Fantasy Report - Week 13

In the spotlight, avagy mitől esett le az állunk a héten?

Az ember ránéz a hét legjbob pontszerzőire, és egy sor értetlenkedés után elkönyveli, hogy ilyen is van.  Volt is már, azonban a szezon végefelé ilyen nevek nem nagyon szoktak feltűnni az abszolút elitben, mint most, olyan nevek, akikre senki sem számított. Vegyük csak rögtön a quarterbackeket: Tony Romo, mint a hét legjobbja nem meglepő, bár az első játékhét óta nem láttunk tőle ilyen szép számokat.  Fontos is volt remeklése, hiszen Marion Barberéket teljesen kivette a játékból a Giants. De nála sokka meglepőbb Bruce Gradkowski. "Kicsoda?"  kérdezhetné az egyszeri olvasó, és teljes joggal, hiszen az egykori Toledo QB korábban csak a Bucs-ban szerepelt beugróként, illetve idén a Raiders-ben helyettesítette JaMarcus Russellt, fantasy szempontból igen kevés sikerrel. Múlt héten már nem volt rossz, de még bőven észlelési küszöbünk alatt mozgott, pláne, hogy a félelmetes Steelers defense-el találta magát vasárnap szembe - aztán a negyedik negyedben Peyton Manninget megszégyenítő higgadtsággal vezette győzelemre az Oaklandet, és a hét második legjobb pontszerzőjévé vált. Ne várjuk tőle ezt még egyszer, de az év egyik legnagyobb meglepetését szolgáltatta, annyi biztos. És a nagy sztárirányítókat beelőzte még egy kisebb név is - Jason Campbell. A Redskins QB-ja a futók sérülései után átvette a vezető szerepet az offense-ben, és nem rajta múlott, hogy a Saints veretlensége nem szakadt meg ebben a fordulóban. A folytatást tőle se várjuk, legalábbis a Raiders ellen ne - mind az Oakland, mind a Washington passzvédelme olyan jó, hogy ellenük sokkal inkább futni érdemes, de a hét két meglepetésemberének egymás elleni harca még akár érdekes is lehet vasárnap. De persze ez csak kóstoló volt a heti zsákbamacskából -- jöjjenek a receiverek. Kezdhetjük is Robert Meachemmel, aki mondjuk már sorozatban ötödik hete kap el TD-t, de a száz yard feletti produktum eddig valahogy nem jött össze neki, hát most tett róla, hogy ezentúl több figylemet szenteljünk nevének, hiszen méltó társa Marques Colstonnak a New Orleans Tennessee egyetem által kinevelt spílere. Az ő extrája sem volt várható, de Louis Murphy aztán végképp meghökkent minden footballrajongót: az újonc elkapó volt Gradkowski kedvence, két touchdownt és bőven száz yard feletti produktumot jegyzett. Pedig Murphy utoljára az első héten vétette észre magát, azóta mindössze egy touchdownt szerzett (két hete), de semmi fantasy szempontból relevánsat nem, kérdés, marad-e a jó összhang Gradkowski-val. A hét harmadik legjobb WR-e pedig nem más, mint Devin Thomas, aki Campbell passzaiból profitált. Hét alkalommal hajítoták felé a lasztit, és mind a hétszer el is kapta a szép lassan beérni látszó receiver, ebből látszik, hogy vele hosszabb távon is számolni kell, ez pedig jó hír lehet Santana Moss-nak, kai végre kapott egy társat a túloldalára. A running backekről is muszáj szót ejteni, még akkor is, ha ez nem az ő hetük volt. A legjobb neve ugyan ismerős, de ebben az évben még közelébe sem került az ilyen szintű pontszámoknak - ő pedig a Giants futója, Brandon Jacobs. Igaz, Jacobs sem volt igazán kiemelkedő, leszámítva egy hatalmas elkapást, azon a nagy touchdownon kívül a szokásos idei szürkeséget láthattuk tőle, de ezen a héten egy play is elegendő volt a poszt legjobbja cím elnyeréséhez. Ki más is lehetett volna Jacobs mellett a hét szátrja, mint Jerome Harrison - ha már lúd, legyen kövér, újabb váratlan csúcsteljesítmény. A Cleveland újdonsült workhorse-a inkább az elkapásokban jeleskedett a San Diego ellen, de hasonlóra ne számítsunk a Pittsburgh betonvédelmével szemben, egyszer volt Clevelandben kutyavásár. Említést érdemel még a mindig jó Joseph Addai, valamint a várakozásoknak megfelelően Kansas City-ben parádézó Knowshon Moreno, de egy produktívabb héten ebben a rovatban feltehetően nem kapnának helyet. Nagy csalódás volt viszont Frank Gore, akinek ugyan néha be-becsúszik egy-egy kevés yardot hozó meccs, de valahogy mindig összehoz egy TD-t, amivel kirángatja a fantasy tulajokat a slamasztikából, ez most elmaradt, és egy alkalommal még a labdát is elveszítette, de most hétfőn javíthat majd a Cardinals ellen. Ritkán említek itt védelmeket, de a Pittsburgh-öt most már nem lehet szó nélkül hagyni, ugyanis a tradicionálisan elit egység rendre cserben hagyja a fantasy tulajokat, a Raiders elleni borzalommal pedig már tényleg betelt a pohár. Ha a Cleveland ellen sem tudnak valami szép pontszámot összekaparni, felteszik a koronát erre a szokásoshoz képest pocsék esztendőre. Marion Barberről pedig már volt szó: semmit (értsd: SEMMIT) nem tudott csinálni a Giants ellen, csakúgy, mint Mike Sims-Walker a Texans ellen, egyikre sem számítottunk, ilyen szinten legalábbis biztosan nem.


