Houston Texans [HOU]

Alapítás
2002
Liga
AFC
Divízió
S
Város
Houston, Texas
Stadion
NRG Stadium

Weboldal
http://www.houstontexans.com

Tulajdonos
Bob McNair
Főedző
Bill O'Brien
OC
George Godsey
DC
Romeo Crennell

Dicsőséglista

Super Bowl győzelmek száma: 0
AFC Championship győzelmek száma: 0
AFC South győzelmek száma: 2 (2011, 2012)
Playoff szereplések száma: 2 (2011, 2012)

Az alapítás

Houstonban volt már NFL alakulat 1960 és 1996 között játszott ott a Houston Oilers. Azonban 1995 végére egyértelművé vált, hogy az Oilers Nashville-be költözik, így a városban nem maradt professzionális futballcsapat. Egy üzletember, Bob McNair ragadta fel a kezdeményezést, hogy egy új egyesület alakuljon Houstonban (korábban megpróbált egy NHL csapatot is a városba vinni, sikertelenül). A terv sikerrel kecsegtetett, mivel a liga akkor 30 csapatból állt, és mindenki tudta hogy Cleveland hamarosan visszatér az NFL-be. Így 31 csapatos lett volna a liga, tehát logikus lett volna egy 32. alakulat belépése is. McNair erőfeszítése, úgy tűnt, hogy sikerrel jár, mivel 1997 októberében bejelentették, hogy egy fedett stadion fog épülni Houstonban, amely egyértelműen jelezte, hogy hamarosan újra visszatérhet a futball az USA negyedik legnagyobb városába.

1998-ban úgy látszott, hogy a terv füstbe megy, mert a hírek szerint a liga egy már létező csapatot akart Clevelandbe költöztetni, így az NFL 30 csapatos maradt volna, és már nem lett volna szükség Houstonra, de ezeket a híreket Paul Tagliabue, a liga komisszárja tagadta, és hamarosan Cleveland hivatalosan is megkapta az új csapat megalapításának jogát. Tagliabue bejelentette azt is, hogy 1999 áprilisában fognak dönteni az újabb csapat sorsáról. A helyzetet bonyolította, hogy Los Angeles is beszállt a versenybe, mely szintén NFL-csapat nélkül volt már 1995 óta. A liga elsőbbséget adott volna nekik, ha képesek finanszírozni az új stadion felépítését, de a város a feltételeket nem tudta teljesíteni. 1999. október 6-án Atlantában a liga csapatainak tulajdonosai 29-0 arányban megszavazták hogy a 32. NFL-csapat Houstonban alakuljon meg, valamint a városnak adták a 2004-es Super Bowl rendezési jogát is.

Innentől a dolgok felgyorsultak. Elkezdték kidolgozni a franchise imázsát, és fejlődési irányát. Ebben nagy segítségükre volt Charles Casserly, aki korábban a Wahington Redskins GM-je volt, a Houstonnál pedig alelnök és General Manager lett. 2000 tavaszán letették a Reliant Stadium alapkövét, amely a liga első mozgatható tetejű stadionja lett. Szeptemberre az is kiderült hogy a csapat neve Texans lesz. McNair megterveztette a logót is, egy bikafejet, amely erősen emlékeztet Texas állam zászlajára, mind színösszetételében, mind abban, hogy szerepel benne egy csillag, melynek öt ága a büszkeséget, bátorságot, erőt, tradíciót, és a függetlenséget jelképezi. Eldöntötték, hogy a sisak és a hazai mez is sötétkék lesz.

2001. január 21-én a Texans kinevezte head coach-nak Dom Caperst, aki 1995 és 1998 között a Carolina Panthers főedzője volt, majd két éven át a Jacksonville Jaguars defensive koordinátoraként dolgozott. A következő hónapokban kinevezték az edzői stáb többi tagját is. Májusban átdolgozták a liga csoportbeosztását. A Texans az újonnan megalakuló AFC Southba került, az Indianapolis, a Jacksonville, és a Tennessee társaságába. Öt hosszú év után, Houston kész volt visszatérni a ligába.

