Arizona Cardinals [ARI]

Alapítás
1898
Liga
NFC
Divízió
W
Város
Glendale, Arizona
Stadion
University of Phoenix Stadium

Weboldal
http://www.azcardinals.com

Tulajdonos
Bill Bidwill
Főedző
Bruce Arians
OC
Harold Goodwin
DC
James Bettcher

Dicsőséglista

Super Bowl győzelmek száma: 0
NFL bajnoki címek száma (1966 előtt): 2 - 1925, 1947
NFL/NFC Championship címek száma: 1 - 2008 (NFC)
Divíziógyőzelmek száma: 6 - 1947, 1948 (NFL West), 1974, 1975 (NFC East), 2008, 2009 (NFC West)
Playoff szereplések száma: 9 - 1947, 1948, 1974, 1975, 1982, 1998, 2008, 2009, 2014

Chicago-i évek (1898-1959)
A csapatot 1898-ban alapította Chris O’Brien Chicagoban. A nevük ekkor még Morgan Athletic Club volt. Később O’Brien elköltöztette a csapatot a Chicago-i Normal Park-ba, ami a Racine sugárúton volt található. Ebből adódóan a csapat neve Racine Normals-ra változott. 1901-ben O’Brien megvásárolt pár sötétpiros (maroon) színű használt felszerelést a Chicago Egyetemtől. A használt állapotuknál fogva ezek a mezek kifakultak, ezért O’Brien kijelentette, hogy ezek a mezek nem maroon (sötétpiros) színűek, hanem cardinal piros színűek. ("That is not maroon, it is cardinal red!") Innentől a csapat neve Racine Cardinals-ra változott. A csapat a 1906-ban feloszlott, mivel sok volt a riválisa, de 1913-ban újraalakultak. Sajnos az I. Világháború és a spanyolnátha járvány miatt 1918-ban ismét feloszlottak.

20-as évek
1920-ban a csapat, 100 dollár belépési díj ellenében, tagja lett az American Professional Football Association-nek. Ez a szervezet, 1922-ben NFL néven alakult újra. A csapat neve Chicago Cardinals-ra változott és ettől a szezontól kezdve meccseiket a Comsey Park-ban játszották. A Cardinals az első NFL Bajnoki címét 1925-ben szerezte. A szezont 11 győzelemmel, két vereséggel, és egy döntetlennel zárva.

30-as évek
1929-ben Dr. David Jones vette meg a csapatot O’Brien-től. 1932-ben újabb tulajdonosváltás történt, ugyanis a Chicago Bears akkori alelnöke, Charles Bidwill, megszerezte Jones-tól a csapatot. Mint utóbb kiderült, az volt ez idáig az utolsó tulajdonosváltás, mivel jelenleg is a Bidwill család tulajdonában van a csapat.
Egyéb pozitív dolog nem történt ebben az évtizedben, mert a csapat csak két szezonban (1931 és 1935) tudott csak pozitív mérleget felmutatni. Ezután azonban 10 évig csak negatív mérlegű szezonok következtek 1936 és 1945 között.

40-es évek
1944-ben a II. Világháború miatt kialakult játékoshiány következtében a Cardinals és a Pittsburgh Steelers egy szezon erejéig egyesítette csapatait. A közös együttes neve „Card-Pitt” lett. Az egyesült csapat eredménye mondhatni nem túl fényes mivel győzelem nélkül zárták a szezont. A Cardinals a második (és egyben utolsó) NFL Bajnoki címét 1947-ben szerezte meg. A Bajnoki címért a Philadelphia Eagles-t győzték le 28-21-re. A győzelemhez nagyban hozzájárult a „Millió Dolláros Backfield”, akik 282 yardot futottak. Tagjai: Paul Christman QB, Charley Trippi HB, Elmer Angsman HB és Pat Harder FB. Sajnos Charles Bidwill ezt a győzelmet nem élte meg, mivel a szezon előtt elhunyt a csapatot feleségére, Violet-re hagyva. A következő évben szintén a bajnoki címért játszhatott a csapat, azonban az 1947-es döntő visszavágóján 7-0-s vereséget szenvedtek az Eagles-től. 1949-ben Violet Bidwill feleségül ment egy St. Louis-i üzletemberhez, Walter Wofnerhez.

50-es évek
Ez az évtized elég lehangoló volt a csapat számára, mivel csak 33 győzelmet szereztek. A legtöbb évben a csoport utolsó helyét foglalták el. Ebben az évtizedben a legjobb mérleggel 1956-ban zártak, amikor is 9 győzelem mellett 7 vereséget szenvedtek, ezzel másodikak lettek a csoportjukban. Ehhez a gyenge teljesítményhez csatlakozott a Bears legyőzhetetlen szerepe. Ezek pedig a nézőszám és a jövedelem csökkenésében mutatkoztak meg. Ezért a Bidwill-ek üzletet kötöttek az NFL-el, hogy a Cardinals-t St. Louis-ba költöztetik az 1960-as szezon előtt. Ez a lépés megakadályozta a rivális AFL-t (American Football League), hogy csapatot hozzon létre St. Louis-ban.

