Heti körkép - AFC - 3. hét

AFC North: Gergelics József (Soldados)

Rövid áttekintés:

A Ravens a várakozásoknak megfelelően hazai pályán kiütötte a Browns-t, utóbbi még annak is örülhet, hogy egyáltalán 3 pontot fel tudott írni a táblára a Hollók 34 pontja mellé. A másik csoportrangadón a Bengals nagy meglepetésre 23-20-ra legyőzte a címvédő Steelers-t, de tegyük hozzá, a bajnok vendégként ismét egy többszörösen megnyert meccset hagyott kicsúszni a kezei közül.

Ami váratlan 3 forduló után:

Ravens:

- Támadó stratégia - Bár a nagy többség egy futás orientált támadógépezetet várt a Hollóktól, ehhez képest a mezőnyben majdhogynem több passzjátékot hív Cam Cameron. Ugyan a marylandi csapat még nem találkozott igazán jó védelemmel, de igencsak feltűnő, hogy a másodéves Joe Flacco rengeteg lehetőséghez jut, és él is vele, elvégre a 3 meccsből kétszer is 300 yard fölé jutott, ami egészen döbbenetes az előzetes várakozásokhoz viszonyítva. S mindez nem azért történik, mert tavalyhoz képest visszaesett volna a futójáték, az ugyanúgy elitkategória ligaszinten is. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a vörös zónában lehengerlő és megállíthatatlan földön a Ravens. Az csak hab a tortán, hogy eddig hibátlanul működik az új támadóstratégia is.

- Passz elleni védekezés - A Ravens mindig híres volt egészen kiváló védelméről. Ez ugyan most sincs másként, azonban némi visszaesés tapasztalható, főként a légitámadások esetén. Futás ellen továbbra is fantasztikus a Ray Lewis vezette egység, azonban passzokkal alaposan meggyűlik a baja. Még tavaly is elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki 400 passzolt yard fölé jusson, azonban Rivers megtette ezt. A visszaesésnek több oka is lehet. Egyrészt Ed Reed, a liga egyik legjobb safetyje kissé formán kívül van, hiányoznak tőle a nagy játékok, ami a nyaksérülésének tudható be. Másrészt a korábbiaknál jóval kisebb veszélyt jelent a Ravens front 7 az irányítóra, azaz több ideje van az ellenfél QB-jának megtalálni a szabad elkapót. Azt se feledjük, Chris McAlister már nincs a Hollóknál, bár az is igaz, hogy az utóbbi időben jószerivel többet volt sérült mint egészséges.

Bengals:

- Futójáték - Korábban a Bengals támadásban egyértelműen Carson Palmer nagyszerű képességeiben bízott, sőt, futójátéka több évben is értékelhetetlen kategóriát képviselt. Mivel semmi egetrengető változás nem történt a csapatnál, ami ezt befolyásolhatta volna, ugyanúgy Cedric "No Gain" Benson állt fel a QB mögött, így az eddig megszokott erős passzjáték volt várható. Csakhogy Benson rengetegszer kap labdát és ami még meglepőbb, ezúttal halad is. Benson 3 meccsen futott közel 300 yardot. Mondhatnánk, hogy gyenge védelmek ellen, de ez nem állja meg a helyét, ugyanis a liga egyik legjobb futás elleni védelmével rendelkező Steelers ellen 76 yardot tett meg, s mindezt közel 5 yardos átlaggal, továbbá egy 23 yardos touchdownt is elért. Ez több mint látványos javulás, igaz erre szüksége is volt a Bengalsnek, főleg azt figyelembe véve, hogy Palmer viszont korántsincs olyan formában, mint 2 éve vagy korábban volt a tavalyi sérülésekkel sújtott szezonja előtt.