2002

2002-ben hivatalosan is megalakult a Houston Texans. Az expanziós drafton 19 játékossal töltötték fel keretüket, majd megkezdődött a free agentek leigazolása is. A „nagy” drafton elsőként választhatott a Texans, ők pedig behúzták a Fresno State irányítóját, David Carrt. Említést érdemel még a 12 választott közül Jabar Gaffney, aki azóta megjárta Philadelphiát, most pedig a Patriotsnál játszik. Hamarosan megnyílt az első training camp is, ahova 97 játékos ment el. Augusztus 24-én egy előszezonbeli mérkőzéssel felavatták a Reliant Stadium-ot is (a Texans 24-3-ra kikapott a Dolphinstól). 2002. szeptember 8-án pedig elérkezett a nagy nap: a Texans első tétmérkőzése, hazai környezetben, a Dallas Cowboys ellen. A mérkőzés álomszerűen kezdődött: alig telt el egy perc, és Carr egy 19 yardos TD passzt adott Billy Miller TE-nek. Egy Kris Brown által elér FG-vel pedig tovább növelte az előnyét a Houston. Bár a Cowboys 10 pont hátrányból is felállt, a negyedik negyedet 10-0-ra nyerte a Texans, így győzött. Azonban a csapat a következő 5 meccset elvesztette, és a Dallas legyőzésén túl csak három győzelmet tudott aratni az egész szezonban, így 4-12-es mérleggel zárt. A Pittsburgh elleni idegenbeli győzelmük azonban annyiban mindenképpen emlékezetes maradt, hogy az offense összesen 46 (!) yardot tudott termelni, ami a legalacsonyabb szám egy győztes csapatnál az NFL történelmében. A Pro Bowlra két védőjátékos, Gary Walker, és Aaron Glenn került be. A Texans sikertelenségének legfőbb oka az volt, hogy a támadófal gyakorlatilag semmilyen védelmet nem tudott biztosítani Carrnak, akit 76-szor sackeltek a szezon során (ligarekord). Az expanziós drafton megszerzett kiváló offensive tackle, Tony Boselli pedig a sérülése miatt soha nem tudott pályára lépni a Texansban.

2003

A következő szezon, ha nem is nagyon, de valamivel jobban sikerült, mint a 2002-es. A drafton az első körben behúzták a Texans ma talán legértékesebb játékosát, a Miami egyetem elkapóját, Andre Johnsont. A nyitómeccsen ismét sikerült egy meglepő győzelmet aratni a Miami ellen, ráadásul idegenben. Bár csak egy győzelemmel tudtak többet szerezni, mint 2002-ben, a mutatott játék jobb lett, és ez olyan eredményekben is megmutatkozott, mint a későbbi NFC bajnok Carolina elleni 14-10-es győzelem, vagy az, hogy csak hosszabbításban szenvedtek vereséget a későbbi Super Bowl győztes New England Patriotstól. Bár a Pro Bowlra ebben az évben senki sem került be a Texanstól, a running back Domanick Davist az év újoncává választották, így a csapat szurkolói nagy optimizmussal várhatták a 2004-es évet.

2004

A drafton az első körben a South Carolina cornerbackjét Dunta Robinsont választotta a Texans, aki bevált, hiszen őt is jelölték a „Rookie of the Year” díjra, bár azt később nem nyerte meg. A Texans viszont az előzetes optimizmushoz méltóan jó évet zárt, hiszen 7-9-es mérlegüknek köszönhetően először nem végeztek az AFC déli csoportjának utolsó helyén. Ebben az évben vitte véghez a Texans először azt a bravúrt, hogy két egymás utáni meccsen győzni tudjon, miután a harmadik héten a Kansas Cityt, a következő héten pedig az Oakland Raiderst verte a csapat. Ezt még egyszer sikerült megismételni, két csoportrivális, a Tennessee és a Jacksonville ellen (a Jaguars elleni 21-0 az első shutout volt a klub történelmében). Az utolsó forduló előtt pedig megvolt a lehetőség hogy a Houston 8-8-cal zárjon, ehhez csak annyit kellett volna tenni, hogy hazai pályán megverik az ekkor 3-12-vel álló Cleveland Brownst. Azonban ez nem sikerült, a Barnák 22-14-re nyertek, a Texans éve összességében mégsem volt sikertelen. Andre Johnson személyében először került be támadójátékosuk a Pro Bowl-ra.

2005

A 2004-es szezon csalódást keltő vége, és a szintén nem túl jól sikerülő 2005-ös előszezon ellenére sokan gondolták úgy, hogy most eljött az idő, hogy a Texans története során először rájátszásba jusson. A drafton összesen 6 játékost választott a Houston, az első körben a Florida State defensive tacklejét, Travis Johnsont. A szezont két vereséggel kezdte a csapat a Buffalo és a Pittsburgh ellen. Az offense játékának teljes csődje miatt még a harmadik meccs előtt kirúgták az offensive koordinátort, Chris Palmert. De az eredmények nem javultak, hat meccs után a Texans még mindig győzelem nélkül állt, és hamarosan már másokat is felelőssé kiáltottak ki: a GM Charles Casserlyt (a rossz draft miatt), a head coach Dom Caperst, és nem sokkal később már Carr képességeit is megkérdőjelezték, akit amúgy a rossz támadófal miatt rengeteg labdaveztésbe hajszoltak bele az ellenfél védői. Az első győzelmet a hetedik meccsen aratta a Houston a Cleveland ellen, azonban ezt a sikert egy újabb hat meccses vereségsorozat követte. Egyes összeesküvés-elméletek szerint a Texans a szezon második felében már „direkt vesztett”, hogy ezzel megszerezhesse a jövő évi első draft pickjét. Ennek bizonyítékát látták sokan az utolsó heti San Francisco-Houston meccsben is, amit a liga két legrosszabb mérlegével álló csapata vívta, és ezért gúnyosan el is nevezték Bush-Bowlnak (akkoriban egyértelműnek látszott hogy a draft elsőszámú választottja Reggie Bush lesz). A Texans itt is kikapott (20-17) így utolsók lettek a ligában, és a szurkolók bánatát talán az sem enyhítette, hogy a kick returner Jerome Mathis bekerült a Pro Bowlra.

