Heti körkép - 1. hét/AFC

AFC North/Gergelics József (Soldados)

Rövid áttekintés:

A címvédő Steelers mintha mit sem változott volna egy év alatt. Ugyanolyan koreográfia szerint zajlott le a tavalyi alapszakaszgyőztes Titans elleni idénynyitó, mint a gárda egy évvel ezelőtti szoros összecsapásai: a védelem meccsben tartotta a csapatot, mígnem az utolsó 10 percre feléledtek a támadók és megnyerték a találkozót (13-10). A nagy rivális Ravens a vártnál ugyan szorosabb, de mégis meggyőzőbb játékot nyújtott a Chiefs ellen. Elsősorban a támadók tűntek sokkal jobbnak, magabiztosabbnak, mint 2008-ban, márpedig éppen ebben kellett előrelépniük a Hollóknak. Bár 38-24 lett a végeredmény, azt ne felejtsük, hogy 2:30 perccel a vége előtt még döntetlen volt. A Bengals igazolta azok várakozásait, akik szerint idén érdemes rájuk odafigyelni. A Cincy ugyan 13-7-re kikapott a Broncostól egy szerencsétlen játék nyomán, de bizony ezt a védelmet mindenkinek komolyan kell majd vennie! Az első meccs alapján a Browns nem sok jóra számíthat ebben a csoportban. A támadók kifejezetten gyenge teljesítményt nyújtottak még akkor is, ha végül 20 pontot sikerült táblára írniuk, ugyanis a Vikings a garbage time-ban már nem vette komolyan a meccset. A védelemnek is van hova javulnia, Adrian Peterson a mistackle-k sorát köszönte szépen és 3 TD-vel és 180 yarddal hálálta meg.

Amit megtudtunk a Steelersről:

- A védelem továbbra is csapat legnagyobb erőssége. Bár a Titans a liga egyik legjobban futó alakulata, de ezzel a Steelerst továbbra sem lehet megverni.
- BigBent nem hátráltatja polgári peres eljárása, bombaformában van és rendkívül koncentráltan játszik elkapóival együtt, a végjátékban nagyon ott vannak fejben, s ez még akkor is igaz, ha Wardnak volt egy kritikus labdavesztése.
- a Super Bowl utáni megelégedettségnek nyoma sincsen
- Special teamben sokat erősödött a csapat. Egyrészt Daniel Sepulveda punter visszatérésével sokat javult a csapat, mert tavaly hiányában ezzel komoly gondok voltak, továbbá Stefan Logan révén Antwaan Randle El 2005-ös távozása óta először van igazán kiemelkedő returnere a csapatnak.

Ami kérdéseket vet fel a Steelersnél:

- tavaly is akadozott a futójáték, de az idei első meccsen a Steelersnél sosem látott mélypontra jutott. A 2-es átlagot sem érték el, A korábbi Pro Bowler Willie Parker és a tavaly 1. körben választott Rashard Mendenhall nagy csalódás, s nagyon össze kell kapniuk magukat. A Steelers leghasznosabb futója Mewelde Moore volt, aki legalább fontos elkapásokkal tudta segíteni csapatát.
- miként hat Troy Polamalu sérülése a Steelers védelmére. Amikor kiesett az All-Pro safety, a zavarodottságtól azonnal TD-t kapott a Steelers. Igaz később sikerült rendezni a sorokat.

Amit megtudtunk a Ravensről:

- Joe Flaccónál nyoma sincs a másodéves visszaesésnek, sőt sokkal rutinosabbnak, magabiztosabbnak tűnik
- a Ravens védelme Bart Scott, Jim Leonhard és Rex Ryan távozása ellenére is kiváló. És ők is bebizonyították, futni nem lehet ellenük.
- a futójáték továbbra is kiemelkedő az egész ligát tekintve, Rice, McGahee és McClain rotálásával szétszedhetik majdnem az összes védelmet.

Ami kérdéseket vet fel a Ravensnél:

- a special team gyengélkedése majdnem veszélybe sodorta az amúgy biztosnak tűnő győzelmet. Ez jobb csapat ellen nem fér bele.
- Stover ugyan már öreg volt, de Hauschka még nem éppen biztos lábú kicker.

Amit megtudtunk a Bengalsról:
- az elmúlt 2 drafton alaposan megerősített védelem úgy tűnik beérik és mostantól a Bengals nem támadók által vezérelt csapat lesz.
- Cedric Benson levetkőzheti a "no gain" becenevet.
- Chad Ochocincónak valószínűleg jót tett Housmandzadeh távozása, mert így kiélheti egóját, hiszen egyértelműen elsőszámú elkapó, akit leggyakrabban kereshet Palmer és ez rögtön meg is látszik a számain.

Ami kérdéseket vet fel a Bengalsnél:
- Palmer messze van régi önmagától, hosszú kihagyása után még bele kell rázódnia a játékba
- Marvin Lewis továbbra sem ismeri a time management fogalmát.