- Passrush - Az elmúlt években a Bengals védelmének egyik fő baja az volt, hogy nem tudtak nyomást gyakorolni a rivális irányítójára, aki így könnyedén szétbombázta a védelmet. Mivel új passrusher nem érkezett, így túl nagy javulás nem volt várható, ehhez képest idén 3 meccsen elért 10 sackkel holtversenyben első a Bengals. Ehhez elsősorban Odom megtáltosodására volt szükség. Noha az előrelépés egyértelmű, azért várjunk a végső ítélettel, mert könnyen túlértékelhetjük a fejlődést, elvégre múlt héten a Steelers ellen Big Ben párszor akár uzsonnázhatott is a zsebben, s mindössze egyetlen sack jött össze a meccs végére.

Steelers:

- Védelem - A kezdő csapat mit sem gyengült, mégis odaveszett az egység dominanciája. Tavaly ha a Steelers vezetett és az ellenfél támadott az utolsó 5-6 percben, akkor a szurkolók hátradőlhettek, bonthattak egy sört és várhatták a törvényszerűen bekövetkező, meccset lezáró momentumot a Steelers védelmétől. Idén a legutóbbi 2 meccsen a Bearsnek és a Bengalsnak is 2, egyaránt pontokkal záruló támadásra volt szüksége. Előbbi 10, utóbbi 14 pontot írt a táblára, ezzel eldöntve a meccset. Ez minden csak nem domináns. A történtek egyik oka nyilvánvalóan Polamalu sérülése, ugyanakkor az hogy 3 negyedes a Steelers védelme, nagyban betudható ama ténynek, hogy a front 7-ből öten 30 év felett járnak. Harmadrészt amíg tavaly James Harrison és LaMarr Woodley őrületbe kergette az irányítókat, klubrekordot állítottak fel a sackek számában, addig idén a 3 meccsen ketten együtt egyetlen egy sacket értek el... így hát nem véletlen, hogy a 4. negyedben szép, rövid és közepes passzokkal halad a rivális. De mondok egy negyedik okot is: Larry Foote távozása. No nem, nem arról van szó, hogy a kezdő helyét átvevő Lawrence Timmons nem tudná azt a szintet hozni, de míg tavaly 5 kiváló linebacker állt Dick LeBeau rendelkezésérem, így megoldhatta a pihentetést meccs közben, addig idén az elsőszámú csere Keyaron Fox. Ő ugyan szolid teljesítményt nyújtott, de azért nem ugyanaz a kávéház, mint Foote.

Browns:

- QB-battle - Mangini három hónapon át versenyeztette az irányítókat a kezdő pozícióért, majd 2,5 meccs után váltott. Ezt azért a Jetsnél már alaposan megégett edzőről sem gondoltuk volna. Ez a lépés kifejezetten kapkodásra és bizalmatlanságra vall, ami azért csapatépítésnél nem éppen előnyös tulajdonság. Így nehezen várható el, hogy javuljon a támadók teljesítménye, hiszen kell egy vezér minden egységnek, de így hogy gondolja bárki is, hogy bármelyik irányító az lenne, ha egyik napról a másikra a padon találja magát, még ha a vártnál gyengébben is játszott. Más helyeken azért legalább fél évet adnak a játékosoknak...

A hét támadója:

Joe Flacco - Bár Carson Palmer két nagyszerű támadást vezényelt le a Steelers ellen, amellyel csapata legyőzte az NFL regnáló bajnokát, de nem mehetünk el szó nélkül Joe Flacco, a Ravens irányítójának idei teljesítménye mellett, aki a 3. fordulóban immár másodszor jutott a bűvős 300 passzolt yard fölé. Ezúttal egyetlen eladott labda sem éktelenkedik a neve mellett, ellenben dobott egy 72 yardos TD-t Derrick Masonnak.

A hét védője:

Brendon Ayanbadejo - Ő a Ravens védelmének idei meglepetése. A Barnák elleni kiütéses diadalból 4 szereléssel, 1 sackkel és 1 interceptionnel vette ki a részét.

A hét újonca:

Mike Wallace - A Steelers újonc elkapója nagyon hamar kivívta magának a 3. számú elkapó szerepét, és karrierje 3. meccsén máris 100 yard fölé jutott. Úgy tűnik, nagy steal volt a draft 3. körében és igen komoly szerep hárulhat rá a szezon hátralévő részében is.