2006

Az offseason sok változást hozott a Texansnál. Egy nappal a San Francisco-i szezonzáró után Dom Caperst, és az edzői stáb nagy részét kirúgták. Charles Casserly is lemondott. Az új főedző a Denver Broncos korábbi offensive koordinátora, Gary Kubiak lett. A drafton elsőként választhatott a Texans, és mindenki azt várta, hogy azt a Reggie Busht fogják választani, akit a draft egyértelműen legnagyobb sztárjának tartottak. Néhány szurkoló azt remélte, hogy esetleg behúzzák Vince Youngot, ezzel konkurenciát teremtve Carrnak, de a Texans valódi döntése mindenkit meglepett: már egy nappal a draft előtt bejelentették, hogy a North Carolina State DE-jét, Mario Williamset választják. A szurkolókat dühítette a döntés, a média pedig minden idők legnagyobb hibájának nevezte Williams draftolását. A második körben az Alabama egyetem LB-jét, DeMeco Ryans-t húzta a Texans, aki később az év újonc védőjátékosa lett. A szezont ismét rosszul kezdte a Texans, első győzelmüket csak a negyedik héten aratták a Miami ellen. Ezen kívül még öt győzelmet arattak, így 6-10-es mérleggel ismét utolsók lettek az AFC déli csoportjában. Szinte az összes újonnan draftolt játékos jól teljesített, különösen Ryans, és a TE, Owen Daniels. A szezon fénypontjai közé tartozott, hogy a Jaguarst oda-vissza elverte a Texans, és hogy sikerült győzelmet aratni a későbbi bajnok Indianapolis ellen is. Andre Johnson 103 elkapásával ligaelső lett, és ez újabb Pro Bowl részvételt eredményezett neki. Viszont David Carr folyamatos rossz teljesítményei egyértelművé tették, hogy nem lesz képes a csapat vezérévé válni.

2007

Március 21-én bejelentették, hogy a Texans leigazolta az Atlanta Falcons csereirányítóját, Matt Schaubot. Másnapra kiderült, hogy ő lesz 2007-ben a kezdő QB, Carr-t pedig kirúgták (ő két héttel később a Carolina Panthershez csatlakozott). A draft első körében a Texans ismét egy védekező falembert húzott, Amobi Okoyét, aki a maga 19 évével a draftok történelmének legfiatalabb játékosa lett. Az új szezont a Houston álomszerűen kezdte, az első héten a Kansas City (20-3) majd a Carolina (34-21) ellen is győzni tudtak, ezzel az előző szezon utolsó két meccsét is beleszámítva új franchise-rekordot állítottak fel egymás után elért négy győzelemmel. Ismét felerősödtek azok a hangok, amelyek a Texans első playoff-részvételét hirdették. Azonban a következő 6 meccsből csak egyet nyert meg a csapat, így a szezon felénél 3-5-el álltak, és a playoff-remények is elúsztak. Nem szabad azonban elmenni amellett, hogy a Texanst különösen sújtották a sérülések: Schaub és Andre Johnson hét, Dunta Robinson pedig kilenc meccset volt kénytelen kihagyni, a center Steve McKinney pedig már a szezon elején kidőlt. Mindezek ellenére a Texans történetének legjobb szezonját produkálta, 8-8-as mérleggel zárt, otthon csak két vereséget elszenvedve, de sokat elmond az erőviszonyokról, hogy még így is csak utolsó lett a bombaerős AFC Southban (ebből a csoportból három csapat is bejutott a playoffba). Andre Johnson karrierjének legjobb évét zárta a sérülése ellenére is TD-k számát tekintve (8). DeMeco Ryans kezdőként pályára lépett a Pro Bowlon, Mario Williams 14 sackjével pedig klubrekordot állított fel, amivel mellesleg az AFC-ben is első lett, de talán még többet jelentett neki, hogy sikerült legyőzniük a Reggie Bushhal felálló New Orleans Saintset. Ezzel méltó választ adott azoknak, akik minden idők legrosszabb hibájának nevezték a draftolását az azóta nem sokat nyújtó Bush-sal szemben.

