Heti Körkép - NFC, 2. hét

Folytatódik az egyes csoportok történéseit bemutató sorozatunk, ezúttal a 2. játékhét kapcsán olvashatjátok szerkesztőink gondolatait.

 

NFC South - Kocsis Gábor (gabokocka):

 

Eltelt két hét az alapszakaszból, ennek tükrében próbálok optimista és pesszimista hangvételű jóslatokba bocsátkozni az NFC déli csoportjával kapcsolatban:

 

Plusz

 

Atlanta Falcons: Tony Gonzalez tökéletesen illeszkedett be a Falcons támadógépezetébe, remekül érzi Matt Ryan passzait, akinél a szezon előtt jósolt visszaesés eddig nem jelentkezett, így a támadóegység továbbra is kiemelkedőnek mondható. A védelem is jobb a vártnál, Mike Peterson igazi playmaker, eddig all-pro szinten teljesít, bebizonyosodott, hogy nagyon jó döntés volt szerződtetni. Az első igazi rangadóját megnyerte a csapat a Panthers ellen a Georgia Dome-ban, bizakodva várhatják a folytatást még akkor is, ha a Patriots otthonába kell utazniuk a hétvégén.

 

Carolina Panthers: Bár második meccsüket is elvesztették a Párducok, játékban mindenképp előreléptek az Eagles elleni nyitómeccshez képest (mondjuk onnan a visszaesés lett volna a komoly bravúr). A futójáték működött, Jake Delhomme önbizalma helyreállt, ezt a több, mint 300 passzolt yardja mutatja, összesen majd 450 yardot termeltek a támadók a Falcons vendégeként. A védelem az elszenvedett 400 yard mellett azért két turnovert fel tudott mutatni, abból egyiket a saját endzone-juk előterében, biztos pontszerzéstől fosztva meg Matt Ryanéket. Jóval több van ebben a csapatban, mint amit eddig mutattak, idővel ennek ki kell jönnie, csak akkor már nehogy túl késő legyen.

 

New Orleans Saints: Drew Brees félelmetes formában van, játszi könnyedséggel szedte szét az Eagles egy héttel korábban parádézó védelmét. Persze ebben nincs semmi meglepő, ami viszont újdonságként hathat, az a futójáték sikeressége. Sean Payton szinte önmagát meghazudtolva nem szégyelli futtatni az órát, hosszú drive-okat vezetve csapata kikészíti az ellenfél védelmét. Mindezt Pierre Thomas és Jammal Brown nélkül, akiknek a visszatérése után még erősebb lesz ez az amúgy is rettegett offense. Ráadásul a Saints védelme kezd felnőni a támadókhoz, Darren Sharper fénykorát idézi, Jonathan Vilma is bizonyítja, hogy megérte elhozni New Yorkból, Sedrick Ellis pedig első körös DT-höz illően gyilkolja a futójátékot. Nagyon komolyan kell számolni idén a Szentekkel.

 

Tampa Bay Buccaneers: Sokáig nem lehetett tudni, hogy ki lesz a kezdő irányítója a Bucs-nak, így utólag azonban úgy tűnik jó döntést hoztak Raheem Morris-ék, amikor Byron Leftwich mellett tették le a voksukat. Leftwich második meccsén is jó teljesítményt nyújtott (persze akadtak hibái, de mindenképpen jobb játékkal rukkolt ki, mint amit sokan vártak tőle), ráadásul mindezt legjobb elkapója távollétében a futójáték totális csődje mellett. Van fantázia a támadójátékukban, a kérdés csak az, hogy ez mire lesz elegendő ebben az erős csoportban.

 

Mínusz

 

Atlanta Falcons: Mint ahogy korábban írtam, a védelem jobb a vártnál, de már messze nem tűnik olyan tökéletesnek, mint egy héttel korábban. A Panthers ellen mind a földön, mind a levegőben gondba kerültek jó párszor, kiderült, hogy egy igazi elit elkapóval nem tudnak mit kezdeni, Steve Smith a meccs jelentős részében bohócot csinált a secondary-ből (vasárnap bizonyos Randy Moss fogja tesztelni őket). Pería Jerry sérülése után komoly lyuk keletkezett a védőfal közepén, amit Trey Lewis-nak kellene betömnie, nem vagyok meggyőződve róla, hogy sikerülni fog neki.

