A párbaj (2008) - XV. rész

1. Három mérkőzéssel az alapszakasz vége előtt az egyik legszorosabb divízió az AFC East. Három csapat, a New York Jets, a New England Patriots és a Miami Dolphins is 8-5-ös mutatóval áll. Nagy esélye van annak, hogy csupán a divízió győztese lesz a playoff résztvevője, így hatalmas a tét. Melyik csapat nyeri meg az AFC Eastet?

Lang Péter (Igor): New York Jets
Ahogy azt már a szezon elején sejteni lehetett, Tom Brady sérülése nyílttá tette az AFC East divízió bajnokának címéért folyó versengést: három fordulóval a vége előtt továbbra is három csapatnak van kiváló esélye a dívizíógyőzelemre, ráadásul sokáig a negyedik csapattal, a jelenleg 6-7-es mérleggel, és csak az utolsó hónapban széteső Bill-szel is komolyan számolni kellett. A Dolphins, Patriots, Jets trióból teljesen biztosra csak a divíziógyőztes mehet: a két wildcard helyért folyó csatában ugyanis a Ravens és a Colts továbbra is egy meccses előnnyel rendelkezik - véleményem szerint, csak az a csapat juthat a rájátszásba, amelyik képes mindhárom hátralevő meccsét megnyerni, erre pedig a legnagyobb esélye a Jets csapatának van.
Bár az elmúlt két hétben Jay Cutler és Shaun Hill is szétdobálta a Jets secondaryt, ez a csapat sokkal többre is képes lehetett volna mindkét meccsen, és a vereségnek taktikai oka volt: a Denver ellen 43 passzjátékot hívtak (a futójátékot teljesen feladva a második félidőben, 13 pontos hátrányban), miközben Thomas Jones 16 futásból 138 yardot szerzett. Aztán a Frisco ellen Jones még ennyi lehetőséget sem kapott, pedig 10 cipelésből szerzett 56 yardja több mint korrekt eredmény.. ehelyett a Jets edzői stábja elítélhető módon Brett Favre-ral dobáltatta a labdát, és a 31 kísérletből sikerült is 137 yardot és 1 picket összehozni. Ha egy csapatnak a futásból szerzett yardmutatója magasabb mint a passzjátékból szerzett, ám ennek ellenére az edzői stáb háromszor annyi passzjátékot hív, mint futójátékot (annak ellenére, hogy az állás még az utolsó negyed kezdetén is döntetlen volt) - akkor ott valami nagy baj van a fejekben az oldalvonal mentén.
Érdekes módon, a csoportellenfelek elleni meccseken Mangini sosem habozott bevetni a Jones-Leon Washington futópárost, így az elmúlt hetek vereségei után talán tapasztalható lesz némi változás a csapat támadójátékában, ha pedig a Jets képes lesz visszatérni a futójátékhoz, nagy esélyesek, hogy mindshare hátralevő meccsüket megnyerjék, mert mindháromban ők számítanak a favoritnak.
A másik kulcsfontosságú tény a három csapat sorsolásában rejlik: a Jets két csoportriválisát is hazai pályán fogadja: most vasárnap a Bills látogat a Meadowlands-be, utolsó héten a Dolphins elleni kulcsfontosságú hazai meccset is a Giants stadionban rendezik, míg az utolsó előtti héten a 2-11-es mérlegű Seahawks otthonába látogatnak Manginiék, és a tavalyi évekkel ellentétben, idén a Qwest Field a könnyebb idegenbeli meccsek közé tartozik. A Dolphins az egyre jobban játszó, és veszélyes csapatnak számító 49erst fogadja, majd Arrowhead-be látogat (nyerhető meccs, de trükkös találkozó, a Chiefs-t sem szabad alábecsülni), végül a Jets elleni idegenbeli meccs - ez jócskán nehezebb mentrendnek tűnik. A Patriots szintén két idegenbeli meccset játszik: igaz, az Oakland és a Bills elleni találkozók is nyerhetőnek tűnnek, ám az igazi feketeleves a hazai meccs: a Kurt Warner vezette Cardinals rendkívül veszélyes ellenfél, pláne hogy legfőbb erősségük a passzjáték New England egyik fő gyengeségével (secondary) párosul - ha mindhárom meccset sikerül hozniuk, az igen komoly fegyvertény lenne.
