College Football Nagydöntő - Notre Dame vs. Alabama

„A védelem nyeri a bajnokságot”, ismét. Azok után, hogy tavaly az LSU és az Alabama jutott a nemzeti döntőbe, a 2012-es szezon BCS-fináléjában újfent az ország legjobb védelmeit felvonultató együttesek mérkőznek meg egymással. A Crimson Tide maradt, és egy évvel ezelőtt, New Orleans-ban elhódított bajnoki címének megvédésére készülhet, ellenfele pedig az alapszakaszt a kiemelkedően nehéz menetrend ellenére is veretlenül teljesítő Notre Dame lesz.

Mikor?
Magyar idő szerint 2012. január 8-án kedden, 02:30-tól. A döntőt az ESPN közvetíti, a kommentátor Brent Musburger és Kirk Herbstreit lesz, az oldalvonal mellől Heather Cox, valamint Tom Rinaldi tudósít. A mérkőzés Magyarországon a Digi Sport 1-en és az ESPN Americán is élőben lesz látható.

Hol?
A Miamiban található Sun Life Stadiumban. A 78 ezer férőhelyes aréna 1987-es megnyitása óta számos névváltoztatáson átesett már, jelenleg a torontói székhelyű Sun Life Financial birtokolja a névadói jogokat. A létesítmény a Miami Dolphins és a Miami Hurricanes közös otthona, de közel két évtizeden keresztül az MLB-ben szereplő Florida Marlins is itt játszotta hazai mérkőzéseit. A Sun Life Stadiumban öt Super Bowlra (XXIII, XXIX, XXXIII, XLI, XLIV), valamint egy Pro Bowlra (2010) is sor került már, és a mostani lesz - 2001, 2005, illetve 2009 után - a negyedik alkalom, amikor ebben az arénában rendezik az egyetemi futball legmagasabb osztályának nagydöntőjét.

Kik?
Az alapszakaszt hibátlan, 12-0-s mérleggel záró Notre Dame közel negyed évszázad elteltével nyerne újra nemzeti bajnoki címet, míg az SEC-első Alabama négy éven belül harmadszor hódítaná el a kristálylabdát.

Miért?
A BCS bevezetése, vagyis 1998 óta vív egymással bajnoki döntőt a rangsor első két helyezettje, külön finálét pedig a 2006-os szezontól kezdődően rendeznek (korábban a négy kiemelt bowl felváltva funkcionált nagydöntőként), így az idei lesz a BCS National Championship Game hetedik kiírása. A győztes csapat a nemzeti bajnoki címet jelképező Coaches’ Trophy-t hódítja el, emellett a résztvevő egyetemek között 44-48 millió dollár közti összeget osztanak ki, a játékosok pedig ajándékcsomagot kapnak.

A csapatok


NOTRE DAME FIGHTING IRISH

Út a döntőbe

A Notre Dame az egész FBS egyik, ha nem a legnehezebb menetrendjét állította össze erre a szezonra, így az idény előtt sokan megkérdőjelezték, mire lehet képes az utóbbi években nem épp fénykorát idézően teljesítő alakulat. Az íreknek rengeteg idejük volt felkészülni a triple optionre, így a Navy futójátékát hatástalanítva könnyed, 50-10-es sikert arattak a nyitó fordulóbeli, Dublinban rendezett mérkőzésen, majd a Purdue elleni találkozót csak egy utolsó másodpercekben szerzett mezőnygóllal tudták behúzni négy negyed alatt, de kezdésként hozta a két kötelező győzelmet az ND. A menetrend ezután kezdett nehezedni, Brian Kelly együttesének a Big Ten két michigani csapatát kellett felülmúlnia, majd a hektikus Miami 41-3-as kiütése után szezonbeli talán legnagyobb diadalát aratta az Irish: a későbbi Pac-12 bajnok és Rose Bowl-győztes Stanfordot hosszabbításban verték 20-13-ra. Ekkor már mindenki BCS Bowlra esélyes gárdaként számolt a Notre Dame-mel, és a továbbiakban sem volt megállás: Manti Te’o és társai szoros küzdelemben legyűrték a BYU-t, magabiztos győzelmet értek el a holtversenyben Big 12-első Oklahoma otthonában, majd drámai csatában, három hosszabbítást követően sikerült elkerülniük a Pittsburgh elleni blamát. A Boston College és a Wake Forest könnyed leiskolázása, valamint a vetélytársak botlása azt jelentette, hogy az Irish-t egyetlen lépés választja el a nagydöntőtől. Az utolsó fordulóban a nagy rivális USC-hez látogattak, akik korábban már nem egyszer fosztották meg az íreket a nemzeti bajnoki címtől, ezúttal viszont a leszállóágban lévő trójaiak sem tudták útjukat állni, így a Notre Dame 12-0-s alapszakasz-mérlegével abszolút megérdemelten lehet ott Miamiban.