 

Carolina Panthers: Addig nehéz lesz meccset nyerniük, amíg valamelyik csapatrész terített betlit mutat be minden mérkőzésen. A nyitó fordulóban a támadók dobták be a törülközőt az első drive után, most vasárnap a védelem gondolta úgy, hogy elég, ha pár play-re koncentrálnak, ami állandó, az a speciális egység szerencsétlenkedése. Azt talán már felesleges is megemlíteni, hogy Louis Leonard személyében egy újabb DT dőlt ki az egész szezonra, villámgyorsan össze kell kapnia magát a Párducoknak, különben nagyon hamar véget ér számukra a szezon érdemi része.

 

New Orleans Saints: A Saints-ről beszélünk, valahogy úgyis elszerencsétlenkedi a fontos meccseket a special team, vagy megsérül a fél csapatuk. Másképp nem nagyon tudom elképzelni, hogy ne jussanak nagyon messzire…

 

Tampa Bay Buccaneers: Hiányzik nagyon Monte Kiffin. Az általa dirigált védelemnek is volt alkalmanként gyenge napja, azonban a mostani Bucs D nem nagyon emlékeztet arra a csapatrészre, amelyik például Super Bowl győzelemhez segítette a franchise-t (azt leszámítva, hogy Ronde Barber az egyik CB). Jermaine Phillips hüvelykujj törése miatt idén már játszhat, Tanard Jackson még két meccsre el van tiltva, igen nagy a gond safety poszton és az a Giants látogat a Bucs otthonába vasárnap, amelyik a Cowboys picit veretesebb védelmét cincálta szét. Raheem Morris nincs irigylésre méltó helyzetben, nézegetve a sorsolást nem nagyon találom azt a mérkőzést, amelyiken esélyesnek kiáltanám ki őket.

 

 

NFC East - Hanó Péter (Peppers):

 

A Cowboys a Giants-szel találkozott az NFC East házi rangadóján és az előzetes várakozásoknak megfelelően nagyon izgalmas összecsapást láthattak a nézők. Tony Romo ezúttal nem nyújtott kiemelkedőt és egy nagy hibáját kegyetlenül kihasználta Bruce Johnson, aki két keresztező WR ellenére sem mozdult el a zónájából, Romo labdáját leszedve meg sem állt a célterületig. Eközben Eli Manning és fiatal elkapói, Mario Manningham és Steve Smith remekeltek, sok nagy és hasznos játékot mutattak be, együtt több, mint 280 yardot és 2 TD-t értek el. A Cowboys pedig megmutatta, hogy a Giants DL sem sebezhetetlen, Marion Barber és Felix Jones nagyon éltek az egész találkozón, de nem szabad a csapatoknak arra játszania, hogy talán egyszer gyengébb napot fog ki az Óriások védőfala.

 

A Philly az első forduló nagy győzelme után, most közel akkora vereségbe szaladt bele. A secondary nem tudta megállítani Brees-t, ám ez nem is lett volna akkora probléma, mert ez idén nem sok csapatnak fog sikerülni, ám a futás elleni védelem sem muzsikált tökéletesen, ez ami nagyobb aggodalmat okozhat a Sasoknál. McNabb még mindig sérült, Kolb pedig a sok passzolt yard és 2 TD ellenére sem tökéletes megoldás, kérdés, hogy Vick mit tud hozzátenni a játékhoz a 3. héten.

 

Javított a Redskins? Az eredményén mindenképp, a mutatott játék azonban nem volt túl meggyőző a Rams ellen. Az offense többször is járt ugyan az ellenfél célterületének közelében, ám vagy egy rizikós megoldás kudarca (Portis HB passz), vagy egyszerűen egy 3rd&out/4th&out végett nem sikerült touchdownt szerezniük a Rézbőrűeknek. A védelem egy nagy Steven Jackson futáson kívül viszonylag jól fogta a Rams kísérleteit, Bulger 125 yardja pedig nem egy lyukas secondary-ről árulkodik.

