Fantasy Report - Week 5

In the spotlight, avagy mitől esett le az állunk a héten?

A múlt héten szokatlan poszt volt az előtérben, most csupán szokatlan játékosok, de milyenek... kissé felborult az Erő egyensúlya fantasy berkekben az elmúlt két héten. Kezdjük ott, hogy a hét legjobb pontszerzője Miles Austin. Kicsoda? Bizony, a Cowboys nemistudjukhanyadikszámú elkapója, aki Roy Williams sérülése révén kezdőbe került a Chiefs ellen, és élt az alkalommal. Amileyen szörnyern Williams és Patrick Crayton kezdett, nem lennék meglepve, ha ez a produktum erősen pozitív hatással lenne a játékidejére. A második legjobb pontszerző ismerős lehet - Roddy White-al találkoztunk már, csak éppen a csalódások részlegben. A Falcons WR-e franchise csúcsot döntött a héten 210 elkapott yardjával, és a tulajok nagy részének győzelmet is - kivéve persze azoknak, akik eddig gyengélkedése után inkább padoztatták, logikus, ám de végzetes döntést hozva. És ki volt a harmadik legjobb WR? Jeremy Maclin neve a draft óta nem került előtérbe, az újonc azonban megmutatta, hogy az NFL-ben is képes olyan nagy play-ekre, mint amilyeneket az elmúlt esztendőkben a Missouri egyetem játékosaként követett el. Ennyi meglepetésteljesítmény már elég is volna egy hétre, de még csupán egy posztról beszéltünk - térjünk is át a futókra. Azt tudtuk, hogy a Giants szeret futni, de ha mondani kellett volna egy RB-t, aki szállítja a pontokat vasárnap, akkor Brandon Jacobs-ot vágta volna rá habozás néllkül mindenki - előbb legalábbis, mint Ahmad Bradshaw-t. Jacobs azonban hatástalan volt a remeklő Bradshaw-hoz képest, akitől ugyan hosszútávon nem ezt várjuk (picit kevesebbet), de azért bizonyította, hogy nem haszontalan tagja csapatunknak. A forduló másik kitűnőségét pedig már régen vártuk ezen szekcióba - ő Michael Turner, aki a draft során az első három pick során elkelt általában. Csapattársához, Roddy White-hoz hasonlóan ő is a múlt héten kimagaslót hozó San Francisco-védelem ellen tette le a névjegyét idén először, ők ketten öt touchdownt hoztak össze a Candlestick Parkban. De ugye volt egy hatodik hatpontos akció is a Falcons részéről vasárnap - ezt természetesen a harmadik nagy fegyver, az irányító Matt Ryan szerezte. Nem is véletlenül tértünk rá, hiszen Ryan a három legjobb quarterback között volt a héten, kicsivel több yardot hozott, mint White, de nem sokkal. Szembeötlőbb azonban két másik irányító pontszáma, ugyanis bizonyos szempontból lehet ezt a hetet tekinteni a visszatérések hetének is. Matt Hasselbeck négy touchdownnal jelezte, hogy egészséges, és ennek akár folytatása is következhet - az Arizona passzvédelme ellen ha emgismételni nem is, megközeletíteni meg lehet a vasárnapi számokat. Ha már visszatérők, akkor Donovan McNabbről se feledkezzünk el, aki a Tampa ellen el is feledtette velnk, hogy nem is olyan régen még valami Kevin Kolbot csodáltunk - a marasallbot újra McNabb kezében van. Bár a védelmek nem remekeltek úgy, mint a múlt héten, de azért most is van említésre méltó teljesítmény, méghozzá a Jacksonville-t lenullázó Seattle defense, akiktől azért ezt sokszor en várjuk el, de az idény során már másodszor sikerült gyengébb offense-ek ellen kitűnő pontszámot összehozniuk. Megemlítendő még Kellen Winslow - a Philadelphia ellen a Bucs egyszemélyes offense-eként funkcionáló tight end azonban nem a kiegyensúlyozottság mintapéldánya, ugyanis a második héten hozott hasonlóan szép statisztikákon kívül legfeljebb gyenge közepesnek lehet minősíteni azt, amit művel, igaz újonc csereirányítóval a center mögött nem is könnyű. Hogy ne csupán az élet napos oldala kerüljön terítékre, két alulteljesítőről is írnék. Randy Moss egy elkapást hozott össze Champ Bailey és a Denver ellen, a sztárcorner miatt ez talán nem akkora meglepetés, de mindenképpen kellemetlen, ha a hiányzó pontok miatt vereséget szenvedtünk. Chris Johnson förtelmes produktumára azonban nincs kifogás, ugyanis a Colts védelme ellen a RB-k szárnylani szoktak, nem pedig egy helyben totyogni, és ez fantasy-ben különösen fájó tud lenni.


