Cincinnati Bengals [CIN]

Alapítás

1968

Liga

AFC

Divízió

N

Város

Cincinnati, Ohio

Stadion

Paul Brown Stadium

Weboldal

https://www.bengals.com/

Tulajdonos

Mike Brown

Főedző

Zac Taylor

OC

Brian Callahan

DC

Lou Anarumo

Dicsőséglista

Super Bowl győzelmek száma: 0
AFC Championship győzelmek száma: 2 – 1981, 1988
Divíziógyőzelmek száma: 9 – 1970, 1973, 1981, 1988, 1990 (AFC Central), 2005, 2009, 2013, 2015 (AFC North)
Playoff szereplések száma: 14 – 1970, 1973, 1975, 1981, 1982, 1988, 1990, 2005, 2009, 2011, 2012, 2013, 2014, 2015

A kezdetek

A Cleveland Browns-szal NFL-rekordnak számító, 115-49-6-os mérleget összehozó és három bajnokságot nyerő Paul Brown 1962-ben  elhagyta korábbi sikerei helyszínét. Négy évre rá James A. Rhodes, Ohio akkori kormányzója és Brown megegyeztek: az államnak szüksége van még egy csapatra, méghozzá Cincinnati-ben. Az együttes neve Bengals lett, csakúgy, mint a 30-as évekbeli alakulatnak. Fő színnek a Cleveland miatt a narancssárgát választották, a címer egy egyszerű fekete felirat volt, amit 1981-ben változtattak meg, és ekkor festették a sisakra a még ma is használt tigrismintát. 1966-ban kezdték építeni a gárda első stadionját, ami egyben a Reds baseball csapat otthona is volt, neve Riverfront Stadium lett. Az első két szezont azonban még a 25000 fős Nippert Stadium-ban játszották.

1967-ben két draft pick-et adtak a Miami-nak, és így megszerezték a franchise első játékosát, az irányító John Stofa-t. 40 veterán került ezután Cincinnati-be 1968-ban. Utána a „rendes” drafton két olyan újoncot igazoltak, akik később Pro Bowl szereplést tudhattak magukénak rookie évükben, a center Bob Johnsont, és a futott yardok tekintetében AFL-első, Év Újonca címet bezsebelő RB-t, Paul Robinsont.

1968. szeptember 6-án San Diego-ban a Chargers 29-13-ra verte meg a Cincinnati Bengals-t, az első meccs nem sikerült tehát jól. 24-10-es győzelmet arattak kilenc napra rá otthon a Broncos ellen, majd Miami-ban verték a delfineket két hónappal később, megszerezvén a Bengals első ptthoni, majd idegenbeli győzelmét. Az első szezont 3-11-gyel zárták, három játékost választottak a Pro Bowl csapatba.

A draft nagyon jól sikerült: megszerezték a QB Greg Cook-ot, első évében 88,3-as rating-et produkált, és tart egy franchise rekordot is: 9,41 yardot passzolt átlagban kísérletenként ebben az évben. A másik fontos érkező a játékosbörzéről a linebacker Bill Bergey, aki az AFL legjobb védekező újonca lett. Kiválóan, három győzelemmel kezdték a szezont, de az alapszakasz végén így is csak 4-9-1-gyel zártak. 1969. november 9-én történelmi esemény ment végbe, megszületett a franchise történetének eddigi egyetlen döntetlenje az Oilers ellenében. Paul Brown megkapta az Év Vezetőedzője címet.

A 70-es évek

Az AFL és NFL egyesítését követően a Cincinnati az AFC Central-ba kapott besorolást, többek között a Cleveland Browns-szal egy csoportba… A rivalizálás elkezdődött. A training camp alatt olyan súlyos vállsérülést szenvedett Greg Cook, hogy karrierje során csak egy meccsen lépett pályára azután. Cookot ekkoriban Bill Walsh edzette, és Walsh szerint, ha nincs ez a sérülés, vagy ismertek a mai műtéti eljárások, Greg Cook minden idők legnagyobb NFL QB-ja lehetett volna. A kezdő QB szerepét Virgil Carter vette át tőle.
A Reds és a Bengals is átköltöztek a Riverfront Stadium-ba. A csarnokavató jól sikerült, 31-21-re verték a Raiders-t, de utána hat vereség következett, köztük egy shutout Washingtonban.
Azonban 1-6-ról felállva 8-6-ra tornászta fel a mérlegét az együttes, és csoportelső lett az AFC Central-ban. A Buffalo elleni meccsen a Bengals special team-je 31 pontot szerzett, ami máig rekord. A franchise első playoff mérkőzése szörnyű volt: 0-17 a későbbi Super Bowl győztes, Baltimore Colts ellen. Sorozatban harmadszor kapott meghívót Hawaii-ra a gárda TE-je, Bob Trumpy, Paul Brown pedig ismét az Év Vezetőedzője lett.

