Fantasy Report - Week 3

In the spotlight, avagy mitől esett le az állunk a héten?

A draft első körének régi ismerősei tűnnek fel először a hét legjobbjai között - nem véletlenül húztuk be őket oly hamar. Maurice Jones-Drew eddig egy erős közepes és egy gyenge közepes telejsítménnyel ajándkozta meg a tulajokat azonban a nagy play-ekre érzékeny Houston defense ellen bizonyított (majdnem úgy, mint a múlt héten Chris Johnson). Ő a hét legjobbja, ez enyhe célzás arra, hogy érdemes figyelni a Texans ellen játszó embereinket, könnyen szállíthatják a pontokat, többet is, mint amúgy várnánk. Visszatért Pierre Thomas - és tett róla, hogy ezt észre is vegyük. A Saints továbbra is egy passzoló csapat, ám amikor Thomas egészséges, az elkapók lefogásával törődő védők által kreált üres téren vígan elfickándozik, igazolja az őt korán kiválasztókat. Az irányítók közül kiemelkedett a vasárnap este királya, Peyton Manning. PM szerezte eddig az összes játékos közül a legtöbb egységet a három játékhét alatt, és egyre jobb és jobb pontszámot hoz a konyhára - nem igazán zavarja, hogy egy tisztességes elkapója van csupán. Mögötte szorosan két másik irányító is fantasztikus számokat produkált ebben a fordulóban: Aaron Rodgers-től ez nem volt olyan hihetetlen meglepetés (bár a futott TD-ket nem szoktuk meg tőle, de a változatosság gyönyörködtet), Kevin Kolbtól annál inkább: a Philadelphia beugróját már lassan egy éve a pokol legmélyebb bugyrába kívánják az Eagles drukkerei, azonban mióta McNabb sérülése miatt átvette a kezdő szerepet, egyszerűen megállíthatatlan. Lehet, hogy a Chiefs és a Saints védelme nem az elitegységek közé sorolandó, de mindenképpen jelzésértékűnek vehetjük, hogy a Houston egyetem volt QB-ja bizony megfelelő beugró (nem is tudom, ki ajánlotta egy hete a felkapását). És ott vannak a szeszélyes elkapók. Hogy mennyire szeszélyesek, arra kitűnő példa Santana Moss. A Skins receiverét két hete szapulja mindenki, aki jó picket áldozott érte a draft során, azonban a Lions ellen meghálálta a neki szavazott bizalmat, és a legjobb fantasy WR-ként zárta a fordulót. Szintén zseniális hete volt DeSean Jacksonnak, aki profitált Kolb remekléséből, és egyre inkább bizonyítja, hogy megbízható elkapót húztunk személyében, kettőből három jó hét legalábbis eddig szépen fest. Még mindenképpen beszélnünk kell Vernon Davis-ről - a fantasztikus tehetségű, de örök ígéretnek tartott tight end végre egy fantasy szempontból értékelhető napot fogott ki az NFL-ben, méghozzá nem is akármilyet: háromszor annyi pontot hozott, mint az eddigi két körben összesen, talán végre sikerül rátalálnia a helyes útra. Csalódást okozott viszont Clinton Portis, aki ezúttal kevesebb carry-t is kapott (jól ment Jason Campbellnek a passz), de azokból sem tudott sokat kihozni a gyengécske detroiti védőegység ellenében. Portis lassan összekaphatná magát, mert a legjobb futók között volt rangsorolva, ehhez képest eddig tulajdonképpen semmi különöset nem csinált, csak gyenge átlaggal szaladgált néhány yardot, márpedig a menedzserek párharcok megnyerését várják tőle. Nem lehet már elmenni szó nélkül Roddy White eredménytelensége mellett sem. A Falcons első számú elkapója meg sem közelítette idén a száz yardos álomhatárt egyik meccsén sem, úgy tűnik, hogy Tony Gonzalez érkezése őt viselte meg a legjobban.


Who's hot - who's not, avagy heti formajelentés és jóslás

Nos, Jason Campbell nem tűnik zavartnak attól, hogy a holtidényben megpróbáltak hozni a nyakára valakit - legalábbis a Detroit ellen nem tűnt annak. Bőven háromszáz yard fölött, két touchdown... egy fantasy szempontból tipikus csereirányítótól kiváló. A Tampa ellen folytathatja a szárnyalást, hiszen a Bucs idén nincs a helyzet magaslatán passz ellen. Julius Jones játéka érdekes, egyik héten remek, másik héten szörnyű, igazi hullámvasutat járnak be a pontszámai, a harmadik héten pályája éppen tetőzött. és a Colts ellen könnyen fenn is maradhat. Kevin Walter pedig elkezdte a szezont sérülése után: kilencvenhat yard, touchdown-elkapás, nem lesz gond ezzel a Texans offense-el. Szintén nagyot produkált a Dallas védelme hétfő este, az eddigi semmi után ez kellemes meglepetés - mármint azoknak, akik nem a padon hagyták ezt a szép pontszámot, és nem bosszankodnak naphosszat az így elveszített meccs miatt. 