 

A hét támadója: Mario Manningham WR, NYG / Marion Barber RB, DAL
Ezen a héten több kiemelkedő teljesítményt láthattunk, de talán Barber remeklése a Giants védelem ellen és Manningham 150 elkapott yardja az, ami a „Legjobb” volt az előző fordulóban.

 

A hét védője: Kenny Phillips S, NYG
Nem bővelkedett a 2. játékhét nagy védekezésekben, kevés turnover és sack jellemezte a meccseket, a fiatal safety azonban 2 interceptiont is szerzett, mégpedig egy nem is rosszul passzoló csapat ellen.

 

A hét újonca: Bruce Johnson CB, NYG
Azt hiszem egyértelmű a választás, az újonc cornerback interception return TD-je a Dallas ellen egy jó helyezkedés után sokat ért a végén a New Yorknak, a többi rookie, pedig nem mutatott sokat az NFC Eastben.

 

A hét védelme: Washington Redskins
Nem volt egyszerű választani, ugyanis négy csapatból három sok pontot kapott, egy pedig nem nagy tűzerővel állt szemben, de a számok mindenképpen a ’Skins mellett állnak. Egy hosszú futáson kívül nem engedtek egyszer sem nagy play-t, fontos szituációban szereztek labdát, tehát összességében ők szerepeltek a legjobban a hétvégén.

 

A hét támadóalakulata: New York Giants
A Dallas remek futójátéka és a New York passzjátéka között kellett hezitálnom, de a Giants mellett tettem le a voksom. Mivel a Cowboys gyakorlatilag csak a futással tudott előrejutni, a Giants pedig a passzjáték mellett több, mint 100 futott yardot is fel tudott mutatni, így őket tartottam jobbnak a hétvégén, de az eddig mutatott teljesítmény az Óriások futóitól elég nagy csalódás.

 

A hét csapata:  New York Giants
Igazából csak a győzelmük miatt kapták meg ezt az „elismerést” az Óriások, közel ugyanolyan teljesítményt nyújtottak, mint a Dallas, de mivel az utolsó másodpercekben sikerült behúzniuk ezt a lélektani szempontból fontos mérkőzést, így mindenképpen ők voltak a hét legjobbjai.

 

A hét „kezdő 11-e”:

 

QB: Eli Manning (NYG)
RB/FB: Marion Barber (DAL), Felix Jones (DAL)
TE: Brent Celek (PHI)
OL: Cowboys OL (DAL)
WR: Mario Manningham (NYG), Steve Smith (NYG)

DE: Trent Cole (PHI), Phillip Daniels (WAS)
DT: Cornelius Griffin (WAS)
LB: Akeem Jordan (PHI), London Fletcher (WAS), Michael Boley (NYG), Quintin Mikell (PHI) /SS/
CB: Orlando Scandrick (DAL), Bruce Johnson (NYG)
S: Chris Horton(WAS), Kenny Phillips (NYG)

K: Lawrence Tynes (NYG)
P: Jeff Feagles (NYG)
KR: Ellis Hobbs (PHI)
PR: Antwaan Randle El (WAS)

 

Előrejelzés:

 

Gyakorlatilag mind a négy meccsen esélyesként lép pályára az éppen aktuális ellenfél ellen az NFC East. A Philly a Chiefs, a Dallas a Panthers, a Washington a Lions, a New York pedig a Buccaneers ellen játszik a 3. héten. Az ellenfelek gyakorlatilag vagy hullámvölgybe kerültek idén, vagy tavaly óta ott vannak, az NFC keleti csapatai, pedig nagy játékerőt képviselnek eddig, talán a Redskins mutatott eddig kicsit gyengébb formát, de a Detroit valószínűleg nekik sem lesz akadály. Nem lenne nagy meglepetés tehát, ha a forduló után az eredmény NFC East – Ellenfelek 4:0 lenne.