Az 1971-es drafton ismét irányítót választottak, a harmadik körben. Ken Anderson 16 évig játszott a Cincinnati-ben és számos passzolási rekordot állított fel. Erről az idényről ennyit érdemes csak megemlíteni, a 4-10-es szezon magáért beszél. 1972-ben az AFC Central harmadik helyén végzett az együttes, 8-6-os mérleggel. Az október 29.-i Houston elleni meccsen két runningback – Doug Dessler és Essex Johnson – is 100 futott yard fölött végzett.

1973-ban másodszor hódították el az AFC Central elsőségét, utolsó hat meccsüket megnyerték, és 10-4-gyel zárták az idényt. A rájátszás első mérkőzése ez évben is kudarccal zárult, 34-16-os vereség Miami-ban. Az 1974-es holtidényben elcserélték Bergey-t. Három draft pick-ért cserébe engedték Philadelphia-ba. Ken Anderson ebben a szezonban 64,9 %-os pontossággal passzolt, ez máig klubrekord, a 95,7-es QB rating-je pedig a legjobb volt az NFL-ben. 1975-ben a Bengals franchise-rekord 11-3-as mutatót ért el, ám ez így is csak a Wild Card-hoz volt elég, ugyanis a Steelers 12-2-vel zárt. Anderson ismét a legjobb QB rating-et mutatta fel az egész ligában és a Pro Bowl csapatba is beválasztották. Ez sem volt elég azonban az első playoff-beli győzelem eléréséhez, Oakland-ben 3 ponttal kaptak ki.

Nagy érvágás volt a gárdának, hogy a DT, Mike Reid 26 évesen visszavonult, de ennél is nagyobb Paul Brown visszavonulása. A legenda 41 év után befejezte az edzősködést és asszisztensét, Bill Johnson-t nevezte ki helyetteseként. 10-4-gyel fejezték be az 1976-os idényt, ám nem jutottak rájátszásba. A szezon 14. meccsén az a NY Jets volt az ellenfél, amelyben Joe Namath utolsó megmérettetésére készült. A Bengals védője, Coy Bacon négyszer sackelte a magyar származású irányítót. Ken Riley ligaelső lett interception-ok tekintetében, kilencből hármat a Jets ellen ért el. Hat játékos fért be a Pro Bowl keretbe. 1977-ben az utolsó fordulóban dőlt el a bengáli tigrisek sorsa, a Houston elleni vereség kilökte őket a playoff-ot érő pozícióból. Az együttes cornerback-je, Lemar Parrish hatodik – sorozatban negyedik – Pro Bowl szereplését érte el.

1978-ban öt vereséggel kezdtek, ekkor Bill Johnson lemondott, helyét Homer Rice vette át. Vele sem oldódtak meg a problémák, ismét három vereség zsinórban. A Buffalo ellen, a franchise történelmének legpontszegényebb mérkőzésén 5-0-ra kaptak ki. 4-12-vel zárták az évet, csakúgy, mint 1979-ben. A szezon után az ex-clevelandi Forest Gregg vette át a csapat irányítását.

A 80-as évek

1980-ban Anthony Muñoz, a legendás offensive tackle megkezdte Hall of Famer karrierjét Cincinnati-ben. Az alakulat nem zárta azonban jól a szezont, 6-10-es mérleggel az AFC Central negyedik helyén végeztek és az egész AFC-ben a legkevesebb pontot szerezték. Viszont oda-vissza verték a címvédő Steelers-t. Az 1981-es idényt új mezekkel, új, tigriscsíkos sisakokkal, új címerrel, egyszóval megújított külsővel kezdték. Lehet, hogy ezért, de a Bengals kiváló évet tudhatott maga mögött. 12-4-es mutatóval az AFC Central bajnokai lettek, Ken Anderson-t választották MVP-nek. Emellett a csapat megszerezte történelme első rájátszás-beli győzelmét, 28-21-re verték otthon a Bills gárdáját. Ami egy héttel később történt, az az NFL egyik leghidegebb mérkőzéseként marad emlékezetes. A mínuszokat a Bengals bírta jobban és magabiztos, 27-7-es győzelmet arattak a Chargers ellen. A franchise történetének első Super Bowl-jára készültek a San Francisco ellen, akiktől 21-3-ra kaptak ki a regular season-beli mérkőzésen. 1982. január 24-én a michigan-i Pontiac-ban 81270 néző előtt rendezték meg a XVI. Super Bowl-t. A félidőben 20-0-ra vezetett a Cisco, ám a végeredmény szoros lett, 26-21-re azonban alulmaradt a Cincinnati.

A csonka idényben 7-2-vel zárt a Bengals, a Jets azonban hamar búcsúztatta őket a további küzdelmekből. Anderson ismét az AFC legjobb QB rating-jét mutatta fel és az NFL második legjobb támadóegységét vezethette, valamint három társával együtt meghívót kapott a Pro Bowl keretbe. 1983-ban 7-9-cel zárt az együttes és az NFL legjobban védekező csapata lett. Houstonban 55-14-gyel lemosták a vendéglátó olajosokat. Ezen a meccsen öt futott TD-t ért el a Cincinnati, ami klubrekord. Az idény végén a korábbi csereirányító, Sam Wyche vette át Forest Gregg helyét a vezetőedzői székben. 1984-ben borzasztóan, 5 vereséggel kezdték a szezont, de a végére még a csoportgyőzelemért is harcoltak a Pittsburgh-gel. 8-8-cal zártak, Muñoz volt az egyedüli Pro Bowl kerettag.