2008

A Texans a draft első körében a Virginia Tech támadó falemberét Duane Brownt választotta. A harmadik körben pedig azt a Steve Slatont húzták, aki a szezon során több mint 1200 yardot futott, yard/futás átlaga pedig 4.8 lett. Az előszezont 2-2-es mérleggel zárták. Szeptember elején az Ike hurrikán elérte Houstont, és megrongálta a Reliant Stadium tetőszerkezetét, emiatt a Texans második hétre tervezett Baltimore elleni meccsét elhalasztották. A kényszerpihenő és az, hogy a Houston első három meccsét idegenben volt kénytelen lejátszani, egyaránt hozzájárult ahhoz hogy négy meccs után még győzelem nélkül álltak. A szezon első győzelmét a Miami elleni hazai meccsen szerezték, ahol Matt Schaub három másodperccel a találkozó vége előtt futott egy 3 yardos, mérkőzésfordító TD-t. Ezt a Detroit legyőzése követte, ezután pedig jött a Cincinnati elleni meccs, ahol a Texans történetének legnagyobb arányú győzelmét aratta (35-6). Ezután viszont három vereség következett, ami a Houston mérlegét 3-7-re módosította, így a Tennessee és az Indianapolis révén nagyon erős AFC Southban a csapat helyzete ismét reménytelenné vált. A szezon viszont még tartogatott emlékezetes pillanatokat. A Texans történetének leghosszabb, négymeccses győzelmi szériáját produkálta, ebbe a sorozatba beletartozott a Jacksonville elleni Monday Night Football mérkőzés, ami az első volt a klub hét éves történetében, valamint az alapszakasz-győztes Titans elleni siker. Az utolsó fordulóban a Chicago ellen elért győzelem szertefoszlatta a Medvék playoff-álmait, a Houston pedig 2007-hez hasonlóan ismét 8-8-as mérleggel zárt, harmadik helyen végezve az AFC déli csoportjában. A Pro Bowlon három játékos; Andre Johnson, Mario Williams, és Owen Daniels vett részt.

2009

A Texansnak, az elmúlt két év 8-8-as mérlege után elsődleges célja volt a védelem megerősítése. Elküldték a defenzív koordinátor Richard Smitht, a helyére Frank Bush került, aki az elmúlt két évet is Houstonban töltötte már. A drafton az első körben a USC kiváló linebackerét, Brian Cushing-ot választották, majd a második körben Connor Barwin DE-t a Cincinnati egyetemről.
A szezont egy vereséggel kezdték, az újonc irányító, Mark Sanchez vezette New York Jets-től kaptak ki. A 6. hétig egy győzelmet egy vereség követett. Utána a San Franciscot és a Buffalot verte a csapat, a bye week előtti héten szoros meccsen 3 pontos vereséget szenvedtek a Coltstól, de így is 5-4-es mérleggel térhettek a pihenőre. A byet követően a három csoportrivális következett, ahol minden meccsen fájó vereséget szenvedtek. A mérlegük 5-7-re esett vissza és elúszni látszott a szezon. Azonban a következő három meccsen legyőzték a Seattle, St. Louis és a Miami gárdáját. Ezekkel a sikerekkel sikerült visszatérniük a PO-ért vívott küzdelembe, ha győznek az utolsó héten és a többi meccs is kedvezően alakul a számukra, akkor a franchise történetében először jutottak volna a rájátszásba.  Az utolsó fordulóban a már biztosan a rájátszásban lévő New England volt az ellenfél. A 3. negyedre 14 pontos hátrányba kerültek, azonban remek teljesítménnyel a 4. negyedben ledolgozták hátrányukat és 34-27-re megverték a Patriots csapatát.
Azonban hiába a nagy hajrá, mégsem sikerült rájátszásba jutnia a csapatnak, de megszerezték történetük első pozitív mérlegű szezonját (9-7) és második helyen végeztek csoportjukban. Emellé Brian Cushing megkapta az év újonc védője címet. A Pro Bowlon öten is képviselték a csapatot: az irányító, Matt Schaub, aki a meccs MVP-je is lett, az elkapó Andre Johnson és a védelemből Mario Williams, Demeco Ryans és Brian Cushing.

