Fantasy Report - Week 2

In the spotlight, avagy mitől esett le az állunk a héten?

Múlt héten azt mondtam, hogy AP pontjait nehéz számon tartani - elnézést kérnék Petersontól, de a második fordulót követően pontosítanom kell: Chris Johnson pontjaival még nehezebb dolgunk lehet. A Tennessee másodéves klasszisa egyedül nyert feltehetően egy raklapnyi meccset a boldog tulajoknak, és akkor még nem is említettük Frank Gore klasszikus futóteljesítményét. Ők ketten kiemelkedtek a futók közül, de a hétfőn Colts ellen megállás nélkül csak futó és futó Ronnie Brown sem elhanyagolható, mégha pontszáma eltörpül is a Titans és a Niners futóinak egységei mellett. Csalódnunk kellett viszont Matt Forteban. Ám mielőtt elküldenénk melegebb éghajlatra, nézzük meg, hogy a Steelers ellen más RB-k hogyan termeltek, és rájöhetünk, hogy ez abszolút normális, viszont az első heti akcióival együtt ez igen kevés két hét alatt egy top5-be predesztinált futótól. A quarterbackeknél néhány már megszokott pontzuhatag (Brees, Rivers) mellett az egyszeri fantasy játékos elsősorban Matt Schaubra, másodsorban Eli Manningre figyelhetett fel. Előbbi a Titans ellen brillírozott, hallgatott tehát múlt heti intelmeimre, és az első heti szörnyűség után minden várakozást felülmúlt, és a forduló legjobb irányítójaként zárt. Elmaradtak az interceptonök, rögtön jó hetet zárt a kisebbik Manning, nem kell neki Plaxico ahhoz, hogy bőven 300 yard felett teljesítsen - persze ha nem sietteti a passrush, akkor ez így is fog maradni. Nagy csalódás volt viszont Tom Brady és Tony Romo, akik bár erős védelmekkel szálltak szembe, ennél azonban többet várnánk tőlük (itt a fricska az elvakult Patriots fanoknak, akik 2007 megismétlésében bíztak). A többi poszt sem lényegtelen, ám valamivel kevesebb szembeötlő teljesítmény esett a héten, de a legnyilvánvalóbb az, hogy Andre Johnson javított (nem kicsit), bár ez összefügg Schaub pontözönével. Mindeközben Dallas Clark válaszolt a kétkedőknek, és Anthony Gonzalez távollétében is az elit tight end lett belőle, akit mindig is látni szerettünk volna - már amennyiben a mi csapatunkat segíti. Nem feledkezhetünk meg az elkapók között félelmetes gyakorisággal előforduló méretes betlikről sem, kettőt emíltenék meg. Santana Moss-ról tudjuk, hogy csak a meccsek felén produkál, de akkor nagyon, de a mérleg eddig kettőből semmi, vagy inkább kettőből kevesebb, mint semmi, ennél tényleg többet várnánk egy gyakorlatilag elkapómentes csapatban tengődő klasszistól. A másik látványos szenvedő WR Eddie Royal, a Denver másodévese, aki a tavalyi szezon és Brandon Marshall holtszezonbeli marhaságainak következtében a legjobb receiverek közé volt prognosztizálva, hogy aztán ott hagyjon minket megfürödve - legalábbis az első két héten biztos senkinek nem csalt mosolyt a szájára.