A hét vesztese:

Brady Quinn és Limas Sweed - A Browns QB-ja több hónapos csatát nyert meg a kezdő posztért, majd 2,5 meccs alatt elfogyott iránta a bizalom. Gratulálunk Mr. Mangini. Limas Sweed hiába csinál a beszámolók szerint fantasztikus elkapásokat az edzéseken, ha a meccsen a legkönnyebb labdákat is elejti. Ezúttal az end zone-ban hibázott, ami a Steelers győzelmébe került, emiatt pedig várhatóan az inaktívak között találja magát a hétvégén.

A hét nyertese:

Cedric Benson - A Bengals futója bebizonyította, hogy nemcsak gyenge védelmek ellen tud futni. A Steelers ellen közel 5 yardos átlaggal futni több mint imponáló.

Előretekintő:

A Steelers a Chargers-t fogadja, s ez nagyjából ki-ki meccsnek számít, amelyen bármi megtörténhet, így erre most kivételesen nem tippelünk (bár ha megszorongattok, akkor a szívem miatt a Steelers sikerét mondanám). A Ravens még vendégként is esélyesebb a New England Patriotsnál, de azért ne lepődjünk meg túlságosan, ha Bill Belichick megtréfálja a Hollókat. A Cincy clevelandi vendégjátékán viszont elképzelhetetlennek tartom, hogy a hazaiak nyerjenek.

Extrapont:

Big Ben először kapott ki az NFL-ben születési államában, Ohióban. Korábban 11 meccset nyert Cincinnatiben és Clevelandben, de most a védelme nem mentette meg a kudarctól.

Mérföldkő:

Hines Ward az NFL történetében a 21. játékos, aki elérte a 10.000 elkapott yardot és legalább 800 elkapást jegyez.

AFC West: Demeter Ádám (Döme)

Denver Broncos

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Broncos védelme valóban újjászületett. Mike Nolan HC-ként megbukott, de DC-ként zseniális edző, és ezt a Broncos defense-ével végzett munkája is bizonyítja. A Raiders elleni idegenbeli meccs tökéletesen példázta a fent leírtakat. Az első drive-ból nem sikerült pontokat szereznie a Broncos-nak - legalábbis közvetlen módon. A Raiders defense megállította saját egy yardosán a támadást, 4. kísérletre is nekiment McDaniels, de a futás nem ért be az end zone-ba. Csakhogy ez borzalmas mezőnypozíciót adott Russelléknek, a nagyon gyenge napot kifogó irányító a második play-ben interceptiont dobott, és az ezt követő drive-ban már TD-t csinált Orton. Ezek után lényegében el is dőlt a meccs, az Oakland mindössze egy mezőnygóllal tudott feliratkozni az eredményjelzőre a második negyedben. A Broncos két futója, Correll Buckhalter, és az újonc Knowshon Moreno egyaránt remek teljesítményt nyújtott, majdnem mindketten elérték a 100 yardot. Moreno hétről-hétre jobban érzi az NFL ritmusát, persze az is segíti, hogy folyamatosan vezet a csapata, így bőven kaphat lehetőséget. A 23-3-as végeredmény azt jelenti, hogy az első két meccsen kapott 13 pont mellé mindössze 3-at kellett hozzáadni ez után a meccs után, így 3 forduló után átlagosan 5,3 kapott ponton állnak. Ezt már nem lehet csak azzal magyarázni, hogy éppen jól jött ki a lépés. Az NFL-ben nem lehet 3 meccsen keresztül szerencséje senkinek sem. Itt minden bizonnyal valóban komoly dolgok történtek az offseasonben, és nem voltak alaptalanok a szezon előtti magabiztos nyilatkozatok. Ha Elvis Dumervil tartja a formáját, akkor kérdés nélkül ő lesz az NFL Defensive Player of The Year nyertese. A szokatlanul kisméretű pass rusher már 6 sacknél tart, az offensive koordinátoroknak komoly fejtörést fog okozni semlegesítése. Kérdés az, hogy ha ezt megoldják - meg fogják - akkor a rá "elpazarolt" extra blokkolók okozta űrt ki fogja e tudni használni a többi játékos a denveri védelemben. Persze megkoronázni még mindig nem szabad a Broncos D-t, egyelőre három viszonylag gyenge - bár a Bengals komoly csapatokat vert meg - ellenféllel hozta őket össze a sors. Az offense elkövette első turnoverét, Buckhalter ejtette el a labdát saját térfelén, amit a Raiders szerzett vissza. Ezzel együtt Kyle Orton tökéletesen hozza, amit kell. Orton egyike azon három kezdő QB-nak, aki még nem dobott interceptiont idén - gyorsan fűzzük hozzá, hogy összesen 4 perc 46 másodpercet voltak hátrányban, nem igazán volt eddig rákényszerítve az ex-Bears QB, hogy nagy play-eket csináljon. Jay Cutler és az ő játéka ég és föld, míg tavaly minden play-ben benne volt a nagy játék lehetősége, de ugyanúgy a labdavesztés is, idén a lehető legbiztonságosabb offense filozófiát követi a Broncos. Ez, ameddig ilyen szinten tud működni a védelem, a létező legjobb stratégia számukra. A támadófal már évek óta erőssége a Denvernek, idén sincs ez másképp, mind pass protectionben, mind futásblokkban - a színtiszta zone blocking elhagyása ellenére - a liga elitjébe tartoznak. A másodéves LT, Ryan Clady vitán felül posztja egyik legjobbja az NFL-ben, eddigi karrierje során még nem engedett sacket, ami elképesztő teljesítmény. De a többiek, Kuper, Hamilton, Wiegmann, és Harris egytől egyik kiváló falemberek. A hétvégén elkövetkezik az első komolyabb megmérettetés a csapat számára, a Dallas Cowboys-t fogadják az Invesco Fielden. Bár Romo-ék játéka eddig nem az igazi, azért nyilvánvalóan komolyabb nehézséget fognak jelenteni, mint az eddigi brigádok. Utoljára 2005-ben találkozott a két alakulat, ekkor a Broncos nyert hosszabbításban 24-21-re.