Én azonban úgy látom, hogy a Patriots botlani fog a Cards ellen, így az utolsó héten a két 10-5-tel álló csapat a Jets és a Dolphins csatája fogja eldönteni a csoportgyőzelmet, ahol a hazai pálya előnye, egy jó adag Thomas Jones-Leon Washington és a már számtalan nagy meccsen résztvevő Brett Favre tapasztalata győzelemre fogja vezetni őket a Delfinek ellen.

Gaál Sándor (gsn): Miami Dolphins
Az idei AFC Eastes jóslataim valahogy nem jöttek be eddig. Ez nem is annyira meglepő, hiszen ez a divízió még egyik hónapról a másikra is képes meglepetéseket produkálni. Legyen szó a Bills remek idénykezdet utáni összeomlásáról, a Jets jó illetve rossz arcairól, a Patriots hullámvasútjáról (egy győzelem, egy vereség)… Három héttel az alapszakasz vége előtt is tapasztalhatunk bizonyos éppen aktuális tendenciákat. A Bills a rossz divíziómérlegének köszönhetően már elbúcsúzott (matematikailag még befoghatják a többieket, de a tie breaker szabályok miatt biztosan kimaradnak a playoffból). A Patriots ugyan egészen tűrhetően szerepel, de a sok sérülés kezdi felemészteni a csapatot. Nekik adom a legkevesebb esélyt a divízió megnyerésére a trióból, úgy gondolom, ez a csapat jelenlegi formája alapján nem tudja megnyerni mindhárom hátralevő mérkőzését (Raiders, Cardinals, Bills). Ráadásul a Pats sorsa nem is saját kezében van, még három győzelemmel is kellene az a számukra, hogy a többi csapat vereséget szenvedjen, igaz ez a divízióért való harcban, és a playoffért való harcban is. Az AFC Eastből tehát csak a Jets és a Dolphins az, amely saját sorsát irányíthatja és másokra nem kell figyelnie jelen állás szerint. Sokáig úgy tűnt, hogy a Jets megállíthatatlan. Különösen azok után gondoltuk ezt, hogy a bye után elkezdett működni a futójáték, győzelmi sorozatuk volt, amit a Patriots és az akkor még veretlen Titans idegenbeli legyőzésével fejeztek be, akkor az egész NFL egyik legjobb csapatának tartottuk őket. Az elmúlt hetekben azonban megváltozott valami. A passz elleni védekezés a kiváló rush D mellett annyira nem működik. A futás ugyan nem akadozik, de a nagy hátrányok miatt, amit a csapat összeszedett, kissé kikerült a gameplanből a korábbi mértékeket figyelembe véve. Brett Favre pedig nem igazán tudja azt nyújtatni az elmúlt hetekben, amit kellene. Olyan, mintha elpattant volna valami a csapatnál. Amellett, hogy milyen jó csapatokat vertek meg, ki tudtak kapni a többnyire csak szenvedő Raiderstől, az egyoldalú Broncostól és legutóbb a formába lendülő 49erstől. Ezt nem engedheti meg magának egy sokra tartott csapat. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy a Jets képes lesz felállni a padlóról és hozzák a Bills és Seahawks elleni mérkőzéseket. Elvégre ezeknél a csapatoknál klasszisokkal jobbakat vertek idén. És akkor várhatna rájuk a sorsdöntő ütközet a Delfinek ellen odahaza.