Amit a Brownsról megtudtunk:

- Továbbra is Joshua Cribbs és a returnjei a legveszélyesebbek a támadást illetően...
- Jamal Lewis sokkal jobb teljesítményt nyújtott, mint amit tavaly megszokhattunk tőle, pedig ezúttal a futás kivédekezésében ligaelit Vikings (és azon belül a Williams Wall) állt vele szemben.

Ami kérdéseket vet fel a Brownsnál:

- Quinn kifejezetten gyengén játszott, pedig a nem éppen híres Vikings secondary-t kellett volna megvernie.

A hét védője: Troy Polamalu - bár csak egy félidőt játszott, de akkor MVP formát mutatott és parádés, egykezes interceptiont jegyzett.

A hét támadója: Joe Flacco és Ben Roethlisberger - mindkét QB "clutch" volt amikor a végjátékban szükség volt rájuk, ráadásul bár egyikükre sem jellemző, mégis mindketten 300 yard fölé jutottak.

A hét sérültje: Troy Polamalu - az első félidő végén szenvedett térdsérülést, az első orvosi vélemények szerint műteni ugyan nem kell, de 3-6 hét kihagyás vár a klasszis safety-re. Helyét Tyron Carter veszi át a kezdőben.

A hét szerencsése: Hines Ward - pár másodperccel a meccs vége előtt fumble-t csinált, pedig ha lefekszik, a Steelers egy mezőnygóllal megnyeri a meccset, így viszont hosszabbítás következett, amelyet megnyert a csapata, de ha nem így történik, jogosan az ő nyakába varrják ezt a vereséget.

A hét balszerencsése: Leon Hall - Pár másodperccel a meccs vége előtt gyönyörűen kivédekezik egy passzt, csakhogy éppen Brandon Stokley kezébe, aki meg sem állt touchdownig, s így kikapott a Bengals...

A hét támadó újonca: Mike Wallace - A Steelers elkapója 3 labdaérintésből 32 yarddal segítette csapatát, de ami kiemelendő rendre kulcsszituációkban kereste Big Ben, többek között az utolsó passzt is ő kapta el, amely után Jeff Reed berúgta a győzelmet jelentő mezőnygólt.

A hét védő újonca: Rey Maualuga - Újonc létére azonnal kezdő a Bengals védelmében OLB-ként és azonnal be is illeszkedett, egyáltalán nem lóg ki az amúgy kiválónak tűnő egységből.

Tippek a következő fordulóra:

Green Bay-Cincinnati - hazai győzelem lesz, bár a Cincy alaposan megnehezíti majd a Sajtfejűek dolgát. Meglepetés vendégsiker akkor lehet, ha Palmerék ezúttal sokkal hatékonyabbak lesznek, de erre kevés esély van Capers sok blitzre épülő védelme ellen.
Chicago-Pittsburgh - Vendégsiker. A hazaiak támadófala amúgy sem jó, de a vendégek védelme különösen nagy nyomást fog gyakorolni Cutlerre, aki ezt az első forduló alapján nehezen viseli és hibába hajszolja magát.
Denver-Cleveland - kétesélyes meccs, de meglepetést szimatolok, azaz nyernek a Barnák, elsősorban Jamal Lewis futásainak köszönhetően. Illetve továbbra is tartom, hogy Ortonnal ez a Broncos O messze van tavalyi önmagától, s ezt a feladatot még a Cleveland is megoldhatja.
San Diego-Baltimore - Az első komoly erőpróba. Hiába LT és Sproles, futójátéka nem lesz a hazaiaknak, azonban a Ravens D éppen passzal sebezhető és Rivers képes lehet szétdobálni a Hollók védelmét. Szoros meccsen ugyan, de hazai győzelmet tippelek. Viszont senki ne lepődjön meg, ha a Ravens nyer, mert Hollók viszont szétfuthatják a Chargerst.

Extra pont: Lawrence Timmons várhatóan a 2. héten már bevethető lesz. A Steelers ILB-jétől sokan kiugró szezont várnak, miután a 2 éve 1. körben választott játékos végre kezdőcsapatba került. Az első meccset bokasérülés miatt hagyta ki, vele sokat erősödhet futás elleni védekezésben, passrush-ban, de még coverben is a Steelers védelme.

AFC East/Csanádi Alexander (briareos)

Az AFC East csapatai is letudták az első játékhetet, és mielőtt belemennénk a részletekbe, és megszemlélnék, hogy melyik csapat mit alkotott, legyen elöljáróban elég annyi, hogy izgalmakban várhatóan idén sem lesz hiány...

Elsőnek a New York Jets lépett pályára, és tette amit egy Rex Ryan vezette csapattól az ember nagy általánosságban elvár. Ha egy olyan offense amiben egyszerre szerepel Andre Johnson és Steve Slaton kevesebb yardot ér el, mint amennyit a Jets csak futójátékból szerzett, akkor nincs miről beszélni, kérem szépen.