Who's hot - who's not, avagy heti formajelentés és jóslás

A kicsit fejreállt héten természetesen sok tanúságtétele volt jó és rossz formának egyaránt, kezdjük a jól teljesítőkkel. Hasselbecknek jól ment - ennek következtében a Seahawks elkapói is szépen hoztak a konyhára a hétvégén. Nate Burleson és TJ Houshmandzadeh is kitűnően teljesített, mindkettejüknek ez a második említésre méltó pontszáma - Burleson a harmadik, Housh a negyedik héten produkált tisztességesen, és az Arizona ellen ismétlést várhatunk tőlük vasárnap. Tony Romo válaszolt a múlt heti kritikára, és a Chiefs ellen Roy Williams hiányában is győzelemre vezette kritikus helyzetből a Dallas-t, kész hullámvasút az, ahogy hozza a pontokat, kiszámíthatatlan, hogy mikor érdemes őt a kezdőbe rakni. A bye weekjén azért ne próbálkozzunk vele. És említésre méltó Brandon Marshall is, aki az utóbbi három héten jeleit mutatta annak, hogy összeszokott Kyle Ortonnal, és az eheti nyolc elkapás koronázta meg ezt a folyamatot, így nyugodtan állíthatjuk, hogy euztán a tavalyi Marshallt láthatjuk viszont a pályán.

Maurice Jones-Drew viszont a Houston elleni fantasztikus meccs után két gyönge héttel "örvendeztetett" meg minket, nem kiegyensúlyozatlanság céljából van a csapatunkban, így a csalódást okozók rovatának élére kerülhetett a héten. Ha a Rams ellen sem javít, bizony tényleg elég morcosan fogunk nézni rá. Folytassuk a sort LenDale White-al, aki bár legjobb hetét zárta a szezonban, dühösek vagyunk rá. A Titans tavalyi touchdowngyára szinte semmit nem produkál az idén - ebben közrejátszik Chris Johnson megnövekedett szerepe, a sok passzkényszer, de azért igazán hozhatna néhány TD-t és ezzel párszor hat pontot, amikor bajban van csapatunk. Végül nem lehet már szó nélkül hagyni azt sem,  hogy Jason Witten sorozatosan cserbenhagy bennünket, és képtelen kétszámjegyű pontszámot hozni. Hoz néhány elkapást hétről hétre, de a touchdownok elmaradnak, és a komolyabb (80 yard feletti) yardmennyiséget is hiába ekressük a jegyzőkönyvekben neve mellett. Talán Romo kényelmesebbnek érzi, ha a receivereknek (Austin, Williams) passzol...?