Who's hot - who's not, avagy heti formajelentés és jóslás

Nehéz igazából olyan embert találni, aki az elmúlt néhány hét folyamán kiegyensúlyozottan jól teljesített volna, de Vernon Davis mindenképp ilyen. A 49ers tight endje Alex Smith-el remekül kollaborál, elmúlt három találkozóján van touchdownja, és nagyon úgy tűnik, végre elérte potenciálját, van olyan jó, mint amilyennek a draft idején tartották. Davone Bess mellett sem mehetünk el szó nélkül, hiszen a Miami elkapója egyértelműen Chad Henne kedvence, és a Patriots-hoz hasonló gyenge secondary ellen elképesztő számokra képes, tíz elkapás bárhol, bármikor nagy dolog, PPR ligákban valódi aranybánya, és amíg Rashean Mathis sérült, a Jaguars ellen is pontgyáros lehet. Anquan Boldin is kezdi  azt nyújtani, amiért hamar draftoltuk, és bár Larry Fitzgerald marad továbbra is a legnagyobb fegyver Kurt Warner kezében, Boldinról egyre inkább megfeledkeznek az ellenfelek védőegységei, annál pedig jobb WR ő, hogy ezt kihasználatlanul hagyja.

Carson Palmer viszont a Bengals sikerei ellenére nem hozza azt, amit régen szinte elvártunk tőle, Cedric Benson és a futójáték vált a Cincy fő fegyverévé, egy-két kivételtől eltekintve pedig nem tudott élni Palmer az amúgy elég jó elkapósorral (Ochocinco, Coles, Henry). Vincent Jackson meglepő visszaesést tanúsít Chris Chambers távozása óta, a kilencedik héten produkált utoljára renoméjához méltó statisztikákat, az okok pedig nem tiszták, de annyi biztos, hogy LaDainian Tomlinson nagyobb szerepet kap az idény második felében, a passzjáték helyett inkább a futást erőltetik, persze Philip Rivers számain ez nem túlságosan látszik meg.


Under the radar, avagy kit húzzunk a héten?

Murphy és Harrison evidensek lehetnek, róluk már volt szó az első szekcióban, azonban ajánlanék a playoff kezdetére egy-két másik nevet is. Vegyük például Quinton Ganthert. Ganther a Titans practice squad-tölteléke volt az elmúlt években, idén azonban lehetőséget kapott Washingtonban, és Clinton Portis és Ladell Betts kiválásával még szerepet is kap, a Raiders ellen pedig ez nem haszontalan, főleg, hogy erősebb, mint Cartwright, így a TD-k talán szóba jöhetnek. Ryan Moats újra fontos lehet, hiszen Steve Slaton idényének vége (lásd eggyel lejjebb), a Texans futójátékára bazírozni ugyan rizikós dolog, de egy kezdő futó az egy kezdő futó. Végül pedig következzen két tight end, akikből lehet valami az elmúlt hetek alapján - mind Anthony Fasano, mind Bo Scaife bírja irányítójának bizalmát, és annak ellenére, hogy Henne és Young nem tartoznak az elitbe, TE-knek adott passzaik azonban fantasy szempontból is hasznossá teszik az említett úriembereket. Scaife számai ugyan kicsit rosszabbnak tűnhetnek, de a szezon hátralévő részében jóval puhább védelmek ellen lép pályára, mint a nehéz menetrenddel szembenéző Fasano.
 

