Heti körkép - 7. hét

NFC East - Hanó Péter (Peppers)

Mind a négy csapat pályára lépett ezen a héten az NFC keleti csoportjában, ezúttal vegyes eredménnyel. A legjobban várt meccs talán az Eagles vendégszereplése volt a fővárosban, ugyanis újra csoporton belüli rangadóra került sor, ahol a Philadelphia a Washingtonhoz látogatott. Ezalatt a  Giants a Cardinals-szal, a Cowboys a Falcons-szal találkozott.

Jason Campbellre illik az a mondás, hogy: „ Ami elromolhat az el is romlik!”, illetve Murphy számtalan törvényét felfedezhetnénk a játékában, ha ezek után kutatnánk. Elbizonytalanodott a ’Skins irányítója, a mély passzokat már alig akarja megdobni, inkább várja az egyre jobb és jobb dobóhelyzetet, ami sokszor nem jön el, így belehajszolja magát a nyomásba és az elsietett passzokba, vagy esetleg egy sackbe. Emellé jönnek azok a tényezők, mint az elejtett snap (nem vesztette el a labdát), a blitzelő ellenfélen megpattanó passz a védő kezébe esik és a futás közbeni fumble, amik csak rontanak az alapvető munkáját is nehezen ellátó QB helyzetén. A playhívás problémája sem oldódott meg azzal, hogy Jim Zornt kivették a gépezetből, így se lett sokkal tudatosabb a játék, mondjuk Chris Cooley gyors sérülése se jött a legjobbkor (Fred Davis kitűnően helyettesítette), de összességében nem látható az, hogy lesz képes felnőni ez a támadóegység arra szintre, ahová várná a laikus szemlélő a Redskins csapatát. Persze nem véletlenül szerepelt ismét így a fővárosiak offense-e, a Sasok védői – a frissen igazolt Will Witherspoonnal az élen – remekül állították meg a futásokat, passzokkal meg ugyan tudtak haladni a Rézbőrűek, de meccset nyerni kevés volt. Ezalatt a McNabb által irányított támadóalakulat DeSean Jackson két touchdownjával magabiztos vezetés tudatában játszhatott. Itt is volt ugyan egy nagy hiányzó, Brian Westbrookot nyaksérülés gyanújával vitték le a pályáról, de végül szerencsére „csak” agyrázkódást szenvedett.

A Giants játékosai a New Orleans ellen esett csorbát próbálták kiküszöbölni, mint utólag kiderült nem túl sok sikerrel. A Cardinals a hybrid 3-4-es védekezésével szinte állandóan Manning nyakán lógott, elég sűrűn volt, hogy több mint 4 ember próbálta zavarni az irányítót. Ezzel szemben volt, hogy mindösszesen csak három ember támadta a QB-t és mindenki próbált lezárni egy passzsávot. Ez rendkívül zavaró volt Manning számára, ezért sem sikerült neki sem kilábalnia abból a kis hullámvölgyből, amiben már a Saints meccsen is benne volt. Oka a New York vereségének Brandon Jacobs „sikertelensége” is: Az erőfutó az elmúlt 10 meccsükön nem jutott 100 yard fölé és ezt a sorozatot most is folytatta. A második félidei teljesítmény azonban végleg megpecsételte az Óriások sorsát, csak a 3. negyed végén tudták megszerezni az első first downjukat, a 4. negyedbeli labdabirtoklásuknak, pedig egy fumble, egy mezőnygól és a meccs vége előtt 1:08-al egy interception vetett véget. A védelemmel nem volt olyan nagy probléma, 24 pontot kapni ez ellen az Arizona ellen egyáltalán nem szégyen, turnovereknek se voltak híján, a támadóegység gyengébb szereplése végett - főként a második negyedben -, azonban vereséget szenvedett a Giants és így már kérdés, hogy tényleg ők-e az NFC második legjobb csapata?!

A Dallas azonban zárkózik, ledolgozta a meccs hátrányt, a Giants bye weeken akár egalizálhatják is az állást. Tony Romo hullámzó teljesítménye, most felemelte az irányítót és remekül teljesített: 29 passzából 21 volt sikeres, 3 TD mellé pedig nem dobott egy interceptiont sem. A meccs sztárja „Boys részről viszont egyértelműen Miles Austin volt, aki a 6 elkapásból szerzett 171 yardjával és 2 touchdownjával egyértelműen első számú célponttá lépett elő Roy Williams jó szereplésének hiányában. Austin nem csak a pálya szélén volt veszélyes, hanem a a középső területeken is képes volt tisztára játszani magát, hogy egy-egy rövid/középhosszú passzt elkapjon. A védelem 200 yard alatt tartotta Ryan-t, ami remek teljesítmény, futással viszont 100 yard felé került a Falcons. A kiemelkedő a turnoverek száma volt, összesen 5-öt harcolt ki a Dallas (2 INT, 3 FF), ám ebből „csak” 3-at szereztek, ami még így is dicséretes rájuk nézve.

A hét támadójátékosa: DeSean Jackson (PHI), Miles Austin (DAL)
Földön, vízen levegőben, lehetne a mottója D-Jax-nek.. Sajnos víz nincs a játékban, de földön és levegőben meghódította a pályát a hétvégén. 67 yardos end around futásával és 69 fogadott yardjával mindkét mutatóban vezette csapatának a statisztikáit és a két touchdown amit szerzett nagymértékben befolyásolta a Redskins ellen vívott meccs képét és végül a kimenetelét. Képletesen azonban a return lehetne a mottó „víz” része, egy 29 yardos punt returnnel a speciális egységnél is letette Jackson a névjegyét.
Austin ugyan csak a levegőben dolgozott, de ott elképesztően. 6 elkapásből 171 yardot ért el és 2 TD-t, ami hihetetlen számadat főleg azt nézve, hogy első 3 szezonjában ennek csak a dupláját sikerült megszereznie.