A főedző

Brian Kelly 2009 decemberében váltotta Charlie Weis-t a Notre Dame élén, azok után, hogy a Cincinnati Bearcats csapatával veretlenül lett Big East bajnok, Sugar Bowlba juttatva az ohiói alakulatot. Első idénye South Bendben felemásra sikeredett, az írek például megtörték a nagy rivális USC elleni, nyolc meccs óta tartó vereségszériát, de a 7-5-ös alapszakasz-mérleg miatt így sem tudtak az elvárásoknak megfelelően teljesíteni, és a Miamival szembeni bowl-győzelem is csak apró szépségtapasz volt. Az előző szezon sem alakult sokkal jobban az ND számára, az alapszakaszban ugyan eggyel több mérkőzést nyertek, mint 2010-ben, de az utószezonban elbukták a Florida State elleni derbit. A 2012-es idénynek úgy vághatott neki Kelly, hogy - a nehéz menetrend ellenére is - jelentős előrelépést kell produkálnia csapatával, ellenkező esetben az állása is komoly veszélybe kerül. Ez az év azonban igazi áttörést hozott, és az 51 éves szakember most arra készül, hogy olyan edzőlegendák, mint Knute Rockne, Frank Leahy, Ara Parseghian és Lou Holtz után ő is nemzeti bajnoki címet nyerjen harmadik szezonjában az Irish-sal. A veretlen alapszakasz után az Associated Press Kelly-t választotta az év edzőjének.

Offense

Az irányító - Az idény előtt négy játékos is pályázott a kezdő QB szerepkörre, és az edzői stáb döntése, hogy Everett Golson kezébe adják a karmesteri pálcát, végül a lehető legjobb választásnak bizonyult. A másodéves irányító a szezon előrehaladtával egyre magabiztosabb és érettebb játékot nyújtott, és bár kiemelkedő számokat nem produkált, a futásorientált offense és az elit védelem miatt erre nem is volt szükség. Mobilis játékos, így a passzok mellett a földön is állandó fenyegetést jelent, egy-egy first downt bármikor képes megfutni. Jóllehet első kezdő évében jár, de az ND kimondottan nehéz menetrendjéből kifolyólag elegendő nagy meccset játszott már idén ahhoz, hogy valószínűsíthető legyen, a döntőben sem fog megremegni a keze kulcsszituációkban. Golson mögött a junior Tommy Rees is szerephez jutott, például a Purdue ellen neki kellett győztes drive-ot vezetnie a sophomore QB sérülését követően, ugyanilyen okból Rees volt a kezdő a Brigham Young ellen, korábban pedig a Michigannel vívott rangadón cserélték be Golson helyett, aki akkor meglehetősen rossz napot fogott ki.