Injured reserves, avagy a heti kórházi vizit

A hét sérüléseit hála istennek nem túl nehéz számbavenni, ezúttal viszonylag kesztyűs kézzel bántak egymással a fiúk (azért így sem touch foci zajlott az NFL-ben a hétvégén). Chris Johnson például bajlódik a bokájával, azonban várhatóan a Rams ellen gond nélkül araszolhat közelebb az áhított kétezer yardhoz. Matt Schaub le is kellett jöjjön a pályáról Jacksonville-ban, azonban vissza tudott térni, és minden bizonnyal vasárnap is ő fogja hívni a Texans play-eit. DeAngelo Williams-ről is jó hírek vannak, hiszen újra edzésbe állt, és a New England ellen ott lehet a pályán. Michael Turner azonban továbbra sem edz, de Mike Smith vezetőedző még reménykedik játékában, tartsuk szemünket a híreken, gyakorlatilag ugyanez vonatkozik az Atlanta másik sztárjára, Matt Ryanre is. Hines Ward limitált edzésmunkát végzett, és feltehetően a Browns elleni szerepe is limitált lesz, kérdés, inkább elkapni vagy inkább blokkolni tud-e ilyen állapotban, előbbi esetben fantasy szempontból még hasznos lehet. Matthew Stafford visszatérésére is jó a sansz, legalábbis Jim Schwartz szerint, a sérülési riportban azonban aggasztó módon doubtful jelet kapott. Steve Slaton a sérültlistán landolt, így őt ebben a szezonban már nem láthatjuk. Aki még bízik Mark Sanchezben, az se kezdesse a héten, mivel nem utazott a csapattal Tampába térdsérülése következtében. Devin Hester minden bizonnyal bevethető lesz a tizennegyedik héten, sérülése azonban korlátozhatja  a játékban, óvatosan bánjunk vele, ha nem muszáj, ne rakjuk be kezdőnkbe. Nate Washington pedig korlátozva edz a héten, de feltehetően kezdeni fog a Rams gyenge passzvédelme ellen.


IDP report, avagy jobb egyedül, mint csapatban?