Kansas City Chiefs

A Chiefs átalakulása a Broncos-éval ellentétben egyáltalán nem volt fájdalommentes. A csapat 0-3-al áll, mind offense, mind defense téren kifejezetten gyenge teljesítményt mutattak az eddigi fordulókban. A 3. héten az Eagles fogadta őket, Kevin Kolb második NFL kezdésén szétszedte a Chiefs védelmét, akik - főleg a secondary-ben - nagyon gyatra teljesítményt nyújtottak. Az offense teljesítményéről a legárulkodóbb adat a sikeres - tehát first downt hozó - harmadik kísérletek mutatója, 11 lehetőségből pontosan 0-szor sikerült megoldaniuk a szituációt. Matt Cassell, bár pontos volt, mindössze 90 yardot passzolt és nem igazán sikerült megtalálnia az összhangot elkapóival. Az igazsághoz az is hozzátartózik, hogy az elsőszámú elkapó, Dwayne Bowe combhajlítóizom-húzódás miatt nem játszhatott a mérkőzésen. A futójátékot is megölte a remek napot kifogó Eagles védelem, Larry Johnson 2 yardos átlagot hozott össze, 19 futásból 38 yardot sikerült csupán elérnie. Az offense-ből Mark Bradley nevét lehet egyedül kiemelni, a veterán elkapónak volt egy sikeres passza, egy reverse futásból csinált 22 yardot, illetve egy szép TD elkapása is volt. A special teamek közül a punt csapattól láthattunk bíztató dolgokat, az első héten blokkolt puntot, és abból TD-t jegyző Jon McGraw most egy fake puntból hozott first downt, és amikor valóban puntolt a Chiefs - 9-szer volt erre lehetősége Dustin Colquittnak -, akkor azt igen effektíven tette. Az más kérdés, hogy ezzel nem tudott élni a védelem, az Eagles passzjátéka - főleg a TE Brent Celek - ellen nem volt ellenszere a Derrick Johnsont nélkülöző egységnek. A Chiefs másik fő problémája a büntetésekből fakad, az utolsó két meccsükön 19-szer (!) repült a sárga zászló valamelyik játékosukra. Ezek főleg mentális problémákból adódó szabálytalanságok voltak, és egy Chiefs-szintű csapat nem engedhet meg ilyeneket. Ahhoz, hogy a Kansas nyerni tudjon, lényegében hibák nélkül kell játszaniuk. A hétvégén komoly kihívás elé néznek, a Broncos-hoz hasonlóan ők is NFC East-beli csapattal játszanak, az Eli Manning által vezérelt New York Giants-et fogadják az Arrowhead stadionban. 2001-ben járt itt utoljára a Giants, a szeptember 11.-e utáni első meccshétvégén. Ezen a meccsen a Chiefs szurkolók egy nagyon szép gesztussal a new yorki áldozatok megsegítésére gyűjtést szerveztek, a mérkőzés alatt egy tűzoltócsizmában gyűltek az adományok, végül majdnem félmillió dollár jött össze. A mostani mérkőzésnek egyértelműen a vendégcsapat az esélyese, valószínűleg a két offense illetve defense fal csatája az, ami döntő lesz. A Kansasnek pontosan ezekben a csapatrészekkel voltak komoly problémáik az elmúlt hetekben, a Giants-nek viszont egyértelműen a támadó-, és a védőfal a legerősebb egysége. Ha a papírformát nézzük, a Chiefs-nek nem sok esélye van, pláne hogy vélhetően Dwayne Bowe-t ismét nélkülözniük kell.