Who's hot - who's not, avagy heti formajelentés és jóslás

Nézzük tehát, kinek volt szokatlanul kiugró hete csapatunk átlagos tagjai közül - és kik bénáztak már megint. Először muszáj Darren Sproles-t megemlíteni, aki LT kiesésével átvette a marsallbotot, és elkezdte szórni a pontokat (no nem mintha a múlt héten túl keveset hozott volna). Bár a Ravens híres futóvédelmét nem sikerült kijátszania, elkapásban remekelt, és kellemes meglepetést szerzett minden tulajának több mint húsz egységgel. Nem téveszthetjük szem elől Willis McGahee-t sem: bár többen jósolták, hogy Ray Rice lesz a legjobb futó a Hollóknál, de ahogy ezen cikk alkotója is gondolta, nem lett akkora fegyver, mint McGahee, akinek azonban nehéz lesz ezt a formát stabilizálni, a Ravens támadói sem fogják tudni ilyen ütemben szálíltani a pontokat. Szintén jól kezdte a szezont Marques Colston - Drew Brees-szel és a Detroit meg a jelenlegi Eagles ellen persze könnyű, mondhatjuk. Azért a két meccs, három TD-elkapás igen jó mérleg, és tőle talán elvárhatjuk, hogy a továbbiakban is ilyen jól hozza azt, amiért draftoltuk. Nem így tesz Chris "Beanie" Wells, az Arizona újonc running backje, statisztikaialag továbbra is Tim Hightower a produktívabb a Cards-nál, és ugye Glendale-ben amúgy sem rohangáslásért vannak oda, a levegőben támadnak Warnerék... bár a héten már tisztes yardmennyiséget hozott (negyvennégyet, nem erről álmodoztunk, de hét cipelésből ez is korrekt), viszont kétszer is kiejtette a lasztit kezei közül, újoncról beszélünk na. Szintén nem nyitott túl jól a Baltimore védelme, amely az offense meglepő remeklése mellett sem tudott eddig értékelhető pontszámot felmutatni, és nem is a turnoverek hiányoztak annyira, inkább az elszenvedett yard- és pontmennyiség zavart be, ami igen szokatlan Marylandben, mintha egy másik dimenzióban lennénk - mondjuk egy olyanban, ahol nem Rex Ryan a védőegység főnöke Baltimore-ban... Nem beszéltünk Bernard Berrianről, pedig ő is a csalódást okozók között van, miután Brett Favre érkezése után várhattunk volna egy enyhe javulást részéről (pedig tavaly is szépen hozta a pontokat, amikor kedve volt hozzá), az első két meccsen szinte semmit nem hozott - az elsőn részben sérülése miatt konkrétan semmit. Persze amíg a Vikings nem kényszerűl hosszú passzokra, nem fog kijönni, mire is képes Berrian valójában.


Under the radar, avagy kit húzzunk a héten?

Ugye-ugye, Patrick Crayton és Devery Henderson sem csinált nyarat, noha utóbbi nem volt ügyetlen ezen a héten sem, de azért egyik sem lesz világmegváltó húzás. Az lett viszont az általam preferált Fred Jackson, aki most vasárnap is jól termelhet, de ezúttal is felhoznék három embert, akit hasznos lehet majd felkapnunk a hét során. Corell Buckhalter a második számú futó Denverben, ugyanis Moreno kapja a labdák többségét - azonbana red zone inkább az ex-Eagles futó felségterülete, ráadásul kevesebb carry-ből sokkal többet tud kihozni, fantasy szempontból mindenképpen ő a hasznosabb egyelőre, és ne efelejtsük, hogy az Oakland következik, megoldható feladat a Vadlovak támadófala számára. Szintén úgy tűnik, hogy kivívta magának a játékidőt Johnny Knox, a Bears fiatal receivere, és Jay Cutler kedvec célpontjának szerepében tetszeleg, miután a legutóbbi két elkapás után a héten hatszor is ő ragadta magához a lasztit a levegőből, és már TD-t is elért. Szintén nyilvánvalónak tűnik Mario Manningham behúzása is, aki két egymást követően bizonyult biztos opciónak, azonban mielőtt habozás nélkül lecsapnánk rá, vegyük észre, hogy Steve Smith (nem, nem a Panthers sztárja) is pont ugyanazt a mennyiséget kapja, Eli pedig nem fog minden héten 350 yard körül teljesíteni - ettől függetlenül ha bármelyikük szabadügynök, ne féljünk felkapni őket, csak ne támasszunk túl nagy elvárásokat velük szemben. QB-gondokkal küzdőknek nehéz dolguk van, én a helyükben kockáztatnék: Kevin Kolb ontotta magából élete első kezdő meccsén a yardokat, és a Chiefs védelme nem az a fajta, amelyik könnyen megállítana egy jól működő offense-t. Vele kapcsolatban természetesen az aggály Donovan McNabb, aki akár vissza is térhet a hétvégén. Figyeljük a híreket nagyon: ha van rá esély, hogy McNabb visszajön, Kolbot ne bízzuk meg semmilyen feladattal, mert kerek számot fog hozni a konyhára, de olyat, amit nem szeretünk: a zéró nem fest szépen csapatunk felállása mellett. A másik opció Byron Leftwich lehet, aki kénytelen lesz a dobásaira hagyatkozni, amíg a védelem ilyen szinten cserbenhagyja - a Bucs-drukkerek ennek nem örülnek, a fantasy játékosok viszont igen.