Futók - A korábbi feature back, Cierre Wood eltiltással kezdte az évet, Theo Riddick pedig élt a kínálkozó lehetőséggel, és megmutatta, hogy rá is kezdőként számíthatnak az írek. A két futóra nagyjából ugyanakkora szerep hárul a run-heavy offense-ben: az alapszakasz során összesen 1620 yardot és 9 touchdownt jegyeztek; Riddick 70-nel több carry-t számlált, Wood azonban jobb átlaggal (6.7 a 4.9-cel szemben) haladt a földön. Mögöttük a másodéves George Atkinson III is elért 361 yardot és 5 TD-t, így a rotációval sem csökken a futójáték produktivitása.

Elkapók és tight endek - Golson elsőszámú célpontja Tyler Eifert, aki az egyik, ha nem a legjobb tight end egyetemi szinten. A linebackerek és safety-k többnyire nem elég gyorsak, a cornerbackek pedig nem elég nagyok ahhoz, hogy felvegyék a versenyt a 6-6 magas, 251 fontos játékossal, így az aktuális Mackey Award győztes valódi „matchup nightmare” a védők számára. Eifertnél csak eggyel jegyez kevesebb elkapást T.J. Jones, rajta kívül még DaVaris Daniels-t és Robby Tomát érdemes kiemelni a wide receiverek közül.

Támadófal - A Notre Dame offensive line-jában a Rimington Trophy döntős centert, Braxston Cave-et leszámítva nincsenek kiemelkedő tehetségek, egységként azonban kiválóan működik a csapatrész. A támadófalnak, melynek kezdőjét Zack Martin (LT), Chris Watt (LG), Mike Golic Jr. (RG) és Christian Lombard (RT) teszi teljessé, nagyban köszönhető, hogy az offense 200 futott yard felett átlagol mérkőzésenként, továbbá a rutinos falemberek (kizárólag harmadéves és végzős játékosokból áll az alap ötös) nagyszerű passzblokkolása révén csak 16-szor tudták sackelni az ND irányítóit.

Defense

Védőfal - Az írek elit front sevent vonultatnak fel, melyet a Notre Dame összességében talán legjobb csapatrésze, a rendíthetetlen defensive line alapoz meg. A 3-4-es sémát alkalmazó Irish védőfalának közepén Louis Nix III parádés szezont fut, mint ahogy a 12 sacket jegyző Stephon Tuitt is All-American szintű alapszakaszon van túl. A másik kezdő defensive end, Kapron Lewis-Moore remeklésének köszönhetően az egységet semmilyen szinten sem vetette vissza a szezon előtt a South Floridához transzferelő Aaron Lynch kiválása, aki freshmanként a jövő egyik leendő sztárjának tűnt South Bendben. Futásnál a DL rendre dominálta az ellenfelek támadófalát, ami a teljes Notre Dame védelem dominanciájának alapját jelentette, de az irányítók siettetésében is jelentős szerepet vállaltak a védőfal tagjai. DE poszton Sheldon Day és Tony Springmann, belül Kona Schwenke a fő alternatívák rotációnál.

Linebackerek - Manti Te’o az egész FBS egyik legjobb játékosának bizonyult a 2012-es szezonban. A számos egyéni díjat begyűjtő, Heisman-döntős linebacker neve mellett 103 szerelés és 7 interception áll, számtalanszor mutatott be nagy játékokat kulcsszituációkban, de nem csak pályán nyújtott teljesítményével emelkedik ki társai közül; egyértelműen ő a Notre Dame szellemi vezére is. Te’o áll a figyelem középpontjában, de az LB-sor többi tagjáról sem szabad megfeledkezni, akik ugyancsak megtettek minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy csapatuk nemzeti döntőt játszhasson. A másik kezdő ILB, Dan Fox és a külső linebackerek közül pass rush-ban leghatékonyabb Prince Shembo szintén NFL-potenciállal bír. Az említett játékosokon kívül Danny Spond, Ishaq Williams, valamint Carlo Calabrese töltheti a legtöbb időt a pályán Miamiban.