2010

2009-ben a csapat épphogy lemaradt a PO-ról, így 2010-ben nem lehetett más célja Gary Kubiak főedzőnek, minthogy rájátszásba vezesse csapatát. A védők Frank Bush első éve alatt remek fejlődést mutattak, így már úgy tűnt, hogy minden a helyén van Houstonban a sikerhez. A támadók oldalán azonban egy kis változás következett be, Kyle Shanahan elhagyta a csapatot és a Washington offenzív koordinátora lett, helyére Rick Dennison érkezett.
A drafton az első körben a secondaryt próbálták erősíteni, az Alabama cornerbackjét, Kareem Jacksont húzták, majd a második körben Ben Tate RB érkezett. Steve Slaton 2009-ben nem tudta megismételni rookie teljesítményét, ezért keresett erre a posztra Rick Smith GM egy új embert.
Az Auburn futója azonban sérülés miatt IR-re került, de a kezdő futónak mégsem Slaton-t nevezték meg, hanem a 2009-ben UDFA-ként megszerzett Arian Foster lett a befutó.
Az első héten a Coltsot fogadta a Texans. Foster impozáns játékának köszönhetően (231 futott yard, 3 TD) legyőzték a csoport legnagyobb esélyesét. A bye weekig ismét remekül teljesített a csapat, 4-2-vel mehetett a pihenő hétre. Ahogy 2009-ben, úgy ebben az évben sem jött jókor a szünet, 4 vereséget szenvedtek el egymás után és a védelem is egyre gyengébb teljesítményt nyújtott. A passz elleni védekezésben a liga leggyengébbje volt a Texans. Majd egy kicsit fellélegezhetett a csapat. A 12. héten a Titans gárdáját fogadták, a Tennessee irányítója az újonc Rusty Smith volt, aki gyakorlatilag a meccs emberévé tette az egész évben szenvedő Glover Quin-t 3 labdaeladásával. A csapat 20-0-ra nyert és ismét felvillant a remény, azonban következett egy újabb 4 meccsen át tartó nyeretlenségi sorozat. Az utolsó héten a Jacksonville ellen hazai pályán megszerzett győzelemmel zárta a 2010-es szezont a Houston, amelynek sokkal nagyobb reményekkel vágtak neki. Végül 6-10-es mérleggel a csoport 3. helyét szerezték meg, és a secondary botrányos teljesítménye a DC, Frank Bush állásába került. Emellett voltak kitűnő egyéni teljesítmények is, Arian Foster, a liga legjobb futója lett (1616 futott yard, 16 TD; 604 elkapott yard, 2 TD), a FB, Vonta Leach társaságában képviselte a csapatot a Pro Bowlon.

 

2011
A PO-ba jutás nem várathatott tovább magára. Az alapszakasz még épp hogy befejeződött, már fel is vették defensive koordinátornak a Dallas volt főedzőjét, Wade Philips-t. A Texans védelme egyúttal átváltott 3-4-es sémára, amihez behúzták a draft első körében DE-nek J.J. Wattot, valamint a második körben az OLB Brooks Reed-et. Az új felállás miatt Mario Williams-t és Connor Barwint OLB-nek képezték át, de a védelem megerősítése itt nem állt le. A secondary-be érkezett a Bengals CB-je Jonathan Joseph, valamint a Bears safety-je Daniel Manning.
A védelem feljavítására fordított energia kifizetődött. A Houston PO esélyes csapathoz méltóan játszotta végig a szezont. Bár Schaub és Cushing a szezon közepén végleg kiestek a játékból, a Texans továbbjutása nem volt veszélyben. A védelem a csapatkapitány nélkül is dominált, a támadósort pedig magabiztosan vezette az ötödik körben draftol T.J. Yates. Az alapszakaszt 10-6-os mérleggel fejezték be. Ezzel divízió bajnokok lettek a Manning nélküli AFC South-ban, és történelmük során először rájátszásba jutottak. 
Az első PO meccsükön a Bengals remek statisztának bizonyult a könnyed 31-10-es Texans győzelemhez, ahol Yates rekordot állított fel egy majdnem 12 perces drive-val, illetve az újonc J.J. Watt szerzett TD-t egy 29 yardos pick6-el. Ezzel az első PO-ba jutás után rögtön megvolt az első PO győzelem is.
A következő körben a Baltimore várt a Houstonra. A mérkőzést végül, ha nem is könnyen, de a Ravens nyerte 20-13-ra. A Houston védelme nem bírt a Ravens támadóival, T. J. Yates pedig elkövette az összes újonc hibát. Ennek ellenére a Houston történelme legsikeresebb szezonját produkálta. A Pro Bowl-ra Jonathan Joseph, Chris Myers és Duane Brown, valamint az egész houstoni edzői stáb kapott meghívást.

2012
A houstoni szemszögből remek 2011-es évre alapozva kellett tovább építkeznie a csapatnak. Több meghatározó játékossal – Matt Schaub, Arian Foster, Duane Brown – is új szerződést kötöttek, viszont a védelem vezére, DeMeco Ryans egy harmadik körös draft cetliért cserébe az Eagles-höz igazolt. A draft első körében behúzták OLB-nek az Illinois DE-t, Whitney Mercilust, tovább erősítve a védelmet. A későbbi körökben, mint kiderült, csak kiegészítő embereket sikerült szerezni. Ezidáig sem Ben Jones, sem DeVier Posey, sem pedig Keshawn Martin nem kapott nagyobb szerepet. A támadósort sikerült nagyrészt egyben tartani, szóval a Houston célja a ’12-es szezonra ismét a PO-ba jutás volt.
A szezon remekül kezdődött a Texans-nak. A bye weekig egy 6-1-es mérleget hoztak össze úgy, hogy a pihenő előtt 43-13-ra verték a Ravens-t. A szezont végül 12-4-el fejezték be, ismét Divízió bajnokként. Cushing ezúttal sem úszta meg sérülés nélkül, a 9. héten kényszerült a pálya szélére keresztszalag szakadással. Csapat-rekordot jelentő 8 játékos kapott meghívást a Pro Bowl-ra: LT Duane Brown, RB Arian Foster, WR Andre Johnson, CB Johnathan Joseph, DE J. J. Watt, C Chris Myers, QB Matt Schaub és G Wade Smith.
A rájátszásban az előző szezonhoz hasonlóan a Bengals-t kapták. A mérkőzést végül – Andy Dalton rengeteg hibájának köszönhetően – a Houston nyerte 19-13-ra. A következő körben a New England várt a Texans-ra. Az intenzív passzjátékokkal és Tom Brady no-huddle offense-ével a houstoni védelem nem tudott mit kezdeni, és a Patriots könnyedén, 41-28-ra győzött. A kiesés ellenére ismét remek szezont produkált a rengeteg csapat rekordot megdöntő Texans. J. J. Watt kapta a legjobb védőjátékosnak járó díjat, miután NFL rekordot jelentő 20.5 sacket ért el, valamint 16 pass deflection-t hozott össze. 