 Essék néhány szó az alulteljesítőkről is. Darren McFadden tíz feletti carry-számot garantál a csapatunknak - azonban ez nem jelent sokat, amíg ilyen átlaggal dolgozik, és a fumblek is problémát jelentenek neki. Mégiscsak kezdő futóról van szó, igazán belehúzhatna - a Houston ellen erre remek lehetőség adódik. TJ Houshmandzadeh neve megtölt egy egész cikket - elkapásait viszont idén nem tudjuk ilyen hosszú lajstromba venni. Lehet okolni Seneca Wallace-t és Hasselbeck sérülését, de biztos, hogy nem ezért hozták Seattle-be a vezetők, pedig lehetőséget kap eleget, sokszor célozzák a lasztival, még az elkapások számával sincs baj, csak a yardmennyiséggel. A Colts ellen nagy javulásra ne számítsunk semmiképpen. Housh helyén Laveranues Coles van, de a Cincinnati nem igazán tudta még rendszerébe illeszteni az ex-jets elkapót. Három meccsen összesen ötvennégy yard, a Nagy Almában nem ezt szoktuk meg Coles-tól, pedig a Cincy nem rossz egyelőre, úgyhogy Coles-nak is van lehetősége fejlődni valamicskét. 


Under the radar, avagy kit húzzunk a héten?

Marion Barber kiesése már a múlt héten is indikálta, de mostanra egyértelmű: Tashard Choice hasznos ember lehet a csapatunkban. Az ex-Kentucky futó kihasználja azt, hogy nem csak Marion Barber, hanem Felix Jones is sérüléssel bajlódik, és hátára kapta a Carolina ellen a Cowboys támadóegységét. A Denver ellen ne számítsunk ugyanilyen sikerre, de elfogadható - tíz körüli - pontmennyiségre igen. Hasonló helyzetbe kerül Frank Gore hiányában Glen Coffee is: az újonc rögtön a mélyvízbe kerül, és szerintem helyt fog állni a Rams ementáli sajthoz hasonlító védelme ellen. Ha még nem figyeltünk volna fel rá, és Mike Sims-Walker kinn van a szabadügynökök között, akkor ne habozzzunk felkapni a Jaguars legjobban termelő célpontját, főleg a Titans nem éppen szárnyaló secondary-je ellen lehet hasznos. Még két elkapóról tennék említést, akik a rendkívül kockázatos kategóriába tartoznak. Pierre Garcon harcol a második számú Colts-elkapó megtisztelő címéért, és mivel a nagyobb play-ek (értsd: a touchdownok) jobban benne vannak, mint Collie-ban, inkább őt éri meg berakni együttesünkbe. Másik lehetőség Keenan Burton: a Rams játékosokért nem szoktunk kapkodni, ám Burton jó opció lehet, mivel Kyle Boller egy kicsit javított a passzjátékon, viszont Donnie Avery és Laurent Robinson kiesésével Burton előtérbe került. Kettejük közül egyiket megkockáztathatjuk, ha a bye week vagy sérülés vagy egyebek miatt gondunk lenne a WR poszton. 


Injured reserves, avagy a heti kórházi vizit

  The show must go on - ezt az örökérvényű mondást a sérülések ismeretlen előidézője sem feledi el. Ezúttal sem kímélte sztárjainkat, az élen Frank Gore-al, akit ráadásul ki se lehetett venni már a kezdőnkből, viszont a meccs legelején elszenvedte lábsérülését, és legalább egy (de inkább két) hetet ki fog hagyni, pótlásáról egy bekezdéssel feljebb. Chad Pennington kiesése talán kevésbé fájó számunkra, de a Miami-szurkolók nem konstatálták túl nagy örömmel a Chargers elleni összecsapás eseményeit. Cedric Bensonnak mindeközben térdproblémái vannak, és egyelőre nem edz, és könnyen lehet, hogy az idény eddig egyik pozitív meglepetése nulla egységet fog hozni a hétvégén. Kevin Smith hasonló helyzetben van Detroitban, csak éppen vállproblémák hátráltatják, úgy néz ki, nem számíthatunk rá vasárnap. Randy Moss-szal kapcsolatban bár a hírek nem biztatóak, nincs új sérülése, így arra lehet számítani, hogy ismételten produktív lesz a Patriots sztárja. Mike Bell feltehetően a továbbiakban sem lesz hadrafogható, azonban ez nem túl lényeges, hiszen Pierre Thomas átvette a szerepét. Willie Parkernek van esélye pályára kerülni a San Diegoval szemben, de mindenképp lessük meg az állapotát a kezdő sípszót megelőzően. Ahmad Bradshaw-t ne rakjuk be csapatunkba, hiszen nem is biztos, hogy ott lesz Kansas City-ben, de ha játszik sem biztos, hogy megint olyan jó lesz, mint a múlt héten. Dwayne Bowe ellenben visszatérhet: a Chiefs elkapója már edzésbe állt a héten.