Oakland Raiders

A Raiders szurkolók gyorsan visszatértek a földre. Az első heti bíztató teljesítmény, és szívszorító vereség után a Chiefs ellen szánalmas offense produkcióval ugyan, de sikerült behúzni a meccset, az elmúlt hétvégén pedig már azt a Raiders-t láthattuk, amelyiket megszokhattunk az elmúlt években. Az offense csak erőlködött, a futás elleni védelem, amelyről azt hihettük, hogy végre összeszedte magát, 215 yardot engedett, a védőfal nem volt ellenfél a Denver támadófalának. A legaggasztóbb probléma jelenleg Jamarucs Russell játéka, a harmadéves irányító nemhogy fejlődést mutatna, visszalépés következett be játékában, karrierje talán legrosszabb meccsét játszotta a múlt héten. Ahogy arra többen rámutattak, főleg a dobómechanikájában, és a lábmunkájában vannak gondok, tehát az alapok azok, amikben komoly hiányosságai vannak. Gondot jelent az is, hogy Russell nem bízik a wide receivereiben, és szinte csak Zach Millerre, és a running backekre tud támaszkodni. A defensive koordinátorok is tudják ezt, eltolt zónákkal, kettős emberfogással meg tudják oldani, hogy kivegyék a játékból ezeket az elemeket. Ebből kifolyólag a passzjátékot szinte teljesen le lehet nullázni, ami pedig közvetlen hatással van a futójátékra is, simán fel lehet tolni 8, vagy akár  9 védőt is a boxba. Chaz Schilens, Russell második kedvenc célpontja még mindig nem áll készen a játékra lábtörése után, ismét nélkülözni kell őt. A tavalyi elsőkörös választott Darren McFadden is rövid karrierje eddigi legrosszabb meccsét játszotta, 3 fumble-t is összehozott, ebből ugyan csak egyet nem szerzett vissza a csapat, de az kulcsszituációban történt, a Broncos vörös zónájában közvetlenül egy labdaszerzést követően. Az idei elsőkörös, Darrius Heyward-Bey pedig eddig egy elkapással szerénykedik, egyelőre több interception született ha felé ment passz, mint elkapás... A Raiders Houstonba látogat a hétvégén, a Texans ellen azért van esély arra, hogy felszívja magát a csapat, nem egy elit ellenfélről van szó. Nagy kérdés, hogy a védelem össze tudja-e szedni magát a futás ellen. A tavalyi mérkőzésen sikerült Steve Slatonékat kordában tartani, és eddig idén sem mutatott fel komoly futóteljesítményt a Texans. Nnamdi Asmougha valószínűleg ismét ki fogja venni a játékból Andre Johnsont, az elsőszámú houstoni elkapót, így Matt Schaub másik kedvelt célpontja, a TE Owen Daniels, aki tavaly 111 yardot hozott a Raiders ellen, nagy szerepet fog kapni. Nem mintha eddig el lett volna hanyagolva a kiváló tight end, három meccs után holtversenyben első a posztján a harmadik kísérletre történő elkapások terén Dallas Clarkkal karöltve. A másodéves safety, Tyvon Branch vállára tehát komoly teher nehezedik. Eddig nagyszerűen teljesít a fiatal játékos, úgy tűnik, az átmeneti megoldást jelentő Gibril Wilson után sikerült megbízható embert találni a strong safety posztra. Ha ki tudja kapcsolni Daniels-t a játékból, abból nagyon komoly előnyt kovácsolhat a védelem. A támadójátékban Russellt látva csak a futásokra támaszkodhat a vendégcsapat. Robert Gallery, a fal legjobb futásblokkolója még biztosan nem fog játszani ezen a meccsen, kérdés, hogy ezt mennyire fogja megérezni a csapat. McFaddennek, Bushnak, és Fargasnak átlagon felül kell teljesíteniük, és a támadófalnak is össze kell szednie magát a múlt heti gyenge teljesítmény után, különben nem sok babér fog teremni a Raiders számára.