A Gang of Green hazai szurkolóközönsége bizakodó lehet a jövővel kapcsolatban, hiszen a védelem úgy tűnik működni fog. A nem Jets-szurkolók inkább ne is gondoljanak bele abba, hogy mi lesz ha minden kezdő visszatér.

A Jets támadóiról sem mondhatunk igazán rosszat, domináns futás, meggyőző passzjáték. Sanchez eladott labdája jelenti az egyetlen fekete pontot a füzetben, de ez sem veszélyeztette a Jets győzelmét.

Egyetlen egy negatívumot mégis megjegyezhetünk a Jets-szel kapcsolatban; Rex Ryan főedző szemmel láthatólag nem tudta végigvinni a szigorú lédiétáját...


A New York Jets-szelel egy időben, szintén idegenben lépett pályára az AFC East bajnoka, a Miami Dolphins.

A Miami rajongók  két pozitív dolgot láthattak a mérkőzésen; a Phins futás elleni védekezése nagyon kemény, és Ricky Williams kifejezetten jól mozgott. Utóbbi tény persze csak azért pozitívum, mert összességében az egész Dolphins offense olyan veszélyes volt, mint egy újszülött csecsemő.

Külön kiemelhetnénk akár a tavalyi év egyik meglepetésemberének Anthony Fasano-nak a teljesítményét; 2 elkapás, 2 elvesztett labda. Evvel a produkcióval nálam erősen  versenyben van a  „gamekiller of the week” címért.

Nagy jelenetben azért nem volt hiány, Greg Camarillo fantasztikus elkapása minden bizonnyal kedves emlék maradt volna sok Dolphins rajongónak, ha... igen, ha a drive nem eladott labdával végződik...

Érdekes lesz figyelni, hogy a 155 millió dollárba fájó Dolphins támadófal vajon a Colts ellen képes lesz-e bármilyen érdemi blokkoló munkát végezni, legyen szó passzvédekezésről vagy futásblokkolásról.

Az AFC East első hetes küzdelmei stílusosan egy csoportrangadóval értek véget, méghozzá egy Monday Night Football mérkőzés keretén belül. Ha egy mondatban kellene összefoglalnom a mérkőzést, azt mondanám hogy a Pats még mindig nem tud veszíteni, a Bills pedig maradt Bills...

Ennyire azért nem egyszerű a helyzet, a Bills nem kevés embert lepett meg avval a jó játékkal amit  a Patriots ellen mutattak. A sokat kritizált támadófal egyáltalán  nem szerepelt rosszul, szépen ültek a futások is, a védelem nagyon keményen játszott, úgy tűnik a passrush idén már nem lesz hiánycikk Buffalóban. Üröm az örömben, Paul Posluszny sérülése, a fiatal MLB 3 év alatt a második kartörését szenvedte el...

Nyilván nem mehetünk el szó nélkül Leodis McKelvin szerencsétlen labdavesztése mellett sem, de nem szeretnék abban a kérdésben ítélkezni, hogy mi lett volna a legjobb döntés az adott helyzetben.
Azért sem kell ítélkeznünk, mert pár Bills-rajongó már megtette ezt, helyettünk, amikor obszcén rajzokkal díszítették ki McKelvin pázsitját.

A Patriots rajongók megnyugodhatnak, amennyiben Brady az utolsó két driveban mutatott formáját képes hozni, az azt megelőzővel ellentétben. Mindenki kedvenc 12-esének mozgásán azért látszik, hogy régen játszott tétmeccset, valamint az is, hogy a térdén lévő csúnya heg, nem egy elborult hegtetoválás.

A Patriots defense széthullása tovább folyik, nem elég hogy fél csapatnyi védő visszavonult, vagy lett elcserélve, Jerod Mayo LB térdsérülést szenvedett, lényegében az idénye első szerelésénél. Az eddigi jelentések szerint várhatóan 6 hetet kell kihagynia, és elnézve, milyen szépen ment a futás a védelem ellen, ez bizony 6 nagyon hosszú hét lesz.

Összefoglalhatjuk, hogy minden bizonnyal nem lesz unalmas az AFC East sorsának alakulása, vicces, hogy pillanatnyilag az aktuális bajnokot tartom a leggyengébb csapatnak a csoporton belül.

A jövő heti New England Patriots - New York Jets mérkőzés véleményem szerint a hét meccse címért is versenyben lehet, ha a Pats itt is nyerne nagy előnyre tenne szert a csoporton belül, de elnézve a Jets csapatát, egyáltalán nem biztos, hogy Bostonban örülhetnek a végén...

A Bills a Buccaneers , míg a Dolphins a Colts ellen javíthat. Ha nem akarnak lemaradni a többiektől, akkor csak a győzelem elfogadható mind a két csapatnak.