St. Louis-i évek (1960-1987)
Amíg a Cardinals St. Louis-ban székellt, két Cardinal csapat is volt ebben a városban (football és baseball). A szurkolók és a helyi kommentátorok „football Cardinals” és „baseball Cardinals” néven nevezték őket megkülönböztetve a két csapatot.

60-as évek
Az új St. Louis „football” Cardinals sokat javult elődeihez képest és a 60-as években versenyképes tudott lenni. Új sztárok bukkantak fel, mint Larry Wilson, Charley Johnson, Jim Bakken, Sonny Randle és Jim Hart. Ebben az időszakban, amikor csak két vagy négy csapat jutott be a rájátszásba a Cardinals playoff ínsége tovább nőtt, amíg 1964 nem jutottak be. 1966-ban vezette a csapat a Keleti Konferenciát 8-2-1-es mérleggel, azonban a Dallas Cowboys ellen vereséget szenvedtek ezzel egy három meccses nyeretlenségi sorozatot elindítva. Így 8-5-1-es mérleggel nem jutottak rájátszásba. Két évvel később sem sikerült bejutni, pedig 9-4-1-es mutatóval végeztek. 1969-ben 4 győzelemmel 9 vereséggel és egy döntetlennel zárt a csapat. Ebben a szezonban mutatkozott be a későbbi Hall of Fame safety Roger Wehrli, aki 14 szezont játszott a Cardinals-ban.

70-es évek
Violet Bidwill Wolfner 1962-ben meghalt, a csapatot fiaira Bill és Charles Jr.-ra hagyta. 1972-től Bill Bidwill az egyedüli tulajdonosa a csapatnak. Rajta kívül csak a New York Giants és a Chicago Bears van régebb óta ugyanannak a tulajdonosnak a birtokában.
1970-ben három, novemberi mérkőzésen, Houston, Boston és Dallas, sikerült az, hogy az ellenfelek nem szereztek pontot. Viszont decemberben mindhárom meccsüket (New York Giants, Detroit, Washington) elveszítették, ezzel 8-5-1-es mérleggel lemaradtak a Playoff-ról. Az 1971 és 73 közötti három évben mindig 4-9-1-es mutatóval végzett a csapat.
1972-ben Larry Wilson visszavonult. A következő évben új edző érkezet Don Coryell személyében. 1974-ben hét győzelemmel kezdte a Cardinals az idényt és a végén 1948 után újra bejutottak a rájátszásba. Azonban a Minnesota Vikings elleni mérkőzésen, a jó első félidőben mutatott játék után, 30-14-es vereséget szenvedtek. 1975-ben ismét megnyerte a csapat az NFC East-et, rájátszásba jutott, de ott ismét az első körben vereséget szenvedett a Los Angeles Rams csapatától. Ebben az időszakban a Cardinals egy igen elismert támadóalakulattal rendelkezett, ami közül kiemelendő a támadófal, amit olyan játékosok alkottak, mint Dan Dierdorf, Conrad Dobler és Tom Banks. A másik meghatározó dolog ebben az időszakban, hogy a csapat rengetek szoros mérkőzést játszott, köztük pár csalódást keltő vereséggel végződőt is. Ezért a médiában és a szurkolók között elterjedt egy becenév, amivel a csapatot illették, ők voltak a „Cardiac Cardinals”. Az 1976-os szezonban ismét a rájátszásba kerülésért harcolt a Cardinals. A Hálaadás napján megrendezett Dallas elleni mérkőzés, vereséggel zárult, így a playoff is elúszott. Ezzel a Cardinals lett az első NFC-s csapat, amely a szezonban szerzett 10 győzelme ellenére nem szerepelhetett a rájátszásban. A 70-es évek végén a csapatot a rossz draftok és rossz személyi döntések jellemezték. Ezek közé tartozik például az 1978-as drafton az első körben kiválasztott kicker(!) Steve Little személyében, aki 1980-ban lebénult egy autóbaleset következtében. 1978-ban a tulajdonos, Bill Bidwill, azt a Bud Wilkinsont nevezte ki vezetőedzőnek, aki annak idején 17 évet töltött az Oklahoma egyetem edzői székében és vezette sikerre a Soonerst. Azonban Wilkinson sem tudott pozitív mérleget elérni, az 1978-as 6-10-es eredmény után 1979-ben 13 mérkőzés után csupán három győzelemmel rendelkezett a csapat. Ezek után Wilkinsont kirúgták, helyét a maradék három mérkőzésen át Larry Wilson, a korábbi Cardinals játékos és Hall of Famebe is beválasztott safety vette át.

