Heti körkép - AFC - 5. hét

AFC North - Gergelics József (Soldados)

Visszapillantó:
A Cincinnati Bengals nagy meglepetésre, de nem érdemtelenül szerezte meg a győzelmet (17-14) a Baltimore Ravens vendégeként, elsősorban a vártnál jobb támadójátékával és Carson Palmer sorozatban harmadik meccset eldöntő támadássorozatával. A Pittsburgh Steelers a Detroit Lions otthonában hozta a "kötelezőt" (28-20), melynek során a tökéletes játéktól elmaradt, de ezúttal a totális negyedik negyedes csőd sem következett be. A Cleveland Browns megszerezte első győzelmét, de ez az egyetlen talán aminek örülhetnek a csapat szurkolói, ugyanis a 6-3-as buffalói diadalt két sikeres passzal, s az ebből származó 23 yarddal jött össze...

A hét pozitívumai és negatívumai:

Cincinnati Bengals:
- Chad Ochocinco idén tőle igencsak szokatlanul alázatosan futballozik. Ha hibázik, látszik rajta, hogy ég a bizonyítási vágytól, hogy helyrehozza tettét. Már ideje volt, hogy ne csak az ökörködésen járjon a feje.
- kicking team: sorra maradnak ki a közeli mezőnygólok és extrapontok többnyire a long snapper hibáiból, amelyekért később drágán megfizethet a csapat egy-egy szoros meccsen. Ezúttal egy blokkolt 32 yardos yardos mezőnygólt sikerült felmutatni...

Baltimore Ravens:
- Ray Rice. Nagyszerű párost alkot Willis McGahee-vel, de ő elkapásokban és nagyszerű, kiváló új fegyverre lelt benne Joe Flacco. Ezt bizonyítja a mostani 48 yardos elkapott TD-je. Ezenkívül további 6 elkapást jegyez, azaz igazán gyakran foglalkoztatott célpont. Azonban ő nem olyan RB, mint a Steelersnél Moore, akire csak passzjátékoknál számítanak, hiszen futásból is már 350 yard felett jár.
- A Ravens védelmének nem szabad megengednie, hogy a futás ellen is visszaessen a teljesítménye, továbbá amennyire csak lehet, el kell kerülnie, hogy sokat büntessék túlzott keménység miatt, mint az elmúlt 2 héten történt, ugyanis ezt - a köztudottan gyenge cornerek miatt - már nem tudja elviselni sem az egység, sem a csapat.

Pittsburgh Steelers:
- Mike Wallace kifogástalanul pótolja - még akkor is, ha vasárnap volt egy elejtett lasztija - a holtidényben a Titanshez távozott Nate Washingtont a 3. számú elkapó posztján. Az más kérdés hogy ezt elsősorban a másodéves Limas Sweedtől, vagy a veterán Shaun McDonaldtól vártuk, nem az újonctól, de a lényeg, hogy megvan az utód. Mint ahogy már megvan Willie Parker utódja is jövőre várható búcsújára Rashard Mendenhall személyében.
- A Steelers második félidei visszaesésében nagy szerepet játszanak a játékhívások. Korábban az volt a baj, hogy előnyben nem működött az óragyilkos futójáték, viszont most amikor működött sem ezt az utat választotta Bruce Arians támadó koordinátor.

Cleveland Browns:
- Lehet Dawson, vagy akár Cundiff a rúgó, egyik sem hibázott még idén, sőt a long snapper sem. Ez pedig olyan erény, amellyel a csoportvezető Bengals sem rendelkezik, ráadásul a hétvégén győzelmet ért. Ennyit a pozitívumokról...
- A QB-battle-t jól jellemzi az alábbi mondás: nagyobb a füstje mint a lángja. Hiába a hónapokon át tartó harc a kezdő posztért, kiderült, hogy két gyenge közül kellett kiválasztani a kevésbé gyengét...

A hét támadója:
Cedric Benson, Bengals RB - A bombaformát mutató futó 40 mérkőzés után az első játékos, aki földön több mint 100 yardot tudott megtenni a rettegett Ravens védelem ellen. Benson 27 kísérletből 120 yardot és 1 TD-t termelt, továbbá volt 2 elkapása is, mellyel további 16 yardot hozott csapatának.