2013
Az elmúlt években masszív csapatot építettek Houstonban, egyes szakértők Super Bowl-ba jutást jósoltak nekik a következő szezonban. A csapatépítés folytatódott, szerződették a veterán Ed Reedet, Connor Barwin pedig követte Ryans-t Philadelphia-ba. Barwin pótlását házon belül oldották meg, Brooks Reed remekül teljesített az előző idényben, viszont sokan úgy gondolták, szükség lenne még egy elkapóra tehermentesíteni Andre Johnsont-t. Ennek megfelelően a draft első körében kiválasztották a Clemson harmadéves elkapóját, DeAndre Hopkins-t, a második körben pedig érkezett D. J. Swearinger, aki a két veterán, Manning és Reed mellett is egyből kezdőnek számított.
A szezon az elvárásoknak megfelelően kezdődött. Az első játékhéten 28-7-es hátrányból fordítva verték meg a Chargers-t 31-28-ra. A következő héten kínkeservesen, hosszabbításban verték a Titans-t, innentől kezdve pedig elindultak a lejtőn, és egy meccset sem nyertek a szezonban. Matt Schaub karriere legrosszabb szezonját produkálta, nála több pick6-et nem dobott senki a szezonban. A 6. héten a Rams ellen meg is sérült, de a helyére beálló T. J. Yates sem jelentett megoldást. A következő héten már a harmadik számú QB, a helyi egyetemről UDFA-ként érkező Case Keenum kezdett. A Kansas elleni szoros vereség (16-17) ellenére Keenum jól játszott, és bár a bye week után Schaub már játékra készen állt, Kubiak úgy döntött Keenum marad a kezdő. A 9. héten a Colts-ot fogadták. Keenum az első félidőt kettő passzolt TD-vel, a Houston 21-0-ával zárta. Sima meccsnek tűnt, a szurkolók kezdhettek reménykedni, viszont a félidőben Kubiak mini-szívrohamot kapott, kórházba került, ami a csapatot olyan szinten sokkolta, hogy nem tudták lehozni a második félidőt, és végül 28-24-re kikaptak. Keenummal a következő négy meccset sem sikerült megnyerni, a 14. héten pedig Schaub visszakerült a kezdőbe, viszont a formája továbbra is kritikán aluli maradt.
A hátra lévő meccseiket sorra elvesztették, a mérleg 2-14 lett, ami a legutolsó csapattá tette őket. Kubiak és szinte a teljes edzői stáb menesztése elkerülhetetlen volt. A főedzői posztot Bill O’Brian kapta, aki a Penn State egyetem főedzői posztját hagyta ott, de előtte a Patriots irányító edzőjeként is dolgozott. Defensive coordinatornak érkezett Romeo Crannel. A tragikus szezon után az új edzői stáb javulást hozhat a csapat játékában. A játékos állomány adott, csak arra van szükség, hogy Cushingot végre elkerüljék a sérülések (ezt a szezont se tudta befejezni, a 6. héten szenvedett sípcsonttörést és térdszalag szakadást ugyanazon a lábán), és egy megbízható irányító vegye át Schaub helyét, aki egy 3. körös draft cetliért cserébe a Raiders-hez szerződött. Mindenesetre innen már csak felfelé vezet az út.

 