80-as évek
Az évtized elején az 1982 és 1984 közötti három évben mindig győztes mérleget ért el a csapat. Ennek a Cardinalsnak a meghatározó tagjai, az irányító, Neil Lomax, az elkapó, Roy Green és a futó, Ottis Anderson voltak. 1982-ben, a játékossztrájk miatti csonka szezonban sikerült bekerülni a 16 csapatos rájátszásba, de ott vereséget szenvedtek a Green Bay Packerstől. Az 1984-es szezon utolsó fordulójáig harcban volt a csapat, hogy megnyerjék az NFC Eastet, de a Washington Redskins elleni utolsó mérkőzésen Neil O’Donoghue kihagyta a mérkőzést megnyerő mezőnygólt. Így a Redskins nyerte a találkozót 29-27-re és ezzel a csoportot is. Az 1987-es szezon a Tampa Bay Buccaneers elleni mérkőzés miatt marad emlékzetes. Történt ugyanis, hogy a Cardinals 28-3-as hátrányból fordította meg e mérkőzést a negyedik negyedben és nyert végül 31-28-ra. Ez a 28 pontos különbség a legtöbb, amit valaha az NFL történetében a negyedik negyedben ledolgoztak.
Az 1988-as szezon előtt Bill Bidwill a franchise elköltöztetése mellett döntött, mivel nem sikerült meggyőznie St. Louis város vezetőit egy új stadion felépítésével kapcsolatban.
A St Louisban eltöltött 28 év alatt a Cardinals csupán háromszor jutott be a rájátszásba, és egyetlen playoff győzelmet sem szerzett.

Arizona-i évek (1988- )
A franchise tehát Arizona államba költözött és felvette a Phoenix Cardinals nevet. A mérkőzéseket az Arizona State egyetem stadionjában, a Sun Devil stadionban játszották. A 73,000 férőhelyes stadionban az átlag nézőszám 35,000 főre rúgott. Idegenben sem volt jobb a helyzet, mivel a Cards az NFC East tagja maradt, így a csapatnak a ligában is példanélküli nagy távolságú utakat kellett megtennie idegenbeli meccseikre. A St. Louisból való költözés után is Gene Stallings maradt a csapat vezetőedzője. Az 1988-as szezonban az első két mérkőzését elvesztette ugyan a Cardinals, a Cincinnati Bengals és a Dallas Cowboys ellen, de az ezután következő kilenc mérkőzésükből hét esetben győztesként jöttek le a pályáról. Az egyik legemlékezetesebb győzelem a San Fransisco 49ers elleni volt, melyen 23-0 után 24-23-ra tudtak nyerni a vörösbegyek. Sajnos a csapat hátralévő öt mérkőzését elvesztette, így 7-9-es mutatóval zárta az évet. 1989-ben Stallings a tizenegyedik heti Rams-től elszenvedett 37-14-es vereség után bejelentette, hogy lemond a szezon után, de Bill Bidwill, a csapat tulajdonosa jobbnak látta egyből meneszteni a vezetőedzőt. Hank Kuhlmann lett az ideiglenes vezetőedző, de ő sem járt sok sikerrel, a szezon végén a maradék öt mérkőzését elvesztette a Cardinals. Joe Bugel lett az új vezetőedző, ő 1990-től 1993-ig töltötte be ezt a pozíciót. A Bugel-éra első három szezonja után, 1993-ban jelentős fejlődést mutatott a csapat. 7-9-es mérlege ugyan nem volt elég a rájátszásra, de az utolsó három héten minden mérkőzést megnyert a csapat, azonban ez sem volt elég, hogy Bugel megtarthassa állását. Buddy Ryan volt a következő a sorban, de ő is csak két évig maradt. Első évében 8-8-cal végzett a Cardinals, az utolsó heti 10-6-os vereség a Falconstól biztosította, hogy ismét lemarad a rájátszásról a Cards. 1995-ben azonban 4-12-es mérleggel zárt a csapat és a vereségek között volt a 27-7-es Carolina Panthertől elszenvedett fiaskó (a Panthers ez idő tájt töltötte első évét a ligában). 1996-ban Ryan helyettese Vince Tobin lett és ebben az évben a vörösbegyek mérlege is 7-9-re javult. 1997-ben újabb visszaesés következett és 4-12-es rekordjával ismét a divízió utolsó helyén találta magát a Cardinals. Ugyanakkor ebben az évben mutatkozott be a csapatnál Jake Plummer, aki korábban az Arizona State csapatát 11-0-s rekordhoz segítette az alapszakaszban. 1998-ban a Cardinals a rájátszásban találta magát, a tizenötödik héthez 6-7-es mérleggel érkezett a csapat, majd utolsó három mérkőzésüket megnyerve 9-7-es mérleggel büszkélkedhettek. A három győzelem során a Cardinals 8 ponttal szerzett többet ellenfeleinél összesen. Ekkor újra megkapták a Cardiac Cards becenevet, mivel nyolc mérkőzésük múlott három vagy annál kevesebb ponton. Ezekből a szoros mérkőzésekből hét a Cardinals győzelmével végződött. A Wild Card hétvégén az Arizona a Dallas Cowboys-szal néztek szembe. Nagy meglepetsésre félidőben már 10-0-ra vezetett a Cardinals és a mérkőzés végéig meg is tartották előnyüket, 20-7 lett a végeredmény. Ezzel 1947 után újra rájátszásbeli győzelmet szerzett a Cardinals. A Divisional körben Minnesotaba utaztak, de itt sima 41-21-es vereséget szenvedtek a Vikingstől. 1999-ben magasak voltak az elvárások a csapattal szemben, de nem tudtak megfelelni ezeknek, és 6-10-zel zárták a szezont.