A hét védője:
James Harrison, Steelers OLB - A tavalyi év védője, idén először játszott igazán kiemelkedően, bár eddig sem volt adós a jó teljesítménnyel, de az ilyen extra klasszis meccsek hiányoztak tőle. A Kent State-en nevelkedett játékos 3 sacket mutatott be, amiből az egyik fumble-t eredményezett. Összesen pedig nyolc szerelést jegyzett.

A hét újonca:
Rey Maualuga, Bengals LB - A USC egykori kiválósága ismét a Bengals védelem egyik vezére volt. Összesen nyolcszor szerelt, ezzel csapata legjobbja volt e tekintetben. Teljesítménye nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az eddig remeklő Ravens-támadók mindössze 14 pontot tudtak elérni.

A hét nyertese:
Carson Palmer, Bengals QB - A tavalyi sérülése után idén eddig nem remeklő irányító 2009-ben először mutatta meg "Isten adta" tehetségét. Egész meccsen nagyszerűen játszott, ezúttal nem kellett az utolsó negyedig várni, hogy klasszishoz méltóan játsszon. De nem maradt el a szokásos feltámadás sem, ugyanis egymás után harmadik meccsen vezetett meccset eldőntő támadást a hajrában.

A hét vesztese:
Willie Parker, Steelers RB - Bár a korábban Pro Bowler futó pályára sem lépett nagylábujjsérülése miatt, azonban őt másodszor helyettesítő Rashard Mendenhall ismét kiválóan pótolta, s azt suttogják Pittsburgh-ben, hogy az edzői kar felülvizsgálja azt az álláspontját, miszerint Fast Willie az all-down back...

Előretekintés:
A Cincinnati Bengals a Houston Texans együttesét fogadja, s elsőre talán könnyebb feladatnak tűnik, mint a Steelers vagy a Ravens volt, de a védelemnek ez ismét egy hatalmas próbatétel lesz, ugyanakkor várhatóan Cedric Benson kedvére szaladgálhat majd. Szoros meccs várható, amelyeket eddig megnyerte a Bengals... A Baltimore Ravens viszont két vereséggel a háta mögött ismét nehéz feladat előtt áll, hiszen a még mindig veretlen Minnesota Vikings vendége lesz, márpedig Favre számára várhatóan nem jelent majd gondot a gyengélkedő Ravens secondary, így a hazaiak tűnnek esélyesebbnek. A Pittsburgh Steelers viszont újabb könnyed gyakorlás elé néz, hiszen a kilátástalanul játszó Cleveland Browns látogat a Heinz Fieldre. Még az is meglepő lenne, ha viszonylag szoros eredmény születne.

Extrapont:
A Steelers vállsérülése miatt sérült listára tette a liga talán legjobb 3-4-es DE-jét, Aaron Smith-t, akit pénteken meg is operálnak, így az idényben már nem láthatjuk játszani. Nagy kérdés, hogy a csapat miként tudja őt pótolni, hiszen amikor 2007-ben kidőlt, akkor a hátralévő 5 meccsen (rájátszással együtt) 1-4-es mérleget produkált a csapat és hirtelen futás ellen is sebezhető lett a Steelers. Most Mike Tomlin vezetőedző szavai szerint Travis Kirschke, Nick Eason és az idén 1. körben draftolt Ziggy Hood együttesen, felváltva próbálja meg pótolni a kiváló játékost. Meglátjuk miként sikerül...

AFC East - Csanádi Alexander (briareos)

Lássuk, mik a legfontosabb észrevételek az AFC East-ben az 5. játékhét után.