Injured reserves, avagy a heti kórházi vizit

Talán ez egy enyhébb hét volt a sérülések tekintetében, de azért van miről beszélnünk így is. Vegyük például a hétfőn alig-alig észrevehető Jerricho Cotchery-vel, akitől hasonló eredményességet várhatunk a hatodik hét folyamán is, félépüléséről legalábbis túl pozitív herekről nem tudunk. Calvin Johnsonra rá kell nézni meccs előtt, mert a Lions gyakorlatilag hírzárlatot tart a gyógyulás részleteiről, vasárnapig foglamunk se lehet, hogy CJ ott lesz a pályán, vagy megint Dennis Northcutt-szintű pótlékokkal kénytlene a Detroit operálni. Adam Vinatieri viszont hoszzabb távra dől ki műtét következtbéen, helyettese a veterán Matt Stover lesz, akit érdemes lehet emiatt felszedni. Fred Taylor továbbra sem játszhat és még egy ideig nem is fog (ha Sammy Morris elérhető ligánkban, kapjuk fel). A Buffalo ellen remeklő Jamal Lewis a Steelers ellen sérülése miatt sem valószínű, hogy folytatja a magas ponstszámok sorát, de a pittsburgh-i védelem is bőven elég indok lenne önmagában. A túloldalon Willie parkerről nem sokat tudunk, de jelenleg talán arra van a nagyobb esély, hogy kis szerepet vállalva, ugyan, de ott lesz a Cleveland ellen. Darren McFadden nem játszik majd a Philadelphia ellen, Antonio bryant viszont minden jel szerint megkapja a lehetőséget a Carolina ellen arra, hogy tavalyi pontszámaihoz hasonlót préseljen ki Josh Johnson passzaiból.


Under the radar, avagy kit húzzunk a héten?

E heti ajánlataim kockázatosak lehetnek, ahogy a legtöbb később kiválónak bizonyuló pickup, érdekes húzás mindenesetre mind a három. Mindenekelőtt azonban megemlíteném a nyilvánvalóan hasznosnak tűnő neveket: Jeremy Maclin, Miles Austin, ebben a sorrendben, róluk nem is ömlengenék, ha nem muszáj, hiszen megtettem pár sorral feljebb. Érdekesebb lehet a North Carolina-ról érkezett újonc, Hakeem Nicks-szel. a Giants receivere sérüléssel bajlódott a szezon elején, de most, hogy egészséges, egyre biztosabb célpontja lehet Eli Manningnek. Véleményem szerint a szezon második felében akár Steve Smith helyét is átveheti, ami nem hangzik rosszul. Hosszútávú befektetés lehet Jamaal Charles. A Kansas City alig használt futója a kevés kapott lehetőséggel él, és ha Larry Johnson még egy-két az eddigihez hasonló pocsék napot tud le, a Chiefs többet használhatja Charles-t, akiben így nagy ptoenciál rejlik. Nagyobb padokkal bíró ligákba ajánlom őt, és persze olyanoknak, akiknek nincs sok bye weekjük. Amíg Byron leftwich sérült, bye week-pótlásra hasznos lehet Josh Johnsont felkapni, hiszen a másodéves irányító eddig emgbízhatóan tette a dolgát, és ahogy egyre jobban felveszi a liga ritmusát, egyre hatékonyabb lehet, még akkor is, ha nem a legjobb célpontokkal dolgozik. Másik opció lehet Marc Bulger, aki elvileg kezdeni fog a Jaguars ellen - és Matt Hasselbeck példája megmutatta a múlt héten, hogy ebből akármi kisülhet.


IDP report, avagy jobb egyedül, mint csapatban?