2014

A Draftig nagyobb játékosmozgás nem történt; O’Brien a stábot próbálta összeállítani. Javarészt a Penn Sate-ről hozta el egykori munkatársait, viszont úgy döntött, támadókoordinátort nem alkalmaz, ezt a posztot ő fogja betölteni. A Drafton az 1/1-es cetli birtokában nem a legfontosabb poszt betöltését választották, és nem irányítót draftoltak, hanem Jadeveon Clowney személyében egy OLB kelt el először. Clowney már az első meccsen megsérült (MCL szakadás), így az első szezonja ment is a kukába, irányító pedig csak az 4. körben érkezett. Az irányító kérdés végül egész szezonban megoldatlan maradt - érkezett Ryan Fitzpatrick, aki a szezon feléig kezdő volt, Yates Atlantába ment, Keenumot cutolták, és megszerezték cserének Ryan Mallettet, aki O’Briennel dolgozott a Patriotsnál. 
A szezonnak úgy vágtak neki, hogy ha három győzelmet szereznek, már előrébb lépnek az előző szezonhoz képest viszont ebben a csapatban több volt, és a szezon elején ezt meg is mutatták. Az első és a második játékhéten a kemény védelem és a nagyon jól működő futójátéknak köszönhetően legyőzték a Washington és az Oakland csapatá majd a bye weekig 5 vereség mellett 2 győzelmet szereztek. A vereségek legfőbb oka, hogy a secondary a mélységi passzokat képtelen volt levédekezni, illetve ha a futást meg tudták állítani, Fitzpatrick nem tudta vezetni a csapatot. Ennek megfelelően a pihenő hét után már Ryan Mallett volt a kezdő irányító. Játéka bíztató volt, 2 TD-vel és egy INT-tel fejezte be a meccset, a Houston pedig megverte a Browns-t. A következő héten viszont megint kikaptak, Mallett pedig egész szezonra kidőlt. Úgy tűnt Fitz élni tud második esélyével, ugyanis 6 TD passzának köszönhetően elpusztították a Titans-t 45-21-re. A hátralévő négy meccsből hármat behúztak, viszont a 15. héten a Colts ellen Fitzpatrick eltörte a lábát, és a helyére beállt Savage is lesérült a meccs végére. Az utolsó két találkozóra visszahozták Keenumot, akivel meglepetésre legyőzték a Ravens-t, ezzel életben tartva PO esélyeiket de hiába verték meg az utolső héten a Jax-et, nem jutottak rájátszásba. A 9-7-es mérleg a legtöbb Texans szurkoló elvárásait felülmúlta.
Bill O’Brien első szezonja remekül sikerült, a szezon vége felé egyre több sikeres trükkös játékot vetett be, a secondary pedig „megtanult” rendesen védekezni, végül O’Brien második lett az év edzője szavazáson.
A szezon során sok játékostól láthattunk kiváló egyéni teljesítményt, legfőképp a hátsó körökben draftolt vagy UDFA-ként érkező játékosok tűntek ki, viszont a legnagyobb teljesítményt (talán az egész NFL-ben) J.J. Watt nyújtotta. Eddig is a legjobb védőjátékosok között tartották számon, ebben az évben viszont felülmúlta minden eddigi szezonját. Még a preseasonben egy 100 milliós szerződést írt alá, így sokan úgy gondolták, kicsit hátradől majd és visszavesz a tempóból. Ennek éppen az ellenkezője történt, ő volt az, aki a hátán vitte a csapatot az egész szezonban, és mivel O’Brien már TE-ként is játszatta, 3 elkapott TD-t is jegyzett. A teljes 2014-es teljesítménye: 78 tackle, 20,5 sack, 5 total TD 4 forced fumble 1 interception 10 pass deflection 1 safety. Ezzel kiérdemelte, hogy karrierje során másodjára lehessen az Év védőjátékosa, viszont az MVP szavazáson második lett Aaron Rodgers mögött. 
Sajnos az irányító kérdés még mindig a levegőben lóg, így nem lehet meghatározni, mire lehet képes a csapat 2015-ben, viszont egy jó drafttal és Clowney felépülésével harcban lesznek a rájátszásért.