2000-es évek
Az új évezred kezdetén újra a régen megszokott középszerű csapat letta Cardsból.
2000-ben a Cardinals ismét az NFC East utolsó helyén végzett, három győzelem mellett 13 vereséget szenvedtek el. A kezdő irányító, Jake Plummer majd 3000 yardot passzolt a szezon során, de 12 TD mellett 21 INT-t is elért, a QB rating-je 66 lett, ami nem igazán kezdő QB-hez méltó érték. Elkapások terén David Boston jeleskedett, aki több mint 1100 yardot ért el, emellett volt hét TD-ja is. Azért akadtak pozitív eredmények is ebben a szezonban. A Cardinals szerezte a legtöbb kickoff visszahordás TD-t (3), 26,7 yardos átlaggal övék volt a legjobb mutató a kickoff visszahordások tekintetében. A pocsék szereplés ellenére volt egy Pro Bowl részvevőjük is, Scott Player, punter, személyében. Deccember 18-án a vezetőség úgy döntött, hogy megvállnak az addigi főedzőtől, Vince Tobin-tól, és az utód az eddig védekező koordinátori feladatokat ellátó Dave McGinnis lesz. A 2000-es év azért is fontos a franchise történetében, mert ebben az évben utasította el Maricopa megye, hogy a Cardinals új stadiont kezdhessen építeni.

A 2001-es szezon előtti drafton a harmadik körben választotta ki a Cards Adrian Wilson-t, aki a csapat egyik meghatározó játékosává vált. A szezont 7-9-es mérleggel zárta a csapat, ezzel az NFC East utolsó előtti helyét szerezték meg. A QB, Jake Plummer ebben az évben több mint 3600 yardot passzolt és több TD-t szerzett, mint INT-t (18 TD, 14 INT). David Boston majd 1600 yardjával és 8 TD-jával a Cardinals legjobb elkapója lett 2001-ben.
A 2002-es szezon több okból is meghatározó volt a Cardinals szempontjából. Az egyik, hogy egy teljesen új divízióba az NFC West-be került, köszönhető ez a Houston Texans létrejöttének, így az NFL vezetői négy NFC és négy AFC csoportot kreáltak. Az új divízióba a San Francisco 49ers, Seattle Seahawks és a St. Louis Rams csatlakozott. Ezzel csökkent a keleti partra történő hosszú utazások száma. A másik esemény Pat Tillman visszavonulása volt a focitól, aki úgy döntött, hogy a sport karriert feláldozva csatlakozik, a hadsereghez és hazáját szolgálja. A történet szomorú véget ért, ugyanis Tilllman 2004-ben Afganisztánban életét veszítette egy baleset következtében, amikor is szövetségesek nyitottak tüzet a szakaszára. Pat Tillmant hősi halottnak nyilvánították, 40-es számú mezét a Cardinals később visszavonultatta. A szezont 5-11-es mérleggel és az NFC West utolsó helyén zárta a csapat.