San Diego Chargers

Ismét egy küzdelmes meccsen van túl a Chargers csapata. A Miami ellen az első félidő után 3-3-al álltak, nem igazán akart összeállni az offense játéka, a Ravens elleni meccsen már láttuk, hogy a red zone offense nem igazán erőssége a csapatnak, most is be kellett érniük az első három vörös zónába tett kirándulás alkalmával Nate Kaeding field goaljaival, így ahelyett, hogy már a harmadik negyedben eldőlt volna a meccs, Eric Weddle 5 perccel a vége előtt elért INT return TD-jével sikerült csak pontot tenni az i-re. A futójáték ismét akadozott, úgy néz ki Tomlinson hiányát - aki ezúttal is kihagyta a mérkőzést - keményebben érzi meg a csapat, mint az várható volt. Az mindenesetre bebizonyosodott, hogy Darren Sproles egymaga nem tudja viselni a terhet, Michael Bennett pedig lassan az út végére ér, ami a karrierjét illeti. Ha LT nem tud visszalendülni régi formájába, nagyon megbánhatja még a csapat, hogy elengedte Gartrell Johnsont. De ne írjuk csak a futók számlájára a gyengélkedést, a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a támadófalból hiányzik két kezdőjátékos is, főleg a center Hardwick hiánya jelent problémát. A játék többi fázisában viszont egy szavunk sem lehet a Chargers-re. Ha a red zone-beli gyengélkedéstől eltekintünk, akkor mondhatjuk, hogy a passzjáték kiválóan működik. Vincent Jackson lassan, de biztosan átveszi Antonio Gates-től a "Philip Rivers legproduktívabb célpontja" titulust, és a többi elkapó is, Floyd - lélegzetelállító elkapást mutatott be a meccsen double coverage-ben -, Naanee is felnőttek a feladathoz. Egyedül Chris Chambers az, aki eddig nagyon szerényen muzsikál, a papíron 2. számú elkapó az eddigi három meccsen csupán 2 elkapást és 30 yardot hozott össze. A defense a Ravens ellen kifejezetten gyengén szerepelt, de a legutolsó meccsen szépen felszívták magukat, mindössze 13 pontot kaptak, bár ehhez nyilvánvalóan hozzájárult az is, hogy a Dolphins kezdő QB-ja, Chad Pennington komoly vállsérülést szenvedett a mérkőzésen, így a tartalék Henne-nek kellett átvennie a Fins O irányítását. Kevin Burnett, a Cowboys-tól érkezett ILB kiugró teljesítményt nyújtott, 9 tackle-t, és egy sacket szorgoskodott össze. Burnett mellett a már említett Eric Weddle nyújtott kiemelkedőt, interception return TD-t szerezve a 4. negyedben döntötte el végleg a mérkőzést. A San Diego 2007 óta 49 interceptiont szerzett, ezzel ebben a statisztikában vezetik az NFL-t. A következő meccsét a Steelers ellen játssza a csapat, a bajnok jelenleg kisebb hullámvölgyben van, két vereség után 1-2-vel állnak. Jó hír a Chargers híveinek, hogy valószínűleg mind LT, mind a kezdő jobb guard Louis Vasquez, visszatérhet a pályára. A média a két irányítóra, Ben Roethlisbergerre és Philip Rivers-re hegyezi ki az összecsapást, hiszen a két irányító ugyanannak a draft classnak a tagja, mindkettejüket 2004-ben választotta ki csapatuk az első körben. Ebben az évben eddig Rivers-nek vannak jobb statisztikái, 991 yardnál jár (ezzel vezeti az NFL-t), 3 TD-je, és 3 INT-je van, Roethlisberger 860 yardot dobott 3 TD és 4 INT mellett. Persze a médiacirkuszt nem szabad komolyan venni, nem csak a kettejük teljesítményén fog múlni az összecsapás, amelyet vasárnap este főmüsoridőben fog közvetíteni az NBC. A gyengélkedő futójáték miatt várhatóan inkább a passzra fogja a San Diego offense kihegyezni játékát, és a fő kérdés az, hogy a Polamalut nélkülözni kényszerülő Steelers secondary mennyire tudja felvenni a kesztyűt. Ezzel szorosan korrelál a csere center, Scott Mruczkowski által vezérelt támadófal és a Steelers pass rush - amely az elmúlt hetekben szokatlanul csendes volt - csatája. Ha kap elég időt Rivers, bajban lehet a Pittsburgh.