Azért a védők között is akadt egy-két meglepő arc, de a szokványos sztárok sem múlták alul magukat többnyire - én mégis a legnagyobbakat emelem ki szokásomhoz híven. Jamar Williams, aki Lance Briggs beugrójaként szállt be a Rams ellen, és tizennyolc! tackle-vel bizonyította rátermettségét a feladatra, azonban Briggs visszatértével feltehetően újra a cserepadra lesz száműzve, nevét azonban jegyezzük fel valahová, később még hasznos lehet. Egy másik linebacker, aki fantasy-ben DE is lehet (mivel egy kitűnő passrusherről van szó) követi Williams-t a hét listavezetői között, ő pedig nem más, mint Tamba Hali. A Kansas City fiatalja a Denver támadófalát felfalta reggelire, és bár ennyire jó produktumot nem várunk tőle a továbbiakban, stabilan négy-öt tackle és egy sack prognosztizálható. LaRon Landry-nek felemás meccse volt a Saints ellen: a boxban remekül dolgozott, azonban a meccs végén elrontotta a mély zónát, aminek az egyenlítés lett a következménye, azonban fantasy szempontból csak a sok tackle és a sack látszik, élete legjobb teljesítményével rukkolt elő tehát az LSU növendéke. Landry estéjét Aaron Rouse tulajdonképpen lemásolta: a kifejezetten futásspecialista safety-től nem is volt meglepő a tacklegyártás ipari szinte vitele, és ő is le tudta vinni az ellenfél irányítóját egy alkalommal - más kérdés, hogy felkalandozásait Tony Romo néhány nagyobb passzal büntette. Őt ajánlom is azoknak, akinek kell egy safety - amíg kezdő, elit játékos fantasy körökben. Malcolm Jenkins felkapása szintén hasznos lehet - a Saints cornerbackje egyre többet van foglalkoztatva, és a Falcons elkapói ellen nehéz dolga lesz- ez pedig akár pontgazdag estét is sugallhat számunkra. Akik kockáztatnának a rájátszás elején, azoknak rendelkezésre állhat Zac Diles, a Texans linebackere, aki bármikor képes elképesztő, húsz pont feletti előadásokra is, de néha eltűnik, hiszen jó cserék álnak mögötte. Hasonlókat lehet mondani Manny Lawsonról, aki ha el tud bánni az ellenfél falával, akkor nagyon szépen tud termelni, ha nem, akkor kudarcot vall - az Arizona ellen talán sikerülhet neki egy szebb pontszám. Zárásként pedig kukkantsuk meg a maródiak listáját. EJ Henderson évének vége, lábsérülése egész karrierjét veszélyezteti, nem jó hír sem a Vikings drukkereinek, sem a fantasy tulajoknak. Clint Session nem edz egyelőre, de sérülése valószínűleg nem komoly, az egyre stabilabb pontgyárban bízhatunk ezúttal is. Brian Cushing játéka kérdéses a hétvégén, és láttuk, mennyire akadályozta fájó lába a tizenharmadik héten - nem túl biztató jelek. Nick Barnett már edzésbe állt, igaz, csak limitált szerepkörben, azonban a játékos saját bevallása szerint biztosan játszani fog a Chicago ellenében. Brandon Flowers-ról sem tudni sokat, viszont William Gay-ről jó hírek vannak, már edzhet agyrázkódása ellenére. Tracy Porter viszont minden bizonnyal kimarad a New Orleans keretéből vasárnap, bár még lát esélyt térde javulására. OJ Atogwe idényének vége - a Rams talán legjobb fantasy játékosa vállműtéten kell átessen a közeljövőben. Eric Weddle a héten még ki fog maradni a Chargers-ből, de a következő fordulóban már talán visszatérhet. Ed Reed továbbra sem tréningezik, játéka kérdéses, de a találgatások szerint játszik, hiszen a Packers ellen is majdnem pályára lépett. Robert Mathis helyzete kicsit rosszabb, egyelőre ő sem állt edzésbe, és játékára kevesebb, mint ötven százalék az esély. Terrell Suggs viszont már a többiekkel gyakorol, így ott lehet a hétvégi összeállításban. Jason Taylor viszont továbbra sem vesz részt a tréningeken, csak biciklizni tud, ez aggályokat vet fel játékával kapcsolatban.
 

Dream Team, avagy a hét legjobbjai

Ebben a részben zárásként a forduló álomcsapatát állítom össze, nem feltétlen a standard pontozás szerinti legjobbakból, tehát ez sem lesz kevésbé szubjektív, mint a cikk többi része, még a posztok szerinti felállás is változhat hétről hétre. Nézzük tehát kik érdemelték ki a tizenharmadik heti tagságot (a játékos neve mellett az ESPN alapbeállítása szerint elért pontszáma látható, védőknél pedig egy lehetséges pontszám, csak viszonyítási alapnak):

QB: Tony Romo (27), Bruce Gradkowski (26)
RB: Jerome Harrison (21)
RB/WR: Devin Thomas (22)
WR: Robert Meachem (26), Louis Murphy (24)
TE: Jermichael Finley (19)
DT: Kyle Williams (23)
DE: Tamba Hali (37), Clay Matthews (23)
LB: Jamar Williams (39), Patrick Willis (33), Clint Session (32), David Harris (28)
CB: Richard Marshall (24), Andre' Goodman (23)
S: Laron Landry (34), Aaron Rouse (29)
D/ST: Panthers (19)
K: Matt Prater (15)
P: Donnie Jones (19)
HC: Broncos Coach (7)

A playoff tehát beindult a fantasy világában, itt dőlnek el az igazán nagy dolgok. Mindenkinek gratulálok, aki bejutott, de nem szabad elégedettnek lenni, hiszen a neheze tényleg csak most következik, most minden egyes kezdetés vagy padoztatás fokozott jelentőséggel bír. A ligaelsőt is megverheti egy középcsapat, csupán egy jobb hétvége kell - úgyhogy mindenkinek hajrá.
 

Rajnai Gergely (Rajna)