IDP report, avagy jobb egyedül, mint csapatban?

A hét sztárja a védőknél egyértelmáen a Lofa Tatuput fenomenálisan helyettesítő David Hawthorne, akit minden bizonnyal az olvasók közül senki sem tudott a csapatában vasárnap, de ezen a héten már érdemes lesz felkapni, még akkor is, ha nem fog ismételni. Eric Weddle is végre igazolta, miért tartottuk az egyik legjobb safety-nek a szezon előtt, és többek között egy TD-vel hálálta meg a belé vetett bizalmat. A cornerbackek közül érdemes kiemelni Terrence Newmant, aki brillírozott Steve Smith ellen, és még touchdownt is szerzett. Nézzük azonban azt, kik mutattak olyat, ami alapján érdemes lehet őket felkapni. Chris Kelsay például a bátraknak ott van: a Saints ellen remeklő DE az első két héten semmit sem csinált, akik bíznak abban, hogy Brees-ék ellen mutatta a valódi arcát, azoknak hajrá. Eric Smith sem teljesen biztonságos, azonban az elmúlt két hétben kitűnően termelő Jets safety legalább egy próbát megér, nagy potenciál lapul benne, különösen akkor, ha Jim Leonhard sérült marad. Jonathan Joseph eszméletlen számokat produkált a Steelers ellen, és bár ezt nem fogja tudni hétről hétre hozni, érdemes lehet rá is vetni egy pillantást, csakúgy, mint a Chicago másodévesére, az amúgy remek special teamer Zackary Bowmanre is. Ha már felszedtük a szükséges spílereket, borzadjunk el a sérültek nagy számától, de előbb vegyük őket sorra. Dwight Freeney ki fogja hagyni a hétvégét a tulajok legnagyobb bánatára, azonban minél hamarabb vissza akar térni. Hasonlóan nem gondolkozhat Leodis McKelvin, akinek lábsérülése véget vetett a szezonjának. A kiegyensúlyozott passrusher, Kamerion Wimbley viszont már a hét végén játszhat, ha minden jól alakul. Joey Porter is feltehetően pályára lép majd, azonban ez nem jelent nagy pontmennyiséget, ugyanis csak kevés play-t engednek neki várhatóan. Cortland Finnegan játéka is kérdéses, bár a Titans secondary-jének jelenlegi állapotában szinte biztos, hogy a kickoffig összedrótozzák. Szintén nem tudunk sokat Bryan Scott állapotáról: a Bills safety-je egyelőre úgy tűnik, bokasérülés miatt nem lesz ott vasárnap a pályán, ugyanez igaz párjára, Donte Whitnerre (figyeljünk majd a Miami mélyebb játékaira a Buffalo ellen, Whitner és Scott nélkül nehéz lesz védekezni). 


Dream Team, avagy a hét legjobbjai

Ebben a részben zárásként a forduló álomcsapatát állítom össze, nem feltétlen a standard pontozás szerinti legjobbakból, tehát ez sem lesz kevésbé szubjektív, mint a cikk többi része, még a posztok szerinti felállás is változhat hétről hétre. Nézzük tehát kik érdemelték ki az harmadik heti tagságot (a játékos neve mellett az ESPN alapbeállítása szerint elért pontszáma látható, védőknél pedig egy lehetséges pontszám, csak viszonyítási alapnak):

QB: Peyton Manning (29)
RB: Maurice Jones-Drew (31), Pierre Thomas (24)
RB/WR: Tashard Choice (19)
WR: Santana Moss (23), DeSean Jackson (20)
TE: Vernon Davis (21)
DT: Kyle Williams (13)
DE: Chris Kelsay (19), Jared Allen (18)
LB: David Hawthorne (41), Curtis Lofton (38), London Fletcher (32), Barrett Ruud (28)
CB: Jonathan Joseph (24), Terrence Newman (23)
S: Eric Weddle (26), Antoine Bethea (24)
D/ST: Cowboys (19)
K: Stephen Gostkowski (14)
P: Brian Moorman (15)
HC: Ravens Coach (7)


Ez volt tehát a harmadik heti Fantasy Report, remélem a késés ellenére élvezhető volt. Következik az első bye-okkal tarkított hétvége, kicsit nehezebb lesz összeállítani a megfelelő gárdát, de minden alapanyagból ki lehet hozni valami szépet bármikor, csak figyelmesnek kell lenni. Sok sikert mindenkinek!

Rajnai Gergely (Rajna)