A hét támadója: Lehet hogy már unalmas, de ezen a héten is Philip Rivers-re esett a választás. Egyszerűen nem volt olyan klasszis teljesítmény egyik csapatban sem, amelynek okán mást lehetett volna választani. Corell Buckhalter jöhetett volna még szóba, de ő 0 TD mellett egy nagyon csúnya fumble-t csinált saját red zone-jában, és csak a szerencsének - és Darren McFaddennek - köszönheti, hogy nem lett belőle komolyabb baj. Rivers szép csendben az NFL egyik legjobb mélységi passzolójává vált, hihetetlenül pontosan dobja meg a 20 yard fölötti átadásokat. Mint említettük, jelenleg neki van a legtöbb passzolt yardja a NFL-ben. Tőle szokatlan módon egy futott TD-t szerezve növelte csapata pontjainak a számát a Miami ellen.

A hét védője: Itt is egy visszatérő kapja a díjat, Elvis Dumervil kétszer sackelte JaMarcus Russellt, emellett 5 tackle-t ért el. Doom folytatja remeklését új posztján.

A hét special teamere: Dustin Colquitt remekül puntolt az Eagles ellen, 9-szer kellett rúgnia, ezt 44,7 yardos átlaggal tette, és volt 64 yardos puntja is. Az Eagles -3 yardot tudott összesen visszahordani, ehhez nem is kell semmit hozzáfűzni.

A hét újonca: Nem Knowshon Moreno volt a legjobb futója a Denvernek, hanem Buckhalter, ezzel együtt Moreno megszerezte első NFL TD-jét, emellé 90 yardot futott 21 kísérletből. A rookie egyre otthonosabban érzi magát az NFL világában, ha hasonló ütemben fejlődik, kinéz neki az Offensive Rookie of the Year elismerés - bár Mark Sanchez is komoly érveket tett le eddig maga mellett az asztalra.

AFC South: Geist Miklós (Ork)

A héten egy újabb AFC South csapat szerezte meg első győzelmét. A Jacksonville Jaguars a Texanst győzte le és ezzel egyből előre is ugrott a csoport második helyére. Az élen a továbbra is hibátlan Colts áll, míg az utolsó a még mindig nyeretlen Titans.