AFC South/Geist Miklós (Ork)

Tavalyi évhez hasonlóan az AFC South csapatai elég gyengén kezdték az évet és ismét csak egy csapat tudta megnyerni a szezonnyitó mérkőzését, de érdekesség, hogy ennek az egy győzelemnek a szenvedő fele idén és tavaly is a Jacksonville Jaguars volt. Tavaly a Tennessee Titans nyerte azt az egy mérkőzést és 2002 után újra a Coltsot megelőzve csoportelső lett. Idén az újonc vezetőedző által vezetett Indianapolis Colts ugrott a csoport élére az első hét után, ami jó előjel lehet a csapat szimpatizánsainak, hiszen 2005 óta mindig olyan csapat nyerte a csoportot, aki megnyerte az első mérkőzését.

A három vereség közül a Houstoné tekinthető a legsúlyosabbnak, hiszen az újonc vezetőedző és irányító által vezetett Jets több mint kétszer annyi yardot tett meg, mint a Texans, illetve a Jets csak futásból többet haladt előre, mint a Houston összesen. Tekintve, hogy a tavalyi évben még a kezdő irányító Matt Schaub 5 kihagyott meccse ellenére is az NFL legerősebb támadóalakulatai közé tartozott a Texans, ez elég nagy kritika. A Jets győzelmének a kulcsa az óriási nyomás volt amivel Schaub nem tudott megbirkózni és még a tavaly remeklő Steve Slatont is 20 futott yard alatt tartotta. A Houston tavalyról megmaradt gyenge futás elleni védelme szintén aggodalomra adhat okot egy olyan csoportban, ahol egy évben kétszer kell játszani a Jaguars és a Titans ellen, de egy kis örömöt jelenthet, hogy az AFC Southban egyik csapat se a Jets által alkalmazott 3-4-et játssza. Összefoglalva a csoport legnagyobb csalódásának a Texans gyenge támadójátéka tekinthető, de a bizonyításhoz nem kell sokat várniuk Schaubéknak, hiszen a tradicionálisan erős védelemmel rendelkező Titans otthonába látogatnak a héten.

A Tennessee az NFL nyitómeccsén lépett pályára, ami nem jelent mást, mint hogy a regnáló bajnok, a Pittsburgh Steelers volt az ellenfelük. A Titans az elmúlt évek egyik legizgalmasabb nyitányát játszotta, amin megtekinthettük az általam a csoport legjobb újoncának tartott Kenny Brittet és leggyengébb special team teljesítményét nyújtó Rob Bironast. A Titans Albert Haynesworth távozása ellenére teljesen megölte a Steelers futójátékát, de a védőfal rotációja a meccs végén már nem működött annyira jól és a fáradtság miatt a végjátékban a kezdeti nagy nyomás csökkent. Ennek köszönhetően Ben Roethlisberger gyakorlatilag majdnem két meccsnyerő driveot vezethetett jól irányzott rövidebb passzok segítségével. Az első drive végén Michael Griffin még menteni tudott és így nagyon hiányzott Bironas kihagyott illetve blokkolt field goalja, hiszen a hiányzó 3 illetve 6 pont miatt hosszabbítás következhetett ahol végül a Steelers újra végigment a pályán és egy field goallal meg is nyerte a mérkőzést. Bironas hibái azért is voltak meglepőek, hiszen karrierje során összesen egyszer blokkolták a rúgásait illetve soha nem hagyott ki egy meccsen két 40 yardon belüli kísérletet. A már korábban említett Kenny Britt 4 elkapása a legtöbb volt az újonc elkapók közt és az ez által megtett 85 yardnál csak az Oakland játékosa Louis Murphy teljesített jobban. Britt teljesítményéhez azért hozzá tartozik, hogy voltak dropjai is illetve Troy Polamalu egy felé irányzott hosszú passzt fülelt le. Összességében a Titans megmutatta, hogy még mindig egy komplett elit csapat, akik készen állnak egy újabb csoportgyőzelemre, ehhez viszont fontos lépés lesz a gyengén kezdő Steve Slaton megállítása, aki tavaly mindkét egymás elleni mérkőzésükön elért - a Titans ellen ritkaságnak tekinthető - 100 futott yardot.