Ha már az írás elején trendekre utaltam, akkor meg kell jegyeznünk, hogy az AFC East jelenleg legjobb formában levő csapata a Miami Dolphins. Tony Sparano Delfinjei az elmúlt hét mérkőzésükből hatot nyertek. Egyetlen vereségüket az első ízben a WildCat formációval megtréfált, visszavágásra éhes Patriots ellen szenvedték el ebben az időszakban. A Dolphins egész idényben szoros mérkőzéseket játszik. Jónak mondható rush D-vel, gyenge pass D-vel rendelkeznek, de a Joey Porter vezette pass rush igencsak jól kompenzálja a gyenge sacondaryt. Támadásban továbbra is alkalmazzák az NFL-be a lábát most betevő, középiskolai és college szinten évek óta alkalmazott WildCat formációt (a „feltaláló” Gus Malzahn, korábbi Arkansas támadókoordinátor, aki középiskolában Damian Williams-szel, egyetemen Darren McFaddennel fejlesztette tökélyre a rendszert). Ezt leszámítva egy szürke, de hatékony offense a Finsé, jól futnak, és Chad Pennington is kiválóan játszik ebben az évben, a csapatváltással szinte újjászületett. Ami ebben a csapatban a legérdekesebb, hogy az NFL legjöbb turnover mutatója az övék (+12), idei 10 labdaeladásukkal akár szezon végén all-time rekordot is dönthetnek. Vigyáznak a labdára, és labdákat szereznek. A turnover mutató az egyik legalulértékeltebb statisztika az NFL-ben, pedig amely csapat ebben képes pozitívan zárni, általában jól is szerepel.
A Dolphinsnak a héten a 49ers ellen kellene győznie otthon, utána pedig a Chiefs ellen idegenben. Úgy gondolom, hogy a Dolphinsra jellemző szoros mérkőzéseken ezeket az összecsapásokat meg fogják nyerni.
És akkor jöhet a drámai összecsapás a két 10-5-ös csapat között a Giants Stadiumban. Mekkora mérkőzés is lenne az… Utolsó hét, a győztes playoffban, a vesztes azon kívül (a Colts és a Ravens/Steelers helye valószínű wildcardon). És emellett plusz érdekességet jelentene Chad Pennington személye. A Jetstől elbocsátott játékos visszatér otthonába, és új csapatával megfosztja a playoffszerepléstől a régit… Hollywoodi történet lenne, és úgy gondolom, be is fog következni. Hatalmas meglepetésre 2008-ban a tavaly az idényt egy győzelemmel záró Miami Dolphins nyeri az AFC Eastet.

2. Az Arizona Cardinals 1975 után nyerte meg csoportját ismét a hétvégén. 33 évvel ezelőtt a Cards még st. louisi franchise volt. Divíziógyőzelmével a playoffszereplést is kivívta Kurt Warner csapata, ezzel 10 éves szünet után (1998 óta nem volt playoffrésztvevő a Cards) indulhat harcba a csapat januárban a Super Bowlért. A Cardinals magabiztos csoportgyőzelmével nagy kérdéssé vált, hogy hogyan alakul a továbbiakban a divízió jövője. Sikerül-e a Cardinalsnak egy Seahawkséhoz hasonló többéves dominanciát kiépítenie, vagy csupán egy éves csodáról beszélünk?

Lang Péter (Igor): Egy éves csoda
Vannak olyan csapatok, és városok, amelyek évről-évre, majd évtizedről-évtizedre halmozzák a vereségeket és negatív szezonokat - aztán hirtelen egy adott évben véletlen minden összejön nekik. New York Knicks, Philadelphia Phillies, Toronto Maple Leafs, csak néhány nagynevű csapat, amely gyakran tehetséggel ás várakozásokkal telten kezdi az adott idényt, ám a szezon végén a mérleg nem azt az eredményt mutatja, amire az adott keret képes lett volna, hanem általában jóval gyengébb mérleget. Az Arizona Cardinals is ezek közé a gyakran alultelejsítő csapatok közé tartozik - és bár az idén sikerült a divíziót megnyerniük, jómagam egyelőre nem merném elkötelezni magam egy “dinasztia” születése mellett. Ez az év ugyan jól sikerült nekik, de a múltat ismerve, és a divízió többi csapatárt megnézve ez csupán egyszeri “balesetnek” tekinthető.