Injured reserves, avagy a heti kórházi vizit

Hát igen, a fájdalmas részhez is elérkeztünk - nézzük kit mi lelt ebben a fordulóban. Akivel kezdeni kell, az az eddig nem rossz Marion Barber, aki kénytelen lesz kihagyni a harmadik, és feltehetően a negyedik játéhetet is, teret adva ezzel a mögötte eltűnő Felix Jones-nak és Tashard Choice-nak, egyikük felkapása a Barbert csapatukban tudóknak ajánlott. DeSean Jackson kihagyta a New Orleans elleni zakó záró negyedét, nem véletlenül, és egyelőre nem tudni, hogy az oldalvaonaolon túlra kényszerül-e vasárnap. Amennyiben igen, ne féljünk jason Avanttól, nem harap, sőt, amikor Jackson nem volt a pályán, a Saints védelme ellen kifejezetten szépen termelt. Jacksonhoz hasonló helyzetben van csapattársa, Brian Westbrook is, akinek az állapotáról közelebbit csak közvetlen a meccs előtt lehet majd tudni. Donovan McNabb játékára körülbelül 40% esély van, helyettese az eggyel feljebb található rovatban már meg volt említve. Matt Hasselbeck egyik bordája nem engedi majd a gyepre a héten, persze csodák előfordulhatnak, de a sérülés típusa azt sugallja, hogy Seneca Wallace lesz a Seahawks irányítója a Chicago ellen. Wes Welker hiánya nem ízlett a Patriots támadóinak, és 50% esély van arra, hogy a kimaradás megismétlődik, kövessük a róla szóló híreket megkülönböztetett figyelemmel. Bár LaDainian Tomlinson könnyen visszatérhet most vasárnap, azt nem tudni, mekkora terhelést kap, Darren Sproles jó telejsítménye alaján azt gondolhatjuk, hogy semmiképp sem bíznak rá túl nagy feladatot, de berakható talán már a kezdőbe. Antonio Bryant viszont minden bizonnyal ezen a héten sem játszhat, nem siettetik a Tampa elkapójának visszatérését, és hasonló a helyzet a Giants nemrég maródivá vált recieverével, Domenik Hixonnal, akire nincs is akkora szükség, amíg Smith és Manningham ilyen kitűnően játszik. Ennyit tehát az eheti lajstromról, nem lett túl rövid, remélem mindenki tudja pótolni az elveszített sztárokat, ami ugye nem is oly nehéz, mert ugye a lehetetlen nem létezik, aki keres az talál, satöbbi-satöbbi, úgye milyen szépen lehet alkalmazni a közhelyeket a fantasy-re is.


IDP report, avagy jobb egyedül, mint csapatban?

