Fantasy Report - Week 9
Íme a Fantasy Report kilencedik heti kiadása, amelyben erről a fantasy világát túlságosan meg nem rengető hétről próbáltunk csemegézni.
In the spotlight, avagy mitől esett le az állunk a héten?
Ez a forduló nem bővelkedett hihetetlen extrákban, de azért az állunkat így is megdolgoztathattuk néha-néha. Elég például ránézni az elmúlt hetekben önmagához képest alulteljesítő Kurt Warner statisztikáira a Chicago ellen - az öreget sokan féltették a Bears secondarytől és passrush-tól, azonban ő megadta erre a csattanós választ, és a hét legjobbja lett. Ezzel elhomályosította a másik kitűnő QB-produktumot, amelyet szintén a Soldier Fielden követtek el, méghozzá Jay Cutler. Úgy tűnik, mostanában szokássá vált a hét két legjobb irányítóját egy találkozóba sűríteni, nem mintha ez gond lenne, így legalább ne legyen nehéz dolgunk megkeresni a legszebb teljesítményeket. Viszont nem csak quarterbackek vannak kinn a pályán, emlékezzünk meg a legszebb futópontszámokról is. Michael Turner például simán átgaloppozott a Washington defense-én, ez talán nem is lepett meg senkit, főleg ahogy a Redskins-nél állnak jelenleg a dolgok, viszont néhányan meghökkenhetnek Chris Johnson vasárnapi előadásán. A Tennessee futójától megszoktuk már a klasszis teljeítményt, azonban a 49ers védelmétől sokan féltették, mint utóbb kiderült, alaptalanul. CJ még egy reménytelen passzkísérletet is bevállalt, minden támadó statisztikai részleghez hozzátett egy picit, és nem úgy tűnik, hogy ismerne határokat. DeAngelo Williams-ről szintén nem volna ildomos megfeledkezni, aki a Saints veretlenségének komoly veszélyeztetője volt, az helyet érdemel ebben a rovatban. Az elkapók mostanában kevésvbé teljesítenek jól, a passzok sokfele tartanak a ligában, de azért a sztárreceiverek korszakának korántsincs vége, aki nem hisz nekem, kérdezze meg a Larry Fitzgerald-, vagy Randy Moss-tulajokat, akik nem éppen értéktelen egységeket gyűjtöttek be a két klasszistól. Viszont régen tűnt fel itt tight end, legalábbis pozitív tónusban nem tudtunk beszélni ilyen posztú játékosról ,azonban most emgtört a jég, ugyanis Jay Cutler a red zone-ban három alkalommal is megtalálta Greg Olsent, aki így tekintélyes pontmennyiséget gyártott vasárnap. Meg kell még említenünk a Buccaneers védelmét: a Tampa hosszú (azaz HOSSZÚ) szünet után nyert ismét, és ebben a defense jelentős szerepet vállalt, és meglepetésre a hét legszebben termelő egysége lett. Voltak viszont olyan játékosok is, akiknek kezdőbe helyezése meglepően kevés pontot generált együttesünk számára. Ilyen volt például Marques Colston, aki csupán egy lasztit tudott elkapni (igaz, azt elég rendesen) a Carolina ellen, impotens játékát megsínylette a New Orleans. LaDainian Tomlinson már nem először kerül a szégyenrészlegbe, ez nem hasonlít az egykori rekorddöntő idényére a Chargers futójának, de tizenkét carry-ből huszonkét yard azért mégiscsak övön aluli bármleyik tulajnak, ez szinte már nem is fair (pláne, hogy a San Diego ennek ellenlre tudott nyerni). Roddy White sem a kilencedik játékhétre fog legszívesebben visszaemlékezni 2009-ből, mert az odáig rendben, hogy Matt Ryannek nem kellett megerőltetnie magát Turner remeklése és az előny birtoklása miatt, de ez mégiscsak kevés, három elkapásból sem sikerült a harminc yardos határt elérnie White-nak, aki hol a hét sztárja, hol a csaldása, nem a kiegyensúlyozottsága miatt fogjuk megszeretni idén, az biztos.
Who's hot - who's not, avagy heti formajelentés és jóslás
Eleddig nem fordult elő Joseph Addai neve a Fantasy Reportban, pedig a Colts futója stabil szezont fut, csak éppen a kiemelkedő teljesítmény hiányzott - egészen a múlt hétig, amikor a Houston ellenmind futásban, mind elkapásban kiválót nyújtott. Szintén kellemes meglepetés volt Josh Freeman, avagy a Tampa jövője, hogy Raheem Morris vezetőedzőt idézzem. A Packers ellen rendesen mutatkozott be az újonc irányító, bár nem várhatunk tőle hasonló folytatást, mindenesetre felcsillant a fény az alagút végén a Kalózoknak, és ezen fény egyik legfőbb forása Freeman. Még szeretnék pár szót ejteni a Jaguars-Chiefs találkozó két elkapóhőséről, Mike Sims-Walkerről és Chris Chambers-ről. Előbbi eltűnt egy rövid időre, de úgy tűnik, még mindig ő az egyes számú célpont David Garrard számára, és gyengébb védelmek ellen ez pontokban is meglátszik. Utóbbi viszont nagyobb meglepetés, a Chargers-ben ugyanis régen nem csinált semmit sem, ki is csapták az ex-Miami WR-t, a Chiefs pedig vészmegoldásként szerződtette. Arra viszont senki sem számított, hogy egy-két nap alatt beulleszkedjen, és rögvest lefőzze a támadóalakulat összes többi tagját, és ezzel egy időben fantasy szempontból is relevánssá váljon - megérdemel egy lehetőséget csapatunkban, ha elérhető ligáknban, de erről részletesebben majd egy szekcióval lejjebb.