Végezetül meg pár szó a csoport kulcsjátékát hozó mérkőzésről a Jaguars-Coltsról. A Colts új védelme jelesre vizsgázott a Jaguars ellen. Az újdonságnak nevezhető blitzekkel kiegészített védelemnek sikerült elbizonytalanítani Garrardot és az újonc támadófalat, aminek köszönhetően a Colts feltölthette a boxot és ezzel sikerült limitálni a Maurice Jones-Drew által elvégzett rombolást. A Colts védelméből két személyt érdemes megemlíteni: a sérüléséből visszatérő Gary Brackettet, a csapat középső linebackerét, aki ott vette fel a fonalat, ahol sérülése előtt abbahagyta, illetve az újonc cornerbacket Jerraud Powers-t. A Colts védelemhez fűződik meccs kulcsjátéka is, ami a megállított 2 pontos kísérlet volt, amivel kiegyenlíttethetett volna a Jaguars. A védőket nem tévesztette meg, hogy Jones-Drew állt fel irányítóként és tökéletesen leolvasták a playt, aminek a végén a már említett Powers csinálta meg a tacklet. A másik oldalon is meg lehet említeni egy újonc cornerbacket Derek Coxot, aki első meccsén sikeresen elkapta Peyton Manning röviden dobott passzát az endzoneban, ezzel pontokat mentett csapatának, illetve később összeszedte Joseph Addai fumblejét is. Igaz később meggyűlt a baja Reggie Wayne-nel. de ezt nem nagyon lehet felróni neki, mert társai sem voltak hatékonyabbak az rutinos elkapóval szemben, aki végül a forduló legtöbb elkapott yardjával zárt. A meccsnek sajnos két áldozata is volt. Az egyik a Jaguars defensiv endje Reggie Hayward, akit idén már nem láthatunk játszani, illetve a a Colts elkapója Anthony Gonzalez, aki több hetes pihenőre kényszerül. A Jaguars számára a fő gondot a tavaly is tapasztalt gyenge passzjáték okozhatja, amivel nagyon megkönnyítik a Jones-Drew elleni védekezést. Garrard számára nagyon fontos lesz az e heti Cardinals elleni meccs, hiszen az előző héten az Arizona engedte a legkevesebb futott yardot így elkerülhetetlen, hogy Garrardnak elő kelljen lépnie és vezetni a jaguárokat. A Colts védelme viszont újabb lehetőséget kap a bizonyításra, hiszen a hétfői rangadón majd a Dolphins-szal fog játszani.

AFC West/Demeter Ádám (Döme)

Az elmúlt évek egyik leggyöngébb divízója volt - szoros versenyben NFC párjával - az AFC West. A Chargers stabil PO-résztvevő ugyan évek óta - bár ott semmi maradandót nem tudtak nyújtani eddig-, de a másik három csapat haloványabbnál haloványabb teljesítményekkel rukkolt elő. A középcsapatnak mondható Broncos, és az NFL legrosszabb csapatai között számon tartott Chiefs és Raiders egyaránt komoly változtatásokat hoztak, mindannyian új HC-vel vágtak neki az új szezonnak, az offseason viharos eseményektől sem volt mentes ezen csapatoknál. Bár az első hét után még borzalmasan korai lenne bármiféle tanulságot levonni, de a nyújtott produkciók alapján úgy tűnik, mindhárom csapat képes lesz előrébb lépni 2009-ben.

Lássuk az egyes csapatok helyzetét az első forduló után.

Denver Broncos:
A denveriek a Bengals-hez látogattak a hétvégén, ahol a várakozásokkal ellentétben egy igazi defense csata alakult ki. A szezon előtti esélylatolgatások során bizony lesajnált Broncos védelem, amely idéntől 3-4-et játszik, derekasan tartotta magát, egészen az utolsó negyedig nem engedtek pontot a (papíron legalábbis) kiváló Bengals offense-nek. Igaz ehhez kellett egy rontott snap egy Cincinnati field goal kísérletnél. Bár Palmerék tudtak haladni, first downokat hozni, nagy játékot se passzban, se futásban nem engedett, az egyetlen TD-drive-tól eltekintve nagyszerűen helytállt a denveri védelem. Maguk viszont hoztak nagy játékot, amikor a Champ Bailey által felütött labdát Wesley Woodyard kapta el. Az offense már halványabban teljesített, igen konzervatív játékot láthattunk Ortonéktól - persze a tisztánlátás végett érdemes megemlíteni, hogy az ex-Bears QB sérült mutatóujjal játszott a meccsen. Nem sikerült produkálni konzisztens passzjátékot, a Bengals gyakran hozhatta le a boxba a safety-ket, így a futójáték se tudott igazán kibontakozni. Knowshon Moreno bemutatkozása preseason-beli sérülése után felemásra sikerült, 8 futásból midössze 18 yardot hozott. Ő maga is közepesnek ítélte meg játékát, elmondása szerint még idő kell, amíg felveszi az NFL sebességét. Correll Buckhalter jobban teljesített, ő ugyancsak nyolc futásból 46 yardot hozott. Maga a mérkőzés mindkét oldalon rengeteg hibát hozott, a már említett elrontott snapen kívül is. Főleg az elkapók teljesítettek alul, rengeteg drop volt. Leginkább a renitens Brandon Marshall "jeleskedett" ebben a műfajban, egészen könnyű labdákat ejtett el a WR. Az utolsó percekben a Bengals TD-drive-ot vezetett, átvették a vezetést, és már-már zsebben érezhették a meccset, amikor a mérkőzés - és a forduló, talán a szezon - legnagyobb-legszerencsésebb játékát produkálta a Denver. A Marshall felé dobott igen rossz passzt a másodéves CB Leon Hall ütötte fel a levegőbe, a safety Roy Williams a labda helyett a babára ment, és inkább kiütötte Marshallt. A labdát a közelben ólálkodó Brandon Stokley kapta el, átlagon felüli lélekjelenlétről téve tanúbizonyságot. Így a biztos incomplete passzból 87 yardos TD lett, 12-6-ra módosítva az állást. A hátralévő másodpercek pedig már nem bizonyultak elegendőnek egy újabb fordulathoz, így a Vadlovak győztesen hagyhatták el a pályát.