Buffalo Bills:Sokáig, nagyon sokáig kéne gondolkodnom, hogy valami pozitívumat találjak a Bills-el kapcsolatban. Maximálisan igaz rájuk a szegény embert még az ág is húzza mondás, megint vesztettek két LB-t, Mitchell és Buggs sérült meg a Cleveland Browns ellen. A korábban mindig parádézó special teams sincs a helyzet magaslatán idén, folyamatosan hoznak rossz döntéseket a visszahordók, vagy csak simán képtelenek megszelidíteni az elrúgott labdákat. A passzjáték csak nem akar működni, igaz hogy Terrell Owens idei csúcsot jelentő 4 elkapást mutatott be, de ha belegondolunk, hogy evvel csak 44 yardot hozott össze, már nem olyan bíztató ez az adat sem. A támadófal továbbra is gondokat okoz, a 9 false start büntetés nem véletlen, Edwards még mindig nem ad hosszú passzt... nehéz lesz így a Buffalo Billsnek, nagyon nehéz...


New England Patriots: A sith mester és tanonca csatájából a tanítvány került ki győztesen, de ennél azért többről is meg lehet emlékezni a mérkőzésssel kapcsolatban. Jó hír a Patriots fanok számára, hogy a tavalyi Defensive rookie of the year, Jerod Mayo visszatért a pályára, és 6 szereléssel segítette csapatát. Úgyancsak az LB sort érintő hír, hogy újra a csapat tagja, a nagy visszatérő Junior Seau is. A Patriots eleinte nehezen tudta levédekezni a Denver által alkalmazott Wildcat felállásokat, és az sem jó hír, hogy a Denveri védelem pont nélkül tartotta a New Englandi támadókat a második félidőben. Matt Light kisebb térdsérülést szedett össze de nagy valószínűség szerint nem kell kihagynia mérkőzést emiatt.


New York Jets: Mark Sanchez összeszedte magát az elmúlt heti vereség után, és megbecsülte a „bogyót”. 12/24 es mutatója 172 yarddal és 1 TD-vel nem rossz teljesítmény, a Saints elleni lebőgés után. Nagy segítségére volt a hét közepén Clevelandből érkező Braylon Edwards, aki kis túlzással többet csinált ezen az egy mérkőzésen, mint eddig egész évben a Brownsnál. Ha Cotchery teljesen meggyógyul és Clowney is visszatér, akkor Kellerrel kiegészülve ütős kis passzjáték alakulhat ki a Jetsnél.  A Jets védelmét már nem illethetjük ilyen dicsérő szavakkal, a Miami Dolphins 413 yardot szedett össze Ryan védelme ellen, ami a 31 szerzett ponttal együtt a legtöbb volt amit idén a Jets engedett. Az viszont látszott, hogy Ryanéknak sem okoz gondot egy kis trükközés, hiszen kétszer is fake punttal szerezték meg a first downt. Nem kell kongatni a vészharangot New Yorkban, hiszen még mindig holtversenyben vezetik a csoportot, de a következő mérkőzésen illene győzni, különben megint csak azt mondhatjuk, hogy a Jets azt csinálja mint mindig; reményeket kelt, majd csalódást okoz...


Miami Dolphins: Hétfő éjjel nagy fiesta volt Miamiban. No nem azért mert maga Marc Anthony és Gloria Estefan is segítettek a hangulat fokozásában a MNF mérkőzés alatt, hanem azért mert említett mérkőzésen a Miami megszerezte idényének második győzelmét. A korábban borús helyzet így már azért jobban fest, hiszen a Dolphins már csak 1 mérkőzésre van lemaradva az éllovasoktól a csoporton belül, és az utóbbi mérkőzéseken mutatott játék azt sejteti, hogy lehet még keresnivalója idén a Floridai csapatnak. Chad Henne második mérkőzése nem sikerült rosszul, nem adta el a labdát, adott 2 TD passzt , amelyből az egyik olyan volt amire a Miami fanok rég óta vágytak; egy 53 yardos átadás a védők mögé kerülő Ted Ginn Jr kezeibe.
Azért nem minden fenékig tefjöl a Miami tájékán, a secondary megint demonstrálta mennyire képes védekezni a passz ellen (semennyire), de ez most még belefért a Miaminek.

AFC South - Geist Miklós (Ork)

A helyzet délen továbbra is változatlan: a Colts veretlenül az élen, a Texansnak továbbra sem megy az éles végjáték, a Titans nem képes nyerni és a Jaguars visszatért a régi eredménytelen formájához.

