Fantasy Report - Week 11

In the spotlight, avagy mitől esett le az állunk a héten?

Aki jól waiverezett a héten, remekül járhatott, ugyanis a kukában rengeteg értékes teljesítmény volt - és persze egy jó kezdőcsapatot is össze kellett állítani, ugyanis sok olyan játékos szaporította ipari mennyiségben pontjait, akitől nem igazán szoktuk meg - a szokványos sztároknak viszont csupán közepes hetük volt. Kezdjük az irányító poszt kitárgyalásával, ahol a legtöbb meglepetést láttuk. Az a szokás, miszerint a hét két legjobb QB-ja egy meccsen találkozik, folytatódik, csak arra nem számíthattak sokan, hogy ez a találkozó a Lions-Browns lesz, az NFL leggyengébb csapatai közül kettő  csapott össze, és az eredmény fantasy szempontból pontözön volt (a valóságban is, de ezt most hagyjuk). Matt Stafford, az idei 1/1-es draft pick a hét legjobbja lett, egyre inkább kezdi felvenni a liga ritmusát (a rosszmájúak persze mondhatják, hogy ez a jelenlegi Cleveland D inkább a Stafford által már ismert egyetemi védelmekre hasonlít, mintsem a profik között megszokottra), és azok a fantasy játékosok, akik berakták őt csapatukba, most elégedetten dörzsölhetik markukat. A forduló második legjobbja pedig a szintén remeklő Brady Quinn volt, aki bár yardok és TD-k tekintetében elmaradt ellenfelétől, azonban megkímélte magát az interceptionöktől, így alig maradt le pontszámban ifjú kollégájától. Több kiemelkedő produktum nem volt, a többiek legfeljeb csak hozták a szokásos, vagy az átlagon picit felülit (Eli, Favre, Big Ben, Rodgers, Schaub), így a héten a reflektorfénybe biztosan a Ford Field hősei kerülnek. Térjünk is át a futókra. Azok, akik csütörtökön szemfülesek voltak, és berakták az egész évre kidőlt Ricky Williams-t a csapatba, jól jártak, ugyanis az egykori Texas-sztár jobban telejsített, mint bárki más ezen a poszton, és egy Staffordnyira volt a hét legjobbja címtől. Rajta kívül igazi sztár nem volt a héte, ellenben érdemes megemlíteni Jason Snellinget, aki hatékony helyettese a sérült Michael Turnernek, és ha az átlaga nem is kiemelkedő, a vörös zónában nyugodtan lehet bízni benne. A receivereknél történt vajon meglepetés? Mindenki döntse el maga, hitt-e még Terrell Owens-ben ezen hét előtt, és utána nézzen csak a statlapjára, ami eszméletlen számokat mutat (tegyük hozzá, Rashean Mathis nem volt ott a Jaguars-ben). Aztán ott van még a Stafford-féle zsenialitás egyik kedvezményezettje, Calvin Johnson, aki még nem gyógyult ki teljesen sérüléséből (erről majd később még lesz szó), de ez nem zavarta abban, hogy újabb elit teljesítményt tegyen le az asztalra. Az egyebek rovatban érdemes még említést tenni a Patriots védelméről, amely totálisan kihasználta Mark Sanchez hibáit, és öt turnovert gyűjtöttek, egyből pedig TD-t is, ezzel a hét kimagaslóan legjovv defense-e lett a new englandi, annak ellenére, hgy a Jets támadói azért találtak rajta jónéhány rést. A hét után vessünk egy pillantást a csalódásokra is. Kezdjük Cadillac Williams-szel, aki idén szépen teljesített a szenvedő Bucs-ban, a Saints ellena zonban egyszerűen képtelen volt futni, három yardos átlag aladt maradt, az end zone-hoz pedig köze sem volt. A Seahawks-nak jó passzjátékra eltt volna szüksége, ha legalább megszorítani szerette volna a Minnesota-t, azonban ez nem jött össze, elegendő csak a legjobb elkapó, a Matt Hasselbeckkel hatékony párost alkotó TJ Houshmandzadeh számaira nézni, erre persze nincs szüksége azoknak, akik a csapatukban tudják Housh-t, hiszen keseregtek ők eleget a hétvégén. Roddy White játéka ugyan kérdéses volt egész héten, de azért ennél még így is többre számítottunk volna, tizenkétszer célozta őt meg Matt Ryan, ezeknek csupán harmada ért célba, és nem érte el az ötven yardot sem az utóbbi időben gyengélkedő Giants defense ellen, több kell tőle a későbiekben.