 

 

NFC North - Tóth László (Go Vikings!):

 

Továbbra sem sikerült gátat szabni a Lions nyeretlenségi sorozatának, így már 19 zsinórban elveszített alapszakaszbeli mérkőzésnél járnak (a rekordot a Tampa Bay Buccaneers tartja 26 vereséggel). Pedig jól indult a Vikingek elleni rangadó, a félidő vége előtt pár perccel még 10-0-ra vezettek, de Brett apóék állítottak párat a fogaskerekeken, és máris beindult a Viking gépezet, a vége 27-13 lett a Minnesota javára. A Lions védelem jól tartotta magát, de ilyen secondaryvel nem lehet lehozni egy meccset győzelemre, valamit ki kell találnia Jim Schwartznak és Gunther Cunninghamnek (főedző és defensive coordinator), mert a meccsek rendre rajtuk mennek el, Louis Delmas egymaga nem tud 4-5 másik ember helyett is játszani. A Chicago Bears a bajnok Pittsburgh Steelerst fogadta, és egy izgalmas meccsen be is gyűjtötte a győzelmet. Az "Acélosok" most nem játszottak túl acélosan, és a rúgójátékos, Jeff Reed mellett nyugodtan mutogathatnak a puhán játszó védelemre is az elszalasztott lehetőség miatt. A Bearsnél Cutler élt is a "nyomás hiányával", ha nyugodtan játszhat, akkor képes nagyon szép dolgokra, ezt most be is bizonyította. Sajnos a tavalyi remek futójáték már csak régi emlék Chicagoban, Cutler érkeztével Forte nagyon háttérbe szorult, ezen nem ártana változtatni egy kicsit... A védelem viszont foghíjasan is helytállt, bár Urlachert nem nagyon lehet pótolni, de most sikerült erőn felül teljesíteni, kellett a győzelemhez a védekezőfal jó munkája is. A hétvége nagy meglepetése a Packers hazai veresége volt, egy nem túl jó színvonalú mérkőzésen estek a Bengáli Tigrisek áldozatául - a támadófal megint kritikán aluli volt, és a védelem alighanem szabadnapot vett ki, mert a Cincinnati futója, Cedric Benson csúnyán bohócot csinált belőlük.

 

A hét legjobb támadója: Jay Cutler, a Bears irányítója. Passzai 71%-a célba talált, dobott két touchdownt érő passzt, és nem adta el a labdát. Mindezt a "ligaelitnek" tartott Steelers védelem ellen. Végig magabiztosan, jó vezérhez illően vezette csapatát, nyoma sem volt rajta a Packers elleni fiaskó hatásainak. Ha így játszik minden meccsen, a Bears rajongóinak még sok örömet okozhat.

 

A hét legjobb védőjátékosa: Chad Greenway, a Vikings linebackere. Teljesítményével kiérdemelte "a hét NFC védőjátékosa" címet is, karrierje során először. Háromszor is sikerült labdát szereznie a Lions ellen, két interceptionje mellé egy megszerzett fumble társult, és végig jól olvasta az ellenfél irányítójának, Matthew Staffordnak a játékát. Az NFC védőjátékosa címet Vikings linebacker utoljára 1996-ban érdemelte ki, akkor Jeff Brady is pont a Detroit ellen nyújtott remek játékával bizonyult méltónak erre az elismerésre.

 

A hét csalódása: A Packers védelme - egyszerűen nyoma sem volt a Bears ellen nyújtott parádés játékuknak, Barnett, Kampman nagyon nagy csalódás, a secondary pedig iszonyatosan hullámzó játékkal rukkolt elő. Ezt a teljesítményt jobb minél gyorsabban elfelejteni, és  hamar befoltozni a védelmet "elárasztó" réseket.

 

Újoncfigyelő: A Packers elsőkörös újonca, Clay Matthews megszerezte profi pályafutása során az első sack-et, de ezen kívül nem sok mindennel hívta fel magára a figyelmet. B.J. Raji most sem lépett pályára. Az ötödik körben választott támadófalember Jamon Meredith-t, aki eddig a practice squad tagja volt, leszerződtette a Buffalo Bills - ez akár még érzékeny veszteség is lehet, ha Chad Clifton, a Green Bay baloldali tackle-je sérülése miatt jelentős időre kiesne. Johnny Knox, a Bears újonc elkapója, megszerezte élete első touchdownját, Jay Cutler 7 yardos passzát kapta el az endzoneban. Percy Harvin sem volt rest, 5 elkapást jegyezhetett fel a Vikings színeiben, és neki is jutott egy TD-t érő átadás, ezzel jelenleg kettőnél tart.