A hét védőjátékosa: Will Witherspoon (PHI)
Azt hiszem nem lehet kérdés ennek a „címnek” a tulajdonosa. Witherspoon első meccsén szerepelt 2009-ben az Eaglesben – most érkezett a Rams-től – és egyből sikerült felvennie a Sasok ritmusát.. 8 szerelés, 1 sack, 1 kiharcolt fumble és egy interception, amit sikerült visszahordania 6 pontért. Azt hiszem mindenki ilyen bemutatkozásra vágyik új csapatában!

A hét újonca: Hakeem Nicks (NYG)
Nem volt sok kiemelkedő újoncteljesítmény a héten, Nicks viszont folytatja remek szériáját. Most 4 elkapásból szerzett 80 yardot, egy 62 yardos 6 pontot érő akció segítségével. Jó hír a szurkolóknak, hogy Manningham és Steve Smith esetleges gyengélkedése esetén van kinek beugornia a kezdőcsapatba.

Előrejelzés:

A Redskins pihen a héten, jól is jön ez a fővárosiaknak, sok mindent rendbe kell tenni a csapat körül.

A Giants a Philly-vel találkozik és egyből hátrányba kerülhet egy esetleges vereség után. 2 héttel ezelőtt, még mindenki azt hitte, hogy fölényesen nyeri a csoportot a NY, de jelenleg ha kikap, már három veresége lesz, míg az Eaglesnek csak kettő. Szoros lesz a meccs, mindenképpen 2 esélyes.

A Cowboys a Seahawks-szal csap össze, a többre hívatott NFC West gárda az utolsó szalmaszálba kapaszkodhat, ha kikapnak könnyen elúszhat a playoff, így biztos, hogy mindent beleadnak. A Dallasnál, meg fent áll ugyanaz, ami a Philadelphiánál, vereségek tekintetében ugyanúgy állnak, mint a Giants, így nyerniük kell és akkor akár az első helyre is léphetnek a csoportban.

NFC South - Kocsis Gábor (gabokocka)

Nem sikerült túl fényesre az NFC South csapatainak hétvégéje, három vereség és csupán egy győzelem a divízió mérlege és nem sokon múlt, hogy a New Orleans is vesztesen hagyja el a játékteret Miamiban.

New Orleans Saints (6-0):
A Saints 5-0-s mérleggel utazott a 2-3-as mutatóval rendelkező Dolphins otthonába, ahol nagyon hamar komoly hátrányba került Sean Payton csapata. Két turnover a saját térfél közepén, illetve egy nagy futás Ricky Williams-tól (valahol törvényszerű volt, hogy Ricky Williams a Saints ellen nyújtotta idei legjobb teljesítményét) és máris érett a meglepetés. A Saints szerencséjére még a nagyszünet előtt sikerült egy TD-t elérniük, így lőtávolon belül tudott maradni a csapat, a második félidőben pedig beindult a henger, és sikerült megfordítani a rengeteg pontot hozó találkozót.

Atlanta Falcons (4-2):
Az Atlanta nagyon rossz ütemben futott bele a Cowboys-ba, akiknek a bye week után csak a győzelem volt elfogadható Mike Smith csapata ellen. Ennek megfelelően alakult a mérkőzés, a játék minden elemében felülmúlta a Dallas az Atlantát, Matt Ryanék három labdát is eladtak, Tony Romo három TD passzal mutatott rá, hogy Brian Williams kiesése sokba kerülhet az amúgy sem elit védelméről híres Falcons-nak, ráadásul az eddig kifejezetten jó teljesítményt nyújtó ST is csődöt mondott, hiszen Patrick Crayton puntreturnből volt eredményes. Össze kell kapja magát a Falcons ezután a kiábrándító hétvége után, hiszen a Saints vendégei lesznek a hétvégén, s ez a meccs bizony sok mindenről dönthet.

Carolina Panthers (2-4):
Tovább tart a Panthers vesszőfutása, két kiszenvedett győzelem után most egy kiszenvedett vereség következett. Hiába haladt jól a Carolina támadóalakulata, minden drive-ba valamiféle hiba csúszott, Delhomme két interceptionjét pedig kőkeményen megbüntette a Bills. Így semmire sem mentek John Fox fiai azzal, hogy majd háromszor annyi yardot tudtak összehozni, a turnoverek és a speciális egység ámokfutása (két kihagyott FG, muffed punt, folyamatos rossz mezőnypozíció) ellehetetlenítette a Panthers-t ezen a hétvégén. Talán a QB csere segíthetne a csapaton, azonban John Fox egyelőre marad Delhomme-nál, így Matt Moore-nak még várnia kell arra, hogy kezdőként bizonyíthasson.

Tampa Bay Buccaneers (0-7):
Nem sikerült a Bucs-nak szoros meccset játszani a Wembley-ben a New England ellen, s könnyen lehet, hogy Josh Freemanre vár majd az a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető feladat a bye week után, hogy megszerezze a Bucs első győzelmét a 2009-es esztendőben. Igazából már az meccs elején eldőlt, hogy ezen a vasárnapon nem sok keresnivalója lesz a Kalózoknak Európa partjainál, Johnson pick six-szel ajándékozta meg Merriweathert, majd a védelem is kapitulált, Antonio Bryant 33 yardos elkapása csak az eredmény kozmetikázására volt elég a szünet előtt. Mivel a második félidőben sem sikerült igazán komoly erőfeszítésre kényszeríteni a Hazafiakat, így egyedül Freeman debütálásnak örülhettek a Tampa szurkolói.