Who's hot - who's not, avagy heti formajelentés és jóslás

Pár hete még a legjobb felszedhető emberek között volt említve Kevin Boss, azóta minden meccsén kapott el touchdownt, és a liga legmegbízhatóbb fantasy tight endjévé lépett elő. Ryan Grantnek ugyan vannak gyengébb meccsei, de ez abból adódik, hogy a red zone-ban nem mindig jókor kapja meg a lasztit - ezúttal azonban kitűnően produkált, és a Detroit elleni Hálaadásnapi találkozón se várjunk tőle kevesebbet, az ellenfél azért csak a Lions. Sidney Rice egyik héten yardokban, aztán pedig touchdownokban utazik - a pontszám tekintetében tulajdonképpen mindegy, Brett Favre ellátja labdákkal - csapatunkat pedig pontokkal. Laurence Maroney pedig a sérülések segítségével egyre stabilabb kezdővé növi ki magát - kérdés, mi lesz, ha visszatérnek Morris-ék.

Tony Romo viszont egyértelmáen lejtmenetben van, semmi sem jön össze neki az utóbbi időben, és egyhamar ebből nem fog tudni kilábalni a jelek szerint  - különben is, közeledik a szezon vége, az az időszak, amikor Romo nem szokott jól játszani, sőt... Kevin Walterrel annyi baj van csupán, hogy nem hozza az elvárásainkat: visszatért a sérüléséből, semmi extra nem lett belőle, aztán kiesett Owen Daniels, de eztán sem találta fel a spanyolviaszt, pedig Matt Schaub stabilan szórja a jobbnál jobb labdákat, de valamiért Walternek kevesebb jut, mint gondoltuk volna. Darren McFadden pedig sehogyem hasonlít arra a Run DMC-re, akit Arkansas-ban láttunk, volt sérült is, de ha játszik, még a csapat első számú futója sem tud lenni, sőt, a harmadik hely az övé időnként a rotációban, nem ezért draftolta őt Al Davis, az biztos.


Under the radar, avagy kit húzzunk a héten?

Nézzük, kik lehetnek jók a hétvégére a szabadügynökpiacról a tizenkettedik játékhéten. Természetesen Rock Cartwrighttal kell kezdenünk, aki kezdő lesz a Philadelphia ellen, és ha nem is lesz feltehetően olyan zseniális, mint Jason Snelling volt a tizenegyedik héten, azért hasznos lehet azoknak, kaiknek problémáik vannak a poszton. Justin Forsett vagy a már említett Snelling hasonlóan nagy segítség lehet, utóbbi még akkor is, ha Jerious Norwood vagy Michael Turner visszatérnek, utóbbira állítólag jó esély van (lásd egy bekezdéssel alább). Akinek QB-gondjai vannak (Roethlisberger-, és Warner-tulajok, figyelem, irányítóink esetleg hiányozhatnak a meccsről), azok alkalmazhatják a megbízható Vince Youngot (érdekes ezt így leírni), vagy éppen Warner helyettesét, Matt Leinartot, ha pályára kerül. Ahol még elérhető Chris Chambers, mindenképpen érdemes felkapni, a Steelers ellen is kiválóan teljesített, úgy néz ki, Dwayne Bowe kiválásával az egyetlen valódi célpontja lett Matt Casselnek. Én vetnék egy pillantást Kenny Brittre is, az újonc ugyanis egyre jobb összhangba kerül Vince Younggal, a Cardinals apsszvédelme pedig nem túl acélos, így justin Gage hiányában akár egy jó meccs is összejöhet neki vasárnap. Többet nem is mondanék ide, hiszen nincsenek már bye weekek, kevésbé van szükség a szabadügynökökre (és nincs is olyan sok használható).
 

