Hungarian Bill

Vègül nem is jön, köszöni az èrdeklődèst de más lehetőséget keres (szvsz Lions vagy mi) illetve mèg az lehet hogy visszavonul.
dande2

Korrekt, hogy nem várta meg a meccs félidejét ezzel. Minden ilyen döntést csak üdvözölni tudok.

Számomra a mai meccs, és az elmúlt kb 3 szezon meg nem énekelt hőse Aaron Kromer támadófaledző. Elképesztő, milyen egységet rakott össze az évek alatt, most pedig a Heinz Field történetében rekordott döntött a csapat a legtöbb, ellenfél által elért futott yard tekintetében. Két csere OT-vel.

Szoval akkor kell fosni barkitol?

| Vannak hibak es koztuk nagyok is es az elszalasztott lehetoseg a legnagyobb. De fosni nem kell a tobbiektol, meg akkor sem ha termeszetesen ki is tud kapni a csapat. |
no

Igen!
Helmut Zimmer

kitol?
no

Saját magunktól.

7-3. Igazából még mindig pont annyira vagyunk jó csapat, amennyire a mérlegünk mutatja. McD a héten Bradyt megpróbálta megcinkelni, ehhez képest most az offense 40+ pontot tett fel az eredményjelzőre. A defense meg olyan, amilyen. Mondhatjuk, hogy Coleman nagyon jót tett a csapatnak, de leginkább Shavers lehet köszönettel neki.

Csak hogy legyen egy kis pozitívum a D oldalról is: Bishop nagyon-nagyon szépen fejlődik.

ST előtt is le a kalappal, rég voltak a speckósok ennyire tényezők.

Lesz még ilyen meccsünk meg olyan is, legközelebb a Texans elleni csütörtök esti rangadó. Ott van miért visszavágni.

Allen úgy döntött, ha már 6-7 éve sem voltak elkapói, akkor ő is az akkori önmagát hozza a pályára.

most fog megjavulni a passzjáték érzem
ThySoul

Ehhez azért az időjárásnak is lesz egy-két szava; 30 km/h-s szél és havazás jelenleg az előrejelzés az Orchard Parkba. Biztos ami biztos Hardman és Gabe már az aktív rosteren, előbbi valószínűleg csak a visszahordásoknál lesz faktor.

De mivel latatlanul irom ezert visszakerdezek, ki az a csapat aki uthenger?
no

Nincs úthenger csapat, nemcsak az AFC-ben, de ligaszerte sem. A tavalyi KC sem volt úthenger, hiába volt sokáig tökéletes a mérlege, érezhetően döcögött addig, míg egy akkor nagyon jó formában lévő Bills teljesen megérdemelten helyretette. Majd utána még közel volt ehhez jópár csapat.

A Pats mérlege csalóka, de elvitathatatlan, hogy Vrabel nagyon erősen a kezébe vette a gyeplőt, és ismételten bizonyítja, hogy a legjobb edzők között van kultúraépítés terén. Egyébként ha valamiben, akkor ebben McDermott vele egy szinten van. A gond az, hogy a kultúra már kiépült, és már régen nem az a szerencsétlen kiscsapat vagyunk, amellyel mindenki szolidaritásból szimpatizál. Itt már eredmények kellenének. Az NFL-ben főleg jelen van a ciklikusság, az egyszer fenn, egyszer lenn jó esetben (dinasztiák) hosszabb ideig van fenn, rossz esetben pedig ott van a Browns. Komolyabb visszapattanások viszont elkerülhetetlenek.

