A két NCAA elődöntő: #1 LSU vs #4 Oklahoma és #2 Ohio State vs #3 Clemson [december 28., tv: galaxy4]

NFL eredménykövetés NFL eredménykövetés - 10 aktív topik

Alabama Crimson Tide [ALA]

Alapítás
1892
Konferencia
SEC
Divízió
Nyugati csoport
Város
Tuscaloosa (Alabama)
Stadion
Bryant-Denny Stadium (101,821)

Weboldal
http://www.rolltide.com

A University of Alabama-t 1831-ben alapították Tuscaloosa városában. 24 ezer hallgatójával az állam legnagyobb egyeteme, az alabamaiak gyakran hivatkoznak rá “The Capstone”-ként [Sarokkő]. Sportprogramjaik együttes neve Crimson Tide, bár a korai cikkekben a csapatra szimplán „egyetem” vagy „Crimson White” [Kármin-fehér] néven hivatkoztak. Az első népszerű becenevük a “Thin Red Line” [Vékony Vörös Vonal] volt, a Crimson Tide kifejezést valószínűleg Hugh Roberts, a Brimingham Age-Herald újságírója találta ki, először egy Alabama-Auburn mérkőzésről írt cikkében használta, 1907-ben (ami 1948-ig a két fél utolsó találkozása volt). A meccset hatalmas sárban játszották, és az Auburnt tartották esélyesebbnek, de a „Thin Red Line” nagyon jól küzdött, és sikerült 6-6-os döntetlent kicsikarnia, ezért kapták meg - utalva a csapatszínekre és a sártengerre – a Bíbor Áradat nevet.

UA

Történelem
Az iskolában 1892-ben kezdték el játszani a sportot a The Crimson White (az egyetem 1894-ben alapított hivatalos hallgatói lapja) 1926. november 25-i száma szerint. W. G. Little ismertette meg a helyi diákokat a futballal, ő maga a massachusetts-i Andoverben találkozott vele, ahol ezt megelőzően tanult. Első mérkőzésüket még ebben az évben lejátszották Birminghamben; egészen pontosan 1892. november 11-én győztek le egy javarészt középiskolásokból álló csapatot 56-0-ra, a Lakeview parkban. Rá egy napra elszenvedték első vereségüket is, amikor a Birmingham Athletic Club 5-4-re győzte le őket. Ezen a meccsen a B.A.C. rúgója, Ross rúgott egy 65 (!) yardos mezőnygólt, ami természetesen egyetemi rekord volt. 1896-ban az egyetemi bizottság hozott egy határozatot, melynek értelmében az egyetemi sportcsapatoknak tilos volt elhagyni a kampusz területét sportcélokból. Az ezt követő évben csupán egy meccset játszottak, majd 1898-ban megszűnt a futball az egyetemen. Ez az állapot nem tartott sokáig, a diákok eddigre már túlságosan megszerették a sportot, és a nyomásukra eltörölték az utazást tiltó szabályt, a foci egy év kihagyás után visszatért Alabamába. Ezután sokáig töretlen volt a sport fejlődése, jóllehet 1918-ban az 1. világháború miatt elmaradt a bajnoki szezon. 1919-ben már újra megtartották a bajnokságot, így nem okozott különösebb törést a kényszerű kihagyás a programnak.