 

Előretekintés: Az NFC North csapatai a héten az NFC West csapataival ismerkednek majd meg, kivéve a Detroit Lionst, akik a Washington Redskins gárdáját fogadják. Ha képesek egész meccsen azt a játékot produkálni, mint a Vikings elleni első félidőben, az Oroszlánok akár meglepetést is okozhatnak, e sorok írója például Detroit győzelmet vár (és ezzel megszakadna a rossz sorozatuk). A Chicago Bears Seattle-be látogat, és ha a támadók átmentik múlt heti formájukat a Qwest Field-i rangadóra is, újabb győzelmet könyvelhetnek el - a Seahawks offense nem túl nagy kihívás még a "Nagymedve" nélküli Bearsnek sem. A Green Bay Packers a St.Louis Rams ellen javíthat, és elnézve a Rams nem túl parádés játékát, erre jó eséllyel pályázhat is. Végül pedig essen szó a hét egyetlen olyan összecsapásáról, ahol két, eddig még veretlen csapat találkozik egymással: a San Francisco 49ers látogat a Minnesota otthonába. Ezzel a mérkőzéssel végre a Vikings is pályára lép otthon (eddig két idegenbeli meccsen vannak túl), és a nagy várakozás, a garantált teltház tudatában magabiztos, jó játékot várhatunk tőlük - persze a 49ers sem kocogni érkezik a Metrodome-ba.

 

 

NFC West - Kiss Ferenc (Fucu):

 

Ezen a héten is szerepelt a kínálatban egy csoportrangadó, amelyet a San Francisco nyert meg a Seattle ellenében. Az Arizona Jacksonville-be látogatott, hogy javítsa mérlegét, ami a keleti parti csapatok ellen elért győzelmeket illeti. A küldetést sikeresen teljesítették és győzelemmel térhettek haza. A St. Louis nem tudta megismételni tavalyi bravúros győzelmét a Washington ellen.

 

A hét legjobb támadó játékosa(i): Frank Gore (RB, 49ers), Kurt Warner (QB, Cardinals)
Egy támadóegység helyett két játékost emelnék ki, mint legjobb támadók. Kezdjük a San Francisco futójával. Gore először az első negyed végén egy 79 yardos futással, majd a második félidő legelső playében egy 80 yardos futással szerzett TD-t. Végül 16 labdaérintésből futott 207 yardot és 2 TD-t. Warner majdnem egy svájci óra pontosságával találta meg elkapóit a Jacksonville elleni találkozón. Végül 26 passzkísérletéből 24 ért célba és ezzel 243 yardot passzolt össze, valamint volt két TD átadása is.

 

A hét legjobb védelme: St. Louis Rams
Kicsit meglepő lehet ez a választás, de vállalom érte a felelősséget. A Rams idegenben játszott a Washington Redskins ellen és hiába nyerte meg a mérkőzést a hazai csapat, nem tudtak TD-t szerezni csupán három FG-t rúgtak be. Igaz a passz elleni védekezésük még hagy némi kívánnivalót maga után, ami nagyban köszönhető a pass rush hiányának, de a futás ellen jól teljesítettek (Portis 100 yard alatt maradt). 

 

A hét újonca: James Laurinaitis (MLB, St. Louis Rams)
Ezen a héten is a St. Louis Rams középső LB-e, teljesített a legjobban az újoncok közül. Igaz csapata ismét vereséget szenvedett, ezúttal a Washington Redskins-től idegenben, de a fiatal játékos ezúttal is a védelem középpontja volt. Laurinaitis összesen nyolc (hat solo) tackle-t szerzett. Ezek közül az egyik legfontosabb a negyedik negyed vége felé történt a Rams 3 yardosánál 4&1 szituációban sikerült Clinton Portis futását megfogni. 

