Fantasy Report - Week 1

In the spotlight, avagy mitől esett le az állunk a héten?

Tudtuk, hogy Drew Brees napjaink egyik legjobbja. Tudtuk, hogy a Saints nagyon szeret passzolni, és ezen részlegük a liga leghatékonyabbja. Tudtuk, hogy a Detroit Lions védelme nem túl acélos. Arról viszont halovány sejtésünk sem volt, hogy Brees egyedül nyerjen meccseket fantasy tulajaik számára... Csak az első félidei teljesítménye elegendő lett volna egy kielégítő meccshez, de amit produkált, az egészen elképesztő, mindeközben több receivert naggyá tett, az élen Devery Hendersonnal. Ha már irányítók, ne feldkezzünk meg Tony Romo teljesítményéről sem - Jessica Simpson ex-pasija bebizonyította, hogy nem TO tette őt naggyá, már amikor nagy volt korábban. És persze a forduló csalódásai sem maradhatnak el, a tavalyi szezonzárót idéző formában hajigáló Jake Delhomme minden benne bízónak elvette a kedvét további szerepeltetésétől, persze ilyenkor szokott az történni, hogy a padon már kiválóan fog termelni. Jay Cutler mindeközben megérkezett az NFC North-ba, a négy interceptionös üdvözlés a Lambeau Fielden mindenesetre minden szurkolónak biztató - már amennyiben nem a Bears fanatikusairól van szó. Futók között nem kell sokáig nézegetni a statisztikákat - aki 1/1-re húzta AP-t, most hátradőlhet karosszékében, és számolgathatja a pontokat... Nem lesz könnyű, legalábbis a Browns ellen nem volt az. Hozzá hasonló teljesítmény ezen a poszton nem akadt, ellenben csalódások értek néhány játékost - Steve Slaton borzalmas produktuma például igencsak szemetszúró. Az elkapóknál több szélsőséges számot láthattunk - Reggie Wayne például megmutatta, hogy lehet tök egyedül egy passzgépezet egyik felét alkotni (Peyton Manning a másik). Amíg Gonzalez sérült, ezt a produktumot állandósíthatja, Santonio Holmes és Greg Jennings tulajdonosai pedig szintén dörszölhetik kezeiket, minden héten szép pontszámot ígérnek. A kitűnő irányítók vonzzák a jó elkapóteljesítményeket - de egyelőre ne ugorjunk be se Hendersonnak, se Craytonnak, lesz ez még így se. Andre Johnson problémája (double coverage) feltehetően a továbbiakban sem szűnik meg, Kevin Walter sérülésével annyira egyedül van, hogy az ember már őt sem veszi észre, ha a Texans-ra vetődne szeme véletlenül, Steve Smith pedig szintén nehézségekbe ütközött, persze ha egy most vasárnapi Delhomme a QB-d, mindjárt nehezebb bármit is letenni az asztalra. A Tony Gonzalezben kétkedők (köztük én is) szép cáfolatot kaptak, de John Carlson extremitásaihoz Gonzo hozzá se tudott szagolni, míg Dallas Clark a fantasy eredményjelzőktől maradt jó messze - azért Gonzalez sérülése kedvezhet neki a továbbiakban. A védelmek közül az Eagles tudott olyat hozni, amivel meccset lehetett nyerni, de nem emglepő módon erre a kiszámíthatatlan posztra ezen a héten sem lehetett bazírozni - főleg ha az embernél ott figyelt a Ravens.


Who's hot - who's not, avagy heti formajelentés és jóslás

Első héten nehéz megítélni, ki az igazi sztárjátékos, és kinek volt egy jó napja és kész - de mivel az egész iromány szubjektív, hadd legyek itt is az. Fontos, hogy ne essünk hasra egy-egy meglepően kiugró produktumtól, Joe Flacconak volt egy szép napja a harmatgyenge Chiefs ellen, de lesznek ennél nehezebb meccsei is - nyitánya viszont kétségtelenül jól sikerült. De ide fogom sorolni Thomas Jones-t is, tudom-tudom, nem jött be a jóslatom arra, hogy visszaesik, de azért várjuk ki a végét. Willis McGahee is remekül teljesített, a baj csupán annyi vele, hogy Ray Rice és Le'Ron McClain is fogyasztja a carry-ket Baltimore-ban, teljesen kiszámíthatatlan, mikor hoz össze valami értelmes pontszámot - a bátrak persze berakhatják hétről hétre mindig, megtiltva semmi sincsen. Randy Moss viszont a régi, megállás nélkül termeli a yardokat, bár az end zone-ig hétfőn nem jutott el, nem valószínű, hogy a Patriots offense-e fantasy tulajszívató-üzemmódba kapcsolt, és a jó öreg Randy-t csak azért sem használja a red zone-ban.