Az 1985-ös training camp előtt nem sokkal bejelentette visszavonulását Isaac Curtis, a csapat négyszeres Pro Bowler elkapója, aki 12 évet húzott le Cincinnati-ben. 17,1 yardot tett meg elkapásonként, ami természetesen franchise-rekord. A kezdő QB szerepét a másodéves Boomer Esiason vette át. Az idényben 441 pontot szerzett ez az alakulat, ami szintén klubcsúcs. Esiason remekül játszott, 3443 yardot passzolt és 27 TD átadást jegyzett. A WR Eddie Brown az Év Támadó Újonca lett. 7-9-cel végzett a gárda, második helyen a csoporton belül.

Az 1986-os év is jól sikerült a csapatnak, noha a rájátszás nem jött össze. Esiason 3959 yardot passzolt, ez klubrekord, míg a linebacker Reggie Williams NFL Év Embere címet érdemelte ki, elsősorban pályán kívüli tevékenységei miatt. Két emlékezetes mérkőzés is lejátszódott e szezonban: A New England elleni 31-7-es győzelem leginkább két runningback-nek volt köszönhető, James Brooks 163, Stanley Wilson 120 yardot futott. Az idényzáró Jets elleni találkozón az offense 621 yardot tett meg, ami természetesen franchise-rekord. Visszavonult Ken Anderson, a legendás irányító, akit sikerei ellenére nem választották még be a Hall of Fame-be. ’87-ben ismét sztrájk volt, 4-11-gyel zárta az együttes a szezont, jónéhány mérkőzést az utolsó negyedben elveszítve. Jim Breech, a gárda kicker-je 97 pontot rúgdosott össze, ezzel AFC-első lett. Muñoz-t zsinórban hetedik Pro Bowl-jára választották meg.

1988-ban ismét egy remek esztendő várt a Cincinnati Bengals-ra. Sam Wyche-nek kikötötték: ha nem jutnak rájátszásba, akkor röpül. Ezen követelményt túlszárnyalta a gárda. 12-4-es (otthon veretlen) alapszakaszt teljesítettek, Esiason MVP lett. A playoff találkozókon a Seattle-t és a Buffalo-t verték meg, a Super Bowl-ban pedig ismét a San Francisco volt az ellenfél. A XXIII. Nagydöntőt 75129 ember tekintette meg élőben Miami-ban, ahol a Niners 34 másodperccel a végső sípszó előtt szerezte meg a győztes TD-t és nyerte meg a meccset 20-16 arányban. Kilenc bengáli tigris kapott meghívót Hawaii-ról. Ickey Woods, az újonc runningback minden TD-ja után az ellenfelet hergelő táncot lejtett, amit el is neveztek „Ickey Shuffle”-nek. A szezon után hozták meg azt a szabályt, hogy a sportszerűtlen, vagy túlzott ünneplésért büntetés járjon. A következő esztendőben sok sérülés sújtotta a Cincinnati-t, ennek eredményeképpen csupán egy 8-8-as szezonra futotta, de így is hat Pro Bowl résztvevőt adott a gárda.

A 90-es évek

1990-ben 7-7-tel álltak és két győzelem kellett ahhoz, hogy egyáltalán legyen esélyük a rájátszásba kerüléshez. Szerencséjük volt, csoportelsők lettek és a Houstont 41-14-re verte meg a Bengals az első körben. Ezután a Los Angeles Raiders-höz látogattak, ahol 20-10-es vereséget szenvedtek. Az alapszakaszban a másik LA-i csapat, a Rams ellenében Esiason 490 yardot dobált össze és hosszabbításban verték 34-31-re a kosokat. 1991. augusztus ötödikén elhunyt a Hall of Famer vezetőedző, a Bengals alapítója, Paul Brown. Ebben az évben katasztrofális, 3-13-as idényt hozott össze az együttes, az év végén Dave Shula vette át Sam Wyche helyét. 1992-ben 5-11-gyel végzett a csapat, Anthony Muñoz pedig befejezte pályafutását. Karrierje összes találkozóját a Bengals színeiben játszotta, az utolsó évétől eltekintve mindig Pro Bowl kerettag volt.

Esiason-t elcserélték, a kezdő QB-nak David Klingler-t nevezték ki. 1993-ban és 1994-ben szörnyű idényeket fejezett be a Bengals, mindkét szezon végén 3-13-mal zártak. 1994. október 5-én Dave Shula édesapja csapata, a Miami Dolphins ellen játszott. 1994-ben a 8. fordulóban a harmadik számú irányító, Jeff Blake vezette a csapatot. A hátralévő fordulókban 2154 yardot és 14 TD-t passzolt. 1995-ben Blake-t nevezték ki kezdő QB-nak és a játékosbörze közben feltradeltek, és megkapták az 1/1 picket. Választottjuk, a RB Ki-Jana Carter az NFL történetének egyik legnagyobb bust-ja volt, viszont Blake és az elkapó Carl Pickens hátán vitte az offense-t. 7-9-cel másodikként zártak az AFC Central-ban.

