J. Dee

Köszi szépen a válaszokat! Sejtettem azért, hogy nem lehet ezzel megfogni őket.
Tipikus egyébként, feleségem marosvásárhelyi, 10 éve jár/járunk haza (amikor épp van járat) repülővel, sose volt semmi, mióta a gyerekkel megyünk, ez a 4. út, Pestről még sose ment el időben a gép, de ez volt eddig a legdurvább, eddig 30-60 percek voltak.
Közben landoltak, feleségem most írja, hogy valaki rágyújtott a wc-n, örülök, hogy nem a mi gyerekünk bírta a legrosszabbul a késést. 😀

Szerkesztette: J. Dee

Sziasztok,
adott a következő szituáció: a papíron 7.00-kor Marosvásárhelyre induló Wizzair gép 1,5 órája nem indul, az utasok azóta a repülőn dekkolnak (köztük a feleségem a 2 éves gyerekünkkel). Az ok az, hogy a célállomáson köd van. Csakhogy az a köd nem csak úgy hopp odakerült, már a beszálláskor nyilvánvaló volt, hogy nem fog felszállni a gép, de azért nyilván feltoltak mindenkit. 2 éves gyerekkel egy 45 perces repülő út még nem vész (ennyi lett volna), de így, hogy azóta ülnek a gépen, már totál szétesett. Tudom, ez egyéni szoc problem, csak ez a háttere, hogy miért rugózok ezen, így nyilván kicsit nagyobb az érzelmi töltet mögötte. Azt értem, hogy a ködről nem tehetnek, de az normális, hogy így is feltolnak mindenkit a gépre, és ott rohadnak a tervezett 45p helyett minimum 1,5-2 órával többet? Gondolom így kevesebbet kell fizetni a Wizzairnek. Kérdésem, hogy ilyenkor van értelme reklamálni/panaszt tenni bárhol is?
Köszi

Sziasztok. Nem nagyon szoktam írni, csak olvasni a fórumot, de most úgy gondoltam, hogy itt van helye egy személyes történetnek a témában. Kis bepillantás a helyzetbe, meg igazából nekem hátha segít leírni, mert nehéz felfogni ezt, mikor nem csak a híradás jön, hanem konrkét érintettség van.
Szóval van egy ukrán ismerősünk, feleségem előző munkahelyén voltak kollegák, egy nagyon jó fej srác, igazából ezért is maradt fent a kapcsolat. Nem nagyon közeli ismerős vagy ilyesmi, időnként beszéltünk az elmúlt években. Nemrég volt az esküvője, a felesége 5 hónapos várandós. Nyilván az utóbbi hetekben egyre többet beszéltünk. Pár napja írta, hogy a jelenlegi munkahelye kiviszi a céget Spanyolországba Kijevből, és aki a céggel tart azokat át is költözteti. Úgy döntöttek, hogy ők is inkább mennek, vasárnap ment volna a gép.
Csütörtökön arra ébredtek hajnalban Kijevben, hogy robbanások vannak, azzal telt a nap, hogy próbálták elhagyni a várost, de du még mindig csak 500 méterre voltak, olyan szinten állt minden. Este 8-kor az alábbiakat írta:

“We are now leaving Kyiv, on the city border. still immerse traffic, however we are moving at least. We hear a lot of explosions behind. We left the bus and went on foot about an hour. Tania’s uncle was closer to the city border. We are now in his car.”

Ma reggel írt újra, azóta ugye kijött, hogy nem hagyhatják el 18-60 év közötti férfiak az országot.

“Hi, we just passed Rivne. The traffic is ok. We decided to go to Uzhgorod. We have enough gas to get there. This is close to several borders and seems to be the safest place. I’m not a army warrior, you know, however I am running away while others, same young men as me stand their ground. Men in Kyiv are being given weapons just for showing ids if there is no criminal history. They will defend. Most of all I can’t stand I’m running away and I’m acting as a coward. But for now the decision has been made, so I have to stick to the plan and I have to take care of the family. I don’t want to think a lot because I have to be calm and conscious. We just drive. I understand that we are still able to go, because others stand their ground until death. I can’t throw this away from my mind.”

Biztos sokan úgy vannak vele, hogy gyáva, meg harcolnia kellene, de én tökre megértem, és vszeg pont ugyanezt tenném, ha a családomról lenne szó. Az egész azért annyira sokkoló, mert egy olyan családról van szó, mint mi. Ha ez itt történne, most én menekülhetnék ugyanígy a feleségemmel, meg a 1,5 éves fiammal, miközben ki tudja, hogy besoroznak-e, és ez itt történik tőlünk egyáltalán nem messze. Egyik nap még hétköznapi gondjaid vannak, mi van a melóban, dackorszakos a gyerek stb, másnap meg ott kell hagynod mindent és azon őrlődni, hogy mész a frontra vagy “gyáva” módon a családodat mented. Nekem még mindig felfoghatatlan.
Sorry a személyes hangvételért, csak nehéz feldolgozni.