Injured reserves, avagy a heti kórházi vizit

Rövid hét van, nyakunkon a Hálaadás, ami azt jelenti, hogy hat csapatnak nehéz dolga van a sérülteket összedrótozni, ezúttal óvatosan bánjunk a questionable megfogalmazással, ők kevésbé esélyesek a pályára kerülésre, mint általában. Matthew Stafford helyzete például aggasztó, mivel a legutóbb remeklő újonc irányító minden bizonnyal kihagyja a csütörtöki összecsapást, helyettese Daunte Culpepper lesz, Ahmad Bradshaw pedig biztosan hiányozni fog a Broncos ellen. Calvin Johnson feltehetően valahogy felkeveredik a pályára, azonban nagy telejsítményre ne számítsunk tőle, ugyanis a térde nincs a legjobb állapotban. Jason Witten játéka erősen kérdéses, de mindent megtesz érte az orvosok, csak a meccs előtt egy-két órával fog eldőlni, sikerrel jártak-e. A többiek azonban normális pihenőt kapnak, hiszen azért a liga nagy része így is vasárnap, esetleg hétfőn játssza le soros mérkőzését. Maurice Jones-Drew éppen ezért úgy látszik, hadrafogható lesz a 49ers ellen, de azért nézzünk rá vasárnap, csapattársa, Mike Sims-Walker hasonló cipőben jár. Reggie Wayne minden bizonnyal játszani fog, ez még inkább igaz Michael Turnerre, aki már edzésbe is állt szerdán. Cedric Benson visszatér Marvin Lewis vezetőedző szerint, szavai nagy fellélegzést válthatnak ki a futó tulajaiból. Steve Slaton visszaszerezte a kezdőhelyet a Houstonban, és ez így is fog maradni a héten is, ugyanis sérülése nem tűnik súlyosnak, legalábbis saját bevallása szerint nem, a Texans állaspontját nem ismerjük a helyzetről. Aki kockáztatni kíván/kényszerül a héten RB psozton, az akár be is rakhatja majd Julius Jones-t, a Seahawks spílere ugyanis jelen állás szerint visszatérhet a Rams ellen, kérdés, milyen szerepkörben. Reggie Bush visszatérése is valószínánek tűnik, ugyanis szerdán már edzett, bár nem tudjuk, milyen terhelést kap. Az épp formába lendülő Laveranues Coles állapotáról gyakorlatilag semmi információ nem szivárog ki, vasárnap kell ránézni az állapotára az ex-Jets elkapónak. Jamal Lewis sérülése nem rosszabbodott, így azt kell hinnünk, hogy ismételten pályára lép a hétvégén - az más kérdés, hogy emgéri-e berakni a kezdőbe. Clinton Portis továbbra sem játszhat, csakúgy, mint a friss sérült Ladell Betts, helyettük Rock Cartwright játszik majd feltehetően fontos szerepet a Rézbőrűeknél. Marc Bulger súlyos lábsérülést szenvedett, legalább három hétig nem lesz elérhető, helyettese egyelőre Kyle Boller lesz, bár ebben a Rams-ben ez tulajdonképpen mindegy. Brian Westbrook továbbra sem játszhat, hosszútávú sorsa is erősen kérdéses.


IDP report, avagy jobb egyedül, mint csapatban?