1922-ben sikerült először szélesebb körben, az államon kívül is elismerést kivívnia az Alabamának, mikor idegenben, Philadelphiában 9-7-re verték a Pennsylvaniai Egyetemet. Egy évre rá Wallace Wade lett a vezetőedző. ő ezt megelőzően a Vanderbiltnél volt segédedző. 7 alabamai éve alatt 3 bajnoki címet szerzett a csapat, az 1925-ös szezont 100%-osan zárták. Ebben az évben a Rose Bowlon is részt vettek, egy ponttal verték a Washingtont. 1931-ben általános megdöbbenést keltett azzal, hogy a jóval szerényebb futballtradíciókkal rendelkező Duke ajánlatát elfogadva elhagyta Alabamát. Jóval később egy interjúban elárulta, hogy úgy érezte egy magániskolában, amilyen a Duke is, sokkal inkább kibontakozhat, és az edzői filozófiájához is jobban illett az ottani vezetőség hozzáállása. Őt Frank Thomas követte ’32-ben, aki 15 évig vezette a Crimson Tide-ot. Thomas QB-ként játszott a Notre Dame-ben, a mentora nem más volt, mint a legendás norvég edző, Knute Rockne. Rockne mondta róla, hogy a legokosabb játékos, akivel valaha is dolga akadt. Ilyen kezdetek után egyenes út vezetett az edzősködés felé, a georgiai és a tennessee-i egyetemek voltak karrierje első állomásai, ez utóbbiban már vezetőedzőként alkalmazták. Igazán nagy edző az Alabama berkein belül lett, 15 év alatt 6 Bowl győzelmet söpört be, ebből 3 diadal a Rose Bowlon született. 1934-ben, 1941-ben és 1945-ben nemzeti bajnokok lettek. Az ő irányítása alatt játszott a csapatban endet Paul "Bear" Bryant, akinek a neve később egybefonódott a Crimson Tide-dal. Thomas 1946-ban vonult vissza gyengülő egészsége miatt az edzősködéstől, bár adminisztratív pozíciókat továbbra is betöltött a Tide-nál. 1954-ben bekövetkezett halála után nem sokkal könyvet írtak életéről Coach Tommy of the Crimson Tide címmel. Utána Harold D. Drew lett a head coach, aki sikeresnek mondható éveket töltött el a csapatnál 1947 és 1954 között. Egy Bowl győzelmet szerzett a Alabamával, 1952-ben az Orange Bowlon ütötték ki a Syracuse-t 61-6 arányban. Őt követően három viszonylag sikertelen év következett, majd megérkezett Tuscaloosa-ba az a mester, aki nem csak a Crimson Tide-ra, hanem az egész college footballra felbecsülhetetlen hatást gyakorolt, nevét ma is a legnagyobb tisztelettel ejti ki a száján minden futballt ismerő és szerető ember.

Paul William "Bear" Bryant 1958 és 1982 között vezette a csapatot, szinte mindig győztes idényt produkálva. 12 gyermekes földműves-családban született az Arkansas-beli Moro Bottom nevű településen. Becenevét (a Bear angolul medvét jelent) a legenda szerint onnan kapta, hogy 13 évesen megküzdött egy fogságban tartott medvével egy cirkuszi előadás közben. A középiskolában falembert játszott, majd 1931-ben ösztöndíjjal az Alabamához került, 1934-ben tagja volt a nemzeti bajnokságot nyert csapatnak. Az egyetem befejeztével egyből edzősködésre adta a fejét. Többek között a Union College-nál, Alabamában, és a Tengerészeti Akadémián (Navy) volt segédedző, első főedzői állását a Marylandnél töltötte be. Ezután a Kentucky Wildcats következett, ahol első nagyobb sikereit érte el, nyolc év alatt négyszer vezette Bowl-mérkőzésre a csapatot. Innen a Texas A&M-hez vezetett az útja, ahol az általános sportigazgató posztot is betöltötte. Hogy érzékeltessük, milyen attitűddel rendelkezett, álljon itt egy rövid történet első komolyabb A&M-es akciójáról. Mikor megérkezett az Aggies-hez, azt tapasztalta, hogy a játékosok gyengék, és nem megfelelő az edzettségi állapotuk. Hamarosan egy azóta legendássá vált 10-napos edzőtábort vezetett le környékbeli Junctionben. A nyári edzőtábor idején durva hőhullám tombolt, minden napján legalább 38 C° volt a hőmérséklet. Ez nem hatotta meg Bryantet, aki brutális edzéseket tartott és még ivószüneteket sem engedélyezett. Összesen volt két vizes törülköző arra a célra fenntartva, hogy a játékosok hűtsék magukat; egyet az offense kapott, egyet a defense. Nem volt ritka, hogy egy-egy játékos egy nap a testsúlya 10 %-át is kiizzadta... Az edzések hajnalban kezdődtek és általában este 11 előtt nem értek véget. Sok játékos döntött úgy, hogy kiszáll: voltak, akik egész egyszerűen nem bírták fizikailag; voltak, akiknek szimplán elegük lett, sokakat maga Bryant rúgott ki. Az edzőtábor végére a kb. 100 játékosból 35, egyes források szerint csak 27 maradt. Az azóta „Junctioni fiúknak” nevezett túlélők mind azt mondták évekkel később, hogy mentálisan sokkal erősebb emberek lettek az élmény után. Az eseményt meg is filmesítették 2002-ben Junction Boys címmel, melyben az ismert színész, Tom Berenger alakította Bear Bryantet. Bár rögtön nem hozta meg az eredményét a tábor, 1-9-et produkáltak első évükben (ez volt az egyetlen negatív mérlege Bryantnek karrierje során), két évvel később már veretlen szezont produkáltak és megnyerték a Southwest Conference-t.