Azért is baj, amit az FO most játékospolitika címén művel, mert pont ahhoz a gépezethez nem adsz hozzá semmilyen erőforrást, amelynek az alap alkatrészei adottak, és adottak is maradnak még jópár évig. Van egy potenciális HOF irányítód a pályafutása csúcsán, egy zseniálissá érett futód, aki emellett még nagy munkabírású is, passz és futásblokkban is ligaelit támadófalad, egy szintén szintet lépett TE-d, aki valszeg a rookie szerződése után is marad (saját draftoltak mind megfizetésre kerülnek), egy gond van, de az óriási; ligaszinten rengeteg középszerű elkapód van. Megkockáztatom, hogy a PO-drought időkből egy Lee Evans vagy egy Stevie Johnson röhögve hozná az 1500+ yardos szezonokat, és nem azon kellene vakarnunk a fejünket (ahogy Helm is írta), hogy a megváltóként draftolt elsőkörös elkapónknak meglesz-e a 600 yardja a szezon végén úgy, hogy egy Josh Allen dobálja neki a labdákat. És akkor körömrágva várjuk a régi-új csodafegyvert, Gabe Davist, hogy épüljön már fel, mert neki még van valamilyen kialakult kémiája Allenel.

Ehelyett öljük az erőforrásokat a védelembe, továbbá posztromantikus vágyaktól vezérelve reménykedünk abban hogy Milano vagy Poyer újfent All Pro formát hoz (spoiler: nem fognak).

Nehéz ezt megélni, mert még mindig a liga nagyrésze cserélne velünk, és mi is tudjuk, hogy milyen, amikor szopóágon voltunk majdnem 20 évig. De mégis azt mondanám, hogy ez egy rosszabb állapot. Olyan ez, mint amikor randizol valakivel, tudod jól, hogy nem te vagy az egyetlen, de folyamatosan kapod a pozitív jeleket, és úgy érzed, hogy pusztán a személyiségeddel megoldod, hogy révbe érj. Aztán pedig csodálkozol azon, hogy valaki elvitte az orrod elől a csajt, mert ő felismerte, hogy konkrétan mi is az amire vágyik.

Szerkesztette: Hungarian Bill

Na ha 15 pontot le tudtunk dolgozni a Ravens ellen az utolsó 5 percben, akkor elviekben 16 ponttal sem kellene hogy gond legyen 33 perc alatt.

Just Coleman things...

A tévé nem közvetíti. Hol lehetne megnézni? Előre mis köszi!
Buffalo Bill

Ha van német RTL-ed, akkor ők élőben adják.

Hamlin orvosai ebben a pillanatban tartanak sajtótájékoztatót. Gyakorlatilag megerősítették a korábban elhangzottakat.

Damar először írásban tudott kommunikálni, az első kérdései közt szerepelt, hogy megnyertük-e a meccset. 😊

Úgy néz ki, az agyműködése teljesen helyreállt, és bár korai még bármit is kijelenteni, de jelenleg nagyon jó esélyei vannak a teljes felépülésre!

Azt hiszem, ezekre az infókra nagyon szüksége volt nemcsak a csapatnak, de az egész ligának is.

Mikor Mularkey idején megszerettem a Billst a kétezres évek közepén (jóformán akkor még semmit sem tudva az NFL-ről), akkor már volt egy csoportrivális, akinél volt egy Tom Brady nevű csávó. Róla már akkor azt pedzegették, hogy egyértelműen HOF-matéria, és még mindig a karrierje elején van. Aztán ahogy haladtak az évek előre, a Bills egy alsó-középkategóriás csapat maradt sokáig, a NE pedig szinte mindig elvert minket Bradyvel az élen. Mikor nagy nehezen sikerült elverni, akkor az volt a mi Super Bowl-győzelmünk, utána lehetett már bármilyen a mérleg. Minden egyes meccsen csak jobban és jobban utáltam, és alig vártam, hogy visszavonuljon, mert el nem tudtam képzelni, hogy eligazol New Englandből. Aztán egyszer csak elhagyta az AFC Eastet, megkönnyebbültünk mindannyian, hogy a nemezis már nem tér vissza.