A Riverfront-ot átkeresztelték Cinergy Field-re. Az 1996-os szezont 1-6-tal kezdték a bengáli tigrisek, Dave Shula-t menesztették, helyére az addig offensive coordinator szerepkörben tetszelgő Bruce Coslet került, akivel a megmaradt kilenc meccsből hetet megnyertek. 8-8-as mérleggel az AFC Central harmadik helyén végeztek. Carl Pickens kereken 100 elkapást jegyzett a szezon végére, ezzel kezdő lehetett a Pro Bowl-on. 1997. május 29-én elkezdték a Bengals új stadionját építeni, amely 2000-re lett kész, neve Paul Brown Stadium lett. Mike Brown aláírt egy szerződést, mely azt tartalmazta, hogy Cincinnati-ben marad az együttes 2026-ig, valamint megváltozott a csapat címere és néhány apró dolog a mezeken is. Ismét egy borzasztó, 1-7-es szezonkezdést követően, 7-9-re hozták fel magukat a bengáli tigrisek. Az újonc runningback, Corey Dillon 1129 yardos idényt produkált, a Tennessee ellen ebből 246 yardot futott. A 12-15. fordulóban minden meccsen legalább 30 pontot szerzett a csapat, ami még nem sikerült egyszer sem a Cincinnati Bengals-nak.

1998-ban ismét 3-13-mal végzett a gárda és Corey 1130 yardjával az első Bengal lett, aki első két szezonjában 1000 futott yard fölött végzett. Muñoz-t beválasztották a Halhatatlanok Csarnokába hat évvel visszavonulása után. 1999-et, a Cinergy Field utolsó évét 4-12-es mutatóval fejezte be a Bengals, azonban a csarnokbúcsúztató felettébb emlékezetesre sikeredett. Az ősi rivális Cleveland-et 44-28-ra alázták: a Browns az egész meccsen 11 yardot futott 11 kísérletből, a leghosszabb rush 3 yard volt. Corey Dillon-t beválasztották a Pro Bowl keretbe, a kick returner Tremain Mack-kel együtt, aki AFC-első és franchise-rekorddöntő 27,1 yardot átlagolt visszahordásonként.

A 2000-es évek

A legendás edzőről elnevezett stadion előszezonbeli nyitánya jól sikerült, ám az „igazi” megnyitón csúcsot jelentő, 64006 ember előtt a Browns 24-7-re lemosta a pályáról a Cincinnati-t. Az ezt követő mérkőzések is siralmasan jöttek ki a Bengals szempontjából, három vereség után lemondott Bruce Coslet, az új Head Coach a defensive coordinator Dick LeBeau lett. További három vereség után a Denver elleni hazai találkozón Dillon 278 futott yardot mutatott fel, ami akkor még NFL rekord volt. Természetesen megnyerték ezt a meccset, 31-21-re és egy hétre rá visszavágtak a Cleveland-nek, 12-3-ra verték 73118 ember előtt a Barnákat. Ismét négy vereség, az utolsó fordulókban két győzelem mellé két vereség párosult, így 4-12-es mutatóval zárták a kétezres évet a tigrisek. Corey Dillon csapatrekordnak számító 1435 yardot futott és természetesen ott volt a helye a Pro Bowl keretben. A passzjáték azonban elképesztően gyenge volt ebben az évben, Akili Smith 44 %-os pontossággal juttatta csapattársai kezébe a labdát, alig múlta felül az 1000 yardot, 52,8-as rating-je is arról árulkodik, hogy igen gyatra éve volt.

2001-ben megszerezték Jon Kitna-t, aki átvette a kezdő QB pozíciót Akili Smith-től. A drafton pedig a nagyszájú Chad Johnson-t választották ki. A nyitómérkőzésen 23-17-re verték a Patriots gárdáját, de a következő fordulót áthelyezték szept. 16-ról január hatodikára a sajnálatos terrortámadások miatt. Október 14-én 24-14-re verték a Barnákat rekord nézőszám előtt. Hét forduló után 4-3-mal álltak és reménykedhetett mindenki, hogy 1988 után ismét ott lesz a csapat a playoff-ban. Erre azonban még várni kellett, ugyanis sorozatban hét vereséget szenvedtek, köztük volt egy megalázó shutout a legősibb rivális ellen. Hiába remekelt ez idényben is Dillon 1315 yardjával, a passzjáték megint nem nőtt fel hozzá, Kitna 22 interception-t dobott és végül 6-10-zel zárták a szezont.