Bár sikerült megnyerni a mérkőzést, azt a legelfogultabb Broncos-szurkolók se tagadhatják, hogy még rengeteget kell dolgozni a csapaton, főleg az offense az, ahol komoly javulást kell felmutatni, a mázlis Stokley-playtől eltekintve semmiféle komolyabb játéka nem volt Ortonéknak. Szerencséjükre ebben a fordulóban a Browns-szal találkoznak, ez a meccs abszolút nyerhető.

Kansas City Chiefs:
A Chiefs a Ravens-szel találkozott Baltimore-ban. A sztárigazolás Matt Cassell térdsérülése miatt kihagyta a meccset, helyette Brodie Croyle volt a kezdő QB. A régóta mellőzött játékos kifejezetten jól játszott, nem adta el egyszer sem a labdát, és 2 TD passzt is dobott, ezzel téve érdekessé az irányítókérdést Kansas City-ben. Brandon Flowers, az elsőszámú CB szintén nem játszhatott a meccsen, ez meg is bosszulta magát, Mark Clayton ficánkolt, 5 elkapása volt 77 yardra. A mérkőzés kezdeti szakaszában a KC offense csak szenvedett, viszont a special team, és a defense meccsben tartotta a pirosakat. Előbbiek egy blokkolt punt után értek el TD-t, utóbbiak Derrick Johnson révén egy, a 2-yardos vonalig visszahordott TD-vel hozták kellemes helyzetbe a támadókat. Ezután Bowe kapta el Croyle passzát az end zone-ban, és 14-10-re átvette a vezetést a vendégcsapat a 3. negyed közepén. Ezután adok-kapok jellegű csata bontakozott ki, a Ravens vezetett, de a Chiefs mindig kiegyenlített. A 4. negyedben 5 perccel a vége előtt 24-24-re állt a meccs. Ezek után viszont Flaccoék következtek, 2 TD-t rámoltak be, eldöntve ezzel a találkozó sorsát.

Bár Todd Haley elmondása szerint nem hisz az ún. erkölcsi győzelmekben, mindenképpen úgy érzi, hogy van mire alapozni, és a mutatott lelkesedés, küzdeni tudás biztató a Chiefs jövőjét illetően. A passzjáték, bár nem csinált buta hibákat Croyle, nem volt az igazi, mindössze 159 passzolt yardot sikerült felmutatni, bár a preseasonben látottakhoz képest azért érezhető a fejlődés. A futójáték viszont semennyire sem ment, Ray Lewisék ígéretükhöz híven megölték a futásokat, Larry Johnson 20 yardot tudott mindösszesen futni, ehhez még 9 jött össze Charles-tól, és Thigpentől... A védelem a nagy játéktól eltekintve gyengén teljesített, Flacco szétszedte a passzvédelmet középhosszú passzaival, Clayton, Heap, és Mason folyamatosan terrorizálta a secondary-t. A futás elleni védekezés is akadozott, 198 yardot hozott a földön a Baltimore. A special team üde színfoltja a szerezett TD-n felül az idei draft Mr. Irrelevantja, Ryan Succop volt, aki egy 53 yardos FG-vel tette le névjegyét az NFL-ben.

Cassell térde szépen javul, elképzelhető, hogy a Raiders ellen már csatasorba állítja őt Haley. Ettől függetlenül, akárcsak a Broncos, a Chiefs is még egy formálódó csapat, bár nekik inkább a védelem az, ahol javulniuk kell, egy Ravens-től nem lehet 500 yardot kapni.