Az előző héten a Colts magabiztos győzelmet aratott a Seahawks ellen, akik a visszatérő kezdő irányító Matt Hasselbeck vezetésével ezt a Jaguarson vezették le és 41-0-ra verték a Jacksonvillet. Az előző héten a Colts védői által lejátszott támadófal ellen a Jaguars semmilyen nyomást nem tudott kelteni, míg a Jacksonville támadófala nagyon gyengén teljesített és Garrard folyamatos nyomás alatt volt. A Seahawks sikeresen kivette a játékból Maurice Jones-Drewt így megint Garrardnak kellett volna előlépni és nagyot játszania, hogy meccsben tudja tartani csapatát. Ez a feladat Garradnak nem sikerült, mivel nem elég, hogy állandó nyomás alatt tartották, de kedvenc célpontját Mike Sims-Walkert is elvesztette mivel az ifjú elkapó megszegte a csapat belső szabályzatát. A meccs végére a Jaguars még 200 yardot sem tudott megtenni támadásban, Garrardot ötször sackelték ebből kettőnél még a labdát is elvesztette. A Jacksonville ezen a meccsen kevés értékelhető momentumot tudott felmutatni és egy meccs alatt teljesen lerombolta, amit az utóbbi hetekben sikerült felépíteni, de a sorsolás pont kedvez a számukra, mivel egy Rams elleni mérkőzés és egy bye week következik, amivel még fennáll a remény, hogy visszatérjenek a megkezdett jó útra.

A Houston egy nagy comeback után ismét a  győzelem kapujában ingott meg és már másodszor kapott ki nagyon kis különbséggel. A meccs nem indult jól a Texans számára és az első félidő végére már 21-0-s hátrányba kerültek, de a második félidőben átvették a játék irányítását és sikerült kiegyenlíteniük úgy, hogy a védelem egyetlen first downon tudta tartani a Cardinalst. Az egyenlítést követően újra visszaszerezték a labdát és 6 percel a vége előtt már a vezetés megszerzéséért küzdhettek, de a félpályánál Matt Schaub eladta a labdát amivel Dominique Rodgers-Cromartie touchdownra tudott visszafutni és így ismét a Cardinálsnál volt az előny. Így most már csak 2 perccel a vége előtt ismét Scahub kezébe került a labda, aki 1 perc alatt a Cardinals 1 yardosáig vezette a Houstont, de ott megállt a tudományuk és 3 kísérletből se sikerült megtenni azt az 1 yardot, így végül a Cardinals lejárathatta az órát. A Jaguars elleni szintén az endzoneban elvesztett mérkőzéshez hasonlóan itt is Chris Brown lehet a negatív hős, aki kétszer is próbálkozhatott annak a bizonyos 1 yardnak a megfutására. A szokásokhoz híven a passzjáték megint erős volt a Texansnál és a második félidőben a védelem is kitett magáért, de az hogy nem voltak képesek megfelelően futtatni a labdát megint a vesztüket okozta. A Jaguarsal ellentétben a Texans folyamatosan mutatja, hogy megvan bennük a potenciál így egyértelműen a csoport második legerősebb csapatának tekinthetők, akiknek reális esélyük van még a csak egy vereséget elszenvedő Bengals ellen is a héten.