 

Kórház a város szélén – rovat:
Az eheti rovat ismét nagyrészt a Seahawks-ról fog szólni. Ugye Hill több hétre kiesett, bár Tatupu tudta vállalni a játékot, azonban már az első negyedben le kellett jönnie, mivel rásérült az eddigi combhajlító problémájára. A védelemnél maradva Brandon Mebane szintén nem tudott pályára lépni sérülés miatt. Sajnos ez meg is látszott a futás elleni védekezésen. A támadóknál is történt sérülés, mégpedig Matt Hasselback szenvedett borda törést, amikor futva próbált TD-t szerezni, de ütközött Patrick Willis-szel. A St. Louis első körös választása, Jason Smith térd sérülést szenvedett, szerencsére a szalagok nem sérültek, így nincs szükség műtétre, de pár hét pihenő vár rá.

 

A hét Lufi-díjasa: Matt Hasselback (QB, Seattle Seahawks)
Most valószínűleg minden Seahawks drukker összeszorítja az öklét, de ez saját vélemény és nincs benne támadó szándék. No de ez a Lufi díj össze sem hasonlítható a múlt heti Incognito félével. Hasselback, ismétlem véleményem szerint, butaságot csinált, amikor a második negyed utolsó percében a San Francisco 4 yardosánál, megjegyzem 2&4-nél, megpróbált futva TD-t elérni (mivel nem volt szabad elkapója), de az 1 yardos vonalnál ütközött Patrick Willis-szel. Az ütés a felsőteste hátsó részét érte, mint fentebb írtam már bordatörést szenvedett. Tartom azon véleményemet, hogy ebben a szituációban, ha nem talál elkapót dobja át az endzone-on mivel ott volt még egy harmadik kísérlet is. Azt se feledjük, hogy tavalyi szezon második felét hátsérülés miatt kénytelen volt kihagyni és csak a training camp-re lett teljesen hadra fogható.


 
A hét jelenetsora:
Szerintem nem fognak elfogultsággal vádolni, ha kijelentem, hogy a hét jelenete az Arizona Cardinals nevéhez fűződik. Azon belül is Calais Campbell és Antrel Rolle teljesítményéhez. Történt, ugyanis, hogy a Jaguars elleni meccs második negyedében FG-t rúgott a hazai csapat, de Campbell (kihasználva 203 cm-es magasságát) blokkolta a kísérletet. A labda felfelé pattant és Rolle kezébe esett vissza, aki meg sem állt vele az end zone-ig.


 
A hét statisztikai érdekességei:
- A St. Louis csapatának, a tavalyi szezont is beleszámítva, ez volt zsinórban a 12. veresége.
- Steven Jackson a 17 mérkőzésén jutott 100 yard fölé futásban.
- 1950 óta Frank Gore az ötödik olyan játékos, aki ugyanazon a mérkőzésen két 70 yard fölötti TD futott.
- A Cardinals-nak 2004. november 7-e után sikerült újra nyernie a keleti parton, leszámítva a tavalyi Carolina elleni rájátszás mérkőzést.
- Kurt Warner 92,3%-os pontossággal tüzelt a Jags ellen és ezzel NFL rekordot állított be.
- A Seattle 11 idegenbeli alapszakasz mérkőzéséből 9-et veszített el.
- Patrick Kerney (DE, Seahawks) zsinórban az ötödik 49ers elleni mérkőzésen szerzett legalább egy sack-et.

 

Előretekintő - a hétvége meccsei:

 

Egy mérkőzést leszámítva NFC West – NFC North rangadókat láthatnak a nézők vasárnap. Az eddig két csoportgyőzelmet begyűjtő San Francisco Minneapolisba látogat, hogy megmérkőzzenek a Vikings-szel (és Adrian Petersonnal). A St. Louis és a Seattle hazai pályán játszanak. Előbbi az Aaron Rodgers navigálta Green Bay-t fogadja, míg utóbbi a Jay Cutler vezette Chicago-t látja vendégül. A vasárnap esti mérkőzésen (SNF) pedig az Arizona csapatához látogat a Peyton Manning által irányított Indianapolis.