (és még a kosárra és az atletizálásra szakított időt), végül mindkét szülője beadta a derekát. A focicsapatban töltött három kezdő szezon alatt 25 vereség mellett mindössze 4 győzelemre és 1 döntetlenre futotta (szó szerint, mert RB volt az eredeti posztja, bár szinte mindenhol feltűnt a pályán), azonban a nagy egyetemi gárdák – Oklahoma, Nebraska, Notre Dame, SMU - így is felfigyeltek rá.

Közelsége miatt az SMU adta volna magát, ám Brown érezte, hogy ott a futball az egyetlen tényező, így a lelkipásztori karriert is megfontoló atléta az erős katolikus hagyományokra építkező, igaz Texas-tól meglehetősen távoli, Indiana északi részén levő Notre Dame-ot választotta. 1984-ben freshman szezonja nem kezdődött valami fényesen, a Colts épp átadott arénájában, a Hoosier Dome-ban a kezdőrúgást a Purdue ellen rögtön elvesztette. 28 elkapással ugyan új iskolacsúcsot állított fel az újoncok között, ’85-re másodhegedűs státuszba került. Jókor jött számára az edzőváltás, Gerry Faust-ot ugyanis 1986-ban Lou Holtz váltotta, akinél viszont a támadósor oszlopa lett, egyfajta „wingback” (WR/RB hibrid) pozícióban és visszahordóként termelve a yardokat. Juniorként 1,937 összyarddal rekordott döntött, igaz a csapatsikerek továbbra is elkerülték, mert az idényt 5-6-os mérleggel zárta az Irish (az év azért kellemes végkicsengéssel zárult, a nagy rivális, jóval esélyesebb USC-t verték meg idegenben 38-37-tel, főként Brown produkciójának köszönhetően). 1987-nek így az ND és Brown egyaránt nagyszerű előjelekkel - és kiváló háttértámogatással a médiától – vághatott neki, melyre a Michigan, majd a Michigan State legyőzése csak ráerősített. Tim Brown diadalmas Heisman-kampánya tulajdonképp az utóbbin el is dőlt, mikor a Spartans ellen egymás utáni két punt return-t váltott TD-re, végleg kiérdemelve a „Touchdown Timmy” becenevet. Ugyan a Notre Dame az alapszakasz során háromszor is botlott (nyolcszor nyertek), Brownt még úgy sem lehetett kiütni a nyeregből, hogy klasszikus WR addig sose kapta meg az év legjobb egyetemi játékosának járó Heismant (nyilván kellettek a visszahordások is). Az elhódított trófeára némileg árnyékot vetett egy incidens a ’88 januári Cotton Bowlon, mikor ellopott törölközőjét egy rettentő csúnya vakoldali blokkal torolta meg, csak a véletlennek köszönhetően úszva meg a kizárást. Ettől függetlenül sose volt balhés, már csak neveltetéséből is adódóan, Lou Holtz egyenesen az általa ismert „legintelligensebb játékos”-nak nevezte.