Oakland Raiders:
Az előzetesen lefutott meccsnek tartott MNF nagy csatát hozott a Chargers-szel, végig izgalmas és szoros mérkőzést tudott játszani a Raiders. A mindössze szombaton megérkezett Richard Seymour játszott és rögtön 2 sackkel és 6 tackle-lel tette le névjegyét. Nemcsak ő, hanem az egész Oakland védelem kiválóan teljesített, a meccsvégi győztes Chargers drive-tól eltekintve kőkeményen megfogták a vendégek minden próbálkozását. A tavaly a csapat leggyengébb csoportját jelentő DL fegyelmezetten és effektíven játszott, mind a futás, mind a passz ellen sokszorosan felülmúlták tavaly mutatott formájukat. Seymour mellett a másik veterán igazolásnak, Greg Ellisnek volt ebben igen nagy szerepe. Hogy mást ne mondjunk, ő kényszerítette ki LT első fumblejét majdnem három év után. A Raiders offense a lehető legegyszerűbb játékokkal operált, belső, és külső zone futások, illetve ezekre épített play-action passzok. Ez az első félidőben kiválóan is működött, a San Diego nem igazán találta az ellenszerét a McFadden és Bush fémjelezte futójátéknak. Russell leginkább a vele egy draft classban érkezett TE-t, Zach Millert kereste, ő végül 96 yardot szorgoskodott össze. A második félidőre aztán alább hagyott a lendület, a futójáték is sokat veszített kezdeti eredményességéből, de leginkább Russell volt az, aki a mérkőzés ezen szakaszában borzalmasan teljesített, volt olyan periódus, hogy sorozatban 8 passza lett incomplete a fiatal irányítónak. A defense a mérkőzés végére leeresztett, Cable szerint "puhán" játszottak, Rivers az utolsó két drive-ban 144 yardot hozott össze. Miután a félidei 10-10 után a harmadik negyedben nem esett pont, a negyedik negyedben beindult a pontgyártás mindkét oldalon. 17-14-es állásnál, két és fél perccel a vége előtt 4. és 15-re Russell 57 yardos passzt adott az újonc Murphy-nek, így fordítva meg a meccset. Végül a Chargers 89 yardos drive-ot vezetve 18 másodperccel a vége előtt visszaszerezte a vezetést, ezután egy elkeseredett kísérletből interceptiont dobott Russell, így a meccset elveszítették a hazaiak.

Cable a meccs után rendkívül letörten nyilatkozott, de azt mondta, hogy büszke a csapatára, mert úgy látja, hogy nagyon megviselte őket a vereség, ami jó dolog, mert azt jelzi, hogy vágynak a győzelemre. A Raiders sikerességének a kulcsa abszolút Jamarcus Russell és fiatal elkapói (Schilens, Murphy, Heyward-Bey) kezében van. Ha sikerülni fog a szezon során konzisztens, és kevésbé kiismerhető passzjátékot kiépíteni a futások mellé, akkor minden csapatnak meggyűlhet a baja a Fosztogatókkal. Ha ez nem jön össze, akkor viszont komoly gondban lehet a csapat, hiszen az offense rendkívül egyszerű, ezért stratégiával nem, csak jobb egyéni teljesítményekkel tud pontokat gyártani. Ebbe pedig nem férnek bele dropok, rosszul megfutott route-ok és pontatlan passzok.

San Diego Chargers:
Valószínűleg maga Norv Turner se gondolta volna, hogy volt csapata ilyen komoly kihívást fog jelenteni a jelenleginek. A san diego-iak komolyan megizzadtak a győzelemért, egy hajszálon múlott hogy ne ők hagyják el vesztesen a pályát. Az elmúlt évekkel ellentétben abszolút nem működött a futójáték, LT, aki bár szerzett egy 1-yardos TD-t, most nem tudott érvényesülni, és Sproles is csak a meccs végén tudott belendülni, akkor is elkapásokból. Ebben nyilvánvalóan oroszlánrésze volt a már-már nevetségesen sok sérülésnek, ami a csapatot, azon belül a támadófalat sújtotta. A kezdő RG, Louis Vasquez, és a center Nick Hardwick egyaránt kidőltek, így az amúgy is gyengélkedő futásblokk még inkább visszaesett. Maga Tomlinson is megsérült a 4. negyedben. A mérkőzést rendkívül megilletődötten kezdte a vendégcsapat, komoly yardokat adtak fel védő oldalon, és az offense is igen nyögvenyelősen működött. Természetesen ezt viszonylagosan kell érteni, hiszen így is 10-10-es első félidőt zártak a csapatok, de a várt dominanciának híre-hamva se volt. A csapatot leginkább a rutinos Antonio Gates vitte ekkor a hátán, sokszor kulcsszituációkban csinált meg nagyon fontos elkapásokat. A szünetben az edzői stáb nagyon szép munkát végzett, a második félidőben a defense összeszedte magát, és az offense is elkezdett éledezni. Rivers fokozatosan találta meg az összhangot az elkapóival, Legedu Naanee hihetetlen elkapásokat produkált, és Vincent Jackson is csinált egy TD-t, ráadásul Asomugha-ról. Ez tavaly senkinek nem sikerült egész évben. A Raiders-ről szóló részben már említettük, hogy Rivers 144 yardot passzolt össze az utolsó két drive-ban, ez maximálisan elismerésre méltó teljesítmény. Darren Sproles-t kell még kiemelnünk, aki mind kickoff visszahordásban (bár párszor igen nehezen tudta megszelídíteni a labdát), mind elkapásban remekelt.