Aztán most, amikor már 99,9%-ra vehető a visszavonulása, valamiért mégis hiányérzetem lett. Mert bármennyire is utáltuk, az vitathatatlan, hogy ezt a sportot nagyon kevesen, sőt, talán senki nem vette annyira komolyan, illetve rendelt alá neki mindent, mint TB12. Még egy kicsit szerepet is játszott abban, hogy jobban megszerettük ezt a játékot itt Magyarországon. A jelenlegi, kiforrott Josh Allennel szemben megnéztem volna párszor, epikus csaták lehettek volna. Na de majd Maddenben.

Remélem, hogy a sportág legnagyobbja megtalálja a számítását a pályán kívül is. Bármihez is kezd az életben, abban én biztos vagyok, hogy ugyanakkora odaadással fogja azt is csinálni, mint amennyire átszellemülten űzte ezt a sportot évtizedekig.

Bills-drukkerként nem mondom, hogy egy élmény volt, de sok sikert a GOAT-nak, és biztos vagyok benne, hogy ha civilben visszatér bármilyen minőségben Buffalóba, nem dildót, és ülve hugyozós transzparenseket fog kapni, hanem a TISZTELETET, ami egyértelműen kijár neki!

Megtört a Pats-hegemónia, az AFC East győztese a Buffalo Bills! 😊

Nincs akkora katarzis, mint a 3 éve, mikor visszatértünk a PO-ba, de azért mi Bills-drukkerek már nagyon régóta vártunk erre a pillanatra is. 😊

Egyre jobban össze van gyurmázva ez a csapat, sok örömünk lesz még benne! 😉

Folyt. köv. a PO-ban!

Ha már kicsit a közmédiát ekézzük, itt az újabb gyöngyszem:

Wide right, Music City Miracle, Hail Murray, 0:13... Valahogy ezeknél mind mi vagyunk annak a bizonyosnak a rossz oldalán.

Az offseason során az volt a kommunikáció, hogy ez a csapat úgy lett megerősítve, hogy a KC-t legyőzze. Ez részben összejött, de amikor a legjobban kellett volna, akkor csődött mondott a terv.

Lehet itt hosszabbítás-reformért kiáltani, de addig, amíg egy csapat 13 másodperccel a vége előtt a saját 25 yardosáról FG-távig jut, addig felesleges mindezt. Sajnos a védelemről se az fog megmaradni, hogy ligaelit, mert egy ligaelit védelem nem csinál ilyet. Fraziertől lehet, hogy akkor is el kéne köszönni, ha nem neveznék ki főedzőnek. Nagy koponya, és a játékosok is imádják, de valamiért ezeken a meccseken rendre csődöt mond a védelem.

Mindegy is, egy valami biztos; a Super Bowl-ablak még csak most nyílt ki, most már csak toldozni-foltozni kell az esetleges lyukakat a rosteren. Josh Allen személyében pedig egy olyan embere van ennek a franchise-nak, akire évtizedeket várni kellett: VEZÉRE, csupa nagybetűvel. Egy ilyet kérünk a védelembe is!

Szar ez, meg szívet döfködő, de ezek még jobban össze fogják rántani a csapatot.

És persze gratuláció a KC-nek, eddig is tudtuk, hogy aki SB-t akar nyerni az AFC-ből, annak őket kell megverni továbbra is. Viszont abban is biztos vagyok, hogy nem ez volt az utolsó rájátszásbeli meccsünk. 😉

Sajnos tegnap nem láttam a meccset, így maradt az összefoglaló.

Komoly bajban lennék, ha arra kéne válaszolnom, hogy a nők agyának működését, vagy a kedvenc NFL-csapatom öltözőjében lejátszódó folyamatokat értem-e jobban.

szvsz az, hogy még mindig nincsen semmi konkrétum az nem sok jót sejtet. remélem tévedek.
peach

Elam tweetelt nemrég Hamlin állapotáról:

Our boy is doing better, awake and showing more signs of improvement. Thank you God. Keep the prayers coming please. All love 3!

— Kaiir Elam (@kaiirelam5) January 5, 2023

A lényeg, hogy ébren van és tovább javul az állapota! Közben látom, hogy a csapat is tweetelt, hasonlóan pozitív hírekről beszámolva.