Persze még nem itt, ahol a kissé gyengébben teljesítőket sorolom szépen fel, az élen Kevin Smith-el. Az annak idején a Central Florida-ból a ligába érkező futó rengeteg labdát kap továbbra, is de az end zone-ba csak nem talál bele, és a cipelésenkénti átlaga is egyre gyöngébb, ettől függetlenül állása nem kerül veszélybe, iszen Maurice Morris nem egy igazi kezdőjátékos az NFL-ben. Ha LaDainian Tomlinson a sztárok között okoz csalódást, az elmúlt hetekben Darren Sproles egy kategóriával lejjebb hoz kevesebb pontot, mint amennyit várnák tőle, a Chargers futása konvergál a nullához. John Carlsont csak azért említem meg, mert egyrészt így hirtelen más nem jut eszembe, másrészt csak az első hét sztárjai között találkozhattunk a nevével, azóta viszont a teljesítménye hagy némi kívánnivalót, mondjuk úgy, hogy a második játékhét óta én pontosan annyi touchdownt szereztem, mint ő, ennél nagyobb kritika pedig nem nagyon érhet egy tight endet.
Under the radar, avagy kit húzzunk a héten?
Chris Chambers-szel már beharangoztam ezt a részleget, azonban mégsem őt ajánlanám igazán a Kansas City-ből, hanem társát, Lance Longot, aki minden bizonyal az összes ligában szabadügynök jelenleg. Nem veszem biztosra, hogy Chambers és Bowe jobb lesz, mint Long, bár ez valószínűnek tűnhet, Matt Cassel megtalálta az összhangot Longgal, és a továbbiakban nagy hasznunkra lehet még a Jaguars-nál erősebbb passzvédelmek ellen is (ezek felsorolására most helyhiány miatt nem vállalkoznék), különösen, ha ligánk mélyebb, esetleg három-négy receivert is megkövetel hétről hétre. A WR-ek között mindig lehet találni hasznos embereket, Long mellett/mögött Robert Meachemről ejtenék szót, aki Lance Moore sérülése miatt Drew Brees harmadik számú célpontja lett, ez a Rams ellen különösen jól hangzik, de hosszabb távra is érdemes felszedni a villámléptű volt Volunteers-spílert. Running backeket is mondani kéne, van néhány, olyan cserék, akiknek a kezdőjük elvesztette az állását (Jamaal Charles, bár ő már a múlt héten szerepelt itt), vagy épp sérült (Ladell Betts, ő viszont új, és rövid távra hasznos csupán, azonban akiknek problémát okoz az utolsó bye-os hét, nagyon szép pickup lehet). Rajtuk kívül a nagy öreg Ahman Green is egyre több carry-t vesz el Ryan Granttől, bár ez lehet, hogy a Tampa gyenge futás elleni védelmének számlájára írható. Apróságként mély ligákban a tulajok figyelmébe ajánlom az utóbbi időben red zone-ban is hasznossá váló James Jones-t, valamint a returnt is számláló pontozási rendszereknél különösen hasznos Bubba Caldwellt és Jacoby Jones-t, csak, hogy kicsit elnyújtsam a névsor hosszát.
Injured reserves, avagy a heti kórházi vizit
A hét nagy vesztesei a Clinton Portis-tulajok voltak, akik mit sem sejtve berakták a Redskins workhorse-át a kezdőbe, mondván minden héten megkapja a questionable jelzést, aztán mégiscsak játszik, na most nem tette, és jövő héten is valószínűleg Betts fog kezdeni. Austin Collie sérülését viszont semmi sem jelezte előre, az újonc mormon elkapó nyaka azonban a jelek szerint nincs rosszul, és bár még nem végez edzésmunkát, saját véleménye szerint ott lesz a hétvégén a New England ellen a pályán. Brian Westbrookkal kapcsolatban a hírek nem bíztatóak, ugyanis kiderült, hogy agyrázkódása mellett a bokájával is bajlódik, így nem valószínű, hogy a tizedik héten fog visszatérni, de van rá minimális esély. Jermichael Finley ötven százalék esélyt adott magának arra, hogy a Cowboys ellen visszatérjen, ez alapján vasárnapig nem is érdemes tippelgetni arra, hogy játszik-e. A veterán Isaac Bruce játéka is hasonló mód kérdéses a Chicago ellen. Mint látható, ez a forduló viszonyla g megkímélet a játékosokat, többen fel is épültek (például Calvin Johnson), ha ez így megy tovább, a következő héttől kezdve (amikor már nem lesznek bye-ok) csak kellemes gondok lesznek a csapat beállításával (aztán persze lehet bosszankodni, hogy a pad többet termel, mint a kezdőcsapat).