A 2003-as draft során sikerült megszerezni a második körben az elkapó Anquan Boldint és a harmadk körben a linebacker Gerald Hayest, akik a csapat meghatározó emberei lettek. A szezon mérlege 4 győzelem mellett 12 vereség és megint az utolsó hely a csoportban. Azonban Boldint szavazta meg az AP az év támadó újoncának. Év végén távozott McGinnis az főedzői székből. McGinnis után Dennis Green következett, aki 1992 és 2001 között 97-62 győzelem-vereség mutatót, valamint négy NFC Central csoport és két NFC konferencia győzelmet tudott produkálni a Minnesota Vikings főedzőjeként.
Az első Dennis Green által összehozott draft class, tehát a 2004-es, igen jóra sikeredett. Az első kör harmadik választásával Larry Fitzgerald került a Cardinals-ba. Fitz első öt szezonjából háromban Pro Bowl résztvevő (2008-ban Pro Bowl MVP), valamint a liga egyik, ha nem a legjobb elkapója. Karlos Dansby a második körben érkezett és a védelem egyik vezérévé vált. Darnell Dockett és Antonio Smith is ebben az évben került a csapathoz (Smith a Houston Texans csapatához távozott a 2008-as szezon után), akik a védekező falba hoztak fejlődést. A szezon mérleg valamelyest javult az elmúlt évekhez képest, de a 6 győzelem mellett összegyűlt 10 vereség még mindig csak az NFC West harmadik helyére volt elég.

2005-ben az NFL történetében először került sor alapszakasz mérkőzésre az Egyesült Államok határain kívül. Október 2.-án a Cardinals és a San Francisco 49ers mérkőztek meg egymással a Mexico City-ben található Aztec stadionban. A mérkőzésre 103467 néző volt kíváncsi, ez a legnagyobb nézőszám az NFL történetében egy mérkőzésen. Az eredmény 31-14-es Cards győzelem (ez a meccs volt az elindítója az NFL International-nak is, csak ez az egy meccs NFL Fútbol Americano néven futott). A szezon alakulásáról csak annyit, hogy 2004-hez képest rontani sikerült a mérlegen és 5-11-gyel zárta az alapszakaszt a Cards, ami a csoport harmadik helyére volt elég. Ez volt az utolsó év, hogy a Cardinals a Sun Devil stadionban játszotta hazai mérkőzéseit. 2003-ban a franchise elkezdte építeni az új stadiont Phoenix nyugati elővárosában, Glendale-ben és a következő szezont már az új stadionban kezdte a csapat.

A Cardinals szurkolók a 2006-os szezontól várták az eddigieknél jobb teljesítményt. Az offseasonben a csapat leigazolta a szabadügynök futót, Edgerrin James-t. A draft első körében az egyetemi pályafutása során sikert sikerre halmozó irányító, Matt Leinart került kiválasztásra. Leinartban nem titkoltan a franchise QB-t látták a vezetők és azt várták, hogy James és a WR páros (Boldin és Fitzgerald) segítségével sikerrel irányítja majd a támadásokat. A 2006-os évi drafton nemcsak Leinart került kiválasztásra, hanem több a 2008-as szezonra kezdő játékos is, mint pl a TE Leonard Pope, a guard Deuce Lutui, valamint a nose tackle Gabe Watson. Tehát az elvárások nagyok voltak a csapattal szemben. A szezon az új otthonban, a University of Phoenix stadionban, kezdődött. Az ellenfél a csoportrivális San Francisco 49ers volt. Az új stadion első TD-ját is ők szerezték meg Alex Smith Vernon Davisnek adott 31 yardos passzával. A mérkőzés végül 34-27-es hazai győzelemmel végződött. Azonban a szezon következő nyolc mérkőzéséből egyet sem sikerült megnyerni, így 1-8-cal indult a szezon. Ebből a nyolc mérkőzésből, talán a legfájóbb a Chicago Bears elleni MNF mérkőzés volt. A Cards az első félidőt követően 20 pontos előnyt szerzett, de a második félidőre a Bears feltámadt hamvaiból és megfordította az eredményt, köszönhetően a védelem által csinált két fumble visszahordás TD-nak és a Devin Hester által végrehajtott 82 yardos punt visszahordás TD-nak... Az Arizonának, illetve Neil Rackers-nek volt még egy utolsó lehetősége, hogy megnyerje a meccset, azonban a rúgó kihagyta a 40 yardos field goalt. A mérkőzést követő sajtótájékoztatón Dennis Green teljesen kikelt magából. Az ominózus „They are who we thought they were!” mondatot az egyik sört gyártó vállalat (Coors Light) fel is használta egyik reklámjában. A szezont egy csalódást keltő 5-11-gyel az NFC West utolsó helyén zárta a csapat. Ennek eredménye 2007. január 1-én következett be, amikor is a vezetőség megvált Dennis Greentől.