A heti csoporton belüli mérkőzés a Colts-Titans volt és az eddigiekkel ellentétben nagyon unalmas és egyértelmű volt. A meccs izgalmasan indult, mivel az elején még nem indult be a Colts támadógépezete, köszönhetően a sérült Charlie Johnson helyén játszó Tony Ugoh gyenge játékának, így Manning főleg csak Addainak tudott rövid passzokat adni. Ezt még megspékelte a Colts egy rossz special team játékkal és egy Manning interceptionnel, de a Titans mindebből csak 2 field goalt tudott elérni így a Colts leggyengébb játékával is végig vezetni tudott az első negyedben. A második negyedre már várható volt, hogy a Colts játéka feljavul, de a Titansé nem változott. A félidő vége előtt a Colts megszerezte második touchdownját is, amire a Titans ismét csak field goalal tudott válaszolni 1 percel a félidő vége előtt. Ez a megmaradt 1 perc még elég volt Manningnek, hogy összehozzon egy újabb touchdownt Austin Collie közreműködésével. Egy Titans interception után a második félidőt úgy folytatta a Colts, ahogy az elsőt befejezte és Austin Collie második TDjével már kb véget is ért a meccs érdemi része. A meccs végére még Vince Young is beállt, aki végül sikeres passz nélkül zárta a meccset. Collins számára még mindig megoldhatatlan feladat, ha neki egyedül kell a hátán vinnie a csapatot és mivel a secondaryben alig van már bevethető játékos így a Titans számára egyelőre nem látszik a fény az alagút végén, pláne, hogy legközelebb a Denverben nagy csalódást okozó New England Patriots otthonába látogatnak. A Colts továbbra is megállíthatatlan mivel Peyton Manning megállíthatatlan, ez volt egyhuzamban az ötödik 300+ passzolt yardos meccse. Eddig rajta kívül csak Kurt Warner 2000-ben és Steve Young 1998-ban volt képes arra, hogy egy szezon első őt meccsén mind minimum 300 yardot passzoljon. A jó játék után megérdemelten jár a bye week az Indianapolisnak, akik következő meccsükön akár 5 sérült kezdő játékosuk, Marlin Jackson, Kelvin Hayden, Bob Sander, Charlie Johnson és Anthony Gonzalez visszatérésére is számíthat tovább erősítve a csoportot már amúgy is magabiztosan vezető Coltsot.

AFC West - Demeter Ádám (Döme)

Denver Broncos
Akinek még mindig akadtak kétségei a Denver erejét illetően, annak a vasárnapi, Patriots elleni meccs most már végleg el kellett hogy oszlassa ezeket. Az előző hetekben feltettük a kérdést, hogy vajon Kyle Orton képes-e szoros meccseken, amikor hátrányban van a csapata, előlépni és győzelemre vezetni csapatát. A kérdésre egyértelműen igen lett a válasz. Az 1961-es szerelésében játszó csapat HC-ja, Josh McDaniels zseniálisan keverte a lapokat, négy és öt receiveres felállásokat hívva folyamatosan arra kényszerítette a Patriots védelmét, hogy idomuljon, és változtasson a megszokott coverage-ein. Orton lényegében hiba nélkül játszva használta ezt ki, 6 különböző elkapónak adott passzt, és mindig megtalálta a védelem legsebezhetőbb pontját. 330 yardot passzolt 72,9-os pontossággal, ez bizony elit teljesítmény. Tette mindezt úgy, hogy a futójáték Buckhalter nélkül nem volt az igazi, Moreno és Jordan nem voltak képesek teljes mértékben pótolni a Broncos hiányzó első számú futóját. Múlt heti zseniális TD-elkapása után Brandon Marshall újra villogott, kétszer találta meg az end zone-t az elkapó, összesen 69 elkapott yardot szerzett. A defense az első félidőben nem volt olyan domináns, mint az eddig megszokott volt tőlük, Brady-ék két touchdownt, és egy mezőnygólt értek el, a pass rush-t remekül semlegesítette a bostoni támadófal. A második félidőre visszatért a megszokott (ki hitte volna tavaly, hogy ilyen hamar ezt mondhatjuk a Denver védelméről?) dominancia, és csupán 4 first downt, és 0 pontot engedtek az ekkorra Matt Light LT-t nélkülöző Pats offense-nek. Még azt is el tudták viselni, hogy a punt return egység egy drive-on belül kétszer is ordas hibát elkövetve visszaadta a labdát a punttal arról már lemondani kényszerülő New Englandnek. A tárgyilagosság kedvéért meg kell említenünk, hogy Brady egyelőre nem igazán találja régi önmagát, főleg a hosszú passzoknál pontatlan, tőle igencsak szokatlan módon. Ettől függetlenül azért a New England offense még mindig a liga legjobbjai közé tartozik, őket így megfogni újabb derekas munka volt a védelem részéről. A mérkőzés rendes játékideje döntetlennel zárult, a hosszabbításban a szerencse a Broncos-nak kedvezett, ők nyerték meg a pénzfeldobást, és egy 11 play-es, 53 yardos drive végén Matt Prater 40 yardos mezőnygóljával behúzták a meccset. Érdekesség, hogy a Broncos a wildcat offense-t is alkalmazta, méghozzá igen eredményesen; csak az első drive-ban 38 yardot értek el ebből a formációból. Orton elmondása szerint a wildcat - vagy inkább wild horse használatának fő oka az volt, hogy teljesebb képet kapjanak a New England defense-e által a meccsen alkalmazott sémákról. A jövő héten hétfő esti rangadón játszik a Broncos a San Diego-val, ha ezt is behúzzák McDaniels fiai, akkor azzal hatalmas lépést tesznek az AFC West megnyerése felé. Azt már most kijelenthetjük, hogy hacsak 180 fokos fordulatot nem vesznek, ebben a harcban a Chiefs, és a Raiders nem fog részt venni, a másik két csapat között fog eldőlni a csoportelsőség kérdése.