Velük ellentétben csalódást okozott a tualjoknak néhány szépreményű ifjú. TO nem érezte magát csúcsformában Foxborough-ban az biztos, melegebb éghajlathoz szokott, kár, hogy szeptemberben ez gyenge kifogás. Trent Edwards nem Romo vagy McNabb, lassan ezt is megtanulhatjuk Owens példáján. Knowshon Moreno sem váltotta be az újoncként vele szemben támasztott reményeket, pedig a Bengals védelménél nem sok gyengébbel fog találkozni a Broncos (na jó, a Chiefs-szel két meccset játszani ilyen szempontból szinte csalás). Matt Schaub pedig állítólag nem 100%-os állapotban játszik, nos, ez meglátsztt, bár a Jets-nek jó a védelme, ennél minden ember, aki ledraftolt, többet várna, illene ennek megfelelően játszani (az Andre Johnson-tulajok sem lennének szomorúak egy pozitív változás után).


Under the radar, avagy kit húzzunk a héten?

Kit kell tehát felkapni ezen a héten? Nem akárkit, aki az előző héten több pontot szerzett, mint csapatunk tagjai, nem véletlenül voltak a mieink draftolva, a szabadügynökök pedig nem, bízzunk csak emberienk nagy részében. Azonban három emberre mindenképp felhívnám a figyelmet. Elsőként Fred Jacksont kell megemlíteni, aki amíg Marshawn Lynch ismételgeti magában, hogy nem hordok magamnál fegyvert, remekel a Bills-ben, és még két hétig mindenképpen hasznos lesz, aztán pedig meglátjuk. Lynch jó, de amíg Jackson így pótolja, nem is feltélenül kell visszatenni a kezdőbe, ráadásul Jackson fog játszani a Saints gyenge defense-e ellen is, ami nem elhanyagolható tény. Antwaan Randle Elben is bízhatunk, legalábbis ezt sugallta a Giants elleni meccs, amikor is a slot receiver posztján nagyon elemében érezte magát az egykori quarterback, és a Rams ellen még ennél is többre számíthatunk. Szintén biztató JaMarcus Russell, a nem is olyan régen 1/1-ként kiválaszott irányító a Chiefs ellen javíthat a San Diego elleni amúgy sem rossz produktumon, QB-problémában szenvedőknek ajánlott orvosság lehet.


Injured reserves, avagy a heti kórházi vizit

Megvolt az első hét, és a fantasy játékosok legnagyobb ellensége, a sérülés sem maradhatott adós jó produkcióval, sőt kifejezetten szép számban irtotta legjobb pickjeinket. Csupán a leglényegesebbekről tennék említést, az élre talán Anthony Gonzalez kívánkozik. Marvin Harrison utódja még legalább egy hónapig nem bizonyíthatja, hogy miért is húztuk be őt olyan hamar, helyette még nem tudjuk, ki kap nagyobb szerepet, mármint Dallas Clarkon kívül. Donovan McNabb sérülése már-már szokványosnak mondható, minden bizonnyal nem lesz ott vasárnap a pályán, persze ki tudja, de Jeff Garcia szerződtetése és Michael Vick aktivizálása (a harmadik hétig így sem játszhat, ne feledjük). LaDainian Tomlinson sem fogja szállítani a pontokat a héten, no nem (csak) azért, mert a Ravens ellen nehéz is, hanem azért is, mert sérült, és valószínűleg nem játszik. Bo Scaife és Anquan Boldin sérüléseiről nem tudni sokat, lehet, hogy játszanak, lehet, hogy nem, de egyikük sem biztos opció a héten - mindenesetre vasárnap ne feledjük el lecsekkolni a jelentéseket, a legtöbb ember státsuza állandóan változik, vannak orvosi csodák és edzői átverések is, senki se bízzon a betűjelekben, csak a hírekben.