A Ken Whisenhunt éra 2007. január 14.-én kezdődött, amikor is három éves szerződést kötött a Cardinals-szal. Korábban a Pittsburgh Steelers támadó koordinátori feladatát látta el és ez az első főedzői megbízatása lett. Első lépésként majdnem a teljes edzői stábot elküldte (kivéve a védelem koordinátorát, Clancy Pendergast-ot), helyükre a Steelerstől csábított át edzőket, mint pl. Russ Grimm vagy fiatal feltörekvő edzőket, mint pl. Todd Haley. A játékosok között is hasonlóan járt el Whisenhunt, nem nagynevű, de megbízható kezdő játékosokat próbált szerződtetni (mint utóbb kiderül több-kevesebb sikerrel). A támadófalat próbálta erősíteni Mike Gandy (LT) és Al Johnson (C) leigazolásával, a secondary-be a CB, Roderick Hood érkezett, valamint a special team-be Sean Morey. Ők négyen mondhatóak a legfontosabb érkezőknek. A drafton is a támadófalat erősítette az új edző, amikor is az ötödik választással a Penn State játékosát Levi Brown-t választotta ki. A 2007-es draft került a csapathoz Steve Breaston (WR) és Ben Patrick (TE) is, valamint a csalódást keltő NT Alan Branch is. Az edzőtábor (training camp) egyik kérdése volt, hogy Whisenhunt kit nevez ki kezdő irányítónak a második évét kezdő Matt Leinart és a tapasztalt, korábbi alapszakasz MVP Kurt Warner közül. A választás a fiatal Leinartra esett és Warner is elfogadta, hogy mentorként segítse csapattársát.  A szezont (már mondhatjuk, hogy hagyományosan) a San Francisco vendégeként kezdte meg a Cards és távozott onnan három pontos vereséggel. A második és harmadik mérkőzésen is három pont különbség született a mérleg 1 győzelem (Seattle) és 1 vereség (Baltimore). A szezon negyedik mérkőzésén Whisenhunt volt csapatával, a Pittsburgh Steelers-szel nézett szembe és egy nagyon okosan felépített taktikával sikerült is győzelemre vezetni a „madarakat”. Az ötödik héten St. Louis volt a mérkőzés helyszíne, az ellenfél pedig a Rams csapata. A meccs Cardinals győzelmet hozott, de megvolt az ára, ugyanis Matt Leinartnak befejeződött a szezon mivel egy Will Whitherspoon által elkövetett sack során kulcscsont sérülést szenvedett. Ennek következtében a következő Carolina Panthers elleni meccsen már Kurt Warner volt a kezdő QB (backupnak Tim Rattay-t szerződtette a klub), de már az első negyedben könyöksérülést szenvedett és a szezon hátralevő részét ezzel a sérüléssel játszotta végig. A playoffba való kerülés egészen a 15. hétig valóságnak tűnt, de ezen a héten a Cardinals kikapott a New Orleans Saintstől és a Minnesota győzni tudott a Chicago ellenében, így az Arizona már nem juthatott be a rájátszásba. Ezután a cél a 50%-os győzelem-vereség mutató volt, amit a Cards sikeresen teljesített, miután a szezon utolsó két mérkőzését is megnyerte. Ezzel a 8-8-as mérleggel a csapat egy hosszú évek óta tartó negatív mérleget tudhatott maga mögött.

Első évében ugyan nem sikerült, de második Arizonában eltöltött évétől már azt várta Ken Whisenhunt, hogy 1998 után újra rájátszásba kerüljön a Cardinals. A 2008. évi drafton az első két kört a védelem erősítésére használta az Arizona. Az elsőben a CB Dominique Rodgers-Cromartie, a másodikban a DE Calais Campbell került kiválasztásra. A szezon első tíz mérkőzése után a csapat hét győzelemmel és csupán három vereséggel állt. Ezen időszakban volt pár érdekes mérkőzés, mint pl. a Jets elleni vereség, vagy a Dallas elleni hosszabbításos győzelem. Már mindenki a rájátszásról kezdett beszélni, de ekkor jött a hullámvölgy. Először hazai pályán vereség a nagyon erős New York Giantstől, majd három nap pihenő és egy  keleti partra történő utazás után csúnya vereség a Philadelphia otthonában Hálaadás napján. A következő héten a Rams elleni győzelemmel javítottak a mérlegükön, de a következő két vereség (otthon a Minnesota Vikingstől és idegenben a New England Patriots-tól) máris a 8-8-as szezont hozta közelebb. Az utolsó héten az volt a kérdés, hogy a már rájátszásba jutott Cardinals pozitív mérleggel zárja-e a szezont. A csoportellenfél, Seattle Seahawks elleni mérkőzést megnyerte az Arizona és 1998 után újra győztes szezonnak örülhettek a szurkolók. Azonban a szezon legfontosabb része csak most következett. A rájátszás első körének mérkőzését (Wild Card) hazai pályán játszhatta a Cardinals. Az, hogy otthon játsszon playoff meccset a franchise 1947-ben (!) fordult elő utoljára. Az ellenfél az Atlanta Falcons volt és egy fordulatos mérkőzésen 30-24-es Arizona győzelem született. A következő körben (Divisional) a Carolina Panthers otthonába látogatott a Cards. Az alapszakasz során találkozott a két csapat, akkor Panthers győzelem született, azonban ezen a mérkőzésen egy „teljesen” más csapat volt a Cardinals. A vezetést egy percig sem átadva, az ellenfél irányítóját, Jake Delhome-ot hat labdaeladásba (öt INT és egy fumble) kényszerítve és a rettegett, Williams-Stewart futópárost 74 yardon tartva, győzedelmeskedett az Arizona 33-13-ra. Következhetett az NFC bajnoki meccs, amit annak köszönhetően, hogy a Philadelphia Eagles legyőzte a New York Giantst, hazai pályán játszhatott a csapat. Telt ház és nagyon jó hangulat fogadta a két csapatot a University of Phoenix stadionban, a Hálaadási meccs visszavágóján. A mérkőzést végig vezetve, a Cardinals nyerte 32-25 arányban, ezzel a franchise történetében először megnyerve az NFC konferenciát, illetve bejutva a Super Bowlra. A rájátszás összes mérkőzése előtt mindenki az esélytelenebb félnek tartotta az Arizonát. Ez a Super Bowlon sem volt másképp, ahol a Pittsburgh Steelers (régi simerős Ken Whisenhunt számára) volt az ellenfél. A Steelers uralta a mérkőzést az első három negyedben, de a negyedikben feltámadt a Cardinals és a vezetést is átvette, de túl sok időt hagyva a Pittsburgh-i támadóknak a válaszra, amit ki is használtak. Végül 27-23-as Steelers győzelemmel ért véget a XLIII. Super Bowl és az Arizona szezonja is.