Secondary - Az egyik kezdő cornerback, Lo Wood a fall camp során, míg a safety Jamoris Slaughter a szezon elején szenvedett súlyos sérülést, de a fiatal DB-sor nélkülük is helytállt. A KeiVarae Russell, Bennett Jackson (cornerek), Matthias Farley, Zeke Motta (safety-k) összetételű secondary-ből főképp utóbbi játékos emelkedett ki; a végzős safety-re akár a profik között is hosszú karrier várhat. Az Irish védelme mindenekelőtt a futás limitálásában jeleskedik, de passzolni sem tudott ellenük igazán eredményesen egyik csapat sem, hiába nélkülöz korábban még alapembernek számító játékosokat a secondary.

Special teams

A másodéves Kyle Brindzának voltak megingása, például a BYU ellen, de közben olyan rangadókon nyújtott extrát, mint az Oklahoma vagy a USC otthonában vívott mérkőzés, egy idényen belül szerzett 23 mezőnygóljával pedig iskolarekordot döntött, így a kicker biztos pontnak számít a Notre Dame-nél. Punter poszton sem szenved hiányosságokban az Irish, Ben Turk ugyancsak megbízható rúgó. A visszahordásokért George Atkinson III felel, aki újoncként két kickoff return touchdownt is szerzett, a 2012-es idényben azonban nem tudott hatpontost elérni a speciális egységben, és a visszahordási átlaga is visszaesett 26.1-ről 20.7 yardra.

Az edzői stáb

Chuck Martin támadó- és Bob Diaco védőkoordinátor is Brian Kelly-vel egy időben érkezett South Bendbe. Az eredetileg a védelemre szakosodott Martin a Notre Dame-nél is DB coach-ként kezdett, csak az aktuális szezont megelőzően nevezték ki a támadóegység élére, de új munkakörében sem okozott csalódást, QB edzőként pedig Everett Golson fejlődésében is nagy szerepe volt. Bob Diaco egy szezon erejéig dolgozott defensive coordinatorként Kelly stábjában a Cincinnatinél, majd követte felettesét az Irish-hoz, ahol ugyanezt a pozíciót bízták rá. A védelemnél végzett kiváló munkájáról - a defense statisztikái mellett - mindent elmond, hogy Broyles díjjal jutalmazták, melyet évről évre a legjobb assistant coach-nak ítélnek oda az NCAA-ben. A közeljövőben vezetőedzői pozícióra is esélyes lehet valamely FBS-csapatnál.

ALABAMA CRIMSON TIDE

Út a döntőbe

A regnáló nemzeti bajnok Crimson Tide-ra rögtön a nyitó fordulóban nagy meccs várt; az előző szezonban 11-2-es mérleget elérő, Sugar Bowl győztes Michigannel találkoztak Arlingtonban, a Cowboys Classic keretein belül. A két nagy múltú csapat összecsapása meglehetősen egyoldalú mérkőzéssel szolgált, Nick Saban együttese végtelenül sima, 41-14-es sikert aratott a Wolverines felett. Az Alabama első öt SEC-meccsén hasonlóan domináns teljesítményt nyújtott, majd november elején elérkezett a BCS-döntő visszavágójának ideje, az LSU elleni ütközet Death Valley-ben, amely - a várakozásoknak megfelelően - ezúttal is a konferencia nyugati csoportjának első helyéről volt hivatott dönteni. Szűk két perccel a mérkőzés vége előtt még a tigrisek érezhették karnyújtásnyi közelségben a sikert, de A.J. McCarron és a Bama támadóegységének győztes drive-ja mindent felülírt, és a Tide-ot juttatta szinte behozhatatlan előnyhöz a divízióbeli versenyfutásban. Egy héttel később azonban a nemzeti döntős esélyeik drasztikusan csökkentek, miután a Heisman-győztes Johnny Manziel vezette Texas A&M 29-24-re nyerni tudott Tuscaloosában. A következő fordulóban viszont két másik, nagydöntőre pályázó alakulat, az Oregon és a Kansas State is botlott, így miután az Alabama 49-0-s kiütéssel gázolt át az ősi rivális Auburn gárdáján, úgy készülhetett az SEC-fináléra, hogy a Georgia elleni mérkőzés de facto BCS-elődöntővel ér fel: amelyik csapat győzni tud, nem csak a főcsoportot nyeri, hanem egyúttal biztosítja helyét a National Championship Game-en is. A Crimson Tide óriási csatában végül 32-28-ra verte a Dawgs-t, jegyet váltva ezzel Miamiba.