Friss hírek:

- Peria Jerry után William Moore is IR-re került a Falcons-nál, nem mondhatni hogy szerencsésen alakul az Atlanta újoncainak szezonja. A helyére Aaron Stecker (RB) került az 53-as keretbe.

- Dante Wesley letöltötte egymeccses eltiltását (Clifton Smith kiütéséért kapott eltiltást a ST-ben remeklő CB), visszatért a Panthers keretébe így Marty Hurney-ék waiverre helyezték az alig egy hete szerződtetett Keith Lewis-t.

- Sedrick Ellis-t és Heath Evans-t is nélkülöznie kell pár hétig Sean Paytonnak. Mindkettőjüknek a térdszalagja húzódott meg, azonban úgy tűnik nem olyan súlyos a sérülésük, hogy a szezonjuk veszélybe kerülne.

- A Bucs a támadófalban eszközölt változtatásokat, Sean Mahan és Marcus Johnson került az utcára. Mahan kipaterolását Faine felépülése tette lehetővé, Johnsonnak pedig ittas vezetése miatt kellett mennie. Egyelőre csak James Lee került fel a PS-ből, így egyelőre még egy helykiadó a Tampa keretében.

- Az NFC South-ban könnyen az év meccse lehet a Saints-Falcons összecsapás, ha hazai pályán begyűjtik hetedik győzelmüket a Szentek gyakorlatilag eldöntik a csoportot a szezon feléhez érve, míg a vendégek győzelmével újra nyitott lenne minden.

- A Panthers bosszút állhat a playoffban elszenvedett csúfos vereségért a Cardinals otthonában, mondjuk a két csapat formájából nem ez tűnik a valószínűbb forgatókönyvnek.

NFC West - Kiss Ferenc (Fucu)

Két vereség mellett egy győzelem az eheti mérleg az NFC West csapatainál. A St. Louis a Colts-től kapott egy méretes zakót, a San Francisco Houstonból távozott vereséggel, míg az Arizona némi meglepetésre a Giants-t győzte le New Yorkban. Seattle pedig jól megérdemelt szabad hetét töltötte.

Arizona Cardinals

Az idei szezonban már másodjára találkozott a Cardnals egy Manninggel, és mint legutóbb ezúttal is a vasárnapi esti mérkőzésen. Az eredmény most kedvezőbben alakult az Arizona szempontjából, mivel nyertek 24-17-re. Az eddig kiemelkedő passzjáték nem úgy működött, ahogy megszokhattuk. Kurt Warner visszafogott teljesítmény nyújtott részben a Giants pass rush-nak, részben az elkapók elejtett labdái miatt, végül 231 yardal 1 TD-al és 1 INT-el zárt. A már említett elkapók közül Fitzgerald érte el a legtöbb yardot 83-mal mögötte Boldin 75-tel végzett. Az este azonban a futójáték meglepő hatékonyságáról szólt. Persze nem arról van szó, hogy 200 yardot futottak a Cards futók csak az eddig megszokott 20-30 yardos teljesítmény megduplázódott. Hightower mint kezdő RB nem sokat produkált már, az első drive-ban fumble-ozott és utána Whisenhunt edző nem is erőltette túlságosan (csupán egy 1 yardos TD-t szerzett). Azonban az újonc Beanie Wells hozta a yardokat összesen 67 yardal zárt közte élete első TD futásával. A sokat kritizált O-Line jól helytállt a mérkőzésen.
A védelem hatalmasat játszott, sikerült Eli-t nyomás alatt tartani, ez három sack-ben és megannyi siettetésben nyilvánult meg. Adrian Wilson ismét pro bowl formáját hozva, mindenhol ott volt. Mondhatjuk azt, hogy a védelem olyan játékot nyújtott, hogy egy gyengébb teljesítményű támadó sorral is tudott nyerni a Cardinals, akik így újra vezetik az NFC Westet.

San Francisco 49ers

A houstoni kirándulás, nagyon nem indult fényesen, mivel félidőben már 21-0-ra vezetett a Texans. A támadókat megfogta az eddig nem túl jó teljesítményt nyújtó Houston védelem és a védelem nem tudta megállítani a Texans támadásokat, akik főleg a passzokkal operáltak. A második félidő elején húzott egy meglepőt Singletary mester és Shaun Hill helyett Alex Smith-t küldte a pályára. Ez a lépés bevált, mivel a korábbi 1/1-es magabiztosan vezette a támadásokat és Vernon Davis-nek adott 3 TD passzával a félidei 21 pontos hátrányból sikerült játékba hoznia a 49ers-t. A mérkőzés végén azonban INT-t dobott, így a csapat veszített, de úgy tűnik meggyőzte az edzőket a teljesítmény, mert a következő mérkőzésen már ő lesz a kezdő QB. A sérülésből felépülő Frank Gore nem alkotott maradandót a Texans védelem jól fogta a futásokat egész mérkőzésen. A szűk egy hónapja szerződtetett újonc Michael Crabtree azonban első mérkőzésén jól játszott és öt elkapással 56 yardot ért el. A védelemből Justin Smith és Patrick Willis tűnt ki. Egyébként a D# jól semlegesítette Andre Johnson-t, aki csupán két elkapást ért el a meccsen, de nem tudtak mit kezdeni Owen Daniels-szel, aki viszont 100 yard felett végzett. Ez köszönhető annak, hogy megint nem volt nyomás az ellenfél irányítóján és amíg ez nem változik addig egy pontos QB szét fogja passzolni a secondary-t. Ezzel a vereséggel (és a Cardinals győzelmével) a csoport második helyére csúszott vissza a San Francisco.