Kurt Warner és az esetleges harmadik MVP címe ide, Boldin-Fitzgerald elkapópáros oda, ez a Cardinals csapat nagyon kevésben különbözik a tavalyi, tavalyelőtti, vagy az az előtti arizonai csapatoktól. A támadójáték továbbra is fergetes, leginkább a passzjáték persze (a meccsenkénti 75 yardos futójáték továbbra is ligautolsó), a védelem pedig továbbra is gyenge, bár esetenként már a közepes szót is rá lehet sütni, ami Phoenixben nagy előrelépést jelent. A Cardinals azonban lényegében nem változott, és rengeteget profitált abból a szerencsés tényből, hogy minden idők egyik leggyengébb divízióját sikerült kifogniuk idén az NFC Westben: a jó formába lendülő San Francisco három, a St. Louis két győzelmet aratott a divízión kívüli ellenfelekkel szemben, a Seahawksnak viszont még ez sem jött össze, így a három csapat összesen 5-26-os mérleget mutathat fel a divízión kívüli csapatok ellen.
Ez a mutató többé-kevésbé az Arizona csapatára is igaz: nyolc győzelmük közül ötöt a reménytelen divízióellenfelek ellen érték el, ezen kívül csak a Miami, Buffalo és a Dallas csapatát voltak képesek megverni, miközben a Washington és Carolina szoros meccsen verte őket, a Giants 37, az Eagles 48, a Jets pedig 56 pontot csinált a védelmük ellen. Jól látszik tehát, hogy a Cardinals messze van még attól, hogy kiegyensúlyozott, elit csapatként tekintsünk rájuk és bár a passzjátékuk az idén (is) vitathatatlan, egy komolyabb divízióban nagy bajban lettek volna ezzel a mentalitással és játékkal. Elég megnézni a New Orleans csapatát, amely gyakorlatilag a phoenixiek ikercsapata, csak egy kicsivel több tehetség szorult beléjük RB poszton - ám a jóval erősebb NFC Southban a védelem hiányosságai miatt 7-7-tel az utolsó helyen állnak.
Ráadásul az NFL világában az élet nagyon gyorsan zaljik, elég a Dolphins csapatára pillantani: a tavalyi 1 győzelem után a csapat idén a rájátszásért küzd. Nem lennék meglepve, ha a Seattle vagy St. Louis csapatánál nagytakarítást végeznek a szezonban, a San Francisco is kezd végre valódi csapatra hasonlítani Singletary keze alatt, és a Cardinalsnál is vannak kérdések: alán a legfontosabb, hogy sikerül-e megtartani a free agent Warnert, és mindkét elit receivert? Matt Leinart egyelőre nem nyűgözött le senkit, és a futóposzton is akadnak kérdések (képes-e Tim Hightower évente 300 cipelésre), a védelemben pedig akadnak ugyan tehetséges játékosok Bertrand Berry (aki jövőre szinten FA), Karlos Dansby és az újonc Dominique Rodgers-Cromartie is ígéretesen játszik, de egy gyenge divízióban könnyű remekelni, és a komolyabb csapatok ellen azért kijöttek a védelem gyengeségei (pocsék 3rd down defense, borzalmas pass D a red zone-ban.)
A Cardinals továbbra is egy lyukas, féloldalas csapat, amely elit passzjátéka nélkül teljesen szétesne, és a jobb csapatok ellen jelenleg sem tudja felvenni a harcot. A Vörösbegyek szurkolói élvezzék ezt az évet amíg csak lehet, könnyen lehet, hogy hosszú ideig ez lesz ugyanis az Arizona egyetlen igazán jó éve.