Volt néhány érdekesség ezen a játékhéten is a védőknél, néhány új arc, néhány régi, vágjunk is bele. Például James Laurinaitis egyik kategóriába se fér bele: bár a rookie eddig is szorgosan hozta a pontokat, ilyen szinten még nem játszott jól, mint azt vasárnap tette. A megszokott nevek közé tartozhat Tyvon Branch, aki bár safety-t játszik a Raiders-ben, a legtöbb ligában cornerként is elérhető, és ezen a psozton a legtöbb pontot eleddig ő hozta, elsősorban a legutóbbihoz hasonlatos gigateljesítményeknek köszönhetően. Bryan Scott szintén gyakran tűnik ki kitűnő pontszámával, már amennyiben nem sérült, és most annyira nem sérült, hogy linebackerként kap lehetőséget (van ott hely a többi maródi miatt), és  abszolút él vele, igazi tacklegyárként funkcionál. Meglepő viszont Tony Brown ilyen szintű remeklése: a Titans DT-je nem szokott rossz lenni, de DE-ket megszégyenítő pontszámmal rukkolt elő hétfő este, néhány csapatnak kellemes, néhánynak kellemetlen meglepetést okozva. Andy Studebaker pedig az abszolút meglepő kategóriába tartozik: a Kansas City passrushere Mike Vrabel sérülése miatt kerülhetett a csapatba, azonban remek passz elleni képességekről tett tanúbizonyságot, mind az átadások lefülelése, mind a passrush terén, ő hasznos lehet csapatunknka, amíg Vrabel hiányzik. Michael Boley ütősen tért vissza: a Giants linebackere a legtöbb ligában elérhető, mivel eddig eltiltásá t töltötte, azonban Antonio Pierce hiányában megmutatta, milyen kemény LB is ő, mindig ott termett, ahol a labda volt valamelyik Falcons-spíler kezében. Érdemes lehet még felkapni az újra kezdő Zac Diles-t a Houstonból, vagy éppen Renaldo Hillt a Denverből, aki szintén konstansan csipegeti fel a pontokat. Térjünk azonban rá a fránya sérülésekre, amelyek csapatunkat tizedelhetik. Antoine Bethea egyelőre nem állt edzésbe, állapotáról nem tudunk azonban sokat, mert a Colts rengeteg játékost pihentet, gyakorlatilag mindenkit, akinek a legkisebb fájdalma is van. Ed Reed sem tudott még  a Ravens tréningjein résztvenni, ami a rajongókon kívül a fantasy tulajoknak is aggasztó lehet. Ray Lewis sem dolgozik még a csapattal, a Hollók két ikonjáért azonban feltehetően a lehetetlent is megteszi az orvosi stáb. De csak azért, hogy teljes legyen a katasztrófa Marylandben, Terrell Suggs feltehetően nem játszik a Steelers elleni csoportrangadón, de ha igen, akkor is csak pár playre áll be, hogy riogassa Ben Roethlisbergert. Szintén problémái vannak DeMeco Ryans-nek, aki a houstoni remények szerint péntekn már edzésbe állhat, azonban látszik rajta, hogy nem száz százalékos, a Titans ellen sem mozgott úgy, ahogy szokott. Valószínűáleg DeAngelo Hall és Tracy porter sem fog játszani a héten, bár utóbbi játékára még van esély, főleg, mivel csapattársa, Jabari Greer sem teljesen egészséges, így a Szenteknek szüksége van a cornerbackekre.
   

Dream Team, avagy a hét legjobbjai

Ebben a részben zárásként a forduló álomcsapatát állítom össze, nem feltétlen a standard pontozás szerinti legjobbakból, tehát ez sem lesz kevésbé szubjektív, mint a cikk többi része, még a posztok szerinti felállás is változhat hétről hétre. Nézzük tehát kik érdemelték ki a tizenegyedik heti tagságot (a játékos neve mellett az ESPN alapbeállítása szerint elért pontszáma látható, védőknél pedig egy lehetséges pontszám, csak viszonyítási alapnak):

QB: Matthew Stafford (32)
RB: Ricky Williams (30), Jason Snelling (20)
RB/WR: Sidney Rice (20)
WR: Terrell Owens (25), Calvin Johnson (22)
TE: Kevin Boss (19)
DT: Tony Brown (22)
DE: Shaun Ellis (25), Andy Studebaker (24,5)
LB: James Laurinaitis (37), London Fletcher (33), Michael Boley (31), David Hawthorne (31)
CB: Tyvon Branch (34), Leigh Bodden (28)
S: Bryan Scott (30), Michael Lewis (24)
D/ST: Patriots (19)
K: Billy Cundiff (16)
P: Brett Kern (11)
HC: Saints Coach (7)

Ennyit így Hálaadáskor, ami már tényleg az alapszakasz véghajráját jelzi. Remélem a kis késés/múlt heti kimaradás nem okzott senkinek sem fennakadást, és abban is íbzom, hogy a továbbiakban hasonló nem fordul elő. Sok sikert mindenkinek az évben immáron tizenkettedszer is!

Rajnai Gergely (Rajna)