A 2002-es évben 1989 után először volt a csapatnak egyszerre egy 3000+ yardot passzoló irányítója (Jon Kitna), egy legalább ezer yardot futó RB-je (Dillon) és egy 1000+ yardot elkapó WR-e (Chad Johnson). De ez is iszonyatosan kevés volt, hatalmas sérüléshullám sújtotta a gárdát. Első győzelmük a 9. fordulóban, a ligaújonc Houston Texans otthonában jött össze, igaz ezt a meccset 38-3-ra húzták be. 1-13-as mérlegükkel nevetség tárgyává vált a szezonnak nagy reményekkel nekivágó alakulat. Az utolsó előtti fordulóban megverték a Szenteket, Buffalo-ban viszont 27-9-es vereséggel búcsúztatták az esztendőt. A franchise történetének legtöbb pontját engedték a védők, szám szerint 456-ot (meccsenként 28, 5). Elbocsátották a vezetőedző Dick LeBeau-t, helyét Marvin Lewis vette át. Kirúgták Akili Smith-t, helyet teremtve a Heisman Trophy győztesének, a USC egyetem sztárjának, Carson Palmer-nek.

A 2003-as draft 1/1-e a várakozásoknak megfelelően Palmer lett, de nem dobták egyből a mélyvízbe, sőt egy snap-et sem kapott. Kitna volt az egyetlen QB 2003-ban, aki csapata minden támadó play-énél pályán volt. A rossz (0-3-as) szezonkezdés ellenére valami elkezdődött Cincinnati-ben, ez szemmel látható volt. Jó játékosok, nagyszerű Head Coach, de a playoff ekkor is elmaradt. Corey Dillon megsérült, de helyettese, Rudi Johnson remekül pótolta a sztár runningback-et. 8-6-tal álltak 15 forduló után és versenyben voltak az AFC North elsőségéért, ehhez viszont meg kellett volna nyerni a hátralévő két mérkőzést. St. Louis-ból vereséggel tértek haza és a Paul Brown Stadium-ban a Cleveland volt az ellenfél az utolsó fordulóban. 65362 néző előtt szenvedtek vereséget a Barnák ellen, és így nem hogy a rájátszás, még a pozitív mérleg sem sikerült. A szezon meglepetése volt így is a csapat, főleg amikor a 9-0-lal álló Kansas City-t 24-19-re verték meg. Willie Anderson (OT) és Ocho Cinco részt vehettek a Pro Bowl-on.

2004-ben új címer került az új mezekre, tehát megint változott egy kicsit a gárda design-ja. Kiadtak egy harmadik számú, narancs színű mezt is, a számok formája is megváltozott. Dillon távozott New England-be, Palmer megkapta a karmesteri pálcát. Elküldték Peter Warrick-ot, helyén pedig Chad Johnson egykori egyetemi csapattársát, T.J. Houshmandzadeh-t vetették be. A megfiatalított együttes az első hét meccsből ötöt elvesztett, 6-6-os mérlegük volt 13 forduló után. A tizennegyedik héten Palmer térdsérülést szenvedett. November 28-án az NFL második legtöbb pontot hozó találkozóján, 58-48-ra verte a Cincy a Cleveland-et. December 5-én 27-26-ra nyertek, és Palmer-t választották a hét támadójátékosának. Rudi Johnson hatodik lett az egész NFL-ben 1454 futott yardjával. A kicker Shayne Graham 122 pontot szerzett a szezonban, ezzel megdöntötte a klubrekordot. Okkal reménykedhettek tehát a Bengals szurkolók a 2005-ös évben.

2005 a Bengals éve volt. Az alapszakasz végéig. A 11-5-ös szezonhoz nincs nagyon mit hozzátenni, végre összejöttek a dolgok és 1990 után ismét playoff meccset játszhattak a bengáli tigrisek. Azaz, hogy mégis van: Palmer 101,1-es QB rating-jével az első irányító volt a klub történelmében, aki az idény végére 100-as rating fölött tudott maradni. Három fontos statisztikában is első volt az egész ligában: passz pontosság (67, 8%), TD-INT differencia (32-12) és TD-k száma (32). Rudi Johnson 1458 yardot teljesített futva, Ocho Cinco 1432 yardot tett meg 97 elkapásból, Graham pedig 131 (!) pontot szerzett a csapatnak. A védelmet is végre lehetett dicsérni. Odell Thurman az Év Védekező Újonca díj egyik fő esélyese volt, valamint LB létére 5-ször kapta le az ellenfél passzát a levegőből. Csapatszinten mindössze 6 fumble-t vesztettek el, csupán 21 sack-et engedélyezett az OL, valamint a +24-es turnover mutató is magáért beszél. Elképesztő hangulat volt Cincinnati-ben, nagyon várták a nagy rivális Pittsburgh elleni Wild Card találkozót. 65870-en látogattak ki a Paul Brown Stadium-ba. Carson Palmer a Bengals második play-énél olyan súlyos térdsérülést szenvedett, hogy később meg kellett műteni. Ennek ellenére 10-0-ra vezettek az első negyed lefújását követően. A Steelers 17-14-re felküszködte magát és utána nem is engedélyezett több pontot a Pittsburgh. 31-17-es győzelemmel távoztak Cincinnati-ből és később az első olyan Super Bowl győztes csapattá váltak, akik mindhárom rájátszásbeli meccsüket idegenben játszották le.