Kansas City Chiefs
A Chiefs, amely utoljára 1977-ben kezdtek 0-5-el, még mindig keresi első győzelmét a szezonban. Ehhez az elmúlt fordulóban igen közel jutottak, de a Cowboys végül hosszabbításban kicsikarta a győzelmet. Mindkét csapat hibák tömkelegét követte el, a Dallas minden esélyt megadott a Chiefs-nek, hogy megnyerje a meccset. 13-szor dobtak rájuk zászlót, 90 yardot veszítettek a büntetésekkel, elejtettek egy puntot, kihagytak egy viszonylag közeli field goalt, és Romo is többször igen pontatlan volt. Mindezek ellenére a kansas-iek nem tudtak élni a lehetőségekkel, a hosszabbításban bár megnyerték a pénzfeldobást, a Dallas volt az, aki először pontot tudott szerezni az extra játékrészben. Miles Austin all-time Cowboys rekordot döntött 250 elkapott yarddal, két TD-t szerzett a lehető legfontosabb pillanatokban. Mind a kétszer Maurice Leggett - aki egyébként nem játszott rosszul - követett el ordas mistackle-t. A KC a második negyedben 10-0-ra vezetett már, mikor a Dallas első pontjait megszerezte egy 22-yardos Folk mezőnygóllal, ezután a Chiefs kihasználtatlan lehetőségeinek hála hagyta, hogy a Cowyboys felzárkózzon, sőt a meccs végén az egyenlítésért kellett küzdeniük. Cassellék ezt még megoldották, a meccsen másodjára TD-drive-ot - az elsőnél a szintén Patriots-import Mike Vrabel kapott el tőle nem szokatlan módon egy passzt az end zone-ban- sikerült vezetnie az ex-Patriots QB-nak, Dwayne Bowe kapta el passzát 4. és 7-nél 29 másodperccel a meccs vége előtt. Cassell és Bowe között ígéretes chemistry kezd kialakulni, erre talán lehet alapozni a jövőben offense szempontból. Amire viszont biztosan nem, az az évekig a Kansas City erősségének számító támadófal. Nagyon gyengén muzsikál ez a csapatrész, ráadásul a sérülések is tizedelik őket, Branden Albert LT-nek és Mike Goff RG-nek is el kellett hagynia a pályát a mérkőzés folyamán. Egyelőre nem tudni, hogy milyen komoly sérülésekről van szó, a csapat nem adott ki erre vonatkozóan információt, de sanszos, hogy mindkettejük jelentős időt fog kihagyni. Az OL gyengesége főleg a futójáték teljes hatástalanságában mutatkozik meg, a kezdő futó Larry Johnson 2,4 yardos átlagot hozott eddig. Egészen pontosan 316 napja nem nyert a csapat, sorozatban ez volt a 8. vereségük az Arrowheadben, amire még soha nem volt példa a csapat történetében. A Chiefs azért jobb csapat, mint amit a rekordja mutat, ez előbb-utóbb biztosan megmutatkozik győzelmekben is. Erre kiváló alkalom nyílik a jövő héten, amikor is a másik "indiános" csapathoz, a Redskins-hez látogatnak. A Washington jelenleg egyértelműen az NFC East leggyengébb csapata, őket meg lehet verni. Ha ez sikerül, talán még kilábalhat a gödörből a Chiefs csapata, ellenkező esetben komoly bajba kerülhetnek a Főnökök.