IDP report, avagy jobb egyedül, mint csapatban?
A védőknél kissé a feje tetejére álltak a dolgok, volt itt elképesztően termelő DT, legtöbb pontot szerző safety, sokkoló sérülés sztárjákosoknál, szóval van miről tárgyalni. A hét legnagyobb sztárja egyértelműen a Csonttörő, Bernard Pollard volt, aki a Houston védelmének igazi bástyája hátul, valódi tacklegyár, és ezúttal két interceptiont is jegyzett, nem is akárkitől, hiszen Peyton Manning passzait sikerült lefülelnie. Őt szorosan követi Clint Session, akinek kezdőcsapatbeli helye is kérdőjelekkel volt övezve év elején, azonban ő lett a legkiegyensyúlozottabb fantasy játékos az egész Indy-védelemből, most pedig kiemelkedőt hozott. A legmeglepőbb azonban minden bizonnyal Jonathan Babineaux volt, aki a semmiből a hét egyik legjobb pontszerzője lett. Az eddig szürkén teljesítő atlantai defensive tackle a Washington támadófalát egy könnyed reggeliként felfalta, és egész emccsen éhes maradt, tulajai pedig remélik, hogy a rombolást hasonló sikerességgel folytatja a Panthers ellen. Cortland Finnegan pedig végleg legitimizálta helyét inden kezdőben, sérüléséből a tavalyi formában tért vissza, ez mind a Titans-nek, mind csapatunknak előnyös - már ha épp nálunk van. Itt az idejem azonban átböngészni a legjobb elérhető játékosokat. Kezdeném Kenny Petersonnal, ő egyre többet van alkalmazva Denverben, és ezt legutóbb TD-vel is meghálálta, de egyre inkább kiegyensúlyozott DE-nek tűnik, mélyebb ligákban megéri kacérkodni vele. A már említett Clint Session sokhelyütt szabadügynök, amenyiben nálunk is az, azonnal csapjunk le rá. Jerraud Powers behúzása nagy húzás lehet, a secondary sérülései miatt Powers sok lehetőséget kap, és fantasy szempontból él velük - hogy ennek a Colts-drukkerek mennyire örülnek, az maradjon az ő magánügyük. Végül röviden szólnék a maródiakról is. Jabari Greer és Brandon Meriweather például könnyen az oldalvonal mellett maradhatnak a hétvége során, azonban sorsukról még nincs végleges döntés. Sajnálatos módon Thomas Davis és Eric Barton idényének is vége, pedig két igencsak jól műküdő linebackerről beszélünk, Barton ráadásul D'Qwell Jackson után már a második clevelandi tacklegyár, aki kiesik 2009-re. Keith Ellison játéka kérdéses, de igazából legfeljebb azért játszhat, mert gyakorlatilag ezen a pozíción kifogyott a Buffalo, egyébként még gyógyulgat. Aaron Schobel nagyon szeretne pályára lépni a Titans ellen, azonban eddig a jelek arra mutatnak, hogy a bye week által biztosított pihenő ellenére sem lesz erre képes. Minden bizonnyal Aaron kampman sem lesz hadrafogható vasárnap, mivel péntekig egész biztosan nem edzhet, és utána is erősen kérdéses, mi lesz vele és az agyrázkódásával.
Dream Team, avagy a hét legjobbjai
Ebben a részben zárásként a forduló álomcsapatát állítom össze, nem feltétlen a standard pontozás szerinti legjobbakból, tehát ez sem lesz kevésbé szubjektív, mint a cikk többi része, még a posztok szerinti felállás is változhat hétről hétre. Nézzük tehát kik érdemelték ki az kilencedik heti tagságot (a játékos neve mellett az ESPN alapbeállítása szerint elért pontszáma látható, védőknél pedig egy lehetséges pontszám, csak viszonyítási alapnak):
QB: Kurt Warner (30)
RB: Chris Johnson (27), Michael Turner (29)
RB/WR: DeAngelo Williams (25)
WR: Larry Fitzgerald (24), Randy Moss (22)
TE: Greg Olsen (25)
DT: Jonathan Babineaux (29,5), Jay Ratliff (17)
DE: Anthony Hargrove (22), Will Smith (17)
LB: Clint Session (36), David Hawthorne (31), Brian Cushing (27)
CB: Cortland Finnegan (28), Jerraud Powers (25)
S: Bernard Pollard (36), Danieal Manning (28)
D/ST: Buccaneers (22)
K: David Akers (14)
P: Daniel Sepulveda (12)
HC: Cardinals Coach (6)
Innen már nincs tovább, legalábbis ezen alkalommal nincs. Remélhetőleg ez is egy élvezhető iromány volt, és sokaknak ad segítséget a győzelem kicsikarásában a playoff közeledtével, mindenkinek sok sikert!
Rajnai Gergely (Rajna)