Gaál Sándor (gsn): Több éves dominancia
Év elején írtam arról, hogy szerintem be fog következni hamarosan a Seattle Seahawks trónfosztása. Nem erre az évre gondoltam, hanem a következőre, és a Cardinalstól vártam ennek az eseménynek a bekövetkeztét. Egy évvel korábban dőlt össze a vár Seattleben, és egy évvel korábban láttunk parádés játékos Arizona büszkeségeitől. Kellett ehhez Kurt Warner MVP kandidáns éve, kellett ehhez az, hogy a defense végre legalább a liga első felébe küzdje magát a korábbi évek gyengélkedése után. Ha a divízió jövőjét vizsgáljuk, két dolgot kell figyelnünk. Egyrészt, hogy mi fog történni az idén remeklő Cards-szal, és hogyan alakul a többi franchise sorsa. Nézzük először az utóbbiakat. A Rams az elmúlt két évet tekintve az NFL egyik legrosszabb franchise-a, megújulási folyamatuk, amit elkezdtek a korosodó játékosoktól való megválással, még mindig csak az elején-közepén tart. Kell még pár év nekik, amíg olyan csapatot tudnak létrehozni, amely igazi erőt képvisel a divízióban. A Seahawks kiváló szereplései után idén összeomlott. Várható volt, hogy valamikor ez be fog következni. A futás évek óta egyre gyengébben működik, a sérülések pedig idén meggyilkolták a passzjátékot is, az offense gyengélkedése pedig az egyébként általában jól teljesítő D-t is magával rántotta (többet kell minden mérkőzésen a pályán lenniük a támadók gyengélkedése miatt). A free agency periódusok rossz döntései is igencsak okolhatóak a Seattle jelenlegi állapotáért. A csapat újjáépítéséhez már Jim Mora fog hozzálátni a következő évben, és bizony nem egyszerű a kihívás, sok korosodó játékossal kapcsolatban kell döntést hozni, és igen sok hiányposztja is van a csapatnak. Jó munkával egy csapatot hamar erőssé lehet tenni, de úgy gondolom, a Seahawks esetében itt egy több éves feladatról van szó. Egyedül a 49ers mondható olyan egyesületnek a divízióból a Cardson kívül, amely felszálló ágban van. Nem feltétlenül hoztak mindig jó döntéseket, akár free agencyről, akár draftról beszélünk, és a szakmai munka sem volt mindig a legszínvonalasabb, de a jelenlegi helyzetet látva mégis sikerült egy olyan csapatot kialakítani, amely képes nyerni és vetélytársa lehet a Cardinalsnak a jövőben.
Térjünk át az Arizona sikertörténetére. Ken Whisenhunt alatt a csapat képes végre győzni. Éveken át nem sikerült ez, még a pozitív mérleg sem, pedig a Cardsnak megvolt hozzá a játékosállománya. A sikerek leginkább a passzjáték kibontakozásával kezdődnek, amit Kurt Warner idén varázslatosan irányít. Whisenhunt szabad kezet enged gyakorlatilag Warnernek a pályán, és ezt a korábbi Super Bowl győztes QB MVP teljesítménnyel hálálja meg. De mindez semmit sem érne, ha végre nem rakott volna össze a csapat egy elfogadhatóan teljesítő védelmet. A passz ellen még mindig gyengélkedik a csapat, de megtették azokat a lépéseket, amiket kellett. Dominique Rodgers-Cromartie személyében egy igazi labdamágnesre tettek szert. Hosszú még az út a fiatal CB számára, de személyében a csapat egyik legnagyobb hiányposztjára érkezett több mint megfelelő megoldás. Futás ellen pedig top 10 környékén zár majd az Arizona év végén.
A free agency veti fel a legnagyobb aggodalmakat a csapat háza táján. Kurt Warner, Anquan Boldin és Karlos Dansby szerződése is lejár, Adrian Wilsonnak és Darnell Dockettnek a hosszabbítása is fel fog merülni (mindkettejüknek érvényes még jövőre a szerződése, de elégedetlenek a kapott pénzmennyiséggel, illetve a szerződésük hosszával). Mind az öten kulcsjátékosok ebben a csapatban. Úgy gondolom, Wilson és Dockett hosszabbításával nem lesz gond, Warner is marad, mert neki már nem a pénz számít, és egy ilyen szezon után nem menne el a Cardstól, ahol minden adott ahhoz, hogy a következő évben is jól szerepeljen. A Boldin-Dansby kettősből csak az egyik megtartása valószínű a nagy fizetési igényeik miatt. Boldin lesz az, aki valószínűleg távozik, elsősorban komoly konfliktusai miatt a csapat felső vezetésével, és ha minőségileg nagy veszteség is, nem rontja annyira a csapat esélyeit a távozása, mint elsőre gondolnánk. Elég mély a Card WR állománya, ezt bizonyították, amikor Boldin sérült volt idén (és még Early Doucetből alig láttunk valamit). Emellett a draft keretében egy RB állomány frissítés (a futójáték fellendítése fontos (Hightower nem hosszú távú megoldás) főleg, ha Matt Leinart kezébe adják majd a pálcát Warner visszavonulása után), a támadófal fejlesztése, és a secondarybe egy újabb erősítés valószínű.