Ilyen előzményekkel került Tim Brown az NFL-be, azon belül is a Los Angeles Raiders-hez. Al Davis az első kör hatodik helyén tette rá a voksát az 1988-as drafton, Mel Kiper ezt írta róla akkor: „Igazán jó focistává fejlődhet. Jók a méretei, jó a sebessége, képes a labdával futni. Azon problémák ellenére, mikor tavaly törött ujjal játszott, jók a kezei.” Utóbbiért Brown amúgy már nyolc éves korában mindent megtett, saját elmondása szerint ekkor kérte meg először testvérét, hogy olyan erővel vágja hozzá a labdákat, ahogyan csak tudja, egészen addig, míg képes nem lesz azokat így is elkapni. Újoncként a profiknál is visszahordásaival vétette először észre magát, és itt az első mérkőzése jobban sült el: 97 yardos kickoff return TD-vel debütált a Chargers ellen. Összesen 2317 yardott szállított rookie-ként, kickoff yardokban, visszahordott yardok és yardátlagban vezetve a ligát, és RS-ként azonnal a Pro Bowlig száguldott. 1989-ben némi törést szenvedett pályafutása egy súlyos térdsérüléssel, ami miatt az egész idényt kihagyni kényszerült, habár ez maximum még a ’90-es szezonjára hatott ki, ’91-ben újra meghívást kapott a Pro Bowlra, főleg a punt returnjei okán. Az igazi áttörés 1993-ban jött el, mikor már WR-ként is az NFL szűk elitjébe sorolódott, 80 elkapással 1180 yardot és 7 TD-t elérve. Innentől kezdve nem volt megállás, sorozatban kilencszer zárt 1000 elkapott yard felett és zsinórban 10 esztendőt tudott le minimum 75 elkapással. 1994-ben majdnem elvitte őt a Denver Broncos, de a Raiders végül meccselte a Broncos ajánlatát. Így Brown is a keret tagja volt ’95-ben, mikor a gárda visszaköltözött Oaklandbe, ám az egyéni remeklés ezúttal sem társult csapatszinten kiemelkedő eredményekkel. 1997-ben Tim Brown ligaelső volt az elkapók között és a franchise történetében is az lett, viszont mindez 4-12-es mérleggel és Joe Bugel főedző kirúgásával párosult...

Közös kép Brownnal a 2013-as egyetemi nagydöntő előttAz újonnan érkezett Jon Grudennek ezután még két idénybe telt, míg 2000-ben vissza nem vezette a rájátszásba a Raiders-t (Brownt beválasztották közben a 90-es évek NFL álomcsapatába), 2002-ben azonban már Bill Callahan tehette fel a pontot Gruden munkájára, hogy épp elődjével szemben ütközzenek meg a Super Bowl XXXVI-n (ahol a Tampa Bay könnyedén győzött). Tim Brown, azaz „Mr. Raider” meg ebben az évben adta át a múltnak Gene Upshaw rekordját – legtöbb szereplés Raiders mezben - és kaparintotta meg 1000. elkapását az NFL-ben, és ez, a Jets elleni MNF volt az egyetlen mérkőzés, melyet anyja személyesen tekintett meg Tim 27 évet átölelő karrierje során. 2003-ra teljesítménye erősen hanyatlani kezdett, de mivel Brown úgy érezte, hogy maradt még benne erő, 2004-ben az Oakland szerződésbontásával újra Grudenhez csatlakozott és Tampába költözött. Idénybeli egyetlen, összességében 100. profi TD-jét épp az Oakland otthonában szerezte, viszont ez már hattyúdalnak is gyengének bizonyult és 2005-ben, egy napra a Raiders-hez visszaszerződve vonult vissza. Az NFL-ben 14,934 elkapott yarddal (akkoriban a második legtöbbnek számított, ma a hatodik helyre elég) 1094 elkapással, 3320 yardnyi punt returnnel és 1235 yardnyi kickoff returnnel büszkélkedhet, és az egyetlen profi játékos, aki úgy akaszthatta szögre a sisakját, hogy elkapott és visszahordott yardokban is az örökös top5-ben tanyázott. Ezután NASCAR-tulajdonosként próbálkozott, majd a rádiózás felé vette az irányt, jelenleg is ez a foglalkozása. Messzeföldön híres adományozókedvéről és keresztény életszemléletéről, önéletrajza 2014-ben készült el The Making of a Man címmel.

Tim Brown 2010-ben volt először beválasztható az NFL Hírességeinek Csarnokába, a finalisták közé elsőként 2012-ben került be. 2013-ban újra csalatkozni kényszerült, ám idén, 2015-ben végre megérdemelten örökké kanonizálták a nevét. Bemutatását testvére, Don Kelly fogja tartani, ahogy azt Tim már visszavonulásakor optimistán megjövendölte.


Hozzászólások

több mint 4 éve
🤘gaben🤘 Las Vegas Raiders Texas Longhorns 98 — Longhorns Still Strong
Köszi a cikket!

Give me the Cup!!!