A főedző

Nick Saban megosztó személyiség, edzői zsenialitása azonban elvitathatatlan. A Forbes magazin által a legbefolyásosabb edzőnek titulált szakember első jelentős megbízatását a ’90-es évek elején kapta, amikor Bill Belichick alatt tevékenykedett védőkoordinátorként a Browns-nál, majd 2005-ben két szezon erejéig vezetőedzőként is tett egy nem túl sikeres kitérőt az NFL-ben, számításait azonban az egyetemi futballban találta meg igazán. 2003-ban nemzeti bajnoki címhez segítette az LSU-t, majd a college focihoz való 2007-es visszatérését követően újabb két BCS-döntőt nyert az Alabamával. Ő az első vezetőedző, aki két különböző egyetem csapatával is nemzeti bajnok lett.

Offense

Az irányító - Az idei National Championship Game-en is A.J. McCarron fogja irányítani az Alabama támadóegységét. A tavalyi nagydöntő offensive MVP-jének megválasztott junior QB mindent egybevetve második kezdő évében hasonlóan magabiztos játékot nyújtott, mint az előző szezonban, amit az ország legjobb passzolási mutatója (173.08) is bizonyít. A nagy meccseken voltak hullámvölgyei, a Texas A&M elleni vereség alkalmával például potenciális meccsnyerő touchdown helyett interceptiont dobott a goal line-nál, ugyanakkor az LSU elleni csúcsrangadón a kezdeti nehézségek után a mérkőzés utolsó perceiben vezetett győztes drive-ot a Death Valley fanatikus közönsége előtt, és az SEC-döntőn is nem sokkal a lefújás előtt osztott ki végül győzelmet érő TD-passzt. McCarron elsőszámú cseréje a középiskolában irányítót játszó, alabamai karrierjét azonban running backként kezdő Blake Sims, aki az alapszakaszban többnyire csak garbage time-ban kapott lehetőséget, és nagyrészt option játékokat hívtak rá.

Futók - Sokan féltették a Tide offense-t Trent Richardson távozása miatt, de hamar bebizonyosodott, hogy Heisman-kaliberű running back nélkül is az utóbbi években megszokott szinten marad a futójáték. A yardokat elsősorban Eddie Lacy és a true freshman T.J. Yeldon termelte, akik egyaránt 1000+ yardos alapszakaszon vannak túl, ketten együtt pedig 27 touchdownt értek el a földön. Mögöttük - Jalston Fowler és Dee Hart korábbi kiesése miatt - szükség esetén az újonc Kenyan Drake kaphat szerepet.

Elkapók és tight endek - Az előző idényben a csapat egyik legnagyobb hiányossága az volt, hogy Julio Jones távozása után nem rendelkezett igazi elsőszámú elkapóval a gárda, de úgy tűnik, ebben a szezonban erre a szerepkörre is sikerült megtalálni a megfelelő embert. Az ország egyik legjobb receiver recruitjaként Tuscaloosába érkező Amari Cooper látványos fejlődésen ment keresztül az idény előrehaladtával, 895 yardos és 9 TD-s bemutatkozó éve pedig Freshman All-American tagságot ért. Az újonc wide receiver mögött Kevin Norwood és Christion Jones számít McCarron legmegbízhatóbb célpontjainak, míg a tight endek közül Michael Williams kerül elő a leggyakrabban, akinek fő erénye ugyanakkor a futásblokkolásnál végzett remek munkája.