Emlékszem, hogy mekkora árnyékot vetett erre a franchise-ra, hogy Kelly óta nem volt egy olyan irányító, akivel nemhogy az AFC-döntő, de már a PO-ba jutás is messzemenőkig sikersztori lett volna. Főleg a 2004 utáni bő évtized volt egy folyamatos, kínzó rémálom, amiből azt hittük, sosem fogunk felébredni. Volt itt JP Losman, Trent Edwards, T-Mobile, EJ Manuel, Orton, Fitzmagic. Mondjuk utóbbi kettőt én pont csíptem, mert pont ahogy a nagy játék, úgy a fejvakarás lehetősége is megvolt bennük. Pont mint abban a srácban, akit draftoltunk a Wyomingról. Mondtak róla mindent, hogy 1/1 lesz, azt is, hogy csiszolatlan, de magasan van a plafonja, meg azt is, hogy egy ordas nagy bust lesz. Beane rámutatott, és azt mondta, hogy te leszel az, aki ezt a franchise-t fel fogja emelni. Mire ez a srác - aki már gyerekkorában megismerte a kemény munka fogalmát a családi gazdaságban - beleállt ebbe, és szép lassan elkezdte felépíteni magát. Fegyverekkel már akkor sem látták el, az első évében semmiképp. Aztán jött a második éve, jött John Brown elsőszámú (!) elkapónak, és Beasley pedig a slotba. És ennyi, oldd meg. Josh pedig megoldotta. Persze továbbra is voltak fura döntései, hajmeresztő labdavesztései, de azt már a nagy játékaiból is lehetett érezni, hogy ez a srác valóban különleges. Aztán jött a 2019-es Hálaadásnapi meccs a Cowboys ellen, ahol életében először játszott úgy egy meccsen, hogy abba senki sem köthetett bele. Nekem ez a meccs már csak azért is emlékezetes, mert ott kattant át nálam valami, még az adott play is megvan; 7-7-es állás, 4th&1, Dallas 30-asán, kb 2:15 volt hátra a félidőből. Ha nincs meg, ott simán gazdát cserélhetett volna a momentum. De meglett, mert Josh nagyon akarta, és addig nyomta magát előre, míg meg nem lett a first down. Utána pedig kitört belőle az állat, ahogy belőlem is a TV előtt. Érdemes megnézni azt a playt, mert szerintem ez volt az első Josh Allen-trademark move. Aztán persze követte jó sok. 😊 Persze, korábban is voltak látványos megoldásai, úgy ugrált át védőket, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, de ez a fenti play jól tükrözte azt a rögös utat, amíg ő a középsuliból eljutott az NFL-be.

Kétségtelen tény, hogy az, hogy a hajnali pillanatáig eljutott, nem egyedül Josh Allennek köszönhető. Rengeteg mentora, fegyverhordozója, támogatója volt abban az időszakban, amikor folyamatosan csiszolódott az a gyémánt. És ő is a legjobb közösségben van, mert egész WNY imádja, mivel mindent megtestesít, amitől piedesztálra emelik az embert. Ez a kapocs pedig nemcsak a pályán, de a pályán kívül is szembetűnő.

Előbbiből adódóan jelenleg Josh Allen a Buffalo Bills, és a Buffalo Bills pedig Josh Allen. Ez utóbbiért pedig végre megkapta, amit maximálisan megérdemelt. Most a vezetőségen a sor, hogy megteremtse számára azokat a feltételeket, amik teljesülése esetén még egy polccal feljebb teheti önmagát és a csapatát is. Ne legyen kétségünk afelől, hogy ha valaki, akkor erre ő egész biztosan készen áll.

Szívmelengető, hogy ez a szörnyű eset mennyire összehozta az NFL közösségét. Twitteren mindegyik csapat logója Hamlin 3-as mezszáma, a stadionok kivetítőin kívánnak mielőbbi jobbulást, stb. Állítólag a meccs alatt az ESPN közvetítői stábja is nagyon emberi volt, főleg Ryan Clark korábbi Steelers safety.