Az előző évben történt playoff menetelést követően 2009-ben nagyobbak lettek az elvárások a csapattal szemben. Több távozó is gyengítette a keretet, a játékosok közül Edgerrin James szolgálataira nem tartott igényt a csapat. A támadó koordinátor, Todd Haley pedig a Kansas City főedzői posztját kapta meg. Az áprilisi drafton a gyenge futójáték megsegítésére Chris "Beanie" Wells érkezett az első körben. A szezont vereséggel kezdte a csapat, a csoportrivális San Francisco ellenében. A második héten győzelemmel távoztak Jacksonville-ből, hogy a következőn a Peyton Manning vezette Indianapolis alaposan megverje őket. A szabad hét a legjobbkor jött és jól is használta ki a Cards, mert a következő hét mérkőzésükből hatot megnyertek, így remeknek mondható 7-3-as mutatóval utaztak Nashville-be. A z előző héten Kurt Warner kisebb agyrázkódást szenvedett, így ezen a találkozón Matt Leinart vezette a csapatot. A végig szoros mérkőzés az utolsó másodpercekben dőlt el, amikor is a Vince Young egy 92 yardos drive végén 10 másodperccel a vége előtt TD passzt adott beállítva a 20-17-es végeredményt. A 12. játékhéten a Minnesota skalpját is sikerült begyűjteni mégpedig eléb meggyőző teljesítménnyel. Azonban a következő heti, már szokásos, 49ers elleni MNF mérkőzésen csúfos vereséged szenvedtek. A december 20-ai Lions elleni győzelemmel már két héttel az alapszakasz vége előtt megkaparintották az NFC West első helyét. Az utolsó héten azzal a Green Bay Packers-szel találkoztak, akivel a rájátszás első körében is találkozni fognak. A Cards a kezdőket alig játszatta, míg a Packers három negyeden keresztül kezdőivel bedarálta a hazai csapatot. Az alapszakaszt végül 10-6-os mérleggel zárta a csapat, ez a legjobb lett amit Arizónába költözésük óta (1988) elértek. A Wild Card kör hatalmas pontzuhatagot hozott. A két csapat összesen 96 pontot szerzett, ami a legtöbb amit rájátszás mérkőzésen elértek. A vége 51-45-ös hazai seker lett, amit csak a hosszabbításban sikerült kiharcolni. A következő körben (Divisional Playoff) New Orleans-ba látogatott a Cardinals, ahol is egy sima mérkőzésen kaptak ki a későbbi Super Bowl győztes Saints-től.