A Titans ismét egy szoros mérkőzésen maradt alul ezúttal a Jets ellen. A változatosság kedvéért most nem 3 hanem 7 ponttal kaptak ki egy olyan meccsen amit akár meg is nyerhettek volna. Ryan Mouton, a Titans returnere kétszer is hibázott a visszafutásoknál, így a Jets két esetben is visszakapta a labdát, majd a Tennessee 30 yardosán belülről indíthatott támadást és mindkét esetben touchdownt értek el. Mouton mellett Kerry Collinsnak se volt jó napja. Collinsnak kellett volna vezetnie a hátrányba lévő Titans a negyedik negyedben, de egy sikeres passzt sem tudott felmutatni az utolsó 13 kísérletéből és egyszer még a labdát is eladta. Érdekesség, hogy három hetet kellett várni, hogy megszülessen a tavaly az AFC legtöbb touchdownját futó LenDale White első idei 6 pontos futása.

A hét csoporton belüli mérkőzésén a Jaguars mindent megtett, ami eddig hiányzott az idei játékukból és így kis szerencsével meg is szerezték első győzelmüket. Végig tartották a lépést a Texans-szal, így végre kifutkoshatta magát Maurice Jones-Drew, aki nem is állt meg 120 yardig és 3 touchdownig. A támadó fal kivételesen sacket sem engedett, így Garrard, ha touchdown passzt nem is adott, de a labdát sem vesztette el és tudott akkora veszélyt jelenteni, hogy ne lehessen csak Jones-Drewra koncentrálni a védelemnek. Mike Sims-Walker ismét jól játszott, de a meccs végén egy elkapás után elvesztette a labdát, amit a Texans meg is szerzett és majdnem egy győztes drive-ot vezetett ebből a hibából. Egyedül Chris Brown endzonebéli fumbleje mentette meg Sims-Walkert, hogy az addigi jó mérkőzésének szomorú befejezése legyen. Pozitív meglepetés volt még a Jaguars oldalán a pass rush is, ami kellő nyomást helyezett Matt Schaubra és két sacket is eredményezett. A Texans ismét nem a védelmével akarta megnyerni a meccset, de a meccs végén Dunta Robinson forced fumblejének köszönhetően majdnem győzni is tudtak. A 400 védelemben elszenvedett yardot kompenzálni tudták a saját támadásban megtett 400 yardjukkal. Slaton idén először idézte tavalyi önmagát, míg a sérülésből felépülő Kevin Walter egy touchdownnal és majdnem 100 elkapott yardal tért vissza a Texansban. Chris Brown fumbleje után az utolsó két percben már nem került újra a támadok kezébe a labda, így végül a Jaguars diadalmaskodott.

A vártnál könnyebb meccsen győzött hétfő hajnalban az Indianapolis Colts. A Cardinals képtelen volt nyomást helyezni Peyton Manningre, aki köszönte szépen és kiosztott majd 400 yardnyi és köztük 4 touchdownt érő passzt is. A négy touchdownt négy különböző ember érte el. A passzjáték annyira erős volt, hogy megnyitotta az utat az eddig gyengélkedő Colts futójátékosoknak is, akik idén először végül több mint 100 futott yarddal zártak. A védelemben nem lehetett megérezni a kezdő középső linebacker Gary Brackett és a kezdő cornerback Kelvin Hayden hiányát. A meccs elején a Coltstól nem várt a módon a védelem jól teljesített a Cardinals futásaival szemben, amire a meccs többi részében nem volt már szükség, mivel a Cardinals az első félidő végére már nagy hátrányba került és onnantól csak a passzjáték dominált az Arizónánál. A meccsen Kurt Warner több mint 50 alkalommal próbált passzolni, de sosem volt sok ideje rá, hiszen az Arizóna támadófalát szétszedték a Colts defensive endjei, akik összesen 4-szer sackelték illetve két interceptionbe kergették Warnert, továbbá még egy fumble is kiharcoltak. Összességében a Colts az AFC South egyetlen csapata, akik kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtanak és eddigi meccseiken nem követtek el nagy hibákat és ennek köszönhetően 2 meccs előnnyel magabiztosan vezetik a csoportot.