A Hamlin alapítványának szánt felajánlások összege már ha minden igaz, átlépte az 5 millió dollárt.

Nincs egyébként fejlemény az állapotáról, és a kórház sem tervez hivatalos közleményt kiadni egyelőre. Éjjel, miután az értékei normalizálódtak, mesterséges kómába helyezték, elviekben 24-48 órán belül szép lassan és fokozatosan megpróbálják ébreszteni.

Az, hogy a meccs a héten nem kerül már lejátszásra akkor eldőlt, mikor a csapat egy része visszarepült Buffalóba. Mindenki másképp dolgozza fel ezt a helyzetet, van aki a családjával akar lenni és van aki minél közelebb Hamlinhez. Ilyen volt Diggs, aki kért egy uber-fuvart a kórházhoz, aztán pedig nagy nehezen, a biztonsági személyzet hozzájárulásával léphetett be a kórház területére.

Klassz csapat vagyunk,klassz edzői stábbal. Nehéz lesz ezek után a folytatásra koncentrálni, rengeteg fiatal játékosunk van, de ez most óriási próbatétel a veteránjainknak is. Mindenesetre Hamlin felépülésével mi már megnyerjük a magunk Super Bowl-ját.

Negyedikre se jött össze. Elképzelhető volt ez a forgatókönyv? Teljes mértékben. Hittünk benne, hogy most összejön? Én egy picivel jobban, mint az előző alkalmakkor, a többiek nevében nem tudok nyilatkozni. Szar most minden? Nem jobban, mint tavaly ilyenkor. Fáj, hogy megint szájbavágtak minket? Annyira nem, már megszoktuk.

Lehet bírózni, de felesleges. Ide is és oda is tévedtek. Nyilván a spot kérdéses volt annál a besült negyediknél, de erre fogni nem lenne elegáns ezt a vereséget. Ez a meccs egy pillanatig nem volt a kezünkben, ahhoz túlságosan hektikus és kapkodó volt mindkét oldalon, és ezeket a meccseket egész egyszerűen az dönti el, hogy ki nyugszik le hamarabb, ki nem pörgi túl. Természetesen az, aki már többször is volt ilyen helyzetben. Nem véletlen, hogy bármennyiszer vertük meg őket, végig kontrolláltuk az órát, magabiztos előnyünk is volt, és ha hagytuk is őket levegőhöz jutni, csak annyira, hogy épphogy ki tudjanak bukkanni a víz alól megnézni, hogy van-e bármilyen esélyük. Akkor nem volt, mert mindig vissza lettek nyomva.

Mélyebb elemzésekbe a meccsel kapcsolatban én nem szeretnék belemenni, majd itthon és kint is elmondják a szakik, hogy megint óriási outcoach volt, McDermott-tal nem lesz Lombardi, Kincaid jelenleg inkább bust mint Kelce v2.0. és egyébként is a védelem akkor sül be, amikor a legjobban kéne tőlük, hogy fellépjenek. Ezek mind-mind igazak is, ettől függetlenül egy valamiért én most hálás vagyok a McD-Beane párosnak, az pedig az, hogy levezettek egy láthatatlan rebuildet anélkül, hogy az bármilyen minőségbeli és eredménybeli romláshoz vezetett volna. Nem ragadtunk bele egy Saints-féle cap-spirálba, nem adják az edzők egymásnak a kilincset, mint a PO-drought idején, nem kell a csapat ellen szurkolnunk, hogy ugyan legyen már meg az 1/1 amely cetli aztán egy kaparós sorsjegy.

Én az offseasonban és szeptemberben nem gondoltam volna, hogy ebben a szezonban a legnagyobb csalódás az lesz, hogy továbbra sem tudjuk átlépni az árnyékunkat. Az pedig, hogy a szezon végén ez a konklúzió, nagyban köszönhető Josh Allen mellett a fent említett két úriembernek.