2010-ben elérkezett a változás a csapatnál. Kurt Warner visszavonult, pedig mindenki azt hitte kitölti szerződését és visszatér utolsó évére. Ezzel hatalmas lyukat hagyva az irányító poszton. Ha ez nem lett volna elég Karlos Dansby Miami-ba, Anquan Boldin Baltimore-ba és a fizetése miatt elküldött, Antrel Rolle a New York Giantsbe igazolt. Ennyi távozót képtelenség volt ugyanolyan képességű játékosokkal pótolni. Egyedül Rolle helyére érkezett hasonló kaliberű játékos Kerry Rhodes személyében, akit egy csere során sikerült megszerezni a Jets-től. A legnagyobb gond még mindig az irányító volt. Matt Leinart volt a training camp elején a kinevezett kezdő, de nem hozta a tőle várt teljesítményt, így az offseason-ben igazolt Derek Anderson kezdett az első héten. Leinart pedig lapátra került. A negyedik játékhétig 2-2-es mérleget szedett össze a csapat. A két győzelemből az egyik igencsak a szerencsének volt köszönhető, ugyan is Janikowski kihagyta a Raiders számára győztes FG-t. A két vereség elég megalázóakra sikeredtek. Ezért Whisenhunt edző, úgy döntött cserepadra ülteti a rendkívül pontatlanul játszó Andersont. Helyét a draftolatlan újonc Max Hall vette át, akinek a bajnok Saints ellen kellett kezdőként debütálnia. Egy igen bevállalós játékot bemutatva, nem mellékesen itt is volt egy két szerencsés momentum, de csak győztesen hagyták el a pályát. A szabad hetükre 3-2-es mérleggel mehettek.Általában az egy hét pihenő jót tesz a csapatok többségének, de most nem ez történt. A következő hét mérkőzésüket elveszítették. A vereségsorozatot a Denver Broncos elleni győzelemmel szakították meg, de a következő héten kikaptak az addig nyeretlen (!) Carolina Pantherstől. Valószínűleg ez volt a Cards szezonjának a mélypontja. Ezután még egy Dallas elleni győzelem és egy alapos vereség a rivális 49ers ellen az alapszakasz záró fordulójában. Az elért 5-10-es mérleg nem igazán illeszkedett be a Whisenhunt éra eddigi eredményeibe és fokozatos fejlődésébe a csapatnak.

(...)

 

A franchise főedzői

Paddy Driscoll (1920-1922)
Arnie Horween (1923-1924)
Norman Barry (1925-1926)
Guy Chamberlin (1927)
Fred Gillies (1928)
Dewey Scanlon (1929)
Ernie Nevers (1930-1931, 1939)
Roy Andrews (1931)
Jack Chevigny (1932)
Paul Schissler (1933-1934)
Milan Creighton (1935-1938)
Jimmy Conzelman (1940-1942, 1946-1948)
Phil Handler (1943-1945)
Phil Handler (1949)
Curly Lambeau (1950-1951)
Cecil Isbell (1951)
Joe Kuharich (1952)
Joe Stydahar (1953-1954)
Ray Richards (1955-1957)
Pop Ivy (1958-1961)
Ray Willsey, Ray Prochaska és Chuck Drulis az 1961-es szezon utolsó két mérkőzésén együtt voltak edzők.
Wally Lemm (1962-1965)
Charley Winner (1966-1970)
Bob Hollway (1971-1972)
Don Coryell (1973-1977)
Bud Wilkinson (1978-1979)
Larry Wilson (1979)
Jim Hanifan (1980-1985)
Gene Stallings (1986-1989)
Hank Kuhlmann (1989)
Joe Bugel (1990-1993)
Buddy Ryan (1994-1995)
Vince Tobin (1996-2000)
Dave McGinnis (2000-2003)
Dennis Green (2004-2006)
Ken Whisenhunt (2007-2012)
Bruce Arians (2013-)

A Pro Football Hall of Fame tagjai

Ernie Nevers, RB/S (1929-1931) Beiktatva: 1963
Earl Lambeau, edző (1950-1951) Beiktatva: 1963
Jim Thorpe, RB (1928) Beiktatva: 1963
Jimmy Conzelman, edző (1940-1942, 1946-1948) Beiktatva: 1964
Guy Chamberlin, TE/DE (1927-1928) Beiktatva: 1965
John "Paddy" Driscoll, QB/S/PK (1920-1925) Beiktatva: 1965
Walt Kiesling, OG/DT (1929-1933) Beiktatva: 1966
Charles Bidwill Sr., tulajdonos (1933-1947) Beiktatva: 1967
Charley Trippi, RB/QB (1947-1955) Beiktatva: 1968
Ollie Matson, RB (1952-1958) Beiktatva: 1972
Dick "Night Train" Lane, CB (1954-1959) Beiktatva: 1974
Larry Wilson, S (1960-1972) Beiktatva: 1978
Don Maynard, WR (1973) Beiktatva: 1987
Jackie Smith, TE (1963-1977) Beiktatva: 1994
Dan Dierdorf, OT (1971-1983) Beiktatva: 1996
Roger Wehrli, CB (1969-1982) Beiktatva: 2007
Emmitt Smith, RB (2003-2004) Beiktatva: 2010
Aeneas Williams, CB (1991-2000) Beiktatva: 2014

Visszavonultatott mezszámok

8 - Larry Wilson
40 - Pat Tillman
77 - Stan Mauldin
88 - J. V. Cain
99 - Marshall Goldberg