Seattle Seahawks

A Seahawks szabad hetét töltötte, így sok hír nem érkezett a csapat háza tájáról. Egy talán mégis, mégpedig, hogy az első mérkőzésen megsérült és azóta nem játszó LB, LeRoy Hill újra edzésbe állt, valamint Marcus Trufant is elkezdhette az edzéseket. Ez a két hét talán elegendő volt valamennyire, hogy a támadó falban a sérültek helyét elfoglaló cserék jobban belerázódjanak a kezdő szerepkörbe.

St. Louis Rams

17 vereség egymás után ez a Rams teljesítménye az előző szezont is belevéve. Pedig a mérkőzést jól kezdték, ugyanis egy flea-flicker-t bemutatva Bulger Avery-t találta meg egy 50 yardos passzal, de a drive végén csak FG-t szerzett a Rams. Bulger végül 140 yarddal TD nélkül viszont 2 INT-el zárta a mérkőzést. Steven Jackson ismét próbálta a hátán vinni a csapatot 23 futásból 134 yardot szerzett, de a TD ismét elmaradt. A védelem semmit nem tudott kezdeni Peyton Manninggel, aki nyugodtan passzolhatott, de még a futójáték megállítása sem működött. Sajnos azt kell mondani, hogy ez a Rams nagyon gyenge és hiába az újjáépítés, ez a teljesítmény nem elfogadható. A következő heti Lions elleni mérkőzés talán az utolsó lehetőség a csapatnak, hogy megszerezze első (és egyetlen?) győzelmét. Ha nem sikerül, akkor lehet Spagnuolo alatt is meginog majd a pad. Ez még ugyan a jövő zenéje, de az biztos, hogy gyökeres változásokon kell átesnie a Rams-nek.

Kórház a város szélén – rovat:

Az első hét, köszönhetően a bye week-jüknek, hogy nem kell seattle-i sérült listát írni. Annyit lehet megemlíteni, hogy LeRoy Hill újra edzésbe állt a héten miután másfél hónapot volt kénytelen kihagyni lágyéksérülés miatt.
A 49ers-nél a szezon előtti napokban szerződtetett OT Tony Pashos szedett össze lapockacsont-törést és emiatt IR listára került, befejezve idei szezonját. További sérültek Takeo Spikes (váll), Justin Smith (vádl), Aubrayo Franklin (térd) és Marquis Harris (hamstring). Utóbbit hétfőn el is küldte a csapat.
A Rams-nél három kezdő, az OG Richie Incognito (bal láb), a WR Donnie Avery (borda, váll) és a CB Bradley Fletcher (térd) sérültek meg. Fletcher sérülése olyan súlyos, hogy lehet jövőre sem tud majd játszani.
A Cardinals-nál Dominique Rodgers-Cromartie bokasérülést szenvedett. Az edzők reménykednek, hogy nem kell hosszabb időt kihagynia a fiatal CB-nek. Anquan Boldin sérülten vállalta a játékos és mérkőzés vége felé látszott, hogy húzza a lábát, de valószínűleg nem sérült rá a bokájára.

A hét Lufi-díjasa(i): Tim Hightower és Chris „Beanie” Wells (RB-ek, Cardinals)
Az eheti nyertesek fumble „teljesítményükkel” érdemelték ki a díjakat. Tim Hightower kezéből idén már háromszor verték ki a labdát (kétszer az ellenfél szerezte meg) ezek közül két alkalommal az ellenfél red zone-jában. A másik Cards RB sem büszkélkedhet jobb statisztikával. Beanie Wells is három alkalommal vétett fumble-t azonban csak egyszer szerezte meg az ellenfél. „Uraim, tartsák maguknál a labdát, mert még a végén Jason Wright (3. számú RB) fog a kezdőben landolni” – hangozhatnának Whisenhunt edző szavai, de nem fognak.


A hét statisztikai érdekességei:

Vernon Davis beállította a 49ers házi rekordját az egy mérkőzésen legtöbb elkapott TD egy TE-től kategóriában. Davis három hat pontot érő elkapást jegyzett a Houston elleni találkozón.
A Rams a legutóbbi 24 mérkőzéséből 22-n 20 vagy annál kevesebb pontot szerzett.
A Colts elleni vereséggel a St. Louis-i csapat már 17 vereségnél jár zsinórban, ami a leghosszabb sorozat a franchise történetében.
A Cardinals idén háromból három idegenbeli mérkőzést nyert meg. Tavaly három győzelem mellett öt vereséggel zártak, mint vendégek.

Előretekintő - a hétvége meccsei:

A 8. héten három csapat játszik idegenben és egy hazai pályán. A San Francisco Indianapolisba látogat, hogy Peyton Manninggel és a Colts-szal mérkőzzenek meg. A Seattle egy dallasi túrát hajt végre, és csodálja meg az új Cowboys stadiont. A St. Louis Detroit városába utazik, hogy a Lions ellen megszerezze idei első győzelmét. Az Arizona hazai pályán fogadja a Carolina csapatát.

NFC North - Tóth László (Go Vikings!)