bear

1957. december 3.-án elhagyta a Texas A&M-et és visszatért Alabamába, átvéve a főedzői posztot. 1961-ben már hibátlan szezont hozott össze a csapat, majd a Sugar Bowlon legyőzte az Arkansast, ezzel elhódítva a nemzeti bajnokságot is. Az ezt követő három évben a jól ismert, magyar származású Joe Namath volt a Crimson Tide irányítója, aki Howard Schnellenberger akkori segédedző erőteljes invitálására fogadta el az iskola ajánlatát. 1962-ben az Oklahoma Sooners-t verve hódították el az Orange Bowlt, ’63-ban a Sugar Bowlon diadalmaskodtak. 1964-ben nemzeti bajnokok lettek, bár ezúttal elveszítették az Orange Bowlt a Texas Longhorns ellenében. Ez volt az első futballmérkőzés, amelyet az egész USA területén színesben adtak. 1965-ben a New York Jets draftolta Namath-et, aki így elhagyta a csapatot (bár 2006-ban visszatért az Alabamai Egyetem kötelékeibe, hogy félbehagyott tanulmányait befejezve diplomát szerezzen). Ez az eredményességet nem befolyásolta, a Crimson Tide továbbra is dominálta az NCAA-t, 1965-ben ismét bajnokok lettek, az Orange Bowlon a Nebraskát verve. A következő év ismét hibátlanul sikerült, 11-0 lett a mérleg, majd ezúttal a Sugar Bowlon látták el a Nebraska baját. 1967-ben Kenny Stabler QB vezérletével szokásosan erős volt a Tide, de a bajnokság kapujában megálltak, a Florida Gators ellen csupán 37-37-es döntetlenre futotta. Ez megakasztotta a lendületet és a Cotton Bowlt elvesztették Bryant korábbi csapata, a Texas A&M ellenében. Az ezt követő 4 év - szigorúan "bear bryantes mércével" mérve - kevésbé volt sikeres. 1971-ben bevezette a wishbone-t, egy 3 running backet alkalmazó támadóformációt, mely erősen favorizálja a futójátékot. Ezt az option offense-t támogató támadófelállást az egyetemi fociban 1968-ban „találta ki” a Texas akkori HC-je, Darrell Royal, éppen annak hatására, hogy az A&M a Cotton Bowlon option offense alkalmazásával verte meg az Alabamát. Ez az újítás újabb 10 évre biztosította a Crimson Tide sikerességét. 1973-ban (bár a Sugar Bowlon kikaptak), ’78-ban, és ’79-ben is nemzeti bajnokok lettek. 1978 és 1980 között 28 meccset nyertek meg zsinórban. 1975-ben még életében róla nevezték el a Crimson Tide stadionját Bryant-Denny Stadiumnak (addig Denny Stadium volt a neve az egyetem egyik igazgatója után). 1982. december 29-én egy korszak ért véget, Bear Bryant utolsó mérkőzésén viselte híres pepita kalapját. Búcsúmeccsén, a Liberty Bowlon 21-15-re nyertek az Illinois ellen. Egy interjús kérdésre, hogy mihez fog kezdeni, miután abbahagyta az edzősködést, viccesen azt válaszolta: „Valószínűleg egy héten belül elpatkolok”. Sajnos nem sokat tévedett, 27 nappal utolsó mérkőzését követően mellkasi fájdalmakkal kórházba szállították, ahol már nem tudták megmenteni az életét. A birminghami Elmwood Temetőben helyezték végső nyugalomra. Bear Bryant halála óta folyamatosan váltogatták egymást a sikeres és a kevésbé sikeres időszakok, sőt a 2000 utáni időszak kifejezetten kínos incidenseket is hozott a csapat számára. A Crimson Tide-nak 1983 óta 8 különböző edzője volt: Ray Perkins, Bill Curry, Gene Stallings, Mike Dubose, Dennis Franchione, Mike Price, Mike Shula, valamint a jelenlegi HC, Nick Saban. 2009-ig bajnoki címet egyszer, 1992-ben hódították el.