IDP report, avagy jobb egyedül, mint csapatban?

A védők igen mozgalmas hetet zártak szinte minden tekintetben, gyorsan összegezzünk is valamiképpen. Stepehen Cooper és London Fletcher teljesítménye nem igényel kommentárt: a két tacklegyár hozta azt, amit az őket draftolók elvártak. Anthony Henry elég gyengus volt, de ez sok tackle-t jelent - a fantasy egyik titka, hogy nem feltétlen a legjobb játékos hozza a legtöbb pontot a konyhára, mindez persze nem igaz Cortland Finneganre vagy Osi Umenyiorara, hiszen ők kétségtelenül a liga legjobbjai között vannak, és a héten bizony kiválóan is termeltek. Szépek és jók a nagy sztárok, de talán fontosabb lenne megemlíteni néhány felkapandó embert, akik az első héten megmutatták, mire is képesek. Danieal Manning például a hét egyik legjobbja volt, és egyelőre kisebb sérülése ellenére sem várunk tőle visszaesést - a Steelers ellen is számíthat jónéhány egységre. Tyvon Branch, az Oakland safety-je a legtöbb ligában cornerként is alkalmazható - használjuk ki a kínálkozó esélyt, és kapjuk fel, amennyiben ez lehetséges. A másik Fosztogatóra, Richard Seymourra hasonlóan igaz ez, csak ő DT-ként vethető be a DE pozíció mellett, és már produktív, pedig szinte semmi ideje nem volt a beilleszkedésre az AFC East ex-rémének. Ne feledkezzünk el Keith Brookingról sem - simán átszokott Atlantából Dallas-ba, és stabilan sok tackle várható tőle, a Giants futójátéka ellen pedig pláne. Végül a korántsem rövid sérültlistát kellene valahogy összefoglalni, ez nem lesz egyszerű feladat, de annyi biztos, hogy Brian Urlacher idényének vége, ez nem csak a Bears-nek, de sok-sok fantasy csapatnak is hatalmas érvágás. Troy Polamalu kiesése talán még rosszabbul érint néhány tulajt, a safety nélkül legalább a nyolcadik hétig kéne megoldani a védelem szintentartását a menedzsereknek - ez nem lesz kis feladat. Leroy Hill hat, Atari Bigby négy, Aaron Ross egy hetet biztosan kihagy, és akkor még nem beszéltünk a rejtélyes emberekről, akiknek legalább halovány esélye van játszani vasárnap... A védőket tehát nem kímélte Fortuna, de oda se neki, így legalább értelmét nyeri a waiver és a free agent húzás.

Dream Team, avagy a hét legjobbjai

Ebben a részben zárásként a hét álomcsapatát fogom összeállítani, nem feltétlen a standard pontozás szerinti legjobbakból, tehát ez sem lesz kevésbé szubjektív, mint a cikk többi része, még a posztok szerinti felállás is változhat hétről hétre. Nézzük tehát kik érdemelték ki az első heti tagságot (a játékos neve mellett az ESPN alapbeállítása szerint elért pontszáma látható, védőknél pedig egy lehetséges pontszám, csak viszonyítási alapnak):

QB: Drew Brees (36)

RB: Adrian Peterson (37), Thomas Jones (22)

WR: Reggie Wayne (22), Santonio Holmes (19)

TE: John Carlson (21)

DT: Richard Seymour (17)

DE: Osi Umenyiora (24), Julius Peppers (22)

LB: Stephen Cooper (38), London Fletcher (36), Thomas Davis (35), Patrick Willis (33)

CB: Anthony Henry (32), Cortland Finnegan (30)

S: Danieal Manning (25), Michael Griffin (23)

D/ST: Eagles (35)

K: Neil Rackers (12)

P: Hunter Smith (11)

HC: Seahawks Coach (7)


Ennyi lett volna erre a hétre a Fantasy Report, remélem élvezhető volt ez az első igazi kiadás. A második fordulóra mindenkinek tökéletesen beállított csapatot és sok pontot kívánok, persze mindeközben az ellenfél bénázását is!

Rajnai Gergely (Rajna)