Oakland Raiders
7 punt, ugyanennyi first down. Röviden így lehetne jellemezni a Raiders támadójátékát a Giants elleni hétvégi meccsen. Se futásban, se passzban nem tudta felvenni a kesztyűt az NFL jelenleg talán legjobb csapatával a Raiders. Az offense - mondhatjuk szokás szerint - katasztrofális teljesítményt nyújtott, JaMarcus Russell bár nem volt olyan rossz, mint eddigi meccsein, nem is tudott semmilyen pluszt nyújtani. A támadófal ebben hatékonyan "segítette", hatszor sackelték az irányítót, háromszor el is veszítette Russell a labdát. A defense pedig képtelen volt lépést tartani a dinamikus Giants offense-zel. A várakozásoknak megfelelően a Chris Johnson, és a linebackerek által őrzött elkapókat vette célba Manning, illetve a félidőben helyette pályára lépett David Carr. Külön kuriózum, hogy ezen a meccsen mindhárom pályára lépett irányító 1/1-es választott volt valamikor a drafton, Carr 2002-ben a Houston, Manning 2004-ben a Chargers, Russell pedig jelenlegi csapata első választottja volt. Visszatérve a jelenlegi meccsre, a Giants offense vezéralakja a futó Ahmad Bradshaw volt, aki 11 futásból ért el 110 yardot és 2 TD-t, illetve egy 55 yardos elkapást is bemutatott a robbanékony running back. A kezdő RB-t, Brandon Jacobs-t szépen megfogta a Raiders, kevesebb mint három yardos átlagot tudott csak összehozni. Az a meccs igen korai szakaszában nyilvánvalóvá vált, hogy sok keresnivalója nem lesz a Raiders-nek, a 2. negyed közepén már 28-0-ra vezettek a new yorkiak. A Raiders mindössze egy elejtett punt miatti, a Giants red zone-on belüli kezdő mezőnypozíciónak köszönhetően tudott pontokat elérni, Michael Bush szerzett 5-yardos TD-t a második negyedben. A biztos győzelem tudatában a Giants nem is erőltette saroksérüléssel bajlódó kezdő QB-ja játékát a második félidőben, helyette a backup irányító, David Carr kapta meg a karmesteri pálcát, akinek vezetésével további 13 pontot tett hozzá a New York szerzett pontjaihoz. Érdekes kitérni arra a statisztikai tényre, hogy Manning és Russell első húsz meccse kísérteties hasonlóságot mutat passzpontosságban, és ratingben. Manning 51,5 százalékos pontossággal passzolt karrierje elején, Russell most 52,0-án áll, ratingje előzőnek 69,9, utóbbinak 70,5. Emlékezhetünk, hogy a kis-Manning évekig küzdött azzal a megállapítással, hogy érdemtelen volt az 1/1-re, és képtelen lesz bátyja nyomdokaiba lépni. Persze fontos különbség ő és Russell között, hogy Manninget olyan munkamorállal áldotta meg a sors Coughlin szerint, aminek köszönhetően iszonyatosan sok munkával sikerült kihoznia magából a benne rejlő potenciált. Ahhoz, hogy Russell is lemossa magáról az egyre inkább rákerülő bust-bélyeget, muszáj lesz ugyanilyen érett hozzáállást tanúsítania. Hogy ez meg fog-e valósulni, az nem csak Russellen múlik, nagy kérdés, hogy Al Davis vezetése alatt lesz-e még valaha komoly, átgondolt koncepció a csapat működését illetően. A 2003-as Super Bowl óta folyamatosan elhibázott döntések, és makacs ragaszkodás idejét múlt elképzelésekhez jellemzik a csapatvezetést. A reménysugár, amely a szezon első meccsén csillant fel a csapat szurkolói előtt, láthatóan nem volt több csalfa illúziónál. A 6. héten az Eagles érkezik a Coliseumba, élén a sérülése után bombaformát mutató Donovan McNabbel. Halvány esély van arra, hogy Chaz Schilens, Russell kedvenc WR-e visszatérjen a csapatba, hiszen a héten megkezdte az edzéseket a másodéves elkapó, illetve Robert Gallery, a támadófal kulcsfigurája is szépen gyógyul. Ha ők ketten vissza tudnának térni a kezdőbe, az minden bizonnyal komoly lökést adna a stagnáló támadójátéknak. Persze mondani se kell, így se a Raiders lesz az esélyes csapat az NFC East másik zászlóshajója ellen.