A Detroit Lions pihenéssel és gyógyulással töltötte az előző hetet, jól is jött a szünet, mert ez az 1-5-ös mérleg jobb ugyan, mint a tavalyi, de korántsem ad okot az elégedettségre. A javításhoz fontos lenne, hogy a sérüléssel bajlódó kulcsjátékosok (Stafford, Calvin Johnson, Ernie Sims,...) végre teljesen felépüljenek. A Green Bay Packers folytatta meggyőző szereplését, a "gyenge" ellenfeleket rendre alaposan elkalapálják, ez most sem történt másként az ezer sebből vérző és teljesen széthullott Cleveland Browns gárdájával. A Clevelandnek momentumai sem voltak a métkőzésen, összesen 139!! yardot értek el (szemben a Packers 460 yardjával), és örülhettek, hogy csak 31-3-ra kaptak ki a végén. Aaron Rodgers meggyőzően játszott, adott 3 touchdownt érő passzt, és most a támadófal is kitartott, egyszer sem sackelték Rodgerst a Browns védői. A feltörekvő fiatal tight end, Jermichael Finley viszont térdsérülést szenvedett, és lehet 1-2 hetet kénytelen kihagyni... (A helyére beálló "linebacker", Spencer Havner élete első TD-jét szerezhette így meg.) A Chicago Bears is sima meccset játszott a Cincinnati Bengals együttesével, csak éppen más előjellel. A Macik olyan pofonba néztek bele, amire ritkán volt eddig példa a "Medvetörténelemben", a Bengals támadói csak jöttek, és jöttek, és jöttek, és a Chicago védelme képtelen volt megállítani őket - első hét támadásukból 6 touchdownt és 1 mezőnygólt értek el Carson Palmerék. A mérkőzés utolsó percében azért puntoltak egyet, ha már beöltözött a meccsre a hazaiak puntere, Kevin Huber. A karrierjét a Bearsnél kezdő renitens futó, Cedric Benson minden haragját felvitte a pályára, és ékes bosszút állt korábbi csapatán, 189 futott yardig jutott, ami esetében karriercsúcs is egyben. Adrian Petersonon kívül így még senki nem alázta a Chicago futás elleni védelmét. Ha már a Vikings futójánál tartunk, térjünk is át a Minnesota meccsére, akik a bajnok Pittsburgh Steelers otthonába látogattak, és egy rendkívül izgalmas mérkőzésen veszítettek 27-17-re. A bajnok otthonában nem szégyen kikapni, és a Vikings a mutatott játék alapján végig partiban is volt, de a negyedik negyed végén kétszer hibáztak, és ez döntőnek bizonyult. Bár veretlenségét elveszítette a Minnesota, de továbbra is a liga egyik legerősebb csapata az övék.

A hét legjobb támadója: Ryan Grant, a Packers futója. Végre egy meccsen összejött neki minden, 148 yardot szaladgált össze (közte egy TD-t érőt), 5,5 yardos átlaga pedig megsüvegelendő. Említést érdemel Aaron Rodgers is, aki hétről-hétre hozza a remek teljesítményt, a Packers irányítója nem érdemtelenül nyerte el a hónap legjobb NFC-s támadója címet!

A hét védőjátékosa: Pat Williams, a Vikings nose tackle-je. A futások megállításáért felelős védő jól oldotta meg feladatát a Pittsburgh Steelers ellen, és rendre jól roppantotta össze a zsebet, aminek hála Ben Roethlisberger idei leggyengébb teljesítményét produkálta. Kár, hogy ez végül semmire sem volt elég, hiszen a Vikings kikapott.

A hét játékosa a speciális csapategységben: Percy Harvin. Újabb kickoff visszahordás utáni touchdownt szerzett, idén már a másodikat - nagyon jól megy a Vikings újoncának a lyukak megtalálása, illetve a blokkok kihasználása, üres térben pedig aligha érik utol... Említést érdemel még egy másik újonc is, Johnny Knox, a Chicago Bears-ből, hiszen őt egész hónapban nyújtott teljesítménye elismeréséül a hónap legjobb speciális csapatrész játékosának választották az NFC-ben.

Előretekintés: Óriási csoportrangadó lesz vasárnap este, Packers - Vikings, vagyis Favre visszatér a Lambeau Field-re, ezt úgy gondolom aligha kell részletezni... A Chicago magához térhet a múltheti orbitális pofonból, hiszen most ők használhatják pofozózsáknak ellenfelüket, az atomjaira hullott Cleveland Brownst. A Detroit Lions pedig olyan együttest fogad Motorcity-ben, aki még náluk is kevesebb győzelemmel rendelkezik, a Lions - Rams "rangadó" ennek ellenére akár még izgalmas, látványos összecsapást is hozhat.

AFC South - Geist Miklós (Ork)

A héten a Titans és a Jaguars pihenhetett rá az eheti egymás elleni meccsükre míg a Colts és a Texans a héten is játszott és mindketten meg is birkóztak az ellenfeleikkel.

A Colts egy könnyed győzelmet aratott a Rams felett így 2005 után 4. alkalommal is veretlenül kezdhetik meg a novembert. A meccsen egy pillanatig nem volt kétséges ki fog győzni. A Colts végig uralta a meccset és amikor kellett a pass rush mindig meghatározó volt, így Bulger egy nagy playt leszámítva nem alkotott sokat és TD passz nélkül 2 interceptionnel zárt. Az egyik passzt az undrafted rookie Jacob Lacey vadászta le és élete első interceptionjét vissza is vitte egy touchdownra, a másikat Kelvin Hayden szerezte a Colts 1 yardosán ezzel járulva hozzá, hogy a Colts kapott touchdown nélkül zárja a meccset. Steven Jackson hiába futkosott össze 130 yardot és majd 6-os átlagot, ehhez mérten a Colts kordában tudta tartani, hogy ne okozzon kárt, még úgyis, hogy Sanders első meccsén előre megbeszéltek alapján csak kis ideig volt a pályán és ezúttal Daniel Muir volt, aki kiemelkedett a defensive tackle-ők közül a futás megállításában. Támadásban szokásos volt a Colts, egy touchdown Waynenek, egy Clarknak és egy Collienak csak most először Manning nem érte el a 300 yardot. Ennél azért jóval komolyabb dolog, hogy a kezdeti jó teljesítmény után Pierre Garcon teljesítménye jelentősen visszaesett és a meccsen két fontos játékos a futó Donald Brown és Reggie Wayne is megsérült és kénytelenek voltak elhagyni a pályát. Ettől függetlenül a Colts továbbra is nagyon magabiztosan játszik és menetel tovább az újabb AFC South bajnoki címe felé.