Azt mondják, hogy a jó csapatok akkor is tudnak nyerni, ha rosszul játszanak. Úgy tűnik ezen a hétfő estén a Patriots mellett a Chargers is bizonyította ezt a tézist, hiszen felejthető játékkal, ingadozó teljesítménnyel sikerült a legvégén
diadalmaskodniuk. A fő kérdés jelenleg egyértelműen az, hogy vajon a Raiders lett ennyivel jobb, vagy pedig a Chargers lett ennyivel gyengébb. Az elkövetkező hetek minden bizonnyal megadják erre a választ, jó fokmérők lesznek a bye weekig lejátszandó meccsek, sorrendben a Baltimore, a Miami, végül a Steelers ellen.

Rostermozgások:
A Chiefs a Vikings-től nemrég elbocsátott rutinos elkapót, Bobby Wade-et igazolta le. Ő már dolgozott együtt Haley-vel Chicagoban, mikor a jelenlegi HC a Bears-nél volt segédedző. A San Diego kivágta 4. körös választottját, Gartrell Johnsont, hogy helyet csináljanak a DE Andre Colemannek. Vélhetően practice squadra akarták helyezni a tehetséges futót, de a Giants lecsapott rá. Most hogy Tomlinson bokasérüléssel bajlódik, valószínűleg bánják már döntésüket Smith-ék. Colemant már el is küldték, helyette egy centert, Dennis Normant hoztak a csapathoz. A Raiders szegény William Joseph-et egy héten belül másodszor küldte el, őt a Seymour-trade megkötése után igazolták vissza, majd miután egy hétig nem jelentkezett az ex-Patriots játékos, biztosíték gyanánt visszahozták a 30 éves DT-t. Ezután szombaton befutott Seymour, Joseph-re a továbbiakban nem volt szükség, így ismét megvált tőle a csapat. A Broncos-nél nem történt játékosmozgás az elmúlt héten.

A hét támadója: Elég nehéz választás, hiszen nem volt igazán kiemelkedő játékos offense-oldalon egyik csapatban sem. A választás végül Philip Rivers-re esett, főleg a 4. negyedbeli teljesítménye miatt. Összességében 252 yardot passzolt, 66 %-os pontossággal, egy TD-t, és egy INT-et jegyezhettünk fel a neve mellé.

A hét védője: Itt már több játékos is szóba jöhet, hiszen voltak szép számmal nagyszerű egyéni megmozdulások. Richard Seymour azzal érdemelte ki a címet, hogy úgy sikerült 2 sacket és 6 tackle-t szereznie, hogy még két napot sem töltött el Oaklandben, és a meccsen lényegében helyben magyarázták neki a társak a play-eket. Az egész Raiders védelem játékát egy szinttel feljebb húzta, igazi klasszis. Brian Dawkins nevét is említsük meg, a veterán safety új csapatában rég megszokott, magas színvonalú játékát hozta.

A hét special teamere: Igazán kiemelkedő egyéni teljesítményt nem láthattunk itt se, ezért a Kansas City komplett ST-je kapja a díjat. John McGraw blokkolt egy puntot és a TD-t is ő szerezte meg belőle, Ryan Succop pedig 53-yardos field goallal mutatkozott be az NFL-ben és kickoffok terén is remekül teljesített. Dustin Colquitt is kiválóan puntolt - egy 28-as rúgástól eltekintve -, 5 rúgásából 2 20-on belüli lett, és mindössze 15 yardot tudott összesen visszahordani a Ravens.

A hét újonca: A Raiders két újonc elkapót kezdetett a hétfő esti meccsen, de nem az a játékos játszott jobban, akit draftpozíciója erre predesztinált volna. Darrius Heyward-Bey idegesen játszott, 2 passzt is elejtett, és abszolút nem volt
faktor. Nem úgy a negyedik körben megszerzett Louis Murphy, aki 4 elkapásból 87 yardot, köztül egy 57 yardos TD-t szerzett. Emellett egy TD elkapást - jogosan - elvettek tőle, az első féidő végén az end zone-ban bár mindkét lába lent volt, birtokolta a labdát, a földet éréskor kicsúszott a kezéből és csak ezután szedte össze. Ezzel együtt is nagyszerű bemutatkozás volt ez az újonctól, JaMarcus Russellnek szüksége is lesz az ilyen elkapó-teljesítményekre.

A hét játéka: Ez nem is lehet más, mint a Stokley-play. A nyilvánvaló szerencse mellett a rutinos elkapó klasszisát bizonyítja, hogy egész meccsen nem ért labdába, de amikor a leginkább kellett, ott volt a jó helyen, a jó időben. Ezt a play-t még évek múltán is látni-emlegetni fogjuk.