Stallings 1996-os visszavonulásakor a védekező koordinátor Mike Dubose-t nevezték ki HC-nek. Az ő „szakterülete” a tehetséges védőfal-emberek összegyűjtése volt, viszont vezetőedzőként kevésbé volt effektív. 1999-ben megnyerték a SEC-t a tehetséges Shaun Alexander és Chris Samuels vezérletével, akik egyaránt kiváló NFL-karriert futottak be. 2000-ben magas elvárásokkal nézett szembe a csapat, a ranglistákon az előkelő 3. helyre sorolták őket, ennek ellenére az idény első mérkőzésén a jóval gyengébbnek tartott UCLA-től kaptak ki 35-24-re. A Vanderbilt elleni győzelmet követően a Southern Mississippi egyetemtől zakóztak le 21-0 arányban. Dubose felajánlotta a lemondását, de sportigazgató Mal Moore nem fogadta el. A 2000-es szezon katasztrofálisan ért véget, az utolsó három mérkőzésen vereséget szenvedtek, ráadásul az Auburn ellen 9-0-ra buktak el, ami különösen fájdalmasnak bizonyult. Dubose-nak persze le se kellett már mondania, azonnal menesztették. 2002-ben az NCAA vizsgálatot indított az Alabama ellen, mivel kiderült, hogy Albert Means falembert úgy sikerült a Crimson Tide-hoz csábítani, hogy az egyik alabamai toborzóember, Logan Young - aki már Joe Namath idején is a Bamánál volt - 150 000 dollárt fizetett a játékos középiskolai edzőjének, hogy meggyőzze Means-t, válassza az Alabamát. Youngot 1 év szabadságvesztésre ítélték, amiből fél évet börtönben, fél évet házi őrizetben kellett töltenie. Az Alabamát két évre eltiltották a bowl mérkőzésekről és 21 játékos ösztöndíját vonták meg. Dubose helyére Dennis Franchione-t szerződtették, aki hamar a média kedvencévé vált, ám két pozitív mérlegű szezonnal a háta mögött Franchione megunta a tűzoltómunkát és a Texas A&M-hez távozott. Az őt követő Mike Price nagyon rövid időt töltött a Crimson Tide-nál. 2002 decemberében érkezett Franchione pótlására, a 2003-as tavaszi edzőtábort vele csinálták végig a játékosok, majd májusban már szerződést is bontottak vele. A Sports Illustrated magazin egy cikke szerint pensacolai útja során Price egy sztriptízbárba tért be, ahol jelentősen felöntött a garatra, majd később az este folyamán az egyik táncos társaságában ment fel a hotelszobájába, ahol szexuális kapcsolatot létesített vele. Az ittasságot Price nem tagadta, azt viszont igen, hogy lefeküdt volna a táncosnővel. 20 millió dolláros kártérítést követelve pert indított a lap ellen becsületsértés miatt. (2005-ben némileg igazolódott Price állítása, mivel a sportlap a peren kívüli megegyezést választotta. Később az is kiderült, hogy Don Yaeger, a cikk írója fizetett az egyik forrásának az információkért és az informátoraival való beszélgetéseket nem is rögzítette, de visszamenőleg ez már hozhatta helyre Mikre Price megtépázott renoméját, amiért eltávolították álmai állásából.) A Price-fiaskó után gyorsan találni kellett egy új vezetőedzőt. A választás Mike Shula-ra, a legendás Don Shula fiára esett, akinek ez volt első komolyabb megbízatása. 4-9-es mérleggel debütált, de több mérkőzésen is csupán hajszálon múlott a csapat veresége. 6-6 és bowl-szereplés, majd 10-2-es idény jött, a Cotton Bowlon Texas Tech-et verve. Mikor azonban 2006-ban megint csak 6-6-ra volt képes, a vezetőség megelégelte az egy helyben való toporgást. 2007-ben nagy halra vetették ki a hálójukat, aki nem is tudott nemet mondani a visszautasíthatatlan ajánlatra.