Támadófal - Az Alabama offensive frontját a legtöbb helyen az ország legjobb egységeként harangozták be, és a csapatrész maximálisan meg is felelt ezeknek a várakozásoknak. A támadófal tagjai közül négy játékos, Barrett Jones (C), Chance Warmack (LG), D.J. Fluker (RT), valamint Cyrus Kouandjio (LT) komoly pro potenciállal rendelkezik, de Anthony Steen is stabil pontnak számít jobb oldali guardként. Az offensive line futásblokkolásnál tarthatatlan volt az egész szezonban, és bár pass protectionben előfordultak megingások (leginkább a másodéves Kouandjio oldalán), összességében McCarronnak is elsőrangú védelmet biztosítottak. Jones az SEC-döntőn megsérült, így egy ideig korántsem volt biztos, hogy Miamiban pályára tud lépni, de múlt héten már teljes értékű edzésmunkát végzett a Rimington díjas center, így a BCS-fináléval fejezheti be egyetemi pályafutását.

Defense

Védőfal - A háromtagú defensive line-nak, amely mindenekelőtt a futás megállításáért felel, a végzős nose guard, Jesse Williams az alapja, aki minden bizonnyal egy NFL-csapatnál is hosszú évekre megoldást jelent majd NT poszton. A Josh Chapman helyét átvevő, tavaly még defensive endként alkalmazott játékos a Georgia ellen térdsérülést szenvedett, de már azon a mérkőzésen vissza tudott térni a pályára, és mai szereplését sem akadályozza semmi. Az ausztrál behemót két oldalán a rutinos Damion Square és a mostani szezonban alapemberré váló Ed Stinson játszik kezdőként, de Quinton Dial és Jeoffrey Pagan is gyakran kerül a pályára, középen pedig Brandon Ivory jutott lehetőséghez a rotációban.

Linebackerek - A Tide kezdő LB-sora három helyen változott meg az előző idényhez képest. Nem kisebb neveket kellett pótolniuk, mint Dont’a Hightower vagy Courtney Upshaw, de sikerrel abszolválták a kihívást. Belül a Nico Johnson, Trey DePriest, C.J. Mosley hármas végez parádés munkát futás ellen, utóbbi pedig coverben is az ország legjobb linebackerei közé tartozik, így nickel és dime formációknál is többnyire ő marad fenn a pályán. A két szélen az egyaránt másodéves Adrian Hubbard és Xzavier Dickson szerepel, akik első kezdő évükben minden téren hozták azt a szintet, ami ahhoz kellett, hogy a Bama LB-egysége az FBS elitjében maradjon.

Secondary - Akárcsak a linebackereknél, a defensive backek közül is három kezdőt veszített el a gárda; a két első körös játékos, Mark Barron és Dre Kirkpatrick, valamint a drafton szintén kiválasztott De’Quan Menzie távozása után érthető módon ezt a csapatrészt övezte a legtöbb kérdőjel a szezon előtt. Az LSU és a Texas A&M elleni meccseken voltak nehéz perceik, de összességében megbízható passzvédekezéssel járultak hozzá a nemzeti döntővel végződő meneteléshez. A legutóbbi idény kezdő secondary-jéből hírmondónak megmaradt Robert Lester az egység egyetlen seniorjához méltóan vezérré lépett elő, a Thorpe Award finalista Dee Milliner pedig az ország egyik elit cornerbackjévé érett. Lester mellett a másik safety pozíció betöltése a másodéves Vinnie Sunserire és Ha-Ha Clinton-Dixre hárul, Milliner párja CB poszton a junior college-ból transzferelő Deion Belue, míg az alapszakasz végére a true freshman Geno Smith vált az elsőszámú opcióvá olyan szituációkban, amikor extra defensive backe(ke)t kell a pályára küldeni. Rajtuk kívül még John Fulton (CB) és Nick Perry (S) jutott számottevő játékidőhöz a secondary-ben.