A Texans megint frászt hozott a szurkolóira, de a meccs végén most kitartott az előnyük és így idén először sikerült 2 egymásutáni mérkőzésüket is megnyerniük. A támadásban egy kicsit változtak a főszereplők mivel Andre Johnsonnak szerepe csökkent, de helyette Schaub, Owen Danielst kereste, aki meg is hálálta a figyelmet idei első 100+ elkapott yardos meccsével. Slaton is tüsténkedett és egy 1 yardos futott TD mellett ismét elkapásból is eredményes volt, csak a San Francisco térfelén megint becsúszott az-az kicsúszott egy elvesztett labda idén már a 4. alkalommal és ezt a 49ers ki is használta és a fumblet követő driveból egyből TDt értek el. De a meccs végén megint előlépett a védelem és Eugene Wilson megcsinálta a fontos meccszáró interceptiont ezzel a 2007-es 3-2 után ismét pozitív mérleggel áll a Texans. Legközelebb egy könnyebb áldozat a Buffalo Bills otthonába látogatnak, ahol egyértelmű esélyesnek számítanak.

AFC West - Demeter Ádám (Döme)

Denver Broncos
A Denver csapata bye weeken volt a 7. héten, így ők a Vikings-szel ellentétben nem tudták elveszíteni veretlenségüket. A Broncos egyike a három még állva maradt csapatnak a 16-0-ás álomszezon elérésért folytatott küzdelemben a Saints és a Colts mellett. Annak, hogy az offseasonban ellentétben a médiacirkusz által lefestett képpel a felszín alatt McDaniels-ék valójában rendkívül tudatos munkát végeztek, nagyszerű bizonyítéka az, hogy több mint másfél hónappal a szezonkezdet után történt csak meg az első változás a rosteren. A csapatnak, mint azt többször láthattuk, nem sok gyenge láncszeme volt, de a másodéves punter Brett Kern ezek közé tartozott. Mindössze 34,5 yardos nettó átlaggal puntolt a másodéves játékos. Már a Bengals elleni meccs után is tartott punter tryoutot a Broncos, de ekkor még sikerült megőriznie az állását Kernnek. Az utolsó csepp a pohárban a Chargers ellen elszenvedett 77 yardos punt return TD volt, október 26-án a csapat elengedte őt, és a helyére a 16. szezonját megkezdő veterént, a 37 éves Mitch Bergert igazolta le. Berger kétszer vett részt a Pro Bowlon, és már 177 meccset játszott az NFL-ben, szóval rövid távon biztosítva van a punter poszt. Berger holderként is szóba jöhet, hiszen eddig Kern birtokolta ezt a posztot. A másodéves LB/FB/special teamer Spencer Larsen hosszú ideje sérült, az első hat mérkőzést kihagyta, most úgy tűnik, végre visszatérhet a mormon játékos, miután kezd rendbejönni a válla. Főleg a special teamek munkáját fogja segíteni Larsen, illetve rövidyardos szituációkban az offense-ben is szóhoz juthat. Az, hogy a 3-4-es defense-be hogy fog tudni beilleszkedni, egyelőre kérdéses. A Broncos-nak egyelőre nem találta meg senki a gyenge pontját, mind a futó-, mind a passzjáték igen erőteljes, a védelem pedig a liga egyik legjobbja. Az elmúlt hétfő este pedig a special team is letette a névjegyét két visszahordott TD-vel egy félidő alatt. A Denver a Baltimore-ral fog összecsapni a hétvégén. A Ravens az ígéretes szezonkezdet után visszaesett, az offense elkezdett akadozni, ismét a defense-nek kell a hátán vinnie a csapatot. Érdekes lesz látni az NFL két legjobb védelmét egy pályán látni az M&T Bank Stadiumban.