2015

Az uborkaszezon megint a staff átrendezésével kezdődött. George Godsey, aki addig irányító edző volt Houstonban, ezután támadó koordinátori teendőket is ellátott. Godsey azelőtt O’Brien asszisztense volt a Patriotsnál. A Draftig több változás is történt a keretet illetően. Chris Myers tizenegy év után elhagyta a csapatot. Miután szerződése lejárt, nem tudott megegyezni a csapattal, és mivel a training camp végéig nem sikerült csapatot találnia, visszavonult. Helyét Ben Jones vette át center poszton. Ryan Fitzpatrick egy csere útján a Jets-hez került, a Texans pedig leigazolta Brian Hoyert. Ezzel az irányító kérdés még nem dőlt el, sőt, az egész szezon erről szólt…
A Drafton az első játékos, akit a Houston kiválasztott Kevin Johnson CB lett. A második az ILB Benardrick McKinney, harmadik a WR Jaelen Strong. A három említett játékoson kívül csak a hatodik körben kiválasztott DT Christian Covington kapott nagyobb szerepet a szezonban.
Tavasszal az HBO a Texans-t választotta Hard Knocks című sorozatának alanyaként, így ezen a nyáron láthattuk, hogyan készül fel a Houston az elkövetkezendő szezonra és megismerhettük közelebbről a játékosokat és az edzőket.
O’Brien a kezdő irányító kilétét az első alapszakasz meccsig titkolta. A teljes offseasonben versenyeztette a játékosokat, és a végén is nehezen döntött. Savage még nem volt opció, és mivel az utolsó előszezon meccsen megsérült a válla, IR-re tették. Mind láthattuk a HK-ban, ahogy O’Brien közli Mallett-el és Hoyerrel, hogy utóbbi lesz a kezdő, mégpedig a kiegyensúlyozottsága miatt. Ez a kiegyensúlyozottság vezetett oda, hogy Hoyer a szezon első meccsének első passzából INT-et dobott, a következő támadásra pedig már Mallett állt a center mögé. O’Brien döntésképtelensége az irányítóknál megpecsételte az egész szezont, és oda vezetett, hogy a Houston lett az első csapat az NFL-ben, amelyik 5 különböző kezdő irányítóval rájátszásba jutott. Voltak kiemelkedő egyéni teljesítmények a csapatnál a szezon során. Watt továbbra is a legmagasabb színvonalon játszott. Hopkins képes volt még tovább fejlődni, és a harmadik legtöbb elkapott yardot hozta a 2015-ös szezonban. Foster folytatta a sérülései sorát. Még a TC elején elszakadt a combhajlítója, amit műteni is kellett, ezért a szezon elejét ki is hagyta. Az 5. heti Colts elleni meccsen már pályára léphetett, viszont a 7. héten a Miami ellen elszakadt az achillese, így számára véget is ért a szezon, valamint a houstoni karrierje, mivel szezon végén felbontották a szerződését. Az irányító-keringő volt viszont a leglátványosabb. Mallett ugyanis három meccsig tudta megőrizni helyét, mivel az Atlanta elleni vereség alkalmával már Hoyer fejezte be a meccset. És bár a következő héten a Colts ellen még ő kezdett, a meccs elején kapott egy ütést, amiért le kellett mennie egy játékra, Hoyer azonban olyan jól helyettesítette, hogy pályán maradt meccs végéig (Mallett pedig egész meccsen sisakban duzzogva várta, hogy visszamehessen a pályára). Hoyer maradt a kezdő a további meccsekre, Mallett pedig olyannyira megsértődött ezen, hogy a 7. héten a Miami elleni meccsre való utazás során „elaludt”, így nem érte el a csapat gépét. Két nappal később Mallettet kivágták. Csereirányítónak leigazolták a korábbi texant, T.J. Yates-t. Hoyer, ahogy érezte egy kicsit a bizalmat, egészen biztatóan játszott. A Bengals elleni meccs végén viszont megsérült, így azon a meccsen újra bemutatkozhatott Yates. A következő heti Jets elleni meccset is ő játszotta végig. Ezután Hoyernek három meccsen keresztül sikerült egészségesnek maradnia, de a Pats ellen megint megsérült, helyére, a sérült (ez már ironikus) Yates-t helyettesítő Brandon Weeden érkezett. Weeden magabiztosan hozta az átlagon aluli teljesítményt, de azt legalább rendesen. Hoyer az utolsó héten, a Jax elleni győzelem alkalmával tért vissza. A csapat mérlege, csakúgy, mintazelőtt, 9-7 lett, viszont ez most nem csak csoport győzelmet, de rájátszást is eredményezett.
A Wild Card körben a Kansas City várt a Houstonra. Mivel Hoyer egészséges volt, akár bizakodhattak volna is a drukkerek, de hamar kiderült, nincs miért. A Chiefs egy 30-0-s kiütéssel búcsúztatta a csapatot a rájátszástól. A vereség csúnya volt, a csapat viszont mutatott szép és ígéretes teljesítményeket a szezon során. DeAndre Hopkins ennyi irányító mellett is 111 elkapásból 1521 yardot és 11 TD-t termelt, mindössze egy fumble mellett. Cushing végre végig tudta játszani a szezont, és 110 tackle-t hozott össze. Clowney 13 meccsen lépett pályára, és 40 tackle mellett 4,5 sacket is összehozott, de a breakout szezon még várat magára. Mercilus viszont pont ezt hozta, 52 tackle mellett 12 sackel végre felnőtt valaki Watt mellé, és az egyik legveszélyesebb fegyver lett a védelemben. Az újoncok, Kevin Johnson és McKinney sikeresen beépültek a csapatba, hosszú távon számíthatnak rájuk. A legfontosabb, akit ki kell emelni, az ebben az évben is JJ Watt. A szezont, hol törött kézzel, hol porckorong-sérvvel, de végigjátszotta. 76 tackle, 17,5 sack, 3 kierőszakolt fumble és 8 levédekezett passz ismét hozzásegítette őt az Év Védője díj elnyeréséhez, immáron harmadjára. Már negyedik éve sorozatban kerül Pro Bowl-ra viszont az utóbbit sérv műtétje miatt ki kellett hagynia. Ha egészséges, ha nem, ez az ember az NFL legjobb védője. EGY(!) megbízható irányítóval, és potensebb támadó játékkal talán tovább is mehetnének a Wild Card körnél. Az irányító kérdés megoldása nem várathat tovább magára…


A csapat főedzői

Dom Capers (2002-2005)
Gary Kubiak (2006-2013)
Bill O’Brien (2014-)