2006-ban kilenc Bengals játékost tartóztattak le, vagy tiltottak el valamilyen formában, köztük Odell Thurman négy meccses felfüggesztést kapott, mert nem jelent meg a kötelező dopping-teszten. Ezután az egész szezonra megtiltották a kiváló LB-nek a játszási lehetőséget ittas vezetés miatt. A WR Chris Henry-t négy (!) különböző alkalommal tartóztatták le. Ezek azonban nem látszódtak a csapat teljesítményén. Egy tökéletes előszezon után az első három mérkőzésüket megnyerték. Ezt követően Palmer és a defense is szenvedtek csak a pályán, hat meccsből csupán egyszer tudták győztesen elhagyni a pályát. A Chargers ellenében Palmer 440 yardot passzolt és 3 TD átadást is jegyzett, de Tomlinson 4 futott touchdown-jának köszönhetően a San Diego nyert, 49-41 arányban. Két héttel később 30-0-ra győzték le a cleveland-ieket a bengáli tigrisek, ráadásul a CB Stadium-ban. Három fordulóval a szezon vége előtt 8-5-ös mérleggel álltak, de a maradék három meccsen egyetlen strigula sem került a győzelmek száma rovatba, így a csapat nem jutott be a playoff-ba. A két kezdő wide reciever, Ocho Cinco és Houshmandzadeh is 1000+ yardos szezont tudott maga mögött, míg Palmer 4035 yarddal segítette csapatát.

2007-ben a legkisebb elvárás a gárdával szemben az volt, hogy rájátszást érő helyen végezzenek. Chad Johnson 1440 yardot szedett össze úgy is, hogy nem volt igazán jó formában, Houshmandzadeh is felnőtt OC mellé, sőt több elkapása is volt. A futójáték akadozott, a védelem pedig továbbra is gyengén működött. A Bengals igen hullámzó teljesítményt nyújtva 7-9-cel, és nyugodtan kijelenthető, csalódást keltően játszotta végig a szezont. A 2008-as offseason-ben megelégelték Chris Henry viselkedését és elzavarták (később aztán visszatérhetett, miután rendbetette az életét). Bejelentette visszavonulását David Pollack (LB), aki 2005-ben a Bengals első körös pickje volt, és 2006-ban súlyos nyaksérülést szenvedett. Nem is játszott sérülése óta egyetlen alkalommal sem. Odell Thurman pedig újabb eltiltása miatt örökre szakított a Bengals-szal.

A 2008-as draft első körében a korábbi USC linebackert, Keith Riverst választották, aki a hetedik fordulóban szenvedett sérülés miatt kihagyta a szezon további részét. A 2008-as esztendő pocsékul kezdődött. A szezon első felében egyetlen győzelmet sem ünnepelhettek, a 0-8-as kezdés mindenki számára hatalmas csalódás volt. Az idény második részére összekapták magukat a játékosok. Az első győzelem a Jacksonville elleni hazai mérkőzésen született november 2-án, amikor 21-19-es győzelmet arattak a bengáli tigrisek a jaguárok felett. Ezután következett az Eagles elleni 13-13-as végkimenetelű összecsapás. Döntetlenre 2002 óta nem volt példa az NFL-ben, akkor a Steelers és a Falcons nem tudta időben dűlőre juttatni a meccset. A találkozót követő interjúban McNabb beismerte, hogy nem tudott arról, hogy még létezik a ligában döntetlen, ami a kelleténél talán nagyobb port kavart. Három nagy arányú vereség, majd három győzelem után 4-11-1-es mérleggel zárt a Bengals. A sikertelenség legfőbb oka a hihetetlen sérüléshullám volt: 23 játékos kötött ki a sérültlistán az év végére. A csapat legnagyobb sztárja, a QB Carson Palmer is csak négy találkozón lépett pályára könyöksérülés következtében. A rossz helyzetet a leginkább azonban az mutatja, hogy a kezdő futó az ötödik fordulótól Cedric “no gain” Benson lett, akit ittas vezetés miatt még az offseason-ben letartóztattak és a Bears akkor azonnal ki is tette a szűrét. Azonban egy pozitív esemény is történt Cincinnati-ben 2008-ban: a futás elleni védelem egyre jobban összeállt, és részben ennek köszönhetően három  győzelemmel fejezték be az évet.