San Diego Chargers
A San Diego Chargers bye weeken volt az 5. héten. A Chargers eddig igen felemás csapat benyomását keltette, és ezt pontosan tükrözi 2-2-es mérlegük is. Bár sok sérülés sújtotta őket, ez nem lehet magyarázat arra a tényre, hogy a labda mindkét oldalán voltak olyan periódusok minden meccsen, amikor abszolút elvesztették a fonalat. Baltimore-ban a futás elleni védekezés mondott csődöt, a Pittsburgh ellen az offense vette ki a szabadnapot az első félidőben. A másik két meccsen, a Raiders és a Dolphins ellen is többször keltette gyenge csapat benyomását a San Diego. Maga a GM, A. J. Smith mondta, hogy néha igencsak puhán játszik csapata - ezen Shawne Merriman nyilvánosan megsértődött -, és rendkívül csalódott amiatt, hogy az érzése szerint playoff-kaliberű gárda nem játszik playoff-kaliberű futballt. A Broncos 5-0-ás kezdése igencsak feladta a leckét a Chargers számára. Bár a tavalyi 4-8-as kezdés után sikerült kiverekedniük a rájátszást, azért egy ilyen hajrát nem lehet minden évben végrehajtani. A hétfő esti MNF az AFC Westet hibátlan mérleggel vezető Broncos ellen igazi mérföldkő lesz a szezonban. Ha nem sikerült megcsípniük a Vadlovakat, akkor 2-3-ról már nagyon nehéz lesz visszakapaszkodniuk a divízió élére egy 6-0-ás csapat ellenében.

A hét támadójátékosa:
Kyle Orton megmutatta, hogy képes arra, amire az elit QB-k: hátrányból visszahozni egy meccset. Orton hiba nélkül játszott, az első félidő végén dobott Hail Mary játékban Randy Moss-nak dobott interceptionját nem lehet neki felróni. 48 passzából 35 lett sikeres, 330 yardot ért el, és 2 TD-passzt adott Brandon Marshallnak. Ami igazán szembetűnő volt, az az, hogy szinte mindig képes volt megtalálni azt az elkapót, akin a leggyengébb a coverage. Orton semmivel se nyújt rosszabb játékot, mint Cutler nyújtott, sőt bizonyos szempontból hasznosabban is játszik, hiszen az ő játékában abszolút nincsenek benne a Favre-szerű meggondolatlan interceptionök. Belegondolni, hogy mellé két elsőkörös picket is kapott Pat Bowlen tulaj a Chicago-tól, több, mint elgondolkodtató.

A hét védőjátékosa:
Furcsának tűnhet egy 44 pontot kapott defense-ből kiválasztani a hét védőjét, mégis Kirk Morrisonra esett a választásunk. Morrisonon abszolút nem múlt a vereség, 13 tackle-je mellé egy kikényszerített fumble-t is feljegyezhettünk neve mellé. Morrison egy jobb csapatban rendszeres Pro Bowl résztvevő lenne, sokadszorra bizonyítja, hogy igazán kiváló MLB.

A hét special teamere:
Shane Lechler, a Raiders egyetlen rendszeres Pro Bowlere ismét kitett magáért, 7 puntját 44,7-es átlaggal rúgta, 3-at helyezett be a Giants 20-sán belülre. Más kérdés, hogy ezzel se ment sokra a Raiders....