Nem biztos, hogy minden úgy alakul a Cardsnál az offseasonben, ahogy leírtam, de abban biztos vagyok, hogy a változásoktól nem fog a csapat összeomlani, és mivel a riválisok igen messze vannak tőlük, éveken át fontos tényezői lesznek az NFC-nek.

3. Vasárnap este ismét összecsap egymással az NFL talán két legjobbnak tekinthető védelmével rendelkező csapata, ezúttal Baltimoreban. A Steelers és a Ravens sorsdöntő összecsapásán (Steelers győzelem esetén a Pittsburgh nyeri a csoportot, Ravens siker esetén a Baltimore utoléri nagy riválisát) ezúttal is összeméri erejét az ellenfél támadóival a két kiváló védőegység. A Ravens vagy a Steelers védelme engedélyez-e több yardot a támadóknak?

Lang Péter (Igor): A Steelers védelme engedélyez több yardot
Nem megyek bele a meccsenkénti 11 yardos különbségbe (a Steelers meccsenként 242, a Ravens 253 yardot szenved el, a harmadik helyen lévő Titans már némileg leszakadva 274-et), azt hiszem fogalmazhatunk úgy, hogy a két csapat védelme gyakorlatilag ugyanazt a yardmennyiségét szenvedi el találkozónként. Az egyetlen igazi különbség, hogy a Steelersnél kivételesen erős a pass rush, míg a Ravens idén az interceptionok számában vezeti az NFL-t. Nehéz megítélni hogy ez pontosan milyen behatással lesz egy olyan statisztikára, mint a feladott yardok száma: ezért a legbölcsebb ha a korábbi Steelers-Ravens meccsből és az elmúlt hetek formájából indulunk ki: mindkét faktor a Hollókat favorizálja. Úgy vélem tehát, hogy a yardcsatát (és nem mellesleg a meccset is) a Ravens fogja nyerni, vagyis a Steelers engedélyez több yardot.
A harmadik héten, egy hosszabbításos, idegenbeli meccsen több mint 65 percnyi játék alatt a Ravens 237, a Steelers 243 yardot engedett az ellenfél támadóosztagának, miközben hatalmas ütközések és sackek repkedtek mindkét oldalon. Ezt figyelembe véve a 23-20-as eredmény még akár pontgazdag eredménynek is számíthat, és ezúttal is rendkívül hasonló összecsapásra kell számítanunk, 20 pont körüli eredménnyel már meccset lehet nyerni. A Ravens kiváló formában, egy magabiztosabb Flaccoval és jó formában lévő Le’Ron McClainnel érkezik, ráadásul a Giants elleni csúfos zakó óta három csapatot is leléptek, az Eaglest 200, a Bengalst 150, a Redskinst 250 yard környékén tartva. A run D visszatért régi kiváló formájához, továbbra is csak 3 TD-t szenvedtek el egész szezonban, és a passz elleni védekezés is feljavult, Ed Reed az elmúlt 3 fordulóban 4 interceptiont szerzett, és biztosak lehetünk benne, hogy Ben Roethlisbergerre is nagyon fenik a fogukat a Baltimore védői.
A Steelers ugyan kicsit izzadósabban, de szintén három győzelemmel a háta mögött érkezik az AFC North rangadójára, bár a Cowboys és a Pats ellen is 5-5 turnoverre volt szükségük a győzelemhez. James Harrison, LaMarr Woodley és Troy Polamalu Pro Bowl éve elvitathatlan, és ez a Steelers defense továbbra is rendkívül félelmetes az ellenfelek támadócsapatai számára, ám úgy tűnik mintha lassan-lassan megjelennének az első törések a Steel Curtain legújabb verziójában. A Dallas 290 yardot csinált ellenük, míg a Pats 270-et, és ami a legmeglepőbb, hogy Tashard Choice, Kevin Faulk és Sammy Morris is viszonylag jó eredeményeket ért el a Steelers front seven ellen, 4 yardos átlag fölött futottak, ami kitűnő eredmény a liga egyik legjobb futóvédelme ellen. Az a megérzésem, hogy a vasárnapi estén a Mc&Mc duó (McGahee és McClain) is tesztelni fogja a Steelers front sevent, mert ha valahol képes lehet valamelyik csapat igazi áttörésre és a meccs kontrollálására, az legnagyobb valószínűséggel s Ravens sikeres futójátékától várható. Már az első meccsen voltak erre jelek (Ravens futók 30 cipelés, 105 yard, Steelers futók 25 cipelés, 58 yard), és hazai pályán erre még nagyobb az esély.