Kansas City Chiefs
Az senkinek nem újdonság, hogy támadófal nélkül nem lehet támadójátékot csinálni. A Chiefs jelenleg talán a liga leggyengébb OL-jével bír, ami különösen fájó lehet a szurkolóknak, mivel nem volt olyan túl régen, amikor a Brian Waters vezette egység az NFL egyik elit fala volt. A Chargers elleni divíziós mérkőzés egyik legjellemzőbb adata az, hogy a Chiefs csupán az első félidő vége előtt két perccel tudott a San Diego térfelén elindítani egy play-t - ekkor már 17-0-ra vezetett a vendégcsapat. A  Chargers eddig szenvedő pass rush-a új életre kelt, köszönhetően a sérülésektől tizedelt, rendkívül gyenge Chiefs OL-nek. A Chiefs centere, Rudy Niswanger az első negyedben térdsérülés miatt elhagyta a pályát, helyére a addig LT-t játszó Wade Smith-et mozgatták át, bal tackle-nek pedig a padról Barry Richardson állt be. Ez nagyjából meg is pecsételte a Főnökök offense-ének a sorsát. Shaun Philips, az eddig 0 sackkel álló OLB most kétszer is megfektette Matt Cassellt, aki folyamatos nyomás alatt volt, képtelenség volt számára akár a legkisebb összhangot elérnie az elkapóival. Cassell utoljára a második fordulóban dobott interception(öke)t az Oakland ellen, most háromszor is eladta a levegőben a labdát. A passzjátékban Bobby Wade és Dwayne Bowe volt az, aki említésre méltó teljesítményt nyújtott, utóbbi kapta el a mérkőzés egyetlen Chiefs TD-jét. A futójáték szokás szerint borzalmasan teljesített, Larry Johnson éppenhogy elérte a 3 yardos átlagot a 16 futással hozott 49 yarddal. Jamaal Charles már jobban teljesített, amikor nagy ritkán lehetőséghez jutott, 4 futásból 33 yardot ért el. A védelem ilyen körülmények között nem tudta kihúzni a csapatot a bajból, a San Diego főleg passzokkal szedte szét őket, egy 58, és két 51 yardos play-t adott fel a secondary a meccsen. A futás ellen - egy 36 yardos LT futástól eltekintve - megállta a helyét a csapat, csakhogy ez mit sem ért, így hogy a légitámadások ellen tehetetlenek voltak. A special team eddig egyike volt azon kevés csapatrésznek, amellyel nem volt gond Kansas City-ben, de most ők is betliztek. A rookie Ryan Succop, miután a múlt héten megkapta a meccslabdát 4/4-es mutatójáért Washingtonban, kihagyott egy 43 yardos FG-t; Dustin Colquitt utolsó puntját a meccsen pedig megblokkolták, a labda begurult az end zone-ba, amire a Chargers feküdt rá. A mérkőzés után az eddig önmagát türtőztető Larry Johnson kibukott. Twitter accountján erőteljes célzásokat tett afelé, hogy Todd Haley nem igazán alkalmas HC-nak, édesapját állítva párhuzamként (Johnson apja, Larry Sr. USA-szerte elismert védőfal edző a Penn State-nél). Arra is utalt, hogy Haley soha nem futballozott középiskolai, vagy egyetemi szinten, az egyetemre is golf-ösztöndíjjal jutott be. Magát a franchise-t is támadta, diszfunkcionálisnak nevezve azt. Az első megjegyzésből kirobbant vita során az egyik reagáló felhasználónak intézett válaszában Johnson a "fag" szót használta, ami egy közismerten sértő kifejezés a melegekre az angolban. Hétfőn ugyanezt a kifejezést használta élőszóban, amikor riporterek faggatták. A politikailag közismerten sokszor már túlzóan korrekt amerikai média és az ilyenkor szokásosan színre lépő szervezetek élesen elítélték a játékost, a klub pedig eltiltotta őt, ameddig a liga lefolytatja a vizsgálatot az ügyben. Johnson természetesen elnézést kért megjegyzéseiért, és reményét fejezte ki, hogy a továbbiakban is számít rá klubja.

Oakland Raiders
Valahányszor úgy tűnik, hogy a Raiders tesz egy lépést a helyes irányba, a következő alkalommal hármat tesznek visszafelé. Ugyanez érvényes JaMarcus Russellre, aki az Eagles ellen egészen elfogadhatóan játszott, a Jets ellen viszont lényegében egy negyed alatt elveszítette a meccset a Raiders-nek. Az első scrimmage játék során elveszítette a labdát, Calvin Pace kényszerített ki fumble-t a Raiders 10-esén, amiből 4 play-jel később TD is született. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Tom Cable a kedvezőtlen mezőnypozíció ellenére nem tért el az előzetesen meghatározott kezdőplay-től, ami 4 elkapót küldött mély route-ra. Ez természetesen valamelyest kiszolgáltatja a pass rush-nak az irányítót, de az is gond volt, hogy - mint utólag kiderült - Russell nem is a jó formációt hívta be a play-hez... Ezután egy olyan interceptiont dobott Jim Leonhard kezébe Russell, amelynél se közel, se távol nem volt célpont. Nem kellett hozzá nagy erőfeszítés a Jets részéről, hogy ezt a labdaszerzést is pontokra váltsa, így már az első negyed közepén 14-0-ra vezetett a new yorki csapat. A következő Raiders drive ígéretesen indult, Russell is kompetens játékkal rukkolt elő, egészen a drive hetedik play-éig, amikor a Jets 33 yardosán egy rendkívül kockázatos passzal próbálkozott meg a QB, amit a célpont Todd Watkins-on kiválóan védekező Darelle Revis szenzációs mozdulattal húzott le. A következő drive-ból ismét pontot szerzett a Jets, Russell még egyszer visszajött a pályára, de ebből a játéksorozatból sem sikerült semmi értékelhetőt elérni. Ezután Cable úgy döntött, hogy karrierje során először leülteti a padra Russellt. Bruce Gradkowski jött be helyette, aki bár nem játszott rosszul, nem is tudott semmilyen pluszt nyújtani az offense-nek. A harmadik negyed első Raider drive-ja során ő is elvesztette a labdát, ugyancsak Pace-nek köszönhetően, ezzel végleg elszálltak a csapat esélyei. Russellel kapcsolatban a legnagyobb kérdőjel, hogy különösebben nem tűnt csalódottnak pocsék játéka okán, elmondása szerint nem érzi magát teljes mértékben felelősnek a vereségért. Ez legalábbis megkérdőjelezi mentális érettségét, és azt, hogy tisztában van-e a csapatban betöltött szerepével. A védelem szempontjából különösen fájó pont, hogy bár tudta mindenki, hogy a Jets futni fog, és nem fog semmit kockáztatni Sanchezzel, mégse bírták megállítani a Jets futójátékát. A zöldek (illetve a retro-mezüknek megfelelően ideiglenesen fehér-sárgák) támadófala teljes mértékben dominálta a Raiders frontot, a futóknak szinte autópályányi területeket nyitottak meg Faneca-ék. Tették mindezt úgy, hogy Leon Washington súlyos lábszár-sérülést szenvedett (a tehetséges RB/returnernek a szezonja is véget ért), így Thomas Jones mögött-mellett a rookie Shonn Green futott, mindketten 100 yard fölé jutottak. A special teamek Lechler kiváló teljesítménye mellett igencsak felemás képet mutattak, a kezdő kickoffnál Brandon Myers mélyblokkja és az azt követő 10 yardos büntetés okozta a rossz mezőnypozíciót, amiből végül bekövetkezett a baj. Steve Weatherford a múlt héten két fake puntot is sikeresen oldott meg, így erre igazán fel lehetett készülni, ennek ellenére most is sikerült neki a saját térfelén egy 16 yardos futással first downt szerezni. Végül pontot sem szerezve 38-0-ra kapott ki a Raiders, ezzel történetének legsúlyosabb hazai vereségét szenvedték el. A Raiders San Diego-ba látogat, ahol ismét Russell lesz a kezdő. Hacsak nem rukkol elő a csapat egy újabb feltámadással, nagyon komoly verést kaphatnak a Chargers-től, akik a Chiefs elpusztítása után magabiztosabbak, mint valaha.


