Hall of Fame 2011 - Chris Hanburger

Christian G. Hanburger egy karrierkatona (a Hadsereg ezredesének) gyermekeként 1941. augusztus 13-án látta meg a napvilágot a North Carolina állambeli Fort Braggben. Mivel az apját gyakran vezényelték át más katonai támaszpontokra, így a család is több államban (Alabama, South Dakota, Pennsylvania) megfordult Chris gyermekéveiben. A fiatalember csupán 1957-ben, 16 éves korában kezdett el szervezett formában futballozni, amikor Hanburger ezredes a virginiai Fort Monroe-bázisra került, fia pedig a helyi Hampton High School nagyhírű futballcsapata, a Crabbers (Rákászok) tagja lett. (Később egy másik Hall of Famer, a Miami Dolphins centere, Dwight Stephenson is a Crabbers-t erősítette.) Középiskolás focistaként Chris Hanburger defensive és offensive endként vitézkedett, a gimnázium elvégzését követően pedig szinte magától értetődő módon apja nyomdokaiba szeretett volna lépni és a West Point-i Katonai Akadémiát célozta meg. Az Akadémia előszobájának tartott Fort Belvoir-i előkészítő iskola diákjaként azonban Chris egy edzés közben súlyos arccsonttörést szervezet, és a műtétet követő rehabilitációja olyan hosszúra nyúlt, hogy a fiatalember végül lemondott West Pointról. Hanburgernek középiskolai futballedzője, Suey Eason mutatott irányt, és egykori játékosát bemutatta másik hajdani tanítványának, a North Carolina Tar Heels támadófalát trenírozó, Joe Marknak.

Mark szárnyai alá vette a UNC-re került Chris Hanburgert, aki rövidesen nem csak centerként, hanem linebackerként is a Tar Heels meghatározó játékosa lett. Junior és senior évében Hanburger center poszton bekerült az ACC all-star csapatába, 1963-ban pedig tagja volt annak a gárdának, amely története során először hódította el az Atlantic Coast Conference elsőségét (noha a North Carolina State-tel társbérletben), s amely együttes a szezonzáró Gator Bowlon 35-0 arányú megsemmisítő vereséget mért az Air Force csapatára. Kisebb személyes és csapatsikerei dacára az 1965-os drafton a profi csapatok nem mutattak túl nagy érdeklődést a Tar Heels-es center/linebacker iránt. Mind az NFL, mind a rivális AFL által lebonyolított játékosbörze 20 körös volt akkoriban, de Hanburgert csak az NFL-ben szereplő Washington Redskins választotta ki, ráadásul csupán a 18. körben. (A draft class másik, utóbb a Hírességek Csarnokába választott linebackere, Dick Butkus 242 pickkel Hanburger előtt, az első kör harmadikjaként kelt el.) Chris csak jóval később, egy barátja telefonhívása nyomán értesült arról, hogy egyáltalán draftolták, nem sokat tudott a profi futballról, még kevésbé a Washington Redskins-ről, de ha már lehetőséget kapott, eltökélte, hogy él vele.

Hanburger végül 14 idényen keresztül, 1965-től 1978-ig, szolgálta mérhetetlen alázattal a szövetségi főváros futballcsapatát gyenge oldali linebackerként. 1966 és 1969 között zsinórban négyszer választották be a Pro Bowl csapatba, majd 1972 és 1976 között további öt alkalommal érdemelte ki az elismerést. Kilenc Pro Bowlra szóló meghívásával Chris Hanburger csúcstartó a Redskins történetében, ráadásul ezzel együtt négy ízben az All-Pro válogatottba is bekerült, 1972-ben pedig akadt olyan szervezet, amely őt tartotta az Év Védőjátékosának. (Az AP szavazásán Joe Greene lett a győztes.) Illusztris profi karrierje során Hanburger alig hagyott ki mérkőzést, közel 10 éven, egész pontosan 135 mérkőzésen át, kirobbanthatatlannak bizonyult a kezdőből, s példás szériájának csak az vetett véget, hogy 1977-ben vakbélgyulladás miatt azonnali műtéti beavatkozásra szorult.

A szélső linebacker az 1970-es években nem egyszerűen a korszak egyik sikercsapatának védelmét erősíthette, de annak kapitánya is volt. Amikor 1971-ben a Hall of Famer mesteredző, George Allen átvette a Washington Redskins főedzőségét, senki mást nem tartott meg az előző évben kezdő védelem front 7-jéből (azaz a védőfalemberek és a linebackerek közül) csak a veterán és roppant játékintelligenciával megáldott Hanburgert. Chris egyik meghatározó erénye, legtöbb egykorú csapattársa és ellenfele elmondása szerint, éppen az volt, hogy rendkívül sok időt töltött filmfelvételek tanulmányozásával, kiválóan mérte fel az ellenfél szándékát, jó érzéke volt az adott helyzetben legmegfelelőbb védelmi séma megválasztásához, a játékok áthívásához. A legendás safety, Ken Houston, aki tárt karokkal várja egykori Redskins-es csapattársát a cantoni panteonba, a védelmük quarterbackjeként méltatta Hanburgert, a szintén linebacker Brad Dusek, pedig „tábornokként” jellemezte mentorát, akinek közel 300 „áthívást” (audible-t) kellett betéve tudnia.

Vezetői képességei mellett Hanburger atlétaként is elsőrangúnak bizonyult. Nem számított monstrumnak, de relatíve könnyebb súlya miatt fürge volt, képes volt tartani a lépést a backfieldből előreszáguldó futók többségével. Ellenfeleinek egy részét, a futókat és elkapókat, éppen futósebességével ejtette ámulatba, míg az első vonalban küzdő falemberek, tight endek azt hangsúlyozták, hogy kitűnő kezdősebessége és a vele szemben állók szándékának és tendenciáinak kipuhatolása miatt szinte lehetetlen volt őt tökéletesen megblokkolni. Márpedig Hanburger semlegesítése mindig elsőrendű prioritás volt a mindenkori ellenfelek támadóegységei számára, ezt a Dallas ikonikus mestere Tom Landry, ugyanúgy tanítványai fejébe verte, mint a St. Louis Cardinals zseniális szakvezetője, Don Coryell, s ennél mi sem bizonyítja jobban milyen sokra tartották őt kortársai.

Az 1978-as szezon után Chris Hanburger végleg szögre akasztotta focifelszerelését. Már NFL pályafutása alatt foglalkozott autók értékesítésével és nyugdíjba vonulásáig ezen a területen ténykedett. A focistaként roppant szerény Hanburger visszavonulását követően is tartózkodott attól, hogy agyonreklámozza tulajdon sportolói múltját, és egykori kiválóságával még saját gyermekei is alig voltak tisztában. Részben ezért is lehetséges, hogy noha kilencszeres Pro Bowler volt, 19 interceptiont gyűjtött (ebből kettőt hordott vissza touchdownra), 17 fumblet szerzett (ebből hármat váltott hat pontra), minden bizonnyal Hanburger az idei Hall of Fame class legkevésbé ismert és elismert tagja. Ez azonban remélhetőleg csak eme cikk elolvasásáig volt így.

Végezetül álljanak itt a legendás Mike Ditka méltató szavai:

„Chris csendben tette a dolgát, és anélkül futott be szédületes karriert, hogy igazán megkapta volna a neki méltán kijáró figyelmet és elismerést. Az emberek általában túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a statisztikáknak, de egyet megmondhatok: Chris úgy meg tudott ütni, hogy attól menten seggre ültem.”

Dorkó Szabolcs (Szabler)