2009-re a rossz előző idény után nem voltak túl magasak az elvárások a Cincinnativel szemben. A drafton az Alabama egyetem támadó falembere, a folyamatosan túlsúllyal küzdő Andre Smith lett az első választott. Másodiknak az LB sor megerősítése érdekében a USC-ből érkező Rey Maualuga öltözött a Bengals mezébe és újra együtt riogatták az ellenfél támadóit régi játszópajtásával, Keith Rivers-szel. A távozók közül kiemelendő T. J. Houshmandzadeh, a csapatot 2001 óta szolgáló elkapó Seattle-be igazolt. Az HBO által forgatott Hard Knocks sorozatban ebben az évben a Cincinnati szerepelt, és a legnézettebb évad fűződik a Bengals nevéhez a show történetében. A szezon a Broncos elleni, hazai pályán elszenvedett vereséggel indult, ám a következő 11 mérkőzésen mindössze kétszer nem sikerült győzniük a bengáli tigriseknek. Az elért eredmény még fényesebb, ha hozzávesszük, hogy közben oda-vissza verték mindhárom riválisukat az AFC North-on belül. Cedric Benson dicséretes 120 yardot ért el a Ravens védelme ellen. A Baltimore védelme 40 meccs óta nem engedett futót 100 yard fölé. Érdekes, hogy a papíron leggyengébb Cleveland Browns otthonában lejátszott rangadón volt a legnehézkesebb a győzelmet elérni, Shayne Graham 4 másodperccel a hosszabbítás vége előtt talált be 31 yardról, így ezzel nyert a Cincy 23-20 arányban. Nem kellett volna sok tehát, hogy a Bengals két éven belül két döntetlent is elérjen. A franchise történetében ezzel először végeztek 6-0-s mutatóval csoportjukban. Figyelemre méltó győzelem volt még a Packers legyőzése is idegenben, a Lambeau Fielden, ahol Antwan Odom egyedül 5 sacket jegyzett. A védelem egész évben remekelt, a kapott pontok tekintetében 6. helyen végzett a Cincy, a nagyszerű CB páros, Jonathan Joseph és Leon Hall is karrierjük legjobb évét tudták maguk mögött. Utóbbi az NFL 2. All-Pro csapatába is bekerült. A Bengals pályán nyújtott remek szereplését azonban beárnyékolta két tragikus eset. Októberben az együttes defensive coordinatorának, Mike Zimmernek hunyt el váratlanul felesége, decemberben pedig Chris Henry, az akkor 26 éves elkapó élete ért véget idejekorán. Henry halála egy otthoni vita után következett be. A halál oka egy fejét ért súlyos sérülés volt, miután leesett egy könnyű teherautóról, melyet felesége vezetett. Az esetet követő fordulóban minden NFL mérkőzés egy perces megemlékezéssel kezdődött. Az idény végére leeresztett a gárda, az alapszakasz utolsó 4 találkozójából csak egyet nyertek meg, viszont így is első helyen végeztek az AFC északi csoportjában, és 4. kiemeltként várhatták a rájátszásban a New York Jets együttesét. A Jets azonban jött, látott és győzött is, 24-14-re verték a Cincy-t és meg sem álltak a konferencia döntőjéig. A remek idény után Marvin Lewis megkapta az Év Vezetőedzője címet. Az egyetlen Pro Bowlba válaszott játékos Chad Ochocinco lett.

A 2010-es szezonba ismét nagy elvárásokkal vágott bele a Cincinnati. A TE hiányukat orvosolták a drafton a poszt legjobbjának tartott Jermaine Greshammel, aki első évében egy meccset kivéve mindig kezdő volt és csapaton belüli újonc rekordot ért el posztján 52 elkapásával. Ugyanennyivel zárt a Texas egyetemről érkező Jordan Shipley is. Ezzel mindketten elsők lettek az AFC-ben az újoncok között. A védelem oldalán is feltűnt egy ígéretes újonc Carlos Dunlap személyében. Karrierje első sackjét csupán a 10. héten tudta felmutatni, a szezon végére azonban összekapta magát és 9.5 sackjével második lett az elsőévesek között Ndamukong Suh mögött. Az igazolt szabadügynökök közül a legnagyobb név Terrell Owens volt, aki így összeállhatott az NFL másik igen érdekes személyiségével és nagy barátjával, Chad Ochocincoval. A gárda azonban nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. Az első három mérkőzés után még fel tudtak mutatni két győzelmet, utána viszont egymás után tízszer voltak kénytelenek vesztesként elhagyni a pályát. Ez a széria beállította a legrosszabb sorozatot a franchise történetében. Az ezt követő három mérkőzésen besöpörtek két győzelmet, köztük hazai pályán verték a rivális Cleveland csapatát. Ezen kívül kevés pozitívum található a Bengals 2010-es szezonjában. Az utolsó két mérkőzésen Jerome Simpson tűnt fel a fiatalok közül. A harmadik évében járó elkapó Ochocinco sérülése után kapott nagy szerepet, két meccs alatt 18 elkapás (ebből 3 TD) és 247 yard fűződik a nevéhez. A sérülés ellenére Ochocinco a Bengals történetének legtöbb yardját szerző elkapójává lépett elő. A Cincinnatiben született másodéves punter, Kevin Huber az idény leghosszabb puntját rúgta. Carson Palmer újabb franchise rekordot állított fel, az 586 passzkísérlet a legtöbb egy éven belül. A védelemből kiemelendő Dhani Jones, aki 160 tackle-t jegyzett az esztendő végére. A 4-12-es mérleggel záró Cincy-ből senki sem lett Pro Bowler.