Ez tehát az egyetlen kulcsfaktor, ami véleményem szerint eldöntheti a “yardcsatát” - azt ugyanis lehetetlen megjósolni, hogy a mély passzos játékban melyik csapatnak lesz nagyobb sikere (minden bizonnyal Flacco és Roethlisberger is fogja tesztelni a secondaryket mélységben, de hogy kinek lesz nagyobb sikere, lehetetlen megjósolni). Ha azonban a Ravens képes a futójátékot és ezáltal az órát kontrollálni, és a pittsburghi védőket a pályán, a támadókat pedig az oldalvonalon tartani - akkor a Hollók fogják nyerni a védelmek csatáját.

Gaál Sándor (gsn): A Ravens védelme engedélyez több yardot
Ebben az évtizedben a Ravens-Steelers, Steelers-Ravens összecsapások évről évre a legjobb mérkőzések közé tartoznak. A liga két elitvédelmének és két kiváló defenzív stratégának, Rex Ryannek és Dick LeBeaunak párharca ez az általában inkább futásra épülő támadójátékkal rendelkező riválisok ellenében. Az, hogy a kérdés a több engedélyezett yardra irányul, érdekes, hiszen például a Pittsburghben megrendezett mérkőzésen a Steelers D engedélyezett több yardot, mégis a Steelers nyert 23-20-ra.
Jelenleg mindkét csapat jó formában van, és ez különösen igaz a Ravensre, amely elmúlt nyolc mérkőzéséből hetet megnyert. Elsősorban köszönhetik ezt annak, hogy a futójátékot meg tudják általában teremteni, bárki is az RB, Joe Flacco az idény előre haladtával egyre jobbá válik, a D pedig hozza azt, amit tud. A Steelersnél elsősorban a védelem az, ami idén fantasztikus. Mindkét csapat általában kiváló, vagy jónak mondható védelmekkel rendelkezik a Baltimore megszületése óta (1996), de sorrendjük állandóan változik. Ezúttal a Steelers védelme az erősebb a két egység közül. A pittsburghi alakulatnál elsősorban támadóoldalon láthatjuk azt, hogy akadoznak. Köszönhető ez annak, hogy a futójáték nem tud úgy érvényesülni, mint azt az elmúlt években megszokhattuk. Passzjátékban pedig elsősorban Big Ben életben maradásáért aggódhattak a szezon első felében a szurkolók. Szerencséjükre pass protectionben fejlődött a csapat, és Roethlisberger is kezd visszatalálni igazi játékához.
A védelemben szereplő játékosokat külön nem elemezném, hiszen felesleges. Mindkét oldalon legalább a védelmek fele a klasszis kategóriába tartozik, másik részük pedig igen jól megoldja feladatát. Nehéz a döntés, fel is dobhatnánk egy érmét, hiszen annyira közel áll egymáshoz a két csapat tudását, formáját tekintve. De ezúttal nem teszem, arra teszem a voksomat, hogy a Ravens D fog több yardot engedélyezni. Amivel a választásomat indokolnám, az mindenképpen a Steelers D sokoldalúsága. A Steelersnek megítélésem szerint sokkal jobban kedvez a Ravens futásra épülő támadójátéka, kiegészítve Flacco néhány remek megoldásával, mint a Ravensnek, ha a Steelers az amúgy nem éppen sikeres futójátékától egy idő után elállva passzjátékra vált (ahogy ez az idei első mérkőzésen is történt Mendenhall sérülése után). Mindkét oldalon a secondary a leggyengébb egység a védelemben, de a jobb pass rush-sal a Steelers D sokat kompenzál az ott felmerülő hibákon. Bár nyomás lesz Roethlisbergeren is, úgy gondolom, ő jobban teljesít jelenleg még nyomás alatt, mint Joe Flacco.