Szerkesztette: J. Dee

Sziasztok!

Lágyéksérv műtéthez (laporoszkópos) tudtok ajánlani jó orvost?
Feleségemet kellene műteni, de korábbi kórházi tartózkodásai során elég borzasztóan bántak vele és traumatizálták, ezért próbálunk ajánlás alapján olyan orvost keresni, akiben meg tudunk bízni (főleg emberi szempontból).
Köszönöm

A streamek mellett valaki nem talált véletlen olyan oldalt, ahol vissza lehet nézni az összes eseményt teljes egészében?
Már nincs meg a link, de 4 éve létezett ilyen, ahova folyamatosan kerültek fel a véget ért események jó minőségben, kommentár nélkül.

Sziasztok. Nem nagyon szoktam írni, csak olvasni a fórumot, de most úgy gondoltam, hogy itt van helye egy személyes történetnek a témában. Kis bepillantás a helyzetbe, meg igazából nekem hátha segít leírni, mert nehéz felfogni ezt, mikor nem csak a híradás jön, hanem konrkét érintettség van.
Szóval van egy ukrán ismerősünk, feleségem előző munkahelyén voltak kollegák, egy nagyon jó fej srác, igazából ezért is maradt fent a kapcsolat. Nem nagyon közeli ismerős vagy ilyesmi, időnként beszéltünk az elmúlt években. Nemrég volt az esküvője, a felesége 5 hónapos várandós. Nyilván az utóbbi hetekben egyre többet beszéltünk. Pár napja írta, hogy a jelenlegi munkahelye kiviszi a céget Spanyolországba Kijevből, és aki a céggel tart azokat át is költözteti. Úgy döntöttek, hogy ők is inkább mennek, vasárnap ment volna a gép.
Csütörtökön arra ébredtek hajnalban Kijevben, hogy robbanások vannak, azzal telt a nap, hogy próbálták elhagyni a várost, de du még mindig csak 500 méterre voltak, olyan szinten állt minden. Este 8-kor az alábbiakat írta:

“We are now leaving Kyiv, on the city border. still immerse traffic, however we are moving at least. We hear a lot of explosions behind. We left the bus and went on foot about an hour. Tania’s uncle was closer to the city border. We are now in his car.”

Ma reggel írt újra, azóta ugye kijött, hogy nem hagyhatják el 18-60 év közötti férfiak az országot.

“Hi, we just passed Rivne. The traffic is ok. We decided to go to Uzhgorod. We have enough gas to get there. This is close to several borders and seems to be the safest place. I’m not a army warrior, you know, however I am running away while others, same young men as me stand their ground. Men in Kyiv are being given weapons just for showing ids if there is no criminal history. They will defend. Most of all I can’t stand I’m running away and I’m acting as a coward. But for now the decision has been made, so I have to stick to the plan and I have to take care of the family. I don’t want to think a lot because I have to be calm and conscious. We just drive. I understand that we are still able to go, because others stand their ground until death. I can’t throw this away from my mind.”

Biztos sokan úgy vannak vele, hogy gyáva, meg harcolnia kellene, de én tökre megértem, és vszeg pont ugyanezt tenném, ha a családomról lenne szó. Az egész azért annyira sokkoló, mert egy olyan családról van szó, mint mi. Ha ez itt történne, most én menekülhetnék ugyanígy a feleségemmel, meg a 1,5 éves fiammal, miközben ki tudja, hogy besoroznak-e, és ez itt történik tőlünk egyáltalán nem messze. Egyik nap még hétköznapi gondjaid vannak, mi van a melóban, dackorszakos a gyerek stb, másnap meg ott kell hagynod mindent és azon őrlődni, hogy mész a frontra vagy “gyáva” módon a családodat mented. Nekem még mindig felfoghatatlan.
Sorry a személyes hangvételért, csak nehéz feldolgozni.

Szerkesztette: J. Dee

Köszi szépen a válaszokat! Sejtettem azért, hogy nem lehet ezzel megfogni őket.
Tipikus egyébként, feleségem marosvásárhelyi, 10 éve jár/járunk haza (amikor épp van járat) repülővel, sose volt semmi, mióta a gyerekkel megyünk, ez a 4. út, Pestről még sose ment el időben a gép, de ez volt eddig a legdurvább, eddig 30-60 percek voltak.
Közben landoltak, feleségem most írja, hogy valaki rágyújtott a wc-n, örülök, hogy nem a mi gyerekünk bírta a legrosszabbul a késést. 😀

Szerkesztette: J. Dee