2011-re majdnem teljesen megújult a Bengals együttese. Carson Palmer kijelentette, ha nem cserélik el Cincinnatiből, akkor befejezi pályafutását. Később, a szezon közben sikerült elpasszolni a QB-t Oaklandbe, akik cserébe első-, illetve második körös draft pickeket adtak. A korábbi 1/1-es játékos helyére a drafton érkezett a második körben Andy Dalton a TCU-ból. A fiatal játékosban nem sokan látták a jövő nagy irányítóját, ám remekül dolgozott össze a Georgia egyetemből érkező, szintén újonc A. J. Greennel. Az NFL történetének legsikeresebb elsőéves duójává váltak mind yardok, mint elkapások tekintetében. Green a sikeres elkapásokon kívül minden létező újonc franchise rekordot megdöntött és a Pro Bowl keretbe is beválasztották Daltonnal egyetemben. Jay Gruden személyében új offensive coordinator segítette a Cincy-t, a lockout miatt rövidebb idő volt felkészülni a 2011-es esztendőre. Ezeket figyelembe véve még szebb az idény a Bengals számára. Dalton Greshammel és Simpsonnal is nagyszerűen összeszokott. Előbbi Pro Bowler lett, utóbbi pedig az év talán legszebb jelenetét mutatta be, mikor egész egyszerűen átszaltózott egy szerelni igyekvő Cardinals védőn és az endzone-ban ért földet. Gresham hawaii-i szerepléséhez hozzátartozik, hogy Gronkowski és Hernandez is kénytelen volt lemondani a szereplést, mivel a Patriots-szal bejutottak a Super Bowlba. Irónikus módon mind a két TE szintén a 2010-es drafton kelt el, Gresham mögött. A védelemről is illik szót ejteni, engedett TD-ket, pontokat és yardokat nézve is egyaránt a 9. legjobb egység működött Cincinnatiben. A 45 sacket jegyző defense három híján franchise rekordot döntött, az NFL-ben pedig az 5. helyen végeztek e tekintetben. A védők közül Geno Atkins utazhatott Hawaii-ra. Mike Nugent, a csapat rúgója franchise rekordot állított fel, 132 pontot ért el a szezonban 33 sikeres mezőnygóllal és 33 sikeres extra ponttal. Az idény során 7 vereséget szenvedett a Bengals, ebből kettőt-kettőt a csoportban előttük végző Steelers-Ravens páros ellen. A Cincy azonban 9-7-es mérleggel is megérdemelten szerepelt a rájátszásban. A fiatal, tapasztalatlan keret ötször is képes volt felállni és fordítani az utolsó negyedben. Az AFC északi csoportja így három képviselőt is küldött a playoffba, amire utoljára 2007-ben volt példa az NFL-ben, amikor az NFC East volt a legerősebb. A Bengals fiatal kerete nem jutott sokáig, egyből kikaptak 31-10-re a Houston Texans vendégeként, ám a szezont így is messze az elvárások felett teljesítették. Marvin Lewis a legtöbb győzelmet elérő vezetőedző lett az egyesület történetében, és az idény végén 69-cel állt az élen.

A Bengals az erősítést 2012-re inkább a drafton képzelte el, könnyű döntés ez, ha két első körös draft cetlije is van egy együttesnek. Elsőként érkezett Dre Kirkpatrick a secondary mélységét biztosítani, kisvártatva utána pedig Kevin Zeitler a támadófal belsejébe. A későbbi körökben az elkapósorra, a secondary-re és a védőfal belsejére helyezték a hangsúlyt a Bengals fejesei. Mindenképpen említésre méltó Vontaze Burfict esete. A tehetsége alapján első körös, azonban rendkívül balhés játékos UDFA-ként került végső soron Cincinnatibe. A 2012-es szezonra a fiatal keret még jobban összeszokott. Hihettük ezt egész szeptemberben, a 3-1-es kezdést követően. Ezt követően viszont sorozatban négy vereséget szenvedett a gárda. Ezután megemberelte magát a Cincy, a csapat a történetének legjobb második félidejét produkálta egy idényen belül, így végül 10-6-os mérleggel zártak és jutottak be a rájátszásba az AFC északi csoportjának második helyén végezve. A Dalton-Green-Gresham tengely ebben az esztendőben is a hátán vitte a támadókat, az offensive line masszív támogatása mellett. Utóbbi a futó BenJarvus Green-Ellist is karrierje legjobb szezonjához segítette. A védelem viszont jóval nagyobb lökést adott a gárdának, első sorban a defense érdeme ugyanis az idény közepén történt feltámadás. A DT Geno Atkins posztja legjobb játékosává nőtte ki magát, 12.5 sacket jegyzett az évben. Összességében is a liga 3. legjobbja volt a Bengals e tekintetben. Passz és futás ellen is remekelt a védelem az idény második felében. A feljebb említett Burfict a csapat legtöbb szerelését bemutató játékosa lett, 174 tackle-lel végzett az újonc LB. A playoff első körében 2011-hez hasonlóan ismét Houstonba látogattak. A végeredmény 2012-ben is Texans győzelmet mutatott, 2013-ban meg a San Diego babrált ki velük az első körben, így a Bengals 1990 óta továbbra is nyeretlen a rájátszásban.

(...)

Visszavonultatott mezszám

54 - Bob Johnson, C