A védők számára nem volt ínséges az ötödik játékhét, csapjunk is gyorsan a lecsóba, nézzük, ki érdemelte ki eme szekcióban a szereplést. Kiemelekedett az Oakland linebackere, Kirk Morrison. Ha már a Raiaders csak aszenvedett a Giants ellen, legalább fantasy szempontból tudtak profitálni, Morrison tizenhat tackle-t gyűjtött be, egy kiválóan működő futójátékkal szemben a védelem vezérének ez is a dolga. Az idei draft egyik legnagyobb sztárja, Aaron Curry végre tanúbizonyságot tett emberfeletti adottságairól, és a Jacksonville ellen a Seahawks brillírozó defense-ének élére állt, ez pedig nem kevés pontot és örömöt jelentett tulajainak. Hatalmas meglepetés volt Jimmy Wilkerson produktuma: a Buccaneers passrushere három sacket is begyűjtött az Eagles ellen, és ezzel beverekedte magát a "fel kell kapnom" bélyeget kapott emberek közé, még akkor is, ha kisebb sérüléssel bajlódik. Justin Tuck remeklése már szokványosabb volt, ugyanez mondható el Ed Reedről, aki touchdownt is szerezve a hét legjobb safety-je kitüntető cím eheti birtokosa lett. Őt szorosan követte a tavaly a poszt legtöbb pontját összeszorgoskodó Gibril Wilson, aki idén először lépte át egy találkozón a tíz tackle-s álomhatárt. Említésre érdemes még két, kevés csapat által birtokolt cornerback megemlítése: Leigh Bodden gyenge játéksa következtében tacklegyárossá lépett elő, ami fantasy szempontból jó, a Patriots szempontjából már nem annyira, míg Jack Williams Bodden ellenfeleként játszott nagyot - azonban ez csak pontszámaiból tűnik így, hasonló a helyzet vele, mint Boddennel. Tulajdonképpen ez a felsorolás tartalmazott néhány hasznos, feltehetően szabadügynök nevet (Williams, Bodden, Wilkerson), de azért néhány újabbat is ajánlanék, akiknek tündöklése ennyire nem egyértelmű. Aki szereti a kiegyensúlyozatlan, ám nagy teljesítményekre képes játékosokat, az lecsaphat a héten pont jól termelő Andre Carterre, vagy a DT poszt eheti királyát, a buffaloi Kyle Williamst, míg a stabil pontokat ekdvelőknek Bryant McFadden nyújthat megoldást a cornerback pozícióra. Végül pedig foglalkozzunk egy kicsit a legfontosabb sérülésekkel. D'Qwell Jackson, az utóbbi hetekben különösen beinduló tacklegyár továbbra is sérüléssel bajlódik, azonban az, amit vasárnap mutatott bőven elég indok lehet arra, hogy bízzunk benne ezen a héten is. Brian Cushing helyzete hasonló, a Texans újonca is feltehetően játszik a héten, nem úgy Nick Harper, aki minden jel szerint utcai öltözékben nézheti végig a Patriots elleni összecsapásást a Tennessee-nek. A múlt hetet kihagyó Justin Duran pedig visszatérhet - de ez egyelőre korántsem biztos, ahogyan vasárnapig szinte semmi sem az.

Dream Team, avagy a hét legjobbjai

Ebben a részben zárásként a forduló álomcsapatát állítom össze, nem feltétlen a standard pontozásszerinti legjobbakból, tehát ez sem lesz kevésbé szubjektív, mint a cikk többi része, még a posztok szerinti felállás is változhat hétről hétre. Nézzük tehát kik érdemelték ki az ötödik heti tagságot (a játékos neve mellett az ESPN alapbeállítása szerint elért pontszáma látható, védőknél pedig egy lehetséges pontszám, csak viszonyítási alapnak):

QB: Matt Hasselbeck (27)
RB: Ahmad Bradshaw (28), Michael Turner (27)
RB/WR: Roddy White (33)
WR: Miles Austin (37), Jeremy Maclin (26)
TE: Kellen Winslow (22)
DT: Kyle Williams (23), Marcus Stroud (21)
DE: Justin Tuck (26), Jimmy Wilkerson (27)
LB: Kirk Morrison (37), Aaron Curry (29), Keith Bulluck (28)
CB: Leigh Bodden (26), Jack Williams (23)
S: Ed Reed (28), Gibril Wilson (27)
D/ST: Seahawks (25)
K: Lawrence Tynes (14)
P: Dave Zastudil (17)
HC: Falcons Coach (7)

Rajnai Gergely (Rajna)