Special teams

A speciális csapatrész nem tartozik az Alabama kimondott erősségei közé, közepes egységről beszélhetünk. A legnagyobb pozitívum, hogy a korábban az egész csapaton belüli legkritikusabb pontnak számító kicker poszton stabilizálódni látszik a helyzet: Jeremy Shelley az alapszakaszban egyetlen field goal és extra pont kísérletet sem hibázott el, Cade Foster pedig három 50+ yardos mezőnygólt is értékesített, és a kickoff statisztikái is javultak. A punter Cody Mandell abszolút megbízhatóan teljesít, a Christion Jones vezetésével elért 24.84 yardos kickoff visszahordási átlag kimagaslóan jó, coverage-ben viszont nem jeleskedik az ST.

Az edzői stáb

A Washington Huskies-tól érkező Doug Nussmeier a 2011-es szezont követően vállalta el az offenzív koordinátori posztot, miután Jim McElwaint vezetőedzővé nevezték ki a Colorado State-nél. A remek QB coach hírében is álló szakember egy kész rendszert kapott a kezei alá, de saját elképzeléseit, módosításait is sikerrel tudta keresztülvinni. Bár az offense alapja még mindig a „ground-and-pound”, az utóbbi években megszokottnál jóval nagyobb hangsúly került a passzjátékra, és McElwain konzervatív hívásai után kreativitásban sem volt hiány Nussmeier irányítása alatt. A védőkoordinátor Kirby Smart már a 2011-es alapszakasz után is az egyik legfelkapottabb név volt egyetemi berkekben, már akkor mindenki azt várta, hogy BCS-csapatnál fog főedzői állást kapni, múlt hónapban a nagy rivális Auburnnél is járt interjún, de mindezek ellenére valószínűnek tűnik, hogy továbbra is marad Tuscaloosában. Az Alabama hívei ezt nyilván nem bánják, mert bár a legfontosabb láncszem Nick Saban, a védelem évek óta tartó remeklésében Smartnak is elévülhetetlen érdemei vannak.

Summa-summárum

Az eddig látottak alapján nehéz elképzelni, hogy az egyetemi futball legnagyobb múltú csapatai közé tartozó Notre Dame és Alabama döntőbeli összecsapása nem egy végletekig kiélezett, a védelmek által dominált mérkőzéssel fog szolgálni. Mindkét gárda elsősorban elit defense-ének köszönhetően jutott el Miamiba, és mivel a támadóegységek egyaránt az erőfutásokra alapoznak, a találkozó végkimenetelét leginkább az fogja befolyásolni, hogy a frontvonalakban vívott csatát melyik fél nyeri. A Crimson Tide támadófala egy fokkal egyértelműen jobbnak tűnik, mint a túloldali egység, és a futókat illetően is ők vonultatnak fel tehetségesebb garnitúrát, de ezzel párhuzamosan a jobb defenzív fronttal is az alabamaiaknak kell szembenézniük. Mindezek mellett természetesen más faktorok is óriási szerepet játszanak majd, például, hogy passzokkal melyik együttes tud eredményesebben haladni (ami az egy évvel ezelőtti fináléban is döntő tényezőnek bizonyult), de egy-egy labdaszerzés a védelemtől vagy nagy játék a speciális egység részéről bármikor sorsfordító lehet egy olyan szoros, kevéspontos mérkőzésen, amilyennek a BCS National Championship Game ígérkezik.

A Bowl.hu szerkesztőségének tippjei:

Dzsokijuing	Empty Taxi	Fucu	Höri	Rajna	Shawnka	Vassadi
Notre Dame	Alabama	Notre Dame	Alabama 30-0	Alabama	Notre Dame	Alabama

Vass Ádám (vassadi)