San Diego Chargers
A San Diego a Chiefs ellen domináns teljesítményt nyújtott mindhárom csapatrészben, így részben feledtetni tudták hétfő esti fiaskójukat. A futójáték továbbra sem az igazi, bár Ladainian Tomlinson 71 yardot ért el, sokat mond a tény, hogy a szezonban eddig ez az eddigi legjobb teljesítménye. A passzjáték viszont szokás szerint megállíthatatlanul tört előre, Rivers és Jackson talán az NFL legjobb QB-WR párosa jelenleg. Rivers a megszokott kiváló teljesítményt nyújtva 268 yardot, és 3 TD passzolva 60 %-os pontossággal zárt, Jackson közel 150 yardot kapott el. Három 50 yard feletti játék is összejött a levegőben, ebből Jackson két 51 yardos elkapást vállalt. Mindehhez persze kellett a támadófal segítsége, akik rengeteg időt adtak Rivers-nek, hogy olvassa a védelmet. A hétfői 5 sack után most egyszer sem zsákolták be Rivers-t, ez nagy előrelépést jelent. A védelem végre azt az arcát mutatta, amelyet a szurkolók már megszokhattak az elmúlt években, főleg a pass rush, és ebből következőleg a secondary kapott új erőre. Igaz, a Chiefs toldozott-foltozott támadófala jelenleg nem képes senkit megfogni, de mindenképpen hiányzott már egy domináns produkció a védelemtől. Clinton Hart kirúgása után kérdés volt, hogy a rookie Ellison, vagy Gregory veszi-e át a kezdő SS helyét. Végül inkább Ellison szerepel a poszton, a veterán safety pedig nickelback szerepkörben lép pályára. Ron Rivera igen gyakran hívott nickel felállásokat, így lényegében kezdőjátékoshoz közeli játékidőt töltött a pályán, amit meg is hálált Gregory, INT-et és sacket is szerzett, ezzel védelme talán legjobbja lett a meccsen. Shaun Phillips megszerezte a szezonban első két sackjét, talán ez felszakítja a gátakat az OLB-knél. A special team is észrevetette magát, a negyedik negyedben Jacob Hester blokkolt egy puntot, majd TD-t is szerzett belőle rögtön. A coverage egységek is jól szerepeltek a hétfői két beengedett return TD után, Nate Kaeding pedig influenzásan is berúgott 4-ből 3 FG-t. A legfontosabb most a Chargers számára az, hogy végre sikerült domináns teljesítményt nyújtaniuk, és egy jó adag önbizalmat magukba injektálniuk. A hétvégén a Raiders érkezik hozzájuk, akiket az első fordulóban már hatalmas szenvedések után sikerült megverniük. Egyértelműen a Chargers a találkozó esélyese, ha behúznák a meccset, az első hét után újra pozitív mérlegel állnának, és tennének egy újabb fontos lépést afelé, hogy behozzák a Broncos-tól való elmaradásukat.

A hét támadóteljesítménye: Vincent Jackson 5 elkapással 142 yardot, 1 TD-t szerzett. Ebben az 5 elkapásban két 51 yardos is szerepelt. Jackson All-Pro szinten játszik, ha tartani tudja ezt az ütemet, a liga top 5 elkapója közé emelkedhet idén.

A hét védőteljesítménye: A Chargers secondary-je felnőtt a feladathoz, két interceptionnel (a harmadikat az ILB Dobbins szerezte) és két sackkel mutatták meg, hogy számolni kell velük. A legjobban Stephen Gregory SS/nickelback játszott a csapatrészben, 1 pass deflection, 1 sack, 1 INT, és 4 tackle fűződik a neve mellé. A maradék interceptionön és sacken Paul Oliver és Eric Weddle osztozott, ebben a sorrendben.

A hét special team teljesítménye: A San Diego punt és punt block egysége egyaránt kiválóan szerepelt. Előbbi Mike Scifres P vezérletével 4 puntból egy visszahordást engedett, Scifres 44,8 yardos átlaggal rugdosott. A másik egységben Jacob Hester FB a negyedik negyedben megblokkolta Colquitt puntját, és TD-t szerzett az akció végén.