Nick Saban 2007. január 3-án a Miami Dolphins-t elhagyva foglalta el az Alabama főedzői állását, egy 8 éves, 32 millió dolláról szóló szerződésre rákanyarítva a nevét. Első idénye nagyszerűen kezdődött, de a Louisiana-Monroe elleni zakó különösen kínos volt, mivel a Warhawks még sosem győzött le SEC-s ellenfelet. Sabant ekkor még minden oldalról támadták, a vetélytársak közül különösen az LSU szurkolóitól kapott kritikákat, hiszen a Tigers-szel 2003-ban felülhetett az NCAA trónjára. Sokat azonban a Tide fanoknak sem kellett erre várniuk, míg 2008-ban egy meccsen múlt a nagydöntő (az SEC-fináléban a Tim Tebow vezette Florida győzedelmeskedett), addig 2009-ben veretlenül, 2011-ben és 2012-ben egy-egy vereséggel jutottak el a BCS címmérkőzésig, és ha már ott voltak, egyszer sem engedték ki a markukból a kristálytrófeát.

bds

Tradíciók
Az elefánt: Kétféle történet is van arra nézve, hogy miképpen kapcsolták az egyetemhez az elefánt figuráját, de ezt mindkettő 1930-ra datálja. Ekkoriban a Crimson Tide-ot Wallace Wade vezette. Az első történet szerint egy Ole Miss elleni mérkőzésükön teljes mértékben dominálták a Rebels csapatát. A beszámolók szerint határozottan érzékelhető volt egyfajta távoli morajlás. A nézőtéren páran azt kezdték kiabálni: „Fogjátok vissza a lovaitokat, itt jönnek az elefántok!”, és ez hamar megragadt a köztudatban. A sportújságírók „Vörös Elefántokként” hivatkoztak a csapatra. A másik sztori azt mondja, hogy a birminghami cégnek, amely a csapat felszerelését szállította a Rose Bowlra, a logója egy vörös elefánt volt. Ez a teherautóik oldalára is fel volt festve. Mikor a csapat Pasadenába érkezett, a csapat tagjainak nagy méretét a logóval kapcsolták össze az újságírók.