Eljött a passrusherek ideje! Az LBk egyeduralmát elég hamar sikerült megtörni, a hét három legjobb pontszerzője közül kettő is defensive end volt, Elvis Dumervil (aki igazából OLB, de ez itt fantasy) és Antwan Odom négy, illetve öt sackkel ajándékozta meg a nekik bizalmat szavazókat, ezzel több pontot szerezve - a legtöbb pontozási szisztéma szerint - a linebackereknél. Több LB is a nyomukban haladt, azonban forduló harmadik védekező sztárja nem más, mint Charles Woodson, a Green Bay veterán cornere. Woodson volt Carson Palmer megtestesült rémálma vasárnap, kétszer is leszedte a Cincy irányítójának átadását a levegőből, ezzel megalapozva fenomenális produktumát. Nem is elemezném tovább a heti bravúrteljesítményeket, több kiemelkedő úgysem volt, térjünk inkább rá a hasznosabbnál hasznosabb szabadügynökökre. Akeem Jordan, a Stewart Bradley sérülése miatt játéklehetőséghez jutó philadelphiai linebacker (ez már csak egy ilyen hét, sok embert említek az Eagles-ből) kettőből kétszer volt telitalálat, nagyon nem lehet vele mellélőni, igazi tacklegyárként funkcionál. ha már kiegyensúlyozottság, akkor Bryan Scott: a Bills safety-je feltehetően a Saints ellen sem marad munka nélkü, sőt, Brees-ék ellen az ellenfelet sikertelenül megakadályozni kísérlő cornerbackek hibáit jó sokszor kell kiküszöbölni, így őt is meleg szívvel javallom minden IDP-ba belevágó menedzser számára. Szintén eredményes lehet a Richard Seymour helyére beszálló new englandi DE (aki a játékban DT-ként érhető el), Mike Wright. Első olyan meccsén, ahol kapott komolyabb feladatokat, nem okozott csalódást, jól futó együttesek ellen (nem tudom, hogy az Atlantát hova rakjam most...) mindenképp érdemes meggondolni alkalmazását. A cornerek közül talán Charles Godfrey lehet a legjobb vétel - nem tévedés, a Carolina safety-je CB-ként fut a legtöbb játékban, ezt kihasználva stabil pontgyárra tehetünk szert, ami sosem jön rosszul. Most pedig nézzük a sérüléseket, természetesen csupán a leglényegesebbeket kiemelve. Több igen nagy érvágás érte az NFL - és így a fantasy - világát, Jamal Williams és Jermaine Phillips szezonja is jóval idő előtt ért véget, mindketten évek óta biztos pont voltak egy IDP játékos számára. Josh Wilson bokája sem lesz a kedvenc testrészünk, mivel heteket fog mulasztani a remek returner-cornerback, pedig a Seahawks védelmének így is van elég baja, Marcus Trufant, Wilson párja ugyanis már korábban kiesett. Jerod Mayo, a Patriots fiatal linebackere továbbra is sérült, és akár hat játékhétről is kimaradhat, pedig tavalyi éve után sokak biztos pontként gondoltak az egykori Volunteers játékosra. Ernie Sims hiánya is megivselhet néhány menedzsert, a Lions stabil játékosa feltehetően egy-két hét múlva játszhat újra, de most vsaárnap még szinte biztosan nem. Gary Brackett nem tudta befejezni a hétfő esti rangadót a Miami ellen, de így is hét tackle-t könyvelhetett el, viszont a jövő héten könnyen lehet, hogy nem számíthatunk rá. Ezzel véget is ért az egyéni védőkre szánt szűkreszabott hely, ezen a héten a védelemről tehát dióhéjban ennyit volt érdemes elmondani.


Dream Team, avagy a hét legjobbjai

Ebben a részben zárásként a forduló álomcsapatát állítom össze, nem feltétlen a standard pontozás szerinti legjobbakból, tehát ez sem lesz kevésbé szubjektív, mint a cikk többi része, még a posztok szerinti felállás is változhat hétről hétre. Nézzük tehát kik érdemelték ki az második heti tagságot (a játékos neve mellett az ESPN alapbeállítása szerint elért pontszáma látható, védőknél pedig egy lehetséges pontszám, csak viszonyítási alapnak):

QB: Matt Schaub (30)
RB: Chris Johnson (45), Frank Gore (35)
RB/WR: Ronnie Brown (25)
WR: Andre Johnson (26), Marques Colston (21)
TE: Dallas Clark (24)
DT: Mike Wright (19), Ty Warren (19)
DE: Elvis Dumervil (32), Antwan Odom (30)
LB: Kirk Morrison (30), Ray Lewis (29), Scott Shanle (29)
CB: Charles Woodson (38), Charles Godfrey (21)
S: Dawan Landry (27), Donte Whitner (26)
D/ST: Cardinals (19)
K: Rian Lindell (16)
P: Sam Koch (12)
HC: Saints Coach (7)


Ennyi volt a móka mára, folytatás jövő héten hasonló időpontban. Sok pontot és még több szerencsét kívánok mindenkinek a harmadik hétre, különsen azoknak, akik két zakóval kezdték az idényt.

Rajnai Gergely (Rajna)