Million Dollar Band: Az Alabama rezesbandáját 1913-ban alapította meg kezdetben 14 taggal Dr. Gustav Wittig. Az első világháború alatt, 1917-ben katonai bandává váltak és 1927-ig a diákok vezették. Az alabamai kampusz legnagyobb szervezete, általában 330-nál is több fő a tagja. A Sports Illustrated a nemzet 3 legjobb rezesbandája közé sorolta őket, a „Millió Dolláros Banda” elnevezés W. C. "Champ" Pickens-hez köthető. 1922-ben a Georgia Tech elleni meccsen gyenge játékkal 33-7-re kikapott a csapat. Ahhoz, hogy a zenekar is a csapattal tarthasson Atlantába, adományokat kellett gyűjteniük, mert nem volt pénzük az utazásra. Ez olyannyira jól sikerült, hogy egy külön hálókocsit sikerült bérelniük, ami akkoriban félig-meddig a luxuskategóriába tartozott. A mérkőzés után egy atlantai sportújságíró a következő kérdést tette fel Pickensnek: „Focicsapata az Alabamai Egyetemnek nem nagyon van, de rendelkeznek valami mással?” Erre Pickens tömören csak annyit mondott: „Egy Millió Dolláros Bandával.”

A “Rammer Jammer” a Tide szurkolók legkedveltebb rigmusa, a “Yea Alabama” a hivatalos harci induló, a “Sweet home Alabama” című népszerű Lynyrd Skynyrd szám pedig de facto indulóként funkciónál, melyet a “Roll Tide Roll” üvöltéssel kísérnek.

Rivalizálások
Az éves Auburn-Alabama futballmérkőzést Iron Bowlnak hívják az 1980-as évek óta (utalva ezzel a Birmingham környéki nehézfémiparra), és ezek általában borzasztóan kemény és intenzív találkozók. Az Iron Bowl akkora jelentőséggel bír, hogy nem egyszer politikai hatása is volt, valamint Alabama társadalmának egészére is kihatott egy-egy mérkőzés. Az első Alabama-Auburn találkozót 1893. február 22-én játszották kb. 2000 néző előtt és az Auburn 33-22-es győzelmével ért véget. 1907-ben 40 éves szünet következett a sorozatban, mert nem tudtak a felek megegyezni abban, hogy honnan lehetne pártatlan bírókat biztosítani. 1948-ban indították újra, az örökmérlegben az Alabama vezet 42-34-1-re. A legtöbb sajtóorgánum (az ESPN Magazine és a Sports Illustrated lapokkal az élen) ezt a rivalizálást tartják az egész USA-ban az egyik legerősebbnek minden sportot és ligát figyelembe véve. Talán a legismertebb Iron Bowl az 1972-es, amely azóta csak „Punt Bama Punt” néven ismert. 10 perccel a találkozó vége előtt 16-0-ra vezetett a Crimson Tide, majd egy mezőnygóllal a Tigers 16-3-ra módosította az állást. A következő Alabama előretörés nem sikerült, és negyedikre puntoltak, de a rúgást az Auburn játékosa, Bill Newton blokkolta, és csapattársa, David Langner TD-ig futott vissza a szabad labdával. Nem sokkal később hihetetlen módon még egyszer lejátszódott az eseménysor, ugyanazokkal a szereplőkkel: Newton blokkolt, Langner TD-t szerzett, és a sikeres extra ponttal együtt 17-16-ra fordítva, megnyerték csapatuknak a meccset.

A Tennessee Volunteers-szel való meccsüket minden október harmadik szombatján játszották tradicionálisan. A mérkőzésre még mindig „Third Saturday in October” néven hivatkoznak, habár előfordul, hogy némileg eltérő időpontban jrendezik. A rivalizálás kezdete nagyjából 1920-ra tehető, amikor az Alabama egyeduralkodását délen megingatták a „később jött” iskolák, és köztük a prominens szerepet a Tennessee vállalta. Az eddigi 95 rangadóból 50-et a Crimson Tide, 37-